Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1883-03-18 / 11. szám

a napon ültették a megváltás uj jeleként hazánk szent földébe. Látom a népek ezreit mintegy a földből ki­kelni, hogy a megváltás ezuj jelének, ezen uj szentháromságnak, mint eddig ismeretlen istenségnek kultuszát buzgó apos­tolokként országszerte meghonosítsák. Látom a népek ezreit, mint esküsznek fel e napon ez uj hitvallás követésére; — és látom az elébb kiváltságos osztályt, mint használja fel nemesi kiváltságát arra, hogy leg­előbb járulhasson ez uj vallás oltárához, kivált s á g a i t azon, a haza és nép javáért feláldo­zandó! Magasztos ünnep! a nemzet újjászületésé­nek ünnepe ez! Nagyon rendén van, hogy e napot a kegye­let országszerte, minden pártkiilönbség nélkül nemzeti ünneppé emelte. Nemde édes földim, az élet bajaival küzdő sorsosom! — nemde a nap terhe után szívesen szentelnél te is nehány perczet ez örökre neve­zetes nap emlékezetének? — A minden­napi élet ridegsége között diesőségszomjas lel- kednek nemde jól esnék egy- egy fénysugár e nap dicsőségéből? — aggódó keblednek egy kis buz- dulat, egy kis melegség anuak a nagy napnak lelkesültségéből, mely amaz uj hitvallásnak h y m- nuszául a „Talpra magyarét, hit­vallóiul a szabad sajtót, s vér­tanúiul a honvédséget teremtette?! Emlékezzünk!. .. . Midőn a nemzet újjászületésének napját üli, méltó, hegy az ünnepély fényének emélésében a nemzet k i c s i n y e-n a g y a résztvegyen. Alig van megyénkben község, melyben a közszellem kaszinókat, olvasó-egyleteket ne léte­sített volna. Ezen egyesületek, habár nem politikai jellegűek is, hivatvák első sorban arra, hogy az ily nevezetes napok or­szágszerte való megünneplését saját körükben kezdeményezzék. Az, hogy I „Márczius 15-ike“ országszerte megünnepeltessék, pártkérdésnek nem tekinthető, az nem egyes politikai pártnak, nevezetesen nem egyedül a függetlenségi pártnak, hanem az egész os z t a tla n é s egy ség es magyarnem­zetnek ünnepe. Hazafiui tisztelettel felkérem azért a me­gyénkben levő kaszinókat, egyleteket és olvasó­köröket, miszerint a márczius 15-ének, mint nemzeti ünnepnek évenkinti megünnep­léséről közgyűlési határozattal intézkedjenek, s igy e nagy napnak kebelökben méltó és mara­dandó emléket emeljenek. Márczius lö-ike a magyar nemzetnek örök dicsőségére válik j méltó arra, hogy nemzeti ün­neppé elítéltessék s a késő utódok által is meg­ölessék. A történelem gondoskodik róla, hogy e nap fénye soha ki ne aludjék, soha el ne homályosul- jon; nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy e nap melege a honfi szivekben soha ki ne hűljön, hanem legyen ott tenyésztője a hazafiság azon magasztos erényének, mély amaz elveket, ezen uj hitvallást: „szabadság, egyenlőség testvériség“ diadalra emelte. Sárréti. B.-Gr yulán. I. A „gyulai kaszinó“ tagjainak legna­gyobb része, még olyanok is, kik minden estve látogatói a körnek, megrovásra méltóan távollé­tükkel tüntettek. Tüntetésük azonban elhomályo­sult azon lelkesedés mellett, mely a jelenvoltak keblét a hazafias pohárköszöntők során, s kivált a „Pesti Hírlap“ 1848. máicz. 17-iki 4-ik számá­nak felolvasása közben eltölté. A toasztok sorát az egylet aleluöke, Kövér László nyitotta meg, poharát a rnárcz. 