Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-20 / 47. szám
47-ik szám Gyula, 1887. november 20-án VI. évfolyam f----------------1 f Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..............5 írt — kr. Fé lévre ................2 „ 50 „ Évnegyedre í! .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. f r Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZOocLcűS3r Zoltán.. r----------1 Ei adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobaj János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Véczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Budolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G, L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Néhány igénytelen szó egy közös erővel szerkesztendő megyei lap érdekében, ii. A kérdés most már az, mikép lehet segíteni a fennálló bajokon, mikép lehet teremteni egy erőteljes megyei lapot. — Mint fentebb is jelzém az erők tömörítésével, amely erőtömörités először is azt sugallja: ne akarjunk többet, mint ameny- nyi okszerűen elérhető; hogy pedig megközelítsük az elérhetőt le kell mondanunk először arról, hogy hírlapirodalmunkká általában politikát Űzzünk, le kell mondanunk továbbá arról, hogy particnlaris érdekeink képviselője legyen hírlapirodalmunk. Az első kérdés körülbelül oda módosul, hogy van-e egyátalán szükség politikai irányit hirlapra nálunk, mint a minő ez ideig a „Békésmegyei Közlöny“ volt. Megvallom midőn e kérdést felvetem tartok tőle, hogy sokak nézetével jövök ösz- szeütközésbe, ha azonban a kérdést már felvetettem, nézzünk e kérdésnek szemébe egész bátorsággal. Egy politikai s különösen pedig kormánypárti lapnak csak akkor volna kor. moly értelme, ha egyáltalán kilátás lehetne arra, hogy a lap a mi választó polgárainknak érzületét és politikai meggyőződését penetrálni tudná, s igy annak más irányt tűzni képes lenne. A ki azonban tudja, hogy a megye választó polgárainak túlnyomó többsége nem hirlap olvasó közönség; a ki tudja, bogy a választó polgároknak nagy része, — tisztelet természetesen a kivételeknek, — a kalendáriumon kívül egyebet egész éven át nem olvas; a ki tudja azt, hogy bizon a mi választó polgárainknál a választást igen sokszor csak helyi specialis esélyek, nem pedig a politikai meggyőződés irányozza; a ki látja, hogy ma szélsőbali az, ki még a Békésvármegye a honvédelmi harczban. A nemzetőrség szervezése. (Folytatás.) A hazafias felhívást, a nemes buzgóságu fáradozást elég szép siker koronázta. A né]5 aggodalmai csaknem mindenütt elenyésztek, a kedélyek izgalma legtöbb helyen lecsillapult s nemcsak hogy veszélyes mozgalmak kitörésétől tartani nem lehetett; de az egy Kétegyházát kivéve, — hol ugy- látszik a délvidéki haza-ellenes törekvések magvai elhintetvén, termőképes talajra hullottak — nem találkozott ellenszenv, vagy ellenszegüléssel a nemzetőrség átalakítása; sőt amint a hazát fenyegető vihar jelenségei feltűntek, a hazafias lelkesedés napról-napra fokozódott, s a vármegye idegen ajkú polgárai is a legnagyobb örömmel ragadtak fegyvert a haza védelmére. Lássuk a nemzetőrségnek a törvénynek megfelelően történt átalakítása vagy szervezése miként folyt le. Legkevesebb gondot adott az átalakítás Gyulán. — Az ideiglenes szervezés már olyan volt, mely a törvény rendelkezéseinek megfelelt. Összeírásra nem is volt szükség, mert önként jelentkeztek oly számmal, sőt sokkal többen, mint amennyit a törvény alapján ösz- szeirni lehetett volna. A nemzetőrség a városi tizedek után öt századra osztatott, s minden század egy kapimúltkor talán szabadelvű párti volt, ki ennélfogva az érzület jobbra és balra csa- pongását észleli: annak azon meggyőződésre kell jutnia, hogy egy politikai lap, mely hetenkint egyszer vagy legfeljebb kétszer jelenik meg; egy lap mely a nagy politika terén kifejlett eseményeknek, mozzanatoknak csak halvány viszszhangja lehet, egyáltalán nem azon tényező, mely oly óriás választó közönséget mint minő a mimegyénkké, az általa kitűzött irányba terelni képes lenne; azon meggyőződésre kell ennélfogva jutnia, hogy nálunk politikai lap csakis fényüzési czikk lehet. — Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy végre is a főváros, a melyben lüktet mintegy a nemzet szive, a vidéki politikai pártokat az ő pártállásuknak megfelelő táplálékkal úgy is oly bőven ellátja, hogy bizon talán jobb volna, ha egy kissé kevesebb volna belőle. Na már aztán, ott hol a párt-consolidatio