Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-04-04 / 14. szám
zőnk írja, Feuerlöscher Ármin furcsa módon akarta máskép meg nem vásárolt portékáit az ádáz hitelezők körmei közzül megmenteni. Ugyanis bódéja egyik deszkáját kifeszitvén, azod kérész- tül kilopkodta a saját portékáit s azután rohant a rendőrséghez, hogy őt meglopták, de kisült a hazugság s a gseft nem sikerült. Hangverseny. Rossi Marcelló hírneves hegedű művész, kinek a vidéken tett sikeres felléptéiről már megemlékeztünk, t. hó 11-én hangver senyt rendez városunkban a „Korona“ szálloda termében, mire külön is felhívjuk a műpártoló közönség figyelmét. A művész f. bó 8-án Csabán rendez hangversenyt s onnét fog városunkba átjönni. Szarvason Bokros Pál szolgabirósági Írnok eljegyezte Bartóky Hona kisasszonyt Endrődröl. Mai tárczánkban hozott bangulatteljes dalokat a Franklin társulat kiadásában megjelenő s hozzánk mutatványul beküldött „Olcsó könyvtár“ 198 számú füzetében foglalt versgyűjteményből közöljük. Mélyen ültetett gyümölcsfák. Minden prakticus gyümölcstermelő tudja, hogy túlságosan mélyen ültetett fák nem nőhetnek s ha rövid idő alatt egészen tönkre nem megy, gyümölcsöt soh sem terem. S mégis kertészek is vannak, a kik e tekintetben sok hibát követnek el. A mély ültetés káros következményeit bebizonyítandó, egy franczia gyümölcstermelő következő kísérleteket tett: No vemberben faiskolájából hat egyenlő körtefát vett ki, melyek közül kettőt oly mélyre ültetett mint a faiskolában álltak, kettőt 16 czentiméterrel mélyebben és kettőt 32 czentiméterrel mélyebben A következő két év alatt a két első fácskának gyönyörű hajtásai voltak, a többi négyé gyenge és rövid volt. Ekkor a mélyen ültetett fácskákról a gyöknyakíg leszedte a földet s a két erős haj tásu fácskák gyökereit 32 czentiméter vastagon földel takarta be. A következő évben a földjük tői részben megfosztott fácskák erősen hajtottak ellenben azok, melyekre földet rakott, megszűntek nőni. E kísérleteket több éven át ismételte és min dig ugyanazzal az eredménynyel. Ez azt bizonyítja hogy a gyümölcsfák terméketlenségének oka leg több esetben a túlságos mély ültetés. * A méhészek figyelmébe. A tavasz be köszöntével Dömötör László méhészeti vándorta nár a következőket ajánlja a méhészek figyelmébe A méheket rendszerint márczius közepe táján szók tűk kiereszteni. Azonban egyáltalán nem lehet azt napra megmondani. Legjobb meghatározása ennek az a kifejezés, „mikor az idő neki állott“ t. i. mi kor már azt látjuk, hogy nemcsak egy napig tartó meleg idő lesz, hanem már tartós meleg napok következnek; akkor bocsátjuk ki méheinket. Ekkor t. i. a röplyukakat fedő deszkalapot vagy egyéb fedőt eltávolitjuk, hogy a nap oda süssön és méheket kicsalogassa; sőt hogy a méhek annál jobban feléhreSztesenek, még meg is kopogtatjuk a kasok oldalát, vagy pedig meleg párát lehelünk be. Erre azután az életben levő méhek csakugyan kijönnek. Nagyon jó előnye a kúpos kasoknak az Kezdetben arra gondolt, hogy kitépi rózsát, hogy széthasítja finom leveleit fogaival hogy lábaival széttiporja a por és a kavicsok között, és azután a dühös szélnek veti oda martalékul maradványait. De mégis más boszut gondolt ki. Száraz fűből és apró gályákból máglyát rakott a rózsa körül, világitó rovarokat hintett a gályák közé- melyek meggyuládtak. És igy az elégette rózsát. A halványpiros, majdnem fehér rózsale velek fájdalmasan zsugorodtak össze és csak hamar könnyezve váltak fehér hamuvá. Mily kegyetlen volt e bőszül De az első nő, a ki már kegyetlenséget hordott szivében megelégedve mosolygott a rózsa halála fölött A paradicsom pillangói között nagy volt a bánat