Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-20 / 47. szám
sainknak a kik ha igyekeznék is egymást „túlszárnyalni“ nem sietnek saját magukról consta- tálni, hogy ők a többieket túlszárnyalták s nem Ítélik maguk maguknak oda a babért, hanem megvárják, hogy más nyújtsa azt nekik, ha érdemesek is arra. És ha a nevezett lap komolyan hiszi,' hogy ö „túlszárnyalta a többi megyei lapokat rövid 2 év leforgása alatt“ mi nem akarjuk ezen hitében háborgatni, csak csodálkoznunk kell, hogy a ti- zeukilenczedik században még ennyire ki tud fejlődni a hivöképesség, egyszerűen csak idézzük rá az irás szavait „boldogok a hívők, mert övék a menyeknek országa“ — De hogy igazságosak legyünk be kell ismernünk, hogy a „Békés-Gyulai Híradó“ némi tekintetben túlszárnyalja a többi megyei laptársakat, mint például elbizakodottság tekintetében. Gyulaváros képviseleti közgyűlése. — 1887. november 17-én. — 1) A képviseleti közgyűlésnek első tárgya a segédgyámi és két irnoki állás betöltése lévén, ennek megtörténte alatt Terényi Lajos megyei h. főjegyző, mint törvényhatósági kiküldött elnökölt; — a ki is üdvözölvén a nagy számmal egybe- gyült képviselőket, a kijelelő bizottságot alakitá meg, a moly is a beérkezett pályázati kérvényeket megvizsgálván, a segédgyámi állásra minthogy csak egy pályázat érkezett be, közfelkiáltás után Schröder István eddigi helyettes segédgyám választatott meg; a két irnoki állásra négyen pályázván, mind a négyen ajánlatba hozattak és mert szavazás kéretett, elnöklő h. főjegyző ur a szavazást elrendelte s a szavazatszedő küldöttséget megalakitá. A szavazás mindkét irnoki állásra egyszerre ejtetvén meg, annak befejeztével össze- számittatván, kitűnt, hogy Misley Béla 134, Hoffmann István pedig 77 szavazatot nyertek, minélfogva megválasztott Írnokká jelentettek ki s a törvényszerű esküt a képv. testület előtt azonnal le is tették. 2) Wieland Károly helyettesitett rendőrkapitány a hivatalos esküt szintén letette. 3) Az uradalom tulajdonát képező szélmalom, az ahboz tartozó földterület, s a stácziók melletti földterületnek megvétele tüggöben ha- gyatik, minthogy azért oly magas ár kívántatik, melynél kilátás nincs arra, hogy a befektetett tőke kamatai biztosítva legyenek. 4) A belügyminiszter leirata, megbízást nyert városi képviselők szavazati joga iránt, tudomásul vétetett. 5) A helypénzszedési, vásártéri csürhe-járás és halászati jognak bérbeadása elfogadtatott. 6) Az 1888. évi regále költségvetés 69128 írt 60 kr. bevétel 25443 frt — kr. kiadás és 43685 frt 60 kr. tiszta maradványnyal elfogadta- tik; ugyszinte elfogadtatott az 1888. évi tüzrend- öri költségvetés is 3792 frt 89 kr. bevétel, és 3360 frt — kr. kiadás s 432 frt 89 kr. maradványnyal. Mindkét költségvetés a megyei törvény- hatósághoz beterjesztetni határoztatok. 7) Az élővizcsatorna társulat költségeire 1888-ik évre 1875 frt lévén előirányozva pótköltségvetésbe fog felvétetni. 8) A m. kir. 2. gyalog honv. féldandár átirata az elhelyezés tekintetében szükséges helyiségek megszerzése iránt a Tanács véleményével fogadtatott el oly módon, hogy esetleg e czélra házvétel tárgyában 30 napi batáridőn túl újabb közgyűlés fog egybehivatni. 