Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-19 / 38. szám
3§ ik «zum. Gyűld, 1886. szeptember 19-én Vi évfolyam, r 1 Szerkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nőm adatnak vlttza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 frt — kr. Fé lévre ...............2 „ 50 „ Évnegyedre .... 1 n 25 „ Egyes szám ára 10 kr. / ks_________:_______Á r Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELEUIK MINBEU VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh György, munkatárs: Bodoky Zoltán.--------------------------^ El adó hivatal: Főtért Prág-féle ház, DoVjay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban,. L Nyilttér tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Bang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Oppelik A.f Schalek Senrik, Moose Rudolf és Dukes Jí. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon A rém. Már jó ideje fenyeget a veszély, hogy a kolera hazánkra tör. Láttuk a rémes kép körvonalait fel- tiini fenyegetően. Kormányunk s helyhatóságaink megtették az előintézkedése- ket arra, hogy a pusztító rém falaink között tanyát ne üssön. Hiába. Minden óvintézkedés daczára fővárosunkban megjelent a rém s ma még csak egyesével szedi áldozatait, hogy mit hoz a közel jövő ki tudná ? A hirlapok, a hatóságok hirdetik, hogy nem kell félni a rémtől rettegésre nincs oly kétségbeejtő ok, — csak vigyázni kell az életrendre, a köztisztaságra. Ma még csak a társadalom alsó rétegeiben szedi áldozatait, jó, czélszerü intézkedések mellett elejét lehet venni a nagyobb veszélynek. Tudjuk mi ezt mindet, nem rémülünk meg; de még is megköveteljük azoktól, kiknek hivatása őrködni a közegészség érdekei felett, hogy a legerélyesebb óvintézkedések foganatosításával minden lehe- őt elfognak követni arra, hogy a legpusztítóbb kérlelhetlen ellenség elkerülje tűzhelyeinket. Hatóságunknak gyakran megvolt az a hibája, hogy gyenge szokott lenni ott, hol az erélyre legtöbb szükség volt, a szigort legfőbb érdekeink feltétlenül követelték. Városunk legtöbb részin elterjedő bűzös tócsák, egyes házakból az utczákra kifolyó szenynyes vizek s piszkok, köztudomású hogy eddig is mennyire veszélyeztették a közegészségi állapotot. Szóljunk-e a várost átszelő Előviz-csatorna mocsárjáról? Bizony, bizony, nem jó kilátással tekinthetünk a közeledő veszélyre. Az Előviz-csatorna azon a városban szerte szét található bűzös mocsárak környéke leend a kolera veszélynek fészke, ha az ég kegyelme el nem forditja tőlünk a rémet. A szerelem a növény és állatvilágban.*]! Irta: dr. Jancsó Benedek. A nagy természet nem nyújt a szemlélődő bölcsésznek szebb és pompásabb látványt, mint a növények és az állatok szerelme... Bár az alkotó természet csak kevés hangjegygyei irta meg e fenséges zenét, mégis végtelenül változatos és sokszerü alakulásaiban ép úgy, mint kifejezésében. A takarékos és jó gazda természet minden más működésében megelégszik a hasznossal és a szükségessel, de mikor a szaporodás feltételeiről van szó, akkor mintha szégyellené az egyszerűséget, pazar pompát fejt ki és a hasznosság helyébe az aesthetikai szempont lép. Mennyi pompával, a szinek minő gyönyörködtető változatosságával s az illat minő végtelen árjával dicsekszik a rózsa és a liliom virága. És a természet e végtelen fényűzést, e megmérhetetlen pompát mind csak azért fejti ki, hogy megdicsőitse az egy nap, vagy igen sok esetben az egy óráig tartó szerelmet. A virágok menyasszonyi öltözete, mely százszor meg ezerszer felülmúlja mind azt, a mit emberi kéz valaha alkotott vagy alkotni fog, csak arra szolgál, hogy elleplezze a