Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-25 / 17. szám

Melléklet a „Békés“ 13-lk számához. Mulatság. Az újvárosi olvasó-kör könyv­tára javára o hó 26-án husvét hétfőjén tánczmu- latságot rendez. A bajbajutott színészek. Orosházán na­gyon rósz sorsra jutottak Thalia papjai, s most már elhagyják Orosházát, mert a társulat is fel­oszlott, az igazgató nem lévén képes a tagokat fizetni a nyomasztó anyagi helyzetbe jutott szí­nészeken a műpártolók segítetek s két este mű­kedvelők lépvén fel, ezeknek sikerült telt házat csinálni s egy kevéssé segíteni a szegény színé­szeken. Műkedvelőkul felléptek, V ángyéi Jolán és Mihályi Rózsika kisasszonyok és V a n- g y e 1 Sándor ur. megyei hírek. B.-Csabán a felállí­tandó uszodára már a kellő összeg aláíratott s a részvényesek f. hó 22-én tartották meg alakuló ülésöket. — Szarvason Mezey magyar daltársu­lata mulattatja a közönséget a „Bárány" ven­déglőben. — Csabán ápril hó 18-án tartotta meg közgyűlését a nőegylet. — Orosházán tűz volt Králik István pintér-utczai házában. — Szeghal­mon Nemes István 3 éves kis fia a mély vizzel telt utczai árokba esett és belefult. — Szarva­son a népkör ápril hó ll-én tartotta meg a ren­des évi közgyűlését. — Orosházán a Hegyei Géza városunkban is ismert zongora művész és Stümpfler hegedűművész által a múlt szombaton tartott hangverseny minden tekintetben fényesen sikerült. — Mezö-berényben Dagy ünnepélyes­séggel tették le hétfőn a rom. kath. templom alapkövét. — Gyomán a héten nagy jégeső volt s tetemes károkat okozott. Az Anker élet és járadék biztositó tár saság április hó lő-én tartá meg 27-ik rendes évi közgyűlését gróf Zichy Ödön elnöklete alatt. Az 1885-ki üzletjelentés igen kedvező eredmé­nyeket 8 a biztosítási állomány folytonos emelke­dését konstatálja. A benyújtott ajánlatok összege 19.173,675 frt 76 krajczár tőkére ment, melyből 16.414,224 frt 38 kr töke lebonyolittatott. A biz­tosítási állomány 1885. decz. 31-én 146.605,064 frt 45 kr tőke volt, a mi az előbbi évvel szem­ben 7.340,246 frt 24 kr. tiszta szaporodást jelent. A díjbevételek 3.573,033 frt 59 krra mentek. A .kamat bevételét pedig 468,034 frt 40 krajczárról 561,166 frt 34 krra emelkedett. A túlélési cso­portok és nyereménynyel egybekötött éloteseti biz­tosítások kamatbevétele 1.077,669 frt 62 kr. volt. Halálozások, élet és járadék biztosítások és visz- szaváltott kötvényekért 1.105,271 frt 72 kr. fizet­tetett, mely összegből viszbiztositás utján 127,338 frt 31 kr. visszatérittetett. Lejárt túlélési csoport biztosítások után 4.242,835 frt s 8 kr. fizettetett ki. A nyereménynyel életesatro biztosítottak a tőke 372/,0°/0 osztalékban részesültek, s igy biz­tosított 1000 frt helyett 1372 frt fizettetett. Az ingatlanok számlájából daczára a kedvező jöve­delemnek basonlag a múlt évhez 25,000 frt leíra­tott, miáltal ezen számla 1.410,270 frt 51 krra száll alább. Az értékpapír számla 2.533,979 frt 70 krt képvisel az 1885. decz. 31-iki árfolyam szerint, az ingadozások fedezésére 350,000 Irt külön tartalék szolgál. A díjtartalékok s biztosí­tási alapok 11.726,884 frt 29 krról 12.917,742 Legalább is fura nekem, a ki mint félénk lányt láttam önt elsuhanni ezen a sikos aszfalton. So base tudtam meglátni az ön szemét s most mily nyugodt büszkeséggel néz végig rajtunk. Ön a szent szemérmetlenség ... És a férje? Milyen férjet választott ön? Ha meg tudnám mondani önnek, ba meg szabadna mondanom, ha szivem