Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-09 / 15. szám

szemelnémet sajtó egy év óta elkeseredett harezot vív a trandaithan Chauvinismus ellen, mig azok, kik ellen e Chauvinismus irányul, el vanuak ragad tatva általa s ünnepélyesen kinyilatkoztatják hogy ők magyarok s csakis magyarok és semmi szín alatt sem németek. Látni való, bogy a do log bizonyos humorral bir. Ez a régi dal a né met hazátlanságáról, a szerencsétlen cosmopoli tismusról, a majmolási viszketegről és a lelke sedésről minden iránt, a mi idegen.

Mig valamennyi nemzet-szilárdan összetart mig Oroszországban minden ellen, a mi német harcz keletkezik, addig azt látjuk, hogy Ausztria' Magyarországban, mely Németország szövetsége nélkül minden valószínűség szerint politikailag ten sem állhatna, számos német elhagyja nem zetiségét s magyarrá vagy csehhé lesz. Az még érthető, ha valaki oly nép nemzetiségét veszi fel mely művelődésre nézve fölénnyel bir az azonban természetellenes és méltatlan, ha német származásunkat egy még mindig félázsiai néptörzs nemzetiségével cseréljük fel.

A történtek után semmi körülmény közöty sem fogunk többé a németség elnyomatásáról beszélni. Ha valaki elnyomójának botját még meg is csókolja, akkor esztelenség az ilyennek segélyére sietni Végül határozottan tiltakoznunk kell az ellen, hogy az oly fajrokonok, mint a minők például a szepesiek, jogosan „németeknek“ tarthassák magukat. Legyenek ők bármifélék legyenek hü alattvalói Szent-István koronájának legyenek jó állampolgárok, — de a vakmerőség ellen: magukat „németeknek“ nevezni, Német országnak erélyesen és hangosan tiltakozni kell így a Frankfurter Journal Kommentárnak részünkről elég e nehány szó, e felkiáltás: É 1- enek a mi németjeink!

Hajósai Ottó.

■^»lispáni jelentés.

nem zárja ki Magyarország öná lását és függetlenségét; mert k lünben tiszta logikája őseink e két fogí mat nem helyezték volna mint összefé hetüket egymás mellé. — Miután teh őseink a kölcsönös védelmi kötelezettsi elvállalása mellett Magyarország önállás és függetlenségét biztosították, miv

ez utóbbi a közös ügyes rendszer melle logikai képtelenség, bizton állithatju hogy őseink politikája nem a köze ügyekre, hanem az állandó szc vétségre volt irányozva a kölest nős védelem tekintetében. — A szövetsé fogalma már az önállóság es függetler ség fogalmát is magában foglalja; mei szövetkezni bizonyos czélra csak az ör állók és függetlenek szövetkezhetnek. - A szövetség az önál lóságot és füg getlenséget ápolja, erősíti, mig közösségben nincs önállóság nincs függetlenség.

Mivel azt óhajtom, hogy nem csupái a könyvek, hanem az eke mellett felnöl polgártársaim is tökéletesen megértsenek engedjék meg, hogy a szövetség és kö zösség közt levő különbséget egy a min dennapi életből merített példával megvi lágositsam. — Tehát például bizonyöi nagyobb mérvű szállítás eszközlésére ké fuvaros szövetkezik egymással olyképen hogy mindegyik saját lovaival és szekereivel fogja a szállítást eszközölni. Jólle hét egyetemleges felelősség mellett vállalkoztak, mindegyik fuvaros önálló ura marad lovainak, szekerének és idejének: nincsenek egymás nyakához varrva. Mig ellenben, ha a szállításra aként vállalkoznak, hogy közösbe adott pénzen, közösen vásárlandó lovakkal és szekerekkel fogják azt eszközölni, egyik sem lesz közülök kizárólagos tulajdonosa a lovaknak és szekereknek, egyik sem fog ezekkel önállóan s a másiktól függetlenül rendelkezhetni; előállanak a közösség mellett elkerülhetlen súrlódások stb. és be fog következni mit a közmondás oly igazán tart, hogy közös lónak túrós a háta.

