Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-13 / 50. szám

niszter ur rendelete, a dobozi hid felülvizsgálása tárgyában.

8. A megye alispánjának és tiszti ügyészé nek jelentése, a csabai katonai hadszerkészlet- raktár körül fennforgó peres ügyek állásáról; — I ezzel kapcsolatosan a b.-gyulai kir. törvénysz Ítélete, a megye tiszti-ügyésze által, Szeberényi István és a békésmegyei takarékpénztár ellen, a csabai hadszerkészletraktár tulajdoni jogának ki törlése iránt indított rendes perben.

9. Csanádmegye átirata, a mezei munkások nyilvántartása, s munkás igazolványokkal leendő ellátása tárgyában.

10. A megyei közigazgatási bizottság elő terjesztése:

a) a kisded-óvóknak a megye területén le

endő meghonosítása iránt;

b) I szarvas-szent-andrási és gyoma-endrödi

megyei utak kikövezése tárgyában.

11. Pénztári ügyek.

12. A megyei állandó választmány vélemé

nyes előterjesztései; jelesül:

a) az 1886. évre kivetendő katonaelszállásolási pótadóról szóló szabályrendelet megalkotása tárgyában;

b) a megyei betegápolási alap javára az 1885. évi államadók arányában megszavazott 1%-nyi pótadó kezeléséről szóló szabályrendelet alkotása tárgyában ;

c) a csabai katonai épületek tulajdonjogának B.-Csaba város nevére leendő bekebelezése felől;

d) a megye és Szigethy Lajos b.-gyulai lakos között kötött adásvételi jogügylet iránt ;

e) Szeghalom községnek a Simay-féle óvoda részére szerzett ingatlanság megvételének jóváhagyására vonatkozó kérvénye felett;

f) K.-Tarcsa község kérvénye, a révhajó pénztár jövedelmének gözmalmi részvényekbe való j fektethetése iránt;

g) Szeghalom község vásári rendtartása tárgyában ,

h) Puszta-Földvár község határozata Hima István községi elöljáró által felvett kettős fizetésre nézve;

i) Körös-Ladány község gyámpánztári kezelési szabályzatának módositásáról;

k) a megyei központi árvapénztárt az 1885.1

évről terhelő adó ;

l) a megyei központi árvapénztár terhére I eső megyei tiszti nyugdíj pót-adó utalványozása 1 iránt;

m) a megyei gyámpénztár részére beszer zett irodai szerek árának megtérítése tárgyában;

n) a mező- herényi ártéri hid szolgalmi jogának a megye javára leendő telekjegyzőkönyvi bekebelezése iránt:

o) Czeglédi János korházi ápolt, gyógykölt-| ségeinek leírása tárgyában;

p) Sámson és Puszta-Földvár községek szer-1 vezési szabályzatára vonatkozólag;

r) Keller András orosházai lakosnak, a húsmérésről alkotott megyei szabályrendelet módosítása iránt beadott kérvénye felett.

13. Ugyancsak az állandó-választmány véle- ményes előterjesztése, a megyei községek 1884. évi zárszámadásainak és 1886. évi költségvetéseinek megvizsgálása tárgyában.

14. Küldöttségi jeleutés, a megye menogra- phiájanak megírása és közre bocsátása tárgyában létrejött megállapodásokról.

15. Az építkezési felügyelő bizottság jelentése, a megyei épületek 1886. évi fenntartási költségeiről.

Áe felmlárrnsifi«* lrAr. Ttáttinrv

16. A megyei közegészségi bizottság véle menyes jelentései;

a) a gyomai második gyógyszertár s b) a kondorosi fiók-gyógvszertár létesítése tárgyában

17. A megyei tiszti ügyész jelentései :

a) Orosháza község képviselőtestületének a pesti utón lévő bormérési helyiség bérbe adására vonatkozó határozata elleni fekbbezése ügyében;

b) a gyulai epres-kert tulajdonjogának átírása tárgyában;

c) a gróf Wenckheim Frigyesué uj-kigyósi lakos által, a megye ellen, a békés-mező-herényi útra birtokából elfoglalt földterület becsárának megtérítése iránt indított rendes perben

18. A megyei közkórházi bizottság előterjesztése, a közkórházi épületen szükségessé vált

javítások engedélyezése tárgyában.

