Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-08-31 / 35. szám
35-ik szám III. évfolyam • Gyula, 1884. augusztus 31-én. r Szerkesztőség: 1 Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .........5 írt — kr. Fé lévre .. .. ... .. 2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 , 25 , Egyes szám ára 10 kr. . L___^ r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya uteza 11. sz a • Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; - Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Az-evangélikus bányakerületi közgyűlésből. Az ágostai evang. egyház bányakerülete — melynek keretébe a békési es- peresség is tartozik — f. hó 25-én és következő napjain tartotta Budapesten közgyűlését. A fővárosi lapok terjedelmes tudósítást hoznak ugyan a közgyűlésről, de mint megyei orgánum, mi is szükségesnek tartjuk a tárgysorozat ama pontjairól, amelyek közvetlenül megyénkre vonatkoznak — habár kivonatos — tudósítást is közölni. A közgyűlést megelőző napon előér- tekezlet volt, s ezen nagy érdeklődést keltett Fabinyi Teoíil kerületi felügyelőnek és elnöknek előterjesztése, mely a lapunkban „Egy protestáns“ aláírással közölt és annak idején nagy sensátiót keltett czikkel igen szoros összefüggésben áll. Az előterjesztés Veress József orosházi evangélikus lelkész esetére vonatkozik, aki élénk antiszemita agitátiót fejtett ki, és ennek folytán G y ő r y Elekkel szemben — aki amellett hogy a függetlenségi pártnak egyik vezére s a parlamentnek egyik legtehetségesebb tagja, kiválóan az evangélikus egyháznak a múlt országgyűlési időszak alatt s különösen a középiskolai törvényjavaslat tárgyalása alkalmából igen nagy szolgálatot tett — antiszemita programmal országgyűlési képviselőnek választatott. Az előéftekezleten Fabinyi Teoíil kerületi felügyelő előrebocsátotta, hogy hivatásánál fogva olyan erkölcsi kötelességei vannak az egyház és a kerület tekintélyével szemben, amelyeknek teljesitésétől semmiféle előítélet sem tarthatja vissza, őszinte fájdalommal kellett tapasztalnia, hogy az egyház kebelében a hitfelekezeti türelmetlenségnek jelei mutatkoznak, hogy némely lelkészek, megfeledkezve a szentirás oktatásairól, a vállár szelleméről, a hitfelekezeti türelmetlenségre s a vallásgyülöletre irányzott izgatásokat fejtettek ki. Nem emlit neveket, nem hivatkozik konkret esetekre, de az elől, a mi történt, elzárkózni nem lehet. Magyarországon veszélyes mozgalmak indultak meg. Lelkiismeretlenül félrevezetik a könnyenhivö népet, s mikor ez az izgatások következtében bűntettekre vetemedik, bajba keveredik, büntető bíróság elé állítják, a félrevezetett emberek bűnhődnek, de az izgatók félreállanak a felelősség elől. A bajt, a mely fenyeget, kezdetén kell orvosolni, mely ha elmérgesedik, meg nem bírunk vele. A bányakerületi utasítások szerint a kerület meghagyhatja a lelkészeknek és. tanítóknak, hogy ez utasítások szerint viselkedjenek s ne tegyenek olyat, a mi a vallás szellemével ellenkezik. A tapasztalt jelenségekkel szemben a kerület nem maradhat tétlenül, őt figyelmeztették arra, hogy ezt az ügyet ne hozza elő, ámde kötelességét véli teljesíteni, midőn a kerületi közgyűlés előtt szót emel. Feltétlenül szükségesnek tartja az enun- cziácziót, s bejelenti, hogy ez iránt indítványt óhajt tenni. Szükségesnek tartja a kerület részéről annak