Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-17 / 20. szám

SO-ik szám

Gyula, 1885. náiájus 17-én

IV* évfolyam*

T

1

Szerkesztőség:

Főtér, Prág-féle ház, Dóbay János könyvárus üzlete, hova á lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak viasza.

Előfizetési dij:

Egész évre .. ..

.. 5 frt — kr.

Félévre ..........

.. 2 , 5« ,

Évnegyedre ..

•• I ,'á 25 n

Egyes szám

ára 10 kr. j

____________

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS'KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakwA megyei közgyűlés előtt.

A meghívó oly sok, és közötte annyi fontos tárgyat tartalmaz, hogy a tavaszi közgyűlés csaknem egész hétre, és mondják hogy érdekes lefolyásúnak ígérkezikTöbb ízben nehezteltük, hogy a bizottság tagjai vajmi kevés elöleges tájékozást nyerhetnek a tanácskozási tárgyak felől. — A miniszteri rendeletek, törvény- hatósági levelek, állandó választmányi előterjesztések, községi kérvények rendelkezései, kívánalmai és véleményei akárhányszor meglepetést képviselnek a hallgatóra, amelyet az először és egyetlen egyszer hall, s amelynek mélyébe csupán hosszas s többnyire unalmas t^rgyalás után sem bir behatolni, annál kevésbbé képes pedig alaposan hozzászólani, úgy hogy gondolkodó, szakképzett és tehetséges ember is esetleges felszólalásával a legnagyobb fokú blarnázsnak teheti ki magát egyszerűen azért, mert a napirenden levő , tárgynak előzményeit, s az abban eddigelé tett intézkedéseket nem ösmeii. — A megyei önkormányzati jog iránt fájdalom mindinkább fokozódó közönynek egyik tagad- hatlan indoka épen ama körülményben rejlik, hogy a törvényhatóságnak sokszor igen fontos életbevágó ügyeit a megye kormányzóján kivül egyedül a referens tisztviselő ösmeri, s igy eme ügy kellő előkészítés és informátió hijjáu nem képes maga iránt érdeklődést kelteni, — a fölötte meginduló tanácskozás, esetleges vita s nem ritkán maga a határozat pedig nem áll az ügy fontosságának színvonalán.

Igaz, hogy ezen gyökeresen változtatni s illetőleg más viszonyokat teremRózsa-rege.

A sivatag rózsáról álmodott,

És sivatagról — ki hinné ? — a rózsa;

De a mi ennél még sokkal bohóbb:

A sors szeszélye őket összehozta.

És mi történt? mi is történhetett?

Pár forró csók I s meghalt a drága rózsa; Hervadtan hullt le gyöngéd levele,

És porait a Számum szét taposta.

S ti hiszitek: itt vége a regének,

S a többi rózsák okultak szegények ?

Kutassátok csak gonddal sorra őket,

S fogtok találni köztük szenvedőket; Fogtok s pedig a legszebbek között, Kiket a regg is álmában köszönt, Félénken érint a lágy napsugár Köztük a szellő elfogulva jár Zománczukon a harmat is remeg,

Oly bűbájosok, oly gyöngódek.

Ezeknek hogyha lelkét értenétek S ismernétek a szines illat-beszédet Megtudnátok, hogy az a bús rege: Egyetlen álmunk, éltünk mindene 1

Benedek Aladár.

Soha többé — mind örökké.

Irta: Déri Gyula.

(Vége.)

