Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-07 / 10. szám

Hírek. A hitelvesztett medve és Mátyás. Gyertyaszentelő napján nagy vihar volt s a med­vék azzal 1 biztos tudattal maradhattak kint, hogy már most csakugyan vége a télnek. Nemkülönben Mátyás apostol napján is fagyott s ebből már a legöregebb kalendáriumcsiaálók is azt jósolták, hogy akkor soha többé fagy nem lészen, mert: Mátyás forditja. De úgy látszik az idei tél min­denféle traditiót CBuffá tesz; egyképen megha­zudtolja a medvét és Mátyás apostolt, sőt Juli- ána és Dorottya ismert nevű hajadonokat is, kik­ről szintén van egy közmondás, melynek az idő­járásra vonatkozó egyik értelme azt jelenti, hogy Juliána napján keményebb szokott lenni az idő, de Dorottya napján lágyabb. Ez se következett be. Miben bizzék ily viszonyok közt a magyar ember ? Hiszen néhány év óta márcziusban való­ságos nyári napok jártak; a múlt évben márczius 10-én a déli órákban 22 .fok volt a meleg, har­mad éve pedig márczius 15-étől 20-ikig téli ka­bát és felöltő nélkül sétáltak az utczákon férfiak és hölgyek vegyest s később, ha változott is az időjárás, hideg nem volt márcziusban sem azelőtt sem azután. Ma azonban hideggel köszöntött be márczius. Szóval márcziussal az idén nem igen vagyunk megelégedve, a minek különben komoly oldala is van, mert a gazdáink panaszkodnak, hogy kifagy az őszi, és tavaszi alá nem lehet szántani, annak nagy válság lehet a vége. Kinevezés. Török Károly tszéki jegyző, a szarvasi kir. járásbírósághoz aljárásbirónak ne­veztetett ki, őszintén fájlalva Török urnák kö­rünkből való eltávozását, szivünkből gratulálunk a' megérdemelt előléptetéshez. Hl Kinevezés. Bácsy István szarvasi já- rásbirósági dijnok, az aranyos-marótbi kir. tszék telekkönyvi osztályához telekkönyvi átalakítónak neveztetett ki. Az országos vereskereszt egylet ki- gyósi fiókja f. hó 6-án zártkörű tánczvigalommal egybekötött hangversenyt rendezett Dr. Hajnal István ur lakásán. A hangverseny lefolyásáról legközelebbi számunkban adunk tudósítást. Hj Titkos feljelentés. Városunkban még a múlt hó elején, a posta levélládában egy lepe­csételt levelet találtak, melynek czime ez volt: nA£i kiveszi legyen szives ál- taltennia törvényszékbe z.aE le­vél a törvényszékhez is került, s tartalma az volt, hogy bizonyos L . . . . Rozi helybeli illető­ségű hajadon magzat elbajtás miatt azonnal bün- perbe fogassék. A törvényszék, mint löbenjáró ügyet, nem akarván egyszerűen magától elodázni, s bár e feljelentés névtelen volt, az ügyészség meghallgatása után e feljelentést, a rendőri pu­hatolás teljesítése, esetleg jelentés tétel végett a gyulai rendőrkapitányhoz áttette. Furcsa volna ha ez eredményre vezetne. A b.-gyulai polgári kör által február hó 27-én saját helyiségében rendezett bál várakozá­son felül fényesen sikerült. Az e czélra díszesen felékilett tánczterem tömve volt válogatott közön­t> remény. Mihelyt megláttalak, lelkem menyországa Kinyillott szivemben rögtön a szerelem, Szerelem virága, szinarany az, ága, Délkelet világa üdébbet sem terem. A remény sngári ápolák virágom, Te voltál a napja, te az éltetőjel----­— S egyszerre megvontad fényed napvilágom, Csak pirkadt a hajnal, s éjjel lett belőle I Setét éj szakadt rám, csillagtalan setét