Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-10-30 / 44. szám
* hisz’ a műszaki közegek már eddig is 26000 hold körlil fejlesztettek s ebben a Fekete-Köröstől egész az aradi útig tartó vonal teljesen be van foglalva; hiteles mérnöki adatok alapján tudjuk, hogy csakis Kis-Pél, Szlányi, Német Benedek és Szabadkának a kétegyháza-csabai ut felé eső csekély részei képeznek oly magaslatokat, melyek az ártérbe nem vonhatók, és hogy Eperjes kivételével egész határunkból alig 4 — 5 ezer hold fog kimaradni. És mi lesz makacsságunk eredménye a társulat többi tagjaival szemben: az, hogy árterünk a társulat többi tagjaihoz képest aránytalanul nagyobbodik, és ha eddig a költségekhez mintegy három tizeddel járultunk, azután okvetlen magasabb összeg fogja nyomni zsebünket, Pedig ezek mind elvoltak gyakrabban mondva, a megátalkodott önzés elfordult a szótól, és az általam vázolt jövőt teremtette meg. A helyzeten változtatni nem lehet, hacsak ismét nem fogjuk köztehernek tekinteni azt, a mit évek hosszú során köztehernek kellett tekintenünk, de közterhet fog képezni mindég, mig a Körösök mentén lakunk s e földet otthonunknak mondjuk. E kérdésnek megoldására nem ember kell, hanem jóakarat, e kérdés megoldásánál nem egyesek, hanem mindnyájan érdekelve vagyunk; lehet, hogy lesznek a kik e kérdésen a törvényre támaszkodva fognak átsiklani akarni, de hisz a törvényt mindig hánytuk és mégis besodortattunk az általam vázolt helyzetbe, amelyet feltárni annál is inkább kötelességem volt, mert most a törvény nem árteresekről, hanem Gyulavárosa egyeteméről mint fizető félről szóll, támaszkodva a műszaki ártér befejeztéig az 1871-ben kötött szerződésre, a melyet, a hol fizetni kell, még a bíróságok ellenkező ítéletével szemben is törvényesnek tart. Ez ügy nem sokára a városi képvi seiet elé jön, mint fog végződni, arról előre jóslatot nem mondhatunk, de hogy addig is mindenki felette komolyan gondolkozzék, szívből kívánom s kívánják talán többen is. Dobay János, polgármester. A gyomai mandátum. A képviselőház hatodik bíráló bizottsága Dárday Sándor elnöklete alatt okt. 27. délután 5 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a Hoitsy Pál Békésmegye gyomai választókerületében megválasztott képviselő mandátuma ellen beadott kérvényt. A bizottság részéröl elnökön kívül jelen voltak: Demkd Pál előadó, Holló Lajos, Probstner Arthur és Szentiványi Kálmán. A kérvényezők képviseletében Zsigmondy Jenő, Hoitsy Pál képviseletében Králik Lajos ügyvédek jelen tek meg. Mindenekelőtt a bizottság mait üléséről szóló jegyzőkönyv olvastatott fel, melyet elnök hiteleemelje, hanem hogy túllépje a jog határát s bosszuszomját azokon elégitse ki, kik miatt % szabadságot oly sokáig nélkülözte. Ily aggodalmak mellett íratott fel a szabadság zászlajára, az egyenlőség, testvériség jelszavai mellé : „a közrend, az alkotmányos élet feltétele.“ Midőn elterjedt a hir, hogy „Bécs az alkotmány királyi szóval biztosított áldásainak örül, miket a sok százados tespedésből egyszerre kiemelkedett s nemesebb vágyakra lelkesült nép erélyes fellépése vívott ki“: az ország sorsát intéző országgyűlés, sejtve a hazánkban is bekövetkező forrongást, — a közrend biztosítását tekintette első s legfőbb feladatának. „A váratlan események — igy szólít a márczius i4-ki kerületi ülésen Kossuth — azon gondoskodást is kötelességünkké teszik, hogy a belnyugalom, az ország jóakaratu polgárainak védelme alá helyeztessék.