Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-12 / 37. szám
érdekűt, s mint a melyre a közönség többé kevésbbé rászolgált, — itt közlünk : «Hallja uram ez még is sok, Kívánom pénzemet, Én már tovább nem várhatok, Mondja, mikor fizethet ? . Fizetek, ha Gyulán a Hotvolé jár színházba ÁlászoígájaI“ A másik igy hangzik: ,A népkertben muzsikálnak, Az ára öt krajczár, A színháznak fittyet hánynak, Oda senki sem jár. Kérdeztük, mire jó a ? Az erkölcsöt javítja, Alászolgája !„ A rögtönzött és sikerült két couplette zajos tetszést aratott. Follinusz mellett még kivált Berzsenyi Margit és Berzsenyi Julia, s a többi szereplők is jól megállták helyüket. Az előadás általában kerekded és ösz- szevágó volt, a mely nagyobb közönséget érdemelt volna. Szerdán a »Falu rossza“, Tóth Ede ismeretes kitűnő népszínműve, az ünnep daczára kis közönség előtt került színre s meglehetős zavarólag hatott az előadásra a »Korona“ étterméből áthallatszó négyes és walzer. Finum Rózsit Berzsenyi Julia játszotta szépen énekelve a dalokat, Göndör Sándort Pintér Irnre személyesítette, érczes hangjával s jó énekével sok tapsot aratva. Dicséretet érdemel Berzsenyi Margit (Boriska), Rónay (Lajos), Lévai Ilon (Bátki Tercsi) és Szepesi (Gonosz Pista). Csütörtökön Moser finom vigjátéka a „Könyv- tárnok“ került színre. — Pénteken nem volt előadás. Szombaton színre került Bérezik Árpád pompás vigjátéka „A protekezio“, mely itt még nem adatott. Ma, vasárnap a „Mindennapi kenyér* adatik. .A. hétről. (Boros, poros történetek.) Egy vidám társaság ült együtt, nem mondom meg, hogy hol, mert akkor kitalálnák, hogy hányán voltunk, nem mondom meg, hogy hányán voltunk, mert akkor kitalálnák, hogy kik voltunk, csak annyit mondok meg, hogy mi bizony bort ittunk, mert ezt úgy is tudnák akár megmondom, akár nem, s ha ezekből a következtetést helyesen levonják, rögtön rájöhetnek, hogy én ott voltam, mert ha ott nem lettem volna, nem Írhatnám meg szép hegedű szóban a mi következik. Apródonként még és le tárgyaltunk minden thémát, megállapodtunk abban, hogy kinek van a legkitűnőbb lova, kinek a legjobb puskája, kinek a legtudományosabb kutyája- (még olyan is akadt, a melyik okosabb mint a gazdája) s kinek van legszebb felesége, de a deliberatumokat nem hozhatom nyilvánosságra, megköti a kezem egy fogadás. Ugyanis, mikor mindezeket az érdekfe- szitő tárgyakat, a napi vagy inkább az éjji rendről levettük, valaki a társaságból szóba hozza az újság Írást s az e felett kifejlődött disputa alatt az egyik czimborám hozzam fordul és azt mondja. „Na Csintalan, fogadjunk, hogy nem tudsz írni egy olyan czikket a hétről, a melyikben senki se legyen megbántva.“ De hogy nem tudok, próbáltam én capa- citálni, de hát lásd, elárulom neked a titkomat, az egyik héten, mondjuk megbántok három embert, azon mulat másik hat ember, akkor a rákövetkező héten a kilenczböl megcsipkedek egyet, a;on már nyolezan mulatnak és igy haladva tovább, az esztendő végén oda jutok, hogy mindenki mulat, (csak én nem) hát beláthatod, hogy én csupa emberbaráti szeretetből csintalankodom, de azért ha tetszik állom a fogadást, tessék kitűzni a legvastagabb thémát s írok róla úgy, hogy senkinek sem fog fájni. „Áll a fogadás, Gyulán most legvastagabb a por, tessék tehát a porról Írni.“ Ez az oka, hogy nem mondhatom meg, kinek van a legszebb felesége Gyulán, mert akkor mindjárt 5437 asszonyt bántanék meg, s elveszteném a fogadást s innét ered a krónikák czime „boros, poros történetek“ : I. A kutya meg a nem kutya. Sürü sötét nappal volt, a nap sütött, éreztük arról, hogy meleg van, de világítani szegényke nem tudott, mert most erősebb legény volt nála a por, s amennyit világított oda fenn nap ő magassága, annyit sötétített ide lent por ő alacsonysága. Ablakon keresztül lehetett csak látni, (tanúim erre a pápaszemes emberek) s szemsugaraim révedezve tévedezvén, egyszerre egy ponton (de nagyon nagy pontot képzeljenek) akadt meg, hogy érthetőbben fejezzem ki magamat, ott a hol két kocsinak keresztezése miatt, közöttük a por teljesen compacttá vált: a sűrűségben két állat rendkívül