9) A körösszabályozási költségek fedezésére a műszaki ártérfejlesztés befejeztéig szükséglet szerint 30000 írtig terjedő kölcsön lesz felveendő. 10) A városi adóhivatalra vonatkozó sza bályrendelet a jogi szakosztály véleménye szerint módosíttatott. 11) A polgármester jelentése, hogy a kincstárral a fogyasztási adóra nézve 3 évre a szerződést megkötötte, helybenhagyólag tudomásul vétetett. 12) Bodoky Mihály okleveles gyógyszerész kérvénye a 3-ik gyógyszertár felállítása iránt, egyhangúlag pártolólag határoztatott a m. tör vényhatósághoz felterjesztetni. 13) A Tanács előterjesztése Oláh György díjazása tárgyában helyettes rendőrbiztosi működéséért nem fogadtatott el, hanem a rendőrbiztosi teendők alól felmentetett és rendörbiztosul Hoffmann József, mértékhitelesítőül Lindenberger István helyettesittettek. 14) Igló város átirata a minősítési törvény módosítása tárgyában pártoltatni határoztatott. 15) A folyó évi november havi pénztári jelentés arra engedvén következtetni, hogy a városi pénztárnokok feladatuknak nem lévén képesek megfelelni, ellenük fegyelmi vizsgálat rendeltetik el. 16) A folyó évi szeptember és október havában kiadott szegénységi bizonyítványok helyben hagyattak. Az ülés d. u. fél 6 órakor véget ért. Kossuth Lajosnál. A mahomedánnak meg van az ő Mekkája, a keresztyén .világ Jeruzsálembe zarándokol, a magyar ember Turinba vágyódik. Az a csinos város ott messze Piemontban, közel azon helyhez, hol egykor Hannibal és Napoleon világverő seregei ereszkedtek le Olaszország legtermékenyebb vidékére, Kosuth szavaival élve, egy olyan „vilié comme une autre vilié." Harmincz évvel ezelőtt legfeljebb azt tudtuk róla, hogy Victor Emánuel székhelye; ma, ha nevét halljuk, megrezegnek keblünk legtitkosabb húrjai; — a politikai közönynek jégkérge leolvad a megdermedt honfi szívről s helyet enged a bála és reményérzelem ölelkező, éltető napsugarának. E városban piheni ki egy hosszú, hányatott élet fáradalmait a magyar nemzet legnagyobb fia. Nagy ember küzdelme a megjegeczesedett tévely ellen, a sors ezerszeres csapásaival, egy látvány, melyet az istenek irigyelnek az emberektől. Elbukni ily küzdelemben lehet. Az anyaggal azonos tudatlanság öregebb és szivósabb az értelemnél, még a lángelménél is. Jól mondja Schiller: „Gegen die Dummheit kämpfen die Götter umsonst." De a legyőzött meg nem bal. Alakja érezben feltámad; neve és emlékezete tovább fog élni azon tömecseknél, melyek szobrát alkotják. * . * n A múlt év augusztus 22-én a turini Hotel de la Vilié de Bologne tulajdonosának sok bajt csináltam. Aludni akart még, de én felköltettem azzal az indokolással, hogy vagy tartson okosabb pmezéreket vagy pedig maga adjon vendégeinek felvilágositást, ha valamit nem tudnak. Mikor elö- váuszorgott, a helyett hogy bocsánatot kértem volna erőszakoskodásomért, röviden annyit kér* deztem tőle: hol lakik Kossuth Lajos? Kicsoda? Kossuth Lajos. En azt a nevet még nem hallottam soha. Hány éves ön ? Rám néz, haboz, aztán rámondja, hogy 42. És mégsem ösmeri Kossuth Lajost, az 1848-iki magyar szabadságharcz intéző lelkét, ki később oly gyakran és az olaszokra nézve oly fontos kérdésekben érintkezett