Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-09 / 15. szám
15-ik szám Gyula, 1882. április 9-én I« évfolyam r------1 Sz erkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 frt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. BÉKÉS. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.-A. G-"STTTI_i-A.I SPOET-CLTJB KZÖZXjÖIlSrsrE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Jantsovits Until. Főmunkatársi Oláh György. r Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. Ja Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Beszéljünk komolyan. Nagy-Várad, márczius 28. A „Békésmegyei Közlöny“ viszonvá- laszol czikkeimre ily czim alatt: „ Másról beszél Bodóné . . .“ és ez a viszonválasz engem arra kötelez, hogy az eszmecserét ne hagyjam oly könnyen elsiklani, mert bizony szükséges az a mai időben, felvi- lágositásul szolgál úgy a magunk, mint mások számára. Viszonválaszoló ur azt állítja, hogy az 1848. III. t. ez. 13. §-ában azon kifejezés, hogy az ő felsége személye körüli minister „mindazon viszonyokban, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik . . . azokban az országot felelősség mellett képviseli,“ - - annyit tesz, bogy a pénzügy, hadügy, kereskedelen és külügy közös ügy; legalább én azt hiszem, hogy az ő felkiáltása imigyen Hát itt nincsenek elismerve a közös ügyek? Hát lehet ezt józanul tagadni? — annyit tesz, hogy az 1867. XII. t. ez. által meg alkotott közös ügyek tulajdonképeni alapja az 1848. III. t. ez. 13. §-ában s annak is fentidézett szavaiban rejlik. No lám, igy jár az ember, ha vakon bízik saját gondolataiban s nem törekszik felvilágosítást szerezni a történelemből, a törvénykönyvekből és az annyira gazdag magyar történelmi munkákból. Nem tehetek róla, de a nagy pát kossal mondott felkiáltás ellen kénytelen vagyok a közös ügyek megalkotójának Deák Ferencznek dr. Lustkandel ellen irt munkájára hivatkozni, melyből az apró Lustkandlek megtanulhatnák Magyaror szág jogait, de meg azt is, hogy miképen kell e jogokat védelmezni. Mert ne gondolja czikkező, hogy Deák Ferencz nem birt annyi törvényis merettel 8 történeti tudomány nyal mint a nagy és apró Lustkandlek, noha nem ta nult a bécsi egyetemen. Deák Ferencz az 1867. XII. t. ez 5. §-ában csaknem szóról-szóra azt mondja a mit Lustkandlnek magyarázott és en nélfogva magát a törvényszövegét vagyok cénytelen ide iktatni. 5. §. Ezelőtt Magyarországot illetőleg mindazokra nézve, mik az érintett viszo- yokra vonatkoznak, a magyar országgyü- és s a magyar király közegyetértéssel intézkedtek, és ez intézkedések megállapításánál más ország befolyással nem birt, mert a magyar király, mint az uralkodása alatt álló többi országok absolut fejedelme, azon országoknak érdekeiről és teendőiről absolut hatalommal rendelkezett. Most azonban, a legmagasabb trón- leszéd szerint, lényegesen változott a relyzet az által, hogy ő felsége „alkotmányos jogokkal ruházta föl többi országait, azokat tehát absolut hatalommal ezentúl nem képviselheti s azok alkomá- nyos befolyását nem mellőzheti.“ De már ebből csak beláthatja a viszonválasz Írója, miszerint még az a közös ügyi törvény is világosan állítja, hogy 1867. XII. t. ez. megalkotása előtt nem volt és nem is lehetett közös ügy, mert addig az osztrákház feje absolut hatalommal uralkodott, amit pedig tenni kellett azt a magyarországi törvényhozás két tényezője, az oi'szággyülés és a király végezte el alkotmányos utón és módon, de Magyarország pénzével, vérével, kereske delmével nem rendelkezett osztrák mi niszter, mert Magyarországnak meg volt az önálló pénzverési joga, adót csakis az országgyűlés szavazott meg, a nemesség mint az ország fegyveres erejének felüle tét csakis az országgyűlés rendelhette el a harminczadok, vámok jövedelmei Magyarország országos pénztárába folytak be, a vámok és harminczadok mint a ke reskedelem megadóztatásainak házai í magyar országgyűlés és király elhatáro zása nélkül felállítható, eltörölhető nem volt. Ennyit még is csak tudnia kellene annak a czikkezőnek, ki a jogokkal haj gálózni, labdázni kezd. Nézzük meg az 1848. III. t. ez. 13 §-a keletkezésének idejét. Azt már elmondottam, hogy a nem zet hadseregét a nemesek felülése képez-jügyet, a magyar hadsereget, más közös te ; mikor országszerte bejárták az orszá-1 minisztert pedig e