Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-07 / 19. szám
nek, ez tehát okozat tja a léteső közös ügynek. Azt lehetne legtalálóbban mártani azonban, hogy a szövetség a faj/iTbizonyos közös érdekek, ügyek előmozdítására kötött szövetség pedigcsak egyneme a fajnak, de nem ellentéte, ép úgy mint az u. n. „véd- és daczszövetség“ is csak azon kiilömbséggel, hogy az utóbbi speciális esetre, egy közös ellenség legyőzésére szokott köttetni, az élőbbem „a ko- zösügyi szövetség pedig két, különben önálló független országnak, többnemü közös érdekekre kiterjedő önkéntes szövetsége, de azért ép oly önkéntes, mint a véd- és daczszövetség, “ Elolvastam xy. nr okoskodását töb- ször, s ime most * már le is Írtam; de ha szanszkrit nyelven volna is irva, nem érteném kevésbé, mint igy; — a „miatyánk minden szavát helyéből kivéve és összevissza, értelem nélküli egymásutánban csupán a vakeset szerint elhelyezve, —■ e rendnélküli szórendet talán hamarabb tudnám könyv-nélkül elmondani, mint xy. urnák ezen útvesztő fogalom zavarában a logikai rendet megtalálni s okoskodásainak, következéseinek fonalát követni. Valóban, csak most veszem észre, hogy önDek nemcsak neve, hanem fogalmai is valóságos xy-ok, — hogy az ön fejében a szövetség és közösség fogalmai az algebra két ismeretlenének az x és y-nak rejtélyeibe vannak burkolva. Szerencsét kívánok önnek; maholnap megcsinálhatja magának a Pithia, vagy, ha jobban tetszik a politikus. . . dia tripodes-ét! Ezen bókkal tartozom önnek, __s ha van egy cseppnyi őszinteség benne, be ismerheti, hogy nem maradok adósa,^ s nem csak a tőkét, hanem a kamatot is visszatudom fizetni. Hallott ön valamit a hegei rektorról ? No hát máskor ne gorom- báskodjék, mert majd én is megfelelek. (Vége köv.) Sárréti. Békésniegye közigazgatási bizottságának az 1881. év második felére vonatkozó ag a m. kir. miniszterelnökhöz fölterjesztett jelentése. (Folytatás.) h. Az orosházi járásban: Orosháza községben a 16720 frt 83 kr. tevő mely összegből 46szegény részesült havi segély Ben; Tót-Komlós községben 15 szegény számára, a 2416 frt tökéből álló szegény alapból 34 frt 12 kr. kiadás tétetett; Bánialván a szegény alap 496 frt 37 kr. ugyanannak kiadása 227 frt 76 kr. rúgott. Csorvás, Puszta-Szent Tornya, Nagy-Szénás és Sámson községekben szegények nem lévén,'a községi szegény alap a múlt évben nem vétetett igénybe; A Puszta-földvári községi szegény alap tőkéje 644 frt 45 kr., kiadása 200 frt 87 kr. volt. 6. A megyei lelenczek száma kettő, kik a bécsi lelenczintézetben ápoltatnak. A tolonczozási ügy az 1851. évi már- this hó 20.-án kelt s jelenleg is érvényben levő kormányszéki rendelet alapján kezeltetik; a lefolyt fél évben e czimen felmerült költségekről szerkesztett számadások érvényesítés és utalványozás végett a m. kir. belügyminisztériumhoz évnegyedenként felterjesztettek. 7. Az elmúlt 1880. év közbiztonsági viszonyait következőkben ismertetjük. Felmerült az 1881. év folyamán megyénk területén 207 vagyonbiztonság elleni bűntény vagy vétség 10,059 frt 46 kr. kárértékkel. Kideritte- tett a megyei rendőrség által (a múlt évről ki- nyomozatlan eseteket is ide számítván) 224 eset 9375 frt 11 kr., értékkel. Nyomozás alatt maradt az év végével 40 lopási eset 2591 frt kártériték- kel. Összehasonlítva a megelőző 1880. évi e nemű kimutatást az 1881. évi adatokkal, kitűnik. a. hogy 1881. évben 148 vagyonbiztonság elleni bünténynyel kevesebb merült fel, mint 1880. évben 1 hogy az 1881-ben felmerült lopások kár- értéke 4964 frt 43 kral kevesebb, mint 1880-ban. Az összehasonlítást folytatva: b. kitűnik, hogy 1881. évben a megyei rendőrség által kiderittetett 224 vagyonbiztonság elleni bűntény 18 esettel több, mint 1880-ban, mely körülmény abban leli magyarázatát, bogy 58 eset a megelőző években kiderítetlen esetekből lön kiderítve. Ugyanezen körülmény fejti meg azt is, hogy bárha az 1881.