Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-21 / 12. szám

12-i k szám*

V« évfolyam.

Gyula, 1886. márczius 21-én.

Szerkesztőség:

1

Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre I .. .. 5 írt — kr.

Félévre ..............2 „ 50 „

Évnegyedre .... 1 | 25 „

1 Egyes szám ára 10 kr. #

^

______Á

Tá

rsadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alalvult társaság.

Felelős szerkesztő: Oláh György, munkatárs: Bocloky Zoltán.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán .

a kiadó hivatalban. Nyilttír tora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IÁpót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Budolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

Törvényhatósági és községi

közélet.

Bákésvármegye közigazgatási bizottságának rendkivüli ülése.

Az alább megjelölt némely fontos ügy sürgős elintézést igényelvén, az 1876. évi VI. t. ez. 17. §-a alapján, megyei főispán ur ő méltósága megbízásából, a közig, bizottság rendkívüli ülését f. évi márczius hó 22-ik napjának délelőtti 9 órájára ezennel kitűzöm s arra a tek. bizottsági tagokat tisztelettel meghívom.

T árgysorozat:

1. Az alsó-fehér-körösi öblözet ajánlata a Szanazug és dobozi híd között lévő folyó szakaszon, eszközlendő kotrási munkálatok folytán, kikerülő földanyagnak a dobozi ut magasításánál leendő felhasználása tárgyában.

2. Biharmegye alispánjának átirata a remetei-fekete körösi bid kijavítása iránt.

3. A közmunka- és közlekedési m. k. miniszter ur rendelete, a békési kőuton építendő műtárgyak tervezetei helyben hagyásáról.

B.-Gyulán 1886. márczius 17-én.

Alispán helyett: Mérky Lajos, főjegyző.

Szabályrendelet

a saját termésű borok pecsételt üvegenként! eladásának módozatairól.

1. §•

Mindazon bortermelő szöllőtulajdonos, a ki saját termésű borát az 1876. évi 59560. számú belügyminiszteri körrendelet első pontja alapján pecsételt üvegekben (palackokban) elárusítani kívánja, köteles ezen szándékát, s illetőleg az alábbi módozatok megtartása mellett palaczkok- ban eladandó saját termésű borait, az érintett körrendelet értelmében legkésőbb szüret után hat hét alatt és minden esetre az eladás megkezdése előtt a községi (városi) elöljáróságnál bejelenteni, b ez alkalommal:

a) igazolni, hogy a bor saját termése,

b) bejelenteni annak mennyiségét s faját és

c) megjelelni mindazon helyiséget, melyben bora fekszik, mindazt a melyben az elárusitást gyakorolni kívánja.

2. §.

Az elárusitás csak rendesen dugaszolt, saját pecséttel, vagy ólomlemezzel ellátott palaczkokban lévén megengedve, bejelentéskor a használandó pecsét lenyomata, vagy a lemez mintája becsatolandó.

Rendesen dugaszolt, pecsételt, vagy lemezeit palaczkoknak csak azok tekintethetnek, melyeknél parafadugó basználtatik, s melyeknél a dugasz a palaczk szájával egyenlő vízszintes magasságban úgy van pecséttel illetőleg lemezzel ellátva, hogy az üveg szája a pecsétviasszal, vagy lemezzel köröskörül elborítva legyen és hogy a palaczk felnyitása a pecsétlenyomásának, vagy a lemeznek levétele s illetőleg eltávolítása nélkül eszközölhető ne legyen.

A rendesen dugaszolt palaczkoknak, továbbá az üveg űrtartalmánál kevesebb mennyiségű bort tartalmaznia nem szabad, vagyis telve kell ela- datniok.

3. §.

A palaczkokban borárulás csak a község belterületén levő saját helyiségben gyakoroltatha- tik, a szöllőkben, vagy a községen kívül eső helyen nem történhetik.

Azon bortermelő szolid tulajdonos, ki borait palaczkokban árulja eladási helyiségeiben eladásra szánt és bejelentett boraiból félben vagy csap alatt levő hordót nem tarthat, eladásra nem szánt és saját használatára kijelölt borait azonban csap alatt is tarthatja; kellő üvegkészletről kell gondoskodnia, s ha az üresen visszahozott üvegek visszaváltatnak is, egyáltalán tilos a vételre jelentkezőknek üvegeit hordóból bármi módon tölteni még az esetben is, ha azok lepecsételve vitetnének is el.

