Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-28 / 9. szám

9-ik szám Gyula, 1886. február 28-án V. évfolyam r Szerkesztőség: 1 Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 írt — kr. Fé lévre ..............2 , 50 , Év negyedre....... 1 » 25 » \ Egyes szám ára 10 kr. y ^___________Á Tá rsadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh György, munkatárs: Botloky Zoltán. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. ' NyilHér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Törvényhatósági és községi közélet. Ébredjünk! ii. Előbbi fejtegetésemben kimutattam, hogy a kis ember által igényelt hitel köz­vetítése nem hagyható tovább és kizárólag a vidéki pénzintézetek kezében, mert ezek részvénytársaságok lévén, az egyes rész­vényesekben rejlő nyerészkedési vágyat a társulásban rejlő erőnél fogva hatványoz­va juttatják érvényre s oly magas oszta­lékra dolgoznak és fognak dolgozni ezeré­iül is, mely megfosztja a munkát gyümöl­csétől és lehetetlenné teszi a közgazdaság egésséges fejlődését. És bár szivesen elis­merem, hogy lehetnek a részvényesek közt egyes emberbarátok, kik elgondolkodva a minden munka és risico nélkül kezük­höz jutott osztaléknak az alaptőkével semmi arányban nem álló nagyságán, szí­vok jobb hajlamait követve például a ka­matláb leszállításán gondolkoznak, de és e tekintetben se ők se mi ne ringassuk magunkat illusiókban — e gondolat ily philantropicus okokból soha tetté nem vá­lik, mert útját állja a részvényesek nagy többségének nézetem szerint különben teljesen igazolt önzése és az intézetek közt fenforgó s arra irányzott versengés, hogy hitelük minél magasabbra emelked­jék, a mi egyenes arányban áll az oszta­lék magasságával, Mi ezt az állapotot, bármily nehezen sulyosodik is az közgazdasági életünkre, eddig keresztényi türelemmel tűrtük. Úsz­tunk az árral. Végzetnek tekintettük, hogy ha pénzünk van, azon részvényeket kell vásárolni, vagy ha már azok nem kapha­tók, uj részvénytársaságot alapitani, ha pedig nincs csatlakozni a misera plebs contribuens panaszaihoz. Az emberi lelki­ismeret, a mint tudjuk hamar megbarát­kozik a tényekkel különösen ha azok meg- változtathatlanoknak látszanak. Sőt tovább mentünk, Ápoltuk, fejlesztettük a bajt a helyett, hogy orvosoltuk volna. Habár tudtuk mindnyájan, hogy a tőkékért, melyek felett önkormányzati jogainknál fogva rendelkezünk, az intézetek legfeljebb 50/0-kot adnak és a lakosságon 8°/0-kot vesznek, — azokat mégis náluk helyeztük el. így tett és tesz a megye törvényható­sága, igy a megyebeli községek és egy­házak. Nem állván ez idő szerint rendel­kezésemre azon adatok, melyek az ez utób­biak által intézetileg elhelyezett tőkéket összeg szerint feltüntetnék, csupán a me­gyére szorítkozom. Békésmegye ez idősze- rint, mint intézeti betevő 239254 frt 07 kr- ral szerepel. Ez összegből 11709 frt 10 kr van az illető alap természeténél fogva rö­vid és bizonytalan időre elhelyezve. 227544 frt 97 kr azonban, miután ez összeg oly alapokból alakult, mely tőkéjében fel nem használható — állandóan takarékpénztár­ban van. Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy csak maga a megye 227544 frt 97 krt, illetve — tekintettel arra, hogy a je­lenleg 11709 frt ,10 krt tevő folytonos változásnak alávetett alapok és pedig: a közmunkaalap 6716 frt 32 kr, a katona elszállásolási 1734 frt 10 kr, a betegápo­lási 793 frt 93 kr, a házi pénztár 2464 frt 75 kr, a pénzkészlet minimumával ren­delkeznek a maximum 200000 irtot jóval meghalad s igy az átlag 100000 írtra te­hető, — 327544 frtot ad a részvényesek­nek kezébe azért, hogy azok minden 100 frton 21/2—3°/o-tólit nyerének. A megye tehát a részvényesek gazdagításához éven­ként legalább 9000 írttal járul. És kifizeti ezt a 9000 frtot ? Fizeti a megyei lakos­ság azon része, mely szegénységénél cse­kély birtokánál járatlanságánál fogva hitelszükséglete kielégítése tekintetében ezekre az intézetekre van utalva. Megyénk nagybirtokossága és értelmisége, szóval azon része, mely a törvényhatósági köz­gyűlésben a megye közönségét képviselve a megyei alapok elhelyezéséről önkormány- zatilag gondoskodik — erre a 8% pénzre rendszerint rá nem szorul és igy gondos­kodásának gyümölcsét és eredményét nem ismeri és nem élvezi. A nép illetve a vagyon — mert a virilismusnak csak et- hicailag van jogosultsága — azért küld bennünket a megyeház termébe, hogy jó administratióval és egyéb bölcs intézke­désekkel sorsán javítsunk, de semmi esetre sem azért, hogy a tőle sok esetben végre- hajtásilag behajtott tőkék oly elhelyezésé­ről gondoskodjék, mely ugyan sok fejtö­résbe nem kerül és igy nagyon kényelmes, de amely a nép munkája és szorgalmától éven­ként legkevesebb 9000 frtot von el. A megye tehát a helyett, hogy a közgazdasági hely­zetet javítandó jó hitelszervezetről s tehát olcsó hitelről gondoskodnék, — még azon pénzeit is, melyeket az egyeseknél minden közbenjárás kizárásával, az alapok termé­szete által megkövetelt teljes biztonsággal a betéteket ez idő szerint megillető tehát normális kamatláb melett elhelyezhetné s igy legalább egy elenyésző kisebbség prosperálását mozdítaná elő — takarékpénz­tárban helyezi el. Ezáltal először meg­rontja azokat, kik pénzét intézeti közvetí­tés utján 8°/o'ra ki kölcsönzik másodszor elveszti azon gazdasági eredményt, melyet pénzének az egyeseknél 5°/0 tolira való elhelyezése produkálna, harmadszor anya­gilag hozzájárul és erkölcsi támogatásban részesit oly institutiót, mely a mint azt első czikkemben kifejtettem a nemzeti, tehát a megyei munka megrövidítéséből él és az egésséges gazdasági fejlődés alap­jait támadja meg. De hát miért is nem adja ki a megye összes alapjait 5% tóüra a lakosságnak, miért nem tesz úgy, mint a mint azt az 1877. évi XX. t.-cz. az árvapénzekre nézve rendeli ? Erre én csakugyan nem tudok plausibilis feleletet képzelni, de nem is látom szükségesnek ezen eljárás indokait kutatni. Mert ha azt nézem, hogy a me­gyebeli árváknak részint a központosított, részint a községi árvatárakból kikölcsön­zött s összesen 1 '/2 millió forintot tevő vagyona, mint tőke, mily csekély a me­gyebéli hiteligények kielégítésére — és erre enged következtetnem azon körül­mény, miszerint csak a megye területén lévő pénzintézetek körülbelől 10,000,000 forintot adnak ki egy évben — akkor okvetlenül felébred bennem annak tudata, miszerint a megyének 327000 forintot tevő disponibis tőkéje csak egy csepp lenne a hitelszükséglet tengerében. Csak egye­sek és pedig igen kevesen éreznek az általa nyújtott jótéteményt és már maga azon körülmény, hogy az összeg korlátolt volta miatt annak kikölcsönzése körül kedvezményes lehetne az eljárás, elriaszt e mód alkalmazásától. Valamint azonban a megye czéljaival össze nem egyeztethető az, hogy tőkéjét olyan közvetítők utján juttassa a közönséghez, kik azt 2J/2—3°/0 haszonnal