Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-02-03 / 5. szám
5-ik szám. III« évfolyam Gyula, 1884. február 3-án. f---------------Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre...............5 írt — kr. Félévre .. .. ,.. .. 2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. ME Gr JELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang lápót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Az országos függetlenségi párt felhívása Magyarország polgáraihoz. Az országgyűlési képviselőválasztások közeledtével a függetlenségi párt ország- gyűlési képviselői az „Egyetértés“ f. évi január 31-iki számában felhívást tesznek közzé a melyben politikai álláspontjukat a jövőben körvonalazzák. A függetlenségi párt politikai álláspontja annak keletkezésétől 1867-ben a mai napig egyenlő és kevés szóban kulminál „szabad és független Magyarország“; — hogy ezt mint kell értelmezni az időről-időre felvetett korkérdésekkel szemben, arra az alább egész terjedelmében közlött manifestum eléggé világosan felel. Mi, mint megyénkben a függetlenségi elveket valló polgárok szerény orgánuma már az oknál fogva is kötelességünknek tartottuk eme politikai hitvallás felvételét lapunk hasábjaira, mert a f. hó 30-án tartott értekezlet határozata szerint az minden pártlapban közzéteendő. A választások közelednek ; a kormánypárt vádja, hogy mi a társadalmi rendet felforgatni akarjuk, hogy az a mit mi kívánunk — elérhetetlen — ismét előtérbe lép ; mi felhívunk nyilatkozatra minden józan eszü embert, megjelölni eme manifes- tumban azon passusokat, melyek alkotmányos fogalmak szerint szilárd akarat és kitartás mellett elérhetlenek. A manifestum következőleg hangzik : Magyarország polgáraihoz. Polgártársak! Az országgyűlés vége felé közeledik. Nemsokára ismét hivatva lesz a nemzet, hogy választói szavazatát mérlegbe vetve, döntsön sósra felett. Döntsön a felett: vájjon akarja-e tovább is néma megadással tűrni, aléltan tespedő, alárendelt, idegen érdekekre kiaknázott helyzetét; fenn akarja-e tovább is tartani azt a közjogi viszonyt i azt a politikai rendszert, melynek hazánk e saHát tél koma! eljöttél közénk Pajkos humoroddal megint? Kaczagtató tréfádat látja Szemünk, akárhová tekint. Mily fürge lett, ki lusta máskor (Ez tán a legdicsöbb míved 1) Ösztökélvén a renyhe lábat Sarkantyúd, a csípős hideg. Rohan, szalad, alig összeérve Egymásra a rokon, barát; Hogyne ! mikor a keblek mélyét Ily rút „hidegség“ hatja át. Dörzsölgeti edzett kacsóit Mercuriusnak embere, Örömében ? dehogy! hisz arczán Úgy beszélget a „krach“ jele. Szegény kofa daczol erősen, Árúi, perel a hidegen, A szivárvány hétféle színe Arczán kaczéron megjelen. Hosszúra nőtt, ábrándos ifjú Sandítva néz egy ablakot, Egyet sóhajt, s aztán tovább megy .. ! ! . Biz’ a menyország befagyott! Pislog a nap, s hamar kialszik, Mint „ifjúnkban“ a szalma-láng nyaru helyzete okszerű következése .. . vagy akar- ja-e? hogy Magyarország szabad és virágzó népnek legyen szabad, független hazája, „hogy szellemi s anyagi erőit, saját belátása szerint, saját czéljaira fordíthassa és önmaga rendelkezzék, idegen befolyástól menten, vére és vagyona fel.ett Ha akarja ezt a nemzet, ha akarja lelkesedéssel és kitartással, ha minden választó azon tudattal gyakorolja alkotmányos jogát, hogy az ő szaván is hazája sorsa függ : a kedvező siker el nem