Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-12-18 / 51. szám
51-ik szám. Gyula, 1887. deczember 18-án VI. évfolyam f ^ Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét i 1 létéi közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre...............5 írt — kr. Félévre ................2 „ 50 „ Évnegyedre .. ... 1 „ 25 » Egyes szám ára 10 W f Társadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN" VASÁENAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZE3ocLcűs:3r Zoltán. f 1 I Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. NyilHér «óra 10 kr. ______________________ Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernót fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon A képviselő testület tekintélye. A községi önkormányzat hívei, mikor megvetették rendszerükkel az alapját a legmesszebb menő önkormányzatnak, az állam mielőtt ez eszme megvalósítását törvényekkel biztositá, nem gondolták s nem gondolhatták meg előre, hogy a községi önkormányzat, a tisztviselők, vagy tisztviselő önkormányzatává fog fajulni, mert a mennyire a kor szellemének s a minden téren való s lehető szabadságnak feltétele a községi autonómia, a szabadság; annyira ellentéte annak a tisztviselői önkormányzat: az önkény. , Az egyik felemeli a község polgárait a szabadság, testvériség és egyenlőség magasztos eszméinek megismerésére, méltánylására és keresztül vitelére, a másik letaszítja a sülyedés örvényébe. A leghelyesebb kormányzat formáját absolute meghatározni nem lehet, minden egyes kormányzati formának kótségtelenü megvannak a maga előnyei és hátrányai s ha a községi önkormányzat, a tisztviselők önkormányzatává fajul, eltüntettettetnek a kormány forma minden előnyei s hatványozott mértékben lépnek fel hátrányai, gyüiöiéiessé tétetik- a- rendszer, m cgingat- tátik a rendszerben való bizalom, az egyesek hibái azok által, kik a dolgok mélyébe nem tekintenek átvitetnek a rendszere, megszületik az elégedetlenség, felbomlik a társadalmi rend s úgyszólván ösztöneik által hajtatnak a polgárok a retrograd irány felé, kimondatott a jelszó: nem kell rendezett tanács. S elérkezik az az idő, midőn teljes erőnkből megállj-1 kell kiáltanunk. Eddig és ne tovább! De mi, akik már annyi jelét adtuk annak, hogy a város érdekeit szivünkön viseljük, tartozunk azzal az őszinteséggel, hogy mig egyrészről óva intjük polgártársainkat, hogy ne zavarják össze a rendszert az egyénekkel, ne támadják meg a rendszert az egyének hibái miatt, addig Békésvármegye a honvédelmi harciban. A nemzetőrség táborozása. (Folytatás.) A megpróbáltatás napjai elteltek, az erély, a szigor, a hazafiui kötelesség érzet felkeltése, megteremtő az egyetértést, s nem ütközött akadályokba a nemzetőrségnek táborba szállása. Lássuk, az egyes községek minő erővel vettek ré$zt a táborozásban. Gyuláról, a magyarvárosi nemzetőrség három százada indult ki. A város polgármestere Kiss Lajos julius hó n-ére összehívta a táborba szálló nemzetőröket, . az eskü letételére, a zászló felszentelésére s átadására. Reggel 7 órakor sorakoztak az uradalmi magtár s Előviz-csatorna közt fekvő vásártéren ; s megjelent ott a hon maradó nemzetőrség s a városnak csaknem minden lakosa, — ünnepi díszben. — Kevés várakozás után megérkezett a vármegye alispánja a tisztikar élén, a város Tanácsa s Rázel József gyulai rom. kath. lelkész és thoubi prépost lelkész társaival. Megható ima után nemzetőreink a hűség esküt, amint a törvény előirta letették. — Ugy; Rázel József, mint segéd-lelkészei: Schieffner Ede és Mikó Miklós és a gróf Wenckheim család várudvari lelkésze Bergmann Vincze, más részről van bátorságunk azt a megállj-t oda kiáltani a városházán ülő araknak is s különösen a város első tisztviselőjének, a kit nyilványosan felelőségre vonuuk az elkövetett hibákért s felelőssé teszünk a következményekért. Önkénytelen toliunkra jönnek a szavak a keddi képviselő testületi ülés után. Számoljunk le először a képviselő testülettel. Lássuk mikép teljesíti a hivatását? A képviselő testületnek legszebb feladata tekintélyével megvédeni a község: önkormányzatot, gátot vetni az önkénynek. De kérdjük, hol van az a tekintély ? El van az már játszva réges-régen, nem megyünk vissza messzire, csak a múltból idézünk: Az a képviselő-testület, amely az ülés elején