Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-02 / 9. szám

9-ik szám. III. évfolyam Gyula, 1884. márczius 2-án. r~ Szerkesztőség: 1 Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 frt — kr. Fé lévre ..........I | | 5° £ Évnegyedre 1 1 i | 25 „ Egyes szám ára 10 kr. # L___________ r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A nagy halandóság okai Békés-Csabán. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási mi­niszter, a ki egyszersmind a békésmegyei gazda­sági egyesület fagja, m. évi november elején annak idejében lapunkban is közölt levelet inté­zett Beliczey Istvánhoz, a békésmegyei gazda­sági egyesület elnökéhez, melyben közli vele a központi statisztikai hivatal kimutatásaiból vett azon megdöbbentő adatot, mely szerint Békés- Csabán a halálozás aránya csaknem kétszer ak­kora, mint a nagy halálozási arányról ismeretes Budapesten. E levélre a békésmegyei gazdasági egyesület hosszabb nyilatkozatban válaszol. La­punknak elégtételül szolgál, hogy az egylet fel­terjesztésében mindama argumentumokat felhasz­nálja, melyeket mi e kérdésben Írott czikkünk- ben elősoroltunk. Az egyesület elnöke mindenekelőtt köszö­netét mond a miniszternek azért, hogy levelével a megye iránti kiváló érdeklődésének adott kife­jezést, aztán az ügy érdemére térve, jelezi azon akadályokat, a melyek a népesség szaporodá­sát országszerte csökkentik, és a melyekre nézve az egyes vidékeket illetőleg a különbség csak a bban rejlik, hogy ezen akadályok nem minde­nütt állanak fenn egyenlő mértékben. 4 Italában lö év óta Békésmegyére és kü­lönösen B.-Csabára nézve alig volt év, mely a járványos elterjedésre hajlandó valamely kór alaktól ment lett volna. 1869 óta folyton meg volt Csaba területén, habár nem mint kiterjedt járvány a hagymáz és gyermekek között a hár- tyás torokgyík; 1870., 1871. és 1872. kiterjedt váltóláz-járványok korszaka volt és 1871-ben 28,950-et tett a megye területén azon váltólázas betegek létszáma, kik orvosi gyógykezelés alatt állottak; 1872-ben pedig ugyanazok létszáma 18,750 volt. Ez óriási kiterjedésű váltóláz-jár vány nagy mérvben tokozta a reá következő 1873-ik évben a kholerajárványhozi előkészült- séget s ezen előkészítő befolyásnak volt tulajdo­nítható az, hogy maga Csaba községe a kholera- járvány áldozatainak 2104 főnyi létszámát volt kénytelen följegyezni évkönyvébe. A vérhas és vörheny 1870. év óta állandó kóralakja volt a községnek, s az utóbbi 1871- és 1881-ben való ságos járványnyá emelkedett : majd 1876-ban a gyermekek bélhurutja lépett fel, a mely járvány tetőpontját 1879. és 1880-ban érte el, de még jelenleg sem szűnt meg egészen, általában pedig 15 év alatt a járványos elterjedésre hajlandó­sággal bíró egyes kórokban 7918 egyén halt el. Úgy hogy ennélfogva Csaba község halandóságá­nak kérdése azon kérdéssé módosul, hogy hol rejlik annak oka, hogy e községben a járványos kőralakok oly nagy terjedelmet képesek nyerni- Ha I halálozási átlagot tekintjük 1869-től 1883-ig; akkor a halálozásokból esik évenkint Csaba területére 100C lakos után 38.6 eset, a születésekből 1000 lakos után 48.6 eset, tohát a szaporodás évenkint 1000 lakos után 10. Habár tehát a jelzett 15 éves időszakban kizárólag jár­ványos évek is voltak a község területén, a sza­porulat ellensúlyozza a veszteséget. Vannak azonban tényezők, a melyek két­ségkívül befolynak a vidék nagy halandóságára. Ilyen tényező a megyére, különösen pedig Csaba, Csorvás, Orosháza és Tót-Komlós községekre nézve maga a talaj, melynek kórinditó tényező befolyását a tudomány az újabb időben megczá- folhatlan adatokkal világította meg. A megye talaja korhadó humusban gazdag, s igy a ned­vesség megőrzésére majd a talajvíz alább szállá­sával ártalmas gázok