- évben felmerült lopások értéke 10,059 frt 46 krt tesz is ki s az 1881. év végével nyomozás alatt maradt 40 eset kárertéke 2591 frt 60 krt képvisel: mindamellett a felmerült és kiderített kárérték közötti külömbség, teherként az 1882-ik évre csakis 684 frt 35 kral m egyen át. Az év folyamán felmerült vagyon biztonság elleni bűncselekmények között volt: a. betörés 16 eset, Ezekből kiderittetétt 9, nyomozás alatt maradt 7: b. szarvasmarba lopás 1 eset 1 drb szarvasmarhával, mely kiderittetett; c. ló lopási eset 14—16 drb lóval és 8 drb csikóval, kiderittetett 8 eset 14 darabbal, — nyomozás alatt maradt 6 eset 13 darabbal; d. sertés lopás 14 eset 69 darabbal, kiderittetett 7 eset 52 darabbal, — nyomozás alatt maradt 7 eset 17 darabbal; e. birka lopás 7 eset 41 birkával, kiderittetett 6 eset 39 darabbal, — nyomozás alatt maradt 1 eset 2 darabbal: f. gyujtogatási eset kettő merült fel, mely kiderittetett. A többi felmerült vagyonbiztonság elleni esetek, tárgyuknál fogva, — többnyire pénz, ruhanemű élelmi Rzerek, takarmány s igy az élet szükségleteinek beszerzésére irányzott lopások léÁltalános átnézetét véve az 1881. évi megyei személy- és vagyonbiztonsági állapotoknak, minthogy a felmerült 6 emberölés mint többnyire vé- letlenségböl s az elhatározott szándék teljes jelenlétének hiányában származott eset. a K.-Tárcsán El. Szabó Imre által elkövetett kettős gyilkosságon kívül — a személybiztonság terbeül fel nem róható s minthogy e szerint a múlt évben sem rabló gyilkosság, sem erőszakos rablás, sem uton- á'.lás sem általán oly bűncselekmény, mely a személy biztonságot nagyobb mérvben veszélyeztette különös intézkedések alkalmazását követelte volna, elő nem fordult: a személybiztonság megnyugtató volt. A feunebb számadatokkal megvi- ágitott, vagyonbiztonsági állapotot pedig, ha némi tekintetben kivánni valót hagy is fenn: a szomszédos megyék e nemű állapotával szemben szintén ríelégitőnek mondható. 8. A törvényhatóság 1881. évi közegészség- ügyi viszonyairól szóló jelentés az e részben kibocsátott körrendelet szerint csak ez év márczius hó végén lévén fölterjesztendő, addig is mig a múlt év egészségügy viszonyait következő félévi jelentésünkben tüzetesen ismertetnék, csak általánosságban kívánjuk jelezni, hogy megyénknek alig van egyetlen községe, mely a múlt év folyamán ragályos és járványos betegségek által meg nem Iátogattatott volna. így a vörheny járvány uralkodott B.-Gyula, B.-Csaba, Uj-Kigyós, Doboz, Békés, Mező-Berény, Füzes-Gyarmat, Vésztő, Gyoma, Orosháza, Csorvas, Gerlapóstelek, községekben; a roncsoló toroklob szedte áldozatait, Szarvas, Öcsöd és Kétegybáza községekben s a roncsoló toroklobbal párosult vörheny szórványos esetei veszélyeztették a köz- egésségügyet megyeszerte. Legnagyobb erővel dühöng a járvány B.-Csaba községben, hol a betegség kiütése, junius hó eleje óta, a vörheny betegülósi esetek száma az 1400-at, a halálozási esetek száma pedig a 400-at meghaladta. Mindezen kedvezőtlen jelenségek alkalinul szolgáltak a hatóságnak a kór elfojtására és korlátozására sikeresnek Ígérkező óv rendszabályokat életbe léptetni; minek következtében a tanodái oktatás, mihelyt az 1876. évi XIV. t. ez. 33. es 157. §-aiban jelzett eset bekövetkezett, fölfüggesztetett; a betegülési esetek bejelentése s az orvosi segély igénybe vétele múlhatatlanul s a törvényileg megszabott