Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-23 / 43. szám

i \ Kliment Sz. János birtokos B.-Csaba 378 frt 92 kr., Fruda András birtokos B.-Csaba 378 frt 57 kr., Zeleuyánszki György birtokos B.-Csaba 376 frt 50 kr., Oláh István birtokos Gyoma 376 frt 8 kr., Sárkány György birtokos Szarvas 375 frt 76 kr., Bauer Gyula birtokos Gyoma 375 frt 30 kr., Tolnay Feroncz birtokos Szt.-András 375 frt, Schwarcz Ábrahám birtokos Gyoma 374 frt 25 kr., Mázor János birtokos B.-Csaba 373 frt 98 kr., Bakos György birtokos Csorvás 373 frt 16 kr., Kovács Sz. Ádáin birtokos B.-Csaba 370 frt 93 kr., Prág Bonifácz birtokos Csorvás 370 frt 56 kr., Neustädtl Lipót birtokos Bánfalva 369 frt 93 kr., Lebóczky Mátyás birtokos T.-Komlós 369 frt 86 kr., Seiler Mátyás birtokos B.-Csaba 368 frt 93 kr., Lőwy Áron birtokos B.-Csaba 366 frt 98 kr., Kis Ferencz birtokos és ügyvéd Szegha­lom 366 frt 92 kr. kétszeres, Biró Benedok bir­tokos Gyoma 365 frt 86 kr., Megele Bertalan birtokos M.-Berény 365 frt 19 kr., Braun Sámuel birtokos birtokos M.-Berény 361 frt 98 kr., End- rész András birtokos B.-Gyula 361 frt 90 kr., Ondroviczki Sámuel birtokos B.-Csaba 358 frt 99 kr., Ör. Horváth Mihály birtokos P.-Földvár 356 fft 90 kr., Braun D. Ádám birtokos M.-Berény 5 frt 10 kr., Laczkó András birtokos B.-Csaba 3 frt 27 kr., Varságh Béla birtokos és gyógy- irész B.-Csaba 353 frt kétszeres, Szilágyi Ist­ván birtokos B.-Gyula 352 frt 95 kr., Lavatka Gyula birtokos Békés 351 frt 62 kr., Pollák Ig­nác* birtokos Endrőd 348 frt 46 kr., Szerető )mre birtokos Gyoma 346 frt 67 kr., Litauszki Mihály birtokos Szarvas 346 frt 21 kr., Rajki Jó­zsef birtokos P.-Földvár 343 frt 11 kr., Lampel Albert birtokos Sámson 342 frt 82 kr., Kitka György birtokos B.-Csaba 342 frt 73 kr., Gyáni István birtokos F.-Gyarmat 342 frt 70 kr., Vi- tályos Márton birtokos Öcsöd 342 frt 5 kr., Bau­er Márton birtokos M.-Berény 341 frt 30 kr., Vé­det Károly birtokos és ügyvéd B.-Gyula 341 frt kétszeres, Kraszkó Mihály birtokos B.-Csaba 340 frt 4 kr., Hunya J. Mihály birtokos Endrőd 339 frt 11 kr, Sipiczki K. János B.-Csaba 338 frt 6 kr., Lestyán Pál Goda birtokos Szarvas 337 f't 7 kr., Weisz Ede birtokos B.-Csaba 336 frt kr.. Gombkötő István birtokos P.-Földvár 336 'rt 72 kr. B.-Gyula, 1887. szept. 3. Jegyzetté és kiadta: Popovics Szilviusz, id. I. aljegyző. A gyomai közegészségügy kérdéséhez. A gyomai közegészségügyi dolgok czimü cziKkemmel egyidejűleg Dr. Nagy urnák, majd a „Békés“ legközelebbi számában M. urnák jelent meg a gyomai „gyerroek-oItás“-ra vonatkozó czikke. Az elsőre — mint nem orvos — csak \pár megjegyzést teszek, azonban az utóbbival, mely egyenesen az általam Írottak ellen tör, sza bad legyen — a személyeskedést lehetőleg kike­rülve — bővebben foglalkoznom. Majd a meg- apellálás daczára is elrendelt legyelmi vizsgála- —ybefejezése után, újra előfogom keresni az „eldo­bott kalapácsnyelet.