15 iki alkotmány megteremtőit! Kossuth Lajos egészségére ürítvén, kinek Turinba, Chriaztó Miklós indítványára üdvözlő sürgönyt is küldött a múltak emlékein fellelkesült társaság. Utánna Jancsovics Emil a hazára és a szabadságra, ugyanő később H er­be r t h Antalra és Németh Józsefre, mint a szabadságbarcz jelenlevő részeseire, majd az ün­nepélyt rendező Kövér Lászlóra, ismét Oláh Györgyre, mint a ki Gyulán az első márczius 15-iki emlékünnepet rendezte, azután a magyar hölgyekre, végre Gyulaváros 1848-iki köve­tének id. H u 111 a Mihálynak hosszú életére emelt poharat. Kövér László az ifjúságot- mint a jövő reményét, Herbertb Antal a m a gyár honvédséget, Oláh György a hazát, majd Jancsovics Pált, mint Kossuth „Közlöuy“- ének „Vén S a s“-át, Hoffmann Mihály Jun­ta o v i t s Emilt, Christo Miklós a szabadsá­got éltette. Csausz Lajos Széchenyi em­lékének szentelte köszöntőjét; ugyanő indít­ványt tett, miszerint P i 1 f | e r Carolinnak, | magyar temető árkában eltemetett leány-honvéd­nek csontjai, kit a győzők zsarnoki kegyetlensége által vérig sértett szeméremérzete az öngyilkos­ságba kergetett, ,az ünnepély emlékére szentelt földbe áthelyeztessenek és méltó emléktáblával jelöltessenek meg. Schröder Kornélnak a bor szabadságára (regale-megváltás) mondott szellemes toasztja általános derültséget keltett. A társaság emelkedett hangulatban éjfél után két órakor oszlott szét. ír. A polgári körben szintén bankettel ün­nepelték meg a nagy nap eu lékezetét. A részt­vevők száma mintegy 50 kaszinói tag volt, az estély noha nem volt ünnepi hangulatú, de kedé­lyesen folyt le. Köszöntőt mondtak: 0 I á b György városi tanácsos, Kossuth Lajos leg­nagyobb hazánkfiára, Follman János csi­nos, kerekded tonsztot a nap emlékére, Po p o- vics Jusztin városi főjegyző, nagy lelke­sedést s kitörd éljenzést keltett szép beszédben Kossuthra, Kóhn Dávid a különféle nemzetiségű és vallásu polgárok közti egyetér­tésre, a szabadság, egyenlőség és testvériségre, Bródy Sándor ügyes polémiában reflektálva az Oláh és Kóhn köszöntőire — a provokált fia­talságra stb. Sál József és Kratochvill József a legközelebb Gyulán tartandó orsz. vándorgyűlés és kiállítás sikerére, H o r v á t János Kratochvill Józsefre, mint a kör igaz­gatójára, második toasztban pedig Göndöcs Be­nedekre, a kör elnökére. A lakoma 10 órakor már be volt fejezve, de azért egy víg töredék jó zene mellett csaknem hajnalig elmulatott. III. Az „újvárosi olvasó-k.ör“-ben szjnte kedélyesen és a legszebb rendben ülték meg a nagy nap emlékét; a meghívás kissé elkésetten csak az nap délután történt, s mégis a 120 tag­ból 50-en felül jöttek össze, rövid Ízletes vacsora után t. Rácz János rektor ur emelt poharat, él tetve a Magvetőt, kinek a nemzet mindent kö­szönhet, és kinek eszméi ha még nem is egészen, de elébb-utóbb okvetlen diadalt ülnek, majd Dobay János éltette azokat, kiknek törhetlen hű­ségébe bízva a Magvető küzdelmes működéseben hű munkásai voltak, s ez Magyarország romlat­lan lelkű népe, utána Finta Ignácz emelkedett beszéde következett a nagy nap emléke jelentő­ségéről, felolvasott egyes helyeket Kossuth Lajos irataiból; erre felzendült a legszebb öszhanggal a Szózat és Hymnnsz Csiszár b. h. kántornak ve­zetése mellett. — Ezután barátságos eszmecserék, egyes kedélyes felköszöntések következtek, me­lyeknek az éjfél vetett véget, a midőn eltelve e nap jelentősége emlékétől kiki barátságosan ke­zet szorítva nyugalomra tért. B.-Csabán. A b.