“ A midőn márczius 15-én Budapesten is kitüzetett a forradalom zászlaja, a nép kivá- natai közzé, a közrend, a belnyugalom, a szabadság biztosítására, a „nemzetőrség felállítását* is beiktatták. Az egész ország követte a főváros példáját. Szervezték a nemzetőrséget minden felé. Békésvármegyében a fővárosi események hatása a márczius 22-én tartott népgyülésben nyilvánult. Üdvözölte a főváros törekvését, s elhaEÍtettnek jelentett ki. FHolvastatott ezután a kérvény egy aláírójának hitelesített nyilatkozata, mely szerint kijelenti, hogy azt pillanatnyi felhe- vülésböl irta alá s most jobban meggondolva a dolgot, aláírását minden jogkövetkezményeivel együtt visszavonja. Ezután a kérvény felolvasása következett, melyben kérvényezők azt állítják, hogy Hoitsy Pál megválasztott képviselő választói joggal nem bir 1 ebbeli állításuk igazolására két nyilatkozatot nyújtanak be a bizottságnak, melyek alapján kérik a bizottságot, miután a megválasztott képviselő sem Budapesten, sem Pestmegyében a választók lajstromába beírva nincs s igy meg nem választható, a választás megsemmisítésére. Králik Lajos a választás védője már eleve is visszautasítja a kérvényezők azon állítását, hogy Hoitsy Pál nem választható meg s ezt az érdemleges tárgyalás során be is bizonyitauá, azonban a kérvényt alakilag is kifogásolnia kell, mivel a tíz kérvényező közül egyik aláírását visszavonván, a kérvény nem bir a házszabályok 53. §-a 3. pontjában megkívánt azzal a kellékkel, hogy tiz aláírással legyen ellátva. — A Hoitsy Pál ellen követett eljárásra nézve jellemző, hogy a pestmegyei Uj-Hartyán község jegyzőjét Hoitsy Pál hamisított aláírásával ellátott levélben kérték Hoitsy nevének a választók lajstromából való kihagyására. Zsigmondy Jenőnek a kérvényezők képviselőjének felszólalására a bizottság konstatálja, hogy az aláírás visszavonója azonos a kérvény e gyik aláírójával. Zsigmondy Jenő arra utal, hogy az ő ügyvédi meghatalmazását nem vonta senki sem vissza. Itt ez az egy visszavonó kijátsza a kérvény többi kilencz aláíróját. — A kérvény a benyújtáskor tiz érvényes aláírással birt s igy a vissza vonás tekintetbe nem jöhet. Hivatkozik a 77. §-ra, a melyben az összes kérvényezők által való visszavonásról van szó. Kéri az érdemleges tárgyalást 3 a választás megsemmisítését. Králik Lajos kifejti, hogy ha valaki vissza von az ügyvédtől valamely ügyet, magától értetődik, hogy az arra vonatkozó ügyvédi meghatalmazást is visszavonja. — Ha a kérvénynek 60 aláírása lett volna, s ezek közül 51 vonta volna vissza aláírását, a kérvényezők képviselője akkor is panaszkodik-e arról, hogy az 51 a majoritás, kijátsza a 9-et, a kisebbséget? Miért nem gondoskodtak a kérvényezők óvatosságból több aláírásról? E gondatlanság őket terheli. — A kérvénynek most már csak 9 aláírója van s igy az a törvényes kellékekkel nem bir. A 77. §. nem ide tartozik, az arról az esetről szól, hogy ha az érdemleges tárgyalás során valamely büntetendő cselek mény derülne ki, az iratok ennek üldözése végett akkor is átteendők az illetékes hatósághoz, ha az összes kérvényezők visszavonnák a kérvényt. Az itt fennforgó esetben a kérvényt érdemlegesen nem is lehet tárgyalni. Kéri a kérvény vissauta- sitását s Hoitsy Pál választásának igazolását. Mielőtt a bizottság a választás védője által tett alaki kifogás fölött határozathozatalra vonult volna vissza, Szentiványi Kálmán bizottsági tag tájékozást kér a felektől az iránt, hogy azon nyilatkozatot, mely a kérvényezők választói jogát bizonyítja, miért irta alá az árvaszéki elnök és nem az alispán, vagy törvényes helyettese ? tározta, hogy a közrendet, az életre kelt szabadságot nemzetőrség felállítása