Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-07 / 45. szám
Halottak napján. Köd üli a rónán, sárga lomb a fákon, S az én szivemben néma fájdalom. Oly puszta keblem, mint-az elhagyott táj, S mint őszi szellő sir, — zokog dalom; S a siró dalnak mindegyik szavában Csak egy az eszme — egy a gondolat: — Oh jertek, jertekl Künn a temetőben Sirassátok meg a halottakat! Hidjétek el, a sírban is van élét, A holt is érez— gyűlöl .és szeret, S tán hült szívók fohásza volt a szellő, Mely ott enyelgett sírhantjok felett. A könyüt, melyet hullatunk porukra Megértik ők ott lenn a föld alatt. . . — Oh jertek, jertekl Künn a temetőben Sirassátok meg a halottakat! Gyújtsunk világot emlékoszlopukra, Virágot hintsünk sírjaik fölé; A láng lobogjon, mint egykor szerelmük, Mely itt a földön czélját nem leié. A vett sebért a végzet most jutalmul Kárpótlást nékik lenn a sírban ad. . . — Oh jertek, jertek! Künn a temetőben Sirassátok meg a halottakat! Hogy addig is, mig eljő majd az óra, Amelyben rájuk uj élet derül. A sir, mely áldott hamvokat takarja Ne álljon pusztán, emléketlenül;. És ők megértve kedresik szerelmét, Békén alusszák hosszú álmukat. . . — Oh jertek, jertek! Künn a temetőben Sirassátok meg a halottakat! Békésy. és nem volt titok előttünk sem, hogy mért volt mindeniknek járásában valami sajátságos bátortalanság, mit az éveken hurczolt vasbilincs okozott! Lehet-e csodálkozni a felett, hogy mikor ilyen férfiak jártak közöttünk, mikor ilyeneknek hangját hallottuk a haza szent nevében menydörögni, egészen más érzés foglalta el kebleinket, mintha a mai korban halljuk azokat, kik tetteik hiányát harsány szónoklatokkal vélik pótolhatni. Lehet-e csodálkozni azon, ha midőn a hazafias cselekvésre tér nyílott, ezen férfiak egyszerre ott termettek a megyeházánál, és az alkotmányos zajtól már-már elszokott néptől örömrivalgás között emeltettek a tizenegy éven át idegenek által elfoglalt tisztsége.krel Nem volt akkor pártoskodás, nem volt akkor versengés, gyanúsítás, rágalmazás és ezerféle kortesfogás, közakarattal és közbizalommal emeltettek jeleseink a közszolgálat polczaira. A lelkesedésnek ezen általános zajában hallottam először Terényi Lajosnak nevét és szavát. Úgy tűnt fel előttem, mint Békésvármegyének leendő vezére, aki addigi rövid, de dicső szereplésével, kiváló tehetségeivel úgy az idősb, mint az ifjabb nemzedék szere- tetét kivívta magának, daczára annak, hogy ősei nem e megyében szerezték meg a nemesség czimeres oklevelét. Az ő őseinek, a Stummereknek, ősi fészke Hontvármegye. Ott az Ipoly partján volt régi magyar nemesi családnak birtoka. Egyes tagjai, mint megyei tisztviselők és katonák szerepeltek. Idők folytával a család fé- yét és tekintélyét nagy mértékben emelte azon körülmény, hogy tagjai a Bánhidy, Péchy, Lubi, Pongrácz, Trsztyánszy, Szmercsányi és más birtokos családokból házasodván, a hont- megyei, báti, disznósi, túri, várboki és cseri, — továbbá a zólyommegyei korponai és más birtokokat örököltek. Gyarapodván a nemzetség, a múlt század elején két ágra szakadt: egyike, birtokainak főhelyétől, — Ipolyinak, másika ugyanezen okbó Terényinek neveztetett. (Folyt, köv.) Terényi Lajos emlékezete. *) Irta: Zsilinszky Mihály. Erkel Rezső. Végh Józef if j. Kohlmann F. Szabados József. Keller Imre. Popovics Jusztin. Családi nevelés. Y. Példaadás által nevelünk. Mindama felelősség, mely a szülékre gyermekeik nevelése által