Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-07 / 10. szám

gas kamatlábak mellett felvett kölcsönös: árjában kezdett fuldokolni, a melyből csak a fusio utáni kormány sisiphusi munkája erőlködik bennünket kisegiteni, igaz, hogy olcsóbb kamatú adósságokra történt con- versioval, azonban mi tűrés tagadás, ma már 113 millió kamatköltséggel s az állampolgár jövedelmére 25—3O°/0-nyi teherrel nehezedő adóval. — Még a kiegyezéskor nem volt Suez csatorna, mely India termékeit nyakunkra hozta; megszoktuk a magyar alföldet úgy tekinteni, mint nyűgöt Európa éléstárát, a melynek reményében az alföld-fiumei vasút is létesült; a magyar gazda megszokta a bőtermés mellett a nagy árakat, nem ismerte az ő szalonnájával versenyző préselt zsírt; nem volt vas kanczellár, ki kérlelhetlen nemzeti politikájával s erős védvámjával kivitelünket nyűgöt felé megbénította, nem volt még egy millió kétszázezer katonánk s nem volt meg szegénységünk mellett is az állami berendezkedés azon tulhajtása, melynek terhe alatt ma nyögünk s melylyel szemben ma már a parlamenti budget tárgyalások alatt a kapkodás kisszerüsé- gét látjuk minden nagyobb szabású mentő eszme nélkül. És ime, amibe a társadalom bele hajszolta az államot, ugyanabba bele lovagolta önmagát. Mindenki épen úgy akart egyszerre gazdag lenni, mint a mint gyors felvirágzásnak hitte indulni az államot melynek polgára, — és ha az állam nem riadt meg a 8—12%-os kölcsöntöl, hát mit féljen ő ugyanazon kamatlábtól. Szóval, megtermett bizonyos általános ragály, mely a társadalmat téveteg, sőt mondhatom romlatag alapra sodorta. — Épen azért uram, mig én azt látom, hogy a társadalomban egész raja hemzseg azoknak, kik sem az öröklött tőke-vagyon, sem az egyéni munka tőke-értékét nem ismerik, hanem egyiket úgy mint másikat bűnös könnyelműséggel dilapidálják; mig én azt látom, hogy értelmiségi osztályunkban bizonyos épen oly nevetséges mint émelyítő fertálymágnásos majmolás pöffeszkedik, mely e majmolásban látja társadalmi értékének varázsát; mig én azt látom, hogy fiaink miként pazarolják el jó eleve nemcsak apai, de a még életben levő anya után reájuk nézett örökséget; mig én azt látom, hogy fiaink már a szülék életében elég vigyázatlanul nevükre átruházott, de a szülő betáblázott haszonélvezetével terhelt ingatlanra már előre adósságot szednek fel, pedig megélhetési módjuk van; mig én azt látom, hogy a társadalom ezen eleme előtt a számítani tudó és akaró takarékosság az ő arisztokratikus felfogása alatt álló nyárs-polgárság kigunyolt erénye ; mig én azt látom, miként szalad aztán az emberek ezen speciese a 8°/0-os pénz után s ha ott már elkopott akár a 15°/o~os után, hogy a magára meggondolatlanul vonszolt zavaron, ha - csak pillanatra is segítsen a helyett, hogy a nyárspolgár takarékosságának erényéhez folyamodjék, mint mentő eszközhöz; mig én azt látom, hogy midőn az országszerte kiváló gazda hírében álló nagybirtokos főispánja megyénknek, csekély személyem kíséretében plaid-jével vállán s táskájával kezében még sárban is gyalog sétál a vaspályához, ugyanakkor két megyei Írnok fiakkeren robog el (megtörtént s jó izü mosolyra adott alkalmat); mig én azt látom, hogy a rongy-luxus a maga ízléstelen cziczomájával miként feszeng a társadalom minden rétegében, le egész a konyhaszolgálóig, a ki havi bérét csizma helyet, melyet akár esztendeig elviselhetne, idegen ipar terméke gyanánt kinált topán és harisnyára pazarolja, melyet csakhamar szét is rúg; mig én azt látom, hogy a magyar földmives lakadalmi asztalán a jó izü csőröge helyett, vagy mellett ott díszéig a czukrász tortája és vajas süteménye s hogy őszi hónapokban nálunk a czukrász üzlet alig győzi a kiszolgáltatást; mig én azt látom és tudom, hogy, mikénl akarja magát a zsellér még szédelgő vállalkozás alapján is egyszerre felküzdeni a fertályos, — a fertályos-gazda ismét telkes gazdává; mig én azt látom, hogy a felvett kölcsön nagyon sok esetben nem a productiv befektetés és termelés emeltyűje, hanem egyszerűen csak adósság ; mig tehát én azt látom, hogy a társadalom egy nagy része, sem az általános helyzettel, sem magán egyéni viszonyaival nem számolva a mentő eszközt első sorban is nem önmagában hanem rajta kívül eső tényezőkben keresi s azoktól várja; mig aztán a társadalmi aberratio e szomorú képét a lépten-nyomon öngyilkos módon kiontott vér pecsételi még szomorúbb igazsággá ; mondom, mindaddig, mig a társadalmat józanabb belátás és az élettel való józanabb számolás nem hatja ,.ít; mindaddig uram én nem a kinálatot Ítélem el, mely végre is a dologban csak szenvedőleges szerepet visz, hanem igenis a kereslet ingerének azon mániáját kárhoztatom el, melyet olcsóbb kínálat, a helyet, hogy rajta segítene, félő, hogy saját és a kínáló kárára még veszélyesebben fogna fokozni. Ennélfogva uram: rivalljon ön ha úgy tetszik, ihletett prófétaként a társadalomra, mely ily téveteg alapon mozog, állítsa meg útjában s én meghaj- lok önnek nagysága előtt!; keressen egy archimédesi pontot, melyre helyezkedve kivesse sarkából, a mely körül forogva az egésznek élete csak fülsértő nyikorgás, de az ajánlott panaceat nem tartom azon archimédesi pontnak s legfeljebb azon embert juttatja eszembe, ki a harminczkét fogára vett szájöblögető vízzel akarja el- freccsenteni házának már javában égő tiizét, de a melylyel csak a tüzet fokozta.

