Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-10-30 / 44. szám
44-ik szám Gyula, 1887. október 30-án VI. évfolyam r Szerkesztőség: 1 Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési dij: Egész évre ...............5 írt — kr. Fé lévre ................i „ 50 „ Évnegyedre .... 1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. fcs_______________________Á Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: U=3od.cűs3T Zoltán.. r----------------------------^ Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L. Nyilttér tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon B.-Gyula, I887. október 29. Midőn a „Békés“ múlt számának ve- zérczikkét olvastam, ígéretet tettem, hogy az ott kifejtett nézetekre véleményemet én is el fogom mondani. A czikk befejezése négy agállyal végződik : Nem lesz honvédség! — Nem lesz színkör! — Nem lesz szálloda! — Nem lesz semmi!“ Hát hogy mindez nem lesz-e, vagy mikor lesz? — nem tudom. Meg akartam szépen írni, hogy jó akarattól áthatottan a három kívánság meg lehet; a negyedikre szükségünk nincs. Ámde a legjobb akarat mellett is kénytelen vagyok ezen óhajtások léteslilhetósének fejtegetéséről ma még lemondani, azokat alkalomadtán jövőre hagyni, s előállani az égető bajjal, mely évek óta ón súlyként nehezedve reánk anyagilag e város közönségének legálább egyharmadát a tönk szélére viszi, és a kétharmad összetett kézzel nézi azt, nem hiszi, hogy közönye ma holnap rajtuk fogja megbosszulni magát. Nyomasztó lidércz nehezedik reánk, és e nyomasztó lidércz neve : „Körösszabályozás.“ Volt egy idő évtizedekkel ezelőtt midőn az ár féktelenségével bennünket évrö évre meglátogatott, az anyagi érdekek ép oly kevésbbé voltak kifejlődve, mint a folyton fokozódó állami érdekek. A föld birtokos el volt készülve majdnem minden évben az árviz vendégre, tagositatlan birtoka több helyen, ha egyik nem termett, termett a másik; az elboritottan az ár levonulása után dús legelő volt, a melyen jószága tenyészett; akkor még nem számított a gazda arra, hogy évről-évre pénze legyen; az adóért három hónapról három hónapra nem szorították, igénye csekély volt, családját nem lepte meg a nagyzás hóbortja. V Békésvármegye a honvédelmi harczban. A nemzetőrség szervezése. A magyar nemzet küzdelemteljes életfolyamán törhetlen hűséggel ragaszkodott ősi alkotmányához. Valahányszor megtámadtatott szabadsága, veszélyek környékezték alkotmányos intézményeit : törvényeinek szilárd alapjára állva, vér áldozatokkal is megvédeni törekedett azokat. Az alkotmány védsánczai csak egy részét fogták körül a nemzetnek, s a kiváltságos nemzetrész jogai nem elvi alapokon, hanem törvényeken létesültek s fejlődtek, amint a haladókor igényei követelték. Történelmi lapjaink alig tüntetnek fel oly törekvéseket, melyek az általános politikai és társadalmi fejlődés vívmányainak átültetésére irányultak volna. A polgárosodás ereje hatott ugyan időnként politikai és társadalmi életünk elöhala- dására; de nem alkotmányunk intézményeinek s társadalmi viszonyaink ősi jellegének elho- mályositásával. Az előhaladás küzdelmeiben, nem azt vizsgálta a nemzet, hogy „mily jogok illetnék meg bölcsészeti abstraktioból* ; de hogy milyenek illetik meg alkotmánya s törvényeinél fogva. Nem törekedett a köz- és magánjogi viszonyoknak tudományos elméletek alapján A helyzet változott, a tagosítással mindenki egy helyre szorítva körültekintően, praktikusan képes volt előnyösebben gazdálkodni; de minthogy birtoka nem mindenkinek lehetett vizmentes területen, nagy garral kimondtuk azt, hogy a vizáién tesités terén kölcsönösen védelmezzük egymást. Meg is tettük, raig a csorvási pert meg nem nyertük; de azután kezdtünk oldódzni. Kezdetben 1872-től 1878-ig fizettünk, de azután nyakába vártuk a terhet azoknak, a kiket a véletlen a laposra kijelölt. Az 1871. évi XXXIX. t. ez. egy szót hozott a magyar közjog szótárába: „Ar- teres“ 1878 ig kevesen tudták e szónak jelentőségét; de az uj cataster meg magyarázta azt is, s a megmagyarázásnak következménye lett egy nagy — Chaos. Hogy is történt az ártéri fejlesztés? A fejlesztendő község bizalmi férfiai a mérnökkel és más község igazlátóival egybejöttek a határ minden dűlőjén, egy magaslatról