Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-02 / 14. szám

tö, nevezetesen a közös hadseregre és tengerészeire a 31 Vi o* % kulcs szerint 34—36 millió, a honvédségre 6—8 millió.

No már, hogy hatvan ezer embernek fentartása illetőleg az összes njouczok kiképzése s a többi hadi szükséglet is kitelnék negyven millió forintból, azt talán ellenfeleink is meg fogják engedni. S igy világos, hogy nem áll azon ellenvetésük, mely szerint a külön magyar hadsereg sokkal többe fogna kerülni, mint a mennyit a fegyveres erőre most költünk.

Mindamellett az ország fennállása és békéje nem kevésbé lenne biztosítva mint van jelenleg, sőt ellenkezőleg, nemzeti zászló és nemzeti tisztek alatt s magyar vezényszó mellett a magyar hadsereg sokkal vitézebbül harczolna a közös ellenség ellen az osztrák hadsereg oldalán a közös fejedelem parancsa alatt, mint azt tőle fekete-sárga zászló, idegen tisztek és német vezényszó mellett várni lehet.

Nyerne tehát ily módon az ország biztossága, de emelkednék annak jóléte is, mert ha fél annyi katonát vonnánk csak el a munkától, mint a mennyit most vonnak el, s azokat is nem három, hanem — a mi a kiképzésre untig elég — csak két esztendeig tartanók tettleges szolgálatban, a nemzet munka ereje s evve jóléte is tetemesen növekednék.

Azonban a kormánynak s a többségnek máskép tetszett rendelkezni, úgy a hogy azt Bécsben óhajtják, nem a hogy a nemzet érdeke kívánja. S ez úgy lesz mindaddig, mig a választók oly többséget küldenek a képviselőházba, mely inkább hallgat a minister urakra, mint arra a mit a nemzet óhajt, a nemzet követel.

Irányi Dániel.

Politika és közélet — itthon.

„Az volna a bámulatos, ha a bámulatos nem lenne bámulatos.“

Ezen Seneca-féle aranyigazságból kiindulva kérdem nem lenne-e bámulatos, ha azok, kiket a követválasztásra oly óriási küzdelemmel összetereltek a falu pennái, ma, midőn ezen pennákat megaranyozni kellett össze ne tereitettek volna mind.

A jegyzői fizetés felemelésének kérdése került a — ház asztalára.

Német- és oláh-magyar atyánkfia! megjelentek a házban — mind, leszavaztak mind.

Ma is mint két évvel ezelőtt elmondta mindegyik, ha másként nem — a szűr alatt, hogy szegények vagyunk, viz és tűz annyira elgyötört bennünket, hogy még egy fáklyás menet rendezése is csak jámbor óhajtás lehet, ... de különben is annyi az okos ember a városnál, hogy csupa gyönyörűség, s többre épen nincs szükség,

8 a harmadik jegyző ezer forintját meg kell takarítanunk, stb. stb.

Később iett aztán a tárgyalás folyamán őszinte vallomásaiban tanúságot szeretve tisztelt honatyánk arról, hogy mily szegény ez az ő népe.

*

* *

Midőn nagy lelkesedéssel megszavazták a megtakarított ezer írtnak a két jegyző közötti barátságos felosztását, a vezér-szónok önelégülten lejt ki a mellék terembe.

A nők ugyanis oly nagy buzgóságot fejtettek ki a férfiak „keresztes vitézek“-ké állításában, hogy számtalan esetben csak maguk maradtak a háznál, mindaddig, mig férfi hozzátartozójuk visszakerült, mi pedig vagy nem is következett be, minthogy az odaveszett, vagy csak hónapok, sőt évek múlva.

E teljesen abnormis állapot szolgálhatott okul aztán azon társadalmi intézkedésre, mely által az apródok a nőket kiszolgálni, maguk a lovagok pedig védeni köteleztettek; — és pedig annyival inkább ez abnormis állapot szolgálhatott okul az intézkedésre, mert azt sokan tarquiniusi szerep játszására is felhasználták.

És épen e társadalmi intézkedés volt az, mi a nőtiszteletet határozottan társadalmi jelenséggé és teljesen önálló cultus-szá varázsolta. Az azonban csakhamar bebizonyult, hogy a bajnak nem gyógyszere. Azt csak azon kettős ténynek meggátolása orvosolhatta volna, mely előidézte : a férfiak tömeges belépése a keresztes hadakba s eltávozása a szent-földre, harczolni a pogány törökök ellen.