már évek óta meg van, hol a proselytismus számára alig jut tér, hol sokszor a helyesebb vélemény és nézet sokkal erőteljesebb orgánumainak hatalmas szava is, csak a pusztában kiáltó szóvá válik : mit eredményeznek a mi halvány vidéki politikai lapjaink, e kérdésre a múltak eseményei elég bőven megadták a választ. — Kimondjuk tehát, hogy mi politikai lap szerkesztését megyénkben szükségesnek nem látjuk s az annak szerkesztésére fecsérelt erőt és időt elveszettnek tartjuk, a mely erő és idő, egy, per eminentiam megyei lap szerkesztésére sokkal előnyösebben lenne forditható. A második kérdés még kényesebb természetű, -mert bizonyos ambitiót és susceptibilitást érint. Azt követelni, hogy Csaba, Orosháza és Szarvas, ezek a tekintélyes és erőteljes községek lemondjanak arról, a mi nekik egyik büszkeségüket képezi, hogy körükben hirlap jelenik meg, még pedig Orosházán pláne kettő: talán oly feltevés részemről, mely egy kis csendes utopicus rajongásnak is beillik. Én részemről, csak tisztelni tudom azt a nemes ambitiót, a nemes ambitióban én községük értelmi erejének tiszteletre méltó törekvését látom az általános miveltség terén. Nézetem azonban az : hogy első sorban is nem az határoz, hogy egyáltalán jelenik-e meg valamely község területén egy lap, vagy nem, hanem milyen az a lap mely megjelenik, mert uraim egy lap, mely magasabb színvonalra emelkedni nem bir — czélozni senkire nem akarok — egy lap, mely községe pletyka-rovatán kivül más valamit alig hoz, mi a közönséget érdekelné, nem az értelmi erő, hanem épen ellenkezőleg az értelmi erőhiány bizonyítéka. Már pedig uraim mondjuk ki, hogy lapjaink, csaknem kivétel nélkül, az asthenia nervosa ez újdonsült divatos kórságában szenvednek, amely kórságot sokszor csakis a hirdetési rovat panaceájával kuruzsolgatjuk. Azonban nem is kérem én, hogy az illető községek ez ambitiójukról mondjanak le, hanem csak azt kérem, hogy az ambitió dicsőségét osszuk meg. A dicsőség megosztása!: már micsoda badar beszéd ez ismét; — mondhatja bárki is. — Igenis, osszuk meg a dicsőséget, hogy az a dicsőség mindnyájunké legyen s hogy ne satnya hírlapirodalom még satnyább dicsőségén czivódjunk, mint czivód- tunk ez ideig. Ne legyen a meginditandó lap szerkesztése községhez kötve; jelenjék meg az első évben Gyulán, a második évben Csabán és igy tovább azon községekben, melyek a lapot kiállítani képes sajtóval rendelkeznek s a mely községben azon évre kijelölt főszerkesztő lakik. Végül tegyünk egy kis számítást! Békésmegyében hat lap jelenik meg; tegyük fel, hogy mindegyiknek van 15U előfizetője, ez tesz 900 előfizetőt, üa az évi előfizetési díj 6 írtban megállapittatik, ez kitesz 5400 frt évi bevételt; 600 frtot lehet számitani a hirdetésekből leendő jövedelemre. Tehát rendelkezni fognak egy tekintélyes összeggel, melyből a főszerkesztőt és munkatársait tisztességesen díjazhatnánk s nem pusztán betühalmazt, hanem élvezhető szellemi táplálékot nyújthatnánk olvasóinknak, ha a hat különböző lap közül szétforgácsolt értelmi erő egy közös erővel szerkesztendő és kibocsátandó lap körül fogna tömörülni, a mely lap kétségen kivül a közönségre is nagyobb ingert s ennélfogva vonzó erőt fogna gyakorolni. Ennélfogva kérésem: Először. Méltóztassanak az egyes lapok szerkesztői vagy a lapot esetleg fenntartó társulatok nyilatkozni e kérdés felett sine ira et studio. Azon esetben, ha az eszmét elfogadhatónak tartják. Másodszor. Jöjjünk össze bizonyos meghatározott napon p. o. Csabán, hol aztán e kérdést még részletesebben megvitathatnék. Nekem nézetem — lehet, hogy csalódom, — miként azon esetben, ha sikerül egy ily lapot szerkesztenünk, hírlapirodalmunkról elmondhatjuk : hogy jövőd* ben van remény; ha nem sikerül, én részemről csak azt mondom, amit Beöthy Algernon az általam felhozott körülmények között mondott: múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény! Or, Kovács István. Ezen közleménynek a „B.-Gyulai Híradó" tegnapi számában már, tehát akkor mikor még nem is tudta, hogy czikkiró mit akar — a tölle megszokott modorban neki rohant, — addig is mig jövő számunkban maga a czikkiró felelne különösen a személyét illető megtámadásokra, tehát akkor mikor már tudni fogja, hogy hova lyukad ki a „Híradó“ czikkezője — szükségesnek tartunk annyit előre megjegyezni, hogy ez a két czikk csakugyan nem annak a lapnak volt írva a melyik ön érdemének kelletén túl való méltatásával mullattatja olvasóit, hanem szerényebb laptár--*•JF —ÖJ őrmesterrel, tizenkét káplárral, ugyananynyi alkáplárral, 180 közvitézzel, két dobos és két ácscsal szerveztetett. M.