Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-09 / 19. szám
19-ik szám Gyula, 1886. május 9-én V« évfolyam f------T 1 Sz erkesztoseg: Újváros, 1301. sZí a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre .. .. .. 5 frt — kr. Félévre ......... .. 3. „ 50 „ Évnegyedre .. .. i „ 25 » l Egyes szám ára 10 kr. < Ja Társadalmi és közgazdászati hetilap. ME» JELENIK MINDEN VASÁSNAF. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh Oyörgy, munkatárs: Bodoky Zoltán. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Eirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Dipót ' Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Törvényhatósági és községi közélet. Egy nagy eszme praktikus világításban. Nem mindég jó ebben a talán tulgya- korlati világban költők tanácsa után indulni el s'gondolni merészet és nagyot, mint Békésvármegye azon bizottsági tagjai, kik a megyei hitelintézet felállítását indítványozták, s még kevésbbé czélszerü a merész és nagy eszmék keresztülvitelére, még az eszménél is merészebb módozatot választani. A tizenkettedik órában nem akarom azon elvont eszmék vitatásával untatni az olvasókat, melyek napvilágot láttak ebben a kérdésben, ezen és más megyei lapok hasábjain, hisz most már előttünk van az indítvány az alapszabály tervezettel és indokolással együtt, itt az ideje, hogy ezekkel foglalkozzunk s felvessük a kérdést; hogy a kitűzött czél elérésére megtalálták-e a helyes utat? és ha szükség van Békésvármegyében ilyen irányú mozgalomra, helyes-e, hogy a törvényhatóság vegye kezébe a kezdeményezést ? Hosszas megfontolás után, a legjobb meggyőződésem szerint mind a két kérdésre „nem“-mel kell válaszolnom, s hogy miért, ezt czélom kifejteni röviden egy ujságczikk keretében, a dolognak mindég csak a gya korlati oldalát tartva szem előtt. Nézzük tehát legelőbb is, hogy mit akarnak önök uraim«! Nyíltan megmondják. Har- czot a tőke uralma ellen, mely legfőbb oka önök szerint minden társadalmi, gazdasági s ipari bajainknak. Nem vitatkozom most felfogásuk jogossága felett, ám fogadjuk el, hogy minden, a közjavát szivén hordó férfiú első s legfőbb kötelessége tehetségéhez mér ten hozzájárulni a tőke uralmának megdöntéséhez, s távol van töllem még az* is, hogy soczializmussal vádoljam önöket e felfogásuk miatt; csak azt kérdezem: mivel akarnak e harczba menni ? A harczba az ellen a tőke ellen, mely oly hatalmas, hogy uralkodik összes politika1, társadalmi, s a mit talán első helyen kellett volna említenem gazdasági helyzetünk felett, az ellen a tőke ellen, mely lenyűgözi összes törekvéseinket, mely lehetetlenné teszi drágasága miatt iparosaink s gazdáink existen- tiáját, melynek borzasztó és végzetes hatalmáról hasábokat írnak össze, az éllen a töke ellen akarnak önök harczba menni, 70,000 forint szükség esetén behajtandó pót-adóval, Hiszik önök, hogy ebből a harczból győzedelmesen fognak kikerülni? Hiszik önök, hogy 70,000 forint tőkével meg lehet dönteni a tőke uralmát s elővarázsolni azt a boldog világot, melyet kárpótlásul Ígérnek a megye közönségének, a megszavazandó pót-adó fejében. Hisz azt önöknek, kik oly behatóan foglalkoztak a pénzügyi tudományokkal, talán nem kell bizonyítanom, hogy egy csepp víz észrevehetőbb a tengeren, mint 70.000 forint a pénzpiaczon. Nem uraim, ez a kettő együtt meg nem fér, s vagy nem olyan nagy annak a tőkének hatalma, mint a milyennek azt önök — indítványuk indokolhatása végett — festették, vagy a legnagyobb vakmerőség 7°*00° forinttal indulni háborúba egy ily nagy hatalom ellen. De hogy áttérjek magára a tervezetre, van annak egy nagy hibája, mely első pillanatra szembe tűnik, mely megtámadja magát az alapot, melyen tovább