Áttérek most már a javaslatra mely a megyei bank megallapitása czéljából tervbe vétetett, s habár az intentio nemességét, ekötelező ember baráti szeretetből kiinduló törekvését szívesen elismerem s alapjában az eszmét én is helyeslem, de kijelentem íogy a megvalósítás módját nem csak egyőzhetlen akadályokba, de a hitel közvetítés czéljából történő alakulások természetébe ütközőnek, sőt kimondom, hogy bizonyos tekintetben még azokkal szemben is veszélyesnek találom, a kiknek pedig érdekében az eszme megvalositása czéloz- tatik.

A hitel igénybe vétele egy bizonyos érzett szükséglet, a melyet érez az egyes, érez az egyesekből álló társadalom, s a mozgalom helyesen csak onnan indulhat ki, a hol e szükség maga felmerül; de valamint a tőkepénzes a maga pénzét köl- C8Önül senkire nem erőltetheti, ha arra az illetőnek szüksége nincs, épen úgy nem ehet egy társadalomra hitelkínálatot mint egy octroyálni. — Előre kell bocsátanom továbbá, hogy a hitel-közvetitő-társulatok alakulási módja elkezdve az osztrák-magyar nemzeti banktól, le az utolsó falusi nép- jankig vagy hitelszövetkezetig elveiben egy és ugyanaz, pusztán csak a módozatokban tér el. — No hát uram ott a hol hitel közvetítése czéljából valamely szövetkezett van alakulóban, elő áll egy egyén s azt mondja polgártársainak, e területen a hitelt közvetítő intézkedésre szükség van, álljunk össze, tegyen le mindenki bizonyos meghatározott összeget, mely alapját képezze a szövetkezet hitelének s megadja rá nézve a módot az egyesek által igényelt további litel közvetítésre; a hitel közvetítéséből kezdetben talán semmi, későbben szerény, s ha a vállalat felvirágzik megengedett tisztességes hasznot reményiek; —azonban kijelentem, hogy Isten nem vagyok, hogy nem biztositok senkit, hogy ez valósággal be is áll; tehát a ki a szövetkezet alakulásához az alapszabályilag megállapítandó részvény erejéig hozzá járul, legyen elkészülve :