“ M. ur czikkét olvasva, a körülményekkel nem ismerősek azon téves hiedelemben lesznek, hogy ezt egy tudós szakember irta, annyira ér­zik rajta az orvos szag. Hát igaz is, mert V, Nézzük meg őket közelebbről. A legnevezetesebb felekezetek ezek : i) Ribbon Army (bljú. ribn ármi) és ennek anti- podusa a Yellow Ribbon Army (jilló r. a.) 3) A Skeleton Army, kik nagyobbára a whiski- árusok által fizetett bérenczek és többnyire az kastend utczáin vonulnak végig azon czél- iól, hogy onnét a Salvations-Armyt, mely tagjainak nemcsak a szeszes italt és a dohányt, hanem minden szórakozást megtilt, kiűzze. Ezek a halálfejpaizsu gazemberek egész tisz- teségesen és tűrhető lármával járnak-kelnek kisebb-nagyobb csoportokban, de mihelyt a S, A. valamely detachementjára bukkannak összeverekednek. A rendőrségnek természete­sen legtöbb baja van velük, mert ezen majd mindennapi excessusokat sem elnézni, sem tul- szigoruan büntetni nem szabad. A parlament és az anglicán egyház egyformán tudják, hogy ezeknek egy szál martyr elég volna, hogy VIII. Henrik és véres Mária napjait visszaidézzék Hogy világosabb legyek, igyekezni fo­gok az aug. 4-iki közgyűlést, melyhez lényeg, ben minden más összejövetel hasonlít, tárgyi­lagosan és főbb vonásaiban jelezni. Előre bo­csátom, hogy az illem kedvéért kénytelen va­gyok némely dolgot elhallgatni, mást szé­píteni. A terem, melyben az uj felekezetek leg- elterjedtebbike, a Salvations-Army (üdv had­serege) ma összegyűlt, nagy, dísztelen és tele van padokkal, melyeken heringek módjára összepréselve ülnek férfiak és nők vegyesen Egy emelvényen foglalnak helyet a vörös egyenruhába bujtatott nő és férfi katonák, kik előtt egy asztalon fekszik a biblia és néhány hymnusokat tartalmazó füzet. A jelenlevők hát ott a czikkezö fiatal barátunk Dr. N. ur töl­tényeit sütögeti el. Szép az a barátság nemes érzése. És szép jellemre mutat, ha valaki nem törődve állásával, nevével, jó barátja mellett mindkettőt mérlegbe veti. Hanem bát akkor, a mikor jó barátunkat védjük 1 annak érdemeit feltüntetni akarjuk, egy kis szerénység nem válnék a dolog hátrányára. Szomorú kötelességet teljesít ön. Egyetlen gyászlovag, ki fegyverét e közvélemény által el­itéit botrányos ügyben védelemre telemeli. De a mily szomorú szerep ez, ép oly tapintatlan is Önnek hivatalos állását tekintve. Hogyan uram! hát nem gondolja meg hogy mit tesz Ön akkor, midőn e szerencsétlen oltást védelmezi? Hát nem gondolta meg Ön, hogy e szomorú dolog védel- mezésével 9 tisztességes családot egy gyaláza­tos betegség gyanújával durván sért meg? Mert Ön is — az „utánjárás mellett — elismeri, miszerint 7 gyermeken (pedig nem 7 hanem 9) constatáltatott a syphilis. Már pedig csak két eshetőség van: vagy a szülőktől örö­költék, — akkor e 9 gyermek szüleinek — kik pedig a maguk és a szerencsésebb években ol­tott gyermekeik is épek és egészségesek — kell, hogy e rút betegségben sinlődjenek, vagy az ol­tás által plántáltatott át az a gyermekekbe. És Ön azt állítja: „hogy az oltást okolni absurdum!“ Váljon mit szólnak azok a már úgy is megkese­rített családok, ha Önnek ezen állításával és hi­vatalos állásával megismerkednek? Szomorú dolognak lett Ön prókátora. Nem védeni, de szégyenleni való ügy ez. De térjünk a dolog tárgyilagos oldalára. Azt mondja „a tiszti orvos ... az oltás alkal­mával miután nem látott a gyermekeken semmi gyanúst, mikép most sincs, s igy egészen nyu­godtan oltott. Hasonló esetben bárki más ezt tette volna." A többit is, de különösebben ez utóbbi állítást kereken tagadom. Az mondatik (Dr. Nagy czikkében) „az anyáknak lett volna kötelességük tehát figyelmeztetni oltó tiszttársamat.