Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-28 / 22. szám
22-ik szám. Gyula, 1882. május 28-án. I. évfolyam. 1 — Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész; évre ..........| írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Évnegyedre | .. 1 | 25 „ Egyes szám ára 10 kr. KÉS r Á POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP,-£>- SFOXarr-OIjTTB XXITT.Ä.'X'.A.IjOS KZÖZXjÖXÍT^'E. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: •Tantsovits Emil. Főmunkatárs: Oláh György. —----1 Ei adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.;-^ Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Ez is egy eszme. U ' |v Tudomány és gyakorlat egymást ki-L egészíti; kölcsönös segédkezés nélkül tö- J ^ kéletest egyiksem létesíthet. Valamint aU tudomány gyakorlatiassága nélkül valami L nagy bankjegyhez hasonlít, mely magában L véve nagy értéket képvisel ugyan, de mely £ csak felaprózva válhatnék a sokaság ja- ( vára : épp úgy a puszta gyakorlat a tudó-1 j mány vezető Útmutatása nélkül csak tapo- , gatózva haladhat. Korunkban, midőn az emberek vil-l Iámmal Írnak és beszélnek, a nappal festenek ] és sugarait békóba verve arra kényszerítik, bogy a reájok bízott hangot lopva továb- L bitsa oda, ahova az emberi ész rendelte; , — midőn gőzzel utaznak és a csillagok fé-| nyét vegyelemzik: megadta a tudomány a tisztán gyakorlati vállalatoknak is az u. n. nagyszámok törvényének megismerésében az egészséges alapot azok ok-1 szerű s öntudatos vezetésére. A statistikaigazolja, hogy nem történik semmi, ami bizonyos számhatárok közé ne volna szoritva. Még a legnagyobb vélet- lenségnek látszó esemény is —legyen az az emberi akaratból kifolyó, avagy a természet nyers erői által létrehozva — a nagy számok törvényének hódol. A menyiségtan segélyével készitik el a kibocsájtaudó sorsjegyek tervezetét; ez alapon számítják ki a biztositó társaságok az egyes emberek hátralévő életéveinek valószínű számát, a nyílt tengerre adott árúkat érhető valószínű veszedelmet, a valószínű tűz- és jégkárok nagyságát stb.J egyszóval, a bizonytalan találgatás helyébe ma már a kétszerkettő lép. És csakis azóta a mióta a menyiségtan lépett egyik legnemesebb ügyünk a biztosítás ügye és a kölcsönösen segélyző egyletek szolgálatába, lettek ezek életképesekké. f És vájjon ki vitathatná el a helyes J lapokon nyugvó biztositó társulatok üd- k 5s kihatását a közönségre? Bizonyára t snki sem. S ha áll ez a részvénytársasá- r okra, amelynél pedig írem a humanismus, anem a nyerészkedés a czél: úgy mennyi- a el inkább érdemli meg a társadalom vál- 1 etett támogatását az oly intézmény, a mely i i egyesekre néha elviselhetlentil súlyos ( sapáskést nehezedő elemi károkat a nagy s özönség között akként osztja meg, hogy 1 bból egyre-egyre elenyészőleg csekély rész j isson. Városunkban a biztosítás ügyének tér- ■ oékeny talaja van. E kedvező körülményből kifolyólag ehát jelen soraim ezé Íja az, hogy ,z alább körvonalazott kölcsönös iizbiztositó egylet eszméjének lletbe léptetésére az erre illeté- cesek figyelmét felhívjam. Városunkban van 2400 ház, s ezek tözül 900 van tűzkár ellen biztosítva. Az sgyes épületek biztosított értékét átlag 400 rtra téve a következő eredményre