Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-19 / 29. szám

29-ik izám.

Gyula, 1885. július 19'éxi.

r

Szerkesztőség:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre

..........5 irt — kr.

Félé

vre ..............2 , 50 „

Év

negyedre „ 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. J

,________________-A

IV

. évfolyam.

W------sr;

Ki

adó hivatal

Főtér, Prág-féle ház, Dóbay János könyvárus üzlete, ‘ hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők.

L.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

MEGS-JEIdEXTIE: MINDÉIT VASÁRNAP.

1

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

L

Nyilttér sora 10 kr.

A

Hirdetések felvétetnek :■ Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. az. a.; Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 az. a. ; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bézsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon.

, Gyula veszélye.

Villámcsapásként sújtotta Gyula városa értelmes közönségét múlt vasárnap,' a valóban váratlan és hihetetlen hir, hogy a belügyminiszter, a rendezett tanácsnak 12 év óta fennállott szervezetét megbontva, a nagyközségi szervezetnek adott helyt.

Váratlan és meglepő volt annál is inkább, mert Békésmegye közönségének ez évi május 18-áu tartott közgyűlésében egyhangúlag le1;t elutasítva a folyamodók kérvénye oly indokok alapján, amelyekre észrevételt még tqlyamodók sem tehettek, s mégis a megyei határozatnak teljesen figyelmen kívül hagyásával, Gyula városa értelmisége és józan polgári osztályának meghallgatása nélkül ki lett mondva az eddigi szervezet megszüntetése, és Gyula városa anyagi és szellemi haladásának hanyatlása és visszaesése.

Nem tudjuk informálta e valaki befolyásánál fogva a belügyminisztert vagy nem; mi az utóbbit hisszük, mert az előbbiről nem vagyunk meggyőződve; és mert, ha informátiót nyert volna, mindenesetre más indokokat hoz fej, mint a minők a miniszteri rendeletben felhozattak ; mert hogy az aláírások jjagyrésjzének egy kéz’ általi zagyváTéka, mfdŐn már az~ el s 0 Ívnek legelső aláirása is nagy kétséget kell bogy ébreszszen; a mely kétes hitelű aláírás Gyulavárosa főúri családját ellentétbe helyezte Gyulavárosa értelmiségével és Gyulavárosa józan haladásával 5 s hogy ez a főúri család intentiója legyen, hinni nem akarjuk, feltenni nem meréSzeJjü!?;

De menjünk i tovább. Mit keres ä2 aláírások között az egyházak egy része? vagy

az egyház csak azoké, akik az értelmiségnek e téren kifejtett munkájával egyetérteni nem akarnak ? Úgy hisszük, hogy az mindenkié s nagyobb joggal az értelmiségé, mert ez nem csak fekvő vagyona, de bizonytalan jövedelme után is adózik egyháza és a nevelésügy oltárára. — Vagy mily hitelességgel bírnak azok a százakra terjedő aláirások, melyek több helyen nem is az aláiró házánál, hanem a szomszédban, vagy az utcza elején tétettek, s a melyeknél czélul nem a valódi ok megnevezése, hanem az volt felhozva: hogy kevesebb adót fizetünk, s midőn ma egyikmásik megtudja, hogy az ő neve is ott szerepel, ámulva jelenti ki, hogy arról mit sem tud, hogy a retrograd mozgalommal nem rokonszenvezett. És még is a miniszteri indokolás ezt hitelesnek veszi fel, jeléül annak, hogy informálva nem volt, mert ha informálva van, ellenkező meggyőződésre kellett volna jutnia.