“ Hogyan? Hát a szülőknek kel­lene figyelmeztetni az orvost arra, hogy az a gyermek a melyikből oltani akar, syphilis beteg, akkor midőn Dr. N. ur épen azt bizonyít­gatja, hogy: „egy betegség sem titkoltatik úgy épen, mÍDt e kérdéses baj.“ Hát az r.em volna még szükséges, miszerint a beteg állapítsa meg a diagnosist s Önök csak a reczeptet Írnák meg ? Nem látott semmi gyanustls Ön M. ur utána járt a dolognak ? Igen, amit N. J. ur mondott Ön azt irta. Hát nem kifejezték a szülők visszatetszésüket, midőn mondották az ol­tás alkalmával: „Hát nem találtak már Gyomán ép gyermeket, hanem egy nyomorék vakból oltanak.“ Egy gyermeket, kinek apja börtönben ül, ő is börtönben született, testileg satnya és v a k és mégis nem tűnik fel gyanúsnak, de sőt inkább alkalmasnak találja az or/os, hogy belőle oltást eszközöljön. És mikor én az oltásnáli eljárás ha­nyagság kérdését felvetem, Ön azt mondja rá, hogy sokkal jobb volna a szülőket figyelmeztetnem a beteg gyermekek gyógyíttatására. Sületlen be­széd ; hiszen ha Ön utána jár tudnia kell, bogy a szolgabiróság hivatalosan rendelte el a 9 gyer­mek gyógyíttatásán, hogy minden héten kétszer vizsgálhatja meg a betegség menetét és hogy a kiknek anyagi körülményeit nem engedik meg a nagyobb kiadásokat, a város fizeti a gyógyszeré- reket helyettük. Azt állítja Ön, hogy a nép csak a betegség végnapjaiban keresi fel az orvost. Mi adott Önnek — ki csak oly kevés idő óta ól a nép közt — okot arra, hogy ily méltatlan váddal illésé? Hát miből tartja fel akkor magát tisztességesen 4 orvos községünkben ? Nem mulasztja el Ön, hogy egy vágást ne intézzen az általam felemlített fiatal magán or­vosra. Tudom, hogy Önök — kik a vizsgálat el­rendelését neki tulajdonítják, — elölnék egy ka­nál lében, de az Önök támadása az irántai elis­merést nem kisebbíti. Végre azt mondja : bakot lőttem. Önnek feljajdulása után elkeli ismernem, hogy — azt . d. Hírek. Gyulavárosa központi választmánya f. hó 21-ón Dobay János polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen elnök előterjesztette, hogy az 1888. évre szerkesztett országgyűlési képviselő választóknak névjegyzéke ellen egyetlen felszóla lás vagy észrevétel sem adatott be; — a törvény­ben elrendelt intézkedésnek szüksége, hogy t. i. szept. 1—20 ig ülés hivassák egybe, fen nem for­gott, hanem elnökileg intézkedés tétetett a név­jegyzéknek 3 egyenlő példányban leendő szerkesz­tése iránt. Elnöklő polgármester előterjesztése tu­domásul vétetvén ehhez képest a belügyminiszter teliratilag értesittetni határoztatott, hogy az 1888. évre érvénynyel bírandó választói névjegyzék ellen a törvényes határidő alatt sem felszóllalás sem észrevétel be nem adatván ez érdemben a köz ponti választmány ülést nem tartott. A jegyző­könyv hitelesitése után az ülés feloszlott. A megyei tiszti nyugdíj intézet igazgató választmánya