Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-14 / 11. szám

az, támomegyei hitelintézetet alkosson ? Hát azt hiszi, hogy a megye eleget tett a közgaz dasági érdeknek, ha ktfutat és vasutat épi hogy a sárbél kimásszunk, de ott hagyj veszni ápolást igényi# mezőgazdaságunkat, iparunkat és kereskedelmünket azok kar jaiban, kik véréből 3®/o-kot elvesznek Lássa uram! azok az ősök feladatún! ilyen lanyha teljesítése ellen bizonyára tiltakoznának.

Avagy nem rozsdás fegyver mely a megyei hitelintézetet olyan gatásnak, illetve sültgalambnak — ipsis- sima verba — akarja feltüntetni, mely .bizonyos fokban az alamizsna jellegével bírván, lealjasit és proletárokat szül, kik végre örökösen panem és circenses után ordítoznak ?“ Az Isten szent szerelméért uram, hiszen ez a megyei intézet nem adja ingyen tőkéit, hanem 5 —5y2%-kot fog követelni adésátél, tehát éppen annyit mint a mennyit az adott pénz a jelen viszonyok közt megér. Vagy talán 51/2®/( téli pénz mellett nem kell dolgozni | Nem uram ! ön ezt maga se hiszi, az ön szel lerne tiltakozik az efféle uaivságok ellen Hát szavaim eme félremagyarázásához „ön a községeket oda akarja kényszeríteni, hogy önállólag egy garassal se rendelkezzenek, s ha egy ügyefogyott községi szegényen segíteni akarnak, hát akkor folyamodjanak a bank igazgatójához“, mit szóljak ? mikor ón csak any- nyit mondtam „a megyei hitelintézet forgalmi tőkéjét képeznék s tehát betétként lesznek kezelendők a megyebeli községek összes alapjainak pénzei.“ A mivel sem többet, sem kevesebbet nem akartam mondani, mint annyit, hogy azon község, a melynek határozott rendeltetésű I tőké jében fel nem használható alapja van, me lyet jelenleg a részvénytársaságok pénzintézeteiben helyez el — ezentúl a megyei hitelintézetnél helyezze el. Eltekintve attól, hogy a község époly szabadon ren delkeznék betétjével, mint bármely más betevő, s hogy tehát semmiféle folyamodásokra szüksége nem lenne, kijelentem, hogy mi sem áll tőlem távolabb, mint a községi vagyonok confiscálásának czélzata sőt ellenkezőleg, én az alakítandó megyei hitelintézetben mintát akarok községeinknek szolgáltatni és alapját akarom meg vetni azon, szemeim előtt végczélként lebegő eszmének, hogy a megyebeli községek tehetősbjei maguk is alkossanak takarékpénztárakat, úgy a mint azt már megtette Fiume és Nagy-Bánya.

A pótadó megszavazását és lebegő adósságként való kezelését ön a jövőszá- zadregényeszerünek nevezi. Pedig ha a je len századnál marad, tudná azt, hogy a megyei pót-adót nem egyénenként, hanem községenként vetik ki. és nem lenne kiváncsi megtudni : „hol keresné a most élő iparosra vagy kereskedőre vetett adót 50, vagy 20 év múlva az adófelügyelő (sic), ha már sem az illető kereskedő, sem az illető iparos nem él.“ Tudná, vagy legalább könnyen el tudná képzelni azt is, hogy például a 7. évben megszavazott pót-adót a megyei számvevőség kivetné a megyebeli községekre egy főösz- szegben, s hogy ha annak behajtása az idén szükségesnek nem mutatkoznék, hát kivetné a jövő évben, és igy mindenik évben újra mindaddig, mig behajtani nem kellene, s hogy tehát ekkép a kivetések minden évben megújuló sorozata gyakorlati jelentőséget csak akkor nyerne, a midőn az adót effectuálni kellene, a mikor azután a behajtó községnek épenség- gel nem kellene törődnie az adózó nemzetségfájával.