Nagyon, de nagyon különböző fogalmak a közösség, és szövetség és igen tévednek azok, kik — mint a .Békésmegyei Közlöny,“ e két fogalom megkülönböztető jellegét abba helyezik, hogy a közösség állandó, a szövetségpe- dig ideiglenes és inkább alkalmi. De ezen megkülönböztetés nem helyes, mert mind a szövetség, mind a közösség lehet állandó, lehet ideiglenes; a megkülönböztető jelleg az, hogy a szövetségben meg van a tagok önállósága és függetlensége, a közösség pedig kizárja azt.

Ugyanazért pártunk jelszava; a per- sonal-unio, és a kölcsönös védelemrei állandó szövetsége az önálló és független Magyarországnak az önálló és független Ausztriával, s minden közösség megszüntetése.

A .Békésmegyei Közlöny“ a közösség és szövetség fogalmát — nem tudom, szándékosan-e, avagy tudatlanságból — összezavarja és a zavarosból a tájékozatlanok előtt csattanósaknak látszó argumentumokat halász ki. — így márczius 19-iki számának vezérczikkében Kossuth dunai confoederatiojáról szólván nagy hazánkfiát a közös-ügyes rendszer barátjának akarja feltüntetni, ki szívesen lépett volna közösségbe a románnal, szlávval s mindenféle népekkel; tehát következetlenség Ausztriával a közösséget gáncsolnia. — Ugyde Kossuth sohasem volt a közös ügyes rendszer apostola; — könnyű lesz erről t. olvasóimat felvilágosítanom és meggyőznöm: hiszen Kossuth nem közösséget, hanem confoederatiót akart, és ezen latin szó .foe dús“ semmiféle alakjában se m j elent egy e- bet szövetségnél, önálló és független férfiak, nemzetek és népek, országok és államok szövetségénél.

Ha beszélünk valamiről, legyünk leg alább tisztában a fogalmakkal!

Sírréti.

A mi németjeink.

Blankenburg, márczius 28.

A magyar-hajsz, melyet az erdélyi szász atyafiak hangos jajkiáltásai idéztek fel a „nagy- nlmrtség“ kebelében, ide s tova végére jár. Jó ideje annak, hogy a bécsi hírlapirodalom egy része mintegy életczéljául tűzte ki a magyar faj rendszeres szidalmazását azon állítólagos sérelmekért, melyeket a Magyarország bau lakó németek, főkép azonban az erdélyi szászok, a magyarság részéről elviselni kénytelenek, de biz arra nem adott senki semmit. A bécsiek átko- zódásai pusztában elhangzó szavak voltak. A magyarság ignorálta e kitakadásokat s hírlapjai

1-1 beérték azzal, hogy időnkint egy-egy szem -. vényt adtak belölők; az ellenünk felhozott v j I dák komoly czáfolatába nem bocsátkozták. E í 1" I kerteleuség bántani kezdte derék szászainkat r-l ügyüket a legfelsőbb forum : a „nagynémetséj liléié vitték. Ott van a vaskezü kanczellár, Bi glmarék, meg a hadverő Moltke generális, ho^ :^J Vilmos császárról ne is szóljunk— gondolák m , I gukban — majd ád az nektek, ti keleti despót I fajzat. Majd megtanít az benneteket, hogy kell I világ első kulturvolkját leigázai. De hát Bi I maroknak ez idő szerint más dolga akadt; rí s| bellis „Fortschrittlerekkel“ veszekszik a dohán; _ I monopólium behozatala felett, Moltke generál I exerciroztatja katonáit, készülve a revanche-hí I borúra, Vilmos császár pedig toasztozik felség« H barátjára, a muszka császárra. így aztán ug ■ I látszott, hogy a szászok dolgából megint nei ti lesz semmi. De mégis lett. A magyar zsarnok .Iság által odadobott kesztyűt felvette egy csőm I hírlapíró és tudós professor. Ezek a derék ura (aztán hírlapokban és röpiratokban gyalázták s '(német nemzet egész haragjával fenyegették 11magvarokat. E kiabálókhoz azutána hires „Schul , J verein“ csatlakozott, melynek tagjai szemen sze dett tudós doktorok. Hires felhívásuk a néme | nemzethez, hogy a magyarországi németeket is | kolakönyvekkel segélyezi, nem maradt eredmén; '(nélkül. S az éktelen kiabálásnak s a képtelei (vádak légióinak még egy másik eredménye lőtt (az egész német nemzetben gyű (lóiét támadt a magyar faj ellen