által biztosítja. „Szilárd hitünk és meggyőződésünk lévén, — igy hangzik a népközgyülés határozata — miként hazánk mostani állásában, a nemzeti ujászületés küszöbén csak a rend és csend fenntartása adhatja meg a szabadság diadalát, kímélheti meg a polgári vért, szentelheti meg minden léptünket — bárha belső lelkiörömmel tapasztalok, hogy a váratlanul meglepő dolgok feletti első kitörések között is zavartalan rend és béke, tiszteletreméltó komolyság uralkodott jelen első népgyülésünk- ben; bárha országszerte ismeretes értelmes és becsületes lakostársainkban határtalan bizo- dalmunk van, miként azzal bizonyítják be isten, ember előtt, hogy megértek a szabadságra, miszerint vele soha vissza nem élnek: mindazonáltal mivel ilyen időkben ily körülmények között akad könnyen — konkoly hintő, ki az egyes értelmetleneket roszlelküleg kihágásra ingerli, mivel más szerencsétlenebb viszonyú vidékekről is jöhet a csendességre, vagyon és személy bátorságra megtámadás; sőt lehet magának a szabadságnak is ellensége : mellözhetlenül szükségesnok tartjuk Szombathelyi Antal első alispán elnöklete alatt Németh Antal, Br. Wenckheim László tábla- birákat, Stummer Lajos ügyvédet, Huszka Mihály városi jegyzőt, továbbá Bájer József, Sebestyén Mátyás, Varga János, Nyikora Dávid, Gergely Ferencz, Huszka Imre és József, Schriffart Mátyás és Alcser Mihály gyulai lakosokat a nemzetőrség mikénti felállítása iránt vélemény adásra küldöttség képen oly formán megbízni, hogy a márczius 27-én Zsigmondy Jenő e szabálytalanságra vonatkozólag nem tud felvilágositást adni. Félórai tanácskozás után Dárday Sándor kihirdette a biráló bizottság következő határozatát: A biráló bizottság nem bocsátkozik a kérvény érdemleges tárgyalásába, mert a házszabályok 53. szakaszának 3-ik pontja megkívánja, hogy a kérvény legalább tiz kérvényezőnek aláírásával legyen ellátva, miután pedig a fennforgó esetben a tiz aláirt kérvényező közül egy hiteles alakbau kijelentette, hogy aláírását visszavonja, ennélfogva hiányzik az a feltétel, a mihez a kérvény érdemleges tárgyalhatása kötve van. Ennélfogva a bizottság alaki hiány miatt visszaveti a kérvényt s Hoitsy Pált végleg igazolt képviselőnek jelenti ki. A költségek kölcsönösen raegszüntettetnek. Az indokolás megjegyzi, hogy a fennforgó eset nem vonható a 77. §. rendelkezése alá, mert egyfelől a tárgyalás megkezdése előtt konstatáltatok;, hogy a kérvénynek hiánya van, másfelől pedig a választás alaki szempontból lön megtámadva, nem pedig oly indokokból, melyekre a 77. §. vonatkozik. Az angol hirlapirodalom. Nincs ország hol a sajtónak oly hatalma, befolyása s elterjedtsége volna, mint Augolország- ban. Ennek két oka van : először, mert nem él vissza a törvény által biztosított szabadsággal, hanem igyekszik ennek védszárnyai alatt lehető tárgyilagossággal, tisztességesen és férfias bátorsággal tárgyalni a napi kérdéseket; másodszor, mert valamenyi czivilizált ország közt viszonylagosan itt van legkevesebb lap. Daczára annak, hogy az egész világon megjelenő lapok közt az angol nyelven megjelenők aránytalanul felülmúlják számra nézve a többieket (angol 16000, német 8000, franczia 7000) mégis az egész egyesült királyságban, melynek 34 millió lakója van, nincs több mint 160 napilap, minek természetesen az a következménye, hogy ezek utol nem ért tekintélyre és kelendőségre vergődtek. így pl. a Daily Telegraph 390,000, a Standard 250,000, a Daily News (déli nyúz) 170,000 sőt a drága Times is 100,000 példányban nyomatik. A Graphic tavalyi karácsonyi száma néhány szép alkalmi