Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-03-22 / 12. szám
12-ik szám Gyula, 1885. márczius 22-én IV. évfolyam f----------------1 Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 írt — kr. Fé lévre ..............2 | 50 | Év negyedre .. I 1 g 25 Egyes szám ára 10 25 » kr. ) POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGtJE.X.EUIlr MINDEN VASAEHAP. Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IÁpót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Tisztelettel kérjük, mindazon %. előfizetőinket kiknek előfizetéseik e hó végével lejárnak, hogy azt mentői előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Gyula 1885. mártius 21. A tegnap befejezést nyert sorozás általunk eddig nem is álmodott szomorú adatokat szolgáltat az ifjabb nemzedék el- satuyulásáról; — ami még eddig soha nem történt, Gyulavárosa nem csak hogy adós maradt, de adós maradt oly contingenssel, a mely csakugyan szégyenitő. Több mint 400 hadköteles közül nemcsak nem telt ki a 45 főre rugó contin- gens, hanem ennek csak egy harmada, vagyis 15 volt besorozható, mig 30-al a város a jövő évre adós maradt, még pedig úgy, hogy alig lehet reményünk, hogy jövő évre még a 4-ik korosztály behívásával is e hiány fedezhető legyen, mert a jelenlegi 3-ik korosztályból egyetlen egy sem válván be alkalmasnak, alig hisszük, hogy jövőre alkalmasabb legyen. — Felülvizsgálatra 50-en felül küldettek, ezek azonban a hiányt alig fogják y3-ben fedezni, mert kik szemtaüui voltunk a sorozás menetének, őszintén elmondhatjuk, hogy mentsen meg az isten minden hadsereget a felülvizsgálatra küldöttek nagy részétől, fél napi gyalogolás után bizony kidőlnek azok. Szomorú kilátások a hadseregre, még szomorúbb kilátások honvédségünkre ; s különösen inditó ok eme statisztikai adat megtámadtatásunkra s bebizonyitott tény védképtelenségünkre, mert mint tudjuk, megyénk eddig ritkán maradt adós véradójával s ha maradt is adós, nagyon A tavaszhoz. I. Langyos szellő jár susogva, Itt a tavasz újra i Gólya, fecske mind elindult Hosszú légi útra. Mosolygó nap sugarával Csókdossa az orczám . . . . . . E világon csak ez az egy Ilyen nyájas hozzám ! II. Pázsit sarjad, bimbó nyilik. XSohó kis madárka, Csicseregve dalolgatva Fészket köt az ágra. Te kis madár ! irigyelem A nagy boldogságod ; — Én tűzhelyre, hü kebelre Váljon hol találok ? 1 III. Mindig úgy volt — emlékezem! — Ha a tavasz feslett, Szivemben a kihalt remény Újra élni kezdett. De most, — annyi tavasz romján — Csüggedt szívvel látom : Hogy a remény hulló csillag, Tovatűnő álom ! IV. Mégis szeretem a tavaszt ö az én barátom; Érkezését minden évben, Oly epedve várom I csekély számmal, mely a jövő évben köny-. nyen pótoltatott. Es most az eddig sorozott járások közül csupán Szarvas az, mely nemcsak a contingenst kiadta a hadsereghez, hanem a honvédséghez is elég tekintélyes számmal járult; a gyomai járás több mint 2/s-al, a békési járás szinte nagyobb számmal, a gyulai járás felével és Gyulavárosa 2/3-al maradván hátralékban, legsajnosobban je lezhetjük azt, hogy megyénk legmagya- rabb vidékének népe satnyul el, még pe- dig úgy, hogy nincs reményünk miszerint a közel jövőben jobbra változás álljon be. Ha már a mi vidékünk ilyen, hol a jólétnek nyomai még megvannak, hol a munkás kéz jól díjazott munkát kaphat s így nélkülözésnek — ha dolgozni akar — kitéve nincs, mint lehet ä viszony ott, a hol szegényebb vidék, táltömött népesség a megélhetésnek nagyobb súlyával nehezedik az emberi életre. Kérdezzük meg magunkat, hogy hol és miben keressük fel az eltörpülésnek okát ? A bölcselkedők és a humanismus köpenyével takaródzó codificatorok vájjon tudnak-e módot mondani, tudnak-e módot találni arra, hogy testi fejlődésünkről e szégyenfoltot elhárítsák. —■ Alig hisszük ; — ama papiroson szépen hangzó, de. a nemzet életerén rágódó §-ok nem fognak jobb, f'ejlődöttebb és életerősebb nemzedéket nevelni. — Ha a szülői ház, ha az iskola mint ennek folytatása, ha a közhatóságok elleni megvetés és ennek a humanismus szempontjábóli dédelgetése még tovább is igy tart, valószínűleg még jobban el fog e jövő nemzedék satnyáim, mint ma; ha a fejletlenségnél a szabad akaratot és az ebből kifolyó erkölcstelenséget folyton dédelgetjük, és ha a közigazgatási hatóságok Tudom, ha mindenki feled, O lesz egyedüli, Ki az emlék virágait A síromra tűzi! Kiss Béla. Az utolsó bál.