-Gyula nemzetőrsége állt tehát 1070 nemzetőrből. Az átalakítás maga után vonta a tiszti kar újra választását is. Kapitányokká választattak: Budjáts Andor, Bogyó János, id. Mogyorossy János, Szüts János és Stummer Lajos. Az ideiglenes alakulás alkalmával megválasztatott Stojanovits Szilárd szintén azon reményben, hogy a hatodik század is szervezhető lesz, — mi azonban csak akkor sikerült, midőn a nemzetőrség táborba szállt. A n.-gyulai nemzetőrség a belső- és külső városi tizedek szerint íratott össze, s az első J02, a második pedig 106 örvitézzel alakult s kapitányokká Skutari György és Polner Lajos választattak meg. Alakult M.-Gyulán egy lovas nemzetöri század is 70 egyénnel, s ennek századosa Tájkerti Mihály és főhadnagya Placsintár Gergely volt. . Szarvason a nemzetőrök házankénti ösz- szeirása junius elején kezdetett meg s össze- iratott 1891 nemzetőr. Nagy buzgalommal indult meg a szervetés, de mindazonáltal kevés eredménynyel; mert „a gonosz egyének által félrevezetett nép mint a polgármester Írja — ellenszenvet“ tanúsított az intézmény iránt. A fáradhattam tevékenységnek sikerült azonban leküzdeni a ép ellenszenvét; s napról-napra fokozódván lelkesedés, már junius 28-áig, a nemzetőrség szervezésével megbízott Sipos Gábor gyalog- őrségi százados jelentése szerint, az összeirtak zetőri szolgálatra, — kik közül 117-én lovas nemzetöri századot kívántak alakítani. A szervezés junius 25-én megtörtént. A gyalogság négy századra osztatott, századonként 220 őrvitézzel, még be sem fejeztetett azonban a szervezés, már az ötödik századot is meglehetett alakítani. Századonként megválasztattak a tisztek és pedig: az I-ső században kapitány: Brud- kovszky György, főhadnagy : Viskovits Ignácz, hadnagy: Conrád Károly, alhadnagy: Boros Pál; a 11-ik századnál kapitány: Sipos Gergely, főhadnagy : Kollár János, hadnagy: Bukovinszky János, alhadnagy : Knieszner Károly; a 111-ik században kapitány: Dolezsal János, főhadnagy: Furkos Tamás, hadnagy: Novak Károly, alhadnagy: Zvarinyi Lajos; a IV-ik századnál kapitány : Réthy Vilmos, főhadnagy: Bohus Pál, hadnagy : Csonka András, alhadnagy : Kovatsik János és az V-ik században kapitány: Delhy János, főhadnagy : Frankó Demeter, hadnagy : Gyurmán Lajos, alhadnagy: Eh'neszt Mihály lett. Minden századnál két őrmester és tizenkét tizedes alkalmaztatott. A lovas osztály tisztjei voltak: kapitány Tomcsányi Károly, másod-kapitány Gr. Bolza József, főhadnagy Tessedik Károly és Túri János, alhadnagy Tomcsányi József és Bukovinszky László, őrmesterek: Menyhárt Alajos és Ruzicska János. Nagy gondot fordítottak Szarvason a nemzetőrök kiképzésére, s a polgármester, a vármegyéhez tett jelentésében különösen kiemeli Brudkovszky György s Tomcsányi Károly tevéken ységét. Csabán már sokkal kevésbé uralkodott szervezése. A junius 20-án bevégzett összeírás 2000 nemzetőrt tüntet fel; de ily számra nem emelkedett Csaba város nemzetőrsége. Különös, hogy Csabán eleinte nagyobb volt a lelkesedés, mint később. A junius 5-én tartott népgyülésen megjelent nagyszámú polgárság „lelkesülten jelentette ki készségét a nemzetőrség alakítására, s oda nyilatkozott, miszerint szükség esetében — a haza védelmére oda, hova kiparancsoltatand, teljes készséggel menni fog“ — azonban ipég jul. elején is ugyan csak a kezdetlegesség színvonalán állott a nemzetőrség szervezése. — A szolga-: biró jelentése szerint, julius 6-án 1700 egyénnel szerveztetett a nemzetőrség; de azon körülményből, hogy a táborba szállás alkalmával még az 558 nemzetőrt sem voltak képesek kiállítani, s a nemzetőrség névsora, a tisztek nevei egyátalán nein terjesztettek be, arra enged következtetni, hogy Csabának nemzetőrsége törvényszerüleg nem alakíttatott meg s nem szerveztetett. Orosházán nagyobb lelkesedést tanúsított a nép, mint az ideiglenes alakulás alkalmával. A gyalog őrsereg 665, s a lovas osztály 149 őrvitézzel szerveztetett, s kapitányokká Székács Sámuel, Kerczeg Gábor és Járolics János, s a lovasokhoz Plavecz György választattak még. Békésen is sok időt igényelt az ideiglenesen szervezett nemzetőrségnek törvényszerű átalakítása. Az időnként megújult zavargások a város elöljáróságának tevékenységét nagyon igénybe vették, s a nemzetőrség szervezése egyrészről, mert nem igen volt, ki azt' eszkö-