1- ször. Arra, hogy az általa befizetett összeg tulajdona marad ugyan, s e tulajdonjogot a szövetkezet egy részvényjegy kiállításával ismeri el, de mindaddig mig a szövetkezet fenáll, e tulajdonával szabadon nem rendelkezhetik, azt birtokba nem veheti, legfeljebb részvényjegyének átengedésével másra átruházhatja s igy tulajdonjoga csak virtuális.

2- szor. Arra, hogy miután isten nem vagyok s a jövő titkait nem tudom, gondolja meg, hogy a vállalatot emberi számításon kívül eső csapások is érhetik, ennélfogva legyen elkészülve mindenki hogy az összeg, melyei a vállalatban koczkázatott vállalt, esetleg meg is semmisülhet.

így nyer aztán concret alakot a hitel mint eszme, részint a szövetkezetben s annak szervezetében, részint azon specialis rendeltetéssel biró tőkében, mely tulajdoniképen a további hitel-közvetítés terhét és a koczkázatot hordozza, s mely a szövetkezet tulajdona és senkié másé, de a mely tulajdon elengedhetlen kellék. — Ennélfogva constatálhatjuk mint elvet: hogy az igy alakított tőkék bizonyos meghatározott feladatot teljesítenek, hogy úgy fejezzem ki magamat munkát végeznek; rendeltetésük a koczkázatért való jótállás, ezen specialis rendeltetésüktől el nem vonhatók mindaddig, mig a szövetkezet fenáll: igy e specialis rendeltetésükből kifolyólag folytonos obligoban álló lekötött tőkék, mert hiszen a vállalat bukása esetén a liquidatió, az ő

terhűkre ia kiterjed. — Es ezt vésse az olvasó erősen elméjébe.

Másik elv, melyet constatálni kívánok az: hogy egy és ugyanazon töke egy és ugyanazon időben kéc különböző functiót nem teljesíthet, két különböző munkát nem végezhet. — És most azt akarja ön reá octroyálni a hitel-miveletekről egészen más fogalmakkal biró világra, hogy ugyanazon 300 ezer frtot tevő tőke, megyeibankalap s egyúttal nyugdijintézeti, kórházi, megyei tartalék, Vida-féle, magyarositási, árvapénztári alap legyen s mint ilyen viselje az ön által kilátásba helyezett csábos hitel- miveletek koczkázatát ? De tegyük fel hogy önnek unicum gyanánt egyedül álló hitel- miveleti elmélete képes lenne megtéveszteni a megyei közönség értelmét s ez alapon a megyei hitelintézet esetleg létesülvén, ön a pénz-piaczot további hitel eszközlése végett felkeresné, és pénzt kérne: tudja-e ön hogy mi történnék önnel?! — Hát először is azt kérdeznék: menynyi a hitelszövetkezet egyes tagjai által befizetett pénzalap, hogy állanak az intézet részvényei a melyeknek állása mintegy iránytűje a szövetkezet hitelének; al-pari állanak-e, azon felül-e vagy alul? És ön ha őszinte akarna lenni következő épen oly őszinte vallomást lenne kénytelen tenni: nekünk uram van 300 ezer forintunk, azonban őszintén megmondom, hogy ezen haben-nel szemben áll következő soll: áll, megyei nyugdíj alap 27, vida-féle alap 50 ezer írttal stb. És tudja-e ön hogy mi lenne erre a válasz, nem egyéb mint: nulla von nulla geht auf, az ön megyei hitelintézetének semmi tulajdon birtoka nincs, az ön bankjának alapja adósság, mein Herr ist ká Gschäft! — Azonban ön azt mondaná; de kérem hiszen a megye a risico fedezése czéljából 70 ezer forint adót szavazott meg és vettetett ki; tud )a-e ön erre ismét mi lenne a válasz a hitel részéről, mely nem ismer kedélyességet ?!

