Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-06-13 / 24. szám
34-ik szám. Gyula, 1886. junius 13-án. V. évfolyam. r Szerkesztőség: 1 Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 írt — kr. Fé lévre 1..........| | 5° » Évnegyedre I .. i | 25 „ \ Egyes szám ára 10 kr fcs_____________________ r A Tá rsadalmi és közgazdászaid hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh CryÖFgy5 munkatárs: Bodoky Zoltán. 1 •Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János Icönyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetőse k szabott áron fogadtatnak el Gyglán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. Hirdetésék felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szekott előnyös árakon Tömnyliatósági i községi közélet. Nyílt válasz dr. Szem ián Kálmán megyebizottsági tag úrhoz.*1') A megyei bank ügyében tett felszólalásomra vonatkozó s 13 napi töprengés után közölt hizelgö sorai túlságos elismeréssel telvék s ez egyben nem érthetünk egyet, hanem abban igen, miszerint én is beismerem, hogy tanulnunk kell s e tekintetben elárult tudnivágyát teljesen kielégíthetni vélem, ha utalok az 1870. évi 42. az 1871. évi .18. és az 1875. évi 37. t. czikkekre. Hírlapi szóváltásba e már közgyűlésiig tárgyalt és ismét, sőt bizottságban is tárgyalandó ügyben azért nem tartom gyakorlatinak belebocsátkozni, mert épen a nehéz kérdések szérény tapasztalásom szerint csakis sziikebb körben oldhatók meg. Egy tévedést azonban helyre kell igazitanom s ez az, hogy a távol kelet hi telviszonyainak javítására megyénk keretén belől hatni soha gondolatomban sem volt Ez képzelgés. A ki sokat markol: keveset szőrit. Apai hiúsága keresztapassággal ruhás föl, mely megtiszteltetésre mondhatnám hogy halva szülötteknél ez ideig merőben szokatlan keresztapáról gondoskodni, de hallgatok, mert toliam szabadságát korlá tozza a föltétien tisztelet, melylyel azok iránt viseltetem, a kiknek hátaik mögül jő a szó. S hogy a válasz se nélkülözzön latin kifejezést: Sapienti sat! Tagtársi üdvözlettel: Szarvason 1886. junius 1-én. Haviár Dani A hírlapirodalom megyénkben. A közmivelődés, az ismeretek és fel világosodás terjesztésének leghatalmasabb eszköze : a sajtó. Különösen a hírlapirodalom, egyik nemző oka, főtényezője a nemzeti értelem lehető legnagyobb kifejtésének, melyből „nemzetiség, honszeretét, köziélek, polgári erény, közboldogság s nemzeti dicsőség fakad. A hírlap az egyik legfontosabb ,nép- névelési eszköz, mely az embereket meg- ösmerteti rendeltetésükkel, jogaik s kötelességeikkel. Fejleszti a nép szellemét, nemesbiti erkölcseit, megtartja jó szokásait s kiirtja a roszakat. A hírlap az erény, az erkölcsiség, a jogosság védszere s éles fegyver a bűn, romlottság, a jogtalanság ellen. E téren adhat a nemzet nézeteinek, óhajának, akaratának legkönnyebben s legnyomatékosabban kifejezést. A hírlap az, mely által politikai ismereteket, műveltséget szerezhet a nép ; — s bevetheti irányadó szavát azon mérlegbe, mel/nek egyensúlyától jobb sorsa függ. Ez tanítja meg a honpolgárokat jogaik helyis gyakorlatára, kötelmeik pontos teljesítésére. A hírlap az alkotmány, a közjogok legbiztosabb s megvesztegethetetlen őre, legerősebb tántorithatlan védője ; a gondolatok szabad nyilvánításának legköny- nyebben használható, igénybevehető tere ; +) Múlt