volna megmondani, s ha egyáltalán ismerném önt személyesen, hogy megérthetném önnel: egy fo­nata hamvas hajának megérdemelné, hogy Anto nius szeressel Imádásra méltó női fejek fokozzák a fényt a tavaszi menetben. S teszik az enyhe meleget lázas forróvá, Ez már farsangolás nappal, tavaszi farsang. A nyugodt gyönyör, nyugtalan gyönyör­ködéssé lett. A menet meg-megtüremlik, zajgásra válik a mormolás, nem emlegetik többé az időt, és a csodálat, a meglepetés, a kéj törött indu­latszava, válnak ki a zajból: „Ah!" „Ah, a Centenari!“ Vén kisasszony testvé­rével az opera uj dívája jelenik meg a menet ben. S egy perez alatt tudja az egész utcza, hogy itt van, egy földöt jár velők, egy levegőt >bzí a közönséges halandók kbl. Magas alakja még a férfiak közűi is kiválik, piros kalapja alól ki- ömlő érez színű haja megkápráztatja a szemeket. „A Centenari!" „ ... Itt van 1“ „ . . . Sétál 1“ A dívával nem jött udvara, de im udvara lett az egész menet. A tavaszi farsang királynő­jének ismerték el, a mint megjelent. S a diva tutija. Az uj metropolisban, idegen emberek előtte frt 42 krra vagyis 1.190,858 frt 11 krral emel­kedtek, a túlélési csoportok vagyona pedig 17.344,470 frt 31 krt tesz. A nyereménynyel ha­lálesetre biztosítottak az évi dij 24°/0-kát kapják osztalékképen. A nyereség és veszteség számla 317,361 frt 28 kr. egyenleget mutat. A választ­mány ajánlatára 12,361 frt 28 kr. uj számlára vitetik elő, és az évi osztalék részvényenkint 275 írttal állapíttatott meg. A tartaléktőke az alap- szabályszerű összeg helyett 49,524 frt 17 krral emeltetett, miáltal 600,000 frt maximális összegre szaporodott, a mi a kibocsájtott részvénytőke 50°/o-ának telel meg, külön uj tartalékba 47,975 frt 83 kr. tétetett, vagyis összesen 97,500 frt. A felügyelő bizottság jelentésének meghallgatása után a választmánynak a felmentvény megadatott és ajánlatai elfogadtattak. Élet biztosításokra vo­natkozó felvilágosításokkal úgyszintén dijköny- vecskékkel a budapesti vezérügynökség Gizellatér 6. szám a. szolgál. A szerelmesekről. Irta: Szever. I. Miért a szerelmesekről és miért nem a szerelemről? Mert csevegni akarok asszonyom, nem pedig deklam&lni. Mert tudom, hogy mi a szerelmes, mig azt nem tudom, hogy mi a sze­relem. Váljon tudja-e ön, és ha tudja meg­mondja-e nékem ? Csak annyit tudok a szerelemről, hogy az a lélek egyik legnagyobb problémája. A lélek problémáit pedig nehezebb definiálni mint a test problémait. Ép e héten szemtanúja voltam egy iga­zán lélekemelő jelenetnek. A boltajtó előtt egy kisasszony udvaroltatott magának a ga­vallérjával. Egyszerre a legkellemesebb ud­varlás közepeit, kirohan a boltból egy vastag asszony — a kisasszony édes mamája lehetett — és minden bevezetés vagy bocsánatkérés mel­lőzésével a gavallért egy tekintetre sem mél­tatva, kezdi a kisasszonyt püffölgetni. Szeret­ném a dolgot szépitgetni, hanem a legjobb akarat mellett sem nevezhetem a szemeim előtt lefolyt aktust czirogatásnak, enyelgés- nek, vagy más efélének. Püffölés volt biz az, még pedig püffölés istenigazában. Tudom, ha el akarnám önnel hitetni, hogy roszszul esett a látvány, nem hinné el. Jól tenné, nem is volna igaz. Biz én azt gon­doltam magamban, ez okos praktikus asszony. Kívántam, hogy ön is látta volna, hogy kot- ródott el a gavallér. V .