építeni akarnak, mely megfosztja önöket minden képzelhető indokolásától annak, hogy bankjuk alapját a megszavazandó pót-adó képezhesse, mely lehetetlenné teszi, hogy e czélra pót-adó szavaztassák meg; s ez a hiba nézetem szerint Lapunk mai számához fél i az, hogy nem tesznek különbséget segélyezési- és vállalati tőke között. Mert azt még lehet valamennyire indokolni, ha azt mondjuk: állítsunk fel egy szövetkezetét a megszorult iparos és gazda segélyezésére, hogy pillanatnyi zavarában ne legyen kénytelen a talán magasabb százalékra dolgozó pénzintézetekhez fordulni, hogy az a tagoknak, ha megszorulnak, a felgyűlt s esetleg a szövetkezet által felvett tőkéből azok személyes hitelére kölcsönt adjon, de ehhez nincs meg a kellő alaptőkénk, azért hát vármegye közönsége segíts minket e czélunk elérésében 70000 frt pótadóval, — ezt mondom lehet valami magasabb ethikai szempontból indokolni, s ennyiben tartom szerencsésebbnek gróf Károlyi Sándor indítványát, de azt kívánni, hogy bárki is 5°/0 pótadót fizessen azért, hogy egy harmadik vállalatba fektetendő s neki 20 vagy 30%-ot jövedelmező kölcsön vett tőkéje után ne 8 hanem 6°/0 kamatot fizessen, ezt ha elfogadhatólag indokolni tudják, ám állítsunk fel két megyei bankot. De hisz’ önök maguk mondják indokolásukban, hogy a köny- nyen szerezhető nyeresség a spekulátiónak oly irányt adott, mely a kis haszonnal járó üzletek elhanyagolását vonta maga után és ebből a veszélyes áramlatból a versenyképes tőke dús zsákmánnyal tért haza s úgy akarnak harczolni a tőke ellen, hogy módot nyújtsanak arra, hogy ilyen válalatba ne 8, hanem 6°/0-os tőkék fektessenek, fokozni akarják a válalkozási kedvet, olcsó befektetendő tőkék nyújtásával, hisz ez megfordított taktika, hisz ez által önök azt segitik elő, hogy még nagyobb uralomra jusson a töke. Azért, hát na fessék olyan feketére az ördögöt, ne ejtsék rémületbe a megye közönségét a tőke rettenetes hatalmával, ne ijesz- szék el attól a tőkepénzestől a kit önöknek rendkívül jámbor embernek kell tartani, hogy igy mernek hozzá szóllani: h állód-e te tőkepénzes, mi már meguntuk a te nagy hatalmadat, a te tőkéd többet jövedelmez neked mint a mennyit megérdemel, elég lesz neked 8°/0 helyett 6°/0 a tőkéd után, ez a mi czélunk a mit elérni akarunk, de ehhez pénzre van szükségünk s ebből van nekünk a legkevesebb, azért hát, hogy mi a te hatalmadat megtörhessük, azon felül, hogy jövedelmed csökkenni fog, fizess még nekünk 5% pótadót. Valóban az akasztani vitt embertől saját felakasztatásához belépti dijjat követelni, megörökítésre méltó gondolat. Azt modják, nem is olyan nagy áldozat ez a pótadó, .mert hisz az első kölcsönnél a kamat különbözette!, mely az önök és a takarékpénztárak kölcsönei között van, az adózónak megtérül. De hát azért fizessek én pótadót, hogy ha nem veszek fel kölcsönt, akkoi megtéritettlenül oda vész adóm, mert nem kapok érte semmi ellenszolgáltatást, ha pedig veszek fel kölcsönt a megyei banktól 6°/0-ra, akkor hozzászámítva a befizetett pótadómat; ott leszek vagy talán még messzebb mint most, mikor a takarékpénztártól veszek fel 8%,-os pénzt. Ez az a nagy eredmény, melyet önök elérni akarnak, ez az a nagy eszme, melyet elodázni igen, de megbuktatni nem lehet. Azt mondják, hogy nagy czéljaik elérésére nem is kívánnak több áldozatot csak 70.000 frtot s azt is csak szükség esetén kel befizetni, de, hogy nem kívánnak, hisz az alapszabály 7. §-ában feljogosittatik az igazgatóság a megyei házi tartalékalap pénztárából nyílt számlára 12000 frt erejéig kölcsönt venni, hát már most abban az esetben, ha a 70.000 frt pótadó nem lesz elég a veszteségek fedezé sére, ki fogja megtéríteni a 12000 frtot a megyei