Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-25 / 17. szám

Melléklet a „Békés“ 13-lk számához.

Mulatság. Az újvárosi olvasó-kör könyvtára javára o hó 26-án husvét hétfőjén tánczmu- latságot rendez.

A bajbajutott színészek. Orosházán nagyon rósz sorsra jutottak Thalia papjai, s most már elhagyják Orosházát, mert a társulat is feloszlott, az igazgató nem lévén képes a tagokat fizetni a nyomasztó anyagi helyzetbe jutott színészeken a műpártolók segítetek s két este műkedvelők lépvén fel, ezeknek sikerült telt házat csinálni s egy kevéssé segíteni a szegény színészeken. Műkedvelőkul felléptek, V ángyéi Jolán és Mihályi Rózsika kisasszonyok és V a n- g y e 1 Sándor ur.

megyei hírek. B.-Csabán a felállítandó uszodára már a kellő összeg aláíratott s a részvényesek f. hó 22-én tartották meg alakuló ülésöket. — Szarvason Mezey magyar daltársulata mulattatja a közönséget a „Bárány" vendéglőben. — Csabán ápril hó 18-án tartotta meg közgyűlését a nőegylet. — Orosházán tűz volt Králik István pintér-utczai házában. — Szeghalmon Nemes István 3 éves kis fia a mély vizzel telt utczai árokba esett és belefult. — Szarvason a népkör ápril hó ll-én tartotta meg a rendes évi közgyűlését. — Orosházán a Hegyei Géza városunkban is ismert zongora művész és Stümpfler hegedűművész által a múlt szombaton tartott hangverseny minden tekintetben fényesen sikerült. — Mezö-berényben Dagy ünnepélyességgel tették le hétfőn a rom. kath. templom alapkövét. — Gyomán a héten nagy jégeső volt s tetemes károkat okozott.

Az Anker élet és járadék biztositó tár saság április hó lő-én tartá meg 27-ik rendes évi közgyűlését gróf Zichy Ödön elnöklete alatt. Az 1885-ki üzletjelentés igen kedvező eredményeket 8 a biztosítási állomány folytonos emelkedését konstatálja. A benyújtott ajánlatok összege 19.173,675 frt 76 krajczár tőkére ment, melyből 16.414,224 frt 38 kr töke lebonyolittatott. A biztosítási állomány 1885. decz. 31-én 146.605,064 frt 45 kr tőke volt, a mi az előbbi évvel szemben 7.340,246 frt 24 kr. tiszta szaporodást jelent. A díjbevételek 3.573,033 frt 59 krra mentek. A .kamat bevételét pedig 468,034 frt 40 krajczárról 561,166 frt 34 krra emelkedett. A túlélési csoportok és nyereménynyel egybekötött éloteseti biztosítások kamatbevétele 1.077,669 frt 62 kr. volt. Halálozások, élet és járadék biztosítások és visz- szaváltott kötvényekért 1.105,271 frt 72 kr. fizettetett, mely összegből viszbiztositás utján 127,338 frt 31 kr. visszatérittetett. Lejárt túlélési csoport biztosítások után 4.242,835 frt s 8 kr. fizettetett ki. A nyereménynyel életesatro biztosítottak a tőke 372/,0°/0 osztalékban részesültek, s igy biztosított 1000 frt helyett 1372 frt fizettetett. Az ingatlanok számlájából daczára a kedvező jövedelemnek basonlag a múlt évhez 25,000 frt leíratott, miáltal ezen számla 1.410,270 frt 51 krra száll alább. Az értékpapír számla 2.533,979 frt 70 krt képvisel az 1885. decz. 31-iki árfolyam szerint, az ingadozások fedezésére 350,000 Irt külön tartalék szolgál. A díjtartalékok s biztosítási alapok 11.726,884 frt 29 krról 12.917,742

Legalább is fura nekem, a ki mint félénk lányt láttam önt elsuhanni ezen a sikos aszfalton. So base tudtam meglátni az ön szemét s most mily nyugodt büszkeséggel néz végig rajtunk. Ön a szent szemérmetlenség ... És a férje? Milyen férjet választott ön? Ha meg tudnám mondani önnek, ba meg szabadna mondanom, ha szivem volna megmondani, s ha egyáltalán ismerném önt személyesen, hogy megérthetném önnel: egy fonata hamvas hajának megérdemelné, hogy Anto nius szeressel

