Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-04-04 / 14. szám
Közművelődés, társadalom és közgazdaság. A szocziális forradalom. A társadalmi jogrendet, a vagyon- a tulajdonbiztonságot egy idff óta veszély fenyegeti, Belgiumból, Európa legnépesebb és legszorgalmasabb iparos államából érkezett hírek szomorú bizonyítékául szolgálnak annak, hogy a szocziálizmus még a müveit államokban is otthonra és kedvező talajra talált és felforgatni igyekszik a tulajdonbiztonságot, a jogrendet. A londoni minapi és a lüttichi csak alig múlt hasonló természetű forrongások csak előjelei voltak egy nagyobb munkás mozgalomnak, mely miként a földingást előidéző titkos elemek működése, hol itt, hol amott üti fel magát, de mégsem gondolta volna valaki, hogy e veszélyes irányú munkás forrongás oly jelekben nyilatkozzék, miként azt a belga munkások Charlerói környékén valóságos vandá pusztítások és gyújtogatások közben végbevitték. Charlerói vidékén valóságos munkás forradalom dühöng. Charleróiban a sztrájkoló munkások ezrei rabolnak, fosztogatnak és gyilkolnak, a város vidékét pedig rettegésben tartják, úgy hogy a távirati hírek szerint 18 kastélyt gyújtottak fel, több üveggyárat kiraboltak és felgyújtottak, minek folytán Belgiumban az ostrom- állapot kilurdettetett. Annál szomorúbb ezen jelenség, — mert Belgium a legalkotmányosabb országok egyike, uralkodója a legszabad- elvübb uralkodók közül való lévén, épen a bölcs kormányzati rendszer mentette meg az 1848-ki évben is Belgiumot a forradalom zavarától. Hanem tudnunk kell, hogy a szo- czializmusnak az alkotmányos szabadsággal semmi köze, mert a szoczializmusuak nem a szabadelvű, vagy zsarnok kormányzat a szülő anyja, elterjedt az az autokrata orosz birodalomban éppen úgy, mint az egyesült államokban, mert a szocziálizmus a munka és vagyon kérdése, a társadalom forradalma. Valamint nem sikerült az isten kegyelméből uralkodó koronás főknek a szabad eszmék elterjedését megfékezni, valamint a vallás és lelkiismeret szabadság milliókra menő ember életének árán is utat tört magának, épen úgy fog eló'bb- utóbb győzelemre vergődni a társadalmi forradalom, a szocziálizmus is. Hogy mikor és miként ? azt nem léhet egyelőre meghatározni. A szoczialismus kérdése nem mai eredetű. A leghiggadtabb tudományos fők épen úgy gondolkoztak a felől, mint jelenleg gondolkoznak, azonban annak ily rohamos jelei a modern élet alapjából törnek ki. Az ipar óriási fejlődése millió kéznek ad foglalkozást, de minthogy az óriási verseny produkcziója nem talál fogyasZ' tóra, a vállalkozási kedv lazultával a munkás kezek dolog és foglalkozás nélkü maradván, a nyers munkástömeg a szo- czialisztikus eszmék megvalósítására törekszik, részint kényszerültségböl, részint irigységből 1 a munka és vállalat szünetelésére gyújtogatással és rablással felelnek, vagyis vagyonfelosztást szándékozván létesíteni, a népuralmat akarják megállapítani. A szoczializmusnak első látszatra van némi létjogosultsága, ha tekintetbe vesszük, hogy a vállalkozó tőkepénzes vállalatán milliókra tesz szert, a munkás nép verejtékének segélyével akkor, midőn a muu- cás nép a mindennapi megélhetés gondjaival és nyomorral küzd. A társadalmi jogiendnek azonban nem ehet az folyománya, hogy a nyert erőszak szolgáltasson magának önkéntes elégtételt a jog rovására, hanem módokról kell gondolkozni a kormányoknak, hogy a szo- czializmus kérdése az igazságnak megfe- előleg megoldassák. Az Írországi állapotok, a munkásosztály helyzete elegendő okul szolgálnak a kérdés gyökeres megoldására és sok ál- amférfiu fejének gondolkozása kívántatik még ahhoz, hogy az előtérbe nyomult kérdés sikerrel megoldható lehessen. A szocziális kérdés főleg az iparos államok tengeri kigyója, de mozgalmainak hullámai hazánkban is fel-fel duzzadnak s a mi munkásainkat is többé-kevébbé magukkal ragadják. Mint földmivelő állam, hazánk nem leend ugyan oly rázkódtatásoknak kitéve, mint az iparos államok, de a mennyiben a munkás-kérdés minket is — habár kevesebb részben — érdekel: a rázkódások olodázása tekintetéből minden esetre óhajtandó, hogy a munkás kérdés emberileg szabályoztassék és megoldassák. Ezt hozza magával az emberiség. „Sz.