19. Ujfalussy Dezső megyei árvaszéki ülnök kérvénye, néhai Németh József volt árvaszéki ülnök halálozási negyedének utalványozása végett

20. A „Magyar közigazgatás“ czimü szaklap szerkesztőségének kérvénye, lapja támoga- iása iránt.

21. Lipták Adám gyula-várii lakos kérvénye 35 frt árvapénztári tartozásának lefizetés! határideje meghosszabbítása iránt.

B.-Gyulán, 1885. deczember hó 7-én.

Békésmegyének fővárosi egyesülete.

„B ók és megyei kör.“ E névvel mintegy két évvel ezelőtt lelkes egyetemi ifjak sok jóakarattal egy társas- és segélyező-kört alakítottak Budapesten, melynek rendes tagjai csupán egyetemi hallgatók lehettek, ezek közziil is csak azok, kik vagy Békésmegyében születtek, vagy hosszabb ideig tartózkodtak Békésmegye területén, vagy pedig a szarvasi főgymnasium egykori tanulói voltak; — pártoló tagjai is csak békésmegyeiek, és ezek kozzül is csak a férfiak, — lehettek.

E kör azonban soha sem volt képes sem a megye területén, sem a fővárosban nagyobb érdeklődést kelteni, mi azon szűk korlátok között nem is volt csoda. így határozta el aztán az idei közgyűlés, hogy a kört átváltoztatja, a belépésre vonatkozó korlátokat lerontja és a kört szélesebb alapokra fektetve, egy uj, nagyobb közönséget ás érdeklő egyesületnek ad léteit. E terv megvalósítása végett a közgyűlés egy ideigleues bizottságot választott, melynek elnökévé a közbizalom Zsilinszky Mihály országgyűlési képviselőt emelte, mint azt az embert, ki humánus czélokért mindig tudott lelkesedni, s ki soha sem vonult vissza, midőn arról volt szó, hogy megyei ügynek szolgálatot tegyen.

A közgyűlés nem is csalódott föltevésében, Zsilinszky képviselő az elnöki tisztséget a legnagyobb készséggel elfogadta s mindjárt össze is hívta az ideiglenes választmányt. E választmány az alapszabályok tervezetének kidolgozására egy, tagú bizottságot választott, melynek elnökévé dr. K ü ő 1 r Béla, képviselőházi fökönyvtárnok és a „Clotild szeretetház“ titkára lett, ki j ez utóbbi egyesület körül nagy tapintatot tanúsított és az egyesület felvirágoztatásán buzgón közreműködött.

Az alapszabályok tervezetét kidolgozó bizottság a tervezettel már elkészült és ezt az deigleoes választmánynak be is nyújtotta ? Kétvaló tárgyalás alapjául el is fogadja és Így már a közel jövőben megkezdheti az egyesület működését.

Helyén valónak látjuk itt az egyesületet kissé közelebbről ismertetni,

Czélja az egyesületnek kettős volna: 1. A fővárosban állandóan, vagy ideiglenesen tartózkodó becsületes és tisztességes békésmegyeiek társadalmi hitelét emelni összetartás, kölcsönös segélyezés és Békésmegye társadalmának támogatása által. 2. Tagjainak társas érintkezését és a fővárosi tartózkodás kellemetességét, me> a szellemi fejlődést előmozdítani.

E czél elérése végett 1. az állandóan Budapesten tartózkodó békésmegyeiek és Békésmegye iránt érdeklődök egy fővárosi any a-e g y e sülé t b e n szövetkeznek ; 2. Békésmegye nevezetesebb városaiban fi ó k-e gyesületet alakítanak.

Az egyesület tagja minden békésmegyoi, vagy Békésmegye iránt érdeklődő, feddhetlen jellemű egyén, nő és férfi, egyaránt lehet.

Az egyesület első sorban szegénysorsú békésmegyeiek segélyezését tűzi ki czéljául, még pedig nem oly módón, hogy egyszorü pénzsegélyt nyújt, hanem állandó segélyező bizottság fog gondoskodni a szegénysorsu, de törekvő békésmegyei ifjaknnk a fővárosban való boldogulásáról. E bizottság meg fogja vizsgálni, ha jogos e valamely békósmegyei városból fölkerült szegény- sorsú tanulónak az a vágya, hogy tanulmányait a fővárosban folytassa; mert, — amint hogy az egyesület a proletarismus elősegítésén nem akar közremunkálni, épen úgy igyekezni fog a valódi tehetséget pártolni,. (mert a szegónysorsualc köz- zül csak az ilyennek van ma-napság kilátása tudományos pályán boldogulni.) Az ilyen, vidékről fölkerült, itt teljesen ismeretlen tanulót a bizottság ajánlatokkal látja el, leczke-órákat szerez számára, vizsgálatainak letevésére pénzt kölcsönöz stb. A békésmegyei városból fölkerült iparost, vagy kereskedőt az egyesület szintén pártfogásába veszi és minden békésmegyei ügyet hathatósan előmozdít.