czikkért 520,000 példányban kelt el. Az 5 millió lakost számláló Londonra csak 18 napilap esik s ezek közzül csak egyetlen egynek van esti kiadása is, mi rendkívül kevés, ha összehasonlitjuk a continens nagyobb városaival s tudomásul vesszük, hogy Budapesten 20, Bécsijén 18, Berlinben 32, Párizsban 60-nál több mindennap megjelenő ujság van. Brittaniaban az a rendszeres abonnoment, mely nálunk Magyarországban is szokásos, nem divatos. Vannak ugyan, kik az egész évre szoktak előfizetni, de ez oly csekélység, hogy az összesen elárusított lapoknak körülbelül csak V10 részét teszi, a többi 9/io részt pedig úgy árusítják, mint nálunk a kiflit. Korán reggel, úgy 4 óra tájban, az összes Londonban megjelenő lapok túlnyomó számai Smithnek óriási Journalspeditions-Etablis- sementjába kerülnek, honnét azután egy rész néhány ezer könyvkereskedőnek küldetik el, egy másik rész a Themzemetropolis 300 indóházáboz tartandó évnegyedes közgyűlésre tervét reel- lőzhetlenül adja be. A népgyülésen eltitkolhatlan aggodalom vett erőt, a közcsend s belnyugalom lehető veszélyeztetése miatt, — mi hogy nem volt alaptalan, a nehány nap múlva a vármegye csak nem minden községben lábra kapott fejetlenség igazolta. A határozat ez aggodalmakat élénk színekkel festi. „Addig is, mig — a nemzetőrség szervezése — megtörténhetnék, a megyei és községi hatóságokon kívül mi magunkban egyenként és összesen keressük a rend biztosítékát, mely nem lehet többé csekély, mert mi a mai nap örömkönnyeivel, mint szent keresztelő vízzel a polgári testvérségre örökre és elválhatlanul fel vagyunk avatva testben, fejenkint külön, de szívben és lélekben egyetemesen összeforrt, szabadságra megért nép vagyunk. Rend, béke és szabadság, testvériség és igazság híven őrzendő jelszavunk, — üdvöt, áldást minden békés jó embernek, — büntetést és átkot a rósz lelkű ámitónak, a csend és törvénytapodónak I Mert jól tudjuk és szem előtt tartjuk, hogy a rendbontás minden bűnnek szülő anyja, vétken pedig a jó Istennek csak bosszúja, de áldása sohasem lehet; — tudjuk és szem előtt tartjuk, hogy van minden a mienkhez hasonló helyzetben, ki zavarosban halászva kárörömmel kelti a polgári viszályt, — az induló, de még nem biztosított szabadság helyett az önkény életölő rabláriczait fűző, a rendbontó s magához hűtlen nép törvény- tapodó lábaira.“ O. Gy. (Folytatása következik.) szállittatik, egy harmadik részét átveszik azok a járókelő újságárusok, kik ebből élnek; a megmaradt példányokat pedig 4 mesés gyorsasággal haladó villámvonat, melyek külön e czélra vannak fizetve, elviszik az ország mindén tája felé. E villámvonatok csak 4—5 állomásnál állanak meg, a többi helyeken az odaczimzett lapokat egyszerűen kidobják a perronra. Ha egy londoninak ujság kell, azt a legközelebbi könyvkereskedő az inasával elküldi neki mindaddig, roig fel nem mond, ami bármely napon történhetik. A legtöbb ember azonban maga veszi újságát az utczán, vagy az indóháznál s pedig ízlése szerint ma ezt, holnap egy másikat. A legtöbb lap egy penny (4 kr) kivéve a Timest, mely három pence. Ezen ár 75°/0*át kapják a laptulajdonosok, a többi 25°/0-ot a Smith czég megosztja a többi árusító közeggel. Ez mind nagyon világos, de egy dolog van, mit nem igen tudunk megérteni: honnét a nagyobb lapok hallatlan tiszta hasznuk? Egyszerű. Nem a nagy kelendőség teszi; ellenkezőleg; sok esetben minden prenumeráns és minden vevő tiszta kár; a tulajdonosoknak rá kell fizetniök. A papirost legalább is ingyen kapja a vevő; amit fizet, nem fedezi az egyes számra eső költségeket, mert