Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-03-18 / 11. szám
11-ik szám Gyula, 1883. márczius 18-án II. évfolyam r-------------1 Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre .. .. .. 5 írt — kr. Félévre .......... 2 „ 50 „ Évnegyedre .. •• i „ 25 » Egyes szám _______ ár a 10 kr. Ja POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEOrJELENIK MINDEN VASÁRNAP. f-------------------------^ | Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a; Lang I/ipót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Gppelik A., Schalek Henrik, Moose B,udolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Előfizetési felhívás a politikai hetilap II. negyedéreMidőn újévkor a szerkesztést kénytelen voltam átvenni, őszintén és leplezetlenül léptem a közönség elé s számot vetve erőmmel annyit ígértem, amenyit teljesíteni képes vagyok, teljesíteni időm engedi. Kijelentém azt, hogy a „Békés“ egyéni ambitióktól függetlenül senki által öuczé- lokra felhasználható nem leend, a köz- czéloknak, közügyeknek azonban bárki részére rendelkezésre áll. Határozott rovatokat körvonaloztam, különösen ama czélt tartva szem előtt, hogy a mi a megyei központban úgy hivatalosan, mint magán jellegilleg is történik, arról olvasó közönségem tájékozva legyen, arról tudósítást szerezhessen. Kijelentém, hogy az egyéni polémiáknak csak az ildomosság hangján engedek tért, a sajtó terén lábra kapott éles hangot mellőzni fogom, lapom hasábjait e czélra nem engedem át. Mennyire feleltem meg ez Ígéreteknek, azt nem én, de a közönség birálja meg. — Én nyugodt lelkiismerettel mondhatom, megtettem a mi tőlem telt, segélyemre nagyon kevesen voltak, s e kevesen legőszintébb hálámat bírják. A közönség eddig tapasztalt jó indulatába bízva ujjitom meg a kérést, miszerint szíveskedjenek azok, kiknek előfizetése e hó végével lejár, előfizetéseiket mielébb megújítani, s lapom részére újabb híveket szerezni.-Asztalos lGtT7-í=m. t 1883. márczius ll-ón. A végzet keze súlyosan nehezedik Békés városára, — a halál angyala gyors egymásutánban ragadja el jeleseinket! — Közügyeink minő oszlopait siratjuk — egy év pedig az idő gyors kerekén le sem pergett — a rövid nehány hó alatt elvesztett nt. Hajnal Ábel, Vincze Sándor és a most elhunyt Asztalos István főszolgabíróban 1 1 A mélyen sújtott család fájó könnyei még fel sem száradtak — melyeket a nagy reményű fiú, a szeretett és szerető testvér elvesztése fakasztott, és már a család fejének elhunyta — a pótolhatlan veszteség — üt gyó- gyithatlan sebet a szerető sziveken I És a nagy családot: városunk most is gyászoló közönségét a fájdalom megújuló érzete fogja el, midőn oly váratlanul veszti el ismét egyikét azoknak, kikben bízott, kik öt vezérelték, tanácsolták, siratván az elhunytban ügybuzgó képviselőjét, az erőteljes tevékeny tisztviselőt, a békési 48-as párt legderekabbjai egyikét, az iparosok elöljárójukat, a most szervezkedő tűzoltó társaság főparancsnokát, — egyletek, társulatok, testületek, érdemdús tisztviselőjüket, tagjukat és mindnyájan kiváló embertársunkat. A mi gyászunk azonban nem a magunké, osztozik abban a megye n^gy közönsége is, „felejthetlen“ tagja volt ő Békés vármegye tisztikarának; 17 év óta a békési járás fáradszerencse körükbe hozott. S e szeretet, e barátság szilárd alapon, az ő nemes tulajdonainak ismeretén