Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-04-20 / 16. szám
lG-ik szám f ^ Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre ..........5 írt — kr. Fé lévre ..............2 | 50 | Év negyedre I .. 1 | 25 Egyes szám ára 10 kr Ss. Ú POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. V------------------------^ Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. J TJlTkn'elTtmk; V. Dorottya utóra e. az. a, Haasenstein Vogler Gyula) Dorottya utóra n. az. a.; Long PÓt ° 'fr* “toa S‘ a'' ■■ Oppehk A,, Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetést Irodáiban, a szokott élőn,Is áraZ! A gyulai „sugárút,“ Az 1883-ik évi február 26-án tartott képviseleti közgyűlésen a „Sugárút“ kikövezése szóba hozatván, csaknem teljes ülésen határozatilag kimondatott, hogy a vámszedési jog biztosítása mellett ezen ut megtartása a városra nézve előnyősnek mutatkozik! . . . Éppen azért az építkezési szakosztályból Szigethy Lajos, Schröder Kornél, Keller Imre, Ormós János, Végh József és Ferentzy Alajos képviselőkből álló küldöttség megbizatott mielőbb véleményes jelentést terjeszteni be az iránt, „hogy tekintettel az 1876-ik évi V. t. ez. 34. § a mi módon lehetne a város részére a vámszedési jogot biztosítani s külön személyek mellőzésével a dijakat vasúti tisztviselők által szedetni be A fentemlitett küldöttség munkálata befejeztével be is adta jelentését s mint az 1883-ik évi 45. sz. a. kgy. végzés bárkit is meggyőzhet, a küldöttség nemcsak nem ajánlotta nevezett útnak a megye részére leendő átadását, de sőt gonddal készült munkálatában még azon módozatokat is megállapította, melyek szerint a vámszedésnek történni kellene. Az 1883-ik évi szept. 12-én tartott képv. közgyűlés eme vámszedési tervezetet élénk megvitatás után egyhangúlag elfogadta s megerősítés, illetőleg engedélynyerés végett felsőbb helyre terjesztetni rendelte! . . . Egyúttal kimondatott, hogy a vámszedésből befolyó jövedelem első sorban az ut jó karban tartására s továbbá más gyulai utak épitéséi’e fordítandó s mindvégig kezelendő! . . . Ezt határozta kétszer, csaknem teljes képviselet s ha volna valaki, ki állításunkban kételkedik, szíveskedjék utána nézni s azonnal meg fog győződni a felől, hogy a képviselőtestület egész 1883 ban határozottan az ut megtartása mellett nyilatkozott és határozott! . . . Mi, — őszintén szólva — édes megnyugvást találtunk a képviselet eme bölcs intézkedésében, mert az eszme megvalósítása esetén Gyula város fejlődésének egyik tényezőjét láttuk abban! Épp azért feszült figyelemmel vártuk az események fejlődését, mert a képviseleti megbízás folytán felkért vállalkozó oly szép és humánus ajánlatot tett a városnak úgy a felépítésre, mint a törlesztésre nézve, hogy csaknem lehetetlennek látszott, miszerint az minden kedélyt megnyugtatni képes ne lett volna ?!.,.. Megnyugvást találtunk ez intézkedésiben, mert a kiépítés befejezése után a fentartásra megkivántató összeg leszámításával, ez oly sok anyagi csapást átélt, át- SMenvedett városnak erős hitünk szerint számbaveendő összeg maradt volna rendelkezésére, mint tiszta haszon. Azonban ez édes megnyugvásból a H é. mártius 31-én tartott képv.seleti végzés hideg szele felvert bennünket, mert a 39, írva harminczkilencz képviselőből álló d. u. gyűlés többsége a „sugárut“-at nem volt hajlandó megtartani, hanem a megyé- niek átadatni rendelte, vagyis: két, csak njem teljes ülésben hozott egybehangzó végzést nehány képviselőből