E rendeletben hangsúlyozva van, hogy kérvényezők kérelmével ellentétes irányti mozgalomnak léte nem is sejtetett. Ott, hol az adónak hónapokon keresztüli útozabarangolása után csak négy ezer forinttal több mint fele volt csak kimutatható, tudomása lehetett volna a miniszteri szakreferensnek arról, hogy ha ellentétes mozgalom nincs is, ennek oka nem az, hogy az alá nem írottak megnyugszanak a társadalmi rend felbontásában, hanem az, hogy sokkal nagyobb bizalommal viseltettek Békésmegye közönsége véleményének respectálása iránt felsőbb helyen, sem hogy csak sejtették volna is, hogy ott Gyulavárosa értelmiségének meghallgatása nélkül, egyoldalúan dötsenek.. Hisz a rendezett tanács szervezetének megadása 187ß,. évben többszöri felvilágosítást kivánó ren- deleteket provokált s a megadás ügye

több mint fél évet vett igénybe, és ime most a precisirozottabb törvények korában rólunk — nélkülünk döntetik el egy, Gyulavárosa életébe mélyen benyúló s jövőjét aggálylyal fenyegető kérdés.

Mi .elismerjük azt,, hogy a rendezett tanácsú szervezet költségesebb ; de el kell ismernünk azt is, hogy oly. jogokat ád, a melyek mellett e költségek többlete eltörpül s meggyőződést, adunk ama kijelentésünknek is, hogy három, esetleg hat év után legelső sorban azon félrevezetett közönségünk fog a rendezett tanácsú intézmény életbelépte után eseugeni, kik m i magukat félrevezettetve, aláírtak egy oly intézménynek, melyet ma nem ismernek. Könynyü a jogokat feladni, de nehéz azokat visszaszerezni és fenntartani. A nép nek azon osztályáról, mely minden kor ^eerü haladásnak, mindennek, ami úri, vagy mondjuk ki: nadrágos, ellenese volt sf ellenese ma is — nem szólunk, észjárásukat az értelmiséggel szemben eléggé jellemzi ama, csak nem rég kifejezett mondás, midőn értelmiségünk egyik díszét temettük : „Hullanak az urak, csak hadd hulljanak, bár egyet se látnánk.“ —1 Ha ily nézetek támogatására belügyminisztériumban akad ember, mi azt csak sajnálni tudjuk j de hogy ily nézetekkel rokonszenvezne, azt nem hicamik-j - mert minden -államnak legbiztosabb talpköve, minden emberi jognak és szabadságnak legbiztosabb őre : az értelmes polgár.

És vájjon mit fogunk elérni a nagyközségi szervezettel ma, a midőn 12 év hozzászoktatott bennünket arra, hogy a közügyek intézésében nagyszámban legyünk képviselve?, Mit fog mondani Gyula városa iparos osztályának egy tekintélyes része, ha országgyűlési képviselőválasztói jogától megfosztva, 1200 helyett 800-an

Egyröl-xnásról.

•(Vésztő, 1885. julins 18)

A „László ur“*) száraz fájának hangjai még fülünkben csengenek; a reminiscenciák még el sem mosódtak ; — a szép szemek delejes varázsa még élénk emlékünkben él; az érdekes „megjegyzé s“-eket még el sem; feledtük, a rózsa-ajkakról elröppent válaszokat még hallani véljük: szóval a múltkori mulatság emlékei még el sem mosódtak és ime már „László ur“ újabb zenéjéről, élénkebb reminiscentiáról, szemek bübájosb varázsáról, boszantó, avagy szánó mosolyt kierőszakoló „pletykáról,“ mely úgy a szalon, mint gunyhó talajában csiraképes, s csengő ajkak varázsáról kell megemlékeznünk.

*

* »

Midőn emlékünk tündér fonala vissza vezet bennünket a közel múltba, midőn körül lebegnek a világnak alakká vált élő tündérei, — nők, midőn az általok feledhetlenné varázsolt mulatság leírásába fogunk, nem kis mértékben bánt bennünket a lelkiismeret; mert hát valakinek Ígéretet tettünk, hogy elkerülendő a szemrehányásokat, e mulatságot nem örökítjük meg.