* — Noveletts. — Irta: Kacziány Géza. (Folytatás.) Jogositatlan utánnyomás tiltva. II. A „Korona“ vendéglő nagy terme tizennégy kő-olajlámpa és egy sereg, most még nem csepegő milli-gyertya által világítva, „tündéri fényben“ úszott, amint a „Gerincz- vári Közlöny“ korcsolyabáli tudósítása szokta jelenteni. A czigányok hangszereikkel bajlódtak, a rendező bizottság már együtt volt frakkban és klakkban, a teremből a fénymá- zos szolga, ki az utolsó letörölgetést eszkö* zölte, ép most vonult ki. Az ajtó előtt az odahelyezett kis asztalkára a pénztárnok most rakta ki a belépti jegyeket és a női táncz- rendeket. — Fogadjunk, hogy Garathyék mindjárt itt lesznek, — szólt Sátory Pista, egy magas, csinos ügyvédjelölt, szürke keztyüjét gom- bolgatva. — Csak addig ne jöjjenek, mig a keztyümet be nem gombolom, mert az öreg holtomig megszól érte, hogy csupasz kézzel vezetem helyére. — Az igaz, hogy ők mindig a legelsők, — jegyzé meg Hodolya Muki, — pedig elsőnek jőni isten utcse nem chic. Hanem neked is malheuröd az, hogy a mamát mindig neked kell vezetni. * Lásd a „Békés“ 8-ik számát. rendőri és a rend fenntartására ezélzó törekvéseit még maga az értelmiségnek egy tekintélyes része is ellensályozza, alig le- Ivet .kilátás egy jobb. jövő s egy egészségesebb nemzedék fejlődésére. Erkölcsi törvényeink nincsenek a §-ok ezreinek közepette, és mert nincs, mindenki jogot formál az önbelátása szerinti önkénykedésre; ha a 8—10—15 éves gyermeknek az ily korban egészséget rontó pipát vagy szivart a szájából kiütjük, személyes bántalmazást követünk el és büntetésnek tesszük ki magunkat; ha a fejletlenek által elkövetett éjjeli dorbézolást be akarjuk szüntetni, mint szülői hatalom alatt állókkal, a szülék ellen követünk el vétséget; ha a szülőket intjük, hogy gyermekeiket az egészségrontó pálinka italtól tiltsák el, a válasz rendesen az; „mi köze az urnák hozzá, a gyermek nem az űré“; ha a tanító az iskolában feddi a gyermeket s a szülőnek azt izeni, hogy tartsa gyermekét tisztán, fésülje meg, takarítsa meg: a tani tónak fordul a szülő, hogy az ő gyermekével ne parancsoljon : ha a mesterinast az ipariskola tanitója megdorgálja, mert az utczán veszekszik, trágár dalokat hangoztat, melyeket a gazdájától tanul, a tisztességes embert gá- nyolja, a tanárral felesel — s gazdája í,*é.vt figyelmeztetik : rendesen még oktatást kap gazdájától azért, hogy neveletlenségeit a tanitóval szemben csak vigye tovább, hátha rá un s hazakergeti az iskolából. — Hát bizony olyan a ta- noncz, mint a gazdája, tisztességtudó gazdának, tisztességtudó tanoncza van. — Ha valahogy a hatóságnak eszibe jut a németvárosi napkorcsma dőzsöléseit beszüntetni, valószinüleg az egész németváros apraja-nagyja opponálna, mert hisz az a házasságszerző hely; pedig az idei sorozás alatt egyetlen egy német fia nem találtatott alkalmasnak, nem testileg épnek. — Mit szóljunk még a nagymagyarváros, kisváros és oláhváros dugott korcsmáiról és ama, sportszerűen űzött kihágásairól és tisztességes embereket boszantó viselkedésről,, mely a szülők protectiója alatt serdült gyermekeik által űzetik. — Hasábokat lehetne ezekről Írni, de izleltetőuek tán ez is elég, bár alig hisszük, hogy szavaink viszhangot keltsenek. Elvesz a mi népünk, mert a dévajko- dás, erkölcstelenség, tiszteletlenség és engedetlenség fertőjében fetreng. Polgármesteri jelentés. Gyula városa képviseleti gyűlésen 1885. már. 14. Tisztelt képviselő testület! Rendszeres jelentésemet Gyula városa t képviselő testületének van szerencsém a kővetkezőkben előterjeszteni 1. A közegészségügy .november havi rendszeres közgyűlés óta járványos betegségek által nem lett megzavarva. A halálozások idei száma I hó 13-áig 103. 