és szomorúság. Mert szerették a rózsát, melyet az első asszony gyűlölt. Hogyan tehát a rózsa meghalt? Nem pi henhetnek többé illatos szivén? Nem suttog hatnak neki szerelmes szavakat? Kétségbeesve röpködtek a halálra Ítélt rózsa fölött. De Éva, a kibe nem volt kegye lem, nem is látta őket. A kegyetlen boszu egészen betöltötte szivét. Midőn diadalittasan eltávozott, a pillan gók keseregve néztek a rózsa hamvaira, melye ott hevertek a kialudt máglya legtetején. Mindegyik odament, behintette magát drága ereklyével, szárnyaikra és gyenge tes- tükre vették a rózsa hamvait. És a rózsa finom hamuja azóta mindi ott maradt a pillangók szárnyain. Ez volt a pillangó meséje, mely még job ban meghatott, mint a románcz. (A-d.) hogy fenekük nincs a kashoz hozzá erősítve, mert felforditván a kast, a napot besüttethetjük; annak kedves melege igen jótékonyan hat a méhekre. elfordítván a kasokat, az aljukat könnyű szerrel le is söpörhetjük. Talán ezen előnyét a kúpos kasoknak jó lenne a keretes kaptároknál is alkalmazni. Megemlítem, hogy a méheknek ezt az itt jelzett kicsalogatását csak úgy 11 óra felé tegyük, a mikor már jó meleg van. Kora reggeltől kezdve úgy is van most elég dolgunk; mert méhes elejét szépen el kell tisztogatnunk; sőt még szalmát is szórnunk, hogy a téli hosszú bent- ülés folytán elgyengült méhek ne a hideg, sőt még talán fagyos földre essenek és ott megder- edjenek; a szalmáról majd könnyebben tudnak felrepülni. Készítsünk nekik közel a méheshez 15—20 lépésnyire egy vályúba vizet, hogy pedig méhek oda találjanak, néhány napon át reggelenként csepegtessünk oda mézet, annak szagára odamennek és fogják a vizet is hordani. A mint méheinket kicsalogattuk, jól vigyázzuk meg, hogy mely törzsek repülnek bágyadtan; mert ezeket első sorban jó átvizsgálni. A melyek vígan re ülnek, azoknak nincs semmi bajuk, azok még várhatnak. A bágyadt méheket minden esetre át ell vizsgálnunk. Azonban ekkor hűvös van; ha kaptárt kinyitjuk és a lépeket egyenkint Írisze- legetjük, nagy bajt csinálhatunk vele, mert a peték s egyáltalán a fiasitás meghűlvén, nemcsak hogy azok megzápulnak, de sőt még költésrothadás is származhatik belőle. Azért is, ba nincs zárt méhesünk, vigyük be a kaptárt meleg szobába és ott vizsgáljuk meg. Egyébb különféle bajok fordulhatnak elő: éhség, megdermedtség, anyát- lanság, levegő-megrekedés egérpusziitás stb. Ha etalán levegőrekedés van, a mint kinyitottuk í kaptárt, ha még a méhek meg nem fulladtak azonnal újra ébrednek. Ha táplálálékuk elfogyott adunk nekik mézet, vizet; virágport találnak már kint is. Ha egér fészkelte be magát, a mint kaptárból a kereteket kiszedtük, az úgy is kisza lad; iparkodjunk azt agyonütni. De ha agyon nem üthettük, hogy az vagy más egerek is, va amelyik kaptárnnkba újból be ne menjenek, jó lesz ellátni a röplyukakat vagy elejbök vert sze gekkel vagy Hanemann-féle rácscsal. Később, h a méhek megszaporodtak, akkor szabadon hagy hatjuk a röplyukakat; akkor már majd vissza tudják űzni az ellenséget. A Hanemann-féle rács vágásai fekve, vagyis párhuzamosan legyenek röplyukkál, igy az azokon át bejáró méhek virágport nem horzsolják le lábaikról. Ha anyát lanság vagy álanyaság fordul elő, azon igy kora tavaszszal csak tartalék-anyának behelyezésével vagy r gyesitésével segíthetünk. A jó méhész ősz szel látja el méheit élelemmel úgy, hogy azok még jó hosszú tél után se szoruljanak tavaszszal való etetésre. Ha azonban beleestünk a hibába, szükségből etetvén, egyszerre adjunk méheinknek annyi mézet, a mennyi azoknak ápril közepéig elég lesz. A korai spekulativ etetéstől óvok min Jenkit. Idő előtt hajtván méheinket, daczára