jutunk: )00 ház után 400 írtjával a biztosított ériék 350.000 frt. A biztositó társaságoknak izetett dij az illetékkel rendesen 1-1 2-2°/0. Vegyük azonban csak a minimumot az l°/0-ot, ami 360 ezer forint után 3600 frt mint oly összeg, a melyet a társaságok ivenként koczkázati dij fejében beszednek. A szokásos levonások fejében mondjuk csak 50 irtot 400 fit biztositott érték után, és akkor az évi befizetésekből 11 biztositott épület kártalanítható. Feltéve most már, hogy mind all biztositott épület leég, akkor a 2400 épülethez viszonyítva a nem biztositott leégett épületek valószinü száma 19, azaz évente 29 háznak kellene teljesen leégnie, hogy a biztositó társaságoknak városunkon sem h asznuk sem káruk ne legyen. S ez az összes épületeknek több mint l-2°/o'át tenné, tehát a tényleg bekövetkezni szokott eseteket megkétszerezné Miből következik, hogy Gyula biztositó tözönsége évenként 1800—2000 frtal fizet többet, mint amennyit kár esetén megtérítés fejében kap. De csakis ily módon lehetséges, hogy a részvénybiztositó társulatok oly nagy és költséges apparatus mellett, mint a minővel azok ma bírnak, mégis az osztalék legnagyobb részét többnyire éppen a tüzbiztor sitási osztályon nyerik. így pl. az „Első magy. ált. bizt. társaságinak előttem fekvő 1880. évi üzleti kimutatásában (mely év pedig, mint a hozzátett jelentés mondja az intézet fennállása óta a legmostohább volt) a mérleg 589,388 frt 56 kr. tiszta nye reményt tüntet fel csupán a tűzbiztosítások után. Az „Assicurazioni Gen.“ tüzbiztosi- tási számlája is 5,771,624 frt 87 krral mutat ki több bevételt mint kiadást. így van ez mindenütt. Városunkban a legol csóbb és legjobb módja a biztosításnak egy kölcsönösen biztositó társaság volna. Hasonló lehetne a legtöbb temetkezési egylet hez, melyeknél a midőn egy tag meghal, a részvényesek mindegyike az egy-egy részvényre már előre megállapított csekélységet lefizeti, és az elhalt örökösei az elhunyt részvényei után járó összeget megkapják. A biztosítás itt abból állana, hogy a áros háztulajdonosai egyesü étté alakulnának. Ez egyesület ki jocsájtana pl. 100 frt biztositott értékről szóló könyveket, A melyből minden tagnak jogában állana annyi könyvet átvenni, mig láza értékének mintegy 4/. részét nem fedezi. Ily úton a városunkban levő 2400 láz után 400 írtjával vett 960,000 forint biztositott értéket 9600 kibocsájtott könyv képviselné. Ha tehát egy ház leég, az egye^ sülét minden könyv s minden 100 frt kár után 100/9600 vagyis P03 kr. szed be', és a kár fedezve van. Szedjen az egylet 1-03 kr. helyett lx|2 esetleg 2 krt s akkor egy leégett ház kárát átlag 400 írtra téve, minden leégett háznál 268 frt 80 krral Ki a magasból — (188(1.) Ki a magasból reám veted le, Ártatlan s ártó tekinteted; Sorsüldözöttre én reám, te, kit Szerencse szült s beczézgetett —: Üdvödre kérlek, mit képemre alkot Tavaszi álmod, képzeted : Döntsed balomra és csalfa tárgyát, Engem, — sirass meg édes és feledj ! Jer ismerj ream, im most kitárom Mit zár-e rozga porhüvely . . . Nem az tartalma mit te látsz benn A képzeletnek fényivel, — A szép mi él ott : szemed viszfénye, Engem néz ’ sz —, s látod: énedet . ! . Ártatlan lelked, képzelt alakját, Sirasd meg édes — és feledd! Nem, nem