Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-03-07 / 10. szám
lO-fk szám Gyula, 1886. márczius 7-éxi V. évfolyam. 1 f-----------Sz erkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre..........5 írt — kr. Fé lévre ..............| | 5° » Év negyedre .... 1 „ 25 » Egyes szám ára 10 kr. J ________A r L Tá rsadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh Oyörgy, munkatárs: Bodoky Zoltán. 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Törvényhatósági és községi «321?ät? “ä közélet. Válasz a „Békés“ 8-ik s következő számában „Ébredjünk“ czim alatt megjelent czikkre. Az, a ki reílectált valaha azon sajátos physiologicus helyzetre, melyben az ember akkor van, midőn elakar aludni, vagy álmából felébred őben van s az említett czikk írójának állapotát ez állapottal összehasonlítja: a kettő között nem a hasonlatot, de a teljes azonosságot azonnal észre veszi. Mikor az ember elalvóban vagy ébredőben van, képzetei, eszméi és gondolatai tarka vegyilletben kergetik egymást ; egyik eltűnik, hogy vele ellentétes képzetnek, eszmének vagy gondolatnak adjon tért; feltűnik a másik, hogy végre is a szőtt képek chaosának nyomása alatt vagy elaludjék az illető s egyelőre legalább a gondolatokkal nem törődő önki vület állapotába essék, vagy ellenkezőleg tisztázott eszmékre ébredve fel, jó izűet nevessen a tarka képen, melyet az elszuny nyadás vagy ébredni akarás álomkóros processusa erőszakolt reá. Nem tehetek róla, de az „Ébredjünk“ czikk reám mindjárt első olvasásra e benyomást tette — E czikk azon kezdi, hogy nehéz idő két élűnk; elmondja, hogy az állam óriási terhet ró a népre, hogy a megyék és köz ségek ugyanezt teszik, s ugyanakkor ő maga sodorja a megyét egy uj vállalkozás és adóteher koczkázatába ; elmondja, hogy feleslegesen sok a takarékpénztár s a nyújtott hitel mégis drága s nem jut eszébe, hogy ha a nagy kínálat mellett a pénz mégis drága, ennek oka nem a pénzintézetek felesleges számában, a melynek a drágaságot épen csökkenteni kellene, hanem más okokban keresendő s ime ő a pénzintézetek számát mégis szaporítani akarja; elmondja, hogy a nagy publikum, a kisiparos, a mezőgazda, ha az olcsó hitelforrásokhoz hitelképességénél fogva hozzá juthat is, azt legtöbb esetben még sem teszi, inert a kölcsönzéssel járó formalitások s az intézet távolsága (?) közbenjárókra utalja s nem jut eszébe, hogy e dolgon az által segitsen, hogy e formalitások minél könynyebben áttörbetőkké tételére tegyen javaslatot; elmondja, hogy normális viszonyok között nincs pénzhiány, de azért szerinte hetekig nem lehet pénzhez jutni, sőt a már élvezett kölcsönök is félmondatnak, a nélkül, hogy jelezné azt, hogy miben áll a viszonyok normalitása, s reá mutatna azon speciális esetekre, a melyekben a kölcsön az illetőknek felmondatott s távolról is venné magának azon fáradságot, hogy kutatná a kölcsön felmondásának okát; elismeri, hogy a társulásban erő rejlik, de aztán az általa észlelt, bajok orvoslásánál már nem a társulás eszméjéhez folyamodik, majd megirigyeli, hogy az igy megizmosodott társulási erő még kényelmes nyereséget mer biztosítani, azoknak, kik egykor vállalkozni mertek, mig mások zsebre dugták kezüket ; elmondja, hogy az állam, mely a müiparnak iskolát, a kereskedőnek hasonlóul iskolát, külön törvényt, bíróságot, bejegyzést és kamarát, — a kézművesnek helyi piaczot, a földművesnek az iskolán kivül hármas ekét, érmeket, jutalmat és nemes fát; — a mezőgazdának culturmeg millió állampapirt, absolut értékű váltót és garantiát ad, — mondja ő, -— e szerencsétlen állam a társadalom rozzant terekéin, az államot és nemzetet hordozó par, kereskedelem és földmivelés nyikorgó taligáján halad s hogy jobban haladjon, jónak látja belefogni a taligába a soci- alismus sovány gebéjét s most már e gebe számára egy kis ablakot requirál. Minő tarka kép! — Tető pontját éri azonban az ébredés félálmos állapota midőn a czikkiró a következő szavakat veti papirra: „a kamat fogalmának nemzet- gazdászati elemzése meg fogja mutatni hogy mily mérvben felelnek meg (már t. i. vidéki pénzintézeteink) eme sokak hogy ne mondjam, hogy mindenki által nekik imputált feladatnak. — A kamat a pénznek, helyesebben a tőkének azon ho zadéka, melyet mint az abban összegyüj tött munkának gyümölcsét a tőke magá nak követel az eredményből, a melyet ez emberi munkával — ügyességgel és vál lalkozással párosulva produkál. — Ott nem keletkezik tőke, a hol annak előáll! tására szükséges és igy elhasznált munka tőkévé válva nem fog kamatozni, vagy is annyit hozni, a mennyit az elhasznált munka megérdemel. (Értse a ki akarja Viszont nincs tőke a mely a maga abstract voltában gyümölcsözzön. Emberi észnek munkának kell azzal valamit tenni, hogy jövedelmezzen. Ez a kamat. A mit a tőke ezen osztályrészen túl követel, ahoz joga nincs, az köznyelven szólva — uzsora.