Cavour- ral ? Nem. Akkor áldja meg a jó Isten — fog tam a kalapomat s kimentem az utczára. A corsó Vittorio Emanuele Turin egyik legnagyobb és legélénkebb utczája. Azt gondoltam, itt meg- szóllitom az első nrias kinézésű embert, az aztán majd útba igazit. — így is tettem. De az első után még vagy négyet szóllitottam meg; a válasz mindig egy volt: nem ismerem. Ilyen hallatlan tudatlanságról nem volt fogalmam. Nem maradt egyéb hátra, mint elmenni a tudakozó intézetbe. Itt avval fogadtak, hogy meghalt. Meghalt 1 ? Lehetetlen 1 Igaz ugyan, hogy én öt nétig az Alpesekben tartózkodtam és ezen öt hét alatt nemcsak magyar, hanem egyáltalában semmiféle lapot nem olvastam, de mégis lehetetlenek látszott. Ha nem olvastam is, ha nem hallottam is, meg kellett volna azt éreznem. S amint ott állok nagybusan a hivatalnok előtt, szerencsémre eszembe jut, hogy most már nem német, hanem olasz hivatalnokkal van dolgom, kik, mint többször volt alkalmam meggyőződni, roppant sokszor és nagyszerűen tudnak tévedni. Meg is kérdeztem mindjárt, hogy mikor halt hát meg ? Oh régen, signor, nagyon régen, Hála Istennek! Meg voltam vigasztalva. Na hát ha régen és nagyon régen halt meg, akkor csak tessék elővenni az idegenek lajstromát s keresni benne, mert én előbb ki nem megyek innét, míg meg nem kapom nagy hazánkfia czimét és ezt oly rósz hangsúlyozással mondtam neki, hogy csakugyan hozzáfogott a nagy rendetlenségben kutatni s be sem várta, hogy kezébe nyomjak valamit. Hamarább, mint gondoltam, megtalálta s felírta a kért czi- met: Via S Lazzaro Nro 22, melylyel rögtön elsiettem. Az utczán megnéztem a város térképét és egy negyed óra múlva egy csendes parkkal szemben, egyszerű, emeletes házon felfedeztem a 22. számot. Tehát itt 1 Felbontott hajjal, a lángoló Aetna tűz-fo- lyamában meggyujtott világitó fáklyával rohant a mythos szerint Ceres elvesztett gyermekét keres ni. Ily módon keresett gyermeke volt a független önálló Magyarország eszméje Kossuthnak, ily keresett gyermeke leend Kossuth a magyar nemzetnek. E félisten lakása előtt állok most én, Csodálatos! Rég számláltam a napokat s napok óta az órákat, hogy szinröl-színre lássam, hogy Simeon szavaiba foglalhassam a megelégedés sóhaját : „láttalak, lelkemnek nincs többé vágya" s ime most, mikor már csak nehány rövid perez választ el vágyaim netovábbjától, most ingadozom, hogy belépjek-e vagy ne. Bátorság! A kapu nyitva volt; bementem az udvarba. Széjjel néztem, járkáltam — fölfölnéztem, megáll tam, de nem láttam senkit. Nem volt ugyan szándékomban most bebocsáttatást kérni, mert közönséges tcurista öltönyben voltam, de mégis meg kellett tudnom, hogy egyáltalában 6zámithatok-e elfogadtatásra és mikorára ? Fölmentem tehát az emeletre, hol rögtön szemembe ötlött egy kis fémtábla e két szóval: Kossuth Lajos. Miután senki sem akart tudomást venni rólam, próbáltam benyitni, de az ajtó zárva volt. Meghúztam a csengetyüt, erre kijött egy olyan inas-féle, kit egész önkénytelenül magyarul szólítottam meg, mire azonban ép úgy kérdőjellé nyúlt arcza, mint mikor később németül akartam vele beszélni. Francziául végre megértett. Elmondta, hogy a kormányzó ur most nincs