kimondását, hogy tisztán a vallás és felebarát! szeretet álapján áll és határozottan kárhoztat minden olyan lépést, mely a felebaráti szeretet megbontására irányul. Szükséges, hogy az esperesek ott, a hol esetleg az izgatás és félrevezetés tendenciája jelentkezik, a lelkészek és tanítókkal szemben alkalmazzák az utasításokat. Most még izolált a jelenség, de ha elejét nem veszik, később nagy baj válhatik belőle. — Ajánlja a kérdésnek komoly megfontolását, Ismétli, nem emlit személyeket, nem is óhajt ilyeneket érinteni, de intőjelt kíván a kerület részéről, hogy ez megóvja tekintélyét. Kívánja, hogy a kerület és az egyház általában minden szolidaritást utasítson vissza azzal a mozgalommal szemben, a melynek veszélyes jelenségeit az ország tapasztalhatta. H a v i á r Dani országgyűlési képviselő a maga részéről ezt a kérdést is ép olyan kényesnek tartja, mint azt, a mely az imént a horvát- szlavou egyházakra nézve szőnyegen volt. Az általánosságban vaió enuncziáczió akkor volna helyén, ha a kerületben nem fordultak volna elő bizonyos dolgok, a mikről mindenkinek tudomása lehet. Fölemlíti, hogy ismeri azokat a viszonyokat, melyek közt az a lelkész van, a kiről itt szó lehet. Úgy tudja, hogy az esperesség előtt ez ügyben meg is tétettek a lépések. A mozgalommal szemben való állásfoglalás akár pro, akár contra egyéni szempontból ítélendő meg, a kerületnek ez ügybe való beleavatkozása talán nem lenne egészen h3lyén való. Konkrét indítvány tételét és annak elfogadását nem tartaná helyesnek, de ahhoz hozzájárul, hogy az elnöki megnyitó-beszédben ez a kérdés hangsulyoztassék, s azután a gyűlés hozzájáruljon a megnyitó-beszédben tett nyilatkozathoz. Szeberényi szuperintendens a concrét esőtekre hivatkozva, oda konkludál, hogy a fegyelem csakugyan meglazult. Nemcsak az ev. egyház, hanem a kath. egyház kebelében is. — Nagyon szükségesnek tartja, hogy a kerületi felügyelő érintse megnyitó beszédében ezt az ügyet, és a kerületi gyűlés kifejezze az onuncziáczióhoz való hozzájárulását. Achim békési esperes hozzászólva a kérdéshez, fölemlíti, hogy az orosházi lelkész, mert erről van szó, csakugyan sajnos megfeledkezésről tett tanúságot, ő figyelmeztette az illetőt kötelességére, és szereplésének, beszédeinek veszélyességére, de azt az ár magával sodorta és nem hajlott a józan figyelmeztetésre. Fölemliti, hogy az illető lelkész ellen az egyház háromszáz hive feljelentést tett az esperességnél, s kérte a lelkésznek megbüntetését. — Az esperesség még nem határozott az ügyben. Szóló a-maga részéről nem tartja elégségesnek azt,, hogy a kérdés csak a megnyitó beszédben érintessék. Külön memento kijelentését kívánja, mert erre szükség van. Fabinyi Teoíil szükségesnek tartja annak kijelentését, hogy a kerület az úgynevezett antiszemitismussal szolidaritásban nincs, mert szennyíoltnak tartanák a kerületen azt, ha azt hihetnék, hogy csak titokban is helyesli a .veszedelmes áramlatot. Egyébiránt szite&en eláll attól, hogy indítványt tegyen, de a megnyitó beszédben foglalkozni fog a kérdéssel, még pedig erősebben, mint azt a múlt évben tévé, ba a közgyűlés hozzájárulását fejezi ki a megnyitóban tett enuncziáczióhoz, ez szankczionálni fogja azt, s ez elégséges. (Helyeslés.) G e d u 1 y Elek nógrádi lelkész hozzájárul az indítványhoz oly módon, amint azt most a felügyelő