hárul, ki van fejezve e szavakban: példaadás által nevelünk. Hasztalan kutatjuk a módszerek bonyodalmait, hasztalan alkalmazunk czifra frázisokat növendékeinknél, ez mind olyan mint az öltözet: külső leg csupán; a léuyeg, a test, a valóság a példa mit saját magunkban eléjök helyezünk. A tani tások, utasítások stb. közvetve hatnak, a példa közvetlenül, Igen helyes dolgot cselekedtünk, ha megmagyaráztuk . nekik, hogy könnyű ruhában nedves, hideg levegőn meghüthetik magokat; ha e tekintetben saját óvatosságunk által példát nem mutatunk nekik, vagy épensóggel ellenkezőt CSŐ' lekszünk, mint nekik követendőül tanított sza báty : hasztalan vesztegettük rájok a szót. így áll ez az erkölcsi dolgokkal is, s épen az erköl esi nevelés az, a ml legjobban megkívánja példa alkalmazását. Minden szüle óhajtja azt, hogy gyermeke jóerkölcsü legyen; vannak, kik nyíltan kifeje zik, miszerint főóhajuk, gyermekeiket maguknál jobbakká nevelni, de az, mit a gyermek erkölcs érzelmének nevezünk, a szülék példája által ön tetik valódi formába. Az erkölcsi elveket bő X. A ki a legközelebb lefolyt huszonöt év történetére vissza tekint és kellő nyugalommal mérlegeli az azóta történt hazai események nagy jelentőségét, az bizonyára nem fogja kicsinyelni azon férfiak erőfeszítéseit, akik a tiz éves absolutismus sötét éjjele után az alkotmányosság kétes hajnalát remény és félelem érzelmei között üdvözölték, a nemzet organismusának működését megindították. Tudjuk, hogy az i848/g-iki szabadságharcz lezajlása után államférfiainknak életben maradt része tompa csüggedéssel és kétes reménynyel nézett a jövőbe. A nemzet nagy megpróbáltatáson ment keresztül. Fiai leszorulván a közpályáról, birtokaikra az ekeszarvához menekültek, várván az ügyek jobbra fordulását. Belől halálos mély csend volt; de kívül a hon határain sürü vészfellegek emelkedtek, melyekből Ausztria hagyományos politikájára egymásután irtózatos menykőcsapások ütöttek le. A kormány rudját vezető idegenek elvesztették fejüket; az állam hajója sii- lyedni kezdett; és mi természetellenes jelenetnek voltunk tanúi, hogy a hajóban levők örömmel üdvözölték a sülyedést, mert abból Magyarország alkotmányának kiemelkedését kezdték remélleni. A remény valósággá lett. Anélkül, hogy a hazafiak valaha összejöhettek volna közös tanácskozásra, bámulatos egyetértés uralkodott közöttük. A tények némasága beszélt, — 8 ezt a beszédet megértették kint és bent, fent és alant egyaránt. A megyékben élénkség támadt. Az ekéktől a zöld asztalokhoz siettek azok, akik az i848/g-iki zivatartól ki menekültek; és mert akkor a hazafias érdemeket a hazáért való szenvedés és cselekvés szerint mérték, egyszerre azok felé fordult közfigyelem, akik akkor voltak hősök, mikor az életveszedelemmel volt összekötve. Békés vármegyében egy egész serege volt az ilyen férfiaknak. Kortársaimmal együtt félistenek gyanánt tiszteltük őket. Mindenik- ről tudtuk, hol, mikor és mely csatában küzdött, minő sebet kapott; tudtuk kit vetett fel a puskapor, látni véltük arczán az égetést *) A .Békésmegyei Közlöny“ november 4. számából Abul-XZazem története. Parsa rege. Fordította: Oláh György. (Folytatás.) Midőn a kalifa elolvasá a levelet, annál nkább elbámult Abul Kazein nagylelkűségén, minél elhamarkodottabban ítélt pillanatokkal előbb róla. — Ezer áldás szálljon Grafar fejére! ki- álta fel Haronn. Neki köszönhetem, hogy téves álmom eloszlott. Oh Haronn, ne