épült fel. Becsülni, tisztelni tanultam benne nem kevésbé a derék tisztviselőt, a független gondolkozásu és jellemszilárd pártembert, mint a példás életű családfőt, a gyöngéd férjet, a gondos és szerető atyát, az igazi népbarátot, a minden jóért és nemesért lelkesülni tudó embert és hazaüt. Ezért szerettem és becsültem oly nagyon. S ime a sors elragadta őt, s nekem még csak azt sem engedte meg, hogy végtisztességén megjelenve, ez által is tanúsítsam iránta érzett hálás meleg barátsá- i gomat. A betegség, a mely ágyhoz sze- i gezett, megfosztott attól, hogy családja i tagjaival s a többi gyászoló közönséggel ■ én is elkísérhessem a drága halottat utolsó i nyughelyére, s „Isten veled, a viszontlá- r tásra“ szavakat rebeghessek el sirhantja i felett. Most teszem hát, miután immár fel- 5 keltem, most teszem e levélben, addig is, 1 mig nemsokára személyesen felkereshetem t korán elhunyt két jó barátomnak, felejt- i hetetlen jó barátaimnak sirhalmait. Aidái i legyen emlékezetökön, áldás örökké! Irányi Dániel. Hárczius tizenötödike. A történelem örökre nevezetessé, a nemze ) gniusza áldásos emlékűvé, a szabadság nemtője i dicsővé, a honfiak kegyelete nemzeti ünnepp s tette márczius 15-ikét. i És méltán. — Ha van születésnapja a sza í, badságnak, e nap a szabadság születésnapja; - 1 és ha a zsarnokság halotti torát akarjuk megülni k méltóbb napot nem találunk reá, mint márcziu k lö-ikét. Fennlobogni látom a szabadság,-egyen ó lőség és testvériség lobogóját. — E lobogó gazgatását vezette, azt tudja a járás min- s; len községe, tudja különösen Békés városa, nely hivatali székhelye | így működésélek állandó tanúja volt. Tudja Békés, tud- ti ák a többi községek, de tudja minden ;gyes ember, mily lelkiismeretes, mily é juzgó, mily erélyes, a mellett azonban é miberséges tisztviselő volt, a ki a szegény é aanaszost is türelemmel s jóindulattal' ki- i íallgatta s ügyét törvény és igazság sze- e •int elintézte, tisztviselő, a ki kötelességét c mindenkivel szemben liiven teljesítette, a nélkül hogy hatalmát bárkivel is éreztetni r ikarta volna. Mely feladatában igaz, úgy t :iz előjáróságot mint általában a polgárok s törvény iránti tisztelete és rendszeretete is | támogatták. S nem fogja felejteni sem | Békés városa, sem a járás többi községe 1 soha, mily önfeláldozást fejtett ki a bol- < iogult az árvízveszélyek idején, daczolva i | fáradtsággal 1 a zord időjárással, mely i a, legedzettebb embereket is nehéz próbára tette. És nem fogja felejteni soha a 48 as párt a rendithetlen elvtársat, a ki, a nélkül hogy hivatalos tekintélyét valaha a párt érdekében latba vetette volna, — a mit a 1 törvény nem enged, — meggyőződését soha 1 sem titkolta s a párt békés diadalának velünk együtt mindig örvendett. De mi volt Asztalos István énnekem, azt csak én tudhatom, én tudom legjobban. A legőszintébb, legodaadóbb barát, a legszívesebb házigazda, a kinek vendégszerető házánál, miveit és kedves családja körében úgy éreztem magam miudig, mint édes testvéreim között; igenis ő több volt nekem mint csupán barát, valódi te-tvérem vala, s a mily melegen szeretett ő, oly igazán viszonoztam én az ő érzéseit, a melyek közé részemről a hála is vegyült ama sok szivességért, a melylyel ő és övéi mindannyiszor elhalmoztak, valahányszor a jó érczkoporsót a szebbnél-szebb koszorúk