formulázta; egyébiránt megjegyzi a szentirás szerint, hogy ha ez a mozgalom istentől van, akkor eredménye lesz, bármit csináljanak ellene, ha pedig esak embertől ered, a törekvések úgyis sikertelenek maradnak. Az augusztus 26-iki közgyűlést, amelyen az egyházi és világi férfiak igen szép számban jelentek meg, F a b i n y i Teoíil a kővetkező nagyhatású beszéddel nyitotta meg : „Főtisztelendő és tekintetes kerületi közgyűlés 1 Unnepies alkalomnak tekintjük mindig, midőn a kerületi közgyűlésen az egyházak küldötteit összegyűlve üdvözölhetjük. Fontosak mindig a teendők, melyekkel itt foglalkoznunk kell. A haladás az a jelszó, melynek tettekben megvató- sitása feladatunkat képezi. A hazafias — nemzeti közérzületnek az egyház körén belül való megszilárdítása, a testvéri és felebaráti szeretetnek nem annyira szóval való kifejezése, mint inkább Szerettem .... Szerettem, híven, lángolón szerettem S boldog valék : viszont szerettetém. Az ég derülten ragyogott felettem A mennyet már a földön fel lelém. A szerelem menyország volt nekem,: A menyországnak legszebb angyala Éltemnek üdve, üdvömnek reménye A drága kis lány — kedvesem vala. Szeretek most is, tán még lángolóbban De ah szerelmem poklok pokla lett. A menyországból pokol lett valóban . . . Az ég honából pokol hogy lehet ? Boldogságból áll csak a menyország, S boldogság már a szívben nem terem, Ki ölte tán a csiráját is onnan Rideg szavával ő a hütelen. Szivemben dús virágú szép tavasz volt S — ki ért meg olyat ? — rá zord tél jőve ! Tegnap vígan mosolygott rám a menybolt És ime ma reszketett menyköve. Tegnap csicsergő kis madár valék Ma már haldokló bus hattyú vagyok, Tegnap reményem csillaga még égett Ma már fölöttem síri mécs ragyog. Bősz áradatra hányt hajó szerelmem Dobatva jár hulló hullámokon 1 Oh nem lehet a parthoz elterelnem Hová maradt vezérlő csillagom ? I — Vad rengetegben siró szél levél Panaszkodom a szikla ormokon Nem érti meg fájdalmam senki ottan. Sziveddel óh I a szikla oly rokon. Mivé tevéi, mi lessz még belőlem Mivé tevéd őrjöngő lelkemet ? Kétségbe esve magamat elöljem ? — Hiszen a bánat úgy is eltemet 1 S miért tevéd ezt ? Hisz te is szeretsz Égő szemedben ott a vallomás, Csakhogy remegsz, szeretni bűnnek tartod Azt súgja a rideg meggondolás. Mit ér a kert, a melynek nincs virága Mit ér a lány, a melyik nem szeret ? Szeress galambom, ábrándim világa Szeress csak úgy, mint eddig engemet 1 Szerelemre van a lány teremtve, Az a bűnös a melyik nem szeret. Szeress galambom ábrándim világa Szeress, — csak úgy mint eddig engemet ! F. 3. A honvéd özvegye. — Raj*. — Ellenséges golyó járta keresztül a derék apa szivét. — Ott porladoz távol, idegen országban. — El sem búcsúzhattak tőle felesége s egyetlen gyermeke. — Nem borulhattak koporsójára, hogy végtől-végig sirassák. — Oh ti szerencsés boldogtalanok, kik roz- marinnt ültethettek a kedves sirhalmára „s harmat nem is kell, mert bőven öntözheti könnyeitek árja.