törvény sehol sem em- got a veszély jelképével, a véres karddal, leget, hacsak azt nem akarja állítani a talpra állott a nemesség és sietett a haza viszonválasz Írója, hogy Magyarország a védelmére enmaga és emberei. Ez volt az hadserege fölött soha sem rendelkezett, oka annak, hogy oly nehezen bírta kibe-1 No ezt nem hiszem róla. verni a mohácsi vészben kapott sebeit; Ugyan igy állunk a pénzügygyel is, hiszen a nemesség nagyobb része ott ma-1 melyről az 1867. XII. t. ez. 16 §-a csak radt a csatatéren, egyedül a Tisza melléki is annyiban ismer el közösséget, a meny- s az erdélyi nemesség volt a veszélytől nyiben a külügy és hadügy kiadásainak megkímélve s ezért volt képes Szapolyay I fedezésére szükséges. János e hazában még egy másik hazát És itt joggal hivatkózhatom Deák alkotni a magyar nemzet számára. I Ferencz összes működésére, munkájára, Noha III. Károly behozta az állandó élettörténetére, ha vajon elismerte-e ő a hadsereget, az ujonczjutalékot mindég az közös ügyeket oly alakban, oly szorosan! országgyűlés szavazta meg; III. Károly oly feltétlenül mint a viszonválasz írója?, állandó hadserege nem a mai katonai — maga a közös ügyeket megalkotó tör- szervezeten nyugodott, hanem a zsoldos vény oly szorosra vonja-e azokat Magyarrendszeren, melynek alapját I. Mátyás ország körül, mint a viszonválasz írója?! sirálynál is látjuk a fekete sereg felálli- és vajon Deák Ferencz a tényekből s tásában és a mely zsoldos rendszernek nem következtetésekkel a pragmatika magyarázatául az 1595. 40, 1523. 18, sanctióból vonja-e le a közös ügyek lé- 1741. 54, 1791. 66. 1647. 65, 1715. 113, tezését?! 1792. 9. 1607. 1, 1840. 2, 12. §. stb. tör- Valóban azok, kik a mestert követni vényezikkek szolgálnak. I vélik tényeikkel, mielőtt tanítani törekeszA mint elmondottam, a magyar had- "ek, előbb ismerkednének meg tárgyuk- sereget a nemesség képezte, a király áltálM, a miről beszélni akarnak, felfogadott katonák vagy toborzás, vagy Leszek bátor még máskor is bekotoborzás nélküli hadfogadás és felpénzadás pogtatm e tárgyban. Dut u„lé. által egészítették ki a magyar ezredeket, I hol a tábornok, a tisztek, az utolsó köz- KÖZÖSSéff ŐS SZÖVetség. legényig magyar nyelven beszéltek, ma-| 6 5 gyár volt a vezénylet, magyar volt a ve-| (Vége.) . zérlet, a fentartás pedig országos meg- A pragmatica-sanctio Magyarország adóztatás alapján történt, miáltal a régi és az ausztriai örökös tartományok közt rendszer csorbát nem szenvedett, mert a megállapítja ugyan a kölcsönös védelmi magyar királynak mint a királyi javak kötelezettséget, de egyszersmind Magyarbirtokosának joga volt az általa tartott országnak közjogi önállását és független- avagy neki az ország által felajánlott ka- ségét is biztosítja. — De a k özös-ügy e s tonákat külföldön is alkalmazni, mint tette k i e g y e z é s mellett Magyarország volt I. Lajos, Nápoly elleni, I. Mátyás, önállása és függetlensége merő Ausztria elleni hadjárataiban. képtelenség, valóságos logykai Mikor 1848-ban az általános védkö- absurdum, fából vas karika, — telezettség elve kimondatott, az 1848. III.kely még a képzeletben sem let. ez. 14.'§. g) pontja kimondotta a hon- hetséges; mert ónálló pénz- had- és védelmi minisztérium felállításának szűk- külügy né kul ónálló ^ független ország- ségességét, de nem bizta s nem is biz- ról józanul, ép elmével besíélhetünk-e? háttá az ő felsége személye körüli mi-1 , A pr agm a 11 ca-sanc ti ób<51 f o 13^<5 niszterre és annak két tanácsosára a had- kölcsönös védelmi kötelezettség Közép-kor a XIX-ik században. (Irta b a „Szolnoki ipartársulat“-ban 1882. febr. 26-án felolvasta: Török János.) (Folytatás.) Azonban bármily nagy, bármily határtalan volt légyen is a közép-kori nőtisztelet, mégis inkább csak külsőleg volt az ilyen, mint bensőleg. Ezt még azon irók is kénytelenek bevallani, kik e kort a legrózsaszinübb szem üvegen vizsgálják. így péld. Legruvé „ A nők erkölcsi története“ czimü munkájában határozottan constatálja, hogy a nők iránt titkos megvetést éreztek; hogy az atya valóságos szerencsétlenségnek tartotta, ha feleségének leánya született; és hogy egy zsinat pedig egész komolyan tanácskozott e kérdés fölött : „vájjon van-e a nőnek is lelke?