De hát tilsd meg az újdonsült hadnagyoknak, hogy ne csörtesse kardját; a kávénénikének, hogy ne gyártsa a hirt; a szívnek, hogy ne szeressen, a virágnak, hogy ne nyíljék, öreg „haruez“ barátunknak, hogy ne igyék, nem vizet, hanem — bort: akkor majd a reporter is megtartja szavát,

*) Állására nézve a vésztői I. zenekar deniquense, ház- és földbirtokos, nem született czigány, szóval megilleti az úrázás.

nem fog tárcza Írásba. Vigasztalásunkat különben erősen indokolandó védelmünkre bazi- rozzuk, — melyet illetékes helyen, — akár

egy fiskális — előterjesztendünk.

*

* *

Okulva a múlt szomorú példáján, a tett megjegyzéseket nem szellőztetjük, mennyasz- szony, vőlegény és apácza kanditátusokról a hirt nem corpoltáljuk, báli előkészületek és e közben megeresztett apersükröl nem referálunk, szerelem és nem szerelem képes szivekről hallgatunk ; a meghajtalanitott, vagy „ö s z b e b o r u 1 t“ fejeket fumigáljuk, a zene accordjai s a ruhák titokzatos suhogásának védszárnyai alatt elmondott és ellesett vallomásokról, nagy bölcsen hallgatunk.

*

* *

Ezt a hosszú bevezetést pedig ne vegye rósz néven töllünk senki, Vésztőn tanultuk attól az aranyszáju szónoktól, kit szép beszéde miatt, mint az egyszeri papot, senki sem értett meg, természetesen azzal a kü- lömbséggel, mig a papot ámulva, ezt az említett szónokot bámulva hallgatá hálásnak látszó közönsége.

A kapott élvezetet egészségükre kívánjuk!

Hanem hát nem erről a rétorról akarunk dicshymnusokat zengedezni, ez. publikumának dolga, — nem is a vendéglősnek akarunk felforrt italáért köszönetét szavazni; a teremben uralgott hőség fokát feljegyezni, — avagy a „Hotel Gárni“ — heves ostromát megénekelni, hanem arról a rögtönzött mulatságról, na meg egyről-másról akarunk valamit el-> mondani.

*

*

Ha a múltkori mulatság rögtönzött volt, ez jogosabban nevezhető annak; mert a tán- ezosnékat csak a mulatság napján invitálták meg. .....^

S daczára az előkészület hiánynak, í)

lesznek a választók ? Mit fognak ahhoz mondani : ha a községi képviseletből egészen kiszorulnak, holott ma az értelmiség kormányzása alatt figyelem volt fordítva arra, hogy a társadalomnak minden osztálya aránylagosan képviselve legyen ?. Mit fognak mondani ahhoz, he a kevesbedett .választói jogosultság mellett, Békésmegye bizottságában sem foglaljuk el ama számot, melyet ma foglalunk el, 8 mely a város szellemi és anyagi érdekeire sokszor döntő súlylyal birt? — Mit fog mondani ahhoz, ha ipar-, közrendészeti-, vásár- és cselédügyei nem a saját tanácsánál, saját válasz- tottainál intéztetnek el, sokszor a legnagyobb sürgősséggel, hanem intéztetnek a szolgabirói hivatalban? Mi akkor is fel tudjuk magunkat találni, mert ismerjük és tiszteljük a törvényt; a kik azonban en- nek ellenesei, gondolkozzanak rajta s azután Ítéljenek addig, mig nem késő.

A kérvényezők hétezer forint körüli ,megtakaritást helyeznek az adminisztra- tiónál kilátásba s mellékelnek egy. előljá- rósági névsort, a mely illetékes helyen a kritika figyelmét kikerülte; kikerülte, mondjuk, meri feltesszük a belügyminiszter ur szakközegeiről, hogy az adminis- trátióhoz értenek, de nem ismerik és nem isismerhetik a viszonybkat; mert ha ezeket ismernék, lehetetlen azt nem monda- niok, hogy ennyi és ily hivatali állásokkal ma, az előhaladott és épen a minisztérium által mindig jobban-jobban terhelt közigazgatás korában kormányozni lehetetlen; — s igy hisszük, hogy az esetleg bekövetkezhető szervezetnél a megye közönsége meg fogja bírálni az állásokat s az ahhoz választandó egyének képességét, és devalválni fogja a kimutatott megtakarítást. — Hisz a megtakaritást inég legszentebb érdekük, az árvaszék beszüntetése

mulatság ez úttal is kitünően sikerült. — Tán- ezos volt plusquam satis és igy a táncozsnék- nak panaszra okuk nem 'lehetett; — mint tudjuk nem is Volt. A mulatság az ázsiai hőség daczára reggeli 4 óráig tartott.

Azt hisszük, ez eléggé igazolja sikerét.

*

* *

Mikor a tánezosnék egy része már habzó párnák hullámos redőin szőtte álmait, mérlegelve az aratott sikert; mikor már a tenyeres-talpas szolgálók lélekszakadva igyekvőnek trappra bírni kunkorgós szarvú teheneiket, hogy azok a közös legelőről le ne késsenek; mikor a czvikkeres ifjú gavallér már harmadszor józanodott ki, mikor B . . . ba rátunk e terem divánján már a harmadik mulatság rendezéséről álmodott: a tánezterem előtt megszólalt a László ur száraz fája, fel- sivitott a pikula, recsegett az öreg bőgő s felhangzott az érzelemmel telitett szív sírva vigadó nótája.

„Hogy először találkoztam véled,

Álmaimból ébresztő fel képed Mind azt, amit. látni s bírni vágytam;

Szép szemeid tükörében láttam.

László ur praktikus szemén látva az elkeseredés magas fokát, még szomorúbban húzta.

„Izzón a mit rejt a szív magában Nem akartam, hogy kitörjön lángban; — Elakartam oltani a szikrát,

Lelkemen, mely fenyegetve folyt át.

! Majd a lassúból a sebesbe csap át a czigány, a szomorút felváltja a kitörő vig, most már az öreg „haruez“ kontrázása mellett egy [egész kar énekli:

„Nincsen annak Bemmi baja Kinek a babája barna.“ stb.

*

* *

Egyesek óvatosan megsliszszolnak, a kompánia száma lassanként fogyni kezd, mit a maradottak virágos jókedvben észre sem vesznek. S mikor a bor, sör és kisüsti, az elsőség felett egymással erős harezra kelnek a kompánia felkerekedik és zeneszó mellett indul a „Hotel Garni“ — alias nagy korcsma — meg- ostromlására. — A vasárnapra ébredt parasztok egy kicsit bámulják, az urak duhalykodá- sát, majd megnyugodva oda nyilatkoznak, hogy „minden úgy van jól a hogy van,“ — a Garni hotelierje kerekre nyitott szemekkel bámulja az ostromot; —j az ajtó egy'ideig csak tűri a támadást, majd beleunva az ütlegekbe, van esze hozzá és — beszakad. —

Az ezután következettek leírása helyett pedig ide bigyentem ezeket a pauzákat. — —

Hogy tárczánk czimének megfelelő lehessen, elkellene még mondanunk az óra hosszat tartó éljenzések históriáját, a másnapi mulatságot — az arany ifjúság további kedélyeskedését; egyik fortäncer gr. Banin elvesztőt és kurentáltatását, a „vadászatok“ eredményét, a „haruez“ szerencsés meggyógyulták a veszedelmes sétakocsizást, s a tárczák szomorú sorsát és a „zöld 1 ó“ érdekes álmát stb. stb. de hát a szerkesztő „halt“-ot vezényel, több hely nincs és igy, mint mindennek, úgy ennek a tárczának is végének kell lenni.

Részt vettek a mulatságban Csákli Jánosné, Papp Antalné, Bakacs Lajosné, Szlabur Gé- záné úrnők, továbbá Papp Anna, Papp Gizella, Papp Mariska, Csákli Ida, Csákli Ilona, Po- povits Helén, Liss Mariska, Szüts Mari és Putics Mari k. a.:,stb, stb.

Egy kis statistika.

A négyeseket, mely 3 rendeztetett, 16 pár tánczolta.

A soupe csárdás 5-ör ujráztatott; bukás nem észleltetett.