az vagyok, szent istenemre 1 Ki érdemiem hő lángodat, Oly gyenge lelkem amilyen nagynak, Amily erősnek gondolod I A gyarló kornak, gyarló alakja. Önző vagyok, önző s rideg . . . Ártatlan lelked, képzelt alakját, Sirasd meg édes — és feledd ! A gyűlöletnek bőszült polypja, A nagyravágynak ördöge, Ős, eredendő bűnök serege, Bőszen hadastul gyűlt ide. S a hol te mind csak szentet látsz, a hely’tt: A kétely rakott fészkeket . . . : Ártatlan lelked, képzelt alakját, Sirasd meg édes — és feledd! Az érzékiesDek ntálója, S kin mégis vér és ideg úr I A gyáva század elbeczézettje, És mégis büszke botorul; Ébren szép álmok átálmodója, Ki álmodom csak tettimet . . . Ártatlan lelked képzelt alakját Sirasd meg édes és feledd I . . . Feledj el engem, feledj el engem Vonjad ki szűmből szivedet; Tán fájni fog, tán meg is sebez még, Idővel a seb béheged . . • ; S ha már boldogtalanná lettem én, Majd nyil a boldogság neked . . . : Ártatlan lelked képzelt alakját Sirasd meg édes és feledd 1 (Átyán.) Bródi Sándor. Németh Bercziről. Azt mondják, hogy nincs jól értesült magyar lap?! Dehogy nincs 1 Van egy — ; az „Ellenőr.“ Azaz hogy ez is csak „volt.“' — tlogy hogy, — mindjárt elmondom. Boldog emlékezetű Palásthy redactorko dott még akkor. A redactio vala pediglen ; Vadász-utcza sarkán egy „néhai“ „Kreizlerei' helyiségében. Kicsiny volt az isten adta szó bája, de azért közepén áthúztak egy vékonyk: deszka falat, s a mi a deszka falon innen volt azt elnevezték a fő-szerkesztő szobájának; mi meg túl esett: az a munkatársak terme volt. A „munkatársak“ 3 személyből állta nak; beleszámítva a fő-fő munkatársat, a lap expeditorát, illetőleg elárusítóját, azaz a „hi rek“ rovatának vezetőjét, ki gyenge perczei ben a szerkesztőséget seperte, s „peezérdus Czérnatónyi“ czipőjét tisztitá.“ .... Én akkor már túl voltam a hátul gom bolós inexpressibles időszakán, s a 2-ik deákban — faragtam a padokat; a mi nem akadályozott abban, hogy a magas politikát ne szetöbb pénzt fogna tagjaitól beszedni, mint a mekkora a tényleges kár. S minthogy ily biztosítási módnál költséges szervezkedés nem szükséges, a feleslegből a pénz- szedő dijjai és az esetleges pénztárnok tiszteletdijja is nemcsak hogy kikerülne, hanem tisztességes tartalék tőke volna létesíthető. Világítsuk meg fentieket egy gyakorlati példával. Egy tüzeset alkalmával leég 3 ház; az egyik 300, a másik 400 és a harmadik 350 frt kártérítési követeléssel. Ez esetben a kifizetendő összeg 300+400 350=1050; minden 100 frt után egy könyv 2 krt. ha fizet, úgy az 1050 frt után 21 krt fizet minden könyv. 9600 könyvtől 21 krjával 2016 irtot fogunk beszedni. Ha ebből a kártérítési 1050 irtot levonjuk marad feleslegül 966 írt ami a tartalékalap javára esik. Ne szedjünk 2 krt., hanem csak l^-t, úgy, hogy évenkint csak 1000 frtot fordítunk a tartalékalap javára, s ez esetben is az időközileg előfordult valószinü tűzkárok kifizetésének betudásával a tartalék- tőke — a kamatozást 5%-kal s féléven- kinti kainathozzácsatolással számítva — 51 félév múlva már akkora lesz, hogy az egész biztositott tőke fedezve van, ha tehát városunk minden háza egyszerre leégne is, minden háztulajdonos teljes kárpótlást nye- reiid. De ez eset nem történik meg