növényvilág szűzies tiszta szerelmét. Ha kimegyünk egy szép tavaszi napon *) Mutatvány az október első napjaiban megjelenő „Aradi képes Naptáriból. Szerk. Nem szabad tartózkodnunk feltárni a íelyzet ijesztő képét s felhívni hatóságunk különösen erélyes alispánunk figyelmét mindazon helyekre, melyek a levegőt már eddig is ragályos koranyagokkal telitették. Nem szabad bármily áldozattal visz- szariadnunk minden áron fertőtleniteni teli azokat. Ha ideje korán nem teszszük meg e részben kötelességeinket, a bekövetkezhető veszély áldozatainak sírjait — hiába díszítjük engesztelésül koszorúkkal. A város szabályrendeletei intézkednek a köztisztaságról, — a rendőrség feladata kérlelhetlenül végrehajtani a szabályrendeletet. Tessék bekopogtatni a magán lakosokra, különösen a nép alsóbb rétegében s ellenőrizni a tisztaságot, — az udvarok szemétjét, melylyel mindenüt talál- kozhatik a figyelmes szem, elhordatni, — szóval mindent szigorúan megtenni arra nézve, hogy a közeledő rém e helyen alkalmas tanyára ne találjon. Megkövetlejük a városi hatóságtól, különösen rendőrségünktől, hogy a kor mány által is szigorúan elrendelt óvintézkedéseket kérlelhetlenül végrehajtsák. — Megnyugvást csak az nyújthat, ha látjuk, hogy hatóságunk, rendőrségünk fáradhat- lan tevékenységet fejt ki biztonságunkra. Megye-bizottsági közgyűlés. A megye bizottságának f. évi julius bó 26-án tartott rendkívüli közgyűlésében 195. bgy. sz. a. kelt határozattal az 1886. évi XXI. t.-cz, illetve az annak életbe léptetése tárgyában kibocsátott f. évi 37,621. sz. B. M. körrendelet értelmében alkotandó szabályrendeletek javaslatainak szerkesztésére, s a m. szervezési szabály- rendeletnek az 1886. XXI. t. ez. újabb intézkedéseivel, s a m. t. nyugdij-intézeti szabályrendeletnek az 1885. évi XI. t. ez. rendelkezéseivel való lehető összhangba hozatala végett ezen szabályrendeletek módosítására küldetvén ki : tisz telettel jelentjük, hogy megbízásunkban eljártunk, s mellékelten bemutatjuk a törvény 45-ik §-ához képest az annak meghatározására alkotott szabályrendeleti javaslatot, hogy a m, közgyűléseken a főispán, alispán és főjegyző egyidejű akadályoztatása esetében ki elnököljön, s egyszersmind, — megjegyezvén, hogy a közgyűlések számára vonatkozólag a törvény 50-ik §-ához képest teljesen újonnan átdolgozott közgyűlési ügyrendi szabályrendeletben, mely a szervezési szabályrendeletnek egy részét képezi, tesszük meg javaslatunkat, — a szervezési és t. nyugdij- intézeti szabályrendeletek nézetünk szerint szükséges módositásait a követezőkben jelezzük : I. A szervezési szabályrendeletre vonatkozólag; 1. Az 1883. évi 378. és 1884. évi 9. bgy. számok alatt alkotott, s a megye bizottsága tagjaival múlt évi julius hó 7-én 4867. sz. a. kelt alispáni intézkedéssel közölt m. szervezési szabályrendelet 1. §-ában a községek lakosságának lélek számait a legutóbbi népességi adatokhoz képest kiigazitandónak véljük, 2-ik §-ában pedig a tisztikar létszáma és fizetési illetményeiről szerkesztett táblázatot akként tartjuk módositandó- nak, hogy abban az egyes tiszti állások a törvény 67. §-ában megállapított sorroudben tiintet- t^ssenek fel, s a szbirói elnevezés ugyancsak a 67. §-hoz képest főszolgabíróival s a szolgabiró- segéd czim szolgdbiróival cseréltessék fel, s azonkívül, amennyiben a f. évi májusi közgyűlésen megválasztott uj főpénztárunk fizetése 200 frttal kevesbedett, a főpénztárnoki állás javadalmazása ekként kiigazítandó. E szerint a tiszti személyzet névsora a következő rendben volna összeállítandó : Központban : Alispán, Főjegyző, I. Aljegyző, II. Aljegyző, Tiszti