Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-09-13 / 37. szám
37-ik üzám. Gyula, 1885. szeptember 13-án. IV« évfolyam. r Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 írt — kr. Fé lévre , .. .. .. 2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. t „ 25 Egyes szám ára 10 r 25 * U POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELENIE MINDEN VASARNAP. 1 Eladó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr, J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; ifaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza W ez. a.; Lang IÁpőt Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon.. Gyula, 1885. szeptember 12. Békéömegye bizottsága által, f. évi aug. hó 24-én tartott réndkiviili közgyűlésben, a nagyin, belügyminiszter ur rendeleté folytán megválasztott küldöttség a f. h'ó 11-én kezdte meg működését. Eme küldöttség megyénk oly férfiai- ból áll, akik részint, mert vidékiek, részint, mert Gyula városával semmiféle érdek- közösségben nincsenek, teljesen alkalmasak arra, hogy a tanácsszervezet kérdésének megoldásába)! pártatlan Ítéletet mondjanak j1 feladatukat maga a belügyminiszteri rendelet körvonalozza s igy teljes oka lehetne mindenkinek a küldöttség kinevezésével megelégedni, annál is inkább, mert, midőn a megyei közgyűlésen a küldött- ségi tagok meglettek nevezve, egy hang sem emelkedett ellenük, sőt midőn a nagyközségi' szervezetet1 óhajtók Békés városa egyik igen tisztelt jegyzőjét kívánták a küldöttségbe, éppen a rendezett tanács szervezésének hívei voltak' azok, akik a közgyűlésben felszóllaltak eme kérésük mellett — ami meg is történt. A dolgok ily folyamában mindnyájan azon véleményben lehettünk, hogy a küldöttség munkálatát akadálytalanul kez- dendi .meg és folytathatja; de a zavarosban «idásaé érdek gondolt egyet, és a megnyugodott közvéleményt másfelé terelte p.ama népkörök, melyeknek hivatása olvasás utjáni önképzés, az elégedetlenség kortestanyáivá fajultak s a lázitás fáklyavivőivé .szegődtek, kiadván a jelszót: hogy a miniszter nem jól határozott, a vármegye közönsége még roszszabbul határozott, mert hát, ha a vizsgálat eme határozatok értelmében folyik, bajos lesz többséget szerezni; de még a kissebbség is nagyon törpe lehet, s igy felterjesztéssel éltek, a bizottság működésének elodázását kérve; és mért erre még válasz nem jött, el lett határozva, hogy a bizottság előtt senki meg ne jelenjen; és hogy akadályozva legyen a lakosság szabad akaratának gyakorlásában, őröket állítottak oly czélból, hogy „Tűz vaa!ri — Rajz a régi Pest életéből. — A! fársarig olyan mint a nílusi zsálya, minden éjjel hajt egy virágot, a melynek gyönge levéléit elhervasztja a hajnal első tekinteté. Minden nap egy bál, egy virág, mely az elmíllt Jyarázséj után elhervadtan foglal helyet az emlékezet koszorújában. Hány fiatal szívnek van ilyen koszorúja! Havlicsek Rozáliának szive bár öreg volt, mégis élénken élt benne az emlékezet, hogy ő, ha nem is látott bált, szinte résztvett már egyben. Hej, csak az a Márton el ne rontotta volna a dolgot 1 Ki volt cziczomázva tetőtől talpig, fehér keztyü volt a kezén, virág a hajában, úgy nézett ki mint egy ángyai, el is röpült volna talán, ha a férje meg nem fogta volna a karját és ig'y nem szólott volna; — Hallod-e Rózi, én csak házmester vagyok,' de ma ur akarok lenni, elkísérlek a bálba, együtt megyünk, még pedig fiakkerben 1 Erre félretólta a1 függönyt a kályha mellett s magára vette' Döbrentey kabátját, a fejébe nyomott egy széles karimáju czilinder kalapót és a kapukúlcscsal kezében,' rohant a fiakkerért. Mikor Havlicsek Márton ily hányavetileg a jelentkezni szándékozók visszatereltes- sehek. A miniszterhez tett felterjesztésben okul lett hozva az, hogy jelenleg a lakosság elfoglaltatása nem engedi a megjelenést; no, ha a lakosság elfoglaltsága is olyan, mint a határozatot hozott vezéreké, akik egész nap az utczákat járták: akkor bizony elég ideje lett volna minden embernek arra a perezre, mig aláírását el — vágy einem ismeri, a bizottság előtt megjelelni; — de kereken ki kell jelentenünk, hogy ez az idő a legalkalmasabb, mert a takarás és nyomtatásnak vége, a szüret pedig csak ezután kezdetik meg, ■ A meggondolatlanság szülte szenvedélyesség, amely csak azt tartja helyesnek, amelyet ő gondol ki, soha sem jó tanácsadó és következetlenségbe sodorja azt, a