büntetési eljárás alkalmazása mellett teljesítendő kötelességül tétetett, a járványos kór keletkezését, tüneteit annak óv és gyógyszereit tartalmazó népszerű oktatás és útmutatás a közönség körében tetjesztetik, továbbá a korlátolt anyagi helyzetű betegek gyógyítása szempontjából a közegészségügyi törvény 22-ik §-ában kimondott kedvezmény biztosíttatott, végre a be tegség tovább hurczolását megakadályozandó az utczabiztosi intézmény életbeléptettett. Mindezen intézmény daczára azonban, a kór lefolyás egyik-másik községben keres és talál anyagot pusztításainak. Valóban, óhajtva kell várnunk az időt, mely népünknek az egészség és testi épség fentartása iránti kötelesség érzetét egykor feléb- resztendi s jelenlegi közönyössége megszűntével a hatósági intézkedések sikerét a maga okszerűbb felfogásával is biztositandja! Helyreigazításul. Tekintetes Szerkesztő Űr 1 A „Békés“ múlt száma igen éles és pikáns ’ —ßönrW« Ttonedel^ apát képviselő uroak a „Magyar Koronádban es ezután tooo más lapban is közölt életrajzát, — szerintem méltatlanul; — mert hiszen Göndöcs ur elvégre nem tehet arról, hogy mit és hogyan Írnak róla, működéséről a lapok, — és igy nem áll módjában a „Magyar Korona“ Íróját is előzetesen sugalmazni. Egyébiránt amikkel a Békés múlt számának vezérczikke Göndöcs urat legerősebben vádolja, épen azonban Dines igaza a czikk írójának. így kétségbe vonja Göndöcs úrtól a megyei régészegylet és megyei muzeum alakítását. Erre nézve megczáfolhatlan okmány: az egylet évkönyve, melynek I-ső kötetében az 5, 6 és 9. lapokon „A békésmegyei régész és müvelődéstörténelrai társulat keletkezése“ czimü czikkében. Zsilinszky Mihály társ. főtitkár hosszasabban leírja az egylet és a megyei muzem alakulását és határozottan kijelenti, több Ízben is, hogy a társulat megalaA berlini jogtudor másnap délben haza, Berlinbe, akart utazni. Hitt, mennék vele legalább Haliéig, hol ép az időben nyitották meg az iparkiállitást, melyen Porosz- és Szászország s nehány szemszéd államocska volt képviselve. Nem annyira az iparkiállitás, mint Halle város kedvéért rászántam magam az útra; de feltettem magamban, hogy másnap, elindulásunk előtt, még egyet-mást megtekintek Weimarban. Már korán reggel a vendéglő árnyas udvarán ültem, s nagy önmegtagadással szür- csöltem e kávának csúfolt szilvalevet. Leendő utitársam csakhamar hozzám szegődött, azután ismét megváltam tőle s a Baedeckert hónom alá csapva siettem a városba. A vonat tizenegy óra után indul — kiáltott utánam a berlini — el ne késsünk. A nagyherczegi palota gyönyörű parkjába értem. A kis Ilm folyó csendes morajjal hömpölygött tova; százados fák sűrű, zöld lombjai hajoltak a csillámló' víztükörre. Csendes volt minden. Baedeckeremet felnyitva, tájékozni akartam magamat a térképen; mindenekelőtt Goethe nyári lakházát, mely a parkban fekszik, kívántam felkeresni. Ekkor lépteket hallok s egy magas, szálas, őszbeborult úri ember áll meg előttem. Megszólít s ajánlkozik, hogy a legrövidebb utón vezet el a Goethe-lakhoz. Elfogadom a szives ajánlatot s nehány perez múlva a lákház udvarkertjében állapodunk meg. Öreg kalauzom rámutat egy helyre, azután igy szól: „Itt állott Goethe koporsója. A temetésre összegyűlt közönség, a kert rácsozatán kívül állott, közte én is, bent a kertben az elhunyt rokonai, az udvar tagjai s a lelkész. A kert bejáróit katonák őrizték. Az általános gyász, a szomorú jelenet, melynek tanúja va- ék, fájdalmas érzést keltett ifjú szivemben. Vfég csak tizennyolez éves valék, s mert Goethét jól ismertem, mert gyakran érintkeztem vele személyesen, s a nagy ember mindig bizonyos előszeretetet mutatott irántam — fájdalmam kétszeres volt. Éreztem, hogy ki kell sírnom magamat, bánatom elragadott s én egy ugrással átvetettem magamat a rácsozaton, mielőtt feltarthattak volna, a koporsóhoz rohantam s zokogva borultam rája. Egy katona oda sietett, hogy elvezessen, de nem engedték. Jól kisirtam magamat, sirt a közönség is, azután megkezdődött a temetés, Ide- s tova ötven év múlt el azóta.