—g.“ Hírek. Lapunk mai számát mint ez évnegyedben az elsőt, minden eddigi negyedéves előfizetőnknek megküldjük, kötelezettség nélkül, kérve az előfizetés mielőbbi szives megújítását, hogy a folytatólagos szétküldésben fenakadás ne következzék be. * Korbuly Béla temetése. A mily nagy részvét volt az Aradon elhunyt Eorbuly Béla iránt, oly nagy részvét nyilvánult Megyesen, temetése alkalmával, amely kedden ment végbe. Mondhatni, hogy a mindenki által szeretett és becsült férfiú temetésén az egész vidék megjelent. Ott volt Beliczey BékéBmegye főispánja, a Sármezey, Nagel, Vertán, Türk, Somay, Bossányi, Wasmer, Kövér és Capdebó családok összes tagjai. A diszes ravatalt a megyesi kápolnában állították fel. A ravatal a szó szorosan vett értelmében virágokkal s koszorúkkal volt elfödve. A temetést a megyes-bodzási plébánus végezte fényes segédlettel- A holttestet a megyesi családi sírboltban helyezték el. A mig élt, folyton szorgalmasan dolgozott és becsülettel teljesítő munkálkodását ; találjon most nyugodalmat a sírban és a mélyen Iesulytott csatád nyerjen enyhülést azon részvétben, a mit a haláleset idézett elő. Itt vannak, megjöttek a vadászok tavaszi örömei a snepfek s járnak is szorgalmassan városunk Nimródjai mindenfelé a hol csak vadászni lehet s szerencséje a snepfeknek, hogy többször lőnek melléjök mint beléjök, mert különben már rég mind kipusztitattak volna. Meggátolt tűz. Papp Gábor rendőrbiztos házában a héten tűz ütött ki, mit azonban a házi gazda hamar észrevévén, minden veszedelem nélkül eloltatott. Gyanú van rá, hogy a tűz oka gyújtogatás volt. Dr. Bárdos Arthur városunkban nem rég letelepült kitűnő orvos, lakását folyó hó 1-től kezdve a telekkönyv mellett levő Farkas Béla féle házba tette át. Szarvason. Márczius 22-én tartatott meg a presbyter választás mely alkalommal mint szarvasi levelezőnk értesít presbiterekül megválasztattak: Marsai János, Haviár Dániel, Dr. Szlovák Pál, Krajcsovicz János, Komár Mihály, Petrás György, Bankó Pál, Kovács György, Bankó György, Matusik Mihály, Prihelszky András, Brlás Pál, Zahorecz János, Valach János, Skorka Mihály, Zima György, Medvegy Mátyás, Szklenár Pál, Cziglédszky Adám, Mihályik András, Zima Pál, Galó János, Balázs István, Darabos György, Kita János, Maradék Mihály, Tóth Pál, molnár, Rágyanszky Mihály, Búzás György, Kovács Mihály Paulo, Palyov János Styevo, Sznida János, Furár István, Bankó János, Melis János, Janurik János, Melis Mátyás, Podani Pál, Szakács Pál, Rózsik Pál, Borgula Pál, Blaskó Soma, Römer Mihály, Molnár András, Osztroluczki György, Medvegy Márton, Ábrahám János, Kugyelka János, Gruska Mátyás, Varga György ezüst-szőllős, Jancsó György, Kozsuch Pál, Deutschenschmidt János, Kugyela Já- Simkovicz Mihály, Csicsel György, Krajcsovicz Pál, Darida Mihály, Uhljar Mihály, Arnóczky András. Társulati közgyűlés. Az aradbékésmegyei egyesített ármentesitő és be]vízlevezető társulat a múlt hó 30-án tartotta meg rendes tavaszi közgyűlését. Az ülést Ladies Gyö"gy társ. alel- nök vezette s a társulati és a társulat keretébe tartozó öblözeti számadások az 1883. és 1884. évről vizsgáltattak meg s jóváhagyattak. Tudomásul vétetett továbbá a közmunka- és közle- dési miniszter rendelete, melylyel a Csohosér felöl intézkedik, mely rendeletet lapunk múlt számában ismertettük s több apró belügy elintézése után a közgyűlés véget ért. A rászedett hitelező. Krembser Ágoston czirkus direktor a ki már hónapok óta tengődik városunkban, Szika helybeli fuvarostól 160 irtot vett kölcsön, lekötve zálogul ingóságait oly formán, hogy azokat utánvétellel küldje utána Szika, s ily módon elégítse ki követelését. A direktor ur azután egy szép délután odább állott a városból 8 maga után küldette összes holmijait is Nagy-Váradra; s a kétségbe esett hitelező csak