Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-15 / 3. szám
3-ik szám. Gyula, 1882. január 15-én. I. évfolyam. ¥ ; ^ Szerkesztőség: 1 Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vi**za. Előfizetési díj: Egész évre .. .. Félévre .........- 2 „ 50 „ Évnegyedre ..- i « 25 „ ? Egyes szám £s_______ ár a 10 kr. , J BÉKÉS. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: •JnnfsovHs Until. Főmunkatársi Oláh György. rr~.— Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttór tora 10 kr. ______________ Hi rdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Servita tér 3. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Hl Demosthenes görögjei. Ha valaki a vett sértések és megaláztatások iránt érzéketlen kedéllyel sok dolgon túl tudja magát tenni: joggal nevezhető a Demosthenes görögjének. Történelmi értelme pedig a dolognak az, hogy midőn a nagyhirli görög szónok idejében a Görögország feletti uralomra vágyó Macedóniai Fiilöp a görögöket lassanként minden szabadságától megfosztotta s a szónok ezt fájdalommal látva az önállóság, szabadság s hazaszeretet iránt elér- zéketlenedett görögöket aluszékony csügge- tegségükhől felakarta rázni: őket azon gyávákhoz hasonlította, kik midőn egyik oldalról őket arczul iiték, kezüket oda téve, arczuk másik felét tartják oda. Majdnem a Demosthenes görögjei jutnak eszibe az embernek, ha tudomást vesz a gyulai polgári iskolaszék és a tan- felügyelő között, majd ismét a gyulai polgári iskolaszék s az iskola egyik tanára között lefolyt eseményekről. Reánk legalább, kik a dolgokon kívül esünk s kik idáig csak fültanui voltunk az eseményeknek, azoknak hallomás utján tudomásul lett vétele e benyomást gyakorolta. Mert hiszen, azt kérdezzük, nem volt-e valami megalázó abban, hogy inig a gyulai iskolaszéknek 1878-ban az iskolai igazgatóság betöltésére vonatkozó intézkedése a volt igazgatóra nézve három éven át úgy látszik, helyeslőleg elnézetik : a jelenlegi igazgatóra nézve egy év múltával oly modorban kifogásoltatik, hogy az, a ki egy évig az igazgatóságot kifogástalanul betöltötte, még a jelölés lehetőségéből is kizáratik. Nem volt-e valami megalázó azon stentor hangban, melyen. a tanfelügyelői átirat tartva volt, melyben inplicite még az is benfoglalta- tott, hogy az iskolaszék azon eljárása, hogy a jelenlegi igazgatót alkalmazta, sértvén a gondjaira bízott iskola érdekeit: hivatásszerű kötelességét teljesíteni képtelen. — Nem volt-e valami megalázó abban, hogy midőn a tanfelügyelőség felhivatik, hogy a jelenlegi igazgató elleni kifogásait terjessze elő, az előterjesztés egyszerűen meglett tagadva s a helyett az 1878-ki intézkedésnek a jegyzőkönyvbőli törlése lett követelve. — Nem volt-e valami megalázó abban, hogy akkor, midőn a ministen rendelet értelmében leendő együttes eljárásra a tanfelügyelőség az iskolaszék ülésében leendő megjelenésre felkéretett, válaszul igazgatójának önhatalmú elmozdítását s egy másik tanárnak éppen oly önhatalmú kineveztetését kapta, a mely másik tanár, úgy látszik a tanfelügyelői kegy osztatlan birtokosa. Nem volt-e valami megalázó, sőt az iskolaszék tekintélyét mélyen sértő valami abban, hogy egy tanára az iskolának e megbízást elfogadja, megbízó levelét, továbbá a jelenlegi igazgatót elmozditó ukázt — mintha az iskolaszék semmi jogokkal nem biró, csak engedelmességre köteles hitvány bábukból állana — annak elkerülésével tanuk előtt felolvasta s az igazgatótól az iskola pecsétjének átadását követelte, melyről pedig jól tudta, hogy azt csakis az iskolaszéktől, vagy annak küldöttétől veheti át. — Nem volt-e valami megalázó és sértő abban, hogy az igy törvénytelenül kinevezett, de az iskolaszék által el nem ismert egyén az iskolaszékhez intézett jelentésében magát mint igazgató Írván alá, ez által az iskolaszéket úgy tekintette, mint a mely az igazgatói állás betöltésénél semmi, de a mely semminek részéről jövő megbízást négy évvel ezelőtt minden scru- pulositás nélkül elfogadta. — És miután minden dolognak, még a legkomolyabb- nak is szokott egy kis komikus oldala lenni, a dolog komikumát az képezte, hogy a tanfelügyelő a közigazgatási bizottságban