házi tartalékalap pénztárának ? S vegyük a legrosszabb esetet, (majd később felállítom a legjobbat is,) ha az égéstr melléklet vau csatolva. bank igazgatóstól s vármegyéstől együtt egy óriási fiaskót fog vallani, az annyira veszedelmes személyes hitelre kiadott pénzei elvesznek, vagy beáll egy nagyon egyszerű s fájdalom mai napság igen gyakori körülmény a defraudatió, miben önök is hisznek, legalább erre enged következtetni indokolásuk azon része, melyben azt mondják: „pót adót nézetünk szerint be sem kell hajtani, mert be nem hajtva biztosítéki feladatának épugy vagy talán még job ba n megfelel“ na már hogy a be nem hajtott adó a biztosítéki feladatnak jobban feleljen meg, mint a behajtott, az csak abban az esetben lehet, ha tartanak a behajtott adó elsikkasztásától; — szóval beáll egy rendkívüli, de nem kivételes állapot, az önök alapszabálya szerint a bankban helyezendők a megye összes alapítványi pénzei, ki fogja hát megtéríteni az ebből elveszett tökét, vagy csak az utánna járó s ki nem fizethető kamatokat, és ha elég lesz is a 70.000 frt pótadó a veszteségek fedezésére, s ezen felül nem éri a megyét semmi anyagi veszteség, ki fogja kárpótolni azért az erkölcsi veszteségért, melyet szenvedni fog egy ily válalat hajótörése esetén ? Ezek azok a kérdések, melyek háttérben maradnak egy részvénytársaságnál s hatványozottan nyomulnak előtérbe, egy oly erkölcsi testületnél, a minő a megye. S vizsgáljuk meg most azt, mennyiben állhat meg azon állítás, hogy ezt a pótadót nem is kell befizetni; megkísérlem igazolni ennek tarthatatlanságát. Tegyük fel, hogy az önök bankja felállittatik s virágozni is fog, még ebben az esetben is megtörténhetik, hogy működésűknek talán második évében, bármi okból szükségük lesz mondjuk, hogy nem is az egész 70,000 frtra, hanem csak 10 vagy 15 ezer forintra, hogy erre az esetre számítanak mutatja az, hogy alapszabályaikban gondoskodtak rólla, s ez igen könnyen megeshetik annál a banknál, mely keresi az összeköttetéseket más pénzintézetekkel, s ennek folytán sokkal inkább ki van téve a pénz- piacz hullámzásainak, mint a vidéki takarék- pénztárak, s mit tesznek ebben az esetben, összehívják a választmányt s ha n választmányi tag nincs jelen i4 nap múlva ujjra össze hívják a választmányt s ha ekkor sem lesz határozat képes számban együtt, alapszabályaik i4. §-a értelmében összehivatnak egy rendkívüli közgyűlést, mely kimondja, hogy a megszavazott 70,000 írtból szükség van 10 vagy 15 ezer frtra, tehát az alispán hajtassa be, s akkor behajtják az adót tudjuk, hogy mind ez mily gyorsasággal szokott történni, s igy azt a pénzt melyre szükségük lett volna egy kedvezőtlen pillanatban megfogják kapni ecy fél vagy egész esztendő múlva, s képzelik önök azt, hogy egy pénzintézetnél lehet a szükséges pénzösszegre ha az csak 100 frt is, nem egy fél esztendeig, hanem csak egy hétig is várakozni, s nem képzelik, hogy ez a fél esztendő arra is elég, hogy csődbe jussanak. Ne ámítsuk hát magunkat azzal, hogy azt a 70,000 frt pót-adót be sem kell hajtani, annyival kevésbé, mert önöknek számolni kell arra, hogy mindjárt az első esztendőben, mikor még I bizalom, a legfőbb szükséglete egy banknak nincs irányukban meggyökeresedve. I I miatt csekély lesz a forgalom, s a csekély százalékkülönbség nem lesz elegendő arra a tekintélyes regie-költségre, melyre az alapszabályokban felhalmozott hivatalnokok, ha csak csekély dijjazására is kell — szükség lesz a 70,000 írtnak legalább bizonyos részére, és ha erre nem számítanak, kérdem, micsoda jogon ldbbantják a takarékpénztárak szemére, hogy 100,000 frt befizetett alaptőkével milliókra menő forgalmat csinálnak, ha önök csak felényi forgalomra