Szivesen elismerem knlönben uram! hogy azon elvében és kijelentésében, miszerint egy és ugyanazon tőke két különböző funetiót egyszerre nem végezhet, s hogy tehét az általam alaptőkéül, tehát az igénybe veendő hitel fedezetéül felhasználni czélzott alapok, miután azok tényleg a megye tartozása, ezt a functiot alig végezhetnék azzal a biztossággal, a mint azt az alakulandó intézet szolidsága és az igénybe venni szándékolt hitel nagysága megköveteli, — van sok igazság, És ez okt ból köszönetemet nyilvánítom a felvilágosításért, melylyel ön, mint az eszme egyik legintelligensebb barátja, némileg tartozott is. Hogy azonban a megyei alapok alaptőkéül leendő felhasználása iránt nyilvánított aggodalmát végleg eloszlassam — a Il-ik czikkemben ismertetett prospectust oda módosítom, miszerint a megyei ösz- szes alapok, tek.ntet nélkül czéljuk és rendeltetésükre, szóval, a megye összes pénz készlete az intézet forgalmi tőkéjét fogja

ízt képezni, vagyis általa a privátusok betéi íz- jével egyformán, betétként kezeltetni. M iit, után azonban igaz az is, bogy „észszc ja riibb ezeket az alapokat a mások vágyó it, nával biztosítani, mint követelések bizto ,r- sitékává tenni“ — kérdem én, hol látja öi ; ? a megye 300,000 forintot méghaladó be ik tétjét jobban biztosítva, az ön takarék ra pénztárában, melynek szükség esetén de akkor sem egészen biztosan 10000( a frtra felemelhető 50000 írt alaptőkéje P van, de amelynek igazgatásába, ellen- 1 őrzésébe a megye be nem foly, és a y mely ezt a mi alapjainkat 8%-ra tehál ;1 oly magas kamatláb mellett adja ki, hogy g a mellett az adós nem prosperálhat és n igy sok esetben elveszti még az eredetileg megvolt visszafizetési képességet is, — a- a vagy a megyei hitelintézetben, amelynek y biztosan behajtható, mert 229757 ember, Ü tehát nem 100 vagy 200 részvényes va- | gyonában fekvő 70000 frt olyan alaptő- kéje lesz, amely ha az a valószínűleg soha a be nem következő eshetőség az alaptőke . felemelésének szükségessége előállana, uj pótadó megszavazással akár meddig, egész a teljes garantiáig is fokozható ; és a melynek ellenőrzésébe az ön pénzintézeteinél ; működő szerveken kívül, a megye egész j intelligentiáját felölelő megyei bizottmány, l végre a kir. kormány is befolyna; és a| mely, mert a pénzt a lehető legalacsonyabb kamatláb mellett adná ki, adósainak gya I rapodását és igy visszafizetési képességét! . nagyban emelné ? Mielőtt e kérdésre fe-l . lelne — tegye uram szivére a kezét.

A megye pénzei ekkép forgalmi tő-l kéül használtatván fel — az 5°/o'os megyei! pótadó lesz az alaptőke és pedig oly for-T mán, hogy annak mikor és mily mérvben!; leendő behajtása, az intézet igazgatóságá-L nak határozatától tétetnék függővé. Hogyh e mellett az akár behajtott, akár be nemi, hajtott 70000 frtnyi alaptőke mellett —. a kereskedelmi törvény 159. §-nak azon ' rendelkezése, hogy az alaptőke 30°/0-banI, való lefizetése a bejegyzésnél igazolandó,L csak a részvénytársaságokra vonatkozik —L a megyei hitelintézet minő hitelre fog szert tenni, arról én önnek, a ki icerónak jó ismerőse, nem fogok beszélni, mert ubi r facta loquuntur, non opus est verbis. Ar csabai takarékpénztár, pedig nincs többr 70000 frt alaptőkénél — 200000 frt hitelt r kap csak magától az e tekintetben legdif-r ficilisebb osztrák-magyar banktól.