nem a volt igazgató ellen kért fegyelmi vizsgálatot, ki az iskolaszékkel szemben az engedelmességet, igaz, hogy az ő általa történt kinevezés folytán — ekként felmondotta, ha nem azon igazgató ellen, ki magát az események alatt mindenben törvényes fensőbbsége iránti köteles tisztelet s engedelmesség szabályai szerint viselte. A közigazgatási bizottság, melynek semmi által nem befolyásolt tagjai higgadt és igazságos bírái voltak a dolognak, a tiszti ügyészi vélemény alapján a tanfelügyelő intézkedését hatályon kivü helyezte s az iskolaszéknek megadta az erkölcsi elégtételt. Azonban ugylátszik, hogy a felebbviteli forum intézkedése sem hütött le még máig sem bizonyos fészke- lődéseket; legalább az iskolaszék legközelebbi ülése e mellett bizonyít. — Úgy halljuk, hogy a tanári testület azon tagja, ki egyúttal az iskolaszék jegyzője, a jegyzői teendők aluli felmentését kérte a nélkül, hogy ezt indokolta volna; az iskolaszék elnöke jelzett ugyan annyit, hogy a felmentést csak addig óhajtja igénybe venni, mig az igazgatóság betöltésének gyűlöletes kérdésén az iskolaszék túl lesz. Ezt az iskolaszék, úgy tudjuk, megtagadta, a mire aztán az iskolaszék jegyzőjeként működött tanár végzést kért hozatni arra nézve: hogy ő a jegyzői tollat a kérdés végeidőléséig is az iskolaszék határozott meghagyása folytán viszi. Tehát volt e végzésre szükség, és ha szükség volt, kérdezzük : mi e tény magyarázata ? Mert azt még sem akarjak feltenni, hogy a jegyzőként működött tanár is annyira terrorizálva volna már, hogy épen e miatt nem mer aláírni oly végzéseket, melyek bizonyos helyen nem tetszenek, a mely végzésekről pedig mindenki tudhatja, hogy azok nem az ő tényei. És ha mégis efféle terrorizálás volna az oka, valóban idejét látjuk, hogy az iskolaszék egy erélyes fellépéssel parancsoljon egyszer valahára csittet a pajzán ficzkóknak, ha vannak, vagy a pajzán ficzkónak, ha csak egy van, s ne elégedjék meg pusztán lanyhán kifejezett rosszallással oly módoni fellépésekkel szemben, mint a milyet a gyorsirászat kérdésében tett beterjesztés hangja elárult, s mely, mint halljuk, erős visszatetszést szült. Mi az iskolaszék nyugodt, férfias magatartását bizonyos fokig helyeseltük, de van aztán bizonyos határ, melyen túl a nyugodt magatartás gyávasággá lesz. Nagyon jó lesz, ha Demosthenes görögjei bizonyos kérdéseknél Marathon hőseivé esznek; ezt követeli az állás, melyet az iskolával szemben elfoglalnak, ezt az is- cola falain belül megóvandó nyugalom érdeke, ezt követeli a megbízók bizalma. Úgy tudjuk, hogy a mai nap az igazgatóság betöltése felett fog határozni. Mi a teendő : jogunk van hozzá szóllani, mert az iskola nem az iskolaszéké, de a mienk, a mi filléreinkből tartatik fenn. Itt tehát elmondjuk nézeteinket. Rég sejtjük, sőt tudjuk azt, hogy ez iskolára nézve is lappang a hamu alatt valami; Gyula városa tanácstermében egykor megdöbbentő hangok emelkedtek a közös iskolákat illetőleg. Tudjuk, hogy a jelenlegi igazgató ellen is bizonyos neme a mesterségesen támasztott ellenszenvnek szíttatik kitartó szívóssággal. Az iskolaszéknek meg kell mutatnia azt, hogy tőle úgy egészben véve, mint tagjai mindenikének lelkületűtől távol van minden ellenszenv; az iskolaszéknek meg kell mutatnia, hogy visszautasit magától minden oly törekvést, mely eljárásának hadmiveleti alapjává a mesterségesen szított ellenszenvet tette; az iskolaszéknek nem szabad támogatni oly törekvést, mely a maga javára az igy szított ellenszenvet a felekezeti bizalmatlanságnak hazug leplével burkolva, zsákmányolja ki; az iskolaszék nem teheti ki magát, sem egyes tagjait azon megpirító és feszélyező helyzetnek. mely beállana azou esetben, ha a jelenlegi igazgató elejtésével a volt igazgató bízatnék meg, kinek igazgatóvá történt kinevezése ellen a mig egyoldali vég- zésileg óvást tett, addig más oldalt s egyúttal a tény ellen egy felebbviteli hatósághoz felebbezett; az iskolaszék nem mondhatja azt, hogy nekem ugyan akkor nem kellettél, hanem ma már kellesz, pusztán azért, mert minden áron ki akarván venni tanártársad szájából az igazgatóság konczát ; itt ülhetsz, ha úgy tetszik, ha megbirja