egészen elborították, — ott volt a fájdalom sújtott család díszes koszorúja széles fehér szalaggal: „Az imádva szeretett férj és apának a gyászoló család“, a testvéreké, a megyei tisztikaré élő virágokból nemzeti szinü szalaggal: „Békésmegye tisztikara, felejthetlen tiszttársának“, Beliczey Istváné: „Asztalos Istvánnak — Beliczey István“ felirattal, ezen kivüj még a következők, „A szarv-asi járás szolgabirói tisztsége“, „Felejthetlen főnökének Huszka Kálmán“, „Szeretett szolgabirájának Békés város közönsége“, „Mező-Berény város közönsége felejthetlen főszolgabirájának“, „Körös- Tarcsa hálás községe szeretett szolgabirájának“, „A részvét jeléül a békési Polg. Kör“, „A hü rokonnak özv. Hajnal Ábelné“, „Rokoni szeretete jeléül dr. Hajnal István és családja“, „Barátsága jeléül a Szánthó család“, „Baráti tisztelettel Beliczey Rezső.“ Láttuk még Karassiay István, Wieland János, La- , vatka család, Emperl Ernő, Keller család és mások feliratos szalagját. Megjelent a temetésre a megyei tisztikar: nagy része, J ancso vies Pál alispán ve- ; zetése alatt az orosházi, gyomai szolgabirák- . kai, az államépitészeti hivatal több tagja, Békésváros elöljárósága, képviselő testületé ; képviselve volt M.-Berény, K.-Tarcsa előljá- . rósága, résztvettek a békési ipartársulatok ■ gyászzászlóval, a békési dalarda szintén zász- . lóval, Gyuláról, Csabáról s a vidékről számo- I san | vártuk Irányi Dániel orsz. gyűl kép■ viselő urat is — kihez az elhunytat az ig«*z ■ barátság kötelékei fűzték — s ki eljövetelét i táviratilag jelezte, kit azonban közbejött be■ tegsége meggátolt abban, elkülde azonban ö is díszes koszorúját, részvétét kifejező, vigasz. taló sorait. A háznál a koporsót a gyászoló . család, a fentebb említetteken kívül ismerősök, ; barátok és tisztelők serege vette körül, hol- sorakoztak a aisz De öltözött megyei nuszarc t is, — a békési dalárda gyászéneke után : koporsó — a valláskülönbség nélküli nagj- számú és díszes közönséggel zsúfolásig me;- telt — ref. templomba vitetett, hol t : Szabó János esperes k.-tarcsai lelkipászt- ur tartott — a gyászba vont szószékről £ szívből fakadt gyönyörű és megható könyc l gést, meleg hangon emlékezvén meg abban ii elhunytról, mint apáról, mint tisztviselőről, i veszély idejében kifejtett buzgalmáról stb. ma 1 szólván hozzánk a hitből merített vigasztal I hangján. A dalárda éneke fejezte be a tei plomi gyászszertartást, mely után a négy í 1 gatu gyászkocsira tett hült tetemet, a kocs I hosszú során számosán kisérték ki az őri- nyugodalom helyére: az u. n. szélmalmi ten 1 tőbe, hol a megyei tisztikar nevében Janes ■, vies Pál alispán ur megható szavakban b k csuzott el a boldogulttól. f A díszes temetés rendezése körül Dap s Géza ur volt szives nagy buzgalommal 1 radozni. r: * * * Elhoztuk mi is a megemlékezés igényt j len koszorúját a jobb hazába költözött sirh . mára, ha egyszerűek is annak levelei, a 1 gyeletes érzés és az őszinte fájdalom sajtó jj könnyek tegyék azokat hervadhatlanokká 1 r. A gyászba borult család keressen i- gasztalódást a hitben és megváltoztathatl 1 isteni akaratban való megnyugvásban, enyhít 2 fájdalmukat azon tudat, .hogy sokan, ig ■t sokan osztozunk bánatukban ; adjon az >- megérdemlett nyugalmat a boldogult földi n ö radványainak, a kegyeletes emlékezet ör r- tüze virasszon hosszú álma felett 1! Jázo ,o c, -------------.1 A z előfizetési dijaik a lap homlokán olvashatók, s azok beküldése legczélsze- rübben postautalványon tehető meg. Gyulán, márczius 15. 