“ — Óh azok a sír virágok, hü tolmácsi érzésteknek, elbeszélik fájdalmatok a néma sír lakóinak; és ti könnyebbült kebellel tértek vissza sírhonából ... a bús, rideg temetőből. Gyászos özvegy 1 . . . Szegény árva 1. . . Nekik még e vigaszok sincs. — Nekik is van halottjuk, de ők hiába keresik .. . nincsen a temető kertben. — Annak nem ásott sírt senki. — Idegen föld pora fedj. — Ha hogy fedi?..,? Elment, harczolt, és elesett. — Hazájáért küzdve halt meg. — És nagy szive idegen föld pora közé vegyülve, most tán valamely nagy ur fényes sarujára tapadt sár lŐn. — — — Szegény halott 1 . . . . Honn maradott kedvesei várva-várták visszatértét. — Ha az ablak előtt járó-kelő ment el, ha a kilincs zörrent. vagy az ajtó nyilt meg : félös örömükkel néztek arra mindjárt. — Lenyugváskor este, kora ébredéssel csak reá gondoltak, érte imádkoztak .... hiába 1 . . . Az anya biztatta, hitegette fiát soká azontúl is, mikor már ő tudta a szomorú valót. — Nem merte mondani. — Vagy talán maga sem hitte azt egészen ? .. . Ott varrt azontúl is a kis ablak mellett, a hol olyan soká várta hazatértét sz apának, férjnek, — Meg-megtörlé olykor, hogy tán el ne vétse az ott elmenőket ? . . . Vagy, hogy, meg ne szúrja újból picziny ujját?..’. De hogy venné észre hogy nem az az ablak, hanem ez a másik, ... ez a másik kettő homályosult úgy el. — Fehér liliom közt két égő nefelejts, melyben lágy fuvalom rezgeti a messze csillogó harmatot. — Képzelete most mind elővarázsolta a csodás dolgokat, bűbájos meséket, a melyeket máskor dehogy hitt volna el. — Hitte tán, hogy megjön ? ... Várta, hogy betoppan ? . !, De hogy hitte, de hogy várta 1 — A legmélyebb bánatnak is van egy délibábja, — mint van gyakran örömünknek. — Ott van már a bölcsőnk felett, s elkísér a koporsóig. — Örömünkben tova Űzzük, megtagadjuk; fájdalmunkban visszahívjuk . . . hiszünk benne .. . pillanatra. — Ott mérsékel* emitt enyhit. — Tudta jól, és még sem hitte, hogy csak álom. !. csalfa tündér űzi véle kedvtelését. — Oh mikor oly édes gyönyör álmodozni ébren alva túlvilágról, , . . Viszont látni . . . átölelve tartani egy visszakerült menyországot 1 ! . . Ringasd, ringasd édes álom, fess elébe Ámor képet eltűnt. , . való szerelemről .. . zsongj fülébe tündérmesét. .. igazi feltámadásról. . . , : És te sivár, rideg való ne lebbentsd fel égi fátylát 1... Hisz oly boldog!... Nézd!, . . oh nézd e tulvilágí szellemarczot boldog-édes mosolyával 1 . . . . — Mért nincs szárnya!?! :. Égbe szállna!. Ah most feláll, és mint a kit látatlan kéz hiv, megindul. — Megyek . ! . megyek . . . súgja halkal, s mint kisértet lép előre... Anyám... anyám 1.. . gyere hamar, amott jön az édes apám 1 . , . Megrezzen az édes anya, kicsordul a köny szeméből. — Szétfoszlik a bűvös fátyol. — Nem hallja a tündérmesét. — Nem álmodja .. . maga előtt látja most a mennyországot. — Oh de hogy menne most már el egy világért mennyországba 1 . . . már hogy menne, mikor ott van az ölében kaijai közt mind a kettő. Hol maradtál olyan soká 1 ? . . : te rossz gyermék 1 ... Itt kell hagyni édesanyád egy magába ... és haragja többi részét Csókba ontja gyermekére. Hát nem tudod édes anyám ? . , . Ott künn a kapuban álltam. — Kérdtem az ott elmenőktől : nem látták-e erre jönni azt äz én rossz édes apám? Mikor téged hívtalak, már megörültem. . , éppen olyan embert láttam . .! Még sem az volt. . . Ne is szeresd édes anyám, ha haza jön. — Én se fogom, csak azért sem olyan sokszor megcsókolni, a miért téged olyan soká sírni hagyott. — Oh én tudom 1 . . . Hallottam az éjszaka is 1 . . . Csak azért is haragszom rá 1 Te is haragudjál anyám 1... Oh annak a Nagy Misinek olyan jó az édes apja, nem megy soha-sehova sem 1 . . . .
