Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-12 / 41. szám

I alkalmas volta mellett 30 éves múlt tanús­kodik. Ezen határok az 1884. XIV. t. czikk 2. §-a kívánalmainak, mely szakasz nem valamely természetes magaslatok által alko­tott, hanem a czól megoldására alkalmas ha­tárokról szól, a milyennek pedig az arad- békésmegyei határ eddigelé is bizonyult, min­den tekintetben megfelelnek. A felsorolt indokoknál fogva öblöze- tünknek az aradi öblözettől való különválását és régi határai között önálló társulattá leendő alakítását kívánatosnak és szükségesnek tart­juk és annálfogva tisztelettel kérjük a Tekin­tetes Társulati Közgyűlést, miszerint ezen sa­ját jól felfogott érdekeink sugalta törekvésün­ket támogatni és a nagym. m. kir. közmunka- és közlekedésügyi ministeriumhoz intézendő felirattal önálló társulattá alakulhatásunk engedélyezését kérelmezni méltóztassék. A Tisza-Pliönix szerződés. A vidéki sajtó egyik legfontosabb feladata lévén, olvasóközönségét értesíteni arról is, a mi rendszerint csak specziális szaklapok utján juthat tudomására, a legnagyobb készséggel adunk he­lyet az alábbi közleménynek, melyet Szilágyi Károly debreczeni ügyvéd és a „Tisza“ biztositó bank csódtömeggondnoka irt a „Magyar Keres- dók Lapja“ fővárosi szaklap részére, az Osztrák Phönix bécsi biztositó társaság által jogtalan zak­latással fenyegetett felek miheztartása és védeke- cése czéljából. A kiváló szakértelemmel irt köz­lemény szó szerint a következő: A „Tisza biztosító társaság felszámolásban“ a czég közvetlen tűzbiztositási tározóját átruházta az Osztrák-Phönix biztositó társaságra, e társaság pedig átvette azt oly módon, hogy teljes jótállást vállait a „Tisza“ kötvényeiért azon felekkel szem­ben, a kik a „Tiszának“ kötelezettségből való kibocsátása mellett, az Osztrák Phönix kötelezett­ségét elfogadandják; ha és a mennyiben pedig a biztosítottakkal ily egyesség létre nem jön, jótállást vállalt a „Tiszával“ szemben, kötelezvén magát a Tisza biztositási kötvényekből folyó minden kötelezettség teljesítésére. Ezen szerződés folytán átadta a Tisza, az Osztrák Phönixnek mind azon tűzbiztositási dij- váltóit, melyek 1884. január 1-ig le nem jártak. A kik a Tisza kötelezettsége helyett az Osztrák Phöoixét elfogadták és ezzel léptek szer­ződésre, tartoznak a magok kötelezettségeit telje­síteni vagyis a Tisza részére általuk kiadott, a Tisza által az Osztrák Phönixnek engedményezett vagy forgatott dijváltókat beváltani és ha nem ténnék: az Osztrák Phönix behajthatja rajtok azok értékét törvényes utón is. Ez egyszerű és világos dolog. Egészen más azok helyzete, a kik az Osz­trák Phönixet a Tisza helyett illetőleg annak köt­vényét ezé helyett el nem fogadták. Ezek a Ti­szaval maradtak szerződésben: és minthogy az őket érhető tűzkárokért a koczkázatot a Tisza viselte, káraikat fizetni tartozott (maga fizette vagy más által fizettette — mindegy) ők sem tagadhatták meg a koczkázat viselésért általok kiadott dijváltók beváltását, még ha más mutatta is be azokat fizetés végett, nem a Tisza. A Tiszának felszámolásban léte, a mi csak uj ügyletek kötését zárja ki, de a már megkötött ügyletek lebonyolítását törvény szerint hozza ma­gával, — a