De második sorban szintén nem hiábavaló munkát kíván az egyesület teljesíteni. Úgy a fővárosban tartózkodó békésmegyeiek között, mint területén 1 művelődésnek és a finomulásnak zászlaját tűzi ki. Felolvasások és hangversenyek rendezése által nemcsak a kialvó társadalmi életet togja uj életre szitui, hanem bemutatja a megye közönségének azon gyermekeit, kik tehetségükkel és buzgalmukkal már nevet vívtak ki maguknak; és bemutatja azokat is, kiknek keblében az isteni szikla csak egy kis támogatásra, a közönségnek csak egy kis buzdító melegére vár, hogy kipattanjon. Hány tehetségnek kell rószvétlenség miatt az ismeretlenség homályában elcsenevésznie !

Az egyesület tehát egyrészről humánus, másrészről lélekemelő feladat megoldására vállalkozik. Tagjai sorában már eddig is oly neveket látunk, kiket elég lesz csak megneveznünk: hogy garautiát nyújtsunk aziránt, hogy az egyesület a kitűzött czélnak meg is fog felelni. A 37 régi, egyetemi hallgatókból álló tagokon kívül ujakul beléptek, és pedig alapitó tagokul: Zsilinszky Mihály, Haviár Dani és Hoitsy Pál országgyűlési képviselők; továbbá rendes tagokul: Dr. Szebo- rényi Gusztáv püspök, Irányi Dániel orsz. képviselő, Achim Ádátu esperes, Tatay István, Benka Gyula igazgató tanár ; Szeberényi Istváu, Beliczey József, Rajnai Gizella k. a. a nemzeti színház tagja, Mázor Jolán k..a., Bartoky Lászlóné urnö, dr. Bánfi Zsigmond, dr. Bácskai Albert, dr. Küffer Béla, dr. Salgó József, Hartenstein Zsigmond, Lusztig Károly, Vállas F. Lajos, Orbán Árpád, dr. Engl Jakab, dr. Hilf Kálmán, Gajdács Pál ev. lelkész, Járdek Géza, Wehli Károly, Bárvárt Aladár, Szlabur Béla, dr. Gerlei Zsigmond, Má- vay Aladár, ifj. Kherndl György, Lusztig Miksa, Szabó Gyula, Riesz Adolf, Schuler Imre ás József, Réthy Dezső, Zlinszky Béla, Brengl Lajos stb. stb.

Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület alakulása története.

— Felolvastatott az 1885. aug. 31 -ki első nagygyűlésen Kolozsvárt. —

(Folytatás.)

• E pilanattól kezdve naponta 2—5 százával, szabatosan elkönyvelve, szétküldetni kezdetnek az ivek. Legelőször is honleányaink kezeibe tesszük le az ügyet, aztán az egész hazai sajtót s orsz. képviselőinket keressük föl, majd az összes pénzintézeteket, kaszinókat és igy tovább, a mig már uehány nap múlva arról győződünk meg, hogy maradandóbb mozgalom előidézésére — I különben is, mert bélyeg-költségeink tetemesen emelkedtek — czélszerübb volna a territoriális rendszer szerinti gyűjtés, a midőn egy városban vagy járásban az ivek szétosztás végett egy kézhez volnának küldendők. Folytatva időközben is az ivek kibocsátását, ápril. 30-án dr. Szász Béla elnöklete alatt küldetik ki e czélból javaslattételre bizottság, mi mellett ugyanez ülés szükségét érzi, hogy pártfogás megnyerése végett Budapestre dr. H a y n a 1 d Lajos kalocsai bibornok- órsek ö eminencziájához, mint Erdély egykori püspökéhez és magas barátjához, nemkülönben jelenlegi erdélyi rom. kát. püspökünkhöz egy-egy küldöttség menjen, miután ügyünk a magasabb körökben nem látszott eléggé észrevétettnek, s miután százados elaléltságunkból ha egyszer meg- mozdulánk, országos jellegű feltámadás inaugurá- lására kelle törekednünk, a győzni vagy bukni morális alternatíva minden következményeivel. A második lépés megtételére is dr. Haller Károly vállalkozott Zeyk Józseffel, gróf Esterházy Kálmán és Zsigmond Dezsővel egyetemben, mig a gyula- fehérvári kérő bekopogtatásra dr. F i n á 1 y Henrik vezetése alatt Gyulafehérvár és Déva lelkes polgármesterei, Novak Ferencz és M a r- k o s y Sándor mennek I n c z e József tagtárs úrral együtt. Küldöttségeink saját költségökre utaznak.