“ A nők iránt érzett eme titkos megvetés, lenézés- és kicsinylésröl különben némely történeti tényeken, az általános társadalmi felfogáson, a rajongásig vitt általános nőtisztelet sulymérőjének higanyesésén és az abból, mint minden szilárd elvi alapot nélkülözött beteges tüneményből, kifejlett és Európában majdnem általánossá lett erkölcstelenségen kívül, mik sem beszélnek oly hangosan, mint azon nyíltan bevallott alapokok, melyeken a nötisztelet és védelem fölépültek. Mert hát miért is mutattak oly nagy tiszteletet a nők iránt ? Csupán azért, mer nők. És miért védték? Mert gyöngéb bek, t. i. a férfiaknál. Mintha csak a felvilágosult XIX-ik századbeli nötisztelet alapokairól szólnék ! Pedig nem úgy van, még mindig a közép-korról szólok. Történelmi korszak alatt egy oly, előre meg nem határozható számú évek csoporto- zatából álló időszakot kell értenünk, melyben az emberiség általános szellemi s erkölcsi élete az előbbi időszakétól eltérő, de mégis abból folyó irányban, más elvek és eszmék vezérlete alatt törekszik czélja felé a töké lyesbülésre. Vezérlő elvei s eszméi, melyek azt kitöltik, jellemét; az időpont pedig, melyben ezek uralkodóvá válnak, kezdetét, és melyben kihalnak vagy átváltoznak, végét képezik. Ily értelemben véve a történelmi korszakokat, és ha összehasonlítjuk a 16-ik é 17-ik, és még inkább a 18-ik és 19-ik század szellemi s anyagi életének mind hatalmasab ban érvényesülő vezéreszméit a közép-kor századainak vezéreszméivel, úgy azokat ezektől merőben különbözöeknek és ezeket csak mint az emberiséget a haladás utjain 4 század óta mozgató vezéreszmék után mindinkább és inkább elmaradó halvány siri árnyakat fogjuk találni, melyek közül egy-kettő állandóan egy-kettő pedig csak olykor-olykor és kis időre még a legujabh korban is homályt vet szellemünkre. A férfiaknak a nőket tisztelni kell - igy szól a szabály. Jól van. De miért kell a férfiaknak a nőket tisztelni ? Mert a nők gyöngébbek, a gyengeség pedig gyöngédségre kötelez, és mert... csak!... mert nők. Mintha csak a közép-kori nőtisztelet alapokairól szólnék! Pedig nem úgy van . . . már a „felvilágosult XlX-ik század“-beli nő- tisztelet alapokairól szólok ! Hanem hát a közép-kor — mint mondám — rég letűnt ugyan, de vezéreszméi közül egy-kettő állandóan, egy-kettő pedig csak olykor-olykor es kis időre, mint elma.radó halvány siri árnyak, még a XIX-ik század, a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszmei századának szellemén a nőtisztelet — bevallott alapokai miatt. Emlitém már fenebb, a közép-korról szólva, hogy mi sem beszél hangosabban a nők iránt érzett titkos lenézés- és kicsinylésről, mint az általános nőtisztelet alapokai. Ha ez igaz, úgy a ntötisztelet nem egyéb, mint a tisztelet álarcza alatt űzött becsmérlés. Hogy pedig az igaz, .'azonnal kimutatom. Akár dualisztikai, akár monisztikai vagy mechanikai, akár pedig dogmatikai szempontból vegyük az: „ember“ fogalmát, azt mindig akkép fogjuk meghatározva találni, mikép abban nemcsak a férfi, hanem a nő is ben- foglaltatik. Igen, mert épugy bir, miként a férfi, mindazon lényeges tulajdonságokkal, melyek az „ ember “-t alkotják. Tehát a nő is „ember.“ Az „ember“, ha őt minden élő állat fölé helyező érző és gondolkozó lélekkel nem bírna is, különös becset és értéket képviselne, és képvisel is, már csak azon természetes és szükségképi tény által is, hogy társaságban él, vagyis : a viszonos szükség által egymásra. Ámde a nő az emberi társaságnak szintén tagja; tagja azon viszonos szükségnél fogva, mely az emberek — férfiak és nők — társaságban életének alapja, és mely azonban nem a nem kifolyása. Képviseli tehát azon különös becset és értéket is, melyet ezen viszonos szükség kölcsönöz. Embernek, az emberi társaság tagjának lenni; e társaság fentartásához kitelhető szellemi és anyagi erővel hozzájárulni j minden teremtett állatok között a legnagyobb szellemi képességekkel és a társaságban-éles alapját képező viszonos szükség kölcsönözte becscsel és értékkel bírni és még sem tisztel- tetni másért, mint a nemért, vagyis : oly tulajdonságért, mely az „ember“ lényeget — alkotó —tulajdonságai közé nem is tartozik; mely merőben esetleges és a termeszei játéka, mely közös az állatokkal-------hát nem becsmérlése, nem lealacsonyitása, nem lenézese, nem meg- gyalázása e tisztelet a nőnek, az „ember“-nek, az emberiség egyik felének? Szembeszökő- leg az. (Folyt, köv.)