főügyész, Arvaszéki elnök, 2 Arvaszéki ülnök, Arvaszéki jegyző, Főorvos, Alorvos, Főpénztárnok, Alpénztárnok, Főszámvevő, 2 Alszámvevő, Levéltárnok, Arvaszéki nyilvántartó, Arvaszéki könyvvezető, Állatorvos. A segéd- és kezelő személyzet névsorában a közigazgatási iktatónál megjegyzendőnek tartjuk, hogy az a szervezési szabályrendelet 15-ik §-ához képest egyszersmind segédlevéltárnok is. 2. A 4-ik §. első bekezdésében az ott idézett 1870. évi 42. t. ez. 58. §-a helyett az 1886. évi XXI. t. ez. megfelelő, vagyis a 68. §-a teendő a 2-ik bekezdésben pedig az 1870. 42. t, ez. 58, §. k) pontja az 1886, évi XXI. t. ez. 68. §. I) ponttal cserélendő fel, Egyátalán a régi törvényhatósági törvényre való hivatkozások az uj törvényre vonatkozatos szakaszaival az egész szabályrendeletben kicserélondők. 3. A 4-ik §. negyedik bekezdését, mely a tisztviselők szabadságolásáról szól, a következő- kép javasoljuk módositaudónak : „ A központi tiszti- segéd- és kezelő személyzet tagjai a megye székhelyéről, a járásiak a járás területéről az alispánnál váló előzetes bejelentés nélkül nem távozhatnák. Szabadságidőt tizennégy napi tartamra a tisztviselő indokolt kérelmére s osztályfőnökének meghallgatása után rendszerint az alispán engedélyeshez, — ennél hosszabb időt a közgyűlés. Rendidé vül sürgős esetekben kivételesen az alispán is engedélyezhet ugyan hat hétre szabadságidőt, köteles azonban ez iránti intézkedését utólagos jóváhagyás végett a közgyűlésnek bejelenteni. Az alispán maga szabadságot a közgyűléstől nyer, az annak engedélye nélkül igénybe vett szabadságot a közgyűlésnek utólagosan bejelenteni tartozik. Az alispán egyébiránt minden szabadságolásról nyilvántartást vezet, s azt a közgyűlésnek bemutatja.11 A jelenleg fennálló szabályrendeletben hiányzik intézkedés az iránt, hogy a tisztviselő székhelyéről való távozását az alispánnak mindenkor bejelenteni tartozik, már pedig a kellő hivatalos ellenőrzés fogan atosithatása czéljából, s hogy az alispán tisztviselőivel minden esetben rendelkez hessék, szükséges, hogy a székhely, illetve *járásból való hivatalos vagy oly rövid idejű távozás is, melyhez szabadságolás még nem kívánható, az alispánnak tudomására hozassék. Ezért tartottuk indokoltnak javaslatunkban az első pontnak felvételét. Rendszerinti működési szünet a közigazgatási hatóságoknál mint pl. a törvénykezésnél törvény szerint, s szabályrendeleteinek értelmében nem lévén, szükségesnek tartottuk továbbá annak felvételét, hogy a szabadság idő csupán indokolt kérelemre adható meg, azonkívül az igazgatás érdekében levőnek vélvén, hogy a szabadság engedélyezésénél az alantas tisztviselő osztály főnöke is mindig meghallgattassék, indokoltnak tartottuk a szabadság idő megadásánál a szakfőnök meghallgatását is feltételül tűzni ki. (Folytatása következik.) a kertbe, az illatozó virágágyak közé, mit látunk egyebet, mint a virágok szerelmi enyel- gését? Ha megérintjük kezünkkel a ciprus vagy a fenyő merev ágait, ha lábunkkal rátaposunk a rét virágszőnyegére, ha megfigyeljük a fakérgén elödő vagy a kopasz sziklák oldalát ékesítő mohok virágát, a szemünk előtt röpkedő finom virágpor, a fejünket el- kábitó illat mind azt hirdetik, hogy ez az illatozó, szinpompában játszó természet ezer meg ezer nemét ismeri annak a szerelemnek, melyet az emberi szív szokott érezni, hogy az a mámor, mi lelkünket eltölti a rejtelmes erdő sötétében, a csergő patakból átszelt himes völgy ölében semmi egyéb, mint a. természet szerelmi mámora. És ez a szerelem néma. Nincs hangja csak illata. De ez a hallgatagság nem akadályozza meg igen sok növénynél a gyöngéd