Imádásra méltó női fejek fokozzák a fényt a tavaszi menetben. S teszik az enyhe meleget lázas forróvá, Ez már farsangolás nappal, tavaszi farsang. A nyugodt gyönyör, nyugtalan gyönyörködéssé lett. A menet meg-megtüremlik, zajgásra válik a mormolás, nem emlegetik többé az időt, és a csodálat, a meglepetés, a kéj törött indulatszava, válnak ki a zajból: „Ah!"

„Ah, a Centenari!“ Vén kisasszony testvérével az opera uj dívája jelenik meg a menet ben. S egy perez alatt tudja az egész utcza, hogy itt van, egy földöt jár velők, egy levegőt >bzí a közönséges halandók kbl. Magas alakja még a férfiak közűi is kiválik, piros kalapja alól ki- ömlő érez színű haja megkápráztatja a szemeket.

„A Centenari!" „ ... Itt van 1“ „ . . . Sétál 1“ A dívával nem jött udvara, de im udvara lett az egész menet. A tavaszi farsang királynőjének ismerték el, a mint megjelent. S a diva tutija. Az uj metropolisban, idegen emberek előtte

frt 42 krra vagyis 1.190,858 frt 11 krral emelkedtek, a túlélési csoportok vagyona pedig 17.344,470 frt 31 krt tesz. A nyereménynyel halálesetre biztosítottak az évi dij 24°/0-kát kapják osztalékképen. A nyereség és veszteség számla 317,361 frt 28 kr. egyenleget mutat. A választmány ajánlatára 12,361 frt 28 kr. uj számlára vitetik elő, és az évi osztalék részvényenkint 275 írttal állapíttatott meg. A tartaléktőke az alap- szabályszerű összeg helyett 49,524 frt 17 krral emeltetett, miáltal 600,000 frt maximális összegre szaporodott, a mi a kibocsájtott részvénytőke 50°/o-ának telel meg, külön uj tartalékba 47,975 frt 83 kr. tétetett, vagyis összesen 97,500 frt. A felügyelő bizottság jelentésének meghallgatása után a választmánynak a felmentvény megadatott és ajánlatai elfogadtattak. Élet biztosításokra vonatkozó felvilágosításokkal úgyszintén dijköny- vecskékkel a budapesti vezérügynökség Gizellatér 6. szám a. szolgál.

A szerelmesekről.

Irta: Szever.

I.

Miért a szerelmesekről és miért nem a szerelemről? Mert csevegni akarok asszonyom, nem pedig deklam&lni. Mert tudom, hogy mi a szerelmes, mig azt nem tudom, hogy mi a szerelem. Váljon tudja-e ön, és ha tudja megmondja-e nékem ?

Csak annyit tudok a szerelemről, hogy az a lélek egyik legnagyobb problémája. A lélek problémáit pedig nehezebb definiálni mint a test problémait.

Ép e héten szemtanúja voltam egy igazán lélekemelő jelenetnek. A boltajtó előtt egy kisasszony udvaroltatott magának a gavallérjával. Egyszerre a legkellemesebb udvarlás közepeit, kirohan a boltból egy vastag asszony — a kisasszony édes mamája lehetett — és minden bevezetés vagy bocsánatkérés mellőzésével a gavallért egy tekintetre sem méltatva, kezdi a kisasszonyt püffölgetni. Szeretném a dolgot szépitgetni, hanem a legjobb akarat mellett sem nevezhetem a szemeim előtt lefolyt aktust czirogatásnak, enyelgés- nek, vagy más efélének. Püffölés volt biz az, még pedig püffölés istenigazában.

Tudom, ha el akarnám önnel hitetni, hogy roszszul esett a látvány, nem hinné el. Jól tenné, nem is volna igaz. Biz én azt gondoltam magamban, ez okos praktikus asszony. Kívántam, hogy ön is látta volna, hogy kot- ródott el a gavallér. V .Íjon eljő-e még egyszer, és ha esetleg eljő, hógy néz a drága tündér szeme közé.