számítanak is egy krajczár befizetett alaptőke nélkül ? És most ígéretemhez képest felállítom a legjobb esetet, hogy az önök bankja virágozni fog s nem jár úgy, mint legtöbb népbank, hogy a nagy felelősségből eredő s scrupulosi- tás miatt a vagyonos és igy kellő garantiát nyújtó- egyének kiszedik olcsó °/0-ra a pénzt s tovább adják drágább percentre azoknak a szegény embereknek, a kiknek érdekében tulajdonképen a bank felállittatott, hanem fogja derűre borúra adni az olcsó, olcsóbb s legolcsóbb kölcsönöket; pukkantsuk hát szét az iparosok és gazdák jajgatásaival felfújt tetszetős léggömböt, melynek hajójában oly kényelmes szunyadozás ígérkezik a leendő vezérigazgatónak a nézzük czélt fognak-e érni ez esetben ? El fog-e éretni a közvetlen czél, hogy az iparos és gazda olcsó személyes kölcsönhözjutva boldoguljon, s el fog-e éretni a közvetett czél, az általános jólét, közboldogság s a nemzeti tőke növekedése. Vegyünk itt is egy concrét esetet. Egy kis-iparosnak például hasznos befektetésre, ipari czélokra és a munkához szükséges bevásárlásokra lehet egy esztendőben szüksége 100 vagy 200 frt hitelre, mit tesz most, elmegy a takarékpénztárba s vesz fel kölcsön maradjunk az első esetnél, 100 frtot 8°/0-ra. s fizet egy esztendőben 8 frt kamatot, h * felállittatik a megyei bank, elmegy oda s fizet 6°/0-ot, tehát egy évre 6 frtot. Hát azt hiszik önök ezzel a 2 frt differentiával mentik meg az iparost, ezzel a 2 írttal fogják számukra elővarázsolni az Eldorádot, valóban olcsó paradicsom, s itt fekszik a nagy tévedés, hiszen az iparosnak nem hitelre van szüksége, hanem piaczra s szövetkezetekre, hogy mindég biztos vevője akadjon munkája s fáradsága gyümölcsének, ha tehát az iparoson akarnak segíteni, állítsanak áruszövetkezeteket, mert hiába fizetnek önnek rá f>°/0-ot a kölcsönadott pénzre, ha portékáját eladni nem tudja az iparos, tönkre megy, hisz a tapasztalás mutatja, hogy a hitel szemben a gyáripar folytonos és rohamos fejlődésével, méreg a kis-iparosnak, mely őt tevékenység helyett a könnyelmű életre szoktatja, bízván abba, hogy ha nem dolgozik is, van hitel a miből megéljen s önök olcsóbbá akarják tenni a hitelt s köny- nyebbé a méreghez való hozzá juthatást a személyes hitel adása által. Nem érik hát el a közvetlen czélt s nem fogják elérni a közvetettet sem, mert. higyjék el, hogy az adózók a rendelkezésökre hagyott tőkéket jobban alkalmazzák maguk a nemzeti tőke és a közjóiét növelése érdekében, mintha ez összegeket igénybe veszik, pótadó czimén oly intézményekre, melyeknek felállítása nem szükséges. Foglalkozzam-e még tovább is azzal a szép eszmejátékkal, melyet az indokolás nyújt, felhozzam-e, hogy önök előtt az indokolás szerint ezt az egész nagyszabású intézmény felállítását az tette szükségessé, hogy nem akarnak és nem tudnak bele nyugodni abba, hogy „a hol a földmivelő passióit és igényeit kellőleg nem mérsékli az elesik“; felvessem-e a kérdést, hogy hát azzal a tőkepénzessel mi történik, a ki passióit és igényeit kellőleg nem mérsékli, s nevezhetem-e másnak, mint íszmejátéknak az olyan indokolást, mely egyik helyen azt fájlalja, „hogy sokkal nagyobb a hitel szükséglet, mint az előállítható tőke,“ másik helyen meg már azt panaszolja, „hogy az elhelyezést kereső tökében éppen nincs hiány“ s lejebb a hol meg arra van szükség, ismét azt állítja, „hogy a rendelkezésre álló tőkék a kereslet kielégítésére nem elegendők,“ és ha én nem kívánom, hogy az önök által hirdetett nagy eszme czáfolatára elégnek tartsák az általam felhozottakat, én sem tarthatom elégnek s elfogadhatónak azt a változó indokolást. S nem tartom ennélfogva elfogadhatónak magát az indítványt sem, s nem tartanám el.