eszközük, úgy nem lehet az sem czélja, hogy azokat ő maga adja ki egyeseknek és pedig azon keveseknek, kik ahhoz hozzájutni skár sziveaség, akár egyéb utón elég élelmesek lesznek. Álta­lánosnak, a megye minden fiára, kiter­jedőnek kell lenni a jónak, hogy létele jogosult legyen. Ha tehát a megye kölcsönöket nyújt, sőt a törvény értelmében nyújtani köte­les — akkor nézetem szerint arról is kell gondoskodnia, hogy ezen kölcsönöket minden hitelképes egyén megkaphassa, a mennyiben pedig a létező tőkék korlátolt volta ezt tenni meg nem engedi — fel kell állítani oly szervezetet, mely azokat számtalanszor megsokszorozza. Ez a hitel. Nem az egyéni — hanem az összetett anyagi és erkölcsi értéken nyugvó hitel. Ha a takarékpénztárak vagyis 1000 vagy 2000 darab részvény tulajdonosai 40—50 írtjával s tehát 40—50000 írttal 2 millió forint forgalomban 7 — 800,000 frt hitelt tehát idegen tőkét tudnak saját czéljaikra értékesíteni, — akkor, a midőn a rész­vényesek az 1875. évi XXXVII. t-cz. 168. §. szerint csakis a részvények név­értékéig felelősek, — miért ne tehetne szert hitelre ő is és pedig az ő vagyoni és erkölcsi garantiáihoz képest sokkal nagyobb mérvben? A hitelnek, a mint azt mindenki tudja garantiára van szüksége. Ez állhat föld­ből és egyéb vagyoni értékből — de áll és pedig sokkal nagyobb mérvben a sze­mélyi és erkölcsi képességből. Valamint a földet a jelzálogkölcsönben, úgy becsü­lik meg az embert, a kereskedelmi érte­lemben vett társaságot, a személyi hitel tekintetében, de úgy becsülik meg a köz­séget, az államot és egyéb közületet is, mely becsű a minden zálognélküli úgy­nevezett községi kölcsönben, az állammal szemben pedig a fel nem mondható és soha le nem járó rentében nyer kifejezést. A megyének is van tehát hitele, de eddig e hitellel nem élt. Ignoti nulla Cu­pido. Az ember is ős állapotában megelé­gedett azzal, a mit kezével és fegyverével szerzett, — a civilizált ember, hogy jogo­sult igényeit kielégíthesse, szellemi tevé­kenységének teljes kifejtése érdekében hi­telre tehát a mások erejére szorul. Lesseqs óriási szelleme nem tudta volna megvaló­sítani a suezi csatornát, ha az egész világ tőkéje nem állt volna rendelkezésére. Hi­ába hemzseg a piaczon a disponibilis pénz, hiába köt a kormány oly egyességet a bankkal, mely az eddigi dotatiót 50-ről 75 millióra fogja felemelni, — mi ezt mind nem vesszük észre, hanem en­gedjük magunkat kizsákmányoltatni az accreditált czégek és takarékpénztárak által. Módot kell tehát találnunk arra, hogy az elhelyezést kereső olcsó tőke, mely hoz­zánk a megyéhez, mint erkölcsi testület­hez bizalommal viseltetik, hitel utján ke­zünkbe kerüljön, hogy azt megyénk köz- gazdasági és hitelviszonyainak javítására s tehát nem osztalék osztás czéljából lehe­tőleg ugyanazon kamatláb mellett minden hitelképes egyénhez eljuttassuk. Ezt pedig csak, mert hisz forma dat esse rei, egy törvényhatósági hitelintézet felállítása által eszközlhetjük. Törvényhatósági hitelintézet! Ez te­hát az az eszme, melytől gazdasági viszo­nyaink javulását várhatjuk ? Hiszen ez merénylet a megye múltja és traditiója ellen! Mit szóltok hozzá őseink, kik ott függtök a megyeház nagy termében, nem­zetünk szabadságának, az emberi jogok és politikai erkölcsök védőinek tisztes gárdá­ja, hogy utódaitok lelépve az ideák ma­gaslatáról — üzérkedésre, váltó-escomptere és kettős könyvvitelre adják fejőket! Bo­csássatok meg