számunkból postai késlekedés miatt kimaradt Szerk. ez, mely lehetségessé teszi, hogy mindenkinek cselekménye a közvélemény Ítélete alá bocsájtassék. Nem ezéluuk a hírlapirodalomnak a közművelődés, a nemzeti értelem, politikai viszonyok fejlesztésére irányuló fontos hatását tüzetesebben felsorolni; nem czélunk azon üdvös eredményeket feltüntetni, melyeket elérni minden országos, s igy az össznemzetre kiható érdekeket szolgáló hírlapnak hivatása; nem czélunk körvonalozni azon feladatot, melynek betöltése egy szükebb körben mozgó vidéki hírlap főtörekvése : hanem igen is szólunk a már számtalanszor hangoztatott azon főbb nehézségekről, melyek a vidéki hírlapírót munkálkodásának sikerében czélja elérésében gátolják; szólunk azon akadályokról melyek hírlapirodalmunk fejlődésére, különösen megyénkben zsib- basztólag hatnak, s a szerkesztőnél a munkakedvet, kitartást s erélyes bátorságot csökkentik. Nem a hírlap szerkesztés anyagi aka dályairól szólunk mi, ezt más alkalommal szellőztetjük ; hanem igen is megyénk ér telmes osztálya nagyrészének, azon indo entiájáról, azon káros törekvéseiről, me lyekkel a hírlapírók minden lépten-nyo- mon találkoznak. Általában az egész országban, úgy nálunk is a vidéki hírlap szerkesztésre vállalkozó egyéneket, nem határozottan felismerhető hivatottság, — a hírlap irás egyéni szükség érzete ; hanem a társadal mi élet fejlesztésének, a közművelődés előmozdításának, a gazdászati, ipar és ke reskedelmi; közigazgatási és törvényke zési helyi érdekek nyilvántartásának, is mertetésének, javításának ezélzata vezeti a szerkesztői asztalhoz. Sajnos, látnunk kell gyakran ezze ellenkező czélnak jelenségeit is. Egyes vá rosokban képződött politikai és társadalmi pártok tekintet nélkül a jól felfogott köz érdekre, a párt vagy a pártvezérek érdé keinek szolgálatára hírlapot létesítenek melyek az egymás iránti engesztelhetlen gyűlölet kifakadásaival telvék, s sárra dobálják egymást, a pártok s pártvezérek lealacsonyitásában érvényesítik nemesebb munkára képesített erejüket. — Látnunk kell napjainkban azt is, hogy a sok évi irói működés által táplált nemes ambitio is szükségtelenül, czéltalanul, kellő szel lemi i anyagi erő, támogatás mellett hírlap kiadás és szei’kesztésben vél kielégítést találni — ott, hol egy már évek óta létező hírlap mellett egy másiknak is kiadása és szerkesztése, czélttévesztett eszme, működés, erő nélküli erőlködés. Tehetségesebb Íróink — kevés kivétellel — a fővárosban élnek, hol tehetségük I munkásságuk kifejtésének sokkal nagyobb s hálásabb tér kínálkozik, mint a vidéken. Azok ott egész idejöket a hivatásszerű működésnek szentelik, mig a vidéken leginkább az egész más életpzél felé törekvő — és sok oldalú munkásság által elfoglalt egyének, egyrészről a hiva- tottabb erők hiánya miatt, másrészről, helyi érdekeket szolgáló birlap létezésének szükségétől indíttatva: kénytelenek vállalkozni oly munkára, melynek a helyi érdekek szerint való teljesítésére, ha ugyan elég képesek és alkalmasak lennének is; de sok oldalú elfoglaltságuk s főképen az életszükségletek megszerzése végett teljesített nehéz munkálkodásuk miatt, alig marad arra elég idejük. Nem lehet mondani, hogy a vidéki hírlap szerkesztőt munkásságra a dics- vágy, vagy az irói hírnévre vergődés ösztöne vezérli; mert azon tevékenység után, melyet