4- §;

A korcsmaszerü mérés és fogyasztás teljesen kizárva lévén, sem álló, sem ülő vendégeknek bor ki nem szolgáltathatik, sem az elárusított bor az eladónak helyiségéhez tartozó területen, legyen az udvar, vagy kert, sem háza előtt korcsmaszerüleg el nem fogyasztathatik.

Ugyanazért korcsmaszerü ezégérnek, vagy jelvénynek használata is tilos; a palaczkokban való árulás azonban birdettethetik, és illő módon az árulási helyiségnél is jeleztethetik.

5. §.

Ha az illető bortermelő borát teljesen kiárulta, vagy eladta, avagy ha a palaczkokban való árulással felhagy, ezt a községi elöljáróságnál bejelenteni tartozik; úgy szintén, ha a palaczkokban való árulást szüret után is folytatná, újabb termését is ily módon kívánná elárusítani, ez esetben úgy a kellő ellenőrizhetés, mint saját igazolása szempontjából is, ezen szándékát a községi elöljáróságnak nem csak bejelenteni, de szűrés után legkésőbb hat hét alatt ó- és ujkészletét felvétetni s arról annak hektoliterenként! kitétele mellett igazolványt venni köteles.

6. §;

Az idegen határban termelt saját borokat az illető bortermelő szőllö tulajdonosok a fennebb körülirt korlátok közt a termelési határon kívül csak azon községben árulhatják, a hol állandóan laknak, s ott is csak azon esetben, ha azon boraik tartása és kezelése czéljából saját borpinczével vagy e czélra használt kamarával bírnak.

7. §■

A kellő felügyeletet és ellenőrzést első sorban a községi elöljáróság tartozik teljesíteni; mire egyébbiránt a járási szolgabiró is jogosítva van, s azért e czimen a palaczkokban való borárulást gyakorló semmi költséggel nem terheltetik, helyiségeinek és készleteinek a hatósági közegek ré- szérőli szemügyre vételét azonban bármikor megengedni tartozik.

A regalejog tulajdonos vagy bérlő a palaczkokban való borárulást gyakorló felett semminemű felügyeletet nem gyakorolhat s csak is tapasztalt visszaélés, vagy italmérési jogcsonkitás esetében áll jogában a helyi elöljáróságnál avagy a járási szolgabiróságnál azonnal jelentést tenni, s ez utóbbinál, mint illetékes hatóságnál panaszt emelni, mely esetben a szolgabiró a fennálló törvény és szabályok értelmében eljárni köteles.

. 8. §.

Ezen szabályrendelet határozmányainak meg nem tartása esetében az illető regalejogcsonkitó ellen, az italmérési jog tulajdonosa, avagy a bérlő panaszára az 1876. évi deczember hó 31-én 59560. szám alatt kelt belügyminiszteri körrendelet szerinti eljárásnak van helye.

Kelt Békésmegye törvényhatósági bizottságának B.-Gyulán, 1885. évi deczember hava 17-én s folytatva tartott közgyűléséből.

Kiadta és jegyzetté:

Fábry Sándor s. k. megyei I-só aljegyző.

Révész Miksa orosházi izraelita hitközségi titkár s anya könyvvezető az iránt beadott kérvényét, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnál alkalmaztassák, a miniszter azzal küldötte le, hogy üresedés nem lévén, kérése nem teljesíthető.

A közmunka- és közlekedésügyi miniszter Szent-András község kérelmére megengedte, hogy a község a Hármas-Körösön épített hidra nézve a vámszedési jogot az 1886-ik évben is gyakorolhassa.

A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy Gyomán valamint jövőre nézve Szeghalmon is, mindazon iparosok, (kereskedők,) a kik legalább 4 frt községi adót fizetnek, iparhatósági megbízottakul megválaszthatok legyenek.

A gyulai járás szolgabirdja, márczius hó 13-áról jelenti, hogy Doboz községében két roncsoló toroklob eset fordult elő. Az óvintézkedések megtétettek.