Íjon eljő-e még egy­szer, és ha esetleg eljő, hógy néz a drága tün­dér szeme közé. A drága tündér 1 kisasszony, tudja-e hogy mi a szerelem? Ugy-e bár nehéz defini- tio. Hogy mi a püffölés, azt tudja, de hogy mi a szerelem, azt nem tudja. Kérem ne vegye szivére a nem annyira leikéhez, mint hátához intézett anyai jó taná­csokat. Látja kérem, ha az öreg Miller a Schiller szerint még csak tizenhat éves Luiza lányát, idejekorán ép oly okkal és móddal, mint ez önnel történt, észre tériti, úgy nem esik meg vele az a komédia, melyet azonban ismeretlen utczában gőgös biztonsággal halad előre. Mosolyogva nézi, hogy repülnek le előtte a kalapok. S mintha halk nevetést fojtana el, a mint fiatal lányok bálványozó tekintete vetődik rája s mintha nem fojtana el egy halk kaczajt, a mint egy egész utcza, egy egész város vágya­kozó tekintete nyaldossa körül, világ legszebb hajú s leggyarlóbb hangú díváját, a ki szereti, hogy imádják, de megnevetni látszik az imádókat. Ha­talmas haját gyengén megrázza s toppal betekint a kirakatok tükörébe, hogy el ne veszítse az imádás magyarázatát s im a kávéház ablaka nem bálványozott alakját, de tágra nyitott, feléje meredő férfi szemeket tár feléje. Szeme­ket, melyek dühösek a vágytól és a kétségbe- sóst fejezik ki. A férfi kétségbeesését, mely el­nyomja egy pillanatra az én szivemet is, hogy a szép szőke fejek elvonulnak előttem a tavaszi menetben, megjelennek, ragyognak, megigéznek, s én arra gondolok : oh, hogy ezeket más fogja bírni mind s nem lesz enyém belőlük egy sem, bár szeretni tudnám mindet én I De a mig elönt a szerelem tavaszi áradása: finom áttetsző, majd mind jobban sűrűsödő por kerekedik, az ibolya-illat égett szagra vál, rizs­por izzad meg az arezokon, imádásra méltó haj- tiucsek odaragadnak a ragyogó tarkókra s a ho­gyan az étel szaga erősen kifejezett lesz : sárga ködben foszlik szét a látomány. Bródy Sándor. az élet és az irodalom törvényei szerint tra­gédiának kell vennünk. Higyje el kérem, az on anyja egy józan, okos asszony, mig Mille- rék könnyelmű ostoba emberek voltak. Ha az öreg Walter, mikor észreveszi a fiávali szerelmeskedést, jól eldöngeti a lányát, úgy tudom, hogy Walter Ferdinand nem vett volna nála zongoraleczkéket és nem is kapja azokból a szép kezekből azt a bizonyos limo­nádét. Fogadjunk I ♦ * * Úgy érzem, mintha rátette volna a kezét a számra és ezzel azt akarta volna mondani: ez okoskodás, nem pedig csevegés. Pedig cse­vegés akar lenni asszonyom, ha nem is lát­szik annak. Hogy kompetens vagyok-e, ily felette komoly dologról csevegni? Tudja meg tehát, hogy én már vagy kétszer haltam meg sze­rencsétlen szerelemben. És ha az ember szive egyszer vérzett úgy megérti az egész világ minden fájdalmát. Első látásra ismerem fel a szerelmeseket. Nem szükséges, hogy az utczán hangosan be­széljen, vagy deklamáljon és egy bizalmas perezében megeskettessen, hogy titkát el nem árulom. Tudom én jól, hogy rajtam kívül még többen is részesülnek ebben a megtisztelő bi­zalomban és ama bizonyos szép versek és ha­zugságok élvezetében. Mert a nemes érzéseknek is van ám két oldala. Ha egyrészről a fájdalom bátorságot és kitartást, a szükség türelmet, a szegénység leleményességet, a veszély elszántságot te­remt, úgy bizonyos erények bizonyos hibákat is szülnek. A legtöbb rósz vers asszonyom a szerelemben találja magyarázatát. És mennyi füllentés, szent isten, mennyi füllentés nem irható Amor rovására. Tíz szerelmes közül vagy kilencz össze­téveszti a képzeletet a szívvel. Első időben, ezek a tévedők órákig tudnak beszélni kép­zeletük