a pénzügyi tanácsosságot reá bízza arra a tisztviselőre, a ki ellen az ülés végén fegyelmi vizsgálatot indítanak, mert kötelességét nem képes teljesíteni, az a képviselő testület, a mely mikor arról van szó, hogy egy tisztviselőjét jutalmazzon meg 50 írttal a hivatalos teendőjén felü végzett munkákért — képes a végletekig menni, s az 50 frtot megtagadja, de mi- rkor 6000 írtról van szó azt megszavazza a nélkül, hogy számadásra vonná az illetőket. Az a képviselő testület, melyben napi renden vannak a botrányos jelenetek, melyben a képviselők, s a polgármester egymást küldik a csürhére. Az a képviselő testület, a mely par- force olyan dolgokba avatkozik, a melyekben intézkedni jogositva nincs: Eljátsza tekintélyét, elveszíti a bizalmat s annak a képviselő testületnek lehet csak oly pótköltségvetést beterjeszteni, mint a minőt Gyulaváros polgármestere a múlt kedden a képviselő testület elébe terjesztett. Lássuk tehát az érem másik oldalát, milyen Gyulavárosában az ügykezelés. Évek h osszu során át folyik az az elszent-ferencz-rendi áldozár a nemzetőrség sorai között foglaltak helyet. Meghatottság s hazafias lelkesedés tükröződött le a táborba szálló honfiak arczárói, s midőn a hadügyminiszter mozgósítási rendeleté, a megye határozata felolvastatott a harezra kész elszántság hatalmas zaja tört ki az esküvők ajkáról. A vármegye állal készített zászlók ki- bontattak. Az alispán megbízásából, a vármegye határozatához képest — a nemzetőrség századosa id. Mogyoróssy János festette az igen díszes nemzetiszinü zászlókra „Békésmegye — a hazáért. i848.“ A zászlók ezen íelirását látva a nemzetőrség, soraik között a megütközésnek jelei mutatkoztak, s a felírásnak megváltoztatását kivánták, mielőtt a zászlót átvennék, hangoz- taták, hogy nemcsak a megtámadott hazáért, de a királyért is kell harezba szállniok, s kivánták, hogy a zászlókra irassék fel a király neve is; — mire a zászlók „Békésmegye V. Ferdinánd és a hazáért i848* — felírással láttattak el. Az elindulás julius 12-ére volt kitűzve. A városi Tanács rendeletet bocsájtott ki, a három század századosaihoz, hogy nemzetőreiket összeszedve julius 12-én reggel 7 órára a róm. kath. templom-terén négyszögben felállítsák s a hadi felszerelés megvizsgálása után az útra kelésre, a további rendelkezést ott veendik. Reggel 7 órakor megjelentek s a rendejárás, hogy a költségvetést be nem tartják, nem azt értjük ez alatt — értsük meg egymást — hogy krajezárig nincs betartva, józan észszel ezt kivinni nem lehet, hanem az történik, hogy a mit a képviselő testület előirányoz, az ki nem fizettetik, a mit pedig elő nem irányzott, az kifizettetik, mintha csak azért hozná a képviselő testület a határozatokat, hogy azok meg ne tartassanak, s mintha Gyulavárosa azért tartana tisztviselőket, hogy legyen a ki végre ne hajtsa a polgároknak a képviselő testület utján nyilvánitott akaratát. Ezért a törvénytelenségért ez évben a vármegye körmére koppantott a városnak s most már nem volt más mit tenni, mint előállani pótköltségvetéssel s miután most már előre látták, hogy a gazdálko dás úgy nem mehet, mindjárt megcsinálták a pót-költségvetést 1888. évre is. Tehát az 1888-ik évi költségvetésrő már 1887. deczemberben tudták hogy nem helyes, de az 1887-ik évi költségvetésrö azt csak 1887. deczemberben tudták, pedig épen úgy lehetett volna azt tudni már 1886. deczemberben is, most ezt a pótköltségvetést kellett csinálni azért, mert 1886. évről kifizettek az idén 4000 és egy nehány száz frtot tevő számlát. Tehát 1886-ban nem fizették ki azt a mi elő volt irányozva, 1887-ben pedig kifizették azt a mi nem volt előirányozva. S hogy az eljárás még a lehető legnagyobb absurdumig vitessék az 1887. évi deczember 13-án beterjesztett pót-költségvetésben a folyó évre a melyből még 18 nap volt akkor hátra előre nem láthatókra 2000 és egynéhány száz forintot irányoznak elő. Valóban zavarban vagyunk a felett, hogy váljon a polgármester ur azt nem tudja-e, hogy mi az a pót-költségvetés, vagy azt nem tudja, hogy mi az az előre nem látható. Hiszen kérem az előre nem láthatók czimén éppen azért szoktak felvenni bízóiét értelmében sorakoztak úgy a gyalog, mint a lovas nemzetőrök. — Majd megjelent Rázel József s lelkész társai s az egyház ajtaja előtt rövid tábori szent-misét