felszámolásba lépés előtt kötött ügy­letek érvényén mit sem változtatott, minélfogva változatlanul maradt a biztosított felek kötelezett­sége is. Tartoztak tehat dij váltóikat beváltani, esetleg tűrni, hogy e kötvényre nyomtatott fel­tételek 4-ik §-ához képest azok értéke rajtuk per utján is behajtassék. így állott a dolog a csőd megnyitása nap­jáig folyó évi julius 25-ikig. A Tisza csőd alá jutásánál fogva, képtelenné vált a koczkázat vise­lésére, s mert a biztotás nem oly üzlet, a melyet csőd alatt is folytatni lehetne, sőt a további foly­tatás a biztositási üzletnél a dolog természeténél fogva ki van zárva, az altala kötött biztosítási szerződések megszűntek. A tűzkár biztosítottak tehát folyó évi julius 25. óta mindég olyanokról szólva, a kik az Oszt­rák Phönix kötelezettségét el npm fogadták egy megszűnt szerződéssel állanak szemben, meg azon jótállással szemben is, melyet az Osztrák Phönix a Tisza irányában vállalt, a melynek pe- gig értéke nincsen; mert a Tisza csődtömege a csőd megnyílta után történhető tűzkárok megté­rítésére kötelezhető nem lévén, a Tisza kötelezett­ségeiért vállalt Osztrák Phönix-léle jótállás tárgy­talan maradt. E szerint a csőd megnyitása napján' folyó évi julius 25-ke után lejáró dijváltokert nem kapnak a felek semmi egyenértéket s ez okból ilyen dijváltók fizetésére az Osztrák Pbö- nix-xel nem szerződött felek szerény nézetem szerint nem szorithatók. Nehezíteni látszik helyzetüket azon körül­mény, hogy a biztositási dijakról dijváltókat adtak ki. De ezen váltók nem egyebek, mint a biztosi­tási szorzödés fennállását mindig feltételező — pénzbeli dijaknak csakis fedezésére kiadott el- fogadványok s csakugyan ilyenekül vannak meg­jelölve a szöveg mellé nyomtatott jegyzetben; és tekintve a váltó törvény 92. § -át, mely szerint a váltó-adós csak oly kifogásokkal élhet, melyek magából a váltóanyagból erednek, vagy melyek őt a „mindenkori felperes ellen közvetlenül meg­illetik, a dij váltó fedezeti. minőségéből az adós által felvehető kifogás, véleményem szerint annál bizonyosabban megvódnó öt a marasztalástól, mert a kérdésbeli elfogadványok nem csak a Tiszánál voltak fedezeti váltók, de azoknak maradtak az Osztrák Phönix birtokában is, minthogy ennek jótállása, az előadottak szerint a főkötelezettség­gel megszűnt A Tisza felszámoló bizottsága elmulasztotta a tűzbiztositó feleket az Osztrák Phönix-xel kö­tött szerződésről szükségképen értesíteni. Ment­hetetlen mulasztás. Azt azonban, hogy az ezer és ezer biztosító (elet meg akarta volna károsí­tani a csőd után lejárandó dijváltók erejéig — nem lebet ráfogni azon bizottságra. Ilyen czélzat nem olvasható ki a Tisza-Osztrák Phönix szerző­désből sem. Ha azonban mégis igen sokakat fe­nyeget a veszély: alig lehet benne kétség, hogy váltóbiróságaink előtt az elfogadványok fedezeti minőségéből felhozható törvényes kifogás mellett biztos védelmet találnak. Alig szükséges talán a váltók és dijváltók közötti külömbséget felemlítenem. A biztositási kötvényben olvasható tűzbiztositáei feltételek 4 ik §-ában el van mondva, hogy több éves biztosítá­soknál a társaság megengedi, hogy csak is az első évi dij — és az illetékek fizettessenek ki készpénzben, a későbbi évekre