Hajnal hasadását reméltem, — hiába I Esdém leánykámnak fényes tekintetét, S nem tört át az éjen a remény világa! Hányatott hajóként árbocza törötten Örvényes tengeren dobattam el tova, A kegyetlen vihar süvöltött fölöttem, Hogy kikötőt érjek, nem hittem már soha, És im derengni kezd, — foszlik az éjszaka, Mosolyodtól lányka szívem újra éled. Kigyuladt a remény, a hajnnl csillaga. S bízom, hogy elérem az óhajtott révetl Guliaztán. A békés-csabai kaszinó bálja/ „Csak álom volt hát . . .* Horváth B. TJgy vagyok vele valóban, mintha egy fé­nyes álmot kellene elbeszélnem. Egy fényes ál­mot, mblyben ragyogó tündérek szerepelnek ; fe­hér, rózsaszínű, kék és zöld hullámtengerből ki­kelve jelentek meg, arczuk fényben aszott, sze­mükben a diadal biztos érzete sugárzott, ajkuk­ról ezüst csengésű kaczaj hangzott, suttogásuk bóditott és a sóhaj, mely kebelükről elszállt, re­ményt támasztott a csüggedő szívben. „De elbe­szélni mind, mit látbaték, nem bírja emberajk, erő híjába*, mondja a költő. S kezemből is ki­* E tárczának meg van a maga története, melyet más alkalommal fogok elmondani. Szer ér. séggel, azt talán mondanunk sem kell, hogy a tánez kivilágos-kiviradtig fesztelen jó kedvel tartott. A négyeseket 42—46 pár tánczolta. Az első négyes alatt tudósítónknak a megjelent szépek közzül következőket sikerült feljegyezni: Hücke Mariska, Kalmár Ilona, Hajóssy Mariska, Ujfalusi írén (Bánfalváról.) Hegyi Róza, Kocsis Ida (Sarkad.) Máyer Róza (Doboz.) Uferbach Mariska és Róza, Bauer Lujza, Scher Linka, Januskovetz Róza, Niedermaier Szidi, Alcser Mariska, Gyurkó Agnes, Schvartz Róza, Róth Mariska, Pollák Gizi, Repold Mariska és Tőkés Ilona kisasszonyok. A megjelent úrnők közt kö­vetkezőket láttuk: özv. Czingulszky Józsefoé, Hücke Szeréna, Kalmár Miháíyné, Fridrich Mi- bályné, Dutkay Báláné, Hajóssy Ottóné, Kiri-j leszku Gyuláné, Jantsovits Emilné, Szénásy Jó- zsefné, Gremsperger Józsefné, Békési Jánosné, Ujfalussy Gyuláné, Kovalszky Józsefné, Bán Istvánná, Dióssy Józsefné, Varga Lajosné, Máyer Ferenczné (Doboz.) Schriffert Józsefné, Bekker Endréné, özv. Hegyi Mártonná, Sál Józsefné, Scher Konrádné, Alcser Jánosné, Végh Gáborné, Bauer Lipótné, Szalczer Nándorné, Uferbach Józsefné, Fikker Ferenczné, özv. Uferbach Antalné, Januskovetz Mérné, Gvurkó Györgyné, Lipóczy Istvánná, Schvartz Hermanné, és Tőkés Sándorné. — A bál ttszta jövedelme 174 frt, a kiadás 80 frt volt, s úgy a tiszta jövedelem 94 forintot tesz. Nyilvános számadás. A b.-gyulai polgári olvasó-kör f. hó 27-én tartott tánczvigalmáuak bevétele a következő : beléptijegyekből befolyt összesen 139 frt, felűlfizetésekből 25 frt, Császár Gyula ozukrász által adományozott torta kiját­szásából 10 frt, összesen 174 frt; kiadás volt összesen 93 frt 78 kr, és igy a polgári olvasó­kör pénztárába tiszta jövedelemként beutalvá- nyoztatott 80 frt 22 kr. — Felülfizetők a követ­kezők voltak : Batik Elek 1 frt, Messinger Ignácz 3 frt, Zöldy János 1 frt, Ferentzy Alajos 2 frt, Lukács Károly 2 frt, Békési János 1 frt, Gerléin Reinhard 1 frt, Endrész András 1 frt, Bauer Lipót 50 kr, Löwi Mór 1 frt, Dutkai Béla 1 frt, Bán Károly 1 frt, Czinczár Adolf 1 frt, Róth János 1 frt, Bekker Endre 1 frt, Schriffert József 1 frt, Soheer Konrádné 50 kr, Hegyi