Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-02 / 48. szám
48-ik szám Gyula, 1883. cLeczember 2-án II. évfolyam f ^ Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. .. 5 frt — kr. Félévre ......... •• 2 * 50 i Évnegyedre .. •• i » 25 » Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN- VASÁRNAP. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. A megyei conferenczia. Az önnünmagát október hó 27-én legjobb szándékkal constituált 9-es bizottság által összehívott értekezlet november hó 29-én délelőtt 9 órakor, Békésmegye székházának termében,nagy érdeklődés mellett folyt le. — A járások és Gyula rendezett tanácsú város küldöttei oly számmal je lentek meg, minőt gyűlések másodnapján is ritkán látunk. Az értekezleten, minthogy előzetesen elnök nem volt jelölve, a megyének 1867. óta működött, de a közeledő választásnál határozottan lelépő ügyésze, Kertay Zsig- mond emelt először szót, jelezve röviden az előzményeket, melyek az értekezlet összehívását szükségessé tették, s indítványozza, miszerint az elnökségre a megyei közügyek terén évek hosszú során át magának érdemeket kivívott veteránunk, Ka- rassiay István ur kéressék fel; s minthogy ezen ajánlat a jelenvolt megyei közönség osztatlan tetszésével találkozott, az elnöki széket el is foglalta; majd jegyzőül Po- povics Jusztin, Gyula városa főjegyzője kéretvén fel, az értekezlet megkezdődött. Karassiay István elnök ur, vázolván a mai értekezletnek czélját, hogy t. i. a közeledő megyei tisztújjitás küszöbén, a tiszti állásokra a jelölések megtétessenek, s ha lehetséges oly megállapodások jöjjenek létre, amelyek az igények kölcsönös kielégítésével a megyei kormányzat jól felfogott érdekében hajtassanak végre. Az értekezlet előzetesen is kijelenti azt, miszerint mindazon eddigi tisztviselők, kik kötelességeiknek híven a múltban megfeleltek, ha nem léptettethetnek elő, állásaikban meghagyandók; ott, hol állások megüresednek, több ajánlott fogadtatik el; a járások jelölései figyelembe vétetnek s a jelöltek szinte felléptettetnek. Ezután felolvastattak a járásoknak úgy a központra, mint saját járásaikra vonatkozó nyilatkozataik s ennek alapján történt meg az alább közlött kijelölés. II. — Valóban Oszkár hálára köteleztél. Mióta körünkben vagy, az én kedves Evelinetn egészen megváltozott. — Ne mondja kedves bátyám. — Oh igen. Cseveg, vidám. Örökös mosoly játszik ajkain, szemei ragyognak a boldogságtól. — Na persze, ilyen vén könyvmoly mellett nem igen lehetett vidám. Lásd eddig oly egykedvű s tartózkodó volt, ma egész más, kedves, hizeleg, sőt egy kis perpatvartól sem irtózik. Szóval, igen, igen szeretetreméltó. — Én is úgy találom kedves bátyám. — De legnagyobb örömömre szolgál érdeklődése a művészet iránt. Hiába fáradoztam hónapokon át, hogy megkedveltessem vele a művészetet, s ma rajong érte. No, valid meg kópé, ez a te müved. — De kedves bátyám . . . — No, semmi szerénykedés. Szeretem, hogy a szépmüvészettel foglalkozik. Ez nemesíti a lelket. Valóban helyes érzéke van a művészet iránt. Határozott szépészeti felfogást tanusit, mi sem kerüli el figyelmét, egy festmény, vagy szobor megbirálásánáll Jó Ízlése van. Ugy-e bár, te is jó hasznát vetted egyszer-másszor helyes megjegyzéseinek alkotásaidnál. — Oh igen kedves bátyám. Vitatkozásra nagyon kevés állás szolgáltatott okot, a legérdekesebb vitatkozás az első aljegyző állásának betöltésénél merült fel: Gyulavárosa bizottsági tagjainak nagy többsége ugyanis nov. 22-iki értekezletén az első aljegyzői, mint uj állásra ifj. Jancsovics Pál jelenlegi árvaszéki jegyzőt kívánta candidáltatni az okon, mert a múltban a közigazgatási és árvaszéki jegyzői állások egyranguak lévén, a jelenleg létesitett első aljegyzői állás előléptetésnek tekintendő ; ifj. Jancsovics Pál ur pedig a megyében 10. év óta hivata- loskodván, előnyt kíván nékie nyújtani oly, bár általában becsült jegyzők felett, akik a megyét alig egy éve szolgálják. Gvu’a városa bizottsági tagjainak eme nézetéhez a járásoknak többsége csatlakozott s az ellenérvelők nem voltak képesek nézetüknek érvényt szerezni; minélfogva candi- dátióra ajánlatba fognak hozatni az eddigi aljegyző Szemián Kálmán és árvaszéki jegyző if. Jancsovics Pál urak. E két állás körül tehát a küzdelem