És ez a körülmény — komolyan megfon- | tolva — nem kicsinylondő. Mi tűr. s-tagadás : i | német nemzet erős és hatalmas s rokonszenvérc (rá vagyunk utalva. A német nemzet ez idő szeműt ura a politikai helyzetnek, válságos napokat | élünk s a bekövetkezhető rázkódtatás esetén se- | gélyét aligha nélkülözhetnök. Bizonyos érdek- | közösség is csatol bennünket hozzá. Ez magya- | rázza meg, hogy mig a bécsi journalistika szi- | dalmait alig méltattuk figyelemre, addig a német (nemzet kebelében felidézett gyűlölet már feszé- (lyezni kezdett s helyén valónak láttuk részünk- | röl is hírlapok s röpiratok utján a felőlünk lábra kapott téves nézeteket, a gyanúsításokat s rágalmakat valódi értékükre leszállítani. De ez csak kevés eredménynyel történt, s e kevés eredmény is csak helyenkint mutatkozott. A fajgyűlölet — fájdalom — már sokkal erős« bb gyökeret vert a német nép kebelében, semhogy ellenérveink s felvilágosításaink tárgyias méltatásra találhattak volna.

Egyetlen út volt még hátra, e gyűlöletet, a mennyire ez egyelőre s egyáltalán lehetséges, megfelelő módon tárgytalanná tenni. S ezt az utat megtaláltuk, helyesebben: megtalálták azok, a kik miatt a magyar fajra a méltatlankodások ki nem fejezhető mennyisége és minősége zúdult: megtalálták maguk a németek, kik velünk egy földet laknak, egy kenyeret esznek, Népgyűléseket tartanak maguk között s ezekből a hazafiság csodálatos szép és fenkölt hangján tesznek mellettünk világra szóló, igaz tnnuságot arról, hogy a magyar faj méltányos, igazságos és türelmes, mely a rabigát sem maga nem tűri. sem más nemzetet az alá nem hajt. A magyar nemzet németajkú része szebben, meghatóbban nem fejezhette volna ki háláját s ragaszkodását a haza iránt, s a magyar faj örökre büszke lehet e sikerre. Éljenek a mi németjeink!

S mit mondanak ehez a Schulverein tisztelt tagjai) a professorok, doktorok és a német hírlapirodalom ? E kérdésre legjobb felelet az lesz, ha egy tekintélyes német lap, a kétszázhatvanhetedik évfolyamba lépett „Frankfurter Journal“ márczius 26-ki számának vezérczikkéböl mutatok be egy pár töredéket. íme:

„Egy politikai író egykor azt állította, hogy nincs a világon oly nép, mely ha hazafiságról, vagy helyesebben ; ha az ellenkezőről van szó — oly sokféle „hazafiul köpenyeggel“ rendelkezne, mint a német nép. A mi politikai múltúnkat illeti, beleértve a Rajna-szövetséget is, igazsága lehet ama Írónak; a mi jelenünket illeti, tekintettel politikai életünk némely jelenségeire, csak részben van igaza, de teljes és tökéletes igaza van akkor, ba ez állítását Magyarországban lakó „német testvéreinkre“ alkalmazzuk. Még bizonyos négylábú teremtésekről is fel kell tennünk, hogy ha megütlegelik őket, legalább ugatnak, de a mi érdemes fajrokonaink még ezt is „luxusnak“ tartják, sőt inkább hosannát zengenek azok dicsőségére , kik nemzetiségüket elrabolják s csak azokat ugatják meg, kik német jóakaratukban azt hitték, hogy elnemzetlenedé- süket meggátolni szép dolog lesz. Nagyon tanulságos egy história ez. Már most tessék valakinek a németek kulturmissiójáról az Al-Dunán, beszélni! Ez valóságos humbug ama farkcsóváló alázatossághoz képest, melyei a „sváb“ a magyar ténsurat hűségéről biztosítja.