kétkedjél többé, hogy a legdicsőbb, a legnemesebb szivü vagy az emberek között, ime egy alattvalód felül múlt. De folytatá magába szállva: hogy egy közönséges alattvaló ily ajándékozásokra képes legyen? Meg kellett volna kérdeznem, hol tett szert ennyi kincsre, s megvallom, helytelenül tettem, hogy ezt meg nem tudám, de nem térek vissza Bagdádba, mig mindazt ki nem tudom. Meg kell tudnom, miként lehet az országaimban, hogy valaki féyesebben élhet, mint én; Látnom kell őt még, s rábírnom, fedezze fel, hogy miként jutott ily nagy kincsek birtokába. Alig birta legyőzni vágyát, s szolgáit hátrahagyva a vendéglőben, felkérésé Abul Kazemet. Alig voltak négyszem közt megszó- litá: Oh nemes szivü Abul Kazem a küldött jándékok oly drágák, hogy félek azokat elfogadni. Engedd, hogy visszaküldjem azokat s visszatérve Bagdádba hirdessem jóságodat. — Uram — felele az ifjú elszomorodva — talán panaszra van okod ellenem; megbántottalak, megveted talán ajándékimat ? Nem szomoritnál meg ennyire, ha meg volnál elégedve velem. — Nem, felele a kalifa, az ég legyen tanúm, hogy jóságod engem felettébb elragadt; de ajándékid igen értékesek, felülmúlják azok királyok ajándékát, és engedj meg, ha őszinte leszek; ne bánj oly pazarul kincseiddel, gondold meg, hogy elfogynak. Abul Kazem mosolygott; — Nagyon boldog vagyok, ha ajándékaimat nem veted meg, elnézése ez, elfogadásodban tanúsított hibáimnak, megnyugtatásodra fel kell említenem, hogy ilyeneket s még nagyobbakat is adhatok, anélkül, hogy azok által bármit is szenvednék. Látom csodálkozol szavaimon; de ha elbeszélem történetemet, megszűnik álmélkodásod s e vallomással tartozom neked. Ezeket mondva, Haronnt egy még sokkal pazarabbul díszített terembe vezeté. Arany s drágakő edényekből terjedt az édes illat, a terem végén pompás királyi szék emelkedett vert aranyból s művészi szőnyeg omlott el annak zsámolyáról. fi] |alkalma van megismerni az iskolában mindé! é-lgyermeknok, de ennek sikerét mindenkor a csa é-fiád erkölcsisége dönti el. Csakugyan, ba a szü _Ilék folyton elméjükben tartanák, miszerint tettei 5-1 két és szavaikat éles szemek és fülek figyelik íg ha nem felednék soha, hogy gyermekeik élőt é-|egész viseletűk példaképen szolgál : nagyon óva r-ltosak és tartózkodók lennének hajlamaik iránt •el Helytelen dolog csupán a tanítóhoz forduln i-|ama kívánsággal, hogy a gyermek jó legyen illmert úgy jóvá, mint rosszá tulajdonképen csal á, Ja családi nevelés fogja őt tenni. Az a kérdés, 3,|monnyiben van alkalma otthon gyakorolni almindazokat, a miket az iskolában hall es k It a nu 1, itj Nincs oly tanító, a ki ezerszer ne hangoz- - Itatná növendékei előtt, hogy p. o. a káromkodás itjbüu stb. stb., de fájdalom, sokszor tapasztalni s|kénytelen, hogy az utczai jelenetek, erkölcstelen lemberek (néha maguk a szülék) példája e ; Itekintetben többet ront a gyermek érzelmein, .(mint iskolai 'tanítása a mennyit építeni képes. 1|Megesik, hogy a szülék keményen megfenyítik aj |gyermeket, midőn elárulja, mennyit tanult meg le kárhozafos szokásból, e fenyíték- sokszor arról Jgyőzi meg a gyermeket, miszerint a káromkodás la felnőttek kiváltsága Mennyire való |ez, meggyőződhet mindenki ama serdülők visele- | tóból, kik már felnőtt számba veszik magu-| lkat: felnőtt voltukat legelőbb is az erkölcstelen-] |ségek féktelen gyakorlásával igyekeznek beiga-| Izolni. Vannak elvek, melyeknek gyakorlatát egye-| jdül csak a példáadás képes a gyermek tulajdo-l |nává tenni. Ilyeuek p. o. a tisztaság, a szorgalom, takarékosság, munkásság stb. —I INincs ember, a ki valakit tisztaságra képes volnál (puszta magyarázatok és tanítások által szoktatni.