Jáncsovits Pál alispán elnöklete alatt ülést tartott f. hó 21-én, mely néh. Dr. Du- b á n y János megyei alorvos özvegye nyugdíjazási kérvényét tárgyalta. Az özvegy elhunyt férje 8 évi és 9 hónapi beszámított szolgálatának megfelelő­ig saját személye után 300,- gyermekei után pedig szintén 300 forint nyugdíjban részesitetetik. Jáncsovits Pál alispán fegyelmi vizsgálá- tott rendelt el dr. Vörös József és dr. Nagy János Gyoma község orvosai ellen ama venerikus tünetek folytán, melyek a beoltott gyermekeken konstatálva lőnek. A belügyminiszter a vármegyéhez intézett leiratában szintén beható s szigorú vizsgálatot rendelt el. A pénzügyminiszter a vármegyéhez in­tézett leiratában ismételten és ezúttal is minden indokolás nélkül megtagadja Orosháza község képviselő testületének abbeli kérelmét, hogy a község 100 Irton felül 500 írtig terjedő adózók­tól közvetlenül szedhesse az állami adót és kincs­tári illetékeket. Halálozás. H a b i n a y Pál mérnököt és kedves nejét felette érzékeny csapás érte. Harmad­fél éves fiacskájuk Zoltán néhány napi szen­vedés után torokgyíkban meghalt f. hó 20-án. A kedves kis fiúcska temetése 21-én délután volt. A szülék nagy bánatát enyhítse az igaz részvét, melyet minden érző szív fájdalmuk iránt érez. Dobozon a kanyaró — a vármegyéhez ér­kezett hivatalos jelentes szerint — e hét folyamán újra fellépett szorványosau. Ugyaneme járvány a megye több községében még folyton szedi áldo­zatait. A városházáról. Gtetösperger János városi írnok állásáról leköszönvén, lemondása el­fogadtatott. Az irnoki állás ideiglenesen nem töl­tetik be, ehelyett Dobay János polgármester Mi s 1 ey Bélát a közigazgatási irodába, — ifj. D é m u 8 z Józsefet a városi adóhivatalhoz és Hoffmann Istvánt a községi bíráskodáshoz nap- dijasoknak nevezte ki. A debreczeni pénzügyigazgatóság a vá­roshoz intézett átiratában értesít, hogy a 25.000 forint felajánlott évi fogyasztási bérben kötött egyezséget nem tarthatja fen, és hogy f. hó 24- ikére újabb egyezkedési tárgyalás czóljából egy pénzügyi titkárt küld Gyulára, mely egyezkedés­nek alapja 28.500 forint évi bérösszeg leend. A tárgyalás tehát holnap lesz, és noha a képviselő- testületnek még nem lehetett alkalma a pénzügy­igazgatóság eme átirata fölött tanácskozni, konsta­tálhatjuk, hogy a kedélyekben és pedig irányadók kedélyében már beállott némi higgadtság a fo­gyasztási adó kérdésének elbírálásánál és most már nem magunk vagyunk, akik felvetik a kérdést, hogy miféle tekintet is az, amely a várost mint erkölcsi testületet ez évben másodszor oda kénysze­ríti, hogy azösszlakosság érdekeit alárendelje csak a szőlősgazdákénak, illetőleg a szőlősgazdák közűi is csak azok egy részének, és eme tekintetnél fogva már a regále bérbeadásánál is 18.000 frtot odavesztegetett ezek érdekében, most pedig — amikor még nincs az sem jogérvénycsen kimondva, hogy a kaparendszer jövőre nézve fenállhat-e, sőt minden azt látszik igazolni, hogy igen is nem áll­hat fen — ismételjük : most pedig ezrekre rugó koczkázatba és esetleg veszteségbe kelljen neki mint városnak, mint közpénztárnak bemenni, és miért? miféle tekintet az, hogy éppen