barátságosan húzódott egymás mellé, feszült figyelemmel néztem arra, s mikor a por természetes lefolyást nyerve oszlani kezdett, egyszerre egy mérges ugatás s egy még mérgesebb nyávogás s a két állat kétfelé szalad, hát kérem éppen akkor vette észre a kutya, hogy a macska nem kutya, mikor a macska meglátta, hogy a kutya nem macska. Még most is szaladnak, de hogy hol, azt nem tudom megmondani, mert elfedte őket a por. II. A színház és a népkert. Sok fejtörést okoz azoknak, a kik jobbnak hiányában azon gondolkoznak, hogy kitalálják az okát, mért nem jár a közönség színházba, s mért jár inkább a népkertbe? Követségek járnak a szinházból a pa- rochiára, s a parochiáról a színházba (persze olyankor, mikor nincs előadás), s kölcsönösen kérik, az egyik azt, hogy ne tartsanak a szinházba mulatságot, a másik meg azt, hogy ne tartsanak a népkertben előadást, s az egyik szidja a közönséget, hogy mért megy a népkertbe, a másik meg szidja, hogy mért nem megy a színházba, én pedig nem bánom, akár mit csinálnak, de a közönséget szidni nem engedem, mert, hogy nem járnak szinházba, annak egyedüli oka a por. Á közönség nagy része a szinházba akar menni, a kis része pedig a népkertbe, mikor azután kiindulnak a házból, a nagy porban eltévednek s mindegyik ellenkező irányba megy s a kis rész jut a szinházba s a nagy rész a népkertbe. S hogy mennyire igaz, a mit állítok, az rögtön ki fog tűnni, ha elkezdődnek az esőzések, s a por le lesz verve, mert akkor mindjárt nem a por, hanem az eső miatt nem fog szinházba járni a közönség. III. Ki a győztes ? Ez a történet tulajdonképpen csak azért kerül ide, hogy a városba bevonult katonaságról is legyen egy pár szó. Nagy trombitaharsogás hallatszik, kitekintek az ablakon, ha azt írnám, hogy huszárokat láttam, akkor parlamentárisán fejezve ki magamat, a valósággal meg nem egyezőt állítanék, de a látó idegeim segélyére érkező hallidegek és a logika hozzájárulásával következtettem, hogy huszárok, éppen nyilt az ajtó s belép rajta, egy barátom, a ki a nyári hadgyakorlatokról érkezett haza. „Éppen jó hogy jösz, szólitám meg, — engem rendkívül érdekelnek ezek a manőverek, mond csak, hogy történnek azok ?“ Elkezdte magyarázni, de őszintén megvallva, nem sokat értettem belőle, s hogy ezt palástoljam, azt a laicus kérdést vetettem fel neki, mond hát meg most már, hogy melyik hadtest győzött, az-e, a melyikben te harczol- tál, vagy a másik? „Hja, barátom azt én nem tudom, hanem mikor hazajöttem a gyakorlatokról, az újságból azt olvastam, hogy mi győztünk.“ Nem teszek hozzá semmit, de hogy ennél találóbb kritikát még nem hallottam a katonásdiról, az bizonyos. IV. A káposzta. Régi dolog az, hogy a hadfiaknak megvan az a szerencséjök a vászoncselédeknél, hogy rövid attaque után győznek, úgy történt itt is, alig hogy bevonultak a városba, már jöttek, láttak és győztek. Térjünk egyenesen a dologra. A találkozó a Körös egyik hidjánál volt, arra lejtett egy deli vászon cseléd, a kezében vive egy fazekat, szagáról Ítélve, a tartalma káposzta lehetett, még ha tudnám sem árulnám el, hogy ki volt, nehogy e miatt állását veszítse, miután pedig nem is tudom, ez megkönnyíti az incognito fenntartását. A vastag porban már messziről — 10 lépést értek a messzi alatt — látott a találka helyén egy daliás alakot, s szivecskéje hangos dobogása sejtette vele, hogy ö az. S mikor már csak egy lépés választotta el az imádóitól, akkor kiált fel: „Uram Jézus, hisz’ ez egy fináncz!“ — s azzal elejti a fazekat, de szerencsére az a sürü porban fennakadt s igy csakugyan megesett, hogy a káposzta is megmaradt s később a baka is jóllakott Tanúság, hogy a bakára még a por is áldás. V. A kegyetlen elnök. Ha az ember egy órai porban úszás után egy kicsit üdülni óhajtott, bement a törvényszék udvarára (persze ez csak annak üdülés a ki, ki is jöhet onnan), s ott lombos fák várták, kellemes árnyékot kínálva. A napokban egyszer én is megsokalva a porfüriőt, befordultam hüselni a törvényszék udvarára. De hát ember tervez, favágó végez, mikor belépek, az árnyék helyett ott is por és nap fogad s a fák eltűntének. Kerestem az okot, kérdem az iktatót, kiadót, pertárnokot, hogy mért vágattak ki a fák? Végre is egy Írnok adott felvilágosítást. Ravaszul mosolyogva mondá: „Hát kérem annak biz az az oka, mert az elnök ur megtudta az újságokból, hogy a bírák árnyas fák alatt szoktak sétálni, hogy tehát e miatt az igazság szolgáltatás kereke meg ne akadjon, kivágatta a fákat.