hült helyét találta s most a járásbíróság előtt keresi az igazságot. Kondoroson a múlt hó 31-én megtartott piknik olyan jól sikerült, mint az arra ki bocBáj- tott mulatságos meghívó, mely következőleg szól: Legyen uraságod készen Kondoroson Piknik lészeni Instáljuk hát megjelenni E hó harminczegyedikén Virágzó világvárosunk E nagy szabású piknikén 1 Ott mérik az igazságot, Hol mi csapunk vigasságot. A községház nagytermében Kiki lészen elemében. A tánezos vigan rúghat port, A filozóf ihatik bort. De ki nem tánczol s nem iszik; Menten a koterbe viszik! Kezdjük estve 8 órakor, Végezzük, — ha kifogy a bor; A miben hogy legyen bőség: Gondolt rá a rendezőség. Kapitányviz. Városunk gondos rendőr kapitánya a béten ismét kidoboltatta, hogy a házi urak kötelesek bázaiknál úgy nevezett kapitány-, vizet tartani, hogy netáni tűzeseteknél azonnal kéznél legyen a viz, a mivel sok veszedelmet lehet megelőzni. A leégett malom. Fischer leégett gőzmalma tűz kárának felbecsülése végett az első magyar ált. bizt. társaság részéről két kiküldött és egy szakértő gépész járt lent a héten, kik a kárt felbecsülték. Hangverseny a vidéken. A böjti mulatságok egyik legélvezetesebbje a hangverseny, megyénk több városában nyújt kellemes szórakozást a mű élvezetet kedvelő közönségnek. Legújabban Orosházáról kapjuk a hirt, hogy ott f. hó 12-én Stümpiler hegedű és Hegyei Géza zongora művész fognak hangversenyt tartani. Hegyei remek zongora játékában volt alkalma Gyula város közönségének is gyönyörködni s kétségtelen hogy az orosháziaknak kellemes estére van kilátásuk. Különben tán nagyon is kijut nekik az élvezetből, mert jelenleg színészek is vannak Orosházán, de mint halljuk nem valami nagy pártolásnak örvendhetnek. Farkast lőttek a héten a gy.-vári uradalomban, mely nagy pusztítást vitt véghez a vadállományban, mig végre maga is áldozatul esett a gyilkos fegyvernek. Eljegyzés. Ulmandiger Milike kisasszonyt, a ki eddig Reinhardt jó hírnevű ezukrász üzletében kedvesen szolgálta ki az édességeket kedvelő urakat — eljegyezte Somogyi Gyula endrődi könyvkereskedő. Tartós boldogságot kívánunk. Tréfás kereskedő. Mint orosházi leveleF ID a 1 o Is. (Stecchetti-től.) Ford: Radó Antal. I. Ha már a levelek majd holldogálnak S te majd síromhoz jösz a temetőbe: Valami zugban, ott majd megtalálható Sok, sok virággal lesz majd tele nőve. § te tűzd közéje aranyos hajadnak A rózsákat, mik szivemből fakadnak; Kigondolt i le nem irt dalok e rózsák, Még sohBem ejtett lágy szerelmi szócskák 1 II. Kaszált mezőknek éles illatárja Lengett a nedveB, hűvös esti légben; Mi ketten fölmenénk a domb csúcsára, Lenn egyre czirpelt a tücsök a réten. Galamb szemed meg fölnézett a mennyre, Mikéntha némán hozzá esdekelne; S a mit te ki nem mondtál, megértettem, | | “int úgy hallgatál, beléd szerettem. III. Gazdag ha volnék, felöltöztetnélek Tetőtől talpig gyöngybe, drágaságba; S ha volnék benn a Vatikánba’ pápa, Ott tagadnám meg a hitemet érted. Ha volnék egész világ fejedelme. Egy csókodért világom tied lenne; Isten ha volnék, feljönnél majd hozzám, 8 előtted térden állva imádkoznám. ■A. rózsa hamvai. Catulle Mendéstől. Rendhivül szentimentális hangulatban voltam, mert éppen a megelőző napon hallottam egy gyengéd románezot zongorakiséret mellett énekelni egy szép leánytól. Szinte láttam, hogyl játszadoznak a pillangók a virágok színe fölött, s hogyan enyelegnek velük, mint a románcz regéli. A kert, melyben' sétáltam azután, teljesen alkalmas volt arra, hogy ebben a kedves hangulatban megtartson. Gyönyörű virágok nyíltak a jókarban tartott utak mentén s árnyas fák fogták fel a nap sugarait, melyek forrón estek le a földre. Minden jó Ízlésre, ele- gáncziára mntatott, az ember szinte üde aquarel- képet látott mindenütt maga előtt s a lélek a legnemesebb élvezettel telhetett el. Egy kis pillangó suhant el mellettem, érintve kezemet. Szárnyainak finom pora ott maradt kabátomon. — Ne siess, fehér pillangó! szóltam hozzá. A románcz dallama még keblemben