Arad város polgármestere értesíti a megyét, hogy az Arad város területén fekvő Mit- telmann-féle szeszgyár hízó marha állománya között, a száj- és körömfájás fellépett.

A közmunka- és közlekedésügyi miniszter leiratilag értesíti a megyét, hogy Beöthy Algernon országgyűlési képviselő urnák kérvénye folytán, a magyar kir. államvasutak debreczeni állomásából kizárólag Mikepé, Sáránd, Hosszu- pályi, Nagyléta, Pocsaj, Esztár, Henczida, Péter- szeg, Berettyó-Ujfalu, Zaáka-Furta, Darvas, Füzes- Gyarmat, Szeghalom s Körös-Ladáoy érintésével, a magy. kir. államvasutak Budapest-aradi vonalának Körös-Tarcsa melletti 42 számú őrházig vezetendő fő- és Körös-Ladánytól Dóva-Ványáig vezetendő szárnyvonalra, mint helyi érdekű vasút vonalra, az előmunkálati engedélyt egy évre megadta s utasította a megyét, a válalatnak esetén szükséges hatósági támogatásban való részesítésére.

461.

1886.

Békésmegye tekintetes közigazgatási bizottságának 126/886. k. b. számú határozata folytán van szerencsénk Gyulaváros összes polgárait figyelmeztetni, hogy azok kik III. osztályú kereseti adóalá tartozó üzletüket, vállalatukat, vagy más haszonhajtó foglalkozásukat beszüntetik — a beszüntetéstől számítva 15 nap alatt, ezt a kir. adófelügyelőséghez Írásban bejelentsék ; mert ellen esetben a 73.911/84. sz. magas miniszteri rendelet értelmében, az adótörlés végett később beadott kérelmeik figyelembe vehetők nem lesznek.

B.-Gyulán, 1886. márczius hó 20 án.

Dobay János, polgármester*

Eözmüvelödés, társadalom

és közgazdaság.

A szövetkezetek terjesztése.

Az uj ipartörvény a szövetkezetek létesítését és terjesztését az ipartestületek föladatává tevén, czélszerünek látszik ez intézmények terjesztése és népszerűsítése tárgyában az azzal még ismeretlen iparosság kezébe egy erre alkalmas vezérfonalat adni. E tárgyban Mudrony Soma, az országos iparegyesület igazgatója a következő indítványt terjesztette ez egyesület igazgatósága elé: Indítvány

az ipartörvény által czélbavett testületi szövetkezetek ügyében.

Azon indokok között, a melyeknél fogva az iparosság és a hazai iparügy iránt érdeklődök annak idejében oly szívós álbatatosságal törekednek az uj ipurtörvény létesítésére, s különösen a testületi organizácziónak lehetőleg általános alapon leendő keresztülvitelére (testületi kényszer- és széleskörű testületi rendszer,) — kiváló fontossággal bírt azon ezélzat, hogy a mesterséggel foglalkozó iparosok anyagi érdekei a testületek utján mindazon segédeszközökkel előmozdiitassanak, melyeket az újabb kor vívmányai gyanánt ismert szövetkezeti szervezetek nyújtanak.

Az iparosság ez iránti kívánalmai az ipartörvényben teljes kielégítést nyernek, amennyiben a törvény csakugyan elfogadta nemcsak az általános testületi kötelezettséget a mesterséggel foglalkozó iparosokra nézve, hanem hogy a testületeknek hivatásuknak megfelelő működési kör biz- tossitta8sék, a testületi rendszer olyképen lett megállapítva, hogy „a főváros kivételével, a hol az ipartestületek, iparágak vagy iparcsoportok szerint alakíthatók, egy város vagy egy község területén csak egy általános ipartestűlet alakítandó.“ (123. §.)

Ezen rendelkezés folytán az ország vidéki városaiban mindenütt oly testületek létesítése biztosíttatott, melyek az összes mesterséggel foglalkozó iparosokra kiterjedvén, alkalmas alapul szolgálnak minden oly szövetkezeti alakulásra, mely az illető iparosok anyagi érdekeinek előmozdítására czéloz.