itthon, délelőtti sétáját teszi, (11 óra volt) de hamar fog visszatérni, mert rendesen ‘/a 12—12 közt van a dejeuner s hozzátette, hogy legjobb lesz,-ha úgy egy óra után jövök el, egész biztosan számíthatok bebocsátta- tásra. Persze mondottam volt már neki, hogy magyar vagyok, mert sejtettem, hogy ez rrős argumentum tolakodásom mentegetésére,.. Mikor igy megtudtam mindent, mi szükséges volt, lakásomra siettem átöltözködni és fél kettőkor egy magyarországi ismerősömet magammal hozva ismét helyen voltam. Az inas kérte névjegyemet, de miután azt a nagy sietségbeu a másik kabátomban felejtettem, ismerősömét (Schauen János Perjámosról) küldtem be. Az ajtó megnyílt, beléptünk : és Kossuth előtt álltunk. Sok nagy embert láttam utazásaim alatt. XIII. Leo pápa ő szentségétől és Bismark ur ő áthatatlanságától kezdve le egészen Buffalo Hillig egy oly hosszú névsort tudnék előállítani, mely irigylésre méltó. Es e hosszú sorozatban elragadó, sőt oly alakok vannak, melyek eszményül is megállhatnak. Szt.-Póter legújabb utódának valóban szentséges vonásai és arczkifejezése még nem tévesztette el hatását soha és senkire s ha valaha alak és külső megjelenés elárult egy nagy, erős lelket, úgy a vaskauczellárról mondhatjuk ezt első sorban. De ennek daczára kénytelen vagyok bevallani, hogy nem tettek rám oly hatást, mint Kossuth. Hogy mi ennek oka, azt határozottan nem tudom, de két ok nagyon világosn k látszik: egyikök sem magyar s mindkettő szerencsés. — Themistokles nem volna oly nagy, ha nem ismer- nők ragyogó pályájának tragikus végét és erősen kétkedem abban, hogy a nagy názáreti keresztfa nélkül is Isten fiának ismertetett volna el. Ez ok és az utókor elismerése szolgáljon enyhítő balzsamul azon sebekre, melyeket a kortársak hála- datlansága és önzése, a sors végzetes mostoha- sága és csapásai okoztak a nagy hazafinak. Mikor kissé szabadulni kezdtem a közvetlenség bilincseiből s mikor megemlékeztem arról, bogy itt meg is kellene szólalni, következőképen kezdtem: „Kormányzó úri tourista vagyok és programmom Schweiczból Milánon át vezetett volna vissza Magyarországba, de ily közel Turin- hoz, nem vehettem szivemre, hogy a legnagyobb magyar, hazám imádott bálványa iránt érzett hódolatteljes tiszteletem kifejezésére meg ne jelenjek." Hasonló stylusban még többet akartam elmondani, de Kossuth igazi nagy emberhez illő, minden czeremóniát kerülő fesztelenséggel, föláll va helyéről, felém közeledett, kezét nyújtotta és a szavakkal: „nagyon szeretem, ha Magyar- országból néha meglátogatnak, úgyis oly ritkán van alkalmam hazám szép nyelvét, hallani és beszélni" egy fekete bőrös pamlagra ültetett bennünket, 0 maga pedig velünk szemben az íróasztal karos székében foglalt helyet. Megindult a társalgás és pedig oly hangon, mintha Kossuth legalább tiz év óta ismerne. Oiy nyájas, oly jó, oly elnézd és annyira tud alkalmazkodni látogatója műveltségéhez, hogy ez egészen megfeledkezik arról, hogy a 19. század egyik legnagyobb férfiéval, egy évtizedeken át irányadó politikai vezéregyéniséggel áll szemben, ki csak azért nam lett Magyarország Washingtonja, mert nem volt ahhoz elég szerencséje. Először utazásokról beszélgettünk ; Kossuth elmondta, hogy ő is töltött néhány hetet Schwaicz- ban s kiderült, hogy egy időben laktunk a Hotel Rigi Scheidekben, de én, szégyenkezve mondom, pedig látnom kellett, ott nem ismertem meg, min azonban mértékletesen szabad csupán csodálkozni, mert Kossuth annyira nem olyaq, mint a milyennek én képzeltem, hogy csak úgy középszerűen restelem ezt a dolgot. En azt hittem, hogy Kossuth zölje, másrészről, mert a köznép mezei munkáival el volt foglalva, s nem szentelhetett időt a közgyűlésnek: napról-napra késett. — A vármegye erélyes alispánja, s a védőri bizottmány nem szűnt meg azonban sürgetni a nemzetőrség átalakítását, s lett is eredménye, amennyiben a polgármester junius 24-ről ßzt jelenti az alispánnak, hogy „a nemzetőrség nálunk az igen gazdag változatokban érkezett ezt illető miniszteri rendeletek közben is nemcsak az eszmének legelső, hozzánk jutása óta folyvást, és pedig elég rokonszenvtől környezve létezett; de az i848. évi XXII. t. ez. által kötelezettek összeírása is már befejezve van, s ennek kimutatása szerint a nemzetőrök száma e városban 1452-re megy." Az ideiglenes alakuláskor Békésen a nemzetőrség tisztjei, megválasztattak, s a törvénynek megfelelő átalakítás junius 25-én történvén meg, a tisztikar újra választatott és pedig az I-ső századhoz kapitánynak : Asztalos István, főhadnagynak: Józsa Károly, hadnagynak : Szabó János; a II. század kapitányául: Kiss Károly., főhadnagyául: Lavatka József., hadnagyául pedig: Pap Zsigmondi és Pap Kristóf. M.-Berény, mint tudjuk, a nemzetőrség önkéntes alakitását megtagadta, — a törvény életbe léptetése folytán azonban nemzetőrség felállítására kötelezve lévén, az összeírást teljesítette. — 968 egyén' Íratott össze, kik a nemzetőri kötelmeik teljesítésére készséggel vállalkoztak. A szervezés alkalmával századosul: Pnsztay Ádám, főhadnagyul: Fogéi Mihály s hadnagyul: Braun Márton és Nagy András, tábori lelkészül: Oertl Ferencz választatott meg. Gyomán a nemzetőrséget szervező választmány s az elöljáróság fáradhatlan tevékenységet fejtett ki a nemzetőrség létesítésére. Az összeírás szerint 308 egyén lett volna csak kötelezhető a nemzetőri szolgálatra, — azonban a hazafias tevékenység oly lelkesedést teremtett, hogy az összeírás félre tétetett, s „717 a hazáért élni-halni kész nemzetőr esküdött zászló alá s. számuk naponként növekedett.'“ Tisztjeit is bizonynyal megválasztotta a gyomai nemzetőrség, azonban — sajnálatomra — nem tudhattam meg, hogy kik választattak meg.*) Öcsödön, Szt.-Andráson, Endrődön hasonló lelkesedés uralkodott a nemzetőrség átalakításánál, sőt Öcsödön s Szt.-Andráson lovas nemzetőrség is szerveztetett. A törvény szerint összeírtak száma önkéntesekkel igen megszaporodott, mind a három községben s a lelkesedés felkeltésének s naponként való fokozásának érdeme a lelki- pásztorokat illeti. Öcsödön 500 gyalog és 50 lovassal, Szt.- Andráson szintén 500 gyalog és 100 lovassal, Endrődön pedig 4oo gyalog örvitézzel szerveztetett a nemzetőrség. Az Öcsödön volt gyalog nemzetőrség tisztjei ismeretlenek, a lovasok kapitányul Tóth Lajost választották meg. Juhász Beniamin lelkész mint tábori pap a nemzetőrök közé állott. Szt.