Mártonné 1 frt, Ujfalussy Zoltán (Bánfalva) 1 frt, Schwartz Hermann 1 frt és adományképen Turkeviből Gööz István 2 írt, összesen — mint fent — 25 frt, a uemesszivü felülfizetők és adakozók fogadják az olvasó-kör hálás köszönetét. Dióssy József s. k.. Domonkos János s. k., b. b. pénztárnok, Gyöngyössy László s. k., b. b. jegyző. Színészet Békésen. Csütörtökön íebr. 25-én Csiky Gergely kitűnő színmüve „Cecil házassága“ adatott; a czimszerepet szokott ügyes felfogással Tóvölgyiné játszotta, kitűntek továbbá Dombay (tanfelügyelő), Tóvölgyi (Gábry). Szombaton febr. 27-én „Kisasszony feleségem“ czimü Operette adatott volna Kiár József kármester jutalmául, de bizony ez a közönség részvétlensége miatt, — ki különben a karmestert mint zenészt csak elő­adás alatt, felvonás közben pedig éppen nem is­meri _ elmaradt, de különben sem valami cso­dá latos dolog volt az elmaradt előadás, mert az operettet már igen gyakran látta a közönség. — Vasárnap febr. 28-én gyermekelőadásul d. u. 4 órakor „Tündérlak Magyarhonban“ került színre zsúfolt ház előtt, este pedig a „Lidércz“ czimü népszínmű és pedig itt először. Kitűntek G. Rei­ner A. (Juliska), Ligeti (Balázs), Dombay (Fondor), Polgár (Benc8Í), Tóvölgyi (Ábris) és Nagyné (Borka). — Héttfön márcz. 1-én Dombay és Dom- bayné jutalmául „Sakk a királynak“ czimü víg­játék adatott, tolt ház előtt. Mint már többször is említve volt a Dombay pár a közönség kedven- czeihez tartozik és eme telt ház jutalomjátékokra várható volt, mert mindkettőnek számos jól és élvezettel eltöltött estét köszönhet az irántuk há­lás közönség. Megemliteudők: Dombay (Jakab király), Dombayné (Thomson Harriett), kik mind­ketten szűnni uem akaró tapsvihart arattak, to­vábbá Polgár (Calvert Gy.), Tóvölgyiné (Copei Izabella), Tóvölgyi (Lord Rich) és Kölesei Elvira (Carr Robert), ki ezen szerepében, kedves meg­jelenése által számot tett, különben is kár, hogy ezen fiatal erő gyakrabban nem használ tátik fel, holott mint hisszük igen jól megtudna felelni a neki osztott szerepeknek. Szerdán márcz. 3-án Kiss János és neje jutalmául Jókai Mór drámája „Az aranyember“ a rósz idő miatt csütörtökre halasztatott. A február 21-én Csorváson a helybeli r. katb. egyház orgonája javára rendezett zárt­körű tánezvigatom alkalmával felülfizettek : Danyi Péter 3 frt, Deim Lipót 1 frt, Kukla István 1 frt, Gyarmati Ferencz 1 frt -50 kr. Csipák Mihály 1 frt, Kurtág Emmánuel 2 frt, Petrovics János 1 frt, Berger Antal 1 frt, Dán József 1 frt, Szikora András 1 frt, Kampis István 1 frt, Kókai Farkas 30 kr, Pap Sámuel 1 frt, Gremsperger Ferencz 1 frt, Jánosi János 50 kr, Kovács Albert 50 kr, Grócz Béla 4 frt, Kraft Viktor 1 frt, Angyal Márton 1 frt, Csausz Istvánné 5 frt, Moldoványi Antal 1 frt, Lukács Mártonná 2 frt, Stojanovics Gyula 2 frt, Stojanovics Szilárdné 1 frt, Bátor István 1 frt, Volentér András 1 frt, Osztás Pál 1 frt, Fábián Gábor 1 frt, Kis János 1 frt. őze János 1 frt, Pigler Karolina 50 kr, Hudák Fulöp 50 kr, Lipták János 50 kr, Czikora József 10 kr, Czikora János 10 kr, Komár István 50 kr, Kunstár András 5 kr, Gáspár Pál 5 kr, Kondacs János 4 kr, Lipták Mihály 10 kr. Fehér György 10 kr, Mihálka Mihály 4 kr, Puntinger István 20 kr, Uhlár Pál 50 kr. Bella János 10 kr, Babinyecz