“ A lakház üresen áll, ablakain a függönyök le vannak eresztve, de a kertet most is gondozzák. Elbúcsúzva szives öregemtől, visszamentem a városba s a tizenötödik század első felében épült főtemplomot néztem meg. Benne Kranach Lukács egyik legnagyobb s legszebb képét őrzik : Krisztus felfeszittetését, melyen Luther (Kranach kortársa), János Frigyes választófejedelem, magának a művésznek neje és három fiának arczképe is látható. Herder a templom főhajójában nyugszik, egyszerű kő- lemez alatt, rajta az elhunyt jelmondata 1 Licht, Liebe, Leben (Világosság, szeretet, élet). A Schiller-utczában áll a ház, melyben a nagy költő közel öt évig )i8oi—1806) lakott. Két emeletes, de azért nem nagy ház ez; Schiller a második emeletet bírta. Itt egy sajátságos epizód zavarta meg szemlélődésemet. A kapus csinos, fiatal leánya volt vezetőm, s mig a lépcsőkön szótlanul haladtunk egymás mellett fölfelé, észreveszem, hogy a leány folytonosan fürkésző tekintettel kisér, sőt mikor már a második emelet előszobájába érünk is, egyre fokozódó nyugtalansággal néz rám. Ekkor hirtelen megáll s igy szól hozzám : Nemde, ön az a magyar ur, a ki a Chemni- tzius-féle vendéglőben van szállva? — Csaknem szoborrá merevedtem e kérdésre. Honnan tudhatja e leány, hogy magyar vagyok s hogy melyik szállóban lakom? Megdöbbenés s csodálat fog el; mi történt, mi rejlik itt ? Zavartan felelem ; Igen, én vagyok az a magyar, i miért kérdi ezt? Hát csak azért — válaszol a leány most már mosolyogva — mert a vendéglőbeli szolga az imént volt itt s azt mondta, bogy ha egy ilyen s ilyen kinézésű magyar ur találna ide jönni, hát mondjam meg neki, hogy siessen lakására, mert... Mert?... hát mert a vonat Halle felé nem tizenegy után, hanem tizenegy előtt indul l Boldogtalan berlini porossza, be rám ijesztettél! Megtudva, hogy a vonat korábban indul, nehogy elkéssem, utánam küldi a szolgát, bejárat vele minden nevezetesebb helyet a városban, úgy gondolván, hogy valahol majd csak nyomomra akad. Sikerült is neki. És a szolgának is sikerült zsíros, borravalóhoz jutni. A Schiller-lakás hárem középnagyságú szobából áll. Egyike ezeknek üres, csak egy nagy asztal áll a sarokban, rajta egy csomó kulásának eszméje, kivitele s a megyei muzeum alkitáaa körül a tőérdem Göndöcsöt illeti. A mu zeum alapját a Haan Antaltól közadakozás és megyei segély utján megvett, s a Mogyórossy János, Páter Titius Pius, Göndöcs Benedek és Haan Lajos által felajált önálló, nagyobb gyűjtemények képezék. És hogy ezen leírás telel meg a valóságnak: azt az egylet közgyűlése egyhangúlag 8zentesité, midőn 1876-ban egy névtelen röp- irat kétségbevonta az egylet keletkezését leirt mű hitelességét: amint ez az egyleti évkönyv II-ik kötetének 194. lapján bővebben is olvasható. Tessék az évkönyvekben utána nézni és bizonyára meggyőződik t. szerkesztő ur állításom igazságáról. Hogy Göndöcs B. apát ur gyulai lelkészsége alatt a kath. hitközségnek 5 uj iskolát létesített, az szintén kétségtelenül igaz; — ezen uj iskolák a belvárosi női kézimunka-leányiskola 3 osztállyal, — a németvárosi nőikézimunka-leányiskola 2 osztálylyal, — a nagymagyarvároson az Ölsch- leger-féle házban egy fiú-, és egy leányiskola és a dobozi iskola, mely mint leányegyház: a