dicső elődeink ! A traditió, melyet örökül ránk hagytatok, benne él lelkünk és szivünkben. De engedjétek meg hogy azt, a mit ti közjogi és politikai harczaitokkal kivívtatok, a nemzeti függet­lenséget, a közszabadságot és egyenlőséget, mi a változott ellenséggel szemben máskép védhessük meg. Engedjétek meg, hogy ak­kor, a midőn a törvénybe iktatott egyen­lőséget az uzsorás tőke, a nemzeti függet­lenséget a gazdasági-tönk, a közszabadsá­got az éhezők óriási serege fenyegeti vég­veszéllyel mi az ékesszólás és kardforgatás művészete helyett olcsó hitellel védelmez­zük meg. Engedjétek meg végre, hogy e kor, hogy mi is alkossunk valamit a mi traditiókép gyermeinkre szálljon. A ti szabad, a mi gazdag Békésme- gyéuk, ez legyen az alap, melyen utód­jaink haladjanak. Tehát békésmegyei törvényhatósági hitelintézet! Ez lesz a czég, mely alatt Békésmegye mint jogi személy magát a b.-gyulai kir. törvényszék egyéni czég- jegyzékébe bejegyezteti. A czéget jegyezni fogja az intézet igazgatóságának egy vagy két a törvényhatósági közgyűlés által megválasztott tagja, mint czégvezető. — Intézeti székhely: B.-Gyula. Az intézet czélja és iránya: a betétek, a nyílt hitel és a viszleszámitolás utján nyerendő tő­kéket oly kamatlábbal kölcsönözni ki, a melynek tiszta hozadéka az intézet fen- tartása körül szükséges kezelési költsége­ket fedezze, — tehát a nyereség és nye­részkedés teljes kizárása. Üzletkör: beté­tek elfogadása, kézi és jelzálog kölcsönök adása, váltóleszámítolás. Az intézet ügyeit vezeti és pedig ki­zárólag egy e czélból a megyei közgyű­lés által megválasztandó 7 tagú igazga­tóság, melynek elnöke a vezérigazgató. Az ügyvezetést ellenőrzi egy szintén a közgyűlés által választandó 5 tagból álló felügyelő bizottság, melynek kötelessége leend az ügyek meneteléről tudomást sze­rezni, az intézet könyveit, iratait és pénz­tárait minél gyakrabban megvizsgálni. A felügyelő bizottság jogkörét gyakorolhatja azonkívül a megye fő- és alispánja is, kik az ügyvezetésbe bármikor betekint­hetnek, sőt az utóbbi ezt tenni havonként egyszer köteles is. Azonkívül fenmarad a kir. kormánynak is azon joga, hogy ki­küldendő szakközegével az intézeti ügy­kezelést bármikor felülvizsgálat tárgyává tegye. A felügyelő bizottság az évi szám­adásokat és mérleget, nemkülönben az ügyvezetésre vonatkozó bárminemű indít­ványokat megvizsgálni s arról a megye közgyűlésének jelentést tenni tartozik. A megye közönsége illetve közgyűlése által helybenhagyott számadások és mérleg felülvizsgálat végett a kir. kormányhoz feltörj esztendők. Ha a felügyelő bizottság vagy a megye fő illetve alispánja, vagy a kir. kormány valamelyik tagja az in­tézeti szabályokba vagy a törvénybe üt­köző intézkedéseket, vagy az intézet s tehát a megye érdekeit sértő mulasztáso­kat és visszaéléseket tapasztal — ebbeli jelentésére illetve utasítására a megye al­ispánja I megyei közgyűlést azonnal tar­tozik összehívni. Az intézeti üzletvezetés­ért első sorban az igazgatóság és fel­ügyelő bizottság, másodsorban a megye alispánja, végre pedig a megye közönsége felelős. — Azonkívül nehogy a megye legtávolabb eső részében lakó hitelre szo­ruló egyén váltójával vágy kölesönkér- vényével Gyulára legyen kénytelen befá­radni, és költekezni, minden járási szék­helyen a szolgabiró illetve helyettesének elnöklete alatt egy az illető vidék me­gyebizottsági tagjaiból és bejegyzett ezé-

Next

/
Thumbnails
Contents