“ Alázatos szolgája uram, gratulálok ! Előttem úgy rémlik, hogy én e so rókát valahol már olvastam, s ha emlé kezetem nem csal, a világos stylussa egyáltalában nem rendelkező Kautz nem zetgazdászati munkájában. De ha emlé kezetem csalna, sokba mernék másrészrő fogadni, hogy ön e sorokat valamely kö dös fejű német szerző nemzetgazdászati müvéből fordította át, mert hiszen ilyen impenetrabilis köd, mint a minő az idé zett elméletre nehezedik, csakis az érthet lenségig alapos német koponyából páro lóghat ki. Az a kérdés, hogy legyen- Békésmegyében speciális rendeltetéssel bir bank, egyáltalában nem követelte azt, hogy a tőke, munka és kamat tudományos meg határozása is segítségül hivassék, mint deus ex machina ; de ha már ön czikké- ben ez elmélet megjelent, bocsássa meg, ha hozzá szólok s kimutatom minő veszélyes consequentiákhoz vezet ez elmélet, még ha az eredetileg a világ leghirhedtebb nemzetgazdászának agyában fogamzott volna is meg. — Boncsuk fel hát az elméletet elemeire. Munka nélkül nincs tőke, ugy-e uram, mert hát a munka (és én még hozzá teszem a takarékosság) válik tőkévé, mint ön mondja. — Azt kérdezem most már: hogy ha az én, vagy ön munkája tőkévé vált, de mindketten e tőkét tovább adjuk, hogy mint tőke végezze hasonlóul a maga munkáját, de mindketten megmaradunk eredeti munkásságunk mellett s további tőkét termelünk s igy aztán úgy az én, mint az ön munkássága többet termelt, mint a mennyire úgy nekem, mint önnek egyénileg szüksége van, többet, mint a mennyit úgy már termelt tőkénk, mint tökében kifejezett munkánk magának követelhet : kinek van, kérdem, a tőkét termelő s a tőke által kifejtett munka eredményéhez — mert hiszen a tőke is dolgozik — a természet jog alapján több joga, váljon annak, ki azt termelte, vagy annak, ki azt nem termelte s legfeljebb lábaszárán csapkodta a legyet, mig mi ketten dolgoztunk. A munka és tőke egy oldalt, — munka és tőke hozadék más oldalt ennélfogva uram, nem oly fogalmak, melyeket egymástól szigorúan el ehessen választani, nem oly fogalmak ennélfogva, melyeknek alapján e kettőt gymással veszély nélkül harczba lehessen vezetni. Gondolja-e ön, hogy megtermett már az az óriási lángész, mely kitalálta annak módját: miként lehessen a világ íitelforgalmában előfordulható minden egyes esetben elkönyvelni a tőke és munka cövetelését, és ha ez a lángész még meg nem született? gondolja ön, hogy ez a theoria megoldotta a gordiusi problémát? Nem; ezt csak keresztül vághatja a so cialismus vagy communismus kardja, de ez csak is az erőszak által követelt meg oldás lesz és marad. Továbbá azt mondja ön: hogy a mit a tőke bizonyos osztályrészen túl követel ahoz nincs, joga, az köznyelven szólva uzsora! Váljon meggondolta-e ön, hogy mit mondott e szavakban s mik lennének a következmények, ha a gyakorlati világban ez elmélet általános érvényre találna vergődni? Na hát uram, én önnek ögtön specialis példákkal világítom meg azon helyzetet, melyet az ön által elfogadott s világgá kürtőit elmélet megteremtene. Van egy ember, a ki meg vesz ezer old földet, az ezer hold föld neki a beruházásokkal épen százezer forintjában van, a földet öt béres miveli. — Azonban mindjárt az első évben mindent leszámítva a föld jövedelme esetleg 12 ezer forint talál lenni, ezt a béresek megtudják s ön elméletét a tulajdonos elé tartva, igy nyilatkoznak: Uram, tulajdonos!; önnek tőkéje százezer forint, ön nem dolgozott semmit, c<ak a szobában ült, mikor mi szántottunk, vetettünk, arattunk; az ön tőkéjét, a nemzetgazdászati elmélet értelmében csak hat ezer forint illeti, mint hozadék, ha tehát ön a másik hatezer forintot is megakarja tartani, akkor ön uzsorás!; ide vele, a másik hatezer irtot majd csak a mi munkánkat illeti. Mint birÓ megitélné ön ezen követelést, már pedig a nagy hangú elmélet értelmében meg kellene ítélnie s ha esetleg meg nem ítélné, akkor ön szakitott elméletével s az uzsorának fogta pártját. Jön egy másik év, a föld a maga rendje és módja szerint megmiveltetik, azonban minden erőlködés daczára, a