kipárologtatására s igy az úgynevezett fertőző kóroknál oly fontos szerepet játszó miazmák táplálására felette alkalmas. E tekintetben pedig Csaba a megyebeli községek közt annyival kedvezőtlenebb helyzetben van, mert nemcsak bel-, hanem külterülete is homo­kos vegyületü, s igy még fokozottabb mérvben bir azon sajátsággal, hogy a fertőző kórokat termeli és fenntartja. E sajátsága a talajnak konstatálható volt az 1872-ki kolerajárvány ide­jében, a mikor a járvány statisztikája azt mu­tatta, hogy mig a megye többi községeiben a megbetegedési százalék 192 és 7-9 közt ingado­zott, addig az említett községekben s köztük B.-Csabán a százalék 12-6 és 16'7 közt válta­kozott ; a halálozási százalék is a megye többi községeiben 0'8 és 4'2 közt mozgott, az eml.tett községekben pedig 6'1 és 8'5 között. Fokozta a községek belterületén a veszélyt az, hogy az állati hulladékok korhadási folyamatának az el távolítás idejéig a községek területén kelle vég­bemenni. A megye kormányzata ezen káros ha­tás paralizálása végett elrendelte, hogy a kor­hadó állati hulladékokat az egyes udvarok terü­letéről rövid idöközönkint kell eltávolitani. A talajviszonyokban rejlő ezen bajjal kap­csolatos egy másik tényező és ez a nép alsó osz­tályánál ez ideig dívott építkezési rendszer. A nép építkezéseinél nem számolt a talajjal, nem gondolt arra, hogy háza talajának ártalmát ok­szerű építkezési rendszerrel zárja el; figyelmen Hívül hagyta bizonyos méretek gondos megfigye­lését, melyek lakháza egyes osztályainak beren­dezésénél, ajtók és ablakok beállításánál köve­tendők lettek volna; nem tekintett a család es- hetőleges szaporulatára s távol volt tőle azon gon­dosság, mely az egyes lakosztályok méretei s az azokban lakókra utaltak számának megállapítá­sánál kellett, hogy vezérelte volna. Ezen építkezési rendszernek káros követ­kezménye mutatkozott, sőt mutatkozik még ma is a különben egészségi szempontból czélszerü- letlen lakok túlzsúfoltságában, mely túlzsúfoltság házi járványok esetén a járványos betegségek- ' ! ben történő halálozásoknak igen erős tényezője s nem egyszer volt alkalom láthatni, hogy ugyan­azon egy szűk szobácskábán élők, beteg és járványban elhalt hullája voltak együtt. Ezen felette fontos, ngy kórnemző, mint kórterjesztő tényező elhárítását az által vélte a hatóság esz- közölhetőnek, hogy az egészségügyi törvények alapján építkezési rendszabályokat alkotott. Ezen építkezési rendszabályok azonban csak a jövőnek szólanak, igy a jövőtől kell várnunk mig § rendszer hiányában emelt épületeket el 8epri az idő hatalma, hogy helyükön egészsége sebb lakok emelkedjenek. Ez építkezési rendszerrel együtt jár még egy másik fontos mozzanat, mely különösen Csabán mint fennálló szokás divatos. Ha a c s a ád újabb családot alkotni képes, titagja házasságra lép, rendesen a szülei háznál m ara d s igy a he­ly e 11, hogy egyes családok mint egy külön tüzhelylyel biró raj bocsátanának, mindnyájan az ős tűzhelynél maradnak, hogy ott fo kozzák a zsúfoltságot.. így válik aztán a talaj kedvezőtlen volta mellett az építkezési rendszer s a jelzett fenn álló szokás a járványok terjesztőjévé és nagy mérvű halálozás tényezőjévé. Az Altöldön divatozó tanyarendszer szintén nagy előmozdítója a halálozások szaporodásának Csaba község 33-266 főnyi lakosságából mintegy X Á.RCZ A Közművelődési bál. (Gyulán, febr. 23-án.) Ugyan honnan a komor és kedélyes ér­telmű szavak e bizarr párosítása ? Az elsőnek hallatára ki gondolna egyébre avult folian- soknál, melyek forgatása közben porfelleg árnyába vész az ember, szive pedig elalszik. A második viszont felvillanyoz; az avult la­pok foszlányai helyébe tüli, moll, tárlatán s más modern néven nevezett fodrok idres bod- ros hullámait