Mihály 10 kr, Bárány János 6 kr, Sárközi Antal 4 kr. Molnár Ferencz 5 kr, Magyar András 4 kr. Revicska János 15 kr, Suhári János 10 kr, Valach István 4 kr. Kárnyáczki János 3 kr, Neracsok Mihály 4 kr, Cseloszki András 10 kr. Cseloszki Tamás 5 kr, Török András 5 kr, Szabó András 5 kr, Bense Antal 40 kr, Volka György 50 kr, Cseloszki György 20 kr, Grob Ferencz 2 frt, Karácsonyi János 2 frt. — Gyuláról : Dobay János 2 frt, Popovits J. 50 kr, Hoffmann Alajos 1 frt, Oláh György 10 kr, Murvai András 20 kr, Lin- denberger 20 kr, Miskucza 10 kr, Bene 20 kr, Sebestyén 50 kr, Gomhos György 20 kr, Illfch 20 kr, Moldoványi 20 kr, Szarvasány 40 kr, Ujfalussy 20 kr, Stefanovics 20 kr, Party Ferencz 1 frt. Kőrös Kálmán 50 kr. Randhnnnr ftvnixnr 50 kr, Szombathelyi Gyula 50 kr, Márki Lajps 1 frt, Ferentzy Alajos 1 frt, ifj. Mogyoróssy Já­nos 50 kr, Seres József 1 frt, Sz, Ki s Mátyás 1 frt. K. Góg Mihály 1 frt, Góg Mátyás 1 frt, Jnncsovics Pál 2 frt, Szabados József 1 frt. Mind a felülfizetőknek, mind a^ résztvevőknek, a szent czél érdekében tanúsítót nemes buzgalmukért és áldozatkészségükért, melynek 93 frt 58 kr. tiszta bevétel lett az eredménye, hálás köszönetét mond : a rendező elöljáróság. A csabai kaszinó bálja, mint csabai le­velezőnk értesit, fényesen sikerült, a mint ez már rendes szokása a csabai kaszinó bálnak. A né­gyeseket 54—56 pár tánczolta, a bál fesztelen jó kedvel kora reggelig tartott. Gyuláról is többen voltak oda át, daczára annak, hogy a gyulai polgári kör is ekkor tartotta bálját. A bál jöve­delme 374 frtot tett, a melyből a fenmadt 40 frt tiszta jövedelem a f. hó 8-én rendezendő álarezos bál tiszta jövedelméhez fog csatoltatni s azzal együt egy Csabán létesítendő óvoda alapja javára fordittatik. Névváltoztatás. Ituszvák István orosházi lakos kérelmére a belügyminiszter megengedte, hogy nevét „Orosz“-ra változtassa. Marinorstein Lipót m.-berényi lakos neve „Mérő“-re leendő átváltoztatásának engedélyezé­séért folyamodott. A gyulai csizmadia ipartársulat múlt hó 2l-én Gerebenits István társulati elnök házá­ban, a társulat részéről alakítandó saját betegse- gélyző-alap pénztára javára rendezett tánezmu- latság alkalmával, a belépti dijak és felülfizeté- sek jövedelméből, a kiadások levonása után meg­maradt 32 frt 39 krra felülfizettek : ns. Göndöcs Benedek apát ur 5 frt, Dunka János 2 frt, Pol­ier István 30 kr, ifj. Somogyi János 20 kr, Klin- kovics József 50 kr, Néveri Ferencz 10 kr, Burda György 10 kr, Szabados József 30 kr, ifj. Gyepes Jakab 20 kr, Lusztig Adolf 10 kr, Petroff Mihály 50 kr, Minich Endre 20 kr, ifj. Junászka József 20 kr, ifj. Tóth Lajos 50 kr, Góg István 30 kr, ifj. Balázs János 20 kr, Dobay János 50 kr, Pau- lovics Béla 50 kr, ifj. Huszka János 50 kr, Gás­pár Imre 40 kr, Krizsán András 50 kr, Kolozsi Péter 50 kr, Gulás József 50 kr, Knaifel Mátyás 50 kr, összesen 14 frt 61 kr, a tis. telt felülfizetők ezen adományukért fogadják a társulat hálás kö­szönetét. £}: B.