Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-10-12 / 41. szám
41-ik szám Gyula, 1884. október 12-én 111. évfolyam T~ f Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova w r '1 r~ „ Eiadó hivatal: * |SN| ■ I ____m ■ j ■1 1 j 1 Főtér, Prág-féle ház, Dobay a lap szellemi részét illető IMI János könyvárus üzlete, közlemények küldendők. ■ ■ 1% hova a hirdetések és nyíltKéziratok nem adatnak vissza. 1 ___M j ■ j H ifci UOh téri közlemények küldendők. Előfizetési díj: Egész évre.........5 frt — kr. Hirdetések szabott áron fogadta* * * ik el / Félévre ........... 2 „ 50 „ Év negyedre .... 1 „ 25 „ POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KOZGAZDASZATI HETILAP. ■ Gyulán a kiadó hivatal„an. Egyes szám ára 10 kr. i ^ J MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. l Nyilttór tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Sclialek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Az alsó-fehér-körösszabályozási- társulat újjá szervezkedése. Az 1884. XIV. t.-cz. az eddigi vízszabályozó- és ármentesitö-társulatok szervezésével foglalkozván, az arad-békésme- gyei egyesilett ármentesitö- és belvizle- vezetö-társulat már folyó évi augiisz tus 23-án foglalkozott a tórvénykivánta újra szervezés kérdésével. A társulat két öblözetből, úgymint : az aradi és az alsó-fehér-körösi öblözetek- böl áll; ezen öblözetek közel 30 évig külön működtek s igyekeztek megfelelni feladataiknak : a jelenlegi összpontosító rendszer azonban akaratuk ellenére, egyesítvén a két társulatot, mindkét társulat között kénytelenségböl tűrt viszony állott fenn, annak reményében, hogy a viszony soká úgy sem fog tartani. A viszony felbontására a fenti tör- vényczikk megadta az első lökést, s maga az aradi társulat tette meg első nyilatkozatát a szétválás és előbbi állapotbai visz- szahelyezés mellett. — Az alsó-fehér-körösi öblözet készséggel ragadta meg a kezdeményező alkalmat, elismervén az aradi társulat kívánsága jogosultságát, de egyúttal önmaga is kijelenti, hogy 30 éves önállóságát vissza óhajtja, se tekintetben a társulati összgytilés előtt előterjesztést fog tenni. A felterjesztést az alábbiakban veszik tisztelt olvasóink, s előre is biztosítva vagyunk, hogy az egyhangú elfogadásban fog részesülni annál is inkább, mert egyik öblözet sem kíván, a másik öblözet területéből semmit; ha mégis talán némi ha- tárdifferencziák kiegyenlítéséről lenne szó, ez ellen akadályt gördíteni egyik oblö- zetnek sem leend oka. A felirat nem foglalkozik ugyan ha- tárdifferentiák kiegyenlítésével, egyéni néHarmatos pázsiton egyedül ballagok... Harmatos pázsiton egyedül ballagok, Estve van, kigyúltak a fényes csillagok. Fegyver nyomja vállam, vadat űzni jártam, Hajtám a szerencsét, ha nyomra találtam. Pezsegő nagy kedvvel indúltam a reggel, S bágyadva megyek most, fásúlt türelemmel. Zsákmányt ha találtam, pihenni sem álltam, Az egyik után már másik vala vágyam. S túl mentem a czélon, el messze vidékre, Sikertelen útam unott leve végre. Elszállt a reménység, elverte a kétség, Útam befödözte az esti setétség. _ így járjuk utunkat lázas sietéssel, So k kedvvel eredve, megtérve kevéssel, így hajt a reménység tüskébe, bokorba, így égeti szívünk a vágy teli szomja. S a magunk szántából tán meg se pihennénk, Kergetve a szomjtól meddig, hova mennénk ?!.. De mig csal a távol, meghozza magától A nyugalom írját az alkonyi fátyol. Sipo* Soma. Budapesti tárczalevél. Olyan az idő, mint a kaczér hölgy. Egyszer langyos napsugarak játszadoznak arczunk- kal, enyhe szellő lengedez körülöttünk, bóditó virág illatárban úszunk, másszor szemeink sötét felhőkkel találkoznak, arczunkat esőcsepzetünk azonban az, hogy kissebb mérvben ezeknek az alsó-fehér-körös szabályozási öblözet 'gyarapodására be keltenék következnie, értjük a fehér-körös balpartját, Csahostól, egész Békésmegye határáig; — mi e vonalat olyannak tartjuk, melyet biztonságunk érdekében okvetlenül annec- tálni kellene, mert esetleges áradások alkalmával a védelem feletti felügyeletet könyebben gyakorolhatja az alsó-fehér- körösi öblözet, illetve Békésmegye hatósága, mint az e vonaltól távolabb fekvő aradi öblözet igazgatósága, és még távolabb fekvő Aradmegye hatósága. — Tudjuk igen jó, miszerint eme rövid vonal az, mely áradások alkalmával reánk nézve leginkább fenyegető, s a védelem körül — mint illetéktelen hatóság — egyátalában semmitsem fejthetünk ki ; — azért tehát eme vonal megszerzése reánk nézve létkérdés, s hinni akarjuk, hogy ez ellen az aradmegyei öblözet nem fog ellentétes állást elfoglalni. A magánúton sz'óba hozott feketekörösi balpartot Fekete-Gyarmattól a Sza- nazugig, mint melyet némelyek az aradi társulathoz óhajtriának csatolni, nem tartjuk sem czélszerünek, sem indokolt nak ; indokoltnak nem, mert az aradi öb- lözetnek a nélkül is háromszor hosszabb vonala van, mint az alsó-fehér-körösnék, s' igy terület nagyobbodásra nem vágyódhat ; czélszerünek nem, mert töltéseinek még ki nem épitése végett áradások esetében, a nélkül is sok gondja van, különösen kisebb községei mellett a védekezésnél, s ily hosszú vonal megvédése majdnem lehetetlennek mutatkozik ; de czél- szerütlen lenne a mi községeinkre is, mert két társulatnál nehezebb a védekezésrei közbenjárás, mint egynél s könnyen önkárunkra félreértések történhetnének. A mi nézetünk tehát az : egészittes- sék ki az alsó-fehér-körös szab. öblözet a békésniegyei határtól Csahosig, többi vonalai pedig hagyassanak úgy mint eddig voltak, és legyen önálló társulat úgy ez, valamint az aradi öblözet is. Az alsó fehér-hörösi öblözet f. hó 3-án Gyulán tartott közgyűlésében a következő felterjesztést fogadta el a társulati közgyűléshez az aradmegyei öblözet- től különválása és önálló társulattá alakulása érdekében. „Tekintetes Társulati Közgyűlés ! Az arad-békési egyesitett ármentesitő- és belvizlevezető-társulat a m. k. közmunka- és közlekedésügyi minisztériumnak 18261— 1884. sz. a. kelt rendeletével az 1884. évi XIV. t. ezikk alapján leendő ujjászervezke- désre, alapszabályainak átdolgozására s gátvédelmi szabályainak megalkotására felkiva- tott oly hozzáadással, miszerint ártérfejlesztési ügyének mikéntállásáról is jelentést tegyen. . Ezen — a mai napon tartott rendkivüli közgyűlésünkben tárgyalt ministeri rendelet által megadatott öblözetünknek az alkalom arra, hogy az aradmegyei öblözettel egy társulattá lett czélszerűtlen egyesítés alakjában működésére bénitólag nehezedő nyűgtől magát „felszabadíthassa. Mi, éppen mint az aradmegyei öblözet is, azon egyesítés ellen s társulati önállóságunk fentartása mellett lehetőleg küzdöttünk, mert beláttuk egyrészről, hogy az öblögetek önállóságának megszorítása cselekvési képességük lanyhulását vonja maga után, másrészről, hogy ezen, két törvényhatóság területén fekvő öblösetek védműveinek különböző arányú kiépítése, az árvédelem különböző természete, a felmerülő költségkülönbözetek s a fenálló külön adósságok mellett az egyesítés nemcsak egyik öblözetnek sem áll érdekében, hanem felesleges munka- és költségszaporulat. s ál társulati elnökségnek inkább csak közvetítő, mint administrativ hatáskörénél fogva az igazgatásban vontatottság álland elő. Az egyesítés ellen táplált emez aggályaink alapossága az azóta lefolyt harmadfél év alatt bebizonyulván, örömmel ragadjuk meg az 1884. XIV. t. czikk nyújtotta alkalmat arra, miszerint a czélszerütlennek és károsnak tapasztalt egyesítés kötelékeiből, ki- bontkozva, öblözetünk társulati különállását és önállóságát visszavivjuk. Geographiai helyzetünknél fogva, miszerint felső határaink Békésmegye határaival azonosak, egyenesen az önálló társulati szervezkedésre vagyunk utalva, s nem áll érdekünkben, hogy az Aradmegye területén levő öblözettel továbbra is egyesüljünk, avagy ,egy újonnan alakulandó társulatba akár az arad- megyei öblözettel együtt, akár anélkül bevonassunk s két törvényhatóság felügyelete alá vettessünk. Öblözetünk ma 38000 cat. hold árterülettel bir, a műszaki ártérfejlesztés folytán azonban ezen ártér jelentékenyen fejlődni fog. így a Duna, Tisza és mellékfolyóinak 169 társulata közt az alsó-fehér-körösi öblözet területi kiterjedésre az elsők között áll, minélfogva önálló társulattá alakulhatásra azon társulatok legtöbbjét meghaladó qualific\tió- val rendelkezik s az önálló szervezkedéssel kapcsolatos költségeket megbirja és saját, jól felfogott érdekében szívesen is viseli. Teljesen kiépített s szellemi ;qualifica- tiónk mellett tanúskodó .5 7 kilometer hosszú gátrendszerünk mellett az árteres .birtokosokra nézve a legnagyobb méltatlanság lenne oly öblözettel egyesittetniök, vagy .oly társulatba bevonatniok, a mely, mint az aradmegyei is, távol áll védműveinek befejezésétől s a melynek ennélfogva töltésépítési budgettjéhez ingyen járulniok kellene és a melynek, mint felső érdekeltségnek a vizrnen- tén levő védpaftok fentartása különös érdekében sem áll. Öblözetünk mostani határainak czélszerü A „király himnusz“-t azért nem akarták, mert abban régi formájú a Szöveg, s forradalomra „izgató“, mert az ősi „Hej Rákóczy, Bercsényi“ dal után indul, zenéje, a zenéhez nem értőknek „hibás.“ Éljen hát a i pajtáskodás, Háromszor ismételték a „Bánk-bán* és „Lohengrin* operák előjátékait s első felvonásait, s a „Hunyady László“ közbetett nyitányát. Operaházunk, melynek külső s belső pompája és berendezése bámulatra ragadja a nézőt, a gyönyörű díszletekkel és jelmezekkel (csak a trikó : 4ooo fit) együtt: 3 millió 103 ezer 547 frtba került. Fent ős Budavárában pedig á nemzeti színháznak volt jeles művésze : Feleky József működik, mint á.. „jobb parti szinházak igazgatója“, s. elcsalogatta a népszínház Evvájától Blahánét, á kedves csalogányt. Szomorú ünnepet ült a főváros ». ö' Ínsége is e ho 6-án, mint a 13 aradi vr riami gyászos emléknapján. A haifczoskarok, hm védegyletek, iparosok számos helyen kis szertartással ünnepelték meg. Mikor a szabadság- harcz dicső hőseinek kezéből az árulás kivette a fegyvert, az ez által győzelmet nyert zsarnok nem elégelte meg a vért, nem volt elég neki a haza annyi szép sarjának, virágának elhullása, — a törzsek kiirtásához fogott, bitót emelt azon hősöknek, kik örök dicsőséget érdemeltek. Emlékezzünk meg róluk és tanuljunk szabadságunk e szent vértanúitól hazaszeretetet, lelkesültséget, önfeláldozást. Legyen áldott gyászemlékük . .. „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, A lelkes eljár ősei sírjához, S gyújt régi fénynél új szövétnekét,“ pék érintik, s a fogasra tekintgetünk meleg felöltőink után, s akinek van, fel is ölti, de soknál vagy a sors tagadta meg e szerencsét, vagy csak zálogjogilag létezik. Időjárásról beszélek, mint a rósz udvarló. No de az időről beszélni most idején van, mert az ősz derekán vagyunk. A fák lassankint elvesztik szép koronájukat, a virágok ékességüket, illatukat, a föld zöld bársony takaróját, s csak a sárga harasztok maradnak meg. Az erdők, berkek dalosai is melegebb hazába költöznek. Végkép letarolja a kimúlás, enyészet, haldoklás jelképe, az : ősz mindazt, melyet díszszel fedett a s?ép kikelet. Megélénkül, zajossá lesz a mi fő városunk, az ország szive, hol összpontosul minden. A múzsák emberei már mind együtt vannak a számos tanintézetekben. Az országgyűlés is megnyílt. Az uj honatyák, mint ujonczok túipontosak a „tisztelt ház“-ban való megjelenést illetőleg. A megnyitás múlt hó 29-én történt a budai király várban, ö Felsége által trónbeszéddel nyittatott meg, mely trónbeszéd magában foglalta a főrendiház reformját, az állami tisztviselők nyugdíjazásának szabályozását, a polgári törvénykönyv megalkotását, a képviselői mandátum meghosszabbítását, s az Ausztriávali vám- és kereskedelmi kérdés megoldását. — Megalakultak az egyes klubbok is nagy keservesen, s a mandátumot igazolásul benyuj- ták a honatyák, hol is csak Róth Pállal történt meg az a kalamitás, hogy mandátuma helyett az általa választóinak adott eszem- iszomért járó számlát találta benyújtani. No, de sebaj, több is veszett! . . más kollegájánál. A főrendek is együtt vannak, s nagyoni érdeklődnek a főrendiház reformja iránt,, mivel eszerint csak bizonyos meghatározott vagyonú, vagy állású, tehát nem bukott nagyságok vehetnek részt a főrendiház padsoraiban. Talán ha ezt behozzák, nem kerül oly sok vérrel szerzett, ősi birtok potom áron idegen kézbe, felébred az ősi büszkeség, mely már kihalóban van. Móricz Palya, a kicseppent exképviselő is bújában travesztálta Tompa egy költeményének versszakat; s át is nyujtá egyik miniszternek, hadd prüsszög- jön tőle : Bőr padokban, hallgató ajakkal, Mit ültök csüggedt mamelukok? Nincs talán feledve az „ige nu szó, Melylyel mindent megszavaztatok? El nem múltak, s újra visszajönnek, Sáp, czímek, zsiros hivatalok . . . Legyen a törvény komisz, siralmas, Mamelukok csak szavazzatok! * Még Komjáthy Béla’is, a kierdemült honatya, ki legközelebb szabadalmat kér soha nem találó, nem gyilkoló párbajpisztolyaira egy, nála ritkán sikerülő viczczet mondott az opera- és országházra. — Tudja barátom, mi különbség van az operaház és országgyűlés között? Nem tudja! No hát az elsőben elhegedülik, másikban eléneklik (halk „igen“-ekben) a pénzt: közös találkájuk a deficZit rovat. * Az operaházazat is megnyitották múlt hó 27-én fényesen, nagy ünnepélyességgel a király jelenlétében. Az „ügyet* intéző körök, élén Podmaniczky intendánssal nem a zongora-királynak : Liszt Ferencznek Jreroek müvet, a „ Király-dal *-t adták elő, hanem egy, ehhez értékileg sokkal alantabb álló darabot.