A drága tündér 1 kisasszony, tudja-e hogy mi a szerelem? Ugy-e bár nehéz defini- tio. Hogy mi a püffölés, azt tudja, de hogy mi a szerelem, azt nem tudja.

Kérem ne vegye szivére a nem annyira leikéhez, mint hátához intézett anyai jó tanácsokat. Látja kérem, ha az öreg Miller a Schiller szerint még csak tizenhat éves Luiza lányát, idejekorán ép oly okkal és móddal, mint ez önnel történt, észre tériti, úgy nem esik meg vele az a komédia, melyet azonban

ismeretlen utczában gőgös biztonsággal halad előre. Mosolyogva nézi, hogy repülnek le előtte a kalapok. S mintha halk nevetést fojtana el, a mint fiatal lányok bálványozó tekintete vetődik rája s mintha nem fojtana el egy halk kaczajt, a mint egy egész utcza, egy egész város vágyakozó tekintete nyaldossa körül, világ legszebb hajú s leggyarlóbb hangú díváját, a ki szereti, hogy imádják, de megnevetni látszik az imádókat. Hatalmas haját gyengén megrázza s toppal betekint a kirakatok tükörébe, hogy el ne veszítse az imádás magyarázatát s im a kávéház ablaka nem bálványozott alakját, de tágra nyitott, feléje meredő férfi szemeket tár feléje. Szemeket, melyek dühösek a vágytól és a kétségbe- sóst fejezik ki. A férfi kétségbeesését, mely elnyomja egy pillanatra az én szivemet is, hogy a szép szőke fejek elvonulnak előttem a tavaszi menetben, megjelennek, ragyognak, megigéznek, s én arra gondolok : oh, hogy ezeket más fogja bírni mind s nem lesz enyém belőlük egy sem, bár szeretni tudnám mindet én I

De a mig elönt a szerelem tavaszi áradása: finom áttetsző, majd mind jobban sűrűsödő por kerekedik, az ibolya-illat égett szagra vál, rizspor izzad meg az arezokon, imádásra méltó haj- tiucsek odaragadnak a ragyogó tarkókra s a hogyan az étel szaga erősen kifejezett lesz : sárga ködben foszlik szét a látomány.

Bródy Sándor.

az élet és az irodalom törvényei szerint tragédiának kell vennünk. Higyje el kérem, az on anyja egy józan, okos asszony, mig Mille- rék könnyelmű ostoba emberek voltak. Ha az öreg Walter, mikor észreveszi a fiávali szerelmeskedést, jól eldöngeti a lányát, úgy tudom, hogy Walter Ferdinand nem vett volna nála zongoraleczkéket és nem is kapja azokból a szép kezekből azt a bizonyos limonádét. Fogadjunk I

♦

* *

Úgy érzem, mintha rátette volna a kezét a számra és ezzel azt akarta volna mondani: ez okoskodás, nem pedig csevegés. Pedig csevegés akar lenni asszonyom, ha nem is látszik annak.

Hogy kompetens vagyok-e, ily felette komoly dologról csevegni? Tudja meg tehát, hogy én már vagy kétszer haltam meg szerencsétlen szerelemben. És ha az ember szive egyszer vérzett úgy megérti az egész világ minden fájdalmát.

Első látásra ismerem fel a szerelmeseket. Nem szükséges, hogy az utczán hangosan beszéljen, vagy deklamáljon és egy bizalmas perezében megeskettessen, hogy titkát el nem árulom. Tudom én jól, hogy rajtam kívül még többen is részesülnek ebben a megtisztelő bizalomban és ama bizonyos szép versek és hazugságok élvezetében.

Mert a nemes érzéseknek is van ám két oldala. Ha egyrészről a fájdalom bátorságot és kitartást, a szükség türelmet, a szegénység leleményességet, a veszély elszántságot teremt, úgy bizonyos erények bizonyos hibákat is szülnek. A legtöbb rósz vers asszonyom a szerelemben találja magyarázatát. És mennyi füllentés, szent isten, mennyi füllentés nem irható Amor rovására.