— Miért hivatott magához, miért akart velem találkozni? Miért nem hagyott magamra ; hiszen én kerültem volna, és egyetlen szemrehányó szavamat se hallotta volna sohasem 1

— Mert szeretlek, még mindig szeretlek, — szól a nő kitörő szenvedélylyel, s odaomteni, ahhoz nem elég a puszta jóakarat; ehhez a törvényhatóságoknak s illetőleg a közigazgatásnak gyökeres reformja kel- lepe, ami rövid idő alatt nem fog bekö- vótkezni. De a jóakarat addig is képes volna figyelemre méltó eredményeket felmutatni, ha a megyei közügyekkel hivatásuknál fogva foglalkozók, leküzdve a nyilvánosság iránt viseltető közönyüket, ellenszenvüket, leküzdve legtöbb ízben restségüket, egyik-másik fontosabb ügy iránti érdeklődésüknél s szeretetüknél fogva igyekeznék azt a megyei sajtóban ösmer tetni, megvilágítani, megbirálni; rövid idő alatt tapasztalhatnák, hogy ha egy közgyűlés meghivójában jelzett sorozat tárgyai tiémi előleges ösmertetésben részesültek vagy esetleg polémiát is provokáltak, nem csupán tisztviselői állások betöltése az, ami ennek a gyűlésnek látogatottságát vagy érdekeltségét biztosithatja.

Mert még most s a mai viszonyok közt tagadbatlanul nagyobb érdeklődésre tarthat számot egy aljegyzői. vagy szol- gabirói segédi állás betöltése, mint aminő érdeklődést keltettek (jobban mondva nem keltettek) például a kataszteri sérelmek, amelyek száz és százezrek erejéig sértik, közönségünk érdekeit, s amelyekkel szemben még ma — amidőn'“fájdalom az"o‘r-: voslásnak reménye és lehetősége is vissza- hozhatlanul és végkép ki van zárva — ismételjük még ma is szoros meggyőződésünk, bogyhaa megyenem viseltetett volna közöny- nyel a földbirtokos közönségnek eme, csaknem életbevágóan fontos érdeke iránt, ha a megyei közgyűlés idejében megtette volna a lehetőleges intézkedéseket, akkor a tiszta jövedelmi fokozatok nem lehetnének oly

aványtalanok köztünk és a szomszéd törvényhatóságok között, s Békésmegye százezrekkel kisebb adót fizetne.

Mai viszonyaink között még őszintén örülnünk kell, ha minden közgyűlés egy- egy tisztviselői állás betöltésével áll kapcsolatban, természetesen csak akkor, hä több pályázó van, s mindeniknek megéli a maga tábora; igy mig a választáson keresztülesünk, äz alispáni jelentés is ,— természetesen csakis „egy füst alatt“ i— számot tarthat nagyobb hallgatóságra s némi érdeklődésre; esetleg még a mi inszteri rendeleteket is meghallgatják, ha akkoráig a választáson túl nem estek. De már a törvényhatósági levelek valósziuü- leg, az állandó választmány' előterjesztései I a községek kérvényei pedig csakis úgynevezett „muszáj hallgató“-kat tudnak az érdekelteken kivül a díszteremhez bilincselni.

Vájjon a mostani közgyűlés lefolyása is igazolja-e egy évtized múltjából levont eme következtetésünket? Azt hisszük hogy igen, s nagyon örvendenénk, ha ezúttal, vagy e téren bármikor is csalódnánk.

Megyei közügyek.

Békésmegye közigazgatási blíoTfságának B.-Gyuíán 1885. május ll-én tartott ülése.

Beliczey István megyei főispán elnöklete alatt résztvettek: Jancsovics Pál alispán, Márki Lajos főjegyző, Oláh György tiszti ügyész, Nagy Károly árvaszéki elnök, Dr. Kovács István megyei főorvos, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Thaly István kir. mérnök, Iíaczvinszky Kálmán kir. adó- felügyelö, Székács István megyei közgazdasági

előadó, Keller Imre erdőügyi albizottsági elnök, Fejér Béla, Kalmár Mihály és Warságh Béla bizottsági tagpk.

A bizottság távol lévő tagjainak elmaradásaik igazoltatott.

A tanácskozás megnyitása után, olvastatott a megye alispánjának a hatásköréhez tartozó közigazgatási ágak f, évi ápril havi állapotáról szóló — e lap külön hasábjában egész terjedelmében közölt — jelentése, mi helyeslő tudomásul vétetvén, az abban foglalt iuditványboz képest az orosházai piacztér, a az ezen átvonuló útvonal kövezés munkálatainak ellenőrzése és felügyeletével Orosháza község mérnöke bízatott még.