an nak, hogy sok mézet, lisztet elvesztegetünk, még sem lesz sikere, mert az etetés által a méhek neki buzditatván, vigan fognak repkedni s rósz dőben repülvén ki, sokan el fognak hullani b lőlök. Tavaszszal a madarak is sok kárt tesznek méheinkben; mert ilyenkor még kevés rovar van ők meg éppen fiusitaaak, azért sok mébünket el kapkodják, hogy fiaikat etessék; jó lesz őket méhes tájáról elriasztgatni. A hétről. (Tavaszi séták. A kapitány viz. A kámforrá lett director Egy kis tűz és egy kis viz.) Ha valaki a tavaszt akarja megénekelni lehet-e azt máskép kezdeni, minthogy már nem csak a kalendárium szerint van tavasz hanem stb. stb. S csakugyan tél apó végre összepakkolt s el ment motyostól együtt helyet adott a verőfényes tavasznak, a fák rügyezni kezdenek, a szivek is ilyenkor kéz denek rügyezni, hisz télen abba a nagy hi degbe még a forró szerelem is meg fagy, mindenki vágyik a szabadba, hogy lássa az első csapat fecskét vagy gólyát s különösen hogy megolvassák, hány volt, mert hiába nagy elentősége van annak, hogy páros számban repültek-e, ugy-e szép mosolygó kisasszo nyok ? (De hogy én magam párost láttam-i azt még is igy nyilvánosan nem árulom el.) Apraja-nagyja siet sétálni, felhasználv a szép időt, mert hát nem tudhatja az embe mikor kapnak kedvet oda fent az angyalok könyezni, a miből, köznapi nyelven szóív bizonyosan eső lesz. Hát lehet itt sétálni is ? Kérdi a járatlan idegen, a ki még nincs beavatva városunk titkaiba. Hogy ne lehetne, hisz nagyszerű séta- helyeink vannak, ott van a pompás sugárút a remek népkert, a promenáde s mindezek koronája a várkert. Ha van kedvük, tessék hát velem jönni ty sétára (a kinek nincs kedve az maradjon, tthon s olvassa a »Békés“-t) s menjünk elő-11 :ör is a sugár útra élvezni az üde levegőt ;| :em sugaraink bele botlanak valami leírhat-1 .n sűrűségbe. Londonban ködnek képzelnék,r ii hál’ istennek tudjuk, hogy csak por s ak-ll or az embernek csakugyan el megy a kedveli szép időtől s megkívánja az esőt, ha megl sután ez a kívánsága teljesül, a leverődöttl orból olyan szép sár kerekedik, hogy mégl templomba is el megy imádkozni egy kis| > időért. Innét van kérem azután mostanába az a| ircsa időjárás, mert a jó Isten is zavarba jönl ogy melyik kívánságot teljesítse hát s hogyl zután mindenkinek kedve teljék, ránk küldi gy jó nagy szelet. De sétáljunk tovább ha úgy tetszik s a :inek kedve van megpihenni, az pompás pi- ienőt találhat a népkert árnyas fái alatt, iá jó képzelődő tehetsége van, mert hiába, a lépkerthez nem elég a nép, kert is kell még .hhoz, kert is, no de a mi nincs, az még le-1 let s ennek a népkertnek meg van legalább lz a jó tulajdonsága, hogy szabad is lehet, is lehet is bele menni, (mert van ám városba kérem >lyan séta hely is, a hová lehet ugyan, de lem szabad bemenni, de majd oda később nenjünk el) s itt ki pihenve magunkat, menünk tovább épen alkalmas idő lesz ekkorára, i vonattól be robogó kocsik által felvert por igy kissé leül s szabadabban vehetünk lélek- :etet s elkezdhetünk látni is, ha t. i. elég óvatosak voltunk szemeinkből a port kirázni > mikor igy elkészültünk, egyszerre mintha :sak a pokol összes ördögei szabadultak volna sl, vagy legalább két asztalnál whisteznének slyan lárma üti meg füleinket, dobhártyáink alapos fenyegetésére, kérem csak ne tessék ;onfundáltatni hagyni magukat, ez csak a hengermümalom. egy kis búzát őrölnek egyéb semmi, s lassan-lassan dobhártyánk is kezd abba hagyni nagy méretű rezgéseit s hozzí szokik a zajhoz, a mikor meg orrunkat kezd csiklandozni valami szag (nem parfümé) s keze az ember tüszkölni, hápogni, de azért ne tes sék meg ijjedni, ez