Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-03 / 18. szám
18-ik «zftm> Gyula, 1885. május 3-án. 1 tv. évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János'könyvárus üzlete, hova a' 'lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nőm adatnak vitaza. Előfizetési díj: Égési évre .......... 5 frt — kr. Fé lévre ! ..........2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyed szám ára 10 kr. . ^ -SA BÉKÉS. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEOJELE1TZK MINfcEMT VASÁRüTAP r 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A.V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Waasenstevn és Vogler (Jcmlus Gyula) Dorottya utoza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; - Bécsben: Opptélik A., Schalek HerírM, Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Szomorú következmények. Amit megtehetsz ina, ne halaszd holnapra, mert minden mulasztás megboszulja magát. A társadalom mulasztásainak és hanyagságainak következményei pedig gyakran a legveszedelmesebb és legtöbbször helyre hozhatatlan vissza hatással vannak. Különösen azon mulasztások és tévedések, a melyok erkölcsi életünket illetik, járnák romboló következményekkel. A bűnök ezer és ezer alakjainak mindig a társadalom az első magvetője, hasonlít a rósz és hanyag szülőhöz, aki hanyagul vagy épen rosszul neveli gyermekét, aki felnővén legelőször a balga szülőket bántja és keseríti meg. A társadalom egyik légsajnosabb mulasztását juttatta eszünkbe a fővárosban legutóbb történt kettős Öngyilkosság. Vágy nem vádolható-e a társadalom, mely a inig egyrészről magára hagyja a nőt, másrészről ei kölcsi tisztaságát martalékai veti élvbaj hászatának s azután saját áldozatát -— az elbuktatott nőt — elitéli s megveti. íme az Ítélet,' mely keményen de oly igazán hangzanék a két leány holt teste felett. A nő alapja a társadalomnak, mert a nő‘az érkölcsök letétemény ese, ha bűnbe taszítjuk a nőt, veszedelembe dobjuk az egész társadalmat, mert a nők etkölcs- telensége csakhamar az egész társadalom elvetemültségét szüli níeg. Épen ezért a nőt védeni, a női erkölcsöket megőrizni a sors bizonytalanságától és könyörtelenségétől, óvni őket a gonoszság cselvetései ellen, illetőleg minél kevésbhé kitenni a nőt az ostromnak, a nyomor kényszerűségének. Ez legelső és legszentebb feladata minden társadalomnak, a mélyet ha teljesít, hálás munkát Végzett, ha megfeledkezett róla, magáról feledkezett meg. Temetőben. Akit úgy szerettem, Szivem szép bálványa I.enn nyugszik a földben, Koporsóba zárva! Csöndes nyári estén Szellő suttog sírján, Sóhajomból támadt bánatomat sírván . .. Hófehér leikéből Ragyogó csillag lesz, Ott lebeg szüntelen A kedves sír felett 1 Arczának rózsái Sírvirágok lettek, Tán azért, hogy vigaszt Adjanak lelkemnek... Tündérszép szemei Oda fenn ragyognak, ^ugarivá lettek Á fölkelő napnak. Jósága angyal lett Isten közelében, Úgy örülnek neki Odafenn az égben 1 . .. Nincs hát miért sírnom Nem halt ő meg nekem, Csak átszellemült, hogy Őrangyalom legyen 1. . . .j | Ozoray Árpid. E kettős öngyilkosság is iszonya példája és büntetése i társadalmunk közönyének s mondjuk ki bátran lóvagiatlanságá- nak a nő iránt. A