2. Hasznos házi állatok között járványos betegségek szinte nein fordultak elő. 3. A közbiztonság sem bűntény, sem jelentékenyebb kihágás által nem lett megszavazva. 4. Tüzeset 2 Ízben fordult elő ki nem de TtTbífgTt "ökTÜrbőt^és pedig r decz. 1 -én Szabó Jánosnénál az újvárosi tizedben és í. hó 10-én Pittner Alajosnál a német-városon, mindkettőnél a háztető leégett, de másnak kárt nem tett és mindkét ház biztositva volt. 5. A városi hivatalok ügyforgalma következőleg jelezhető és pedig: közig, irodában 1295 árvaszékhez . . .........................307 adó hivatalhoz ....................• . . 366 kö zségi bírósághoz..............................415 kap itányi hivatalhoz rendőri . . . 418 — Hja, pajtás, ez már az én hivatalom és sorsom, — felelt nevetve Sátory. — Aki már nem udvarol egy leánynak, az vezeklé- sül a mamát tartozik vezetni. Ruhasuhogás jelenté, hogy vendégek közelednek. — Kezeit csókolom, nagysád, — hangzott kívül a pénztárnok harsány szava, mire a rendező bizottság roppant sietséggel tárta föl a két szárnyú ajtót. Garathyné volt és Emilia, utánuk Érseky ur boldogan hozta Emilia báli bokrétáját. — Mily szép, hogy nagysádtok a legelsők, — szólt Hodolya Muki, az átalános üdvözlet után, — pedig aki szépségben az első, ha legutoljára érkezik is, mégis csak első marad. S ezzel karját nyujtá Emíliának, vezetve be a terembe. — Hát maga Ferike ő nagyságának a gavallérja, — szólt Sátory Pista a boldog Érseky úrhoz, mi alatt Garathynénak karját nyujtá. _ Ö nagyságaik oly kegyesek voltak, — válaszolt Érseky ur zavarral, mire azonban se Sátory, se a mama nem figyelt már. — Szent isten, — kiáltott föl a mama tettetett rémülettel, — hát csakugyan nem tréfáltak az urak, csakugyan mi volnánk az elsők. Ah, mennyire röstellem, de ez a kis bohó úgy siettetett, attól félt, hogy elkésik az első négyesről, amire foglalkozva van. A többi táncza részben szabad még. .! — A második négyes az enyém, — szólalt fel Érseky ur a mama mögött, — meg a Souper-csárdás is . ! . — Ah istenem, igen a nagy rezgő haj- tüm bizonyosan a kocsiban maradt, szólt Garathyné, — édes Érseky ur nem lesz oly jó utána nézni, vagy magam megyek le. . . — óh, kérem, — szólt nagy buzgalommal a kis diák, boldog vagyok, ha szolgálhatok. A kocsiban . . ■. — Ott, ott, édes Érseky ur, ön oly nagyon jó, oly szeretetre méltó. A kis diák terohant, Garathyné pedig odahajolva Sátoryhoz, mondá ;. — Csak hogy eltávolithassam, küldöttem ki, mert szemrehányást kell önnek tennem, édes Sátory. Szegény kis Emíliám egész délután várta önt, csaknem sirt is a jó lélek, hisz határozottan az ön kedvéért jöttünk ma is el a bálba. Ez igazán nem szép öntől, hogy igy elmarad tőlünk. — Mea culpa, nagysád, mást nem mondhatok, A két pár az alatt a pamlagokhoz érkezett. A mama rendesen két okból szokott legelsőnek érkezni, először, hogy EmUia ösz- szes tánczait lefoglaltassa a fiatal emberek által, másodszor, hogy valamely sarkot foglalhasson el ö maga, ahonnan uralgó áttekintése legyen az egész terem fölött. A kis diák lihegve érkezett meg alulról. — Sajnálom, nagysád, de valóban nem találhattam meg a keresett hajtőt, pedig ösz- szekutattam a kocsi minden zegét-zugát. — Köszönöm szives fáradozásait, Érseky ur, de hát ha elveszett, már nem tehetünk róla. Sajnálom pedig, mert ősi ékszer és valódi ritkaság, — de tán megkerül, az emberek nem oly rosszak ma, hogy megtartanák arait megtaláltak. Tán lesz szives a ruhatarba felöltönyeinket . . . S az édes Érseky ur még boldogabban czipelte a ruhatárba az illatszerekkel dósán bekintett felöltönyöket. Ah, boldog felöltő, mely a szép Emíliát ölelhetted még pár perez előtt s még boldogabb tizenhét éves kor, melyben még egy felöltő ylang-ylangja is a hetedik égbe emeli sziveinket! (Vége kövj