ki magát elragadtatja. Ily következetlenségbe estek a nagyközségi szervezetet óhajtók, midőn a múlt hó 24-én tartott megyei közgyűlés határozatának hozatalába tényleg befolytak, az állandó választmány véleményét elfogadták, sőt a bizottságba kijelölést is tettek, és most a bir zoitságtól és saját jelöltjüktől is demonstrative távol tartják magokat. Az ilyen megtiszteltetést, úgy hisszük, jelöltjük megfogja köszönni. __ . De mit gondolnak elérni a demonstrálók az! által, hogy távol tartják magukat a bizottság működésétől és távol tartják a közönséget az aláirások igazolásától: minden esetre nem azt, amit ők vélnek, sőt ezt alig hisszük; a közgyűlés határozata a miniszterhez lett felterjesztve a jegyzőkönyv során; ha a határozat törvénybe ütköző, vagy a miniszter nézete ellen van, a közgyűlés óta lefolyt három hét alatt, a határozat okvetlen észrevételezve lett volna annál is inkább, mert felfolyamodásukkal a miniszter figyelme, a közgyűlés határozatára irányitva lett; a határozat ellen azonban eddigelé semmi rendelet felsőbb helyről nem érkezett s igy a közgyűlés határozata, a bizottság eljárása tekintetében korrektnek vétetik; — ha már most azok, akik a nagyközségnek hívei aláírásaid igazolásától távol maradnak, úgy tekintetnek, mint akik vagy akaratuk ellenére, csupa jószomszédságból — barátságból írtak alá, vagy tudtuk — és akaratukon kívül irattattak alá, de minden tekintetben a makacskodó eljárás az ő hátrányukra üt ki. Ezt, komolyan gondolkozva, figyelembe kellett volna venni annál jis inkább, mert ha a megyehatározat értelmé- bejn járnak el, s e határozat elleni kérvényük felsőbb helyen meghallgatást talál isi ügyüknek egyáltalában nem ártottak volna, I tanujelét adták volna józan gondolkozásuknak | az ellennézetüek iránti tiszteletnek, melyet mi, mint a rendezett tanács szervezetének hívei, ellennézetük daczára is, tőlük soha meg nem vontunk. Hanem hát hiába: sok fej sokat gondol, sok ész sokat tesz, gyakran azonban komoly meggondolás nélkül. Ali elhisszük, hogy sokan vannak lakásaink közül, a kik a nagyközségi szervezetnek hivei. Miért? Mert a 12 óv óta hozott törvényeket a közigazgatás tökéle-, tesbitésére és az ezek folytán felmerült administrationalis költségek a rendezett tanácsnak íójják fel; de arról is határozatán megvagyunk győződve, hogy három év után, a nagyközségi szervezettel elkényeztetett közönségünknek épen azon része, mely ma a rendezett tanácsú szervezet ellen van, fogja visszakivánni a mai szarvezetet; mert meg fog arról győződni, hogy a költség nem apadt, de egyéni önállósága és á közügyekbeni befolyása nagyon is megapadt. A megindított ellen-actio a bizottságét munkálatában sem ki nem fárasztja, sem meg nem akasztja, a felsőbb helyre küldendő vélemény hű — bár reánk nézve nem valami kedvező képét fogja adni a uszonyoknak. — Feleljenek érte azok, kik azt előidézték. — Megállj! megállj! aki lelke van a két gebédnek: — ordított Márton, mig kereste a kicsi kilincset és méregette szemeivel a visz- safelé nyargaló földet, hogy hova essék hasra, de ra lóhajtó úgy vágtatott árkon-göd- röi, sötét utczákon keresztül négykerekű •szirszámjával, hogy a szegény Márton potyo- gett benne jobbra-balra, mint a csengetyü- bei a golyóbis. Végre megállóit egy . jockey-club-szagu ucvaron, valahol a tehén-utczábaii, ahol Mártáit nem kiszállítani, de kivenni kelletett a kicsi fenekéről és támasztgatni elölről is, hátúról is, hogy valahogy álljon a lábán és in- “diijp.n hazafelé, mert itt nincsen többet mit keresnie. — Hát a bál, hé! — kiáltott Márton elkeseredve s úgy hadonázott az öklével és a capukulcscsal, mintha éjfél után hazatérő msterlegényeket ijesztgetett volna, mit a hős fiaiker ősi szokás szerint föl sem vett, nem a >átorságnak miatta, hanem mert olyan po- csdya volt köztük, hogy a kapukulcs csak féi ölre volt az orrától. — Menjen haza, aludja ki magát, bál lez holnap is, — s fogta ki a lovait egyked- vün, mire Márton belátván, hogy nem bol- dgul, megsimogatta a czilinderét s hazafelé in.ult. Az alatt Rozália asszony nem mozdult ela tükörtől, dobogó szívvel várta férje urát, s :ét fagygyúgyertya világítása mellett nézhette magát ; ejí lijőLhátulról, midőn egy- szrre csak azt kezdik kiabálni,, hogy . tűz van! Megyei közügyek. Békésvármegye törvényhatósági bizótfoágá folyó 1885. évi szeptember hó 21-én és következő napjain rendes közgyűlést fog tartani, mélyre a bizottság t. ez. tagjai tisztelettel méghivatnák, az 1883. évi XV. t. ez. 10. §-án alapuló ázon figyelmeztetéssel, hogy a közgyűlés egyik tárgyát fogja képezni, a megyei nyilvános betegápölási alap javára az 1885. évi állami egyenes adók árábyár ban kivetendő törvényhatósági pótadó feletti határozás is.' ' Tárgysorozat: 1. Alispáni jelentés a megye állapotáról és az időkötbeil tett nevezetesebb intézkedésekről. 