a redactio hihetetlen összegeket nyel el. Már néhány év óta a nagyobb lapok nem tartanak levelezőket, ezek helyett a világ minden zúgában vannak,táv- iratozók, kik pazar bőbeszédűséggel sűrgönyöz- nek meg mindent, mi bel- és külföldön érdekes történik A Times külön távirdasodronynyal, mi által lehetségessé válik nehány óra alatt a legpontosabb és legrészletesebb parlamenti jelentéseket hozni. A telephon szedőgépekkel van ellátva, úgy hogy a tudósító mindjárt szedeti is híreit. Ugyanaz a lap a múlt évben csupán bécsi táviratokért 30.000 frtot fizetett. Ezen telül a munkatársak oly fizetést húznak, mint nálunk a miniszterek. Nisbet, a Times műkritikusa, ki több alkalommal szives kalauzom volt a londoni Saharaban, s kinek ez adatok nagy részét köszönöm, évi 1200 fontsterlinget húz a Times- és 500 fontot a Life-től (leif), mi a mi pénzünk szerint 17000 frtot tesz. A nagy nyereség az inseratokért folyik be, Démely lapnál a papír y3-át, sőt a Timesnél vitorla nagyságának felét foglalják el s oly apró betűkkel vannak nyomtatva, hogy valóságos merényiét szemünk ellen, azokat elolvasni. De az a nép, mely London füstös ködjében virító egészséggel tenyész (a statistika szerint Londoubau legkisebb a halandóság) nem ismer fáradalmat, mikor businessről (bisznesz) van szó — bámulatos türelemmel és figyelemmel betűzi végig mindennap ezt a chaost. Hogy mily fontosak s mily hasznot hajtók az inseratok, azt némileg illust- rálja azon tény, hogy egy milliomos laptulajdonos a múlt évben leányának egyedüli hozományul a hirdetmény-hasábok egyikénea jövedelmét adta. Inseratokkal természetesen azon lapokhoz jelennek meg. Innét van, hogy a tulajdonosok daczára annak, hogy, mint már ientemlitém, a szó-szoros értelmében ráfizetnek minden előfizetőnek, mégis mindent elkövetnek, hogy lapjuk folyton nagyobb és nagyobb mértékben keljen. így pl. a Daily Telegraph kiküldte a hires assyriolo- gus George Smithet (csorcsszmisz) Konyonjik és Birs Nirurud kincseinek kiásatására, melyek ma a British Museum (mjuszjum) legirigyeltebb tárgyai s melyeket a laptulajdonosok ingyen engedtek át a nemzetnek. Ugyancsak e lap, szövetkezve a Ncw-york Héráiddal, küldte ki Stanleit áfrikai expedíciójára, mi, hiteles forrásból tudom, mindegyik lapnak 200.000 írtjába került. De az ily vállalat a legtöbb esetben kifizeti magát, mert Smith és Stanley tanulmányai, melyek először csak a küldök lapjában lettek közzétéve, ezer és ezer uj olvasót szerezlek mindkét lapnak. „Minél nagyobb mértékű“, magyarázta nekem lovag Louis Felbermann a Life társszerkesztője, és társtulajdonosa „kapkodnak valamely lap után, annál nagyobb a hirdetménykinálat, s minél nagyobb a kinalat, annál magasabb a hirdetések ára.“ Legmagasabbak a Timesnél és a London Illustradet Neiosnál, melyek egy sorért átlag 6 schillinget (3 frt) kapnak, és az előbbi ebből éven- kint 3 millió tiszta hasznot producal. De e nyeremény fejében megteszi olvasójának azt a lényeges szolgálatot, hogy kétes hitelű inseratokat egy általában nem fogad el, mire vonatkozólag a lapok nagyon pedánsok. A mi az angol lapoknak különösen dicséretökre válik s mi befolyásuk egyik főoka, ez az hogy semmi féle szándékos félrevezetés, magyarul svindli, mi másutt a lapoknál oly gyakori, nem fordul elő. Most nem régen valamely negyedrangu ;ap gyanúsította a Times börzerovatának vezetőjét, hogy nem megbízható. Rögtön szigorú vizsgálat tartatott s daczíra annak, hogy komoly baj nem volt, az illetőt azonnal elbocsátották. Mégis azt mondják : hanyatlik a becsületesség 1 Scherer Benedek, L