Tíz szerelmes közül vagy kilencz összetéveszti a képzeletet a szívvel. Első időben, ezek a tévedők órákig tudnak beszélni képzeletük választottjával. De akkor is, mikor már nincsenek együtt az angyallal, még akkor is folytatják a társalgást. Eszükbe jut, hogy ezt, meg amazt el kellett volna mondaniok. El is mondják, csakhogy önmagukban és önmaguknak. Választ is kapnak megint önma- guktól. Egész szerelmi jelenetek játszódnak le, egész perlekedések mennek végbe ilyenkor. A szerelmes mindig győztes marad. A szeretet leány belátja, hogy ily derék, nemes: ember nincs több a világon. Sokkal külömb a többinél. Világos, hogy a legény is a leány; szemével kezdi önmagát nézni. Maga is azt hiszi, hogy ő legnemesebb férfi a világon. Csupa nemes, önmegtagadó tetteket követ el és ha a tett nem egészen olyan nemes, akkor csavar egyet rajta a fantáziájában, füllent egy nagyot a valóságban és a dolog egész szépnek, egész helyesnek néz ki.

Néha ezek a szerelmesek annyira mennek, hogy megkövetelnék, hogy az egész világ azzal a szemmel nézze őket, mint az a kis lányka, a ki képzeletük szerint a legtökéletesebb lény a világon. Szeretnék, ha az egész világ beléjük szerelmes volna. Ez az ámítás összefügg lelki állapotukkal. A társalgás is csak akkor érdekli őket, ha az a szeretett lány körül forog. Még egy kis lépés a szerelmes képzeletében és azt hiszi, hogy mindenki épugy, mint ő, arra a kedves teremtésre gondol, ki szívét és fejét hódította meg. Én bizony azt tartom, hogy senki sem tetszetösb, senki sem negélyzet- tebb a mások iránti magaviseletben, mint éppen a fiatal szerelmesek. Megcsalják magukat és egymást oly füllentésekkel és cselfogásokkal, melyek józanabb vagy tapasztaltabb embert nem visznek tévútra.

De a tapasztalatlan ember előtt a szerelem egy egész uj világot, az érzelmek világát tárja fel. Egész uj világításban látja az okozatokat és eredményeket, a körülményeket, az embereket, a társadalmat. — A szerelmes természetében uj, eddig ismeretlen ösztönök nyilvánulnak. Egy fényes társadalom nagyszerű propozicziókkal, mély csábitó érdekek kel nyílik meg szemei előtt. Egész újnak tűnik fel a világ és nem tudja magát sehogy sem beletalálni. Eleinte kapkod és minden nap más-más karaktert vesz fel. Az ábrándos kép egy miniszteri tekintetnek adja át helyét, ritkán mosolyog, akkor is csak gúnyosan. Társalgása is megváltozott szellemi irányt vesz.

Megjegyzései a byroni iskola szellemében annyira klasszikusok, zavartak és a helyzettől eltérők, hogy nincsen kisasszonya a szalonoknak, ki azt első hallásra, hosszabb magyarázás nélkül megértené. A hosszas magyarázás után azonban még kevésbé érti, mint azelőtt, de attól való félelmében, hogy a magyarázás folytatódik, oly képet igyekszik mutatni, mintha mégis megértette volna.

— A fiatal ember .mégis észreveszi, hogy ez a fennkölt társalgás nem az igazi kedvező atmosféra és nehány napra rá Turgenjeff Bazaroffjaként tesz kísérletet.

De vannak ennél ártatlanabb példányok, kiket a szerelem kevésbé hősies tettekre sarkal. Van olyan platonikus szerelmes, ki gyermekes, naiv enthusiasmussal önmagába beleszeret, ha egy kis rokonszenvvel találkozik tündére részéről. Te voltál — igy beszél magába, ki egy egész óráig vele ültél, ki meleg lehelletének mámoritó körében, szép szemeinek bűvös sugarában boldog voltál. Büszkeséggel nézi saját kezét, mely az övében pihent és melyet később ajkaihoz emelt. Ilyenkor hogy ne csodálkoznék rajta, hogy az emberek azt nem mondják : nézzétek csak, ez az.