nőt védeni annál inkább szükséges, minél alacsonyabb volt a kunyhó a hol bölcsőjét1 ringatták, minél közönségesebbek voltak a szülők, kik őt szóval és példával nevelték, minél durvábbak és tudatlanabbak az emberek, a kik közé pályája és sorsa vézétte e nőket annál inkább gyámolitani kellene, mert anyái lesznek az alsó uépóéztályriák, melynek természetszerű feladata az, hogy az elpuhult'és elsátnyult magasabb Géposztályokat friss elemmel láása el s az emberiségnek lánglelkü férfiakat, ihlett prófétákat adjon. Ezen népíosztály leányairól megfeledkezni a legvészesebb '• következményekkel'jár, mint azt azJ alsóbb néposztályoknál felburjánzó iszonyatosnál iszonyatosabb bűnök igazolják. frfily nagy mulasztást követett el tehát a társadalom akkor, amidőn az annyiszor sürgetett, gyakran, oly megkapó szavak•’ kai ecsetelt cseléd ügyet figyelmen kívül hagyta,, vagy azt fáradozására és áldozataira méltónak nem tartotta. Hány bűnöst, hány öngyilkost nevelt, nevel még ezután is a társadalom azzal, hogy a cselédek menedék házát máig sem építette fel. Hány női becsület esik mindennap a gonoszság áldozatául, hány jó, derék anyát vészit a társadalom mindennap, s ennek ha nem is egyedüli, mindenesetre egyik főoka az, hogy nem gondoskodtunk arról, hogy a munkáik után élő s a világban legtöbbször egyedül álló szegény leánynak ha foglalkozás s otthon nélkül van, oly helyre menekülhessen, ahol a társadalom őrködik felette s ne kelljen kétes hírű egyének vendég szeretetét, drágán meg- fízetetett szívességét, mely előbb adóságba ú^ratja, — azután bűnre kényszeríti Őket. Az élbukott nőkben annyi nemes érzés, magasztos vonás, erkölcsi szépsé-, gét találunk, a melyekért mindannyi jobb séfwot érdemelt volna, s valószínű, hogy Sfliha sem szédült volna egy sem a bűn örvényébe, ha ^támaszt és vezető kezet találhatott volna az élet viharában, i Eléggé kitűnik ez a hotel Garni öngyilkos leányainak leveléből, melyben? az egyik azt iija, hogy igazán szeretett- sJ nem tudta elviselni, hogy botlásáért szemrehányásokkal illették és az ő panaszát, az ő mentségét meg sem is hallgatták, eh sem is hitték. Az ő panasza, az ő védelme, milliók panasza, milliók védelme volt, ideje, hogy aj társadalom meg is hallgassa, el is higyje, meg is értse. Megyei közügyek. Gyulavárosa képviseleti közgyűlése 1885. ápril 30-án. Elnöklő polgármester a szép számmal egy- begy ült városi képviselők- üdvözlése után előterjeszti az 1884. évi zárszámadásokat a pénzügyi szakosztály áltál megvizsgálva; ezek szerint az e^dmény a következő; A közpénztárnál bevétel 68,511 frt 82 kr, kiadás 67,948 frt 29 kr, pénztári maradvány 563 frt 58 kr, melyből 1294 frt 38 kr. 1863. évi bebajthatlan ínséges kölcsön és 730 frt 93 kr. beszedhbtlen községi-adó leírásba hozatala rendeltetett el. A városi ápolda-pénztár állaga 17,502 frt 2 kr, kiadás 2494 frt 43 kr, maradvány 15,007 frt 59 kr, Szegények föld j e~ pénztára 1525 frt 69 kr, kiadás 1524 frt 55 kr, maradvány 1 frt 14 kr. Szépészeti-alap bevétel 1958 frt 46 kr, kiadás 586 frt 90 kr; maradvány 1371 frt 56 kr. Fogyasztási-ádópénztár- bevétel 24,168 frt 10 kr, kiadás “20,001 frt 90' kr, ‘maradvány 4166 trt 20 kr. Közmunkapénztár 3957 frt 