eső díjrészletek pedig dijváltókkal fedeztessenek. A fentebb elő­adottak mindég csak dijváltókra vonatkoznak; — azon váltókra ellenben, melyek az első évi díjról, készpénz helyett közönséges váltó formájában adattak ki, bár mely lejáratúak is legyenek ezek, nem vonatkoznak. Ezen váltók beváltása meg sem tagadható azért, mert ezekkel szemben megadta a Tisza az ellenértéket, a koczkázatnak mindjárt a biztositási kötvény kiállításával, sőt a bevallás, illetőleg ajánlat elfogadásával esetleg 48 óra alatt vissza nem utasításával, (keresk. tőrv. 468. §.) halasztás nélkül rá nehezülő viselésében. Ezek szerint a tűzbiztositási felek által ki­adott bármily lejáratú közönséges váltók, vala­mint a folyó év első napja előtt lejárt dijváltók feltétlenül kifizetendők az adósok által és pedig mert a Tisza „csődtömegéhez tartoznak, nálam fizetendők. A Tisza által az Osztrák Phönixnek átadott azon dijváltók, a melyeknek lejárata folyó évi január 1. és julius 25. közötti időközben (tehát a csőd előtt) következett be, fizetendők az Osztrák Phönixnek mind addig, mig a kérdésbeli szerző­dés megsemmisítve nincsen. Vegre azon dijváltó, a melyek az Osztrák Phönix kötvényét el nem fogadott lelek által adattak ki s a melyeknek lejárata, a Tisza elleni csőd megnyílta utáni időre f. évi julius 25. napja után esik, be nem váitandók és a fentebb előa­dott kifogás hozható lel. S ezzel a quid juris kérdéssel rendben vagyunk. A Tisza-Osztrák Phönix szerződésnek a Tisza csődhitolezőire káros volta, a tüzbiztositott felekre nem tartozik s más utón lesz megvitatandó. A fentebbieket azonban szükségesnek tar­tottam elmondani a hozzám több oldalról érkező felhívás,’ különösen pedig Halas város polgár- mestere, Vári Szabó István urnák 48 panaszos fél kivánatára felvett jegyzőkönyv másolatával hozzám érkezett megkeresés folytan, a mar eddig is sokat érdeklő kérdés lehető tisztazása végett. Szilágyi Károly, ügyvéd a „Tisza“ bizt. társaság csődtömeggondnoka. A Magyar Kereskedők Lapja szerkesztősége szívesen felajánlja ez ügyben szolgálatait az érde­kelt közönségnek és minden kérdezösködésre a legnagyobb készséggel megadja a kellő felvilágo­sítást. A szerkesztőség a hozzá forduló feleket saját ügyésze által a bíróság előtt is képviselteti. Minél többen jelentkeznek ez ügyben, a Magyar Kereskedők Lapja ezerkesztőségénél (Budapest, bálvány-utcza 11.), annál nagyobb befolyást fog ez gyakorolhatni sikeres elintézéséhez Újdonságok. Megyei országgyűlési képviselőink közül a ház alakulása alkalmából Hoitsy Pál és Zsilinszky Mihály jegyzőknek válasz­tattak. H a v i á r Dániel — a 48. és független­ségi párt előleges kandidálása alapján — a kép­viselőház igazságügyi bizottságába választatott meg. A 48-as függetlenségi párt válaszfel- i r a t i tervezetet a párt elnöke, Irányi Dá­niel szerkesztette. A tervezet mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy az ország fejlődése nem kép­zelhető az állami önállóság nélkül, amely egyéb­iránt nem érintené at uralkodó s a császár uralma alatt álló .országok jogait s jogosult ér­dekeit. A főrendiház reformja elodázhatlan, de a magyar állam érdekeinek megfelelően s a valódi liberálizmus és demokráczia szellemében