De továbbá a testületek ügykörének megállapításával is teljes méltánylást nyert a fent- érintett ezélzat, az ipartestületek czéljai közt világosan kiemeltetvén, miszerint a testületek feladata többi közt arról gondoskodni, hogy az iparosok anyagi érdekeit szövetkezetek által előmozdítsa, (126. §. e). Az ily szövetkezetekre nézve — amennyiben azok előlegező és hitelügylettel foglalkoznak, az 1880. LX. t.-czikk által körülirt adómentesség, egyéb szövetkezetekre nézve pedig az egyenes adó alóli teljes mentesség biztosíttatott. (147. §.)

Ezek szerint az ipartörvény minden tekintetben elkészítette a talajt a hazai iparosság érdekeinek szövetkezetek alakítása utján leendő előmozdítására s e talaj csupán gondos mivelésre vár, hogy a hazai iparosság javára dúsan gyümölcsözzön.

Előre látható azonban, hogy a mint a dolgok jelenleg állanak, a gondos művelés aligha fog egyhamar bekövetkezni, hacsak ez irányban bizonyos helyesen átgondolt tervszerűséggel ösztönző és útmutató impulzus nem adatik az iparosságnak.

De ki adhassa meg az impulzust?

Bármily ügybuzgó szakavatottsággal igyekszik is a kormány az ipartörvény minden részeit végrehajtani, azt aligha lehet a kormánytól várni és kívánni, hogy a szövetkezetek alakításának részletekbe menő műveleteit közvetlen feladatának tekintse és ez irányban mintegy organisáló szerepet játszszék. A kormány feladata szerény véleményünk szerint abban összpontosulhat, hogy a kijelölt czélra irányuló mozgalmat támogassa és elősegítse és a felett őrködjék, hogy az helyes irányban vezettessék. Magát a mozgalmat megindítani, a követendő irányokat kijelölni, a szükséges tervezeteket elkészíteni és esetleg organizácziót tanácsosai és útmutatással vezetni, az országos iparegyesületnek feladatát képezi.

Oly feladat ez, mely az ipartörvény élet- beléptetésének jelenlegi stádiumában az egyesület legsürgősebb és leghálásabb teendői közé tartozik, s melynek teljesítésével maradandó érdemeket szerezhet a hazai ipar fejlesztése körül.

Ez okoknál fogva és hivatkozva az 1879-ki II. országos iparosgyülés abbeli enuncziácziójára, mely a szövetkezetek létesítésének ügyét az iparegyesületek kezébe helyezte, bátor vagyok azon indítványt terjeszteni a tekintetes igazgatóság elé, hogy az ipartörvény által czélbavett testületi szövetkezetek országszerte leendő szervezésének ügyét különös feladatának tekinti, 6 e szervezést az ügy nagy horderejének megfelelő módon és eszközökkel kezdeményezni kívánja.

Ha az iparegyesület ez elvi határozatot magáévá teszi, az ez irányban teendő intézkedésekre nézve a következőket volnék bátor javaslatba hozni:

1. Mielőtt az ipartörvény által czélbavett szövetkezetek országszerte leendő szervezése iránt az actio teljes erővel megindittatnék, a szövetkezet ügy beható tanulmányozása alapján, egyfelől a takarék- és hitelszövetkezetekre nézve, másfelől a különféle nyersanyag beszerzési, közös raktározási stb. szövetkezetekre nézve részletes gyakorlati útmutatásokkal ellátott minta-alapszabályok lennének kidolgozandók, mind a külföldi legjobban bevált mintáknak, mind a szövetkezetek terén hazánkban tett tapasztalatoknak tekintetbe vételével. Ezen minta-alapszabályok és utasítások mintegy kézikönyv alakjában ki volnának nyomandók egy, oly értekezés kapcsán, mely a szövetkezetek működési körét, hivatását, az általuk elérendő feladatokat ismertetvén, az érdekelteket a szövetkezetek alakítására buzdítaná és egyszersmind ezen egész ügyben kifejlendö akcziónak mintegy programmját képezné.

2. Ezen előmunkálat befejezése után, az akcziót teljes erélylyel meg kellene indítani, különösen az országban akkorára megalakult ipartestületek alkalmas módon — esetleg — egy ipar- testületi nagygyűlés összehivásá utján, a kérdéses mű közlése mellett fel volnának szólitandók, hogy