úgy látszik ki fog fejlődni, részünkről csak azt sajnáljuk, hogy az ellenérvelők között gyulavárosi bizottsági tagok is vannak, a kik ellennézetüknek a megtartott városi conferenczián is kifejezést adhattak volna. Rövidebb vita folyt a főügyészi kijelölésnél, itt 4 járás külön jelöltet állított fel, a többiek a gyulavárosi megállapodáshoz csatlakoztak; részünkről azonban azt hisszük, hogy döntő pillanatban csak 2 jelölt, a gyulai és csabai fog egymással küzdeni; az eredményt előzetesen nem mondhatjuk meg, de Gyulavárosa, mint a megye székhelye, jogosítva érezheti magát arra, hogy a megyei főügyészi állás saját fiával töltessék be. A járások legtöbbje tisztviselőire nézve egyezségre tudott lépni, csak a csabai járás nem, ott ketten versengenek a szolga- birói és hárman a segédszolgabirói állásért, miért is, minthogy saját értekezletükön általános többséget egyik sem nyert, úgy a főszolgabírói, mint a segédszolga— De hol késik oly soká, már io óra, s még nincs körünkben, megyek felkeresem. — Maradjon Barna bácsi, el van foglalva. Szabad elárulnom ? Emléket készit bátyám nevenapjára. — Gonosz csent, s te ezt elárulod. No nem veszem tudomásul. Eveline, Eveline! — Jó reggelt kedves Barna. — Jó reggelt Evelin! Mit álmodott ? Édesem, maga engem mindinkább elragad. Mily szép 1 Nos, kedves arcza halványságát hol hagyta ? Eltűnt. Tudtam én, csak kissé szórakoznia s foglalkoznia kell, visszatérnek arczának rózsái. Szabad-e magát szép lelkem egy nagy újsággal meglepnem ? Nos, nem kiváncsi? Utazunk, még pedig Párisba. — Oh kedves Barnám, mily boldoggá tesz. — Én érzem magam boldognak, ha önnek örömöt szerezhetek. Tegye meg készületeit, mert már holnap indulunk. — De mért oly sietve édesem? — Nem lehet késnünk. A képzőművészet kiállitása csak nehány napig tart, s meg kell néznünk ama műremeket, melyről Páris lapjai oly magasztalólag írnak. Magyar művész festménye. Az első díjjal lett kitüntetve. Első dij, magyar művészi Mily dicsőség. — S a művész neve ? — Nem tudják. Nem akarja megnevezni magát. Oh de ez mind hiába, Én előttem nem maradhat ismeretlen. A képet egy gazdag angol vette meg mesés áron, s valóban szép s nemes lélekre mutat, hogy a művész a vételárt hazai művészeti czélokra adományozta. Íme itt vannak a lapok, olvassátok. „A képzőművészet remekei a „Salon“ ez birói állásokra hárman fognak jelöltetni. A gyomai egy felszólalást saját szolga- birája ellen mi figyelembe vehetőnek nem tartjuk. Az árvaszéki elnöki jelölés a jelenlegi árvaszéki elnök révedező magatartása miatt alig válik kétségessé, mi sajnálnék, ha határozatlansága magát megboszúlná. Hogy eme jelölést az államhatalom mennyire fogja respectálni, a választás napján fog elválni, mi csak azt jelezzük, hogy főispán ur ő méltósága az egész konferenczia alatt szerényen megvonúlva a bizottsági tagok között hallgatagon ült, gondolatait nem tudjuk, egyről azonban meggyőződhetett, hogy a szabad vélemények nyilvánításában Békésmegye bizottsági tagjait jelenléte nem gátolta. Megyei közügyek. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága folyó 1883. évi deczember hó 10-én d. e. 9 órakor rendkívüli közgyűlést fog tartani; mely alkalomra a bizottság tagjai tisztelettel meghivatnak. B.-Gyulán, 1883. november hó 27-én. Tárgysorozat: 1. A ra. kir. belügvminister ur rendelete a megye szervezési szabályzatának módosítása iránt. 2. Ugyanannak rendelete a megye' 1884. évi költségvetése tárgyában. 3. Ugyanannak rendelete a megyei általános tisztujitás határnapjának kitűzése iránt. 4. Ugyanannak rendelete. melylyel a megyei tiszti nyugdíjintézet alapszabályait módosítva le- küldi. 5. Ugyanannak rendelete a csabai és uj-ki- gyósi dohánybeváltási állomásokra politikai biztosok kirendelése iránt. 6. A közmunka és közlekedési m. kir. minister ur rendelete a körös-tarcsai, mezö-berényi és körös-ladányi hidak kibővítése tárgyában. 7. Ugyanannak rendelete a sárréti vasút segélyezésére megszavazott 140 ezer forint fedezési módozata iránt. 8. Ugyanannak rendelete a mezö-berényi, gyomai és szarvasi vasúti állomásokhoz vezető évi kiállításán feltűnően nagy számmal vannak képviselve. Europa legnagyobb művészei pályáznak a dicsőségért. Művészeink közül különösen Damoulin „Calypso“-ja keltett nagyobb feltűnést, Luminais. Manet, Tinayre, Saintpierre, Landelle festményei örökbecsű müvekkel gazdagiták a művészet csarnokát. Giacomottinak „ifjú leány“ arczképe kiválóan megragadja a müértő közönség figyelmét. Felülmúlja valamennyit egy ismereti en „Lédája.