e helyzetet önérzeted; az iskolaszék nem teheti azt, hogy igazgatósággal jutalmazza a vele szemben kifejtett daczot, mig mellőzéssel bünteti a szorgalom és buzgalom mellett a felettes hatóság iránti férfias és ildomos tiszteletet: az iskolaszék nem támaszthatja maga iránt senkiben azon hitet, hogy elejtvén a jelenlegi igazgatót, s helyébe állitván a tanfelügyelő álta feltolt versenytársat, vagy akkor nem tudta, mit tesz, midőn ez eljárás ellen jogorvoslattal élt, vagy ma nem tudja, mit tesz midőn ennek daczára e versenytársat tolja előtérbe; az iskolaszék nem teheti azt, hogy ez által a megbízók bizalmát kocz- káztassa, a gondolkodó embernek pedig egy sokat jelentő gúnymosolyra szolgáltasson okot. Az istenben boldogult „Békésmegyei Híradó“ e kérdést úgy látta megoldandó- nak, hogy a tanfelügyelő is, az iskolaszék is ejtse el jelöltjét s válasszon más igazgatót. — Nézetünk egészen más. Méltányosabban, jogosabban, igazságosabban s a helyi érdekeket tekintve, okszerűbben alig intézkedhetett az iskolaszék, mint a mint 1878-ban intézkedett. A tanfelügyelői fellépés óta lefolyt események igazolják legjobban ez intézkedés bölcsességét. Ragaszkodjék az iskolaszék ezen alaphoz, védje meg azt, mert megvédhető. Nincs sem törvény, sem minis- téri rendelet, mely gátolná az iskolaszéket abban, hogy az igazgatóság betöltése körül továbbra is aként intézkedhessék, mint intézkedett akkor; nincs sem törvény, sem ministeri rendelet, mely gátolná a tanfelügyelőt abban, hogy ez intézkedést helyeslő tudomásul vegye s ennek alapján a sorrend szerint az igazgatósággal az illető tanárt megbízza. Ez alapon meg van védve az iskolaszék, s a tanfelügyelő befolyása egyaránt, egyúttal eleje lesz véve oly torzsalkodásoknak, mint a milyeneket a tanfelügye- őség jelenlegi fellépése is keltett s meg esz védve az annyira kívánatos békés egyetértés. A „Békésmegyei Közlöny- 6-ik, folyó hó 12-én megjelent számának újdonság! rovatában a következő nyilatkozatot olvassuk: „Tekintetes szerkesztőség! A „Békésmegyei Közlöny“ 8-dik számában a megyénkbeli orsz. gyűl. képviselők pártállásáról említést téve, a gyulai képviselőt is az országos szabadelvű párt tagjai közé sorolta, s minthogy ennek folytán a „Békés“ — közjogi ellenzéki politikai lap — 2-ik számában engem pártállásom iránti nyilatkozásra hiv fel: tisztelt választóim megnyugtatására ezennel kijelentem, hogy pártonkivüli programmal léptem fel képviselőnek s jelenleg is pártonkivüli vagyok. Kérem e soraimat becses lapjában közölni. B.-Gynlái, 1882. január 9-én. Göndöcs Benedek, apát és lelkész, orsz. gyűl. képviselő.“ A „Bókésmegyei Közlöny“ ezen nyilatkozattal szemben is mereven fentartja f. évi 3-dik számának vezérczikkében foglalt azon állítását, miszerint — az utolsó képviselőválasztások eredményéből nem következtethető, hogy megyénkben a polgárok többsége a függetlenségi párt pro- grammját elfogadta. A „B. K.“ idézett vezér- czikkével Ígéretünk szerint annak idején behatóan fogunk foglalkozni, midőn is alkalmunk lesz számokkal bebizonyítani, hogy Békésben az 1881- diki követválasztásokon több választó adta szavazatát a közjogi ellenzék, mint a kormánypárt, mérsékelt ellenzék és pártonkivüliek jelöltjeire együtt véve. Ezúttal a „B. K.“ által elfogadott álláspontból, mely szerint ugyanis megyénkben 3 közjogi ellenzéki képviselő áll 2 kormánypártival s egy pártonkivülivel szemben, kívánjuk kimutatni a „B. K.“ állításának helytelenségét. E czélból elég viszonylagosságnak törvényeinkben, gyakorlatunkban s társadalmi életünkben érvényesített fogalmára utalnunk, mely- nélfogva ugyanis valamely párt többségéhez nem kívántatik meg, hogy számban a vele szemben álló pártokat összevéve is, hanem csak kü- lön-külön túlszárnyalja. Bókésmegye 3 függetlenségi és csak 2 kormánypárti s egy párton kívül álló képviselőt küldött az országgyűlésre ; ebben a függetlenségi pártnak viszonylagos többsége megczáfolhatlanul nyilatkozik s már ez is kétségtelenné teszi azon tényt, hogy „Bókésme- gyében az utolsó képviselőválasztások kétségtelenül bebizonyították, — hogy a polgárok többsége már is elfogadta pragrammunkat,“ mert úgy a