ölelést vagy az erős átkarolást. Sok növény, mely különben mozdulatlan áll, egyszerre csak elkezd ingadozni, mint egy meggyuladva a szerelmi vágy izzó lángjától. A virág himpora útra kél a szellő szárnyán s ha megakad, útközben az ellenkező nemű virágon, annak kelyhe gyorsan összecsukódik. És mikor uz eső a földre hull alá, megtermékenyítve a földet a szerelem aranyesőjével. A föld csak egy óriási temető, melyen minden pillanatban millió meg millió élet száll sírba, hanem a szerelem melegágya is, melyen a szél minden lebbenése millió meg millió lény szerelmi vallomását hordja tovább, mint az uj élet és a születés előhírnökét. Talán a régi költők álma, a sphaerák zenéje semmi egyéb, mint ama csók csattanása, melyet az élő lények ardjai váltanak egymással 1 Ha a physiologus és az összehasonlító boneztan tanulmányozója a különböző állatok származása fölötti vizsgálódásaiban az egyes állatoknál a legbecsesebb segéd-eszközökre bukkan, hogy azok segítségével az élőlények morphologiájának legmesszebbre ható törvényeit is megállapíthassa, úgy a psycho- logus is az állatok legegyszerűbb életnyilatkozataiban rendesen megtalálja elemeit ama szerelemnek melylyel az ember, mint kizárólag sajátjával ‘ dicsekedni szokott. A szerelem bizonyára a psychologus előtt egyike ama legjobb eszközöknek, melyekkel az élőlények egységes voltát kimutathatja és bebizonyíthatja, hogy a lélektani törvények a természetben ép oly egyetemes érvényűek, mint a természeti törvények. Alig lesz észlelhető a nemi különbség az állatoknál, már is megkülönbözteti a hímet a nősténytől aggressiv jelleme. Nagyon kevés kivétellel mindig a him az, mely a zsákmányt megszerzi. Ha Darwin híres müvét olvassuk az ember eredetéről és a nemi kiválásról, bámulat fog el azon fegyverek sokasága miatt, melylyel a him rendelkezik a végből, hogy élettársát meghódíthassa és birtokában megtarthassa. Még a növényeknél is a himpor az, ami a virágot felkeresi. Még a legegyszerűbb állati lényeknél is mindig a him az, a melyik a nő birtoka és szerelme után törekszik. E tüneményben rejlik alapelve ama törvénynek, mely az élő lények szerelmének evangéliumát képezi, ez magyarázza meg, hogy miért nevette ki a világ minden népe a történelem minden korszakában és a társadalmi élet bárminő formái között a Putifárné előtt szaladó Józsefeket. Az ember az élötermészet minden erejét oly mértékben egyesíti magában, hogy méltán mondhatjuk, hogy semmi egyéb, mint ösz- szefoglalta az alsóbbrendű élet nyilvánulatok- nak. Ez az igazság azonban nemcsak phisi- kailag áll, hanem lélektanilag is. Magát a szerelmet illetőleg is elmondhatjuk, hogy semmi egyéb, mint az állatoknál tapasztalható ilyes lelki nyilvánulatok tökéletesedett összefoglal ata. A galambok bármennyire is összekeveredjenek egymással, azért soha sem fordul elé, hogy egymáshoz hűtlenek legyenek, sőt ha megtörténik is, hogy a him egy pillanatnyi kéjvágyó felhevülésében megszegi a hűséget, csakhamar visszatér régi párjához. Darwin számos különböző fajú galambot zárt össze huzamosabb ideig, de minden eredmény nélkül. Épen igy van számtalan példája az emberek között is a hitvestársi hűségnek, a mi voltaképen alapja a magasabbrendü emberfajok társadalmi együttlétének. Az antilopok Dél-Afrikában több nejüek Egy antilopnak közönségesen 10—12 neje van, mig a saiga antilopnak 100. Sőt tapasztalhatni azt is, hogy némely állatok szeliditetlen állapotukban egynejüek, de mihelyt házi állatokká lesznek, azonnal több nejüekké lesznek. Tehát itt az állatok egymáshoz való nemi viszonyát a kultúra módosítja, mint bizonyos társadalmi viszonyok az emberekét,