százezer forintnyi tőke- vagyon hozadéka csak négyezer forint. És most már a tulajdonos támaszkodik az ön elméletére s önt. mint bírót felhívja: hogy miután a béresek munkája az ő törvényes kamat-hozadékát sem bírta megtermelni, ön a béresek már kifizetett illetékét neki ítélje vissza. — Váljon megitélné ön a tőke ezen követelését a munka rovására? — Tovább megyek. Ön talán ügyvéd, atyja, addig mig ön ügyvédi diplomáját megszerezte, elköltött önre esetleg tizenkét ezer forintot, ennyibe került az ön értelmi tőkéjének megszerzése, önnek e tőke tulajdona, melynek az ön által vindicalt kamat-hozadéka csak 720 frt lehet ; azonban ön dolgozik s esetleg egy évben megkeres 2000 irtot. Van ön mellett egy másik ügyvéd, a ki a maga értelmi tőkéjét ugyanazon áron szerezte be, épen annyi, vagy talán több órán át dolgozik naponta mint ön, s minden igye kőzete daczára sem bir ugyanazon évben többet felmutatni 500 írtnál. — Ha már most ez a másik ügyvéd nem tudom én miféle forum elé idézné önt i azt mon daná: könyveljük csak el, hogy mi esik az ön befektetett értelmi tőkéjének s mi esik ismét munkájában önre nézve adott tőkéjének rovására, s a többletet önnel, mint uzsorással szemben az ön elméletére helyezkedve követelné: megvallom, szeretném a pro et contra elvek harczát egy ily perben hallani, annyit azonbau előre is tudok, hogy az illető forum nem az ön által felállított nemzetgazdászati theoria alapján ítélne, vagy ha ön elméletének igazat adva, annak alapján döntene, az első sorban is önnek fájna legjobban! — Azonban még tovább megyek. — ön azt mondja: hogy a tőke az abban összegyűjtött munkának gyümölcse, a kamat pedig annak jövedéke. — Nem szólok jelenleg a kamatról, mint jövedékről, csak a tőkére térek vissza, mint a munka gyümölcsére. — Ez elméletre helyezkedett a század elején egy iskola, mely az elmélet alapján oda jutott, hogy minden oly törvényes intézkedést, mely az öröklést biztosította, törvény által szentesített bitorlásnak bélyegezett, ezen tan apostolai voltak Fourier, Saint-Simon, Lasalle és Louis Blanc, kik közül ha jól emlékezem, Lasalle az elméletből kifolyó lánczolatán a gondolatoknak azon végeredményhez jutott: hogy a társadalomban jogos keresete csak a bábának és a sírásónak van, az egyiknek azért, hogy bennünket megszületni segít, a másiknak, hogy a hantot reánk hányja. — És csakugyan önnek felszólalása sem ment a socialismus vel- leitásaitól, sőt kéri az államot: többet oh állam abból a socialistikus olajcseppből! No csak rajta uram, hanem akkor csak arra kérem önt, foglaljon ott állást, hol az efféle socialisticus olajcseppeket liter számra mérik, ne játszék a szikrával gyermekes tréfát, gyújtson férfias bátorsággal, ha önnek úgy tetszik tüzet, mert uram a szikrát nem vesszük észre az sokszor gonoszai lappang, a tüzet legalább látjuk és oltjuk. — Békésmegyében az elemek ma még nyugodt egyensúlyban élnek egymás mellett, nincs szükségünk holmi socialisticus olajcseppekre, tartsa meg czikkiró e socialisticus olajcseppet, ha úgy akarja épen parfume-ül hogy ébredésének félálmosságából rázza a reális élet ébren létére. Grau ist jede Theorie 8 ki úgy a politikai, mint a pénz világot abstract theoriákkal akarja kormányozni az lehet tiszteletre méltó jámbor ideológus, de a gyakorlati élet helyesen értelmezett realitása mellette napirendre tér. Én sem tartozom uram azok közzé, kik érzéketlenek az észlelt jelenségek iránt, láttam hazámat és megyémet boldogabb éveiben s magam is azt mondom: nehéz időket élünk! De az észlelt jelenségek okát én máshol és sokkal mélyebben találom, mint ön s a panaceat is másban keresem. Kétségtelen dolog, hogy társadalom és állam, mint a melyek szigorúan el nem különithető szerves kapcsolatban állanak egymással, a hatás és viszszahatás folytonos kényszerűsége alatt állanak. Vannak esetek, midőn a társadalom tolja maga előtt az államot, másszor ismét az állam ragadja magával a társadalmat; egyik úgy mint másik, lehet esetleg üdvös, de épen úgy lehet romboló. A kiegyezés utáni években a magyar társadalom, — vissza tekintve a múltak mulasztásaira, — tolta maga előtt az államot, egyszerre és rohamosan akart mindent s ha a kormány itt vagy amott nem tett rögtön a kivánalmaknak eleget a legélesebb bírálatnak volt kénytelen magát alávetni s rövid nehány óv múlva oda jutottunk, hogy Kerkápolyi pénzügyminisztersége alatt államunk maLapunk mai számához egy fél iv melléklet van csatolva*