Mig a gyűjtések minél helyesebb inscenirozá- sában igy oscilálunk, azalatt Budapestről fölkérés nélkül, önként és lelkesen egyik kiváló erdélyi mágnásunk lepi meg páratlan tevékenységgel egyesületünket. Ifj. gróf Teleki Domokos orsz. képviselő ur egymásután nyeri meg országunk legfényesebb neveit, a legmagasabb és legexponáltabb állások viselőit s rövid idő alatt nem kevesebb mint 12 ezer írttal, addigi készpénzünknek épen felével gazdagít.

Jelentős mozzanatul emeljük ki ezután a növekvő áramlatból a máj. 9-iki választmányi ülést. Ekkor jelenti be egyfelől a dr. Szász Béla alatti bizottság, hogy leggyakorlatibbnak találja az erdélyi részekben a megyei és városi választmányok mielőbbi megalakítását, a Királyhágón túli hazára nézve pedig ajánlja, hogy a helyzetet föltáró lelkes levélben kéressék löl minden megye alispánja, minden város polgármestere : ajánljanak területükről nehány kiválóbb úrnőt és kitünőbb férfiút, a kiket aztán ismét külön-külön, kérő levéllel szólítsunk föl gyüjtö-iv elfogadására. Különben e napig már 2000 iv küldetett szét,

fejedelemnek és felvilágosítást kér, Báthory felel a levélre s kijelenti, hogy a foglyok el- adatása nem való. Az eset még az ö fejedelemsége előtt történt, de ő Artándi halála után a várat elfoglalta s a foglyokat Budára küldötte. 8)

Hasonló módon cselekedett Báthory 1573- ban. Ez évben ugyanis az országban szerte eláradt szabad hajdúk, vagy martalózok egyik csapata a gyulai török pattantyúsokat (top- csikat) megtámadták és rabságba vitték. Út-1 közben azonban a váradi kapitány emberei a latrokat utolérték és a pattantyúsokat megszabadítván, Gyulára visszaküldötték. 9)

Vajha ily eljárásban részesültek volna a magyarok is a törökök részérel.! ? De hogy mikép fizették vissza a kölcsönt, arra a következő dolgok adnak bőséges, talán kissé hosszúnak is mondható feleletet.

1574-ben a gyulai bég (neve ismeretlen), a mai Szalonta mellett eső Kölesér mezővárosba ment, s az ott való vámosnak fejét vétette. Azután pedig a Szalontától keletre eső I Tulka és Jánosd falukból egynéhány embert elvitetett, kétségkívül behódoltatás végett.,B)

1583 közepén Bihar városát akarja hódol- tatni a gyulai bég. n)

*) V. ö. Szalay. A magyar történelemhez 116. 117. és 177. 11,

") U. O.

?°) Szalay. A magyar történelemhez. 176. 1.

") Békésmegyei oklevéltár. n. k. 179.