-csabai polgári kör húsz évi fennállása óta minden évben megünnepelte a magyar nem zeti ünnepet. Most is a városházára néző ablakai egyenkint 12—12 szál gyertyával voltak fénye­sen kivilágítva, s bent 100 on felüli polgártársak szivében égett a honszerelem, és a kegyelet vi­lága. Fölöttük ragyogott a mai nap géniusza, Kossuth Lajosnak életnagyságu arczképe, a városi műkertész által kegyeletből díszesen megkoszo­rúzva. ő volt az ünnepély központja, körülötte fo­rogtok a szellemes gondolatok és toasztok, 1 értté ürült a pohár, melyet legelőbb a polgári kör el­nöke, Vidovszky János emelt fel e nagy nap megteremtőjéért. Alig csendült el a fogyni nem szűnő éljen­zés, Kristóffy Károly szólt a „polgártársakhoz“ — „valamint a vándor, kinek szivét a hazaszeretet szent lángja lobogtatja, alig várja azon perczet, midőn hazájának szentelt földjét csókolhatja, úgy vártam én is ezt a mai napot, különösen ezen perczet, a midőn poharat emelhetek a „szabad­ság, egyenlőség, testvériség“ legnagyobb és leg­dicsőbb bajnokáért. De vájjon mit kivánjak őzen hős szellemű férfiúnak, a ki 33 V2 éven át a hon­talanság, a száműzetés keserves rabigáját hor­dozza vállain, mintsem hogy elvét megtagadja, vagy elvéből csak egy hajszálnyit is engedjen. Azt hiszem, hogy mindnyájunk kívánalmát tol­mácsolom, midőn azt kívánom, nemcsak ö a na y, a dicső, hanem vole együtt mi is e nagy napot sokszor megünnepelhessük. Adja az ég, hogy má­hoz egy esztendőre őt a nagyot, a dicsőt itt benn a hazában, mint e haza polgárát, vezérférfiaink között mint hazánk egyik támoszlopát tisztelhes­sük, szerethessük, i ha Isten úgy akarja mint én, zászlóját követhessük.“ Éljen! Majd, mint egyik szónok mondta később, a „szónokiás nagy mestere“, Petrovics Soma, ev. magyar pap emelte poharát, 8 valódi remek be, szédben, gyönyörű alkalmi költeményekkel dí­szítve, rajzolta, hogy 24 óra adta vissza a ma­gyarnak szabadságát, s ezt az „egyetértés“ idézte elő, azért vallás-, faj- és nyelvkülönbség nélkül Ingyünk egyek a hazában szívben. Szép, magával ragadó beszédét az „egyetértés“ éltetésével végezte. Londvay Pál vasúti tisztviselő elmondta, hogy mint a belgáknak, a francziáknak van egy nagy nemzeti ünnepe, a bécsi nép is kizarándo- kol a márczius 13-ki vértanuk sírjához, úgy a magyarnak is e nap egy emlékünnepe. E nap szavalta el Petőfi a „Talpra magyar“-t, e nap mondta ki Kossuth a szabadságot. Kossuth neve össze van forrva márczius 15-ével, | külön őket nem is lehet említeni. Kossuth nagy munkáját ecsetelve, kívánja, hogy Kossuth mielőbb vissza­térjen, „s i korona tanácsában résztvehessen 1“ — Később ugyanő egy „Kossuth zászlaja“ czimü köl­teményét is felolvasta. Eördögh Frigyes szolgabiró, a már oly szépen elmondott beszédek után, nem akar ismétlésekbe esni, hanem leheti tlep, hogy meg ne emlékezzék azokról, kik e nagy napnak tényezői, s azokról, kik később a szent eszmének s kivívott szabadságnak harezosai voltak, s élteti a volt I ezek között a jelenlevő „honvédeket.“ Majd mint tavaly, úgy most is indítványozza, hogy énekeljük el szívből Kölcsey imáját : „Isten áldd meg a magyart!“ mit a közönség fennállva, áhí­tattal zenekiséret mellett elénekelt, s utána több harczi- i hazafias énekeket s dalokat. Felhívásra Bartóky László, a nép­bank vezérigazgatója szól kapcsolatban a haza felvirágzásával a csángók hazatelepitéséről, s él­teti az eszme megpenditőjét, Nagy Györgyöt, majd szép szavakban adakozásra hívja fel a je­lenlevőket, minek alapján pár perez alatt 32 írt 30 kr. gyűlt egybe, s később is szaporodott ez összeg, Kívánatra Sztraka György városi fő- rendörbiztos emelkedett fel, s hatalmas hangjával Kossuthot élteti, mert habár ezt előtte már töb­ben is tették, de a mai napon azt nem lehet eléggé ismételni, beleszövi, hogy márczius 15-ike ma még nem nemzeti ünnep, pedig annak kel­lene lenni, (mi privát vitatkozási themául is szol­gált később.) Beszéde második részében Eördögh Fri­gyest, harmadik részében — mert 3-or iszik a magyar — a polgári kör tagjait élteti, kik min­dig előljártak a hazafiság dolgában Csabán ! Általános kívánatra Fábry Károly ügy­véd emelkedett fel, hogy ne kívánják öt