keresztül nézték a dűlő fekvését, sőt egyes helyekre el is mentek és megállapították, hogy pl. a 3000 holdas dűlőben 1000 hold lehet a lapos, s ily módon ki hoztak Gyulán 10400 catasztrálás hold ártér birtokot; magára a városra kimondották, — hogy ennek ártérbe vonása későbbi időknek tartatik fenn; — hát hisz az eljárás jó lett volna, ha egyet tudunk érteni, 1878. után is. — Ámde a catasteri osztályozás alkalmával ki kellett tüntetni, hogy kik azok, kiknek földjei ártérbe esnek, hogy az osztályozásnál figyelembe vétessenek; egyénileg consta- tálva ezek nem lévén, elő lett véve a ta- gositási térkép, a melyen azután ki lettek jelölve dűlőnként azok, kiknek földjei részint tagosításkor bonificálva, részint laposabban jelölve feküdtek, de a 10400 holdnál többnek lenni nem volt szabad, s való átváltoztatására, csak a megalkotott jogok védelmére s fejlesztésére. „A túlzás, az eszmények után való rajongás egyátalán idegen volt a magyar szellemtől.“ A nemzeti közszellem, mely a fejlődés alapjául nem az általános emberi jogokat tekintő, nem volt alkalmas arra, hogy a magyar a polgárosodás magasabb fokára emelkedjék; nem volt alkalmas arra, hogy a szabadság az összes nemzetnek közkincsévé legyen. Az alkotmányos élet áldásai nem terjedhettek ki azokra is, kik az állam szervezésekor azokban nem részesittettek, — s eme erőteljes nemzetrész nem ragadott fegyvert a nélkülözött alkotmányos jogok kivívásáért; pedig midőn ellenségek tiportak a haza földén, sohasem késett lánczait fegyverrel cserélni fel. Lelkesülten, önfeláldozással kelt védelmére az alkotmánynak, a szabadságnak s polgárosodásnak, s kiviva a győzelmet nyugodtan vette fel a szolgaság jármát. Ha voltak is e népnek forradalmai, azok nem az alkotmányos jogokban részeltetés, hanem a szolgaság terheinek, melyek időnként elviselhetlenül nehezedtek vállain — könnyítésére, s nyugalmas élet biztosítására irányultak. A forradalmak megingatják az állam épületét. A rázkódások nyomokat hagynak, nagy, s a polgárosodás magasabb fokára emelkedett nemzetek életében is; a kisebb nemzetekre pedig életveszélyesek. A magyar nemzet a köz- s magánjogi viszonyok átalakítását ezélzó forradalmak veigy történt azután, hogy az ártérbe leg- többnyire be jöttek a lapos földek, de felénél jóval több az ártérből ki is hagyatott — a várossal együtt. Igen ám, de akkor még a körössza- bályozási-költség közteher volt, s mint ilyen fizettetett is ; még akkor a csorvási per megnyerésének utóize szánkba volt. 1878-ik év végén a védtöltések az akkori viszonyoknak megfelelően a kormány által jóváhagyott méretek alapján ki voltak építve, és mert azon véleményben voltunk, hogy az árvizek a mi véd- töltéseinkbez fognak alkalmazkodni, megmondtuk az ártereseknek, hogy jövőie nem fizetünk semmit, mert a ti földeitek aláb vannak osztályozva. És igy történt, hogy azóta az időközben töltések magas bitás ára és szélesbitésére felvett kölcsönök és a társulat kezelési költségei Gyula városa lakosainak egyharmadát terhelik, pedig érdekelve vagyunk valamennyien alig nehány számot sem tevő kivétellel. — És itt nem az a baj, hogy á kik fizetnek nem tudnák azt, hogy ártérben vannak, hanem az, hogy látják, miszerint egyik-másik szomszédjuk földje még mélyebben fekszik mint az övék, s ez a teher alól fel van mentve;- Felszólalások, közigazgatási útra a törvény értelmében terelések meddők maradtak; s meddők maradnak véleményem szerint mindaddig, mig vagy az ártér műszakilag fejlesztve nem lesz, vagy a legfőbb közigazgatási hatóságok határozataira a törvénykezés útja befolyással bir. — Nálaninál betplyásosabb embereknek volt küzdelmük e téren s gyakran meddő; hogy igényelhetném én, hogy e téren segíthessek azokon, akiken segitni oly szívesen óhajtanék. És lássuk, hogy áll ezen ügy ma? Még 1884-ik évben benyújtott panasz folytán alispán ur szigorúan a törvényre szélyeit elkerülte, s talán ez volt egyik főoka, hogy megmentette idegenek közzé ékelt faját az elpusztulástól. Az oly sokáig fenntartott alkotmányosság védsánczain is végre rést tört az idő, a polgárosodás hatalma. Amint érezni kezdte a szolgaságban tengődött nemzetrész erejét s utat tört leikéhez a polgárosodás: érezni kezdte szükségét a nélkülözött alkotmányos