.... A magyarországi német nem bír a bátorsággal -. létezni, vagy helyesebben : nem elég szemtelen arra, hogy létezzék. Fenhangon tiltakozik a szégyen ellen, hogy ő német és siet neve magyarosításával egy kis üzletet csinálni; mert a magyarositási egylet öt forinttal jutalmazza meg ezért. Szeretnék a z t a francziát, angolt, sőt a z t a portugált vagy dánt látni, ki ősei által becsületesen viselt revét csengő pénzért áruba bocsátani nem szégyenli. Az ilyen fajrokonságot megköszönjük, s igazat adunk egy Magyarországon megjelenő német lapnak, mely azt mondja, hogy mi itt Németországban félrevezettettünk, e' félrevezetés persze csak odáig terjed, bogy azt hittük, raikép rokonszenvünket nem vonhatjuk meg az arra méltó emberektől; ilyen emberek azonban csakugyan kevesen vannak, s ezért a Schulverein s vele együtt az egész német nemzet alaposan csalódott..

..... Hogy a külföld s különösen Magyarország előtt fajrokonaink iránti sympathi- ánkkal némileg felsültünk, alig tagadható. E derék rokonok -- az erdélyi szászok kivételével — mit sem akarnak rólunk tudni, s mi még is fel indulásba jöttünk képzelt sérelmeik felett, melyeket ők valóságos jótéteményekül tekintenek. A

(Felolvastatott Békésmegye közigazgatási bizottságának 1882. ápril 3-án tartott ülésében.)

A hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ágak folyó évi márczius havi állapotáról szóló rendszerinti jelentésemet az 1876. évi VI. t. ez. alapján van szerencsém tisztelettel következőkben előterjeszteni.

I. Közegészségügy. Közegészségügyi viszonyaink megvilágítására szolgálnak az alábbi adatok.

a) Gyula-Vári községben m. hó második felében a vöröshimlő járványosán és aggasztó mérvben lépett fel, A helyszínén megjelent Dr. Dubányi János megyei alorvos a szükséges óv- rendszabályokat, a járási szolgabiróval egyetértőig foganatosította. Az eddig elhalt gyermekek száma 4.

b) Csabán a vörhenyjárvány lefolyása lényegesen szelídült ugyan, a mennyiben e betegségben a múlt hó folyamán, már csak 20 egyén halt el; de a kanyaró, ugyanezezen községben februárhó 20-án járványosán jelentkezett 163 esetben, melyből meghalt 6, meggyógyult 103, s további gyógykezelés alatt maradt 54 eset.

c) A közegészségi helyzet Békésen, a változó fokozatokban még mindig mutatkozó vör- henyjárványt tekintve, rendszerinti állására még most sem jutott vissza.

Mező-Berényben azonban ugyanezen járvány már megszűntnek tekinthető. A múlt hó közepén K.-Tarcsán is felmerült a roncsoló toroklob egy esete, melynek azonban folytatása nem volt.

d) Az Orosháza községben uralkodott vörhenyjárvány is most már annyira alászáilott, hogy

szünetelő iskolai oktatás folytatása, az alsóbb osztályokban is lehetővé vált.

e) A szarvasi roncsoló toroklob bár kisebb arányokban, de folyton tart. Az eddigi 490 be- tegülósi esetből gyógyulással végződött 243, halállal 244 eset.

f) Igen szelíd kimenettel bir a Vésztő községi vörhenyjárvány, hogy a megbetegült 89 egyénből csak 7 halt el.

A hasznos házi állatok között, — a gyomai lóállományban uralkodott rüh kór is időközben megszűnvén, ragályos és járványos kórok tünetei ez idő szerint nincsenek.

Különben a megyei állatorvos, a lóosztá- ozási bizottság mellett, a megyei lóállományt épen most vizsgálván, a netán telmerülbető egyes komolyabb betegedési esetek járványossá fajulása ellen biztosítva lehetünk.