hallani, mert nem ő, hanem a t. polgártársak bánják meg, mert nemcsak türelmüket, de zsebüket is igénybe fogja venni, pedig ez most minden oldalról na­gyon is igénybe van véve. Azonban hallatni kí­vánván, megemlékezve márczius lő-ről, annak egyik fényes szereplőjének sorsát ecseteli, s mai nyomorát is leírva, apró adakozásra bivja fel Táncsics Mihály részére a jelenlevő tket. — További beszédjében a teljes tiszta füg­getlenségért űrit poharat, mit — hisz — hogy min denki pártkülönbség nélkül egy szívvel, lélekkel óhajt. Szóltak még többen, s az est lélekemelőén, s hazafias dalok között vigan telt el. Táncsics Mihály részére a gyűjtés 10 frt 30 krt eredményezett. Orosházán. Az orosházi függetlenségi népkör márczius 15-ét már folyó hó 11-én tartá meg az „Alföld“ szálloda nagytermében tartott népűn-1 nepélylyel; ez alkalomból felolvastatott G y ö r y Elek képviselőnek levele s a kör elnöke, Dr. Kovács István szép beszédet tartott már­czius 15-ike jelentőségéről. Az ünnepélyen 680-an vettek részt, a tiszta jövedelem 209 frt 92 krt .tett ki. — Márczius 15-én a kör lobogóját tűzte ki a nagy nap emlékére. Megyei közügyek. A közigazgatási bizottság félévi jelen­tése 1882-ik év második feléről. (Folytatás.) II. Am. ki r. pénzügyministérium ügy­körét érintőié g. Az adóügyek közül az egyenes adók kive­tésének és behajtásának átnézetét, továbbá az adókönyvelés és adóbehajtás kezelésének eredmé­nyét, végül az adóbefizetési eredmények és adó­hátralékok egybehasonlitását az A., B. és C. min­tájú kimutatások tartalmazzák. Ezen kimutatások főbb adatai következők: Az adótartozás főösszege a lefolyt félévben 858,811 frt 85 krt tett ki; melyből 39,936 frt 14 kr. mint behajthatlan és törült tartozás leíratván 818,875 frt 71 krt tett ki a valódi tartozás , ezen utóbbi összegből 743,911 frt 81 kr. befizettetett, 74,963 frt 90 kr. pedig tartozásban maradt. A befizetés, a múlt évi hason időszaknál kedvezőbb 102,837 írttal; ellenben a hátralék 46,863 írttal növekedett. Az 1882. óv adóügyi eredményét kellő szín­ben látjuk a következő adatokban. A leírások után a valódi tartozás kitett 1.362,762 frt 12 krt; befizettetvén pedig 1.287,798 frt 22 V„ kr., az év végén 74,963 frt 89 '/2 kr. hát­ralék mutatkozott. Vagyis ezen befizetés, az 1881. évi beszállí­tást 84,723 frt 541/2krral meghaladja. Még inkább szembeötlő ezen kedvező eredmény az összes kincs­tári bevételek összevetése után, mely az 1881. évi befizetést, ez idén 193,235 frt 56 72 krral múlja felül. A foganatosított végrehajtási esetek száma, a szolgabirák előtt 227, zálogolási és 20 árverési a községi elöljárók előtt 27,443 zálogolási és 209 árverezési eset; olyan eset pedig, melyben ingat­lan birtok árvereztetésének szüksége állott volna elő, egy sem merült fel. III. A vallás és közoktatási minis­terium ügykörétilletöleg. A múlt 1881—2-ik tanévben az iskolák száma 201 volt; még pedig 50 helv. hitvallású, 43 ág. hitvallású, 32 rom. kath., 13 mézes vallásu. 5 gör. keleti, 7 községi, 46 magán községi és 5 magán iskola. Tanköteles gyermek összeiratott 38,523 két ezerrel több mint az előző évben. A tanköte­lesek számainak az összeírás szerinti évi emelke­dése 1561, holott a szaporulat csak 604. Ezen emelkedés, a népszámlálás legutolsó eredményével összhangzásba hozandó lévén : a tankötelesek tu­lajdonképen az évi 1.35°/0 szaporulat szerint 38523-ról 45108 főre emelkedik. Ennek következése természetesen kedvezőt­len lesz a tankötelesek és a tényleg iskolába járó viszonyt kifejező százalékokra, a nélkül azonban, hogy abból a tényleges iskoláztatás alább szállása volna levonható. Az ily módon kimutatott 