választottjával. De akkor is, mikor már nincsenek együtt az angyallal, még akkor is folytatják a társalgást. Eszükbe jut, hogy ezt, meg amazt el kellett volna mondaniok. El is mondják, csakhogy önmagukban és ön­maguknak. Választ is kapnak megint önma- guktól. Egész szerelmi jelenetek játszódnak le, egész perlekedések mennek végbe ilyen­kor. A szerelmes mindig győztes marad. A szeretet leány belátja, hogy ily derék, nemes: ember nincs több a világon. Sokkal külömb a többinél. Világos, hogy a legény is a leány; szemével kezdi önmagát nézni. Maga is azt hiszi, hogy ő legnemesebb férfi a világon. Csupa nemes, önmegtagadó tetteket követ el és ha a tett nem egészen olyan nemes, akkor csavar egyet rajta a fantáziájában, füllent egy nagyot a valóságban és a dolog egész szépnek, egész helyesnek néz ki. Néha ezek a szerelmesek annyira men­nek, hogy megkövetelnék, hogy az egész vi­lág azzal a szemmel nézze őket, mint az a kis lányka, a ki képzeletük szerint a legtö­kéletesebb lény a világon. Szeretnék, ha az egész világ beléjük szerelmes volna. Ez az ámítás összefügg lelki állapotukkal. A tár­salgás is csak akkor érdekli őket, ha az a szeretett lány körül forog. Még egy kis lé­pés a szerelmes képzeletében és azt hiszi, hogy mindenki épugy, mint ő, arra a ked­ves teremtésre gondol, ki szívét és fejét hó­dította meg. Én bizony azt tartom, hogy senki sem tetszetösb, senki sem negélyzet- tebb a mások iránti magaviseletben, mint éppen a fiatal szerelmesek. Megcsalják ma­gukat és egymást oly füllentésekkel és csel­fogásokkal, melyek józanabb vagy tapasztal­tabb embert nem visznek tévútra. De a tapasztalatlan ember előtt a szere­lem egy egész uj világot, az érzelmek világát tárja fel. Egész uj világításban látja az oko­zatokat és eredményeket, a körülményeket, az embereket, a társadalmat. — A szerelmes természetében uj, eddig ismeretlen ösztönök nyilvánulnak. Egy fényes társadalom nagy­szerű propozicziókkal, mély csábitó érdekek kel nyílik meg szemei előtt. Egész újnak tűnik fel a világ és nem tudja magát sehogy sem beletalálni. Eleinte kapkod és minden nap más-más karaktert vesz fel. Az ábrán­dos kép egy miniszteri tekintetnek adja át helyét, ritkán mosolyog, akkor is csak gú­nyosan. Társalgása is megváltozott szellemi irányt vesz. Megjegyzései a byroni iskola szellemé­ben annyira klasszikusok, zavartak és a hely­zettől eltérők, hogy nincsen kisasszonya a szalonoknak, ki azt első hallásra, hosszabb magyarázás nélkül megértené. A hosszas ma­gyarázás után azonban még kevésbé érti, mint azelőtt, de attól való félelmében, hogy a magyarázás folytatódik, oly képet igyek­szik mutatni, mintha mégis megértette volna. — A fiatal ember .mégis észreveszi, hogy ez a fennkölt társalgás nem az igazi kedvező atmosféra és nehány napra rá Turgenjeff Bazaroffjaként tesz kísérletet. De vannak ennél ártatlanabb példányok, kiket a szerelem kevésbé hősies tettekre sar­kal. Van olyan platonikus szerelmes, ki gyer­mekes, naiv enthusiasmussal önmagába be­leszeret, ha egy kis rokonszenvvel találkozik tündére részéről. Te voltál — igy beszél ma­gába, ki egy egész óráig vele ültél, ki meleg lehelletének mámoritó körében, szép szemei­nek bűvös sugarában boldog voltál. Büszke­séggel nézi saját kezét, mely az övében pi­hent és melyet később ajkaihoz emelt. Ilyen­kor hogy ne csodálkoznék rajta, hogy az em­berek azt nem mondják : nézzétek csak, ez az. Nem egyformák ezek a szerelmesek. A lényeg