tartott, megáldván nemzetőreinket. Ezt követte a zászlók felavatása. Elragadó képet fest a megható jelenetről ősz tudósunk id. Mogyoróssy János „emlék- jegyzetei“-ben. „Csaknem egy évszázadot éltem, a nemzeti reform-törekvések, a nemzeti elöhaladás nehéz küzdelmeinek napjait; s nem valók tanúja, részese, meghatóbb, szivet emelőbb jelenetnek, mint midőn ősszesereglett táborba induló nemzetőrségünk zászlait Szombathely Szidónia a zászlótartóknak átadá. — Nem emlékszem egy szavára sem, mely szép ajkairól a zászlók átadása közben elhangzott, — csak azt tudom, hogy imát rebegett az ég urához zászlóink dicsőségéért, s buzgó áhitat szállt meg mindnyájunkat, s a lelkesedés, a meghatottság, az elragadtatás könnyei hulltak ar- czainkra.“ A gyalog nemzitőrség zászlaját Rerberth József, a lovasokét pedig Gergely Ferencz vette át. Végre útnak indult a nemzetőrség. A „Bárdoson“ túl vettek búcsút honmaradt kedveseiktől s kocsikra ülve tartottak Tót-Kom- lós felé. Gyula városa, a vármegye határozata értelmében összesen 419 nemzetőrt volt köteles táborba küldeni. — Maga magyar Gyula, a ványos összeget a költségelőirányzatokban, hogy az a költség előirányzat még akkor is betartható legyen, ha olyan költség fordulna elő, a mi előre látható nem volt s a pót-költségvetésre csak akkor van szükség, ha az előre nem láthatókra előirányzott összeg kimerítése után tétettek oly kiadások, a melyek előirányozva nem voltak, de már meg tétettek s így tudhatok, vagy pedig most előre láthatólag fognak még felmerülni oly kiadások, melyek elő nem irányoztalak, de a melyek már szintén tudatnak, pót-költségvetés tehát és abban előre nem láthatók tétel, teljes absurdum s az egészben csak az volt előre nem látható, hogy ilyen pótköltségvetést Gyula város képviselő testületé elfogadjon, mert ha még mindezektől eltekintünk is, képtelenség 18 napra 2000 frtot Gyula-városában előre nem láthatókra előirányozni. De tudjuk mi, hogy miért kell a pót költségvetésbe előre nem láthatók czimén ily tekintélyes összeget felvenni, azért, mert e városnál az történik, hogy a szállítókat a kiknek pedig járandóságuk a költségvetésbe fel szokott vétetni, nem pénzzel, hanem utalványokkal fizetik, ezeknek pedig pénz kell s az utalványokat le- száraitoltatják a takarékpénztáraknál s a város fizeti a 8°/0-os kamatokat; s az nem idei követelés, a mejy ellen lehetne védekezni, hogy nem folytak be az adók, hanem van olyan követelés is, a mely még 1886-ból származik s a mely után még most is fizettetik a 8 százalékos kamat a város által. A képviselő testület részéről eddig tekintély hiány, a polgármester részéről erélytelenség, ezek a város bajainak az okai s még ebhez járul az őszintesség hiánya is s valóban Gyulaváros polgármesterének eljárása minden kérdésben élénken emlékeztet azon bíróra a ki felperest meghallgatta, azt mondá: Neked igazad van. Alperes előadása után ismét kijelenté: Neked igazad van. rosi Tanács jelentése szerint 4oo nemzetőrt állított ki, s ezek közül 250 puskával, s 150 pedig „rögtönözve készült“ lándzsákkal volt fel fegyverkezve. Előre kijelentette azonban a Tanács, hogy „számos népgyülési határozat szerint csak három hétig teend külmegyében a táborba szálló nemzetőrség szolgálatot, ekkor a másik három századból álló nemzetőrökkel lesznek a város költségén azok fel- váltandók, — s a felváltásról a kiszámított napra gondoskodni fog.* A német gyulai nemzetőrségnek egyik százada — a tiszteket és altiszteket nem számítva 180 nemzetőrrel indult volna táborba, azonban „a nevezett századból, a városi főbíró Thezarovich János jelentése szerint — 74 egyén részint ki sem indult, részint Makóról visszajött,“ — tehát német Gyuláról az első alkalommal 44 nemzetőr vett részt a táborozásban. Békés városa a vármegye határozata szerint 402 nemzetőrt volt köteles a megtámadott déli határvidék védelmére táborba küldeni. A vármegyéhez beterjesztett kimutatás szerint 422-én indultak útnak Hajnal Abel lelkész vezetése mellett. — Nem a nemzetőri összeírás alapján rendeltettek ki a táborozásra, hanem mindannyian önkéntesen jelentkeztek, s ez méltó figyelmet érdemel, annyival is inkább, mert a táborba szállás kihirdetését, Békésen is zavarok követték. A földmivesek nem akarták megkezdett mezei munkáikat félbehagyni. Az elért siker kétségtelenül Kiss