tárja képzelmiink elé, mely hul­lámok közzü.1 bájos, ifjú szirének csengő sza­vát halljuk, s mi oda sietünk hozzájuk, hogy megforgassuk őket, miközben körültünk fény árad, s szivünk lángra lobban. A közművelődési bál furcsa elnevezése, talán e mulatság szellemében találja magya­rázatát? Valószínűleg, mert nagy közmivelő- dési vívmányt tüntet fel : hódítást a f é r fi- emancipatio terén. A bálákban ugyanis meg- forditott világrend divatozott eddigelé a bál­anyai intézmény alakjában. Ezúttal a feje­delmi uralmat visszaszerezték a férfiak, a bál­anya trónjára a bál atyát léptetvén. E bál­nak csak atyja volt. S még az is legény­ember 1 — S ép ez volt szerencséje, mert a gargon az anya, a feleség és a felnőtt , leány- gyermeknek kimért teendőket önmaga végezvén a háztartás női feladatai teljesítésében való ságos virtuozitásra tesz szert. A mi gargon bálatyánkat a sors busásan kárpótolta ez es­tén, mikor is egyszerre egy díszes á száz tagot számláló család „czimzetes“ atyjaként üdvözölhettük. De térjünk át a gyermekekre. Ezek a zene szilaj harsogása mellett lej tettéi a kör- tánczot, midőn beléptem a megyeház nagy- termébé. A csillárok lángját, áz álló tükrök fényét tündéri csapongásba hozták a lebegő párok, kiket szelíd gyönyörködéssel kisért a szülők tekintete, mely szelid lelki gyönyö rüségben aligha osztozott zavartalanul, csen­des szívvel a karzat önkénytes számüzöttjei- nek telepe. A terem Gyula színe-javát egyesité. De ime idegen női jelenségek tűnnek fel. Szapo­rán lejtik a tánczot gyulai szeladonjaink ol­dalán. S ennek daczára is csupa derű, csupa mosoly minden leányarcz. Jertek hát ti rosz- lelkü hirkovácsok s nézzetek széjjel. Győződ­jetek meg, mily gálád ráfogás az, melyei e várost Ausztrália vadonjainak hírébe hoz­tátok, hova idegen be ne tegye lábát, mert ott csak bennszülötteknek van jo­guk s kedvező alkalmuk meríteni az élve­zetek forrásából, a jövevénynek pedig tiltva van részesülnie a vigalom áldásaiban, s nem talál, kivel megkoczczinthassa az öröm serle' gét. Győződjetek meg, hogy ezek a bennszü­löttek sem emberevők; — a buffet nem meg-- gyötrött leánysziveket, kigúnyolt szülői re ményeket, elfojtott sóhajokat s kárba veszett toilettkontókat szolgáltat ki a még oly jó ét 10,000-et) laknak a külterületen. Tudva van, hogy az év őszi és tavaszi hónapjaiban a köz­lekedés az Alföldön igen nehéz, s igy a tanyá­val a város alig érintkezik. így aztán, ha a ta­nyán beteg van, azt nehéz gyógyítani. E bajon ;y lehetne segíteni, ha ambuláns tanyaorvosi állomások létesittetnének. Az ivóvíz szintén igen fontos tényező a közegészségügy méltatásánál. Csaba és vidéké­nek ivóvizét részint a községek mellett folyó Körösök, részint a kutak szolgáltatják. A Körö” sök vizét az áradások annyira megrontják, hogy ez jobbára nemcsak élvezhetetlen, de káros is. A kutak vize ritkán jön oly mélységből, hogy az ártalmatlan lenne. Az egészséges ivóviz hiánya különösen járványok idején és a gyermekek ha- andóságánál mutatkozik megdöbbentően. 1873- ban a kizárólag vízzel élő tiz éven aluli gyer­meksereg adta a betegek és halottak számának egy negyedét. A törvényhatóság a kholera után figyelmeztette a községeket, hogy magukat a mélyebb rétegek ereinek tiszta s igy élvezhető vizéből táplálkozó fúrt kutakkal ellátni töreked­jenek. E figyelmeztetés folytán a fúrt kutak száma bár lassan, de gyarapszik. Végre még egy igen fontos módozatot em­lít föl a gazdasági egyesület elnökének nagyér- dekü nyilatkozata és ez a lakosság értelmisége szinvonálának emelése. Nem a szorosan vett is­koláztatást, a mely tekintetben nincsen ok pa­naszra, hanem a népnek a közegészségügyi vi­szonyok javítására irányuló elvekkel való meg­ismertetését tartja a nyilatkozat első sorban