minden 25 évben, s igy a tartaléktőke nö- vekedtével az egy könyvre eső még nehány kr. is lejebb-lejebb szállítható. A biztositás e nemes városunkra nézve hogy mennyivel olcsóbb, mutatja az, hogy kár esetén a reá eső néhány krt minden háztulajdonos könnyen lefizetheti, s az éven át igy fizetett díj is alig éri el biztositott érték l°/#0—2°/0o-jét, mig a bizt. társ. 1 °/0 koczkázati dijt szedetnek ; — és a pénz is itthon marad. Metzker Károly. ressem, s az uzsonna pénzemet újságokra ne adjam. — Mindenesetre olcsó lapot kellett vennem, — én tehát ott termettem minden reggel az „Ellenőr* szerkesztő- és kiadó-r hivatalában. . . . Valahányszor beléptem s átadtam a két; garasomat, a fő-fő munkatárs, a lap expedi- tora, illetőleg elárusítója stb. mindannyiszor megszólított. — Mi hír a nagy világban! ? És én referáltam. Ezért volt jól értesült a régi „Ellenőr“, s ezért voltam én olyan büszke a tájt, hogy alig-alig néztem a lábam elé, midőn haza felé ballagtam a nagy újság lepedővel kezemben, úgy hogy egy Ízben bele is ütödtem valakibe. Feltekinték. Ismerős arezot, ismerős alakot láttam magam előtt. — A hatalmas alak, szigorú arcz, a Buonorotti Mózsesééhez hasonló domború csontos homlok, s a nagy vöröses hosszúkás szakáll, már rég le volt pho- tografálva agyamban, de mikor és hol, — nem tudtam. Évődtem, mig egy véle szemben jövő öreg ur megszólitá : — Szervusz Bérezi! Azonnal tisztában valék, hogy ez, az a „Németh,“ a ki testestől-lelkestől magyar . De hol is láthattam először ? Gondolkodtam s egyszerre csak élénk gyermekkori emlékek merültek fel lelkemben — : az első színdarab, mit az egri játékszínben láttam, az első vers, az első Jókai regény — pad alatt lopva olvasva — és az első — hintón utazásom ! Itt asztán egyszerre világos lett minden, emlékeztem a nagy vöröses szakállú, Barbarossa mondájára emlékeztető alakra — : megösmertem benne azt a jó bácsit, ki engem gyermek koromban Egerből Hevesre vitt a saját — jól emlékszem feketére fényezett — hintáján. Hogy mikép kerültem oda — nem tudom, de hogy ott voltam, annyi bizonyos. Husvét volt éppen, én mint a fajta kis diák és vallásos család fia, buzgón ragaszkodtam a dogmához, s az egész úton kínos . keservetességgel fogyasztottam a kegyetlenül száraz páskát.,.. Mivel hogy én zsidó vagyok.... A jó bácsi, kit nekem Nagyságos Németh Bertalan országgyűlési képviselőnek jeleztek, — kinek nevével és czimé- vel azonban, mint a gyermekek szoktak, édes keveset törődtem — mosolyogva nézte kínlódásaimat. — Egyszerre azonban, valamit kotort ki vadásztáskájából — : friss puha kalács és sonka volt az: Reá mutatva megszólított. — Egyél kis fiam! Tagadólag inték fejemmel, és remegtem csak annak gondolatától is, hogy megszegjem a rítust. — Nem, nem eszem... A mosolygó ur felforrtyant: — Adta beste lelke, hát nem akarod a Kocsis, szállítsd le a k. . . t a hintómról! Szépen leszállittattam; igen letettek az út közepén, a végtelennek magának tetsző, puszták, tanyátlan tanyák közepett. . . sehol egy kunyhó, egy élő lény; hideg tavaszi szellő ingerkedett a rügyező fákkel... Úgy sírtam, mint a záporeső! A hintó pedig elrobogott... Egyszerre azonban csak megállott. Németh Bérezi hátra kiálta: — Eszel-e hát az étkemből ? jót?