fogana­tosítandó. A tervezet kárhoztatja az országgyű­lési időtartam tervezett meghosszabbítását; szük­ségesebb ennél, úgymond, szigorú keresztülvitele a választási törvénynek, a mely egyébiránt szintén revíziót igényel. Szükségesnek tartja a tervezet ezenfelül a választásoknál a titkos szavazás al­kalmazását s a választási ügyek fölötti bírásko­dásnak a kúriára ruházását s határozottan ellene nyilatkozik a kivételes rendszabályoknak, a me­lyek viszonyaink által egyáltalán nincsenek iga­zolva. A függetlenségi és 48-as párt felirati bi­zottsága f. hó 8-án tartott ülésében általánosság­ban elfogadta a tervezetet s néhány javaslatba hozott módositvány fölött a részletes tárgyalás során határozott. Az alsó-fehér-körösi ármentesitö öblö- zet október htí 17-én d. e. 10 órakor B.-Gyulán, a városháza nagytermében rendkívüli köz­gyűlést, ezt megelőzőleg pedig d. e. 9 óra­kor választmányi gyűlést tart, melyre az érdekeltség és illetve a választmányi tagok tisztelettel megbivatnak. Tárgyak : 1. Az 1885. évi költségelőirányzat. 2. Időközben netán érkező ügyek. Egyúttal tudomására hozom a tisztelt ér­dekeltségnek, miszerint az öblözeti péuctárról ve­zetett és a számvizsgáló bizottság által megvizs­gált 1883-ik évi számadás f. hó 10-től számított 15 napig saját irodámban közszemlére lesz ki­téve, a hol az bármikor megtekinthető. Kelt B.-Gyulán, 1884. évi okt. 9-én. Zöldy János, öbl. elnök. Beliczey István főispán ur, a biharme- gyei gróf Teleki-féle 1000 katastralis holdon fe­lüli fi t e r i birtokot múlt héten örökáron meg­vette. A vételár 140,000 forint. A németvárosi búcsú. A németvárosi maestro kitett magáért. A legközelebb múlt va­sárnap tartott német városi búcsú alkalmával, az esős idő daczára zsúfolásig megtelt templomban tartott isteni tisztelet oly megható volt s oly ritka műélvezetben részesité az egybesereglett hí­veket és nem híveket, hogy az embernek nolle- velle kedve volna Sziber úrtól folytatását kérni. — Elragadó volt Niedermayer Szidike kisasszonynak „Esto mihi“ és Ave-Maria“ solo éneklése, mely kellemes hangterjedelme mellett oly biztos és ha­tározott volt, miszerint nem hagyott kívánni valót, Mester úr! kedves leánya hangjában 100.000 frt tőke kínálkozik, kár volna ezen összeg elnyeré­séért szükséges lépéseket idején meg nem tenni. Fridricb Mihály és Gremsperger János urak régi jó énekesek lévén, hozzájuk kötött reményünkben nem csalatkoztunk, duettjük az általában ügyes orgona kiséret mellett nagyon szépen összhaugzó és kitűnően sikerült volt. Fogadják mindnyájan igen tisztelt műkedvelők forró köszöuetünket és kérjük, hogy minket jövöre is minél több ily kellemes meglepetésben részesíteni szíveskedjenek. — Megható volt hallani annyi ezer hívő ajká­ról a világhírű zeneszerző Haydennek igen mag­vas, úgyszólván páratlan egyházi énekét: „Hier liegt vor deiner Majestát“-jét énekelni, melynek sikere ismét csak a mestert dicséré. Ily örömtől elragadtatva, ha a két derék rém. kath. kántor megválasztására gondolunk, önkénytelenül jut eszünkbe, bogy „Cieeroab universo populo con­sul electus est.