II. Közbiztonság.

A szemé’ybiztonság a megyében márczius hó folyamán egy eset által lett raegháboritva ; nevezetesen Berényben, márcz. 13-án este 8 órakor Fuchs Jakab orvoshoz két mestereiuberféle, pisztollyal feitegyverzett egyén állított be, fegyverrel kényszeritvén nevezett orvost, hogy pénztárát nyissa fel. 1 db aranyórát, 10 frt készpénzt, öt db állampapírt s több váltót vittek el a tettesek. Az utóbbi hirek szerint a tettesek egy része Gyomén elfogatott.

A vagyonbiztonság 20 esetben lön megtámadva; melyből l- iderittetett 16, nyomozás alatt maradt 4. A kid-ritett régibb keletű bűnesetek száma 9.

A megyei csendbiztosok szolgálati viszonyára vonatkozólag e helyett meg kell említenem, hogy közülök, a megyei főcsendbiztos, továbbá a szeghalmi és orosházai járási csendbiztosok a 1. évi raárcziushó 15-éu megnyílt csen-u őrségi tiszti tanfolyam hallgatása czéljából Budapestre utaztak fel, helyettesitök iránt intézkedtem ; melynek azonban szüksége pár nap alatt elenyészett, mivelhogy nevezett csendbiztosok, különféle okokból, a tanfolyam hallgatását megszakították s itthoni teendőiket átvették.

(Folyt, köv.)

Békésmegye közigazgatási bizottsága

f. évi ápril hava 3 án rendes ülés t&Ttott.

Jelen voltak: Beliczey István főispán elnöklete melleit,^ Márki Lajos m. főjegyző, Nagy Károly árvaszéki elnök, Kertay Zsigmond t. ügyész, Bánhegyi István kir tanfelügyelő, Orosz László kir. adófelügyelő, Haasz József kir. főmérnök,

Sipos Kálmán kir. postafelügyelő, Keller Imre, Ambrus Lajos, Farkas Béla, Kalmár Mihály, Var- ságh Béla, dr. Hajnal István bizottsági tagok, — Terényi Lajos, m. aljegyző.

Elnöklő tőispán üdvözlő szavai után a megye alispánjának rendszerinti havi jelentése fel- olvastatván, az abban foglaltakra nézve a következők batároztattak:

1-ör. A megyében gyakorta előforduló tüzesetek lehető meggátlása czéljából a járási szol- gabirák és Gyulaváros polgármestere felhivatnak, hogy a gyúlékony anyagú kémények felépítését a megyei szabályrendelet értelmében minden helyen megakadályozzák és a háztulajdonosok kéményeinek tisztán tartását éber figyelemmel ellenőriztessék. — Ez alkalomból kifolyólag különös tekintettel arra, hogy a megyebeli községekben levő házak még mindég nagy számban vannak gyúlékony auyagu kéményekkel ellátva, a melyek a tűz keletkezésének mind megannyi indító okáu 1 tekinthetők, — a bizottság azon megkereséssel fordul Békésmegye törvényhatósági bizottságához, miszerint az ipartörvény 5. §-ában felsorolt iparágak gyakorlására vonatkozó szabályrendeletét oifa módosítsa, hogy a megye községeiben ez idő szerint fenálló fa- vagy egyéb gyúlékony anyfigu kémények egy bizonyos batáridő alatt leromboltassanak, — s egyidejűleg megyeszerte oda hatni igyekezzék, hogy az újonnan {épülendő házaknál a nádtető alkalmazása a közönség által mellöztessék.

2- szor. Miután Gyula rendezett tanácsú város és a gyulai járás területére a megye alispánja által kinevezett útfelügyelő megbizhatlan egyénnek tartatik, felhivatik a gyulai járás szol- gabirája, hogy felvilágosító jelentést tegyen az iránt miért hozott egy ily megbizbatlanságánál fogva alkalmatlan egyént javaslatba.

3- or. Ambrus Lajos elnöklete mellett Keller mre és Varságh Béla bizottsági tagokból megalakított küldöttség által felkéretni határoztatik

közmunka és közlekedésügyi m. kir. minister, hogy a bekövetkezhető árvízveszélyek elkerülése szempontjából az aradmegyei körösszabályozási társulatot partjainak kellő megerősítésére utasítani, — a C«aboB-ér nyílt csatornává leendő átalakítása s gátjainak megerősítése, valamint a 18 a) 23. és 33. számú átmetszések kikotrása iránti munkálatok mielőbbi keresztül vitelét elrendelni méltóztassék.

