Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-11-25 / 47. szám
47-1 k szám Gyula, 1883. november 25-én II. évfolyam f----------------^ Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. Félévre .........-2 „ 50 „ Évnegyedre .. •• * n 25 ff Egyes szám Ks___ ára 10 kr. _____ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEG-JELENIK MINDEN VASÁRNAP. f---------;—i Kiadó hivatal: 1 Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. • Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstcin és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IÁpót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Budolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A conferenczia. A közeledő megyei tisztujitiís alkalmából tudvalevőleg nehányan megyénk vezérfórfiai közül f. hó 29-ikére Gyulára általános értekezletet hivtak össze és felszólították — e lapok hasábjain is — a bizottság tagjait, miszerint járásonként értekezleteket tartva s a jövő tisztikar tervét megállapítva, megállapodásaikat a 29-ki általános értekezleten képviselőik által tolmácsolják. Ezen felszólítás következménye volt azon értekezlet, melyet a Gyulán lakó megye-bizottsági tagok f. hó 22-én Dobay János városi polgármester összehívása folytán s elnöklete alatt megtartattak. Ezen értekezlet megállapodásainak regisztrálását lapunk más helyén találja meg a szives olvasó; itt észrevételeinket akarjuk megtenni a conferenczia némely elvi megállapodásai s ez elvi megállapodásokkal ellentétesnek látszó némely gyakorlati határozmánya felett. Az elvi megállapodások legfontosabbika kétségkivül az értekezlet által ellent mondás nélkül egyhangúlag érvényre emelt azon nézpont vala, miszerint bármely oldalról jelentkező aspiracziók mellőzésével azon régi tisztviselők, kik hivatali állásaikat szakértelemmel, odaadó buzgósággal és hűséggel töltötték be, addig viselt hivatali állásaikban megtartassanak. És ezen megállapodás nem csak felettébb fontos, de igen helyes és az értekezlet intelligencziájához, parttalan higgadtságához méltó volt. A ki a belügyi kormányzat terén tapasztalható czentralizáló politikát figyelemmel kiséri, bizonnyal sokszor találkozott azon rémképpel, mely a megyei autonómia végleges felbontásával s az autonómiából kifolyó választási, tisztujitási jog megsemmisítésével fenyeget. A választási rendszer elleneseinek legerősebb — bevallott A tallérok és az arany. . Két tallér rátámadt egyszer az aranyra, Mért nem nőtt meg ő is, mint ők olyan nagyra, Miért olyan sápadt, mért nincs szebb pengése Szerény vékonysággal, mért húzódik félre! Megszűnt á u e beszéd a pénzváltó előtt, Többet ért az arany, mint ők a henczegök. II. A kutya. Ugatott a kutya, ügyelt egész éjjel. Reggel elverték jól, — az urát kelté fel. Másnap éjj -1 aludt, s — feltörték a lakot, A kutyát elverték, miért nem ugatott. III. A kincs. A gazdag kincset lelt, a szegény látta azt, S nem kapva semmi részt, panaszra ont panaszt, A kincset azonban haza vinni kellett, Nehéz volt, — s a gazdag megszakadt a mellett. Másnapra meg is halt. Megszűnt a nagy pajjasz: — Jutalmaz is az úr, büntet is. — Ügy van az, IV. Az ökör. Restség eleje jó; a vége rossz nagyon, Nem szántott az ökör a tavaszi napon, A gazda nem vetett, a csűrbe mi se jött: Télen kenyér hiján