a regáletulajdonos városnak kell a forró gesztenyét a szőlősgazdák egy része számára ki­kaparni? miért nem veszik azt ki maguk az ér­dekelt szőlősgazdák, mint konzorczium, ha olyan nagy érdekük van benne ? Csaknem két hétig folytonosan esett az eső, s ez alatt az idő alatt minden mezei mun­kának szünetelni kellett; a tengeri nagyrésze sze- detlen, a télitakarmány behordását meg se kez­dették, de főhiba az, hogy az őszi szántással és vetéssel nem tudnak gazdáink haladni. A hét kö­zepén az időjárás végre megkönyörült és noha az esőfelhők folyton Damokles kardjaként lebegnek fölöttünk, szerdától kezdve nem volt csapadék, s a külső munkálatokat ez idő óta oly serényen végzik, hogy aratáskor sem serényebben. Szinte csodálatosnak mondható, bogy a napokon át zu­hogó esők daczára Köröseink igen csekély mér tékű áradást mutattak. Halálozás. Kovács Károlyné Csáki Ro­zália asszony, dr. Kovács Károly városi orvos édesanyja, f. hó. 18-án élte 60-ik évében meghalt. Szerető hitves, gondos anya, áldott lelkű jószivü nő volt a boldogult, kinek halála széles körökben kelt igaz részvétet. Béke hamvaira, áldás em­lékére. Blahó József mezőberényi jegyző nyugdi- azás iránti kérvényt nyújtott be napokban a me­gyéhez. Dobozon Nagy Sándor odavaló lakosnak kutyája 3 leánykát, ugyanannyi kutyát és több ser­tést mart meg. A kutyát agyonverték, de a gyanított veszettség nem volt rajta megállapítha­tó. A gyermekek egyenként orvosi felügyelet és gyógykezelés alatt vannak. ívt/uv un. onv-i int nt v t UlcL” nek mig a kapitány, ki néha férfi máskor nő, kézfelemeléssel jelt nem ád az istentisztelet megkezdésére. A zászlókat, melyeket az ut- czai processio hadjáratokban hordanak és me­lyek eddig a falhoz támasztva pihentek, ke­zükbe veszik. A kezdet egy hymnusz bőg- refrainnel, melyet többször és a legnagyobb lelkesedéssel ismételnek; az utolsó strófánál aj katonák pharizeusok módjára legalázato­sabban letérdelnek; a közönségnek meg van engedve hogy ki-ki hajlamát kövesse, de oly kevesen maradtak állva, hogy magam is jónak láttam a biztonság és közbéke kedvéért le­guggolni. ' Erre következik egy ima, melyet valamely katona produkál orthodox-zsidó stylusban. Testével ide-oda csónakázik, kezeit ökölbe szorítja, torkaszakadtáig ordít, szóval mindent elkövet, hogy önmagát és a jelenle­vőket eksztázisba hozza. Mikor kifáradt, pi­hent erő lép helyébe, a közönség pedig mind- annyiokat a legélénkebb és szemtelen geszti- kulatiokkal, dörgő hallelujákkal és amentok- kal kiséri. Az imák többnyire egyenlők; ime egy átlagmustra : „Uram 1 kívánom, hogy ve­lünk légy. Légy velünk most Uram ! nekünk szükségünk van támogatásodra Támogas ben­nünket. Látod ezeket a gonoszokat (itt a kö­zönségre mutat) bűnök között elromlani. Uram! segítsd őket. Váltsd meg őket, de most mindjár. Még éjfél előtt meghalhatnak és a pokolban lehetnek. Ó uram I jöjj le, váltsd meg őket: a dicsőség a tied lesz ; Amen 1“ 2—3000 torkú hallelujah. Most újra egy hymnuszt énekelnek, me­lyet egy tiszt magyaráz. A kapitány felszó­lítja publicumát, hogy azok, kik bűnösöknek le az első pádon, hogy a ceremóniák által köz­vetített isteni