szükségesnek, hogy megszűnjék a népben az a hit., mely miuden bajt a végzetszerüségnek haj­landó betudni. A megyei statisztikából vett ada­tok is bizonyítják azt az ismert tényt, hogy a gyógykezelésben részesült s igy felépült betegek száma aránylag legnagyobb volt az értelmeseb­beknél s a balálozaok száma pedig legnagyobb az alacsonyabb néposztályoknál. A köznépei az egészségtan elemei fogalmával meg kell ismer­tetni és e végre ezt a népiskolákban kötelező tantárgyként szükséges behozni. „Meggyőződésünk, — igy végződik a nyi­latkozat — hogy csak akkor, ha ezen ismeretek a népnek vérébe mintegy átmennok, ha azok oly dogmaszerü tudatává válnak, mint vallásának tantételoi, várható, hogy úgy maguk a törvény által élátbe léptetett, valamint a törvényen ala­vágyhoz is jutott közönségnek, ámde az „álta íános magyarhoni polgári szakácskönyv“ sze rint készített étkeket s az „európai nemzet­közi előírás“ szerint összeállított csemegét hűsítőket, melyek mind époly édesek mint (a mi ezzel nem mindig jár együtt!) ártalmat lánok. A czigány négyeshez adja a jelt. A por- tyázva szerte járó csoportok csatarendbe sót rakoznak. Csatarendbe, — mert az első né­gyes alatt indul meg tulajdonképen az a vi- askodás, melyet társalgásnak nevez a diplo­máciái műnyelv, a mely azonban valójában nem egyéb, mint megostromlása ama min­denki által bevenni vágyott várnak, mit pró­zai nyelven úgy hívunk, hogy leányszív. Az egyik küzdő szerelme, a másik becsvágya, a harmadik tüntető bosszúérzete által űzve száll e harezba, s ott annyi szellemsziporkát szóra levegőbe, annyi löveggel tüzeli a várfalakat, mint a mennyi puskapora éppen van. Én ma­dártávlatból szemléltem e csatát s igy ne várja tőlem senki, hogy leírjam a megsebe­sültek kitörő sóhajait, a létrejött békeköté­sek szigorúbb vagy enyhébb feltételeit, me­lyek közzül azonban egyet még sem fojthatok magamba, s mely aként hangzott, hogy nem a győztes ostromló, de a legyőzött fél ül a diadalszekérre. így jár, ki nővel kél csa­tára 1 — A harezosok közt láttuk az ifjú Caesar levente alakját is, ki hetedhét vár- megyén keresztül viselt báli hadjáratot, min denünnen győztesen tért vissza hazájába s dás; jött, látott és győzött. Vájjon Gyulán is? fogja kérdezni bájos olvasó nagysám. Nem értek ugyan az ondit-szerü krónikairáshoz, de mert oly mohó kíváncsisággal néz reám, el­árulom, mit hallottak Caesar ajkairól az első négyes után. Jöttem — igy szólt — láttam és — legyőzettem; $ e kijelentésnek nagy ideje is volt már. Ez volt az évad utolsó bálja, a farsangi hév végső fellobbanása, Carneval herczeg hattyú­dala. Ki eme bálról is üres szívvel tért haza ismét egy évet dobott el a családi élvek örö­meiből, s egy unott esztendő ösztövér nap­jaival jegyezte el iQu életét Borzadj én jó barátom, ki államférfiul magaslatodról csevegsz, csattogsz alá Gyula virágos kertében, s ki előtt maholnap a 28-ik tavasz viránya fog megnyílni s még mindig nem választottál. — Pedig ha választanai, hazatérve édes női szózat fogadna, kedves gyermekek repülnének öledbe stb, stb., mig igy szobádban csak az óra gépies ketyegése tesz idegessé s más élő lény nincs körülted mint a légy, mely arezodra száll I S ha meg­halsz, ember, — mert halandó vagy ám te is, lesz-e, a ki koporsódra boruljon, megköny- nyezzen ? Igaz, hogy Nérót is eltemették daj­kái, akad egy vén asszonycseléd, a ki téged is elsirat majd, s te hálából reá hagyod frak­kod s klacquodat. Ámde midőn megtennéd végső rendelésedet, e frakk meg fogja mér­gezni utolsó perczeidet, mert erőt veend lel­bármerre megfordult, ráillett a caesari m on-keden az önvád, miért is hagytad elhervadni Mai számunkhoz „Egy millió bolondság4 előfizetési felhívása van mellékelve.

Next

/
Thumbnails
Contents