megette az ökröt. Fíbry Sándor. — indoka azon erkölcstelenség, mely a választásoknál az atyafiság, sógorság, koma- ság, pajtásság kicsinyes, önző érdekeinek előmozdítása végett a közérdek rovására jelentkezni szokott. És ezen érv gyakorlati helyessége, sajnos, — nem megyénkről, de általában szólva —, nem egy választás által alaposan indokoltatok. Meg kell tehát ezzel szemben mutatnunk, és méltó, hogy Kékésmegye közönsége itt is az elsők, a jobbak között álljon, hogy mi első sorban a megye, a helyes közigazgatás érdekeit tudjuk a választásoknál szem előtt tartani s a közigazgatás kipróbált, edzett munkásait nem ejtjük el a változa tosság, egyéni ambitiók és családi érdekek kedviért. De egy más tekintet is harczol a con- ferenczia szóban forgó elvi megállapodásának helyessége mellett, és ez : a méltányosság és igazság tekintete. Ismerjük a tisztviselő helyzetét a múltban és — ma. Hajdan a vagyonos nemesség viselte a hivatalokat; a megélhetés gondjaitól menten nem kenyérkeresetből szolgált, de tiszteletből uralkodott, s a választásoknál nem az akkor oly szerény igényű közigazgatás érdekei, de pártérdekek voltak irányadók. A ki a tisztujitáson megbukott, hazament urnák. Ma a közigazgatási, épp úgy mint a bírói pálya, nem parádé, nem méltóság többé, hanem hivatás és kenyérkereset, melyre nem elég gentryuek születni, hanem tanulni és tudni kell annak, ki ezen pályán becsülettel akar haladni. Mi méltatlan, mi igazságtalan volna most már mellőzni azon egyéneket, a kik közszolgálatukban bebizonyították, hogy tanultak és tudnak, a kik egész életüket szentelték a hivatásukat tevő közigazgatási szolgálatnak mellőzni csak azért, hogy ismeretlen nagyságok szárnypróbálgatásainak engedjünk teret! Léda. I. Nagyságos Bánkuthy Barnabás úr több hazai és külföldi tudományos társulatok rendes és tiszteletbeli tagja, — az egyetemen az aesthetica, — a képzőművészeti academián a művészet pbilosophiájának nagymestere s a főváros törvényhatósági bizottságának tekintélyes tagja. Már az igaz, ritkítja párját Barnabás ur a fél földtekén. A szépművészet tudományában oly nagysággá tanulta magát, hogy hire túlterjed a Kárpátokon és Adrián. Sbk, világra szóló tulajdonai mellett az volt csak hibája, hogy a szépészet gyakorlati tanulmányozásához kissé későn kezdett, amint ezt a lakásán gyakran bekopogtató philosopher ek kedves életpárjának, a szép Eveimnek halvány arczárói következtették. Eveline, kire édes mamája — az istenben boldogult Koroknay telekkönyvi nyilvántartó özvegye, — 17 éven át mindig az ötödik bokorugrót szabta-varrta, nem rég vált be takaros menyecskének, a szépmüvészetek tanulmányozása közben őszbecsavarodott Barnabás úr jóvoltából. — Már az igaz, áldott jó lélek az én nagyságos vejem uram — mondogatta az édes mama. — Nem kell a házbéren törni a tejünk, a rokolyákat sem mi szabjuk-varrjuk, nem viseli Tini a Milijét, Szidi a Gizijét; nem marad el az ozsona s a mi fő, mindnyájan szárnyra keltetek. — Barnabás ur jóvoltából; de ezt mind, mind annak köszönhetitek, hogy az én kedves Evelinem Nagyságos Bánkuthy Bar- nabásné. Evelin szelíd mosolya igazolta a mama szavait; de a mosoly alatt keserürég feküdt; látszott, hogy szive a jóllét mellett olyasmi Kívánatos, de reméljük is, hogy a gyulai conferenczia ezen elvi megállapodását a 29-ki általános értekezlet is magáévá teendi. Ezen elvnek a gyulai conferenczia még az egyes járások irányában viszonosan szokásos deferálást is alárendelte, s a fentiekből kifolyólag ezen határozmányt is csak helyeselhetjük, noha feltesszük a járásokról és pedig kivétel nélkül, hogy régi tisztviselőikhez ragaszkodni fognak s ok nélkül nem taszítják őket a túri lista által nagylelkűen kilátásba helyezett kegyelemkenyérre. A gyulai conferenczia most dicsért elvi megállapodásától mégis a gyakorlatban, az egyes tisztviselők kijelölésénél látszólag eltért az első aljegyzői és az árvaszéki jegyzői állások tekintetében. Látszólag. Nem czélunk korteskedni, s nem is egyének, de éppen a conferenczia elvi határozatának reputaeziója érdekében mondjuk, hogy látszólag; mert tényleg itt is az eddig egyenrangú s egyenlő fizetésű két tisztviselő közül azt jelölte ki a jövőre előbbkelő első aljegyzői állásra, ki már egy évtizedet töltött becsülettel a közszolgálat terén s a tavaszi részleges tisztválasztás alkalmával mégis mellőztetett. Tehát nem hogy ellentétbe jött volna elvi megállapodásával, hanem inkább azt szigorú következetességgel alkalmazta. Csupán azon ténye nem helyeselhető a gyulai conferencziának, miszerint némely állásokra egy jelölt személyében megállapodni nem tudva, két egyént hozott can- didatióba. Nem vádolha juk^a kisebbséget, hogy nem deferált a többségnek, mert a többség egyáltalában nem volt kivihető. Szavazui kellett volna. Ezen állások mind központiak s ha Gyulavárosának negyven- kilencz bizottsági tagja ezen állások betöltésére is megállapodásra jöhetett volna, valószínű, hogy megállapodását a 29-ki után is sóvárog, melyhez a házasság birodalmában minden alattvalónak jogos igénye lehet, s ez — a szerelem. Szegény Eveline ! Mit tehetett róla, ha Barnabás úrnak minden gondolatát, munkásságának minden pillanatát a szépművészeti összhangzat hatásfokának s több ily életrevaló tudományoknak tanulmányozása vette igénybe. Fájdalom, Barnabás ur a szép ideálját, Rafael, Michel Angeló, Titian, Rembrandt s több ily művész-hatalmasságok vásznain kereste, s nem ott, hol Evelin hite szerint inkább feltalálhatta volna. A szép Eveline elhagyatottságában napról-napra hervadt. Eltűntek arczanak rózsái, halványsága, a lehangoltsag s unalom kinyomatai fennhangon hirdettek ; itt vigasztaló kerestetik. Barnabás ur tanulmányaival foglalkozott. Eveline a hintaszékben ringatta magát, s mélyen elmerülve, egyik gondolatát a másikba szőtte. Álmadoz-tt a boldogságról a szerelem édes boldogságáról, mely, mint szemkápráztató fény tűnt fel előtte. — Oh mi kéjes melege lehet e fénynek... Hozzám törő sugarai is mily heves dobogásra késztik szívemet. ... Ah, kedves ifjú jer, jer vezess felé . . . Oly rögös az ut |. . Minden lépés után vakítóbb a fény. . . Árczom égeti melege . . , . Szivem majd szétrepeszti a vágy, az öröm, a kéj . ! . Ah, még egy lépés . ! ! _ Eh, uram, lesz-e már vége a komédiának ?' . . Uram . . 1 kérem . . . szentelhet-e ne hány perczet nekem ? Barnabás úr mélyen elmerülve, a szív igaz hangját nem hallá, § midőn a búvárkodásban meggörnyedt vállain érzé a gyöngéd érintést s a szelíd szívhez szóló hangokat hallotta, feltekintett könyveiről, óvatosan fünagy conferenczián is érvényesíthette s a választás izgalmainak megelőzésére hathatott volna.. Megyei közügyek. A megyebizottsági tagok választása Gyulán eddigelé szokatlan nagy érdeklődés mel. lett folyt le f. hó 19-én, az összes 1150 választó közül 641-en szavaztak és pedig ; az 1-sö választókerületben 189, megválasztanak : Popovics Jusztin vár. főjegyző 136, Jantsovits Emil ügyvéd 102, Szánthó Alajos kir. járásbiró 97 szavazattal. — A második választókerületben szavazott 197 : megválasztatott Fridrich Mihály városi rendőrkapitány 105, Biberea Péter gör. kel. lelkész 81, Kövér László vár. közig, tanácsnok 79, Hoffmann Mihály ügyvéd 78 szavazattal. — A harmadik választókerületben a szavazás legélénkebben folyt, szavazott 255; megválasztattak : Hoffmann Alajos városi jegyző 141, Papp Mihály helv. hitv. lelkész 128, Róth János kovács iparos 121 szavazattal. A megyében a választások eredményét a következő névsorbau jelezzük: 1-ör B.-Csabán: I. alkerületben Achim János, Bohus Mónyis János, Dr. Ondroviczki Lajos, Maczák Adám, Kovács Fáber János, Janovszky András. II. alkerületben : Havrán Pál, Kvasz Sándor, Stark Adolf, Fábry Károly, Löwinger Lipót, Rosenthal Ignácz, III. alkerületben : Zelenyánszky György-, Gries Toma Mihály, Laurinyecz György, Ónodi János, Petrovszki József. IV. alkerületben : Kliment Sz. János, Zsíros Mihály, Sztraka György, Farkas G, Mihály, Hricsovinyi János. 2-or. Orosházán I. alkerület: Vangyel Szilárd, Varga György, Tóth Gergely Pál, Sárközi András. II, alkerületben : Czikora György, Vangyel Szilárd, Sülé Pál, Gondos Mihály. 3-or. Mezőberényben Haty Károly, Szentandrásy István, ifj. Jeszenszky Károly, Wolf Pál, Komlódi Mihály, Braun G. Márton, J. Molnár András. 4-er. Szentandráson 5 Krebsz Ferencz, Pintér Pál, Molnár András. 5-ör. T ó t-K omlóson- Tatay János, Csörlöly Lalet csinált, az összhangzatról szóló fejezetnél, s kérdé a még mindig izgatott Evelinetől: — Mit kíván édesem ? — Nagyon elmélyedt ön tanulmányaiba,. . . azt hivém . . . megerőlteti szemeit, s talán nehány perczet szentelhetne a szünetnek . . . s nekem:4 _ Igaza van Eveline. Szemeim megerőltetését magam is érzém. Ej no, mennyire elmerültem az olvasásba, észre sem vevém, hogy itt van. Mily halvány kedves kicsikém. Talán beteg 1 Lázza van .. . Hivassak orvost ?.. . — Köszönöm jól érzem magam, _ Hála istennek! Nagyon rosszkor jött vo lna a betegség. Na jöjjön közelebb édesem, foglaljon helyet mellettem. Így ni. Igen, igen kedves újsággal lepem meg magácskát. Vendégünk érkezik. Kedves jóravaló fiatal ember. Nagy művész! Nos, nem kérdi édesem, ki az a kedves vendég? — Ha megengedi . . . — Kéry Oszkár, festő, ifjú még s már igen szép nevet vívott ki a művészet terén. Távoli rokonom gyermeke, én hívtam a fővárosba s emeleti lakosztályunkban ígértem neki műtermet!.. De ön oly halvány ... Reszket.... Menjen édesem, tegyen egy kis mozgást a szabadban s visszatér a kedves pir arczara. Aztán rendezze be Oszkár szamára a szobákat ... Öt óra... A vonat nem sokára megérkezik. Sietek vendégünk elé. Isten önnell4 — S meg sem csókol ? — Engedjen meg édes Evelina, a sietség oly feledékenynyé tett. Nehány perez múlva a kocsizörej Barnabás ur távozását jelzé. Eveline egyedül maradt háborgó szívével. Fel-fel sóhajtott s lehangoltan távozott az emelatre.