Végre uram ön attól is fél, oktatólf példáját Róma fórumán keresve, hogy a £ megyei hitelintézet érdekclientélát teremtve!£ a politikai morált alá fogja ásni és meg-H töri a független elletnek ellenállását. Rómában uram — abban az időben, amelyben az ön előkelő szelleme ott látogatást tesz — nem ismerték sem a munkát sem a hitelt.! A római munka, vagyis az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, rabszolgák, tehát!i| gépek által végeztetett. Ez dolgozás volt a minden vágy, törekvés, becsérzet, egyéni-|d ség és othica nélkül, nem pedig a XIX. a század munkája, amelynek meg van az aIj jogosultsága, képessége, de sőt követelménye, hogy munkását jobb léthez, töké- esedéshez és társadalmi emelkedéshez vezesse. A rabszolga dolgozott, mert parancsolták, de nem munkálkodott, hogy az által vagyonra, anyagi és erkölcsi jobb- létre tegyen szert. Ennek a dolgozásnak nem hitelre, nem idegen tőkére, de korbácsra és kenyérre volt. szüksége, épugy mint századunk gépeinek fűtőanyagra és gépészre. De Rómában hitel — értve hitel alatt az idegen tőkék productiv felhasználását — sem létezett. A tartozás — ott mindig adósság volt. A Milók, Catilinák Caeliusok és Ceasarok az idegen pénzhez azért folyamodtak, mert testi és lelki kedvteléseiknek, — amely utóbbihoz sorozható a fórumon való szereplés és a nép kegyének a panes és circenses által való megnyerése — kielégítésére saját vagyonuk nem volt elegendő. Ezeket az adósságokat azután nem is fizették vissza munkájok gyümölcsével, hanem proscriptiokkal és proconsuli f minőségükben elkövetett rablásaikkal. És igy ha igaz is, hogy Rómában a politikai erkölcsöket pénzzel corrumpálták, de nem igaz az, hogy ezt a hitellel vagyis ezzel a pénzzel is meg lehetne tenni, a mely nem alamizsna, nem panis, de hasznot, kamatot követelő lény. Az, a ki a megyei hitelintézetből kölcsönt vesz, azért senkinek sem tartozik hálával és politicai függetlenségének .feláldozásával, mert az nem ajándékban de oly tőkében részesült, melyért viszontszotgálatkép kamatot fizet. És ha az igazgatóság, mert ezt fogja illetni

t-|kizárólág, a kölcsön-megszavazás jog

i-(politikai ez él ok ért ezeo hatalmával vissz; e-lélne — ott van a bármikor összehivha' > leongregatio, ott a szabad sajtó, a hol í >-|ön ékesszava lángostorokkal fogja sujtai ülés megbélyegezni a visszaéléseket és tu )-(kapásokat. És ha ez mind nem elég, :-lgyulavárosi takarékpénztár keletkezéséne l,(története elég érdekes és megnyugtató fe Ojvilágositást nyújt arra nézve, hogy az ö e által táplált aggodalmak hol keressene -(remediumot.

Nunc venio ad fortissimum virun ‘(ahhoz az ön által érdemén felől megdi (csért, de szerintem csupán „tiszteletre Mméltóan jámbor ideológushoz,“ dr. Szemiá: ^Kálmán úrhoz, a ki elég idealista vol (szemben az egész megye helyeslő véle jményével kimondani, hogy Orosháza köz 'jsége helytelenül cselekedett, midőn 301 (hold földet vett azért, hogy szántson, vés (sen, búzát, árpát termesszen, borjukat te (nyészszen, s tehát gazdasági üzletet ha (szonra, veszteségre folytasson, mert e; (nem képezheti a község feladatát és mer (ezt az egyes ember^ sokkal jobban és töbl (sikerrel végzi el. 0 azonban épen mer (ideolog, e nézetével is egyedül maradt (daczára annak uram, hogy ön, a ki e né- (zetét helyesli, és talán akkor is helyeselte, azon a gyűlésen szinte jelen volt.

Lássa uram! ön éppen igy tesz a megyei hitelintézettel is. Mert bár az eszmét alapjában helyesli, miután nagyon jól tudja, hogy a mezőgazdaság üzése, tehát a gazdálkodás és a hitel minden haszon nélküli közvetítése közt nagy a külömbség már csak azért is, mert a hitel közvetítésére az egyes ember teljesen képtelen s hogy tehát azt csak is valamely és pedig nem nyereségvágyból alakult közület végezheti — ön sőt dr. Szemián Kálmánnak is azt tanácsolja, hogy eszével és képességével támogassa azokat, kik önnel együtt elveikhez az Opportunismus követelményéhez képest nem tudnak következetesek maradni. Már hogy lehet ilyesmit feltenni — egy jámbor ideológusról ?