jogoknak is. Megkívánta jogos bérét nemzetfentartó munkáinak. De érezte a nemzet kiváltságos része is, hogy a csaknem ezredéves s a fejlődő kor igényeinek meg nem felelő intézményeivel, merev rendi alkotmányával a magyar állam nem fog beilleni a demokraticus alapokon átalakult s szervezkedett európai államok keretébe; érezte, hogy az állam épületének az idők viharai által megrongált oszlopai helyébe, újakat kell állítania, ha az összeroskadástól megmenteni akarja azt. S midőn az i848. év kezdetén a demokratikus eszmék Európaszerte az alkotmányos élet felé vezették a nemzeteket, s lendületet nyert a nemzet az átalakulásra: nem késett a szolgaság lánczait széttörni s a szabadságot közkincscsé tenni. Határtalan öröm, lelkesedés hatotta át a honfi sziveket, hpgy a nemzeti nagy átalakulás véráldozatok nélkül történt meg, egyetértéssel a nemzet kebelében s szentesítéssel a fejedelem részéről. De az öröm mellett helyt foglalt az aggodalom is. támaszkodva tekintettel arra, hogy a társulatnak 1871-ik évben kötött szerződése nem a községek egyeseivel, hanem a községekkel köttetett és a szabályozási költségek kivetését a községek belügyeinek tekintette : kimondta azt, hogy mindaddig, mig az ártér műszakilag fejlesztve nem lesz, az eddigi alapon, leszámolás fenntartása mellett a kivetés a községek által az előbbi alapon történjék; az ellen többen, köztük olyanok is, kik nem tudták mit imák alá, az ügyet a kir. Járásbíróság elé vitték, ahol az alispáni határozat meg- semmisittetett; — a kir. táblához történt felebbezés az alispáni határozatot helyben hagyta a felhozott indokoknál fogva, de a Curia azt érdemleges határozat hozatal végett még a folyó évi márczius hó első napjaiban a kir. táblához vissza küldte, és mert az ügy sem sürgősnek nem jeleztetek, sem a sürgős ügyek közé nem tartozik, ott az ma is elintézetlenül áll, ha csak az általam benyújtott kérvény nem fogja sürgős jellegűvé tenni. Hát most hogy állunk ezen önmagunk által teremtett helyzettel szemben: az árteresek csakis a legerélyesebb végrehajtás alkalmazása mellett fizetnek; az ártérben levők, de abból kihagyottak ki vannak téve annak, hogy egy esetleges pernyerés vagy leszámolás alkalmával nyolez év terheit egyszerre kell viselniök, s akkor aligha nem máskép fognak gondolkozni; a városi lakosság, mely 1878. óta nem fizetett, (szinte fizetni fog, mert azt senki sem állíthatja, hogy a város ártérben nem volna, hisz’ 1881-ben csakis úgy tudtuk megmeu- teni, hogy gátvágás által vagy 12000 hold földet elborittattunk. És mi idézte elő a helyzetet: a hűtlenség azon általunk felállított elvhez, hogy közösen fognnk védekezni. Balgatag gondolat az, hogy csak 10400 catastrális hold föld van ártérben; A rögtöni, nagy változások megingatják laz emberek fejében a fogalmakat.“ S méltán kelthetett aggodalmat, hogy a nép alsóbb rétegeiben a nyert politikai jogok üdvös gyakorlásához a kellő értelem hiányozni fog;. hogy a hosszas elnyomatás, — a köz- és magánjogi viszonyokban létezett korlátoltság rohamos megszüntetése, a szabadságról helyes fogalommal alig biró népet szabadossá, törvény, rend sértővé teheti; s hogy, mint mindenütt, úgy hazánkban is lesznek oly izgatók, kik a népet félrevezetik, kik az újabb kor eszméit, elveit magok sem fogván fel helyesen, túlzott igényeket fognak a nép leikébe ültetni, s igy a nép akarata tévedt irányú vágyakban fog nyilvánulni s ez a közrend megbontására s fejetlenségre vezet, s az „anárchia“ — pedig — oly hid, melyen az elűzött absolutismus mindig vissza jő.“ Félni lehetett, hogy a nemzet jövője veszélyeztetve lesz, ha a szabadság gyorsan, csak nem váratlanul derült napja, elkápráztatja az ily fényhez szokatlan nép szemeit s az nem leend képes felösmerni a szabadság fentartá- sának feltételeit, az utat, mely a közboldogságra vezet I tévelygésében hagyja magát vezettetni az örvénybe. Félni lehetett, hogy a nép vágyai,, a szabadság s alkotmányos jogok tovább fejlesztés sében oly térre találnak lépni, hol az egyénijogok lábbal tiportatnak, hol a tulajdon szentsége esik a tulcsigázott vágyak áldozatául; a szabadság védsánczai közzé emelt nép ereje nem arra érvényesül, hogy jogait törvényes utón gyarapítsa, s ezt cselekvése czéljává