| |Hogy ezt megérthesse a gyermek : látnia kell a| (tisztaságot szülein, a családon, a lakóházon, a[ |háztájon. A szorgalom és takarékosság érzékéi I |szintén csak példák által lehet fejleszteni. Azt| mondja a példabeszéd : „Nézd meg az anyját“,| és e rövid kifejezésben világosan megmagyarázza,] hogy sem a növclde, sem a nevelönők, sem a| könyvek, de csupán csak az a n y a példa-] adása az, miből leányaink a valódi női éré-] nyékét megszerezhetik. Ne várják a szülék, hogy gyermekeik v é- tétlenségből jobbak lesznek náluk, mert] mindig lehetőbb, hogy következetesen olyanok lesznek, mint szüleik. Sokan emlegetik] ,a társadalom romlottságát s az iskolára bízzák :| Ijavitsa meg. Ezt egye d ü T az iskola soha] sem fogja tenni, mert a-jövő társadalom a mai] családnak és iskolának közös produktuma. Az] átalakulás ott kezdődik, hol e kettő Öszhang-] zóau kezd működni; a tanítóé az o k t a t á s, a] szüléé a példa; a szülének a tanítót meg] kell érteni s vele öszhangzóan cselekedni.] Hogy pedig bárki is példa által jól nevel-L hessen : erre nézve első feltétel megbírálni ön-l magát, vájjon cselekvényei, szokásai, kifejezései] birnak-e ama jelleggel, hogy belőlük a gyermek], csakis jót sajátíthatna el. A jót mindenkor kö-| vetni, a roszat mindig kerülni erkölcsi kö-T telességünk, de ha nevelésről van szó ;L akkor ez, nevelői, illetőleg szülei kötelessé-l günkké is válik. Azzal tartozunk gyermekeiuk-] nek, hogy a mi példánkból véletlenül se], tanuljanak roszat. E tekintetben némelyeknek! íöhibájok abban a felfogásban áll, mely a gyér | rnekről felteszi azon körülményt, miszerint azl előtte történt cselekvéuyeket vagy beszédeket!1 nem tudja felfogni. Nagyon, kiskorul* az a gyermek, a melyikről ezt határozottan kir lehet mondani. Lehet, hogy nem fogja fel a|C gyermek az előtte kiejtett szavak horderejót, de|' mindamellett is megtanulja, 1 midőn egyszeri* meglop bennünket a fecsegése közben kiejtett]. szavakkal : el nem tudjuk gondolni, hogyan ta-P nulhatta meg. így történik aztán meg néha az|* a szégyenletes dolog, hogy az iskolába felhozott kis gyermek semmi egyebet, de erkölcstelen sza-L vak ismoretét (melyek horderejűt csakugyan nem| érti), már fölhozza magával. A ki gyermeket akar nevelni, annak előszörr is önmagát kell nevelnie: ha jórá akar nevelni :| tegye ezt elqször is önmagával. A jövő társa-P dalom családapáját a mai családapa önti for-r mába; ebből levonhatja bárki ama felelősséget, * a mi reá mint nevelő családfőre hárul. Ha a j jövő nemzedék jó honfi, jó polgár lesz I ez rész- I . ben a mai apók és anyák s tanítók érdeme; ha ! nem lesz az : részben ugyanazok bűne. Nagyon 1 téved, a ki elhiteti magával, hogy nevelésének ideálja a tökéletes ember lévén még mindig nőm ' önmagának teendője első sorban ahoz hasonló■ nak lenni. A középkor szerzetesei, kik hirdették i a szegénységet, mértékletességet, önmegtartóztatást, de saját maguk dőzsölésbe s tivornyákba > merültek : ép in olyan példát adtak a népnek, • mint némely családfő ad gyermekeinek. 