Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-03-29 / 13. szám
13-ik szám Gyula, 1885. márczius 29-én IV. évfolyam f----------------1 Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. Félévre .......... 2 » 50 # Évnegyedre .. •• I » 25 „ Egyes szám ára 10 kr. 1 L r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASAENAP. 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Hciasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Bang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Tisztelettel kérjük, mindazon, t. előfizetőinket kiknek előfizetéseik e hé régével lejárnak, hogy azt mentői előkb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldéséhen fennakadás tör- ténjék. Gyula, 1885. márczius 28. Több mint 20 éve, ha jól emlékszünk t— még 1862. évben lett Gyulavárosánál Ferenczy Alajos városi képviselő által indítvány téve a tttzrendőrségnek szervezése tárgyában; a tervezet akkor ki lett nyomtatva s a lakosság között szétosztva a nélkül, hogy e téren valami történt volna. 12 év óta többször lett hangoztatva Gyulavárosa képviseleti közgyűlésében az akkor elhintett eszme a nélkül, hogy visz- haugra talált volna annak életbeléptetése; az ok mindenkor a költségtőli tartózkodás és azon érv volt, hogy tűz esetében a lakosság eléggé buzgólkodik az oltás körül s igy felesleges erre is költeni. Az ok fel lett hozva a nélkül, hogy mi ezen érveket helyeselhettük volna, nél- külözhetlen szükségessége mellett többször volt alkalmunk lapunk hasábjain is felszólalni, rámutatva a tűzoltói intézmény nélkülözhetlen szükségességére; kimutattuk, hogy a mit a múltban egyesek jóakaAz utolsó bál. — Novelette. — Irta : Kacziány Géza. (Vége.) Garathyné nagy diplomácziai gyakorlottsággal köté rá a jelenlevő fiatal emberek mindegyikére Emilia egy-egy csárdását, négyesét, kettőnek vagy háromnak titkon elmondotta, hogy csak érette jöttek a bálra, igen érthető czélzásokat téve Emíliának a kérdéses fiatal ember iránti rokonszenvére, meg- hiva őket holnapra, holnaputánra uzsonnára, ebédre (de mindegyiket külön-külön), emlegetve házát, kertjét s az ezentúl Bécsböl hozatandó báli ruhákat és legnyájasabb mosolyait pazarolva minden férfira, ki még hymen lán- czaitól szabad volt. A nős emberekkel nem törődött, sőt midőn Emilia egyik tánczát egy, időközben megnősült régi ndvarlójának elígérte, a mama köhögések s egyéb jelek által magára vonva leánya figyelmét, korholó pillantásokkal sujtá e határtalan ügyetlenségéért. Emilia aztán Sátoryval indult sétára, mialatt lassacskán a hölgy vendégek is gyülekezni kezdettek, s azon mértékben fogyott le Garathyné udvara, mig végre is mindössze Érseky ur maradt ott, kit az ügyes mama nehány menekülési kísérlete daczára is letartóztatott, nem akarván észrevenni, mily sóvár pillantásokat vet a kis diák Emilia felé s inennyire szeretne Sátory helyén lenni inkább, mint Garathynéval. A bölcs mama azonban oda nem engedte volna a világért sem, attól tartva, hogy a kis diák ott ügyetlenkedve, elrontja Emilia munkáját, mplyjyel bizonyosan ráköti magát Garathy nyakára. Pedig szegény leánynak minden előbb eszébe jutott talán, mint e számítás. Szerette Jenőt tiszta lelke egész vonzalmával, ha az ratból tettek, eme jóakaratuk nem leeud örökös, hanem nagyon is változó s idővel lohadni fog. íme a mit csak feltevésen alapulva mondtunk sokkal hamarabb következett be, mint hittük volna, mert biz lakosságunk belefáradt az önkéntes tűzoltásba és tűzeset alkalmával legnagyobb része önkéntes bámulónak vagy kritikusnak szegődött be s ha figyelmeztetve lett a mentésre, igyekezett mihamarább a helyszínéről odább állni. — A látvány gyönyörködtette, embertársa vagyonát menteni, az emberbaráti érzék lelohadt. így vagyunk évek óta fokozatosan a buzgóság mindig lejebb és lejebb szál, mig legközelebb már e buzgóság majdnem egészen elenyészett nemcsak, hanem ismeretlen roszlelküek által a mentési kísérletek is meghiusitattak az által, hogy a városrészekben elhelyezett fecskendők csövei bedugadtak s haszonvehetetlenné tétettek. A képviselőtestület tekintélyes része végre megunván a vélt fösvénykedést, ha- tározatilag kimondá Keller Imre képviseleti tag indítványára, hogy