sem valami nagy vészé delem, csak a gyufagyár, tetszik tudni, ot gyufát készítenek, annak van egy kis szaga Azután az orrunk is meg teszi azt a kii szívességet, hogy lassan-lassan meg szokja i kellemesnek épen nem mondható illatot, mikor már látó, halló és szagló szerveink re habilitált attak, akkorára meg lábaink mond ják fel a szolgálatot, megtörve bár, de fogyv nem a sok apró kavicstól, a min végig men tünk, de hát a minek a vége jó, az egészei jó (a német legalább azt mondja) már pedi; jobban csak semmiféle ut a világon nem vég zödhetik, mint »polgári bor és pálinka mé réssel“, a hol azután kipihenhetjük összes fa radalmainka*, de remélem nem kívánkozna! velem ugyan az utón vissza sétálni, hogy há egy kissé viszonozzam szívességüket a mér eddig velem tartottak, oda varázsolom egy szerre önöket a megyeház utczába a tündéi kert elé, nézzék meg jól kívülről, de bel menni ne kívánkozzanak, mert ez annyiba hasonlít a bibliai paradicsomhoz, hogy inné is kiüzetett Ádám s többé be nem be csájtaték, a paradicsomba legalább holt után eljuthat az ember (már az a ki) de id be nem mehet se elevenen se meghalva, sé táljunk hát tovább . . . nini micsoda ke hordó az ott, menjünk közelebb talán megtuc hatjuk mert éppen ott magyarázza egy föle ember a másiknak. »Ugyan komé nem tudná meg mondat minek jó itt ez a két hordó viz, mert hát sehe másut nincs a városba csak itt.“ „Mán hogy is ne tudnám, hát tudja ke! med itt lőttek a múltkoriban is egy veszel kutyát s aztán most meg hogy el van tiltv a kutyáknak a szájkosár úgy óvják meg a embereket hogy mind erre hajtják a vesz« kutyát s mikor a viz iszonyban lévő szegén pára meg látja ezt a két nagy hordó vize úgy elszalad hogy Makóig meg se áll.“ „Úgy igaza“ hagyja helyben az okoske dást a másik, »Makón meg oszt száj kosara tesznek rá.“ De hát nekünk ezt nem muszáj elhinn annyit előre megsúgok, hogy ez kapitányvi: majd később megtudjuk miről jó, most elvonj figyelmünket egy nagy kocsi, m lyen minden féle bagázsiát visznek, útközben megtudjul hogy a czirkus holmijait szállítják a vasuthe (hej ha a hitelezők is tudták volna) ugyan : volt, van és lesz itt (nem tudom hirtelenébe melyik a helyesebb kifejezés) egy czirkus, melynek tagjai egyszer megunván a hossza provisoriumot, ott hagyták az igazgatót, ad rektor azután szerződtetett más művészeké de az üzlet csak olyan rosszul ment s a d rektor kezdett attól tartani, hogy ismét meg szöknek a tagjai, hogy ezt a nagy veszede B.-Gyula 1886. ápril. 1-én. Bródy Adolf 50 1—1 tömeggondnok. net megelőzze, kapta magát s elment ő maga lám milyen jó az elóre látás) s hitelezőinek nég azt a vigasztalást sem hagyta meg a mi lariusnak meg volt, mert Marius legalább :esereghetett Carthagó romjain, de a szegény itelezök min keseregjenek, mikor a direktor nég a romokat is elvitte. Itt volnánk hát a várkert előtt, de már de ne menjünk be, itt már sokkal kelleme- ebb séták esnek, hagyjuk a jövő hétre. * * • A nagy sétában majd elfelejtem felemli- :eni a múlt hét legnevezetesebb s legvesze- lelmesebb eseményét, a tüzet, gondolom ez- 1|| már megtudták mindnyájan, hogy a Fischer malom leégett, ezért van most szükség i kapitány vizre, most már nem is -eső után köpenyeg, hanem köpenyeg után eső, s az is akkor, mikor már elégett a köpenyeg. De nem lesz az mindég igy, most is csak az volt a baj, hogy rósz karba voltak a vizi puskák, ha szervezve lesz a rendes tűzoltóság megalakul az önkéntes tűzoltó egyesület, akkor lesz elég ember, majd kiadják a rendeletet (most nincs a ki végrehajtsa), hogy „a vizi puskák minden tűz előtt egy órával meg- vizsgálandók s jókarba helyezendők.“ Csintalan,