egy vidéki birlap szerkesztés igényel, nem köritheti a szerkesztő homlokát hervadhatlan babér s nem emelheti a dicsőség magas fokára nehány helyi érdekű cözvélemény. Inkább csak statistikai működés a vidéki hírlap szerkesztés, az ország egy kis része társadalmi, gazdászati, par és kereskedelmi viszonyainak, az gazgatás és igazságszolgáltatási tevékenységnek ismertetése, felsorolása azon tényeknek, melyek közéletünknek főbb mozzanatait képezik, — s néha-néha foglalkozik csak eszmékkel, elvekkel, melyek a közélet terén jelentkező bajok orvoslását czélozzák I ritkán törekszik újításokat lé tesiteni; s ezen ismertetések, .javítási i újítási törekvések oly hely i • érdeküek, s magukban véve oly jelentéktelenek, hogy lépcsőül talán ha szolgálhatnának is, de nem emelik az irót a Parnassusra. Nem vezérelheti a vidéki hírlap szer kesztőt e munkára az anyagi haszon sem mert hiszen oly nyomorúságos viszonyok között vagyunk, még ez anyagilag elő haladottabb megyénkben is, hogy a szer kesztőnek, azon fárasztó szellemi munkás ságát, a szerkesztéssel kapcsolatos sok já rást-kelóst, melyet a közönség érdekében tesz, még tetemes kiadásokkal is kell pó to.lnia. S ha ily körülmények közt saját dől gaink, érdekeink szembetűnő hátrányára nem szólva a pártérdekből s nemes am bitióból s irói dicsvágyból kiadott s szer kesztett vidéki hírlapokról — alávetjül magunkat azon közszükségletnek, mely egy hirlap létesítésében és fentartásában nyilvánul: nem kötelessége-e minden ne me8ebb gondolkozásu egyénnek, ereje tehetségéhez képest segédkezet nyújtani a közérdeket — önzéstelenül — szolgáló szerkesztőnek; nem kötelessége-e minden előbbre haladásunk szükséges voltát mii veit embernek időnként megyei, község: közéletünk, társadalmi viszonyainkból me ritett tapasztalatainak, nézeteinek kifeje zést adni, ismereteit tudományát a közér dek szempontjából polgártársai előmene telére érvényesíteni, hasznosbitani | S mit tapasztalunk e helyett? Alig van megye, hol tudományosan képzet! szakavatott .egyének oly nagy számmal lennének, mint nálunk. Megyén minden városának, községének van értei mes polgársága, s mindenütt van tudó mányosau képzett egyén is elég. kik ugyancsak szembetűnő hasznot tehetnének a közművelődésnek, ha ismereteiket, lu dományukat polgártársaikkal a hírlap te rén is közölve, azok felfogását, .értelmi fejlődését elősegítenék. Ismerek egyéneket, kik a tudomá tíyos képzettség oly szinvonaláu állanak, hogy szavuk bármely országos ügy vitatásánál is nyomatékkai birna, — munkásságukat bármely fővárosi társadalmi, politikai vagy tudományos szaklap is örömmel üdvözölné; ismerek egyéneket, kik minduntalan hangoztatják, azon nemes eszméket, melyek sikeres keresztül vitelére a sajtó hivatva van; azon kötelezettséget, melylyel a müveit ember a nagy- közönség irányában tartozik; kik magukat az értelmi fejlődés harezosainak vallják I ezen egyének szükségét is elösme- rik a helyi hirlapok létezésének; sőt azok létesítése tekintetében szövetkeznek is, szellemi és anyagi támogatást ígérve oda hatnak, hogy a hirlap szerkesztésére vállalkozzék ; de a helyett, hogy szép tehetségeiket, ismereteiket a kötelességszerü működésen túl a közönség művelése, s helyes vezetése érdekében órtókesbiteni s a . hírlapírót nehéz feladatában — sok esetben a tett Ígérethez képest támogatüi