rezgeti, s kedvem kerekedett társalgást kezdeni az apró kis jószággal. Ne repülj el tőlem, hanem szállj le inkább erre a levélre, — mert a virág igénybe venné minden figyelmedet, — és felelj kérdésemre, melyre nagyon szeretnék választ hallani tőled. A pillangó leszállt egy nagy zöld levélre, egészen közel hozzám. — Hallgatlak, szólt, beszélj I Mert hát miért ne válaszolt volna, mikor kérdést intéztem hozzá? — Mond csak nekem, kis csapodár, a ki virág kehelyről virág kehelyre, rózsáról liliomra szállasz, honnan veszed azt a finom port, mely jszárnyaidról röptödben hull? Ti pillangók vagytok az egyedüli szárnyas lények, melyek ily finom, lehelletszerü port visztek magatokkal a légen át, hogy azt eltékozoljátok kedvtelve, és csodálatos, az még sem fogy el soha. A pillangó igy felelt: — Kíváncsi, tel De minthogy, úgy látszik, nem volt sür- erős dolga s nem adott találkát, valamely szép virágnak, hogy hozzá repüljön, — beszédbe ereszkedett velem és nem neheztelt meg kíváncsiságomért. Mily sokat tanulhatnánk, a mi nincs megírva könyvekben s a miről a tudósok még csak nem is álmodnak, ha gyakrabban beszélnénk az erdők és mezők lakóival! * Midőn a vörös hajú Eva a paradicsomban életre kelt, tizenhat éves gyönyörű nő volt, — akkor a nők még nem szerettek oly nagyon megállani e kornál, — és a világ telve volt fiatal üdeséggel és gyönyörrel. A paradicsom nagyszerűsége bámulatra ragadta lépten nyomon, de irigység nem bántotta lelkét. Még mielőtt megnézte magát a forrás tiszta tükrében, tudta, hogy ö a szépség királynője, hogy szebb, mint mindaz, a mi környezi. Midőn a csergő patakban meglátta magát, sajnálattal telt el szive a többi lények és dolgok fölött. Az oroszlány vörös sörénye, mely lángolni látszott, midőn megrázta azt a hatalmas állat, szép volt a teljes napvilágban: de menynyivel fényesebb, mennyivel ragyogóbb és szebb volt Éva hajai Az ég is bájoló kék volt; de mi volt ez a ragyogó szemek színéhez 1 Miért irigykedett volna a hattyúra, midőn neki szibb fehérségű nyaka és karjai voltak; miért bámulta volna meg a folyondárt, midőn az ő alkatának hajlékony karcsúsága elfeled- teté azt vele. Büszkén és boldogan nézett körül a világban. — Ah igen, — mondá magában, ez mind szép. De csak ilyen szép? És leült egy fa alá, mosolyogva nézve rózsás körmöcskéit s finom ujjai végét kedvtelve csókolgatta. De egy reggelen meglátta a rózsát. • A rózsa alig kinyílva, büszke szépségében illatozott előtte. Még egészen 'fehér volt s elárulta minden báját, mely még feslőben volt. A haragos tigris midőn elhaladt mellette, elérzékenyedett és szerelmes pillantásokat vetett a fejedelmi virág felé. Ekként történt először, hogy Éva zavart érzett keblében. Ekkor értette meg, hogy ve- télytársa van és lesz az örökkévalóságon át. Bármily szép volt is, a rózsa nem volt kevésbbé szép. Illat és illat között, mosoly és mosoly között, a virág és a nő testének színe között itt kezdődött meg a harcz, mely nem fog véget érni soha. A szerelmes költők hasztalan énekelték meg a fejedelmi virág vereségét a női szépség előtt. Éva nem ringatta magát csalódásban. A rózsa örökké fog virágozni felségesen és győzelmesen és ez örök megalázása lesz a nőnek, ha vele összehasonlittatik. Végtelen szomorúság vonult be szivébe. Tehát vele, a kinek hódolt minden, a mi a világon volt, a kinél nem volt senki s semmi szebb, egy virág, egyetlen egy virág mert szembe szállanil Nem oly kedvtelve nézte már magát a forrás tükrében, nem szerette mulatni magát a hattyúkkal. Egész éjszakákon keresztül búsult és zokogott. Nappal pedig, midőn az árnyas fák alatt üldögélt, nem csókolgatta többé ujjainak hegyét. Boszura határozta el magát. Megesküdött, hogy megsemmisíti a virágot, mely kétségessé tette diadalát. Jól tudta, hogy a rózsa halála nem tart örökké, mert meghozza a rózsát minden kikelet és minden nyár. De legalább meg- boszulja magát a legelső sértésen, mely szépsége ellen elkövettetett. Nem tűrhette bosszú nélkül a vetélytárs diadalát.