lehet, hogy egy és ugyanaz, hanem a formában mindegyik különbözik a másiktól. A nyilvánulás formája az egyéniséggel vál­tozik. Mindenkinek megvan a saját egyéni­sége, csak néki sajátos érzelmei és benyomá­sai, melyekből aztán egész lénye formálódik. Az egyiket a szerelem beszédessé és szel­lemessé teszi, a másikat tudóssá, a harmadi­kat pedig veszekedővé. Mintha csak akkor jutnánk tudatára annak, hogy tulajdonkép mire születtünk és hogy mi lappang bennünk. Saját egyéniségünk, saját életünk titka tárul fel előttünk, kezdünk hinni rendeltetésünk­ben. Nagyszerű átalakulásokat visz végbe. A kik azelőtt foltos czipőben jártak, uj fehér nyakkendőkkel stafirozzák ki magukat, téli kabátjuk összes gombjait felvarratják és régi czilinderüket kivasaltatják. A ki azelőtt bé­késén fért meg embertársaival, az lelke só­várgásának tárgya előtt kiköt az egész világ­gal és párbajjal rémitgeti az ijedt társadal­mat. A kinek rósz gyomra van, piknikek rendezésére adja fejét, a kinek dunstja sincs a styl titkairól, tárczairásra szánja magát. De hát végre is senki sem tudja, mire képes, mig alkalma nem nyílt tehetségét próbára tenni. És egy ilyen remek próba a szerelem. Becsülésre méltó neme a platonikus sze­relemnek az is, midőn a szerelmes átengedi magát ama boldogító visioknak, melyeket nem képes elemezni és melyek oly végtelenül kellemesek. Lángbaborult házat látnak lelki szemei, melyből az isteni teremtést a legna­gyobb veszélyből kimenti. Vagy ha szeré­nyebb a képzelet, úgy beéri a gyönyörű te­remtés kis öcscsével, kit a háborgó tóból vagy folyóból saját életének koczkáztatásával ment ki. Tűz vagy viz, az mindig az időjá­rástól függ, a képzelet is szereti a kényelmet. Nyáron a vizbefullástól menti meg a lelke vi­rágát, mig télen megelégszik azzal, hogy a lángokból ragadja ki. Platonikus szerelem, de nem egészen ön­zetlen, mikor a szerelmes ellesi a szeretettnek pillantását, kitalálja gondolatát, rohan annak a teljesitésére, mielőtt még szóllott volna, szóval őrzi, kiséri és imádja. Ha a drága an­gyalnak feje fáj, ő is beteg lesz, ha neheztel, ő reszket, ha tréfál, 6 mosolyog és el van ragadtatva. Az alatt pedig töri fejét szónok­latokon, melyeket nincs bátorsága elmondani, midőn négyszem közt van tündérjével. Hogy is lenne bátorsága ? Midőn bálvá­nyát oly tökéletesnek látja egész külsejében, oly büszkének és ünnepeltnek? Nem-e kell nékie azt hinni, hogy az ál­tala választott férfiúnak mindenben az ő ma­gaslatán kell állnia, hogy annak a férfiúnak a bátorság és elmésség, a finomság és szépség vala-nely befejezett typusának kell lennie egy Apollónak vagy Bayardnak. Szegény bohó, a Casanováké a Don Juan dicsősége! No de erről ne beszéljünk a fiataloknak. Boldogab­bak, ha megőrzik szellemüket a skepticismus ama divatos közhelyeitől, melyek elég sajnos, amúgy is már e mai blasirt fiatalság evangé­liumává lettek. Sőt mentsük ki, ha a fiatal lánykák az Apollókba szeretnek. Nagyon is érthető. Sze­retik a lelket az ábrázat szépségével és az alak symetriájával összhangzásba hozni. Pedig leg­könnyebben első benyomásaiban szokott a szív, vagy helyesebben mondva a képzelet tévedni. A hiúságok hiúsága: a fűző typusa annak a nemnek, mely az angyalokkal egy fokon áll és a fehér nyakkendő kifogástalan csokra büszkesége azoknak, kik a természet urai gyanánt szerepelnek. De ez a kifakádás nem tartozik egészen a platonikus szerelmesekre. Pedig mi szép

Next

/
Thumbnails
Contents