eme helyzet tovább nem tűrhető, ezen változtatni kell, és ha az indokolatlan szűkmarkúskodás képviseletünk egy részénél még tovább is tart, fog találni módot, hogy a mit önifju megkéri őt, habozás nélkül mond igent s a városka legboldogabb menyasszonyává lesz, de hogy számítással, furfanggal kösse magát rá, ahhoz Sokkal gyöngédebb lelkű és sokkal szerelmesebb volt. Most teljesen átadta magát annak a boldogságnak, hogy a szeretett ifjú karján sétálhat, közellétét érzi, beszélgetve közönyös tárgyakról, de a melyek az ő szájából hallva, mind érdekesek voltak — leánykának, — hogy tudott volna ilyenkor számítani 1 Most a szép Földessy Bella érkezik meg, s a mint Jenőt karonfogva látja Emíliával, meghajtja magát és rohan Bellához, ki büszke elégtétel érzetével, de egyúttal szemrehányá sokkal is fogadja. Sátory bálelnöki tisztjével mentegetőzik s a ború végre eloszlik a szép Bella arczáról. Emilia pedig szomorúan ül le anyja mellé, hallgatva is, nem is Érseky ur sületlenségeit, s alig felelve egy-két szóval. Hisz ime, való, hogy Jenő nem őt szereti, hanem Bellát, eleinte pedig mily figyelmes, mily gyöngéd volt iránta, mily czélzásokat tett, mint hitte Emilia, hogy szerelme viszonozta- tik, s egyszerre csak elmaradt Sátory a háztól, látogatásai meggyérültek, rövidekké váltak, barátnőitől hallotta Emilia, hogy Sátory komoly szándékkal forgolódik Bella körül, de hitelt nem adott e szavaknak. Most látja, hogy igazuk volt. Bella, igaz, hogy szép leány, de kaczér, igaz, hogy vagyonos, de szellemben nagyon alant áll, édesanyja meg egészen szótalan, igénytelen asszonyság, ki egy hangot alig ejt ki egy este. De hát a szívnek ki parancsolhat ? Mit tehet Jenő arról, hogy szereti, — gondolá tovább Emilia, — mint én mit tehetek arról, hogy csak Jenőt szeretem. Boldog Bella I ezért kellett nekem ma bálba jönnöm, hogy magam lássam, amit eddig nem hittem el . . . — Szabad kérnem nagysád az ígért első csárdást 1 — szól e pillanatban Hodolya Muki, meghajolva Emilia előtt. A zenekar már rárántotta, Emilia föl- ccsudott merengéséből s Muki karján ment a tánczoló körbe, Érseky ur által bámultatva, ként tenni nem akarunk, azt a felsőbb hatóság rendeletére megkellend tennünk; painélfogva egyhangúlag el is lett határozva a ttízrendőrség felállítása, melynek következménye kell, hogy egy önkéntes tűzoltó-egylet alakulása legyen, a mely az bitás körül felügyelet alatt állva, abban biztos rendszert létesitsen. — A bizottság meg is lett választva s hisszük, hogy feladatát pontosan teljesiteni is fogja. Nem a legkedvezőbb színbe helyez bennünket a múltak indolentiája* s' amja közöny, amely e téren ellenszenvszerüleg működött. .— Gyulavárosa úgy .népesség* ölint értelmiség, iparos és művelt földműves osztály tekintetében az alfbldön számba vehető jelentékeny helyet foglal ’el, s alig hisszük, hogy ha valaki ellenkező nézetet koczkáztatna, nem venné ezt lakosságunk sértésnek; és ime, a vagyonbiztonság terén annyira hátra vagyunk, hogy a nálunknál sokkal kisebb, anyagilag erőtlenebb községek e tekintetben messze túlszárnyalnak; kissé szégyenitő az állapot reánk, de hát magunk vagyunk okai; — áz okok elhárithatők s azok elEántásá első sorban tőlünk függ, s alig hisszük, hogy legyen e városnak józan, értelmesen gondolkozó polgára, ki ne igyekezne azon, hogy tűzrendészetünk tekintetében a maradiság békájától szabadulni ne igyekezzen. Eme reményünkben üdvözöljük az indítványt őszintén, á igyekezni fogunk annak — mint a közügyek figyelmes kísérője — mielőbb életet is adni. kit Garathyné póttartalék gyanánt foglalt le egész estére. III. A bál kezdett csúcs-pontjára hágni, a szünóra előtti utolsó rövid szünetke tartott. A hölgyek a táncztól kipirultan legyez- gették magukat, tüzes tekinteteket vetve lovagjaikra s kihívó pillantásokkal méregetve a többi jelenlevő szépséget. Az urak hölgyeik előtt feszelegtek, összecsukott kalapjaikkal hajtva levegőt orrukba, a szépen vasalt ing- elöket a bál viszontagságai már megtörték, a fehér nyakkendők nagyrészt már keresztbe álltak s a frakkokon a gyűrődésnek, lakkczi- pőkön a szomszédok taposásainak eltagadha- tatlan nyomai látszottak. Emília mellett kényelmesen