Ugyancsak a megye alispánja által f. évi ápril hó 13 ától május 11-éig ülésen kivül elintézett közigazgatási .bizottsági ügydarabokról bemutatott jegyzék szintén tudomásul vétetett.

Az alispáui elpterjesztések tárgyat képező úgynevezett katonai ügyek az előadói javaslat szerint iutéatettek el, s ezek alapján:

A békési megyei koinp 10 kr napi dijj mellett Vakarcs László békési lakos felügyeletére bízatni;

Trelort Ágoston csabacsüdi uagybirtokos fel- folyamodása folytán, a reá illetéktelenül kirótt községi adótöbblet leírására Szt.-András községe utasittatni;

Csorvás községében jtiO J’rt. 50 kr közmunka íáltsági tartozás elszegényedés szintén töröltetni — rendeltetett.

A tiszti iigész javaslatai alapján Sekvarez Salamon csabai (elebbezése — az építkezési ügyében hozott szolgabirói határozat ellen S vissza-, utnsittatott; Grimm Sámuel gyomai lakos regale bérlőnek Winckler János gyomai lakos elleni {egale csoukitási ügyében, a közigazgatási bizottság Ill-ad fokú határozata ellen benyújtott feleb- bezése am. kir. belügyminiszterhez felterjesztett;

Iik kedvese lábai elé, kit egykor ő taszított el magátol.

— Mit érne, ha a múlt örömeinek én is megnyitnám a szivemet ? — válaszol a férfi, fölemelve a térdelöt.

— Mi erény volt akkor, bűn volna ma. Te jóvá akarod tenni mindazt, mit ellenem vétettél, s nem gondolod meg, hogy a mely pillanatban keblemre veted magad, eszményi szerelmünk tisztaságát éri -szenny ... Váljunk el itt. Ma csak boldogtalan vagyok, de a sebbel szivemben még találok nyugalmat. Szerelmünk emlékét tisztán, fényesen látom ragyogni a múltban, s a hideg sugár oly jól esik az én szemeimnek. Ne csábíts most arra, hogy sárba tiporjam az eszményt ; mi marad nekem, ha ezt iá elvesztettem ?

— Én boldogságot kérni jöttem hozzád, — mond a nő,

A fqrfi arcán az első gúnyos mosoly jelenik meg egy pillanatra. Aztán elsimul az is.

— Tévelygő boldogtalan, — szól szánalommal. Azt hiszed, én az, asszonyt szerettem benned s nem az eszményt? Hogy engem egy élet boldogtalanságáért kárpótolsz, ha karjaimba.veted magadat? Nem pillanataim megédesitéseért szerettelek én, de szived dobogásának szakadatlan vallomásaira, szerelmednek lelked mélyéből fakadó kiapadhatatlan forrására voltam én szomjas, minden szavad hallására, minden mosolyod látására. Ezért küzdöttem én álmatlan munka [mellett átvirrasztott fjeken, s ezért jutottam 'oly közéi a bukáshoz. Ha ettől megfosztottál, váljunk el, kerüljük egymást; látásod csak veszteségem nagyságát juttatja eszembe, s a veszteségért nem kárpótolsz <— soha többéi.

— Ha úgy meghűlhetett a szived, akkor én mégis forróbban szerettelek! válaszol a hölgy szenvedélylyel.

— Forróban-e? Ezt bizonyítja kegyetlen tetted, mire mentséget nem találsz, ha még

UŐm/\oaViU lfAlno 1C C7Q7C OC ű7Pf»

szer, mint a minőnek hittel. Mert erte küzdöttem sha buktam volna is, neked Volt legkevesebb jogod, követ dobni reám.