“ * * * Ugy-e, hogy megnyertem a fogadást? de most egy füst alatt felfogadom, hogy többé soha sem fogadok, nagyon nehéz megnyerni. Csintalan. Föld-eladás. Tarr János közhírré teszi, hogy a gyulai határban, az úgynevezett nagyfenéki dűlőben 50 Hold. jó karban lévő szántó földje 1200 [~| ölivei számítva, berendezett épületekkel s az Szlányi dűlőben I negyed telek, az oláh nyomáson lévő járandósága, rétek, a Sugárút mellett egy db szőlő, az aranyágban egy db szőlője kedvező feltételek mellett, szabad kézből eladó. Értekezhetni lehet B.-Gyulán, Tar Jánossal 95. ház szám alatt. 138. 8—3. HIRDETÉSEK. KI tilnte ttetett: A gráozl 1880. évi on», kiállításon elismerési oklevéllel» A trieszti 1888. évi kiállításon bronz-éremmel. A bécsi 1883. é. nemzetk. gyógyszerész, kiállításon ezüst-éremmel. A toróntál-megyel gazdas, kiállításon 1884-ben ez. díszoklevéllel. A budapesti 1885. évi oroz. kiállításon a nagy éremmel haladás*és versenyképességért. kitűnő szolgálatot tesz főleg az emésztési zavaroknál ■ a gyomornak az idegrendszer bánfáiméin alapuló bajaiban. Általában a víz mindazon kóroknál kiváló figyelmet érdemel, melyekben a szervi élet támogatása és az idegrendszer működésének fölfokozása kívánatos. Borral használva kiterjedi kedveltségnek örvend. rlAfilflll'M B ^íálHtónái Úgyszintén kapható minden gyógyszertárban, fűszerkereskedésben és vendéglőben. Az 1885-ik évi elszállítás B.-Gyulán kapható: Ferentzy Alajos, ifj. Kohlmann Ferencz, és özv. Féhn Jánosnénál. 49.11^ ttc iez s a-. első magyar tizedes- és százados- hídmérleg-gyára Budapesten. ajánlja elismert jó gyártmányait mindennemű mérlegekben, kitűnő minőségoen olcsó árak mellett. GAZDASÁGI GÉPEK NAGY RAKTÁRA. Gyár: VE óriás nlcza 41., tömő utcza 10. Mtár: VII. Károly Körút 1. Kerepesi nt sarkánKépes Árjegyzék Ingyen és bérmentve lsüldetiK. Árverési hirdetmény. A b.-gyulai kir. törvényszék, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy a békésmegyei takarékpénztár végrehajtatnak Csáki Ferencz gyulai lakos végrehajtást szenvedő elleni 260 frt tőke követelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a gyulai 617. sz. tjkvben A I I. rsz. a. felvett s végrehajtást szenvedő egyedüli tulajdonát képező (2300—301.) hrsz. beltelkes házra az árverést 600 frtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte, és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1886. évi november hó 27-ik napján d. e. 9 órakor a gyulai kir. törvényszék árverelő helyiségében megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az in- " gatlan becsárának 10 százalékát, vagyis 60 frtot készpénzben, vagy az 1881. LX. t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi nov. x-én 3333. sz. a. kelt igazság- ügyministeri rendelet 8. § ában kijelölt ova- dékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál elöle- . ges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. i4i. 1—1 Kir. tszék, tk. oszt. Gyulán, 1886, szept. 4. Nogáll, ein. helyettes. Mészáros, jegyző. Özv. Féhn Jánosné fűszer- anyag és festék áruk kereskedésében egy jó házból való fiú felvételik. Polgári iskolát végzett előnyben részesül. i42. 1—3 vize használata után — egy üveggel 40 kr. — még valaha fogfájást kap vagy lebellete bűzös leend. Dr. Greensill fog- szépitöje, mely a szájvíz után használandó, a fogakat fényes fehérré teszi. A szer ar- talmatlansága biztosittatik. Ára 40 kr. . Kapható gyógytárakban illatszerkereskedésekben, s előkelő fodrászoknál. Dr. Greensill Róbert, tanár Páriában. Formc- tár Budapesten : Török Józsefnél VI. Ki- rály-utcza 12., Dankovszki Istvánnál V. József-tér 2. Gyulán'. Orley gyógytárában Petroff Mihály fodrásznál. 120.4—20 B.-Gyulán, 1888. Nyomatott Dobay János könyvnyomdájában,