Hát uram hol van az a behajtott 70 ezer forint, megvan-e vagy nincs? mert a fentebb kimutatott s ön bankjukkal szemben fenálló követelésekre én mint adósságra be láthatja ön hogy nem kölcsönözhetek, ia pedig kölcsönt akarnak hajtsák be először a 70 ezer forintot s akkor talán majd meggondolom hogy menynyit és menynyi időre kölcsönözhetek? — Uram a hitel és jénz nem hagyja magát phrázisok által vezettetni, a hitel és pénz kérlelhetlen, de éppen ezen kérlelhetlenségben rejlik alkotó latása, a mely nélkül épen termő erejét veszitené el.

És most még egy kérdést intézek ön- íöz. Feltéve azen esetet, hogy a megye közönsége az ön által felsorolt alapokat forgalmi tőkévé, vagy helyesebben alap-tő- cévé convertálná, s egy történetes pénzválság esetén a megyei bank csődöt mondva a dolog liquidatióra kerülne, de a csőd perrel szemben a megyei tisztikar a maga vagy a kórházi alap nevében a kórházi bizottság igénypert jelentene be: ugyan mondja meg ön nekem, mint biró itélhetne-e ön az igy emelt igények javára s ha minden elveszne, mondja meg ön: nem saját megyéjét sodorná-e azon kényszerű helyzetbe, hogy újból alkos meg azon alapokat melyeket már egyszer megalkotott, de a melyeket könynyelmüleg egy hitolközvetítési vállalat koczkázatának dobott oda. — Nem sokkal ok ?—s ennélfogva észszerűbb-e azon eljárás, hogy ha ez alapokat emberi szá- mitás szerint lehetőleg a mások vagyonával biztosithatjuk, ugyanazon alapokat ne tegyük mások követelésének biztosítékává.

A pénzintézetek sorsára sok oly körülmény gyakorol befolyást mely egészen kívül esik a pénzintézet működése körén; megrendíti őket sokszor egy pénzszükségből kifolyó tömegesebb felmondás, másszor ismét egy tőke torlódás a midőn aztán az összetorlódott idegen tőkék után fizetni kötelezett kamat nem csak az intézet kamat- jövedelmét, de magát a tőkét támadhatja meg: megrendítheti egy társ intézet bukása a melyei üzleti összekötetésbe lépett s melynek üzletének pházisait minden perczen figyelemmel nem kisérheti, meg egy börse panique a mely épen a mai körülmények között attól függ, hogy mit határoztak a pétervári téli palotában, vagy mit méltoztatott az éjjel Bismark-nak álmodni. Azonban ön uram, ki mondom, hogy egy kissé ravasz is; gondosan elkerülte először az alap teremtésének kérdését, majd a felsorolt megyei alapokat dobja oda egyszer forgalmi tőkének, vagy is alapnak, majd mint betétet szerepelteti; majd a megye lakosságára rótt öt százalékos megadóztatás folytán bejövő 70 ezer forintról beszél, mint

fedezetről, s igy aztán a minden pénzintézetnél szigorúan megkövetelhető szabatos elkönyvelés rendszerén teszi tál magát amúgy könynyedéu, sőt hogy egy kis mézes madzag vagy is maszlag is legyen, s hogy a megye közönsége a dologtol meg ne ijjedjen, hát elmondja: hogy hiszen azt a 70 ezer forintot nem is szükséges befizetni, az mint kint levő követelése a megyei banknak akár az osztrák magyar nemzeti bank pinczében elhelyezett érczrudjainál is többet ér, mert hát ezt ellophatják, de a megye által adóban megszavazott, de be nem hajtott összeg mint Sión hegye áll még ha több évig kün lóvén behajthatlan- ság esetén belüle egy jó csomó elvész is. Hanem hát lássa ön, azon eljárásában önnek, hogy a megyére kivetendő 5®/o adóval, ön már eleve fedezetről látja jónak gondoskodni, egy nagyon de nagyon becses beismerés van; beismerése nevezetesen annak, hogy igenis az ön által felsorolt megyei alapok, mint forgalmi tökék csakugyan koczkázatnak lesznek kitéve, mert hiszen hát ön csak úgy borúra derűre kölcsönzi ezekre a milliókat s adja tovább. No hát itt köszönetét szavazok az őszinteségért! — Hanem aztán hogy Békésmegye bizottsága magáévá fogja-e tenni 70 ezer forint árán önnek ezen beismerését, e felett már uram csakugyan szabadjon kételkednem!