elnyujtózva a helyi lap báli tudósítója ült, most már nyol- czadszor ígérve meg a mamának, hogy a jelen volt szépek között legelsőnek Emíliát Írja ki. Tulfelől alig vétetve számba, Érseky ur ült, ki Emíliának igyekezett némi, divatból kiment bókokat mondani. — Óh, istenem, — gondolá a lányka, — mily szörnyen unalmas az élet. Ez hát az egész ? Az anyám szabadulni akarna tőlem, másnak meg nem kellek, s az, kit egész lel- kemböl imádok, rám se néz. Oly üres itt minden mint egy tarka buborék, pedig ez még a szebb része, mire oly hőn zavarognak mind, ez a mulatság. Szerelem nélkül nincs élet, a ki nem szeret, az nyomorult, aki szeret, az boldogtalan. A gyors-polka zenéje felharsant: a lap- tudositó hanyagul felállott, átölelte Emilia derekát és nagy biztossággal indult neki a gyors örvénynek. A felfogott uszályok suhogtak, a zenekar fokozva erejét, hatalmasan kezdett dolgozni, a már fáradt tánczosok dobogva és koronkint belekiáltva tüzelték a többit. Emilia a hirlapiró kezéből Érseky ur karjaiba jutott, ki fiatalos tűzzel, de igen kevés üteny-érzék- kel ragadta Erailiát a táncz forgatagába. — Szabad kérnem, nagysácskám, tán háromlépésben tánczoljunk, — szólt mindjárt az első fordulónál. Emilia beleegyezőleg intett, jóformán azt Lóversenyt rendez a béfeésmegyei gazdasági-egylet B.-Csabán 1885. május 25-én a' következők szerint: * A 'futamok a szokott gyepen d. u. 3 órakor .ködődnek. j . e z.ő : Sztraka pyörgy. Pályahossza j600_^ngjer. Egyszeri . körülfiitás.. • in. Bejelentési batáridő az úrlo- varokra nézve a verseny napja déli 12 óra a rendezőnél; gazdákra nézve a verseny kezdetéig ugyanannál. H e 1 y á r a k : I. oszt. ülőhely és körbelépés férfiaknak jelvénynyel 1 írt. II. oszt. ülőhely 50 kr. Jegyek előre válthatók Vidovszky Károly kereskedésében és a helyszínén a pénztárnál. A biróságot a helyszínén az egylet elnöke és a rendező alakítják meg. A futamok:- I. Mezei gazdák első versenye. Futhat csak békésmegyei gazdának sajátnerelésü lova, 1-ső dij 8 ar., 2-ik dij 4 ar. 2. Mezei gazdák második versenye, bárki által nevelt lóval, 1-ső dij 5 arany, 2-ik dij 3 arany. se tudva, miről van szó. Hogy is látta volna tánczosát, midőn ott veszett a szeme Sátory Jenő délczeg alakján, ki most indult meg Föl- desy Bellával. A szép. pár egymáshoz, simult, Bella lebomlott fürtje ráröpült Jenő vállára s ajkai körül lebbent el; Jenő mosolygott és mélyen tekintett Bella szemei köze, Bella is mosolygott s egész közel hajolva Jenőhöz, rációit a fiatal ember vállára. Oh, mily közel vannak ajkaik egymáshoz, egymásnak forró lehelletét érzik; a delejes közeliét aczéllá erősiti a fiatal embert s az pehelyként hozza a karjában tartott lánykát Emilia felé, ki ügyetlen tánczosa karján forog és szédül, amint a szélvészként közeledő párra néz. Tagjait zsibbadás fogja el, — ah Jenő ajkai futólag Bella homlokát érinték s Bella még mosolyog hozzá... — Helyet! — harsan a közvetlen közelben Sátory hangja s Érseky ur ijedten ugrik félre előtte, Emilia elejti rövid uszályát, Érseky ur lába beleakad, s abban a pillanatban Emi- milia egy sikojjal a földre zuhan, szerencsétlen tánczosa rája s a lányka ruhája kissé föl- lebben. A gyorsan érkező párok közül egy még keresztülbukik rajtuk, a többi hirtelen megáll, de ingadozva, — összesen Hodolya Muki borul térdre még, a többiek mind megakadnak. Emilia érzi helyzete szégyenét, de mozdulni se bir, a keresztül bukott pár gyorsan áll fel, de óh, a szerencsétlen Érseky ur amig kászolódik, hegyesorru czipöje a beleakadt ruhát még fölebb rántja. A következő pillanatban aztán mindketten talpon állnak: Emilia a szégyentől és haragtól biborpirosan, Érseky ur viaszsárgán hebegve valamit. Garathyné tüzokádó sárkányként érkezik, egy megsemmisítő tekint ítet vet a kis diakra s aztán a ruhatárba vonja leányát, h )I egy hosszú asztal által elválasztva egy oldalon a férfikabátok lógnak, másfelől a női felöltők és kendők. — Szünóra! — kiáltja körül a táncz- rendező s erre átalános tolongás keletkezik az étterem felé. Két öreg ur jő a ruhatárba, kabátját. veszi és megy, oda se nézve Emíliára, ki feléjük háttal fordulva, szótlanul ül, arczát eltakarva zsebkendőjével és legyező-