89 kr, kiadás 3200 frt 20 kr,‘maradvány 757 frt 69 kr. Arvapénztár, az árvák követelése 223,916 frí 30 V, kr, fedezet 224,628 frt 35 kr, felesleg 712 frt 4'/s kr, tartalék-alap 26,913 frt 47a kr. A polgári iskola 188s[4-ik évi zár- számadása tudomásul vétetett, eszerint az iskola bevétele volt 6199 frt 68 kr, kiadása 6174 frt 70 kr, készpénz maradványa .24 frt 98 kr.Alapítványokban a’gyulai polgári kör alapit ványa 1026 frt 92 kr, szegény tanulókat segélyzó alap 1243 frt 37 kr, a feloszlott toriife- és tüz- oltó-egylet alapja 690 frt 11 kr, az épitkezési- alap pedig 4920 frt 60 kr. Eme összes számadások felülvizsgálat végett a megyei törvényhatósághoz beterjesztetni batároztattak. II. A városi tűz rendőrség felállítása a bizottsági javaslat értelmében elhatároztatott, s a köl ségvetés elkészítésével a városi tanács megbiz&tott, önkéntes tűzoltó-egylet létesítése tekintetében tervezet s a tüzrendörség szabályrendelete készítésére a bizottság felké- retett. III. A 6 évet betöltött választott városi képvivetök “kilépése folytén az előmunkálatok készítésével a városi tanács megbizatott, s a választókerületek beosztásának tervezete,. valamint a választási elnökök és helyettes elnököknek a tanács által tett javaslata elfogadtatott. IV. A népkert részére kisajátított szőlőtulajdonosokkal kötött szerződések jóváhagyattak. V. A szabadkai tanyai lakosok kérvénye iskola építése iránt azon okból nem fogadtatott el, mert helyben az összes elemi iskolák felekezetiek lévén, azok felállítása első sorban az egyházakat illeti, méltányos segélylyel azonban a képviselőtestület készséggel hozzájárul. es Soha többé — mind örökké. Irta: Déri'Gyula. Az ernyős lámpa halvány vitága ódon autorokra veti fényét. A falon családi arcz- cépek a múlt’ századból, íizspóíos Vendég- lajjal, fürkésző szemekkel, melyek tekintete slől nincs menekvése annak, a ki reájuk nézett. Az ablakokban vifágcserepek, szegfű, -ezeda s mályva-bokrokkal; illatjuk megtölti: k kis szobát. Az egyik szögletben magas szekrényen üveges szentély, fátyollal borítva, a átyol profán szemek tekintete elől eltakarja így hosszá élet édes és keserű pillanatainak írtilékeit. Elhunyt kedvesek arczképeit, hajfürtöket, egy-egy ruhafoszlányt, megsárgult leendőt, báli keztyüt, karikagyűrűt. .. Idegennek ócska lomtár, a regényes nagynéninek valódi ereklyetár. Az asztal mellett fiatal férfi ül s egy keskeny hajtású levél olvasásába mélyed. A levél csak nehány sornyi, rövid meghívó, oly rövid, hogy első’ olvasásra is meg* maradhatott emlékében s mégis, mintha két* kedhék, hogy nem csalták-e meg érzékei, jóra és újra átolvassa. Aztán sóhajtva föláll és föl-alá járni kezd i szobában. S amint körültekint, életre- kelnek azok a perczek, melyeket égykor, évek ílőtt á szerelmeseket pártoló naLgynéni haj- ékában e helyen1 átélt. Egy pillanat alatt föl- nelegedni érzi benáejét, szívé mintha szabn- labban dobogna, érzelmei újra lobbadoznak s íideg, komor arezán két fénylő könycsepp 'ut Végig. Küzdeni akar a gyöngeáége ellen, de elke az emlékek uralma alól nem ragadhatja ci magát. Tavaszi virágok édes illatát érzi, ifjú üde lombokon megtörő verőfény világit arczára, lágy akkordjait hallja a