45,108 tanköteles között volt mindennapi 30,082 és 15,26 ismétlő. Ezek közül tényleg iskolába járt 28,675 vagyis a tankötelesek 63.56°/0-a, iskolába nem jár, 16,433 vagyis 36.44°/0. Részletezve : iskolába jár a min­dennapi tankötelesek 80, az ismétlő tankötelesek­nek 29.80°/0-a. Iskolamulasztásért megintetett 7414, pénzbírsággal büntetetett 653, felmentetett 531807, A tanítói állomások száma 281, ezek között 2 üresedésben. A 279 tanító közül képesített 238, nem képesített 41. Egy tanítóra átlag 86 tanít­vány jutott. Tanítási nyelv szerint a 201 iskolá­ból magyar nyelvű 143, német nyelvű 1, román 8, tót 33, 5 németmagyar, 2 románmagyar és 14 tótmagyar. Az iskolák évi jövedelme volt kész­pénzben és terményekben 179,833 frt, melyből tanítók díjazására íordittatott 139,437 frt, segé­deknek 9259 frt, fűtésre, tisztogatásra és kisebb javításokra 12,722 frt, tantermek felszerelésére 1805 frt, építkezésekre 14042 frt. Szembevetvén ezen eredményeket az 1880/1 évi adatokkal, kitűnik, hogy az iskolák száma 2-vel szaporodott. Uj iskola épület emeltetett 6, meg- szüntettetett 4; a tankötelesek száma 6287 fővel emelkedett, mely belyesb összeírás következtében az iskolalátogatók eddigi 74.75°/0-a 63.56°/0-ra apadt le Az iskolalátogatás akadályai voltak to­vábbá .a lakosságnak a szétszórt tanyákon való tartózkodása, a községi elöljáróknak az ismétlő tankötelesek feljáratása körüli lanyha eljárása, to­vábbá többrendbeli járvány uralkodása a megye nagyobb községeiben, u. m. B.-Csabán, Orosházán, M.-Berényben, Szarvason, mi miatt az iskolák he­tekig is szünetelni voltak kénytelenek. Ami a ta­nítási nyelvet illeti az 1880/1. évben létezett 183 magyar iskola ez évben 143-ra emelkedett; a né­met iskolák száma 4-ről 1-re, a tót 37-röl 33-ra szállott le, román iskola volt 3, maradt ugyan­annyi, tótmagyar volt 10, most 14, németmagyar volt 5, maradt ugyanannyi, románmagyar volt és van 2. Ami már most az 1879. évi XVIII. t. ez. mikénti végrehajtását illeti, általában meg kell jegyeznünk, hogy az idézett t. ez. rendelkezései szerintünk is egyfelől az állami eszme, másrészt a községből származó érdek kielégitését ezé- lozzák. Ugyanazért a múlt évben kitelhető gondos­sággal voltunk különösen a tótnyelvü iskolákra, melyek iskoláinknak 20°/o-át teszik. Ezen felügye­let során úgy találtuk, hogy a szarvasi városi tótnyelvü iskolákban most már kivétel nélkül min­denütt a törvénynek megfelelő mérvben és módon tauittatik; ellenben a csabai ágostai hitvalásu ev. egyház nemcsak bogy 11 tanyai iskolája közül egyet sem alakított át a törvény értelmében, de sőt a közokt. törvény feltűnő mellőzésével Doboz- Megyeren, a már ott levő községi magyar iskola elnyomására egy uj tótnyelvü tanyai iskolát lé­tesített. Ezen irányban a kivánt intézkedéseket meg fogjuk tenni. Az iskolai takarékpénztárák száma 3 még Szeghalmon, Szarvason és Bánfalván 1—1. Végül ide zárjuk a közoktatásügy állásáról szerkezteit III. mintájú rovatos kimutatást. (Vége köv.) Újdonságok. A b.-gyulai „sport-klub“ évi rendes tiszt­választó közgyűlését folyó hó 26-án, azaz husvét hétfőn délután 4 órakor tartja a rendőrkapitányi hivatal helyiségében, melyre az egyleti tagok tisz­telettel meghivatnak. Kövér elnök. A gyulai iparos itjuság önképző és be- tegsegélyző egylete f. hó 11-én választmányi ülést tartott, melyen a kolozsvári iparos ifjúsági egyletnek febr. hó 26-án kelt s lapunkban egész terjedelemben közölt átiratán kívül előterjesztetett a dcbreczeni iparos ifjúsági vezéregyletnek jegyzőkönyvi kivonatilag közölt abbeli határozata,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents