Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-07-22 / 29. szám
29-ik üzárn Gyula, 1983. julius 22-én II* * * évfolyam f Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Do bay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .........5 írt — kr. Fé lévre ............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. M___ PO LITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang Inpót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Budolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott, előnyös árakon. A Gyulán felállítandó polgári leányiskola érdekében. „Elvész a nép, mely tudomány nélkül való,“ — mondja az irás —, mert a tudás hatalom, mondja a mai előre haladott kor embere; és az emberiség nagy családjában egy nemzet, mint egyéniség csak azon helyet foglalhatja el, melyet értelmi fensősége által kiérdemelt. Ezt tanítja az elmúlt idők történelme, s a legmeg győzőbb bizonylatot szolgáltatja erre a kor, melyben élünk !.... A tudás hatalom volt ezred évekkel ezelőtt!.. Hatalom ma is minden nemzetnél ! .. A nemzet, melynek tudománya nem volt és nincsen, elveszett régen, elvesz ma, és el fog veszni minden időben !.. A ki ezekben kételkedik, forgassa a , világtörténelem lapjait, s meg fog győződni, hogy az egyes népek és ifeinzetek azon arányban emelkedtek, vagy sülyedtek, a mint az értelmi és erkölcsi műveltség virágzott, vagy hanyatlott! ... De másfelől bőven elég az emberi nemzet müvelődéstörténelmére egy futó pillantást vetnünk, s azonnal belátjuk, hogy a tudás és finom erkölcsök hatalmát már évezredekkel ezelőtt belátták az emberek, s ebből kifolyólag történt, hogy a nevelés történet bizonysága szerint már hajdan kezdének a tudományok megszerezbetése végett iskolákat — tudományok örök élő templomát — emelni, melyekben az illető nemzet ifjai — úgy a mint a kor szelleme engedte és kívánta — értelmileg, erkölcsileg neveltettek!........ A legrégibb kortól kezdve mostanig az iskolák igen sok átalakításon, változtatáson mentek keresztül, de végeredményé ben egy-egy kor visszaesését leszámítva, .általános haladás észlelhető, s lehetlen azon őszinte meggyőződésünknek kifejezést nem adni, hogy minden korban, minden nemzet igyekezett a társadalom leendő polgárainak nevelésére nagy súlyt fektetni, s magában a nevelésben, valamint a tanításban a leghelyesebb utat és módot eltaj&. Sóhajfa.*) (Szentes, márczius 15. 1883.) Város alatt víz partra* ültetve — Hol a Kurcza folyó egyesül... Lombszárnyait körbe kiterjesztve — Állott a nagy.cserfa egyedül, A múlt századnak egy éve Sudarába bele vésve Tűnik elő emlékezetül. A hagyomány — ismert meséjében — ‘ Lét-idejét megállapitá, Lét-kezdetét már e beszélyébeti Szellemeknek tulajdonítá ; „Magvát hozta árva gerle“ „Óz ültette le e helyre“ S a bú fészkét így megalkotá. Árva módon — lassan nőtt fel a fa Elkínozta a nap melege, Még harmat cseppet sem ismert soha — Rajta csak nehány levél lenge; El is nevezték árvának, Annak is „árva búfának“ — A városnak ifja s örege. Gerle a fán zokogva siratta Árvaságát ültetvényének, Kurcza folyó szépen kihallgatta S útat engedett kérelmének ; *J Kedves bátyánk lantja a múltak emlékének hódol, s mi tisztelve ez emlékezet őszinte érzelmeit e miatt készséggel engedünk helyet annak lapunk hasábjain. Szerk. lálni!.. .. Ez minden kornak becsületére I is válik !... Mint minden nemzet, úgy édes hazánk jó gondolkozásu népe is, már a régibb időkben nagy gondot fordított az iskolákra, de azért hajdan az u. n. általános műveltség igen lassan terjedett, mert a tudományok nyelve a latin lévén, aránylag igen kevesen értették, s igy az u. n. társadalmi közép osztály a műveltség tekintetében igen hátra maradt.... Akadtak egyes, hírneve^ tudósaink, kik a külföld előtt is tekintélylyel bírtak, de mily csekély volt ezek száma, a nép számához képest.!.. . Miután a magyar nyelv törvényes jo gaiba visszahelyeztetett, a közép osztály részére is hozzáférhetőbb lett a tudomány, s miután b. e. Eötvös törvényhozás utján segitett az általános népnevelési kérdéseken: állitának rendszeres, a törvény kellékeinek« megfelelő elemi iskolákat, melyeket okvetlen kell minden gyermeknek látogatni. Ezek fölé állittattak a felsőbb népiskolák a helyi körülményeknek megfelelő szak-osztályokkal megtoldva, valamint á polgári iskolák, melyeknek hivatásuk a társadalmi közép osztály érdekeit szolgálni. Ezek mellett régebben meglévő gymna- siumaink a kor kívánalmához sokban alkalmazkodtak, tanterveik lényeges módosításokon mentek keresztül, s ezek által lehetővé van téve a fensőbb tudományos pályákra leendő előkészülhetés. Academiák- ban, egyetemekben stb. nincs hiány, el- annyira, hogy ha csak 18 évvel megyünk vissza, és azt nézzük, minő tanításban részesülhettek akkor általán véve a nemzet fiai, és ezt össze hasonlítjuk a jelenben adott viszonyokkal: szembeszökő haladás észlelhető. Azonban a törvény — igen helyesen — nem csak a fiukról, hanem a leányokról is gondoskodott, de — fájdalom — a mig aránylag a fiuk számára igen sok iskola létesittetett, addig sok helyt a leány- nevelés ma is ép azon a fokon van, mint 18 évvel ezelőtt, minek sajnos oka, egyesek Megértette a panaszát Ö nevelte feli* azt a fát — Ö — öntözte és mentette meg. Látva a sötét zöld koronát S hallva a suhogó levelet — Közvetítő szellemek tanyáját Helyezte közé a képzelet; S ezért — holdvilágos este Sok szerelmes felkereste Boldog reményben e menhelyet. Sóhajtozó özvegyek és árvák Vagy szerelmi búban szenvedők; Ezt a helyet — héj! — számosán járták; De úgy kerülték a frigyszegök ; Kik ide zarándokoltak Minden dolgot kikoholtak Kivált — már — az egymást szeretők. Hanem eljött az irigy időszak . í . Felhiván az alvó tudományt, S a mit ezred évek alkotának Dombot, völgyet, folyót — szerte hányt • . * A mik voltak ? — lettek rosszak Felforgatta az erőszak ... — Kurcza folyónál is igy elbánt. Mint a járványt... a műszak embere Itt is a torokban észlelé, Meg lön tompítva ’s folytva az ere — •Gát vettetvén a viz ágy elé. — Ekként a táp hiány miatt — A Sóhajfa el-kiszáradt . . . S galyját a vihar letördelé. kimagyarázhatlan magatartásiín kiviil az illető községek indolentiójában, és anyagi tehetetlenségében keresendő! . ., Majd eljön az idő, midőn a kor szelleme számon kérendi a nemzettől, hogy mit tett a 68-iki törvényhozásnak a leánynevelésre vonatkozó végrehajtása tekintetében, és bár sem hitünkre, sem vallásunkra, sem becsületünkre esküdövsni nem szoktunk: mind azon által lelkünk őszinte meggyőződésé vei állitjnk, hogy a nemzet még kielégítően sem tud leszámolni, mert kivétel nélkül csaknem minden községben a kivitelt ép azok gátolván, kiknek elengedhetlen kötelességük lett volna a törvény nemes czéljának érvényt szerezni, a helyett, hogy a népet felvilágosítva nemes ügynek megnyerték volna, inkább magá/n érdekből ellenséges viszonyt teremtettek, s igy a törvény igen sok helyen, és e részben nálunk is csak írott malaszt maradt!!.... Nem ismerik ez urak az összhang- zatosság elvét, melyet nem valami ábrándozó fűzfa poéta, sem pedig hóbortos regényt iró talált fel, hanem ott látjuk minden lépten, nyomon az édes anyatermészetben, melynek .törvényeit a bíborral, bársonynyal köritett fő sem szabályozza, hanem az is engedi magát e törvények által szabályoztatni!!??.. .. Avagy összhangzatos nálunk a üu és leánygyermekek nevelése? Kielégitő-eamaz ismeret, melylyel leánygyermekeink rendelkeznek ? Határozottan mondjak : Nem! Avagy azt gondoljuk, hogy e'gy kis társalgási műveltség, bon ton, egy kis angol, német, franczia beszéd, meg egy kis zongora elegendő ? .. Oh nem ! .. Ez mind szép, sőt egy némely helyt szükséges is, de nekem eszembe jut egy professor eme mondata I Első a szükséges, második a hasznos, harmadik a szép. De ma nem igy van ! Első és utolsó a látszat, t. i. a mi szépnek látszik, de azon ismeretek megszerzésére, melyek szükségesek, és továbbá hasznosak vagy rendkívül kevés, vagy épen semmi gond sem fordit- tatik. Ha arra jársz látni a vidéket — S útad visz a Bőldi rév fele Tekintsd meg e szomorú emléket Áll még a Sóhajfának felé Mert a felét szánalomból Onnan felyül a magasból Rettentő villám sújtotta le. Ujfalussy Gyula. ügy kolduló barát okmányai. Fogarassy Domokos, mesterségére nézve fényképész, Bécsben, az őt figyelemmel kisérő rendőrök tapasztalata szerint mindig úgy lépett be — félreismerhetlenül koldulás végett — a magánlakásokba, hogy előbb egy csomó okmány elrendezését végezte. — Letartóztatták, s számtalan hamis passust, községi bizonyítványt, különféle kimutatást s hivatalos pecsétlenyomatokat, 1 tömérdek chomikai és más eszközöket, melyek hamis okmányok készítésére alkalmasak, talaltak nálla. Ezért, t. i. okmány hamisításért, állott f. évi junius hó 8-án a törvényszék előtt. Vádlott az okmányok legnagyobb részére nézve tagadta, hogy azokat ő hamisította volna meg, s elmondta, hogy egy szálló helyen (herberg) egy kolduló baráttal ismerkedett meg, a ki azonban valamely rendőr megbízottja lehetett, es azért Csúsztatta ezen tárgyakat hozzá, hogy végre — mint a féle Judás — átszolgáltassa öt a törvény hatalmának. Azon nevek is, — melyek notiz-könyvecskéjébe voltak jegyezve, például Girardi színész, Wurmbrand grófné, Forgács grófné, stb., Ilyen körülmények között türjük nyugodtan a már hangos panaszt, hogy a fiú gyermekek ilyenek, meg olyanok, mert annak első és legfőbb oka a házi nevelésben keresendő. Igen, mert kiskorától kezdve — tisztelet a kivételeknek — nem az anya, de a cseléd-, a jelen társadalom mételye neveli a gyermeket, mert az u. n. anya szent kötelmeiről megfeledkezve, inkább vizittel, hisz különben is azért fizeti az ember a cselédet, hogy hűségesen goqdozza gyermekét ?!.. A kis gyermek a kedves mamától kérdez valami egyszerűséget, de az nem tudja megmagyarázni, és igy vagy helytelen képzetet nyújt a gyermeknek, ynelyet az iskola alig tud fejéből kiverni, vagy egyszerűen azt mondja: „Nem tudom, kérdezd meg a tanító urat.“ És méltó joggal kérdem, ha leánygyermekeink minden tekintetben a kellő képzettséggel bírnának, vájjon nem máskép lenne mind ez? Avagy nem kötelessége bármely jól nevelt anyának gyermekeit oktatni és nevelni, mit a kor józan szelleme méltán megköveteli?! —De hogy tehessen egy nő eleget 'azon kötelmeknek, melyeket még csak meg sem ismerhetett, legfelljebb — more jJatrio — jóhiszemüleg jár el!.. . Nincsen oka senkinek e keserű való . kimondásáért reám a gyűlölet fekete felle- . gét zúdítani! Nem beszéltem senkiről ! Fájdalom .... csalá néin országszerte igy van, ! és tán nálunk is lehetne, eset, melyben al- . kalmazhatnák a fent elősoroltakat, de az nem czélja senkinek. A czél csakis az, hogy leánygyermekeink nevelési miseriáin segítve legyen, mert ha van is egy-hét in- . tézetünk, mely az elemi képzést részben i megadja, az,.u. n. fensőbb ismeretek szerzéséről szó sem lehet!... . Évek óta tépelődtünk ezen, s ehez ba- ■ sonló szomorú gondolatok miatt, de a mily i szomorúan érintettek bennünket akkor e godolatok, ép oly jól esik tudnunk, hogy 1 a jelen év szept havában meg fog nyilni egy a helyi viszonyokhoz alkalmazott, de azért a törvény kellékeinek sa ministen utaa kiknél koldulni kellett, ama rendőr által jegyeztettek be. Az okmányok közt egy deák nyelvű okirat . is volt. . Elnök: Az bizonyosan a klastromoknak volt szánva ? — Vádlott: Igen, a papoknak, a papoknak... Elnök: Ön tehát csakugyan koldulni akart ezen okmányokkal ? — Vádlott: Igen, ez szenvedélyem. Ha valaki a szálló-helyen útlevelét eltépte, azonnal felvettem s eltettem. Ez már az én passióm, — másnak bogár, pillangó, levéljegyek, vagy fegyverek, nagy emberek aláírásainak gyűjtése, — nekem az oly dolgok. De azért még sem vagyok rósz ember, — hát már annak rablónak kell lennie, kinek egy fegyvergyűjteménye van ? Elnök: Hiszen itt egy papi érdemjegy is van a holmi közt? — Vádlott: Azt a szállóhelyen kaptam; ott az ember két krajezárért kap ilyen dolgokat, ha valakinek éjjeli szálláspénzre van szüksége. Elnök: Ön a lutriban is játszik | Itt néhány rescontót látok. — Vádlott: Igen; de nekem minden évben egyszer tenni kell a lutriba. Legközelebb elhibáztam a holdszamitást, máskép bizonyosan ternót csináltam volna. Most ismét várnom kell októberig, a hold töltéig. Elnök: Egy ezédulán „ternó“ áll. Vádlott: (örvendve) Terno ? Terno ? Hogyan, elnök ur, ternót csináltam ? Elnök: Nem, csak annyi van ide Írva, hogy: ,ternó.“ Önnek tehát az uj hold nem kedvezett. — Vádlott: (sértve) Elnök ur, én ön-