álló képviselet többsége elvetett a nélkül, hogy akár a tanács véleményét tekintetbe vette volna, akár pedig e d. u. ülésen meg nem jelent 1: e tényt nem is sejtő képviselők nézetét ismerhette, tudhatta volna! . . . Ez okból a végzéssel szemben tájé- kpzatlan, részint azzal elégedetlen képviselők több mint ötvenen kérvényt intéztek a város polgármesteréhez, hogy e tárgyban tartson külön képviseleti közgyűlést. Legalább lesz alkalma mindenkinek arról meggyőződni, hogy miért lehet ez ut átadása káros vagy hasznos, úgy szintén az esetleges megtartása?! Ha egyéb haszna nem leend, mint csak az, hogy megleszünk nyugtatva, kik most elégedetlenkedünk; úgy gondoljuk, ebben is van némi erkölcsi eredmény! . . . . Mi a magunk részéről a legnyíltabb őszinteség hangján kijelentjük, hogy a „Sugárút“-nők a megye részére leeüdő átadásához az esetben járuini, ha városunk részére a vámszedési jog biztosittatik : megbo.csáthatlan bűnnek tartanók; . . . Hisz ráadásul a vármegye eddigi költségeinkből semmit sem térit meg, oda a 30 ezer frt, a mit a város kisajátításra, kamatokkal együtt elköltött. Miért volt oly nagylelkű e város annak idejében, mig csak költeni kellett, s most mikor jövedelme lehetne, oda löki a megyének, hogy szedje Gyulavároson örök időkön át a vámot s a befolyó jövedelem elvándoroljon a megye azon részébe, a hová épen a megye íordittatui rendeli ? ! , . . Vájjon kapna ez utón a megye oly nagyon, ha hasznot nem vélne belőle?!... Avagy kaphat más község vámszedési jogot?!... Határozottan nem!,,. Tudjuk ezt a szomszéd Csaba példájából is! Mig a vámszedési jog biztos, mig jó vállalkozónk lesz, mig a pénz vasútnál beszedve tak. pénztárilag kezeltetik: addig ez útból Gyulavárosára még akkor is hasznot látunk, ha a biztos kilátásba helyezett 5 ezer forint vám nem folyna is be egészen, ép azért a mennyiben rajtunk és elvtársainkon áll, mi attól e várost megfosztani nem akarjuk, s ha lehet nem engedhetjük ! . . • Az útról nem vagyunk hajlandók most semmi sziu alatt lemondani, mert azt megtehetjük bármikor ! Elhirtelenkedve, egyszerűen ellökni annál kevésbbé szabad, mert a jogról könnyű lemondani, de bajos azt visszaszerezni. És másfelől hadd tudja meg a késő kor, hogy e város férfiasán viselte magát, hadd tudja meg a késő ivadék, hogy ez utat nem a gyámság, hanem, Gyulavárosa teremtette. Ne lökje el ez utat is a város, mint hajdan a vasutat (??!!) mert majd megint sóhajtozunk de már akkui* késő tessz Az egyetértés, kölcsönös tisztelet, a város jól felfogott érdeke vezzesenek ben uünket az e tárgyban megtartandó képviseleti közgyűlésre Finta Ignácz ra. k. városi képviselő. .a Békésmegyei tudósítások. 1836. és 1837. évekről. (Folytatás.) Békés vármegye közgyűlése Oct. 24-én 1836. Az elnökséget Aczél Antal főispáni helyettes viselte. Az előfordúlt nevezetesebb tárgyak ime következnek : A répaczukor készítést már első zsengéjében halállal fenyegető vámnyomás miatt Sopron vgye felszóllitása következésében ő felségéhez felírás határoztatott, meghagyatván egyszersmind az országos tárgyakkal foglalatoskodó küldöttségnek (lásd III-ik levelemet), hogy e tárgyban a jövő országgyűlésre czélszerü utasitást javasoljon. — Ez alkalommal indítvány tétetett : hogy a RR. ezentúl csak magyarul szerkesszék felírásaikat; az elnök ugyan igyekezett, reá bírni a Rket, hogy bár egyedül a magyar szerkesztést írják is alá, de a latint egészen ne mellőzzék; Novák Antal főjegyző azonban világosan megmutogatá, miképen törvényeink a latin felírásokat eddig is csak engedék, s nem parancsolák, úgy, hogy azzal élni vagy nem élni a RR. választásától függött; s hogy ezen nem csak nemzeti, de valóban emberi jog el sem idegeníthető; a Megye Rei tehát az indítványt köz helybehagyással fogadván, végzés erejére emelték. A helyt, tanács leküldvén úgy a kir. hivatalosokat (regalistákat) illető, mint a községnek kiosztandó törv. czikkeket: az elsőbbek iránt gr. Eszterházy Mihály úgy nyilatkozott : hogy némelly példányok solennisálva nem lévén, a regalisták által el nem fogadhatók; s a törvényeknek mentői több hiteles példányokbani létezése hasznát mutatólag, megemlítvén, miképen a különben majd minden példányaiban elveszett arany bullának egyik eredeti példánya bizonyos Székelyfő ns levéltárában most is föltalálható: a lekül- dötteket solennisatio végett visszaküldetni kívánta ; és a megye valósággal úgy ezeket, mint a helységek számára német, tót s oláh nyelven lévőket is Novák Antal indítványára olly kéréssel küldötte vissza, hogy amazok solennisáltassanak, ezek helyett magyar pélAz életbiztosításról általában * Szerencsére oda fejlődött már az élotbizto- sitás intézménye, hogy annak felesleges reklámot csinálni. Az életbiztosítást ma már minden intelligens ember kötelességnek tartja és e kötelesség teljesítése napjainkban már oly egyszerű és oly minden fáradság nélkül jár : az egész be rendezés annyira gyakorlati és olcsó, hogy minden ellenvetésnek el kell némulnia. Ez okok daczára nem tartjuk feleslegesnek a kérdéssel közelebbről is foglalkozni és oly oldalról megvilágítani, mely eddig talán kikerülte azok figyelmét is, kik ezzel foglalkoztak. Az első modernebb életbiztosítási társulat az „Amicable" 1706-ban alapittatott. Az egész világ gyors bukását jósolta; a lapok hangosan kiáltották, hogy az „arczul csapása a gondviselésnek.“ Ez első társulat terve volt mindent biztosítani, fiatal, öreget, egészségest, beteget ugyan* Jelen figyelemre méltó közleményt a „Magyar Pénzügy“ legközelebb megjelent 15-ik számából vettük át, és felhívjuk rá t. olvasóink figyelmét. dányok küldessenek, s mivel már magyar törvényeknek örvendünk, a helyt, tanács is magyarul írja körintézvényeit. Oct. 25-én a tisztválasztási normativum felolvastatván, azt a megye rendei el nem fogadták. — Csepcsányi Tamás és Boczkó Dániel t. bírák különösen előterjeszték, miképen a felolvasott körparancs a választók által elkövethető kicsapongásokat egyenesen a főispánok s illetőleg a helyettesek bírálata alá rendelvén, arról, hogy a főispánok pártoskodásai mikép korlátoztassanak, épen nem gondoskodik, sőt annak, hogy kik legyenek a pártoskodók, megítélését kizárólag a főispánokra bízván, kik az eféle szomorú jeleneteknek, a pártoskodást nyilván eláruló candidátióknál fogva legfőbb okai; — gyászos következésü önkényöknek még szélesebb ösvényt nyit — pedig, úgymond Boczkó, már e megyében is láttunk olly személyeket candidáltatni, kik bár megyebeli birtokosok, de a közönség előtt még neveikről is ismeretlenek, s a megye termében ritkán, vagy soha sem voltak szemlélhetők, s illy pártos fogások által kénszerittetének a megye Rei tisztviselőjükül a főispán pártolta szeipélyt azon 5 százaléknyi évi dij és 7 százalék belépési dij mellett. A vállalatnak volt sikere. Angliában és más európai tartományokban csakhamar hasonló társulatok alakultak. Csak a francziák kiáltották ki erkölcstelennek és törvénytelennek, mert „a közerkölcsiség megsértése, egy szabad ember életére, mely minden becsülésen felül áll, árt kitűzni.“ Természetes, hogy ma sincs hiány oly emberekben, kik ez intézmény áldásos voltát és előnyeit nem birják felfogni. Azt hozzák fel például : ha egy fiatal 25 éves ember életét 5000 frtra biztosítja, a miért évenként 100 frtnyi dijt fizet, 24 év alatt a kamatok kamatait is számitva, többet fizetett, mint a mennyit családja halála után kap, ha ellenben eléri a 75-ik évi életkort, a kamatok kamataival kétszer, sőt háromszorta nagyobb összeget fizetett be, mint a mennyire biztosítva volt. Ebből aztán azt vonják le, hogy sokkal czélszerübb a pénzt takarékpénztárba vagy biztos ház- és birtokjehálogokba fektetni. Ez kétségkívül legokosabb lenne abban az esetben, ha az ember bizonyosan tudná, hogy legalább még 25 évig élni fog, de e biztos tudat nélkül, a kevésbé vagyonos férfi koczkára teszi családja jövőjét, mig ezt élete biztosítása által alaposan kikerülhetné. Az életbiztositás rendszere jeleuleg már szilárdan níeg van alapítva és mindinkább nagyobb kiterjedést nyer. Minden tiBztességes embernek, ki saját személyi tevékenységéből él, kötelessége a többlet egy részét naponként félretenni arra az időre, mikor családja meg lesz fosztva a fönntartótól. Ha egy 25 éves férfi he- tenkint megtakarít 2 irtot, ezzel családja részére ha'ála esetén 5000 frtot biztosit, bármikor következzék az be. A kevésbé tehetős, ki e kötelességet elmulasztja, könnyelműen veszélyezteti családja jövőjének nyugalmát. Háromféle életbiztosítási intézet létezik. Az első és legrégibb az, mely részvényekre van alapítva és úgy vau szervezve, mint más részvénytársulatok. Van tényleg befizetett tőkéje, biztosit meghatározott összegért rendszerint a nélkül, hogy a félt részeltetné a nyereségben, mely kizárólag a befektetett tőke tulajdonosainak javára esik. Különös előnye a jegyzett és tényleg befizetett tőke biztonsága. A részvényes csak any- nyiért kezeskedik, mennyiről részvénye szól, ha már teljesen befizettetett. Ar legtöbb biztosító társulat azonban a biztosítottnak nemcsak hogy halál esetén kifizeti a meghatározott összeget, hanem a tiszta nyeremény egy részében is osztoznak azok, kik életbiztosítási policet vettek. A társulatok harmadik neme az egyes tagok kolcsö- nösségéu alapszik. E társulatoknál az egész nyeelválasztani; úgy, hogyha valami bizonnyal az ily cselszővényes s a nemzet alkotványos jogainak kijátszására irányzott visszaélések kívánnak korlátozást. Csepcsányi pedig hozzá adá, hogy az még nem elég az alispánságra, hogy valaki megyebeli birtokos, s azonfelül egyéb semmi, és ismét egy nagy semmi. — Javasiák tehát a szólló T. bírák, hogy az egyoldalú kormány-parancs tisztelettel félre tétessék, s inkább küldöttség neveztessék, roelly úgy a főispáni hivatal, mint a választók általi pártoskedások, s kicsapongások zabolázására, törvény s törvényes szokás leikéből merített statútumokat hozzon javaslatba. — A körparancs ezélzatát tisztelésre méltónak nyilatkoztatva, de magát a parancsot, mint arra czélszerütlent, s törvénytelent félre tétetni kérve, a most mondott indítványt még Gr. Eszterházy Mihály, B. Wenkheim Béla, Omazta Zsigmond, t. bírák, Novák Antal főjegyző s mások is pártolták. Vidovics György kir. Tanácsnok ellenben bizonyos hasonló tárgyú régibb resolutiókra hivatkozva, javasolá a Rknek, hogy akkori végzésüket kikerestetvén, a mellett maradjanak. — Mire Szombathelyi I igen kedves the-