-Gyuián e hó másodikán a tör­vényszék összes segéd- és kezelő személyzete a törvényszéki tanácsterembe hivatván össze ; hol is Herbeth Antal törvényszéki bíró ur, mint tör­vényes helyettes elnök, az összes személyzetet eddigi lankadatlan szorgalmára s jóhirnevének, szemelőtt tartására való hivatkozással újra figyel­meztette, hogy továbbra is, ily serényen munkál­kodva az igazság szolgáltatás gyors ügymenetét előmozdítani törekedjenek. Herberth ur élénk s meleg ovácziók közt, hagyta el a gyűlés termét. Ha Ügyvéd párbajozik. Egy székesfehér­vári ügyvéd párviadal miatt vád alá helyeztetvén, a székesfehérvári ügyvédi kamara a felfüggesztést nem mondta ki, mert — mint az indokolásban kiemeli — a párbaj vétségének elkövetése által esik I toll, és elgondolva, hogy mind az, mit láttam, csak álom volt, kínos keservvel tölt el az ébredés tudata. Igaz is, hogy mit ér, ha egy estére elvará­zsolnak bennünket Tündérország egy fényes pa- lotájábá s reggel ismét a köznapi élet minden terhét érezzük. Mit ér, ba egy éjszaka a leg­szebb tündérrel voltunk együtt s másnap oda kell hagyni a tündért és cserébe az eltöltött édes perczekért nem hagyhatunk egyebet, mint egy szivet s aztán utazunk tova ezer vágygyal, támadó meg elhaló reménynyel, de szivünket nem visszük magunkkal. De ez még mind csak semmi. Mert ha ott is hagytuk szivünket, helyette egy más szivet nyerhettünk volna, mely édes hangon beszélhetne hozzánk, reményeinkben megerősít­hetne : biztatná a csüggedőt, életet öntene az elbalóba, fájdalom, mindez nem történhetik meg. Mert az ilyen tündér ragyogó meg fényes, de szive az ilyen tündérnek nincs. Vagy, ki tudja ? Hát ha csak nekem nem volt szerencsém és rósz helyt kopogtattam. Igaz is, hogy az ember az életben annyiszor eltéveszti az utat, és régi dolog, hogy a boldogság orszá­gába csak kerülő utón lehet bejutni. Ki tudja: talán ha igy szóltam volna abhoz a tündérhez, ki szép volt és kedves, és kinek arezvonásait, mint egy szent képet őrzöm szi­vemben: „Bájos tündér, arczodról olvasom le, hogy szived oly jó, mint a milyen szép vagy te magad; nézd, mióta epedek már egy lény után, ki engem megértene, szánakozzál rajtam és csil­lapíts szenvedéseimen“, a bájos tündér ekkor ta­lán igy válaszolt volna : „Szenvedéseid érdekel­nek és mért vonnám meg tőled a segélyt, ha azt hiszed, hogy azt megadhatom.“ Es mialatt a ke­ringő lágy zenéje mellett végig lejtenénk a pom- f pásan kivilágított teremben, gyöngén vállamra I hajolna a már most földre váltott angyal, mire I szivemnek minden fájó sebe egyszerre begyógyult volna' > . f r De én azzal a tündérrel foglalkoztam, ki tiszta fehér felhőből szállt alá s kinek vonásaiban t égi ártatlanság tündökölt. Nem egyszer szóltam hozzá: „Égi tünemény, megjelenésed elbűvöl éB átváltoztatja lényemet. Szeretnék veled röpülni abba a fényes országba, a hol te lakozol, vigy magaddal!“ De ő csak mosolygott — ó, e mo­solygó angyalarczot sohsem feledem el — és táncz közben azt mondá : „Ön még mindig nem tudja a valezert bárom lépésre tánczolni 1“ S csüggedten, lehajtott fővel közeledém egy harmadik tündérhez, kinek ruhája kék volt, mint a derűs menyboltozat és kinek szemében ott ragyogott a két legtündöklőbb csillag. „Ab, jó uram, ön itt ? Azt hittem, hogy ön ma este a vasúti bálban mulat, de ugy-e nem hagyta szive nyugodni ?“ Mig szólt, a két csillag rám paza­rolta mindén fényét.“ De hát kegyed is ? Hát mit vétettem kegyednek, hogy kegyed is csak szenvedéseimre emlékeztet, pedig biztosítom, hogy a karjaiban“ — már ekkor a terem közepén ke­ringtünk — „csakis feledést kerestem.