Ennélfogva uram : Ébredjünk. Alkossuk meg a Békésmegyei hitelintézetet, ezt a nagy horderejű eszmét és hagyjuk aludni azokat a szerencsés részvényeseket, a kik azt álmodják, hogy 25 forintért ezentúl is 5 forintot kapnak osztalékul és hogy 100 frt névértékről szóló részvényök 400 forintot ér. Majd ha ők is felébrednek és látni fogják jótékony és virágzó működésében a megtestesült eszmét, meg lesz nekik is az a vigasztalásuk: hogy sok pénzzel álmodtak.

Közigazgatási bizottsági ülés.

Márczius hó 8-án tartotta a megyei köz- gazgatási bizottság rendes havi ülését. Az ülésen a főispán távollétében délig az alispán elnökölt, 1. u. megérkezvén ő méltósága Pestről, átvette az elnöki tisztet. A jegyzői tollat Fábry Sándor egyző vezette.

Az ülés nem mondható érdekesnek. Legnagyobb részt administrativ ügyek tárgyaltattak, melyeket minden érdeklődés nélkül morzsolt le a bizottság s csakis egy pár felvetett indítvány szült élénkséget s keltett vitát a tárgyalásokban.

Az alÍBpáni jelentésből legbehatóbb discussió tárgyát képezte annak a közegészségügyre vonatkozó része. Sajnosán konstatálhatjuk a jelentés nyomán, hogy február havában a roncsoló toroklob nagy mérvben szedte áldozatait. Vandhát pusztán 26 megbetegülési esetből 12 végződött halállal, K.-Tarcsán 2, Békésen 3, és B.-Csabán difteritisz megbetegülés történt. A megye főorvosa e megbetegüléseket s különösen a Vand- háton előfordult magas arányú halálozásokat a akások egészségtelen voltának, valamint legtöbb esetben azok túl zsúfoltságának tulajdonítván, felhivattak a közigazgatási bizottság által a járási szolgabirák és Gyulaváros polgármestere, hogy közegészségügyi tekintetekben a hatóságuk területén levő lakokat különös figyelmök tárgyává tegyék, kötelességükké tétetvén a lakosok túlzsúfoltsága esetén az 1876. XIV. t. ez. 157 §-a értelmében teendő intézkedés végett a megye alispánjához azonnal jelentést tenni. Elrendeltetett egyszersmind, hogy a majorokban a járványos betegek elkülönítésére már eleve beteg befogadó szobák rendeztessenek be, s hogy a 7 éven aluli gyermekek gyógyittatására nézve különös gond forditassék.

A havi jelentés közbiztonsági része két halállal végződő verekedést tüntetett fel. Öngyilkosság feltűnő számban volt február hóban, Dobozon 2, Gyomán 1, Orosházán 6. — Feltűnők különösen az Orosházán havonként nagyobb számba előforduló öngyilkosságok, ez év két első

hónapjában körülbelől 10—12 öngyilkosság fordult elő e helyütt már. Veszett ebmarás 3 ízben fordult elő a múlt hóban, tűz eset két ízben Csabán.

A közutak a változó időjárás folytán alig voltak járható állapotban, úgy hogy a vidéki közlekedés akadályozásával az ipar- és kereskedelmi üzlet is nagy mértékben pangott. A dobozi komp átadatott a használatnak.