De tegyük fel hogy Békésmegye bizottsága ezt az adót megszavazná: gondolja ön hogy ez az adó behajthatlanul kinn is maradhatna mint ön ígéri? Ez nagyon tei- mészetesen pótadó lenne s ki lenne vetve minden embernek egyenes államadója után, a pótadót pedig azon évben szokás behajtani, a mely évre vagy évekre az megszavaztatott. Mert hát, azt csak nem hiszi ön, hogy ha esetleg az ön által tervezett bank csak^öO év múltával jönne azon helyzetbe, hogy az ön által most projektált adóra szükség volna: hogy ez adó, miután az adóviszonyok évről évre változnak, unokáinkon 50 év múlva a mai kivetés kultsa szerint behajtható lenne? És megvallom szeretném tudni: hol keresné a most élő i( arosra vagy kereskedőre kivettetett adót 50 vagy csak 20 év múlva is az akkori adófelügyelő, ha már sem az illető iparos, sem az az illető kereskedő, kire az adó jelenleg ki lett vetve már nem él, vagy üzlete megszűnt, vagy hogy venné be a netalán élő tőkepénzesen kamatadója után kivetett pótadót, ha azalatt tönkre ment; iát azt nem gondolta meg, hogy a birtok- viszonyok folytonos változása minő ama- bilis zavart idézne elő a most kivetett adónak csak öt év múlva történő behajtásában? De tegyük fel hogy az ön bankja megizmosodik s a megyei kivetett 5°/0-os adó nélkül is megél: ugyan kérdem hány évig szándékozik ön ezen 5°/0-os adót Békés- megye felett lebegő adő gyanánt meghagy ni? Tudom hogy van lebegő államadósság, melyet az állam bizonyos idő alatt kifizetni igér, de hogy lebegő adó s lebegő megyei pótadó is lehessen valaha, melyről a tervező azt se tudja, hogy mikor lesz rá szükség s egy ilyen lebegő de aztán az idők folytán nagy részben el is lebbenő megyei pótadót bankfedezet gyanánt is lehessen szerepeltetni: ez már csakugyan olyan jövő század regénye-szerű valami; ez már még tréfának is sok! Tehát ha Békésmegye bizottsága e pótadót megszavazza s annak ön komolyan hasznát akarja venni, kérlel- hetlenül be is kell hajtani; — vagy ha nem akarja behajtani, most ki kell végzé- sileg mondani, hogy az igy jelenleg kivetett pótadó mikor évül el, de egyúttal kötelezni utódainkat, hogy a mint az ön bankja a fedezetet igénybe akarja venni, azt utódaink megszavazni ismerjék kötelességüknek. Szóval uram ez az egész dolog nekem eszembe juttatja a jó öreg békési Beck zsidót, — már nem él, — kinek szavajárása volt: a beszéd csak szó; a contractus csak írás; pénz a fundamentum. — Pénz kell a banknak is funda- mentomul!

Legerősebb bírálat alá esik azonban a bank tervezetnek azon része, mely a megyebeli községek összes pénzalapjainak bevonására vonatkozik, persze alapszabályaink előzetes megváltoztatása után. Hát nem tudná a czikkiró, hogy a megye csakis a concret alakban létező községek abstract fogalma; hát nem tudná hogy a tulajdonképen létező csak az, a mi a maga concret alakjában meg van, s a mi a concret alakban létezőtől elvonatik, az csak épen eszményi valami; hát nem tudná ennélfogva hogy a megye csakis anynyiban létezik, amenynyiben községei vannak; nem tudná ön hogy a concret létezőnek életere-