1883. Dobay János, a „Békés“ felelős szerkesztője és kiadója. Irányi Dániel Asztalos István elhunytáról. Irányi Dániel országgyűlési képviselő űrt ól hálás köszönettel vettük az alábbi levelet, mint kitűnő hazánkfiának lapunk iránt tanúsitott érdeklődése nagybecsű jelét. Irányi úr a levél eredetijét Nt. Szegedi Károly békési ref. lelkész úrhoz, mint az ottani 48-as párt elnökéhez intézte. Budapest, Lakatos-utcza 2. márczius 15-én 1883. Tisztelt elnök úr! Alig egy rövid félév alatt két súlyos veszteség érte Békésmegyét, különösen pedig Békés városát s a 48-as pártot. Két derék, jeles férfiú dőlt ki ezen rövid időközben ; Vincze.Sándor és Asztalos István. Mindakettőt lérfikoruknak erejében, áldásos munkásságuk közepeit ragadta el a halál, a mikor bő tapasztalás által támogatott tudományuk s buzgalmuktól még annyi szolgálatot várhatott a közügy. Az első helyen említett férfiú elhunyta felett annak idején Konkolyi Jenő alelnük úrhoz intézett levélben nem mulasztottam el kifejezni bánatteljes érzésimet, a melyeket, kérésemhez képest, nevezett alelnök úr a pártgyülésen tolmácsolni szives volt. Engedje tisztelt elnök úr, hogy ez alkalommal a másik férfiú elvesztése felett nyilvánítván keservemet, azt Kegyed útján juttathassam polgártársaimhoz. Mi volt Asztalos István a megyének, azt a megyei bizottmány fogja megmon/inni ttaH a 1 -í l'iKIlíl L' 51 mfllVTlftlr KÖ7hatlan, buzgó es erelyes tőszoigabírája volt a boldogult, kinek a hosszú idő alatti működését, a megyében évenként előforduló árvíz _ veszély idejébeni tevékenységét, felbátorító példaadasát a megyének összesége ismerte és bizonyítja. A boldogult békési születésű volt, a ter- m ‘szettől szép lelki javakkal felruházva, — fényes szellemi tehetségének bizonyítéka maga azon körülmény, hogy az ügyvédi oklevelei alig jf éves korában már megszerezte, s hogj s az i848/49-ik években Békés városa a maga ■ vezérletét reá mint 22—23 éves ifjúra — k k előbb jegyzője volt — bízta, megválasztvár 12 öt polgármesterének ; — később ügyvédi — > keresett — gyakorlatot is folytatott, 1861-ber d pedig a békési választó kerület, országgyü- 1 lési képviselőjéül őt választó meg, a képviselőházban a „határozati párt“ sorai közt fog- I lalt helyet s volt a rövid idő szakban méltó- y képviselője választókerületének, ír E hé elején az edzett férfiút ágybafekk tété a tüdöbaj, de senki sem gondolá, hogj 1 az erőteljes test alkatot oly hamar szétrom- a bolja a kór; daczára az önfeláldozó ápolásnál i- nehány — mindössze tiz napi — de sulyo: •1) szenvedés után megtért ő pihenni,— büszke -t ségünk — ki még oly sokat hozhatott voln< 1- a közügy oltárára. ;ó Haláláról .megszomorodott családja, mé i- lyen sújtott neje — szül. Vargha Észté: 1 úrnő a maga és két leánya: Irma és Hedvig z- _ a két testvér, — rokonok nevében, — ug; r- Békésmegye tisztikara adtak ki gyászjelenté t- seket,—Békés város elöljárósága szintén gyász É keretű meghívóban kérte képviselő testületi nek tagjait, a gyász tisztességtételeni testű é, leti résztvevésre. s, A szomorú temetési szertartás, a vidék re röl is egybegyült nagyszámú és diszes közön i- ség résztvétele mellett ment végbe. A díszei