2. ' A közigazgatási bizottság jeieútése az 1885-ik év első feléről. 3. A megyei'! központi árvaszéknél megürült, ülnöki állás betöltése s az ennek folytán esetleg üresedésbe jövő egyéb tiszti állások választás utján leendő betöltése; 'valamint a megyei árva- széknél szavazattal biró tiszteletbeli ülnökök megválasztása. 4. A megyei központi választmányban'.megürült két, és az állandó- választmányban megürült bárom tagsági hely pótlása. 5. Az állandó választmány előterjesztése a megyei nyilvános betegápolási-alap javára kivetendő pótadó tárgyában. I 6. Küldöttségi jelentés^ B.-Gyula város szervezete kérdésében. 7. Miniszteri rendeletek; úgymint: a) a m. kir. belügyminiszter ur rendeleté1 a megye 1886. évi költségvetésének megállapítása tárgyában ; • ! b) ugyanannak rendelete a megyei árvaszéki irattárnok fizetésének felemelése iránt ; c) ugyanannak rendelete a'mégyei központi kezelő személyzet tagjai fizetésének az 1884. évre leendő pótlása iránt; d) ugyanannak rendelete a legtöbb adőt fizető és választott bizottsági tagok 1886. évi névjegyzékének kiigazítása tárgyában: . o) ugyahannak rendelete a szüretelés és legeltetés határidejének megállapítására vonatkozó megyei szabályrendeletre nézve. 8. Törvényhatósági levelek ; jelesül: — Tűz van ! Hol van a tűzi? S- 'rohant az egész ház az udvarra, az udvarról a kapuhoz. j — Hol van a házmester? Hadd nyissa ki a kaput I S rohantak a házmesterért. — A házmester nincs itthon; hozzátok ide hát a kapukulcsot. — Az csak egy van és azt az egyetlent elvitte magával a Szerencsétlen. j |— Itt ég, valahol a közelünkben — oda vagyunk ! . ; H j. j ■[:, r- i.áüóiö Rozália asszony eszméletlenül feküdt, .két* i— * * * i— * * 4 fagygyu-gryertya .világitása mellett, egy ócska karosszékben, a szive úgy. dobogott, mint. az- ébresztő óra. az almáriom tetején, nem látott és nem hallott semmit, odakint egy fiatal -házaspár biztatására elcsöndesedett a lárma s alunni mentek a lakók, ide bent a gyertya- tartóly ükig égett a két fagygyúgyertya, de ő még mindig nem eszmélt. Egyszerre úgy két óra tájban nyílik a kapu : s összegyúrt czilinderrel és kiszakadt nadrággal lép be rajta Márton. — Hah, te .zerencsétlen I —• és összegyűrt ruhával s bomlott frizurával esik karjaiba Rozália — végünk van, igy nem mehetünk bálba. — No, megállj te átkozott lóhajtó. A nílusi zsálya még virágzik évröl-évre, de Rozália úgy irtózik a szagától, mint ahogy Havlicsek Márton ki nem állhátja a szagát semmiféle jockey-klubnak a világon. Malomhegyi István. adta az urat egyszer életeben, akkor még Budapest csak Pest volt, olaj-lámpák „tündén“ fénye mellett ballagott az emher az ut- czán, nem volt még se lánczliid, se opera, se tűzoltó vagy lóvasút ezen a széles világon, de volt a helyett deszka-kerités elég és olyan „tiprattyú“ (Helmeczy elnevezése szerint),' hogy az ember görbére járta mind a két sarkát. A mi Mártonunk úgy repült rajta keresztül mint egy Merkur, fél óra sem telt beléje, megérkezett a sóház-térre, ahol nagyban ásitozott egy-két lóhajtó atyafi. Márton odament az egyikhez, akkorát rántott a három galléru köpönyegén, hogy az majdnem leesett a bakról és azt kiáltotta a fülébe, hogy „menjünk!“ — Azaz, hogy hát nem megyek én addig, mig nem tudom, hogy hova és hogy mit fizetnek, — mert abban a régi jó világban nem volt ám tarifa s alkudtak a fiakkerre, mint most a tojásra. i— A rondellába komám és egy váltó forint lesz az ára, ha jól hajt, — tudatta büszkén Márton, felnyitotta a kocsi ajtaját, bele ült, hogy Rozáliájáért repül, midőn egyszerre három helyen is azt kezdték ordítani, hogy „tűz van .“ IS . „tűz vanl“ — Tűz van? kiáltott a lódöngető atyafi s nehogy a vizipuska elé fogják a lovát, olyan sebesen ugratott el a kocsiban ülő Mártonnal, ki tudja, a világ melyik része felé, hogy annak nemcsak a kiugrásra nem maradt idfejej, de., még. arra sem, hogy meggondolta volna, merre viszik.