törekednének: tudományosságuk, szakava- tottságuk legtöbbször a közönség érdekeit szolgáló tevékeny erők mérlegelésére működésűk bírálatára szorítkozik; s midőn a magára hagyott hírlapíró kénytelen minden egyes számban társadalmi, gazdászati, ipari, kereskedelmi, irodalmi, nevelésügyi tárcza czikkeket gyártaui: — az igen természetesen előforduló gyengeségek, hiányok vagy hibák felett gúnyos, kicsinylő mosolyban nyilvánul. Vaunak olyanok, kiket az ég kiváló tehetségekkel áldott meg s ’ kik mesterművek alkotására lennének képesek; de mindennapi élvezeteiktől nem hajlandók elvonni csak egy órát is, hogy azt a közérdeknek áldozzák, s vannak ezek közt olyanok is, kiket a munkálkodástól a szerkesztő, vagy a hirtap fentartói, támogatói iránt táplált ellenszenv, indokolatlan félreértés bizalmatlanság s több alig érthető kicsinyes okok tartóztatnak, vissza, kik a legnemesebb irányú egyesülésben klikk uralomra való törekvést keresnek s nem csak bukni hagyják a tiszta, öntudattal szolgáló hírlapot, de megragadnak minden alkalmat előkészíteni, siettetni a bukást, — hogy hasonló sorsra juttassák a kővetkezőt is. y Ha visszatekintünk a városunkban egy pár évtized alatt megjelent hírlapokra emlékeznünk kell az örökös vesződségre, melylyel a hirlap kiadása és szerkesztése járt Az anyagi rész alig adott gondot, de a lap szellemi terén évről évre ismétlődtek a bajok. Alig akadt évek hossza során, át megyei tisztviselő, ki annyi fáradságot vett volna magának, hogy a megyei élet körében felmerült fontosabb mozzanatokról hírlapi ismertetést adott volna a nagy közönségnek; melyik község tisztviselője segítette elő azon ezéluuk elérését, hogy a községében előfordult nevezetesebb közérdekű eseményeket, fontosabb változásokat a nagyközönséggel. megismertetne volna. — Úgy vagyunk vele mi is, úgy megyei laptársaink, hogy egyik-másik községnek még nevét sem említhetjük fel hónapokon át, mintha ott mi sem történnék, mintha nem is léteznének. Ha azok, kik oly nagy bangón bi- rálgatják megyei hirlap irodalmunk gyengeségét, lapjaink hiányait, időnként egy- magvas czikkel lépnének a közönség a mellett, hogy igen megkönnyite- a szerkesztők különben is elég terhes feladatát, hasznos szolgálatot tennének a nagy közönségnek, a megyei hírlapirodalomnak. o. S'egy elé: nék A közigazgatási bizottság üléséről. Békésmegye közigazgatási bizottsága f. hó 7-én tartotta meg rendes havi ülését Beliczey István főispán elnöklete alatt, az ülés lefolyásáról következőket írja tudósítónk: . , . , I. Az alispáni jelentés tudomásul vétele után Bankó Pál szarvasi illetőségű katona, az 1868. évi XL. t. ez. 27. §-a alapján a további tényleges szolgálat alóli felmentés kedvezményében részesitendőnek. határoztatok, Kalmár Yincze endrődi és Wolf Ádám mező-berényi illetőségű katonák -kivételes nősülési engedélyért beadott kérvényükkel külső gazdasági birtok elégtelensége miatt elutasittattak. II. Békés községe által az 1885. évről kimutatott közmnnka-tartozás, moly összesen 564 frt 50 krt tesz behajthatatlanság miatt töröltetek. III. A gyomai izraelita, anyakönyvi kerület elnöksége azon kérelmével, mely szerint az eddigi ideiglenes anyakönyvvézető még 2—3 évig meghagyassék — elutasittatott, — elleuben az anyakönyv vezetői állásnak megfelelő képesítéssel Lapunk mai számához fél iv melléklet Tan csatolva.