Nem egyformák ezek a szerelmesek. A lényeg lehet, hogy egy és ugyanaz, hanem a formában mindegyik különbözik a másiktól. A nyilvánulás formája az egyéniséggel változik. Mindenkinek megvan a saját egyénisége, csak néki sajátos érzelmei és benyomásai, melyekből aztán egész lénye formálódik.

Az egyiket a szerelem beszédessé és szellemessé teszi, a másikat tudóssá, a harmadikat pedig veszekedővé. Mintha csak akkor jutnánk tudatára annak, hogy tulajdonkép mire születtünk és hogy mi lappang bennünk. Saját egyéniségünk, saját életünk titka tárul fel előttünk, kezdünk hinni rendeltetésünkben. Nagyszerű átalakulásokat visz végbe. A kik azelőtt foltos czipőben jártak, uj fehér nyakkendőkkel stafirozzák ki magukat, téli kabátjuk összes gombjait felvarratják és régi czilinderüket kivasaltatják. A ki azelőtt békésén fért meg embertársaival, az lelke sóvárgásának tárgya előtt kiköt az egész világgal és párbajjal rémitgeti az ijedt társadalmat. A kinek rósz gyomra van, piknikek rendezésére adja fejét, a kinek dunstja sincs a styl titkairól, tárczairásra szánja magát. De hát végre is senki sem tudja, mire képes, mig alkalma nem nyílt tehetségét próbára tenni. És egy ilyen remek próba a szerelem.

Becsülésre méltó neme a platonikus szerelemnek az is, midőn a szerelmes átengedi magát ama boldogító visioknak, melyeket nem képes elemezni és melyek oly végtelenül kellemesek. Lángbaborult házat látnak lelki szemei, melyből az isteni teremtést a legnagyobb veszélyből kimenti. Vagy ha szerényebb a képzelet, úgy beéri a gyönyörű teremtés kis öcscsével, kit a háborgó tóból vagy folyóból saját életének koczkáztatásával ment ki. Tűz vagy viz, az mindig az időjárástól függ, a képzelet is szereti a kényelmet. Nyáron a vizbefullástól menti meg a lelke virágát, mig télen megelégszik azzal, hogy a lángokból ragadja ki.

Platonikus szerelem, de nem egészen önzetlen, mikor a szerelmes ellesi a szeretettnek pillantását, kitalálja gondolatát, rohan annak a teljesitésére, mielőtt még szóllott volna, szóval őrzi, kiséri és imádja. Ha a drága angyalnak feje fáj, ő is beteg lesz, ha neheztel, ő reszket, ha tréfál, 6 mosolyog és el van ragadtatva. Az alatt pedig töri fejét szónoklatokon, melyeket nincs bátorsága elmondani, midőn négyszem közt van tündérjével.

Hogy is lenne bátorsága ? Midőn bálványát oly tökéletesnek látja egész külsejében, oly büszkének és ünnepeltnek?

Nem-e kell nékie azt hinni, hogy az általa választott férfiúnak mindenben az ő magaslatán kell állnia, hogy annak a férfiúnak a bátorság és elmésség, a finomság és szépség vala-nely befejezett typusának kell lennie egy Apollónak vagy Bayardnak. Szegény bohó, a Casanováké a Don Juan dicsősége! No de erről ne beszéljünk a fiataloknak. Boldogabbak, ha megőrzik szellemüket a skepticismus ama divatos közhelyeitől, melyek elég sajnos, amúgy is már e mai blasirt fiatalság evangéliumává lettek.

Sőt mentsük ki, ha a fiatal lánykák az Apollókba szeretnek. Nagyon is érthető. Szeretik a lelket az ábrázat szépségével és az alak symetriájával összhangzásba hozni. Pedig legkönnyebben első benyomásaiban szokott a szív, vagy helyesebben mondva a képzelet tévedni. A hiúságok hiúsága: a fűző typusa annak a nemnek, mely az angyalokkal egy fokon áll és a fehér nyakkendő kifogástalan csokra büszkesége azoknak, kik a természet urai gyanánt szerepelnek.

De ez a kifakádás nem tartozik egészen a platonikus szerelmesekre. Pedig mi szép