Különösen a megyebeli községekre nézve egyik legérdekesebb intézkedését képezte a bizottságnak az adófelügyelönek az állami adók beszedése körüli eljárás szabályozása tárgyában kibocsátott egy rendelete elleni felirata, illetve pénzügyminiszternél az 1883. évi 44. t. ez. 42. §-a értelmezésének kérése. A megyei adófelügyelő, támaszkodva ezen törvényszakaszra, mely szerint az állami adót a községi pénztárnok tartozik beszedni a községi jegyző közreműködésével, elrendelte hogy az adóbeszedésnél a községi jegyző is oly annyira tevékeny részt tartozik venni, bogy az adónak az adófizető könyvecskéjébe való bejegyzése s a befizetésnek névaláírásával való ellenjegyzése a községi jegyző, s nem mint eddig a pénztárnok teendőjét képezte úgy, hogy a jegyző a pénztárnoknak ezen rendelet által valóságos ellenőrévé, igy adószedő társává tétetett. E rendelkezés felette nagy terhet rótt a községekre. Népes köz- égeinkben nem lehet az adófizetéseket bizonyos időpontra szorítani, hanem az egész éven át foly- ak azok, s igy a jegyző az egész éven át el volna e rendelkozés folytán foglalva az adófizetések ellenjegyzésével, úgy hogy az eddigi teendőikkel is mondhatni tulhalmozott jegyzőket az ellenőri teendőkre igénybe nem vehetvén, a népesebb községeknek csupán e mechanicai munka ellátására az eddigi létszámon felül még egy jegyzőt kellene alkalmazniok, s igy természetesen az adózó közönséget annak javadalmazásával megterhelniük. Tömegesen is érkeztek be a községektől az adófelügyelő ur rendelkezése el- a felebbezásek. S a közigazgatási bizottság 1883. évi 44. t.-cz. 42-ik §-ában előforduló közreműködik“ szót, csupán oda magyarázván, bogy a községi jegyzőnek, mint az eddigi gyakorlat is volt, csak az képezi az adószedésteendőjét, hogy a pénztárnok működését figyelemmel kísérje, fennakadásaiban segítse, s általában támogatására legyen, s megóvni óhajtván a községeket újabb megterheléstől, a hivatott törvényszakaszok helyes értelmezése s utasítás adása iránt felirat intézését határozta el a pénzügyminiszterhez. S remélhető, hogy e kérdés a közigazgatási bizottság felfogása értelmében s községeink érdekében fog a felirat folytán elintéztetni.

Az adófelügyelői referádák között körül- lől 40 db. fegyvereltitkölási kihágási eset tárgyaltatott. 40 gyulai polgár igyekezett ez adó alól elvonni fegyverét, azonban e törekvésük az elmes finanezok szemességén hajótörést szenvedett. Az adófelügyelő 10—10 frt pénzbírságra büntette őket. s bár Göndöcs apát megindító ér- ékenysúggel bizonyította a szegény puskásoknak kedélyes ártatlan voltát, a kegyetlen közigazgatási bizottság az adófelügyelői végzést mindazonáltal helybenhagyta. Másba kötött azonban bele bizottság. Kitűnt, hogy mind e kihágási eseteknél egy, ugyanazon, a kéz készítette e birsá- elleni kérvényeket 8 felebbezéseket, s a kéz nem ügyvédi kéz volt, s hogy az egy kaptafára húzott 40 db. felebbezésnek a gyulavárosi hivatalos litograph-gép volt az ő lemásolója. miből először is kitűnik, hogy Gyulán zugirászok vannak, másodszor, hogy e zugirászokat valószínűleg Gyulavárosa tartja és fizeti, s harmadszor, gy sokszorosító-géppel is Gyula városa látja el őket. A bizottság felhivta a polgármestert e körülménynek megvizsgálására, s sürgős jelentés- tételre utasította.

Kegyelmesebb szivü ember az adófelügyelő- nél (nem hiába megyei, s nem állami) a m. t. gyesz. Ez is 40 kihágási esetet referált, még pedig regalecsonkitást. Itt is mind gyulaiak voltak a deliquensek, hanem az ügyész az elmarasztaló alispáni határozattal szemben felmentésüket javasolta, mert nem lett oly kétségtelenül beigazolva a kurtások bűnössége, mint azt egy szigorú lelkiismeretű ügyész megkívánhatja, A bizottság eliogadta az ügyész javaslatát, s van őst öröm a nagymagyar városon.

A bizottság tőbbá-kevésbé fontosabb s érdekesebb ügye a közönséget alig érdekelhetné, ezekről nem is emlékszünk meg.

Az ülés este 6 */2 óráig tartott.

OO

A csabai hadszerkészleti raktár.

A m. kir. belügyminiszter 9785/III. sz. leiratával helyben hagyta a megye közönségének a csabai hadszer készteti raktár ügyében hozott határozatát. A nagyfontosságu s hosszas perlekedésre alkalmat nyújtó kérdés, ily módón történt békés elintézését helyben hagyó miniszteri leirat erre vonatkozó része igy szól;