“ A keringő utolsó hangjainál a tündért he­lyére vezettem s udvarias föbólintással éppen tá­vozni készültem, midőn észreveszem, hogy a fehér felhőből leszállt tündér mellett egy férfi ül, kit eddig sohasem láttam, s ki kezében egy pompás csokrot tart — megismertem a kötéséről, hogy a csokor Perotti budapesti műterméből került ki. A tündér rózsás ujjai hegyével önfeledten játszott a csokor virágaival. S mig néztem e festeni való jelenetet, szivemben végtelen szánalom támadt ; nem tudom, min szánakoztam tulajdonképpen: azokon a virágokon-e, melyeket a tündér keze szálanként kitépdeseit, vagy azokon-e, melyeket szivem szerelme termett és a melyek most egy­szerre mind elhervadtak. De hol is vágyó k tulajdonképpen ? Mi alatt tekintetem a csokor virágain nyugodott, köröttem a legszebb bokréta képződött — csupa élő virá­gokból. Az egyik virág, gondolom nefelejtsnek hívják, észrevette zavaromat és bemutatta nekem társnőit: „Ez itt a Rózsa, ezek itt Kaméliák, ezek Rezedaszálak, ez Jáczint és ez — de hisz ezt ismeri!“ Be lévén mutatva a hölgyeknek, nem győz­tem eléggé csodálni a csabai nők szépséget és ízlését. A rózsaszínű illusionból készült ruhák | túlsúlyban voltak, de a sok közzül is kitűnt egy közszeretetben és köztiszteletben álló magas állású férfi leánya, ki szeretetre méltó megjelené­sével és elragadó kedveltségévrl mindenkit elbá­jolt. Ruhája megválasztásában nemes egyszerűség finom ízléssel párosult; valóban, ha az ember e bájos megjelenést nézte, azt hitte, hogy a főváros valamely elite-bálján van. Nem kevésbbé Ízléses toiletteje volt a Gyuláról érkezett vendégek egyi­kének, ki bizonyára nem fogja mondani, hogy a csabai-kaszinó bál a megye báljánál kevésbbé si­került, mi legalább folyton a tánezolók közt lát­tuk és arczának bájos vonásaiból megelégedést olvastunk le. Az aradi vendégek egyike szintén igen elegáns rózsaszínű ruhában jelent meg és a rendezőségnek nagy örömére szolgált e kedves és szeretetre méltó vendéget hosszú idő után újból üdvözölhetni. Voltak ott még sokan rózsaszínű ruhában, kik mindannyian szépek és bájolók Va­linak ; sokan voltak fehér ruhában, ketten rózsa­színű atlaszban, melyet aranyos illusion diszitett, ketten tengerzöld atlaszban — de ha mindezek­nek szépségét le akarnám írni, akkor kétségbe­esnék a szerkesztő, mert a mai lapban nem volna hely, se vezérczik, se újdonság számára. A fényes mulatságért, melynek sikere min­den várakozást felülmúlt, a rendezőség és külö­nösen annak fáradhatatlan elnöke, nagy köszö­netét érdemel. A bálbizottság elnökének e bál egyik legszebb diadala, persze e diadalban osz­tozkodnak vele a bájos közreműködők. Az első négyest 56 pár tánczolta és 6 óra előtt senki sem gondolt a hazamenetelre, mi a legvilágosabb jele a hál nagy sikerének. A távozók egy pom­pásan sikerült est emlékét vitték magukkal és sokan úgy váltak el, hogy találkozót adtak egy­másnak a — csabai álarezos bálon. Kegyetek bizonyára szeretnék, ha még megsúgnám, hogy kik és minő jelmezben lesznek jelen e fényes­nek ígérkező mulatságon, de bár egy újság- ró ember sokra képes — ez mégis túlhaladja erejét. B.-Csaba és Budapest között, a vasúti cou- péban, 1886. márczius 1­Szevér.

Next

/
Thumbnails
Contents