- Ha Fichte, Spinoza vagy Hegel tanítványai végig tudnának hallgatni ilyen isteni tiszteletet, bizonyosan kitöröltetnék magukat az Isten tagadók sorából. (Beküldetett.) A megyei közgyűlés tudvalevőleg ötszáz frtot szavazott meg a Budapesten létesítendő „Szabadság szobor“-ra. A szobor létesítő bizott­sága meleg hangú köszönetét intézet a megyéhez s egyúttal 2000 darab felhívást s nem kevesebb mint kétszáz gyüjtőivet küldött le szétosztás és adományoknak minél szélesebb körben leendő gyűjtése czéljából. A kataszteri sérelmek tolmácsolásával megbízott megyei küldöttség ma utazik fel a fő­városba, s holnap fog a pénzügyminiszternél meg­bízatásában eljárni. A vármegye 1885. évi költségvetését a belügyminiszter helybenhagyta. Az iratok a múlt bét folyamán érkeztek le a megyére. „Békés-gyulai kereskedő ifjúsági öu- képzö és segélyzö egylet“ létesült városunk­ban, vagyis helyesebnen Írva, a kereskedő segé­dek körében élénk mozgalom indult meg, hogy a fenti néven még mintegy másfél év előtt alakult egylet regeneráltassék, s ne névleg létezzék mint eddig, hanem tevékenységet is fejtsen ki. őszin­tén üdvözöljük a kereskedő ifjúságot a komoly hajlama mozgalom alkalmából s szivünkből kíván­juk, hogy a főnök urak erkölcsi és anyagi támo­gatását sikerüljön megnyerniük — ami iránt egyébként nincs is kétségünk — miután a rendes tagok és a tisztviselői kar ügybuzgó kitartása mellett csupán a kereskedő főnökök állandó ro­konszenves támogatása mellett érhető el, hogy a szépirányu egylet úgy kezdetben, mint jövőben is prosperáljon, ügy tudjuk, hogy H a n n e r Gusz­táv kávéháztulajdonos egy szobát ingyen bocsá­tott az egylet használatába, s igy a kezdetben kényes helyiség kérdés szerencsésen meg volna oldva. Az egyletnek lesznek tiszteletbeli, alapitó, pártoló és rendes tagjai, utóbbiak csak is fedd- hetlen erkölcsű kereskedő segédek lehetnek. A pártoló tagok évenként 3 frt, a rendes tagok havonként 30 krajczár tagság dijat fognak fizetni. Az egylet tisztviselői kara következőleg alakult meg: elnök: O 1 a j o s s y Dezső vaskereskedő, alelnök: Deutsch Mór regalebérlő, pénztárnok: Bán István fűszerkereskedő, titkár: Kálmán Ödön, jegyző: Stern László, számvizsgálók Bak József és M u 11 a s Adolf, könyvtárnok: W e i s z Zsigmond. Választmányi tagok- Diósi Béla, Féhn István, Follmau Lajos, Krausz Izidor, Karácsony Károly, Kocsis László, Löwen- stein Simon, Agrima Szilárd. Póttagok: Hoffman József és Fischer Soma. Kinevezés. Hanacsek Béla szarvasi lakos, a b.-gyulai kir. törvényszék elnöke által, a szarvasi kir. járásbírósághoz díjtalan irodai gyakornokká lett kinevezve. Az alsó fehér-körös szabályozási öblözet f. hó 3-án Zöldy János öblözeti elnök elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen a tagok nagy számban jelentek meg. — A közmunka és közle­kedésügyi minisztérium rendeletének megfelelően téglából építendő nyílásra tervezett zsilip fel­építése hatvanezer forintot, tehát az öblözet pénztári állásához képest aránytalanul magas összeget igényelvén, annak tervezete a három vas­csővel tervezett és sokkal olcsóbb zsilipnek Erkel János Öblözeti mérnök által nagy szakértelemmel kidolgozott vízműtani adatokkal s a vascsövek alkalmazásának előnyös voltával indokolt terveze­tével együtt a közgyűlés által azon kérelemmel határoztatott a miniszterhez felterjesztetni, misze­rint