szellő fuval- mának. Leikéből csodás varázslat kitörlé hosz- szú évek sötét történetét, meghalt, elűzött vágyak, remények a világ minden tája felől, menyboltról és föld alul, fényes, ragyogó szárnyakon repülnek megnyílt kebelébe, mint sötét éjjel a lugasban kigyult lámpatüzhöz fölébredt tarka pillék tábora. Behunyja szemeit s bűbájos világ tárul föl lelke előtt. Mintha fehérlő felhők táborából büszke csarnok szállna le nesztelen, fölötte bíbor fény, alatta tó. A habok tükrében karcsú minaretákat, oszlopokat, bolt-iveket lát ragyogni, ablaksoroka fényleni. Szelíd najádok úsznak felé, tündérmesék vilii népe tánczol körülte, s hint virágot lábai elé. S najád és vilii híva integetnek, a csarnok ablaka megnyílik, s egy arcz jelenik meg, egy mosolygó tündéri arcz, büszke és mosolygó, mint a madonna-kép. ^ e kép eszébe hozza mind, mi volt egykor, ,S mivé lett miatta. A vazázslat egy pillantás alatt szerte foszlik most, szemei kinyílnak, s nincs egyéb előtte, csak az a levél. A levél I Önkénytelenül megnézi újra, aztan eldobja magától, föláll, rá akar taposni, de csak megáll előtte, aztán lehajlik s kebelébe rejti. Mi vezethette rá azt a nőt, hogy oljy hosszú idő után kedve jöjjön a hegedő sebeket fölszaggatni? Irigyti tőle még a nyugalmat is, azt az egyetlen kincsetj mit oly hosz- szu szenvedés árán vásárolt meg ? Hiszen, t)a még mindig bűnösnek hiszi is, a sors, j mely osztályrészéül jutott, elég vezeklés volna ezer annyiért is; 1 miért akarja hát még tovább is gyötörni, büntetni? És, nem rég elfeledhette volna már a múltat minden örömével, bánatával együtt ? hisz rá a jelen nem hozott szenvedést, gyászt; ő boldog lett, irigyli mindenki s bámulják, mint egy is emlékszik e büszke úrnő azokra a gyermekes ábrándokra, s a leánykori, ábrándok eszményképére, ő reá ? A fátyol, mely azt a kort fedi, elég sürü lehet már, a feledés kézé évek óta szövi. Mert igy van az jól. Azt’ a történetet, mely őket elválasztotta, jobb is kitörölni az emlé- kézetből, azokkal az érzelmekkel együtt, melyek egykor a sziveiket összekötők. Azért kerülte évek óta a találkozást, azért tért ki htjából. S íme mégis! Annyi év múlva az első véletlen találkozás után az a büszke asszony ide hívja őt! Ide, rokona lakásába, ki egykor titkos szerelmük egyetlen pártfogója volt. Ide, a kis szbbába, hol ma is minden a régi, a bútorok, képek, a virágok, — hol minden, de rtiinden régi ismerősként üdvözli mindkettőjüket a boldog napokból, midőn ártatlan, édes titkaik tanúi voltak. A vén kályha mellett a fal hosszában itt nyújtózik még a díván, ezen ültek gyakorta boldog meghittségben. Itt simogatta a szerelmes leány az ő hajfürtjeit, itt fonták egymás nyaka körül remegő karjaikat, itt loptak csókot egymás ajkairól. Az a két zsölye ott a kályha előtt nem ugyanannyit tudna-e beszélni? Nem ültek-e sok boldog'estén rajtuk,-beszélgetve jövőjükről, beleálmodva magukat abba az időbe, mikor majd sáját otthonukban ülhetnek igy kandalló előtt, remegés nélkül, bizton gyönyörködhetnek egymás szemeiben s a táncoló pici lángocskák tündérjátékában ? A férfi egy könyet töröl ki szeméből, aztán megerősíti szivét. Lassan visszanyeri nyugalmát s elfogultság nélkül gondol arra a