*583 nyarán a gyulai, szolnoki és jenei bégek Budáról, Pestről és a maguk székhelyeiről egy egész sereget gyüjtvén össze, Biharmegyének éjszak-keleti részére törtek és ott nyolez falut: Szalacsot, Gálos-Petrit, Kis- Tarcsát, Nagy-Tarcsát (most Ér-Tarcsa). Madarast , Selindet (Ér-Selind), Vasadot és Puszta-Apátit megrabolták, marháikat elhajtották s azonkívül a lakosok közül 44o embert rabságba hurczoltak, nevezetesen egy gálos-petrii nemes embert, Felföldy Istvánt, nejével és 12 szolgájával. A raboknak és marháknak jó része Gyulára jutott. 12) Az erdélyi fejedelem hallva a nagy kártételt, futott mindjárt panaszával a portára. S minthogy épen akkor 10,600 tallérnyi ajándék is érkezett az erdélyi fejedelemtől a nagyvezér számára, készen voltak mindjárt a feddő és parancsoló levelek.13) A gyulai béghez is futott egy sebes tatár a levéllel, hogy a bég csak vett lehellését se várja, hanem embert s marhát, a mi nála vagyon, a honnan vette, oda bocsássa, a mi másutt van megkerestesse és visszaadja, hozzá volt csatolva a rettenetes fenyegetés is, hogy ha még egyszer ilyen dolog a hatalmas császár fülébe esik, nem jószágával, hanem fejével lakói. u) S mi yclt az eredmény? Az erdélyi kormányzók ekkép Írják meg a lengyel királynak (Báthorynak): „Sem az császár parancsolattyának, sem az ») ü. o. 180. ír;

**) Békésmegyei oklevéltár 11. k. 181. 1,

”) U. 0. II. k. 179. 180. 181. 11,

mi örekedésünknek Hellye nem volt nálok (a bégeknél), csak egyet is a szegény népben meg nem szabadított a- n a k, hanem csak úgy végh nélkül külömb külömbféle effugiumokkal (mentegetődzések- kel) bocsátták vissza emberünket.“ 1S) Az erdélyiek újra megkeresik a portát, most tisz- tök és fejők vesztése alatt hagyja meg a porta a bégeknek, hogy a rabokat visszaadják. 16) S az eredmény ? Megint semmi. Tűrjék és szenvedjék el az erdélyiek.

1584. elején ugyanis egy, a mai korban csaknem érthetetlen eset, zavarta a békés egyetértést. A gyulai bég a szandzsákságá- hoz tartozó Tamáshidánál (ma Tamásda) egy hidat csináltatott. Ürügyül azt adta erre, hogy a császár parancsolatjából kell neki azt az utonjáróknak és kereskedőknek könnyebbségére megcsinálni, s fölszólította a váradi kapitányt is segítség nyújtásra a hídnak meg- csinálásában, mert az Váradnak is nagy szol- I gálatot tenne az élésnek és marhák köny- nyebb odaszállitás i által. Látszólag ez mind igaz, De a török kezében a közlekedés köny- nyebbsége is fegyver volt. mert a földet csak hamarabb megrohanta és gyorsabban elpusztította volna, s azonkivül az erdélyiek attól féltek, hogy a török a tamáshidai, romjaiban ma is moglevő, nagyszerű kőtemplom köré palánkot fog csinálni, s igy Biharmegye te“) ü. o. H. k. 182. 1.

1 “) ü. 0. 182. 1.

rületén is megveti a lábát, s e hid csak egy lépéssel közelebb segíti őket. . . Váradhoz.17) Azért minden áron arra törekedtek, hogy e hidat lerontsák. Sőt nemcsak ők, hanem a magyar királyhoz tartozó kállai vár vitézei is ellene voltak e hid építésnek, tudván, hogy ezáltal a török portyázások és dúl ások szaporodni fognak. Azért egyszer hatvanan megrohanták a hidat, 1 egy részét elhányták, de egészen meg nem ronthatták: s az elhányt részt a törökök újra nagy hamarsággal megcsinálták. ]8) Az erdélyi fejedelem a portán emelt panaszt emez újítás ellen. A török porta egy csauszt küldött ki a hídnak meglátására. Báthory István erre azt a praktikus tanácsot adta az erdélyi kormányzóknak, hogy legelőször a csauszt szükség arra venni, hogy az erdélyi fejedelem javára Ítéljen és beszéljen, azután a gyulai béget, mert ezek ítéletén fordul meg a hídnak fönmaradása vagy elbontása, A meggyőződés ilyetén változtatásának eszköze természetesen az ajándék vala. la) Mi lett a dolog vége, nem találjuk megírva sehol, de mivel újítás volt, meg az ajándék is jó helyre érkezett, azt következtethetjük, hogy Tamáshida megint hid nélkül maradt.

17) Békésvármegyei uklevéltár. II. k. 188. 1.

*•) Békésvármegyei oklevéltár II. k. 182—183. 11.

I U. 0. 185. 1.

(Folytatása köv.)