kegyelemhez közelebb legyenek § hogy mihelyt valaki érzi, hogy megvan vált­va bűneitől, jelentkezzék s apai intésül tette hozzá, hogy I/2 vagy ||| megváltással senki meg ne elégedjék, hanem várja be, mig szivacs­leikéről minden bűn teljesen leszáradt. A hymnusz még tart. Egyszerre felemel- kedék valaki a hallgatóságból, előre lép s ki­jelenti, hogy az ö bűnei ép e pillanatban né­hány klgrnyi sulylyal estek le leikéről is hogy teste még most is remeg a rázkódástól, azu­tán letérdel egy katona mellé, ki őt oktatja és végre leülteti a bűnbánók padjára, hol az után tetszése szerint sirhat, imádkozhat vagy énekelhet körülbelül igy: „Én mert egészen neked adom magamat, barátaimat, rokonaimat, mindenemet és tied akarok maradni, oh uram örökké. Isten veletek régiismerőseim és go. nosztevök! nem akarok veletek a pokolb: utazni; uramnak fogok szolgálni. Isten vele­tek 1“ Ez az a pont, melyre a Salvations A. (Szalvesnsz A.) vezetői nagy súlyt fektetnek. A megtörtnek nemcsak régi szokásairól, ha­nem szeszivó és dohányzó barátairól is le kell mondania és hogy valahogy másnap reggel, mikor a huskimérés előtt elmegy mást ne gon dolhasson, mindent elkövetnek, hogy a vissza­fele vezető utat elvágják. Felvarják neki két betűt s. s. (simner saved) kabátjára és ráveszik, hogy már a rákövetkező nap részt vegyen egy utczai processióban, hogy ott hóttetemeknek hirdesse, mennyit tett az ur öérette és lelkeüdveért. A legelső gyűlés alatt pedig vagy mint ajtónálló szerepel, vagy a katonák közzé áll az. emelvényre. Változa­tosság kedvéért valamely nap ő arulja (2 kr- ért) a War Cry-t (harczkiálltás) mely a fele­kezet hivatalos lapjai és ép oly elterjedt mint nevetséges. Ilyen és sok hasonló dologgal töltenek el 2—3 órát. Az érdeklődés akkor csinált, mi­kor egy keletindiai autochton, ki csak keve­set tudott angolul s ki referálni jött az ázsiai hitsorsosok örvendetes szaporodásáról, anya­nyelvén prédikált; frenetikus taps, viharos hurrah, fülsértő nevetés, és földigérő hajlon- gásokkal tisztelték meg a tajtékzó szájjal or­dítozó elfajult dravitát. Oly látvány, és er­kölcsi és eszthetikai sülyedés kifolyása ez, melyről Magyarországban fogalmat nem sze­rezhetünk magunknak. A ki csupán dühöngő őrülteket látott, az még nem dtuja mennyire őrülhet meg az ember. Mikor vége volt mindennek utánozhat- lanul éktelen lármával távoztak a „szentély­ből“. A nagyobb tömegeket egy darabig trom­bitások kisérték, kik kegyetlen lelkesedéssel dolgoztak meg néhány hangszert, mig bele kékültek. A közgyűlésen megtért és megváltott rekruta neve bevezettetik a törzskönyvbe, ő maga pedig egy sergeant (szárcsont) felügye­letére bizatik. Ha némi gyengeségeket fedez­nek fel, a sergeant felkeresi az ujonezot há­zában és figyelmezteti az esküre és az alap­szabályokra. Az a rekruta, ki 3 hónapig vi­tézül tartotta magát, katonává lesz, miről év- negyedről-évnegyedre egy bizonyítványt állí­tanak ki számára. A katonák nappal munká­juk után járnak ép úgy, mint mások, s csak este vesznek részt az ügyvezetésben. Mikor tisztekké lesznek, Booth tábornok rendes­fizetéses szolgálatába lépnek.

Next

/
Thumbnails
Contents