1 hőteendőnk tehát mindenekelőtt önmagun • i kát idom tani ama mintaképhez, melyhez ha■ sonlóvá gyermekeinket óhajtanánk nevelni; ezzel i nekik tartozunk, A jog, igazság, önmérséklet elveit hangoztatni szükséges, de a positiv eredményt e tekintetben csak saját példánk biztosíthatja. Eszembe jut itt egy kis mese (a mi ugyan nagyon igaz lehet) a gyermekek olvasókönyvéből : egy apa- gyermekei előtt tiszteletlenül báDt ireg szüléjével s nevelésének eredménye az lett, rogy ő is ugyanolyan bánásmódban részesült gyermekeitől. E meséből többet tanulhatnak a izülők, mint a gyermekek! Példa által nevelünk, jó példa ál- al jóra, rósz példa által roszra; tartsuk ezt írökké szem előtt s bizonyosak lehetünk benne, niszerint semmi áldozat, a mit e téron hajtanaink legyőzése által tettünk : nem vész kárba era az erkölcsiség, som nevelői hivatásunk terén. Vaday József. vagyis számításunk szerint 1887. uj évi fogva még hat hó van a kezelés kérd gének megoldására, minélfogva vélem nylink odaterjed : hogy az esetben, ha - a mint hihető — a megvétel be fog k vetkezni : bizassék meg eme küldöttsi mind három, vagy, ha elfogadhatóbb v lemény van, több irányban a váltság é tékesithetésének végrehajtásával, s elnézve véleményét felülbírálás és jóváh gyás végett, legfeljebb 1887-ik évi ápi hó végéig terjessze a képviselőtestület el irányadóul nem adatván más utasitá minthogy, igyekezzék a küldöttség oc hatni, hogy a városi közönség igényeine figyelembe vételével, oly Összeg elérési tegye lehetővé, a mely fedezésével a műi hatlanul szükségeseknek alap létesítési javasolja és biztosítsa a jövő fejlődésre ( véletlenül előre nem láthatókra. Áttérve a szükségei évi jövedelemre é kiadásokra, tőketörlesztés, adók, épületjavi tások stb. czéljából, e tekintetben va: szerencsénk a következő számítást tenn és pedig: 280,0Q0 frt után évi töri. 16,240 frt — ki Állami és községi adó 3,216 frt 3 kr Beteg-ápolási alapra 37 frt 7 ki Városi tűzőrségre 166 frt 22 kr Katonai pótadóra 30 frt — kr Körös-szabályozási költségre 50 frt -— kr Épületek javítására 1,000 frt — kr Összesen: 20,739 frt 32 kr vagyis kerekszámban: 21,000 frt — kr Az, ami ez összegen felül lenne jövedelem, volna tekinthető oly megtakarított összegnek, a mely tőkésittetnék, és időről-időre, a képviselőtestület határozatai szerinti oly czélokra fordittatnék, melyek a város anyagi és szellemi javát hivatva lesznek előmozdítani. Látszólag bármennyire nagynak tűnik is fel a kiadás: a bizottság teljes meggyőződésének ad kifejezést, hogy év- ről-évre tekintélyes összegű felesleg lesz elérhető, kivált ha a város közönsége oly módokról fog gondoskodni, melyek a jö vedelem fokozását előmozdítani hivatva lesznek. Megbízatásunk még a fogyasztási adónak jövőrei kezelése tekintetében is véleményt mondani. Erre nézve bármi véleményt mondani még korainak tartunk; mert ha * regaleváltság csakugyan bekövetkeznék, lehet, hogy ez szükségessé fogja tenni a Fogyasztási adókezelés tekintetébeni változ-l :atást; ma azonban ezt még a jövő évre lézve, az eddigi megállapodások szerint, a múlthoz képest kezelendőnek véljük; minélfogva egy ességet a mészárosokkal, sör- izállitókkal s czukorárulókkal a fogyasz- ;ási adószerződésnek az állam részéről) jóváhagyás után, csak egy évre, vagyis \z 1887-ik évre javaslunk kötni. Végre pedig, ha a regalejog megváltása és e czélra a kölcsön felvétele kimondatnék, a szerződés aláírására Dobay János polgármester, Popovics Jusztin főjegyző, és Schröder Kornél városi tiszti- ügyész lennének felkatalmazandók. •Gyulán, 1886. nov. 5. ¥knlxav T <1 n AO finn Jnno Dnvan J