— Hiszen nem én tettem, esküszöin neked, nem én! Kényszeritettek rá s a megcsalt, kijátszott csak ezen az áron adták bocsánatukat. Én gyöngye leány voltam, kinek sem akarata, sem ereje, s úgy elhagyatva éreztem magámat mindenkitől! Téged veszve hittelek, s nem volt, ki részvéttel forduljon hozzám, de mindenki gunynyal figyelmeztetett a meg nem hallgatott intőszavak igazságára s mert minden ellened bizonyított, én azt hittem

igazúk is van.

— És elitéltél — meghallgatás nélkül ... De ha kívánták is, szérelmedet megőrizhetted ■ volna számomra titokban. Hinned kellett volna, hogy egykor lesz idő, midőn megtisztulva léphetek eléd, én nyugodtan vártam volna e pillanatra, ha éveken át hirt sem hallottam volna is rólad.

— Szüleim áldását sohasem nyerhettem volna meg. Én ösmerem szivüket. Sohasem bocsáthatták volna meg, hogy egykor megcsaltuk őket s titkolt szerelmünk bűnéért, örök átkuk kisért volna ... s ez úgy elcsüggesztett.

— Kellett nekem az • ő áldásuk, beleegyezésük,? Ha zárva tartanak, éjjel raboltalak volna el s másnap visszaküldtem volna nekik a ruhát, mit magadon hoztál. Hiszen egykor azt ígérted, hogy akaratjuk ellenére is követnél s én oly boldog voltam, hogy értem el tudtad volna hagyni az ő gazdagságukat, a fényt, pompát, kényelmet; érettem, kinek oldalán küzdelmes élet várt reád. Vagy az csak

mondva volt ?

— Óh, csak ama vallomások őszinteségé- i ben ne kétkedjél I Ha valaha megtudhatnád, hogy elválásunk óta titkon mennyit szenved- i tem. Mikor mosolyogni láttak, rejtett bána- p [tóm ott rágódott életem gyökerén —j nélküled ■ nem lehettem boldog. Hogy el nem emésztett

a Szenvedés, csalt egy remeny aKauaiyuzta. Reményem, mely a találkozással biztatott....

— S én é találkozáson • csak arra kérhetlek, ha akkor lemondhattál, mikor még lehetett volna remélned, mondj le ma, mikor a jövőtől nem várhatsz semmit. Váljunk el, férjed azóta vár reád !

— Te gyűlölsz Sándor 1 kiált fel a nő kétségbeesetten.

— Szánlak, és szánom magamat — válaszol reszkető szavakkal a férfi. Aztán felállva folytatja : Ne kínozzuk egymást tovább . . . Váljunk el örökre . .---»

A nő szemben áll vele kezeit összekulcsolva nyújtja felé.

— Isten veled, feledj el — mondja amaz, búsan intve s megfordul, hogy távozzék..

— Sándor 11 hangzik a nő velőkig hatósikolya, mire viszariéz és szemben fogadja az utána rohanó nőt, kinek kikelt arczán a köny- nyek egész patakja omlik alá.

E látvány megrendíti, s pillanatra meglágyítja szivét, s karjait kitárja, hogy magához ölelje a bűnbánó hütalent. De a másik pillanatban már aláhanyatlik mindkét keze.

Aztán még nehány kínos másodperczig mereven, szótlanul nézik egymást.

—í Nincs kegyelem? kérdi végre a nő a kétségbeesés fuldokló hangján.

Soha többé! felel a férfi s a következő pillanatban kinyitja a szoba ajtaját.

Egy sikoltás, egy zuhanás, hátra néz s eszméletlenül elterülve látja a földön a nőt, kit oly nagyon szeretett mindig.

Hirtelen odasiet az elMélthoz, nyaka köré fonja karjait s szenvedélyes hosszú csókot nyom ajkaira. Aztán fölemeli, ölében odaviszi a puha pamlagra, még egyszer megcsókolja ajkát, bezárult szemeit, piczi kezét , . . egy könycseppet letöröl, arczárói . . . Aztán sietve elhagyja a szobát, hogy ne lássa a nőt soha-többé, — akit szeretni fog mindörökké.