“ Oly remek alkotása ez a művészetnek, mely méltó helyet foglal el Leonardo da Vinci- Michel Angelo, Veronese és Correggio Lédája mellett. — Az ismeretlen festménye a legkisebb részletekig a szépészet szabályai szerint bámulatos finom ízléssel van kidolgozva. A hófehér arezon méltóság, büszkeség honol, melyet a kissé széles bíborajk csábitó mosolya szelidit. A félig lesütött szemekből a vágy szerelemre gyulasztó fénye ■sugárzik ki. A kedves alaknak minden része tökéletes alkotással bir, csábos és vonzó gyöngéd kellem ömlik el az egészen s a kedves világosság által áthatott alak fehérségét, még emeli a legüdébb ifjúság zománcza. E műremeket illeti meg a művészet koszorúja. Sajnos, hogy a művész nevét nem tudjuk, csak az bizonyos, hogy a festmény Magyarországból küldetett a „Salon“-ba.“ — Oh mily dicsősog 1 — szólott Oszkár, félbehagyva az olvasást. De mi is lehetne méltóbb egy ihletett művész ecsetére egy női alak elragadó szépségénél! — Nem osztom e nagy elragadtatást! Borzasztó, mily tulságba esnek a férfiak egy női alak sikerült festményének dicsőítésé ben műutakon szedendő vámdijak engedélyezése (tárgyában. 9. Az igazolási választmány jelentése a megyei bizottság választott tagjai felerészének megújításáról. 10. Eüldöttségi jelentés a megyei szabályrendeletek átdolgozásáról b ujjáalkotásáról. 11. Pénztári ügyek. 12. A megyei állandó választmány előterjesztései ; és pedig: a) az 1884. évi katonaelszállásolási pótadó kivetése igánt alkotandó szabályrendeletre nézve; b) az öcsödi hid vámdijszabásának megállapítása iránt; c) Békés város földhaszonbéri szerződésének jóváhagyása iránt; d) Szarvas község szervezési szabályzatának módosítása tárgyában; e) a megyei gazdasági egyesületnek egy „fatenyésztési biztos“-i állás rendszeresítése iránti iuditványa tárgyában ; 0 Endröd község 1884. évi pótköltségvetésének felülvizsgálása tárgyában. 13. A közigazgatási bizottság javaslatai; úgymint: a) a földvár-békési vasútra nyújtandó közmunka segélyre nézve ; b) a csabai indóházi ut kikövezése tárgyában. 14. A megyei árvaszék javaslata az árvák ingatlanainak tűzkár elleni tömeges biztosítása iránt. Jancsovics Pál, alispán. Eegesták Békésvármegye közgyűlési jegyzőkönyveiből. 1715—1795. észt. (Folytatás.) 1730. észt. báró Haruckeyn ügyvéde, Zafféri János, ura nevében tiltakozik az ellen, hogy a vármegye pénztárnokot választott. Az ő urának, úgymond, van pénztárnoka, kinek kötelessége az országos adót beszedni, s ő nem engedheti, hogy azt jobbagyaitól más szedje be, mint ez, annál inkább, minthogy ő pénztárában mindenkor készletben tart nemig egy történelmi vagy tájkép hidegen hagyja őket. Rendkívül nagy anyagiasságról tanúskodik már maga az ily müvek alkotása. A szépet nem a lélek nagyságában, nemességében feltüntetni bizony nagy tévedés. — Oh Eveline, lehet- e elragadóbb, gyö- nyörködtetőbb festmény, mint a mely egy nőt t :ljes szépségébe n tüntet fel. — Sajnos, hogy a művészet ezen iránya az emberiség erkölcsi előhaladásának szolgai gátul. _ Édes Evelin, nézeteit nem oszthatom. — T ermészetesen ön mindég Oszkárnak, kedves művészének ad igazat. Pedig hiába. Én nem adom fel elveimet. — Igen helyesen édesem, már hogy is adhatná fel elveit egy nő 1 — Végre is nekem van igazam. A képzőművészet egy műremek megteremtéséhez méltóbb tárgyat, is találhatna — egy természeti egyszerűségben ékeskedő hölgynél. A művészet csarnokai tele vannak Vénusokkal, Lédákkal, Nymphákkal, Syrenelckel. Maholnap tartózkodnunk kell a képtárak látogatásától. Persze a férfiak élvsovár szemei gyönyörködnek az alkotás ilyen remekeiben. — Ah, mint felhevült kedves Eveline! Mily szörnyű gúnynyal sújtja a nők szépsége iránt való hódolatunkat . . . Pedig . . . vallja be kedves Eveline, e hódolat nem éppen pl vári nagyon bosszantó a hölgyeknek, s valóban oly szépnek találom kegyedet felhevülésében, hogy kedvem volna szépségét . . . ! — Kiállhatatlan. ■ Eveline haragosan távozott; de tekin- n,tete, melylyel a kötekedőt sujtá, oly kedves,