maradhat. És hogy ez ne maradjon el, erre mindinkább égető szükség van. Évek óta — mindig hangosabb panaszszal ugyan — de erélytelen megadással haludt az ország, ezredéves történelme által kijelölt természetes irányával ellentétes irányban, ... a lejtőn lefelé. Ma már örvény szélén állunk. A helyett, hogy kibontakoztunk volna azon kötelékekből, melyek a nemzet tevékenységét és szabad elhatározását, legéletbevágóbb ügyeiben, lenyűgözik : évről-évre szorosabbra vonattak azok, évröl-évre hathatósabb befolyás biztosíttatott idegen érdekeknek! A helyett, hogy az 1867-iki alap első lépéssé lett volna — mint sokan hitték — arra, hogy a nemzet önrendelkezési jogának teljes birtokába jusson, miről pedig nemzet, állami léte megsem misitése nélkül, soha le nem mondhat: első lépés volt a lejtőn lefelé, a jogfeladások első lánczszeme. Nyomasztó, a nemzeti érdekek védelmét meg- zsibbasztó súlya alatt, akadálytalanul érvényesültek idegen nagyhatalm' czélok ; az adóssági s adóteher óriásilag növekedett; iparunk s kereskedelmünk magas védvámokkal védett idegen ipar és kereskedelem korlátlan versenyének odadobva virágzásra nem juthat; a pénzügyi kezelés vezérelve, a merev kincstári érdek s a nép elviselhet- len terhei daczára, beligazgatástól, igazságszolgáltatástól, reformok létesítésétől megvonva a közös terhek miatt, a legszükségesebbek! E káros politika1 rendszer fenntartása csak az által válván lehetségessé, hogy annak fenntartására a hatalom minden eszköze alkalmaztatott s a rendszer nyomása alatt terjedő elszegényedés is felhasználtatott: ezen politikai rendszer hatása folytán mindinkább lazultak a politikai és társadalmi erkölcsök ; a közszabadságokat állami gyámkodás bénítja meg; jóllét és gyarapodás helyett terjed az elszegényedés; szaporodnak a fajharcz tünetei; felüti fejét minden oldalról a szabadelvű haladás elleni törekvés, egészségtelen szenvedélyek homálvositiák el a nemzet közszellemét; a hataloraszóra gépiesen döntő többség uralma alatt sü- lyedt a parlament tekintélye; és mindinkább terjedt a nemzetben, a vigasztalan állapotból fakadt CBÜggedés és közöny. Polgártársak ! Az országgyűlési függetlenségi párt rendületlenül el van határozva, ezen nemzeti létünké életgyökereiben fenyegető politikni rendszer ellen tovább is lankadatlanul küzdeni. El, annyival inkább, mert hazánk állapota, azokat is, kik az ország megerősödését az 1867, évi közjogi alapon lehetőnek vélték, eléggé meg. győzhette, hogy az, ezen alapon, lehetetlen; mert ezen alap vaskövetkezetességgel termi meg keserű gyümölcseit. Az országgyűlési függetlenségi párt hazánk e helyzetében, kötelességének ismeri ismételten fölemelni szavát, ismételten hivatkozni azon alapelvekre, melyek küzdelmében vezérlik és rámutatva arra, hogy bajaink főoka, hazánk önállásának hiányában fekszik: figyelmeztetni, hogy minden, a mi a figyelmet erről eltereltetné, veszélyes s a jelenlegi politikai rendszer fentartását mozdítja elő. Kötelességének ismeri egyszersmind egyes fontosabb kérdésekre nézve, közelebbről megjelölni álláspontját. A magasztos czél, melyért küzdünk, a vezérelv, mely zászlónk jelszava: hogy Magyarország legyen önálló, független magyar állam, mely minden idegen beavatkozástól menten intézze minden ügyeit, mely teljes önállósággal bírjon, a polgári közigazgatáson kívül a hadügy, pénzügy, nemzetközi viszonyok és közgazdaság minden ügyében. Ez alapon: ragaszkodunk ahhoz, hogy legyen hazánknak saját hadserege. Ragaszkodunk azon alapelvünkhöz, hogy intézményeink az egyenlő jogok és kötelességek elvére fektetve, a szabadság és valódi szabadelvű haladás szellemében, a nemzet szellemének s anyagi jóllétek követelményeinek megtelelőleg fejlesztessenek Kívánjuk, hogy legyen hazánk nemzetiségei közt, a művelődésben való szabad verseny, alkotmány és polgári jogok terén teljes jogegyenlőség, de követeljük egyszersmind annak fenntartását, mi ezredéves múltúnk vívmányaként, Magyar- ország, magyar államiságának követelménye. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a magyar állam jogos követelményei érvényesíttessenek, a magyar birodalom horvát-szlavonországi részeivel szemben. És midőn ezúttal is határozottan kárhoztatjuk a jelen kormányzati rendszer azon magatartását s eljárását, mely a magyar birodalom e r őszeinek jelenlegi állapotára vezetett: kijelentjük egyszersmind, hogy a társországokkal való viszony javulásának is, állami önállóságunkban látjuk fő biztosítékát; kijelentjük, hogy hajlandók vagyunk velők, a közös történelmünkben gyökerező testvéries viszonyt fenntartani s ápolni, de semmi- esetre sem engedhetjük, hogy Fiúménak az anyaországhoz tartozása kérdés tárgyává tétessék. Kijelentjük továbbá, hogy a mennyiben a horvát-szlavon részek, Magyarország annyi áldozata daczára, tovább is koczkáztatnák maguktar- tása által, hazánk érdekeit és a testvéri kéznyuj- tásra tovább is gyűlölet volna a válasz: követelni fogjuk a velők fennálló kiegyezésnek oly megváltoztatását, hogy a magyar állam érdekei biztosítva legyenek. Közigazgatásunkra nézve, ragaszkodunk ahhoz, hogy az önkormányzati alapon nyugodjék és bírja szervezetében, helyes működés mellett, az egyéni és polgári szabadság biztositékait. Kívánjuk, hogy a vallásszabadság akként valósuljon, hogy az állam létfeltételeibe ne ütközzék és hogy a szabad vallások hivei kellőleg szervezkedjenek. Pénzügyi téren, törekszünk a terhek enyhítésére. Előttünk áll ugyan a szomorú tény, hogy a jelen politikai rendszer egyrészről terhes kötelezettségeket teremtett, másrészről kimerité a nemzeti vagyon minden forrását, de ezek daczára is tetemes enyhülést hoz, ha hazánk elnyeri önállása kellékeit, s ezzel lehetővé teszi a közvetett adóknak saját érdekünkben való kihasználását. Midőn tehát erre törekszünk, törekvésünk egyszersmind az, hogy mellőztetvén a kincstári érdek egyoldalú előtérbe állítása, a közgazdasági helyzet javítása tegye könnyebben elviselhetőkké a terheket s a behajtásnál, zaklatás és visszaélésektől lehetőleg óvassék meg az adózó. Igazságszolgáltatásunk kellő szervezését és rendezését elsőrendű feladatnak ismerjük és követeljük különösen, hogy a mai közjogi álapot és politikai rendszert helytelen védelemben részesítő büntetőtörvénykönyv revideáltassék és mielőbb szerveztessék, az esküdtszéki intézmény alapján, a bűnvádi eljárás. Közgazdaságunk felvirágzásának szintén első s elengedhetlen föltétele, a gazdasági önállás. Ipar, kereskedés és mezőgazdaság egyaránt megkövetelik, hogy legyen külön vámterületünk, hogy legyen önálló, egészséges hitelszervezetünk, önálló jegybankunk és hogy nemzetközi viszonyainkban saját képviselőink gondozzák saját ér- dekeinket. A holdvilág felhőbe mélyed, — Keservébe a barna lány! — Tréfálgatsz tél, hanem vigyázz! mert A „sors“ egyszer rád is kerül Tavasz-napnak szelid sugára Elbánik véled emberül. II. Örökkön e borongó felhő Takarja el a kék eget. A nap kihalt, e puszta földre Egy sugárt oly rég’ nem vetett! Eszembe jut a változatlan Balsors, mely átkos végzetem, Az örömnek halvány csilláma Sem tör át a bú-fellegen! ni. Nem rég’ hogy zöld lombot fonának Árnyékolón e gályák itt; Nem rég’ pihenve sátorában Hallám madárka daljait! De jött a tél! s dértől fagy ottan Zörög a hulló falevél . . . • Te is lombok kicsiny lakója Ki tudja, már hová levél ? Letép a fagy minden virágot, Árván marad erdő, berek, S mint változik a föld határa : Úgy változnak az emberek ... Te is! Ki ma egy mennyet ígérsz Tudom, holnap már megtagadsz, Édes szavad nem oltja búmat, Én nem hiszek „örök“ tavaszt! A jéghátán, Rajz. Megbízható kútfők nyomán. Irta: Monte Chrisztó. Felolvasta: Clirlszrtó. (Folytatás és vége.) Nagy öntudatosan, egy fiatal ember siklik el mellettünk. — Ugyan kérem! — szólítom meg. Emberünk nem enged szóhoz jutni bennünket. — Tudom, tudom, csak három forint egy egész idényre; — tárczájából valami quittung-fó- lét vesz ki, azt jobb kezével markomba nyomja, mig balját várólag elém terjeszti, — Bélyeg ugyan nincs rajta, de jogtudó barátom állításaként — ki kitűnő jogásznak tartja magát — nem csuda, jávek óta készül a vizsgára — s ki kiváló előszeretettel viseltetik a nők, — különösen a franczia nők iránt, — a bélyegtelen nyugta is érvényes. Emberünk megnyugtató szavai után megáll, kezeit hátra teszi, s tekintetét a távolba függeszti. Mi csak bámulunk, hogy mi lesz most. — Ah csakugyan az, nézzék csak azt a villámgyorsan haladó szánkót, milyen forma s benne mennyi ízlés és kenyelem • . • Én terveztem . . • Igen . . . — Gratulálunk! . . . __ Köszönöm! Lássák kérem, ha Oaelestin ta gtársunk ilyen általam tervezett szánkón vitte volna a hölgyeket vizitbe, nem borultak volna ki — e szavakkal elrohant. Ez bizonyára a korcsolyázó egylet pérztár- noka, — lelkiismeretes tisztviselő. Menjünk tovább, — Mondja csak, ki az a kimagasló nő, azzal a tol'as kalappal ? — Ez a jég-fáczén. — Hát az a mellette álló ? — Az a jég miczi. — Ugyan miket beszél ön itt össze-visBza. Hát az a magas vezető, nézze csak, hogy bókol, veszedelmes ember lehet. — Nagysádnak igaza van, s valóban nagy meggondolatlanságnak tartom rendőrségünktől, hogy ide engedi jönni. — Miért, ta'án iparlovag? — Isten ments I de mert miatta az egész társaság veszélyben forog. — Hogyan ? — Mert bókjai melegétől könnyen felengedhet a jég pánczélja, s itt leljük halá'unkat mindannyian. — Hát az a köröket csináló fiatal ember, kinek nyaktörö mutatványai mellett is van ideje aira, hogy jobbra-balra, kézzel-lábbal bóko\jon a megette álló nőnek, kicsoda ? — A nő? jég csibe. — Jég csibe? mi ez már megint? — Bővebb felvilágosítással nem szolgálhatok, de ha minden áron tudni óhajtja nagysad, úgy méltóztassék a helyi kőnyomatos lap felelős szerkesztőjéhez fordulni, ez bizonyára informálandja. — Jó, jó ] de ki hát az a kopaszodó férfi ? — Engedőimével az nem kopasz; legfeljebb némi folytonossági hiányok vannak fején s az legtöbb esetekben csak nagy szellemek sajátja. — Jó, jó; de hát ki ő ? — ő, universalis kurmache r, e mellett a jövő század örökifjú vőlegénye 1 különben antiszemita. A „szépek“ „kedvencz“-e térdepel egy bá*