tekintettel az öblözet pénztári állásán kívül azon körülményre is, hogy az Előviz-csatorna víztartalmának levezetésére még fokozódó szük­séglet s a legnedvesebb időjárás mellett is a há­rom vascsővel tervezett zsilip teljesen alkalmasnak és elégségesnek látszik, annak most már vízműtani adatokkal indokolt tervezetét hagyja helyben. Egyideüleg felkéretik a minisztérium, hogy az öblözet keretén kívül álló, de az élővíz által ha­sonlóan érdekelt tényezőket a költségek arányos viselésére kötelezze s e czélból velők s az öblö- zettel tárgyalást tartson. A most íenálló' régi zsilipnek szükségesetén fenékgáttal leendő eltöl­tésére az elnök felhatalmaztatott. A műszaki ártérfejlesztésnek elfogadható vállalati ajánlat beérkezte esetére vállalati munka utján leendő keresztülvitele mondatott ki, az elnök meg- bizatván ezen munkálatra az egységi ár kiírása nélkül pályázatot hirdetni. Amennyiben pályázat útján elfogadható olcsó ajánlat be nem folynék, az ártérfejlesztés házilagos keresztülvitele tárgyá­ban újabb határozat fog hozatni. (A házilagos keresztülvitel czélszerübb és olcsóbb is lenne. Szerk.) A társulati ujjászervezkedés a mai terület fentartása mellett elfogadtatván, a társulati köz­gyűlés elé terjesztendő felterjesztést lapunk más rovatában egész terjedelemben közöljük. — A likvidáczió folytán az öblözet évenként 19241 frt 42 kr. adó visszatérítésben részesülvén, emez összeg mikénti elszámolásának közlése iránt a gyulai adóhivatal megkerestetni határoztatott. Gyula városa polgármesterének a töltésektől 4 öluyi távolságra eső területek kisajátítása azoijunK valamit az irodalomról is. Az Akadémia, Kisfaludy-társaság, Filológiai tár­sulat már megkezdték üléseiket a nyári pi­henő után. Az irodalom is nagy lendületet nyer igy ősz felé. Az októberi negyed az, midőn megindulnak a számos lapok, úgy, hogy a türelmes publikum azt sem tudja, melyiket válassza, mikor mind olyan sokat — Ígér. Igen, csak — Ígér, de alig van, ame­lyik meg is adja. A legtöbb lelketlen kiadó vagy szerkesztő csak felkéri a jeles Írókat, hogy engedjék meg, miszerint nevöket a la­pok munkatársai között felemlítse. Csap egy hangzatos, frázisoktól dagadozó „előfizetési felhivás“-t vagy „programmot*, s a hiszékeny közönség lépre megy. Nem lehet csodálni, ha idegenkedik sok, ki kárán tanult — az uj la­poktól. Szerényen, minden dobütés, trombita­harsogás nélkül, jelent meg e hó elsején a jó hirü, solid: Székely Aladár könyvkiadó kiadásában egy uj, gyönyörű kiállítású, mégis olcsó szépirodalmi hetilap, mely pár száma után ítélve, ki fogja szorítani az eddigi ösz- szeférczelt, ily irányú lapokat. „Gondüzö“ ennek a neve, s a jeles hirü műfordító : Már- tónffy Frigyes, mint szerkesztője, továbbá F. Szathmáry Károly, Mikszáth Kálmán, Mar- gittay, Sziklay, s az első rangú j°les írók se­rege gond- Bkodnak arról, hogy a közönség hozzá méltó olvasmánynyal űzze el szabad idejében a nehéz gondokat, s a testi fárada­lom ntan nagymérvű lelki üdülést is nyerjen. Előttünk feküszoek e lap számai, s tiszta szív­vel mondhatjuk, mint a közönség jóakarói, hogy e lelkiismeretes kiadó vállalata nagyon megérdemli a pártolást A viszontlátásig 1 Mátray Zoltán.

Next

/
Thumbnails
Contents