-Andráson a gyalog nemzetőrség főhadnagya Kovrik Adeodát ifjú lelkipásztor volt. Endrődön tisztekül Müller János lelkész s Nagy Ambrus, Br. Drechsel György és Salaez Imre választattak meg. *) Hálás kösnönettel fogadnám, a megválasztott nemzetőrség! tisztek neveinek közlését. 0. Gy, K..-Tárcsán 284 egyén íratott össze, s egy századot alakítva, helyesen szerveztetett a nemzetőrség. Tisztekül és pedig kapitánynak Pap István, főhadnagynak Valberthy Lőrincz, hadnagynak Nagy Sándor és Szabó Tamás választattak meg. A sárréti községekben a nemzetőrség szervezése szintén lelkesedéssel s elég gyorsan hajtatott végre. Szeghalmon 237, F.-Gyarmaton 228, Vésztőn 138 és K.-Ladányban 128 őrvitéz Íratott össze s naponként jelentkeztek önkéntesek felvételre. Szeghalmon a nemzetőrség kapitányának Sipos Sándor, hadnagyoknak Reiter Károly és Petri István választattak meg. Füzes-Gyarmaton kapitányul Pap Károly, hadnagyul Tóth István; Vésztőn pedig hadnagyoknak Pákozdi Bálint és Földesi Mihály lettek megválasztva. K.-Ladány nemzetőrsége szintén megválasztotta tisztjeit, azonban neveiket nem tudhattam meg. Bánfalva község is nagy buzgalommal szervezte nemzetőrségét. Részint összeírás, részint önkéntes vállalkozás folytán 145 őrvitéze lett a kis községnek. — A junius 28-án történt alakulás alkalmával kapitányul Rulyák Ignácz, főhadnagyul Kocsis István, hadnagyul pedig Lenárt József és Németh János választatott meg. Kétegyházán az ideiglenes alakulásnál tanúsított némi buzgalom is elenyészett; — a község lakosai ellenszenvvel viseltettek a nemzetőrség iránt, mígnem Farkas Béla és Szucsu Péternek elismerésre méltó fáradozásainak sikerült az ellenszenvet legyőzni s 4g egyénnel megalakítható volt a nemzetőrség. Gyula-Vári lakosai átalában véve szegények lévén a megkisérlett nemzetőri összeírásnak eredménye sem lett. Dobozon szintén alig ért el eredményt a legnagyobb fáradozás, s mindkét helyen csak junius utolsó napjaiban, midőn a délvidéki hazaellenes mozgalmak nagyobb mérvet kezdének ölteni, a hazát fenyegető veszély öntött némi lelkesedést e községek lakosaiba, s igy Gyula-Váriban 36-án és Dobozon 52-en, önkéntesen jelentkeztek nemzetőrség alakítására. Alig volt vármegyénkben oly község, hol a nemzetőrség ügyét oly lelkesedéssel karolták volna fel, mint Tót-Komlóson. Azon nemes buzgalom, fáradhatlan tevékenység, melyet ez idegen ajkú, de haza- szeretettől áthatott lakosságú község általában az egész honvédelmi harcz alatt, különösen pedig nemzetőrsége szervezésénél kifejtett: méltán megérdemli a közelismerést. Már az ideiglenes nemzetőrség szervezésénél nagy lelkesedést tanusitott e község, s midőn a nemzetőrség alakitását, végleges szervezését törvény tette kötelességgé: az elsők között volt a kötelesség teljesitésében ; s nemcsak gyalog nemzetőrséget alakított, de lovas századot is állított ki. — A gyalog nemzetőrség két százada 42o őrvitézzel szerveztetett s az I-ső századnak kapitánya Nagy György, a II-iké ifjú Beliczay Antal volt s főhadnagyul Omaszta Ferencz s hadnagyokul Karkus András, Kukuska János, Franczisczi Mihály, Léhoczky Márton és Szklenka György választattak meg. (Folyt, köv.) O. Gy.