gyulai plébániához tartozik. így be lehetni még bizonyítani, hogy a múlt heti vezérczikk írójának nagyon sokban nincs igaza. — De hisz ezek úgy is mind köztudomású dolgok, melyeken egy-két hírlapi czikk már mit sem változtat. Reményiem egyébiránt, hogy t. szerkesztő urnák sokkal nagyobb az igazság iránti sze- retete, mint Göndöcs B. ur iránti el lenséges érzete, és igy helyreigazításul becses lapjában e soraimat közölni fogja. Igazmondó. íme közöltük tisztelendő Igazmondó urnák helyreigazító sorait, miután azok elég tárgyilagosak és elég tisztességes hangon vannak írva. Ha azt hiszi t. Igazmondó ur, hogy soraival a szere- csent fehérre mosta, ám higyje, mi meggyőződésünkön, tapasztalatainkon alapuló közleményeiuket feltartjuk, s daczára, hogy Zsilinszki ur szépen és hosszasabban leírta a müvelődóstörténelmi s régészeti egylet évkönyvében az egylet és a m e- gyei muzeum alakulását nem írjuk alá azon leírás valódiságát. Sem az eszme sem az a 1 a p i t á s érdeme nem a Göndöcs űré, s ezt Igazmondó ur is, mint gyulai születésű s igy a muzeum alapításának körülményeivel ösmerős — úgy titokban bizonynyal elösmeri. — Ahoz hogy a tisztelt apát ur öt uj rom. kath. iskolát alapított, éppen Igazmondó ur helyreigazitó soraiból merítünk kétséget. Hogy a meglevő belvárosi és németvárosi iskolákban női kézimunka tanszéket létesített az apát-lelkész ur, kétségtele- leniil ór/tomo valamint érdeme az is, hogy az Olschleger-féle házban egy íiu- és egy leányiskolát szervezett, s Dobozon Wenckheim Rudolf ur által szintén egy iskolát alapitta- tott; de hogy ezen valóban elismerésre méltó tényeit miként említette fel, s mikép tnlajdouitotta az alapítás költségének fedezését kizárólag az apát úr érdemének a „Magyar Korona* azt kétségbe vontuk belyre-igazitani vélt közleményünkben, s kétségbe vonjuk ma, midőn adataink vannak arra, hogy a „M. K.“ kissé elvetette a sulykot. Egyébként biztosítjuk t. Igazmondó urat, hogy úgy a „Szédelgés“ czimü, valamint más Göndöcs ur viselt dolgaira vonatkozó közleményeink megírásánál tisztán az igazságérzet s legkevésbé sem ellenséges indulat vezérelt; s bátran bocsájtjuk a helyi viszonyokkal s egyénekkel ösmerős közönség bírálata alá közleményeinket. fénykép és gypszszobor; mind megannyi Schiller-emlék. A következő szoba teljesen be van bútorozva, de e bútorok közül csak egy sötét szövettel bevont pamlag, nehány ugyanolyan szövetű szék s egy pár aranyozott keretű kép volt a Schilleré. A harmadik s utolsó szoba minden bútora s egész berendezése ugyanaz, mely a nagy költő idejében volt. Az ajtótól balra egy múlt századbeli zongora, rajta egy guitarre, jobb felől nehány szék, azután két ablak között egy íróasztal, melyen irókészülék, Schiller egy csomó levele rokonai- s barátaihoz s egyéb emlékek hevernek. A szemben eső fal hosszában egyszerű tölgyfa-ágy; ebben lehelte ki a költő nemes szellemét, a fej helyén az elhunyt halotti álarcza aquarelbe festve van oda támasztva. Első tekintetre azt hinnők, hogy valóságos halott fekszik az ágyban. Egy csomó hervadt koszorú, feliratos szalagokkal díszítve, van az ágynemű helyére téve. Az ágy mellett közvetlenül egyszerű, festett, fiókos almáriom, rajta egy gyertyatartó s a költő egy kedvencz porczellán csészéje, melyből reggeli kávéját szokta volt inni. Az almáriom felett a falon a költő ifjúkori arczképe Cray ónnal rajzolva. Ez volt Schiller háló- és dolgozó szobája. Sietnem kellett, s igy csak kevés időt töltöttem e szobákban, melyek látása lehangoló hatást gyakorol. Berlinim már türelmetlenül várakozott rám. Húsz perez múlva a hallei vonat röpített bennünket tova. Hajóssy Otto.