A gyulai kir. ügyész Máriássy György békésmegyei kir. adófelügyelö ellen indított fegyelmi ügyben á vizsgálati iratokat azon indítványával terjesztvén be, hogy miután a panasz tárgyát képező cselekmények külső megjelenésükben bűntett jelenségeivel bírnak az összes iratok illetékesség szempontjából a gyulai kir. tszékhez mint büntető bírósághoz tétessenek át, a bizottság az összes iratokat illetékesség szempontjából további eljárás végett a kir. tszékhez mint büntető bizottsághoz áttenni, s erről a m. kir. pénzügy minisztert feliratilag értesíteni határozza.

A kir. adófelügyelőnek tudomásul vett havi jelentéséből kitünőleg az adókivetés az adókivető bizottságok által Csabán és Békésen folyamatban van, Gyulán és Szarvason pedig e bó közepe táján fog folyamatba tétetni.

A kir. főmérnök rendszerinti havi jelentése folytán a következők batároztatnak:

1-ör. Miután a liosszútoki csatorna gátjai által a békés-körös-ladányi út a hosszúfoki hid- nál nagyobb részt elfoglaltatott és a jelenlegi állapotában a közlekedésre nem alkalmas, utasít- tátik a békési járás szolgabirája, hogy a hosszú- foki társulatot az említett híd mindkét oldalán a csatornái gátak mellett 8 méter széles útfeljárók- nak sürgős elkészítésére kötelezze.

2 or. A megye alispánja megbizaúk, hogy doboz-vésztői útnak a batáréri hídtól a vésztői határig terjedő és foglalásokkal szűkített részét eredeti 10 ölnyi szélességébe a saját hatáskörében sürgősen visszahelyeztesse.

3-or a m. kir. állami építészeti hivatal főnöke által a járási útfelügyelők számára kidolgozott szolgálati szabályzat jóváhagyatik.

A közmunka és közlekedésügyi ministernek azon rendelete — a mely szerint az 1882. évben kőanyag, tégla- és kavicsszállitmányokra uézve azon esetben, ha azok törvényhatóságok, községek és m. kir. államépitészeti hivatalok részére közutak épitése és featartása czéljából szállíttatnak a m. kir. államvasutak összes vonalain, kivéve a garam-berzencze-selraeczbányai és a mező-tur-szarvasi vonalakat, a fel- és lerakásnak fél által leendő eszközlése esetén azon kedvezményes tanfia lön megállapítva, hogy az érintett anyagok 100 kilogramm és kilometerenkint 0132 kr. 100 kilogrammonként 2 kr. kezelési illeték ellett és a számítási adó hozzá számításával továbbittatnak — tudomás végett a járási szol- gabiráknak, Gyulaváros polgármesterének és a kir. államépitészeti hivatal főnökének kiadatott. Tárgyaltatott továbbá Gyula város polgár- mesterének jelentése, a melyben az 1876 évben Gyula városának a közmunka-alapból engedélyezett azonban az elrendelt czélra fel nem használt és így a bizottság által visszakövetelt 1000 frtot a város részére áteugedtetni kéri, a mely kérelem folytán a jelzett 1000 frt oly feltétellel engedtetik át Gyula városának, hogy a gyula-vári utcza ki nem épített része a város által a kir. építészeti hivatal felügyelete mellett — legkésőbben ez évi augusztus hava végéig kihomokoltas- sék; mi ha meg nem történnék, az esetben az 1000 frt előleg Gyula város polgármesterének személyes felelőssége mellett, feltétlenül visszafizetendő.

Örvendetes benyomást gyakorolt a bizottságra a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter azon rendelete, a mely szerint méltányolva e megyének a vasúti indóházakhoz vezető utak mielőbbi kiépítésére irányuló törekvését, azon feltétel alatt, hogy a bizottság a megye közmunka-alapjából évenkint legalább 10,000 forintot fog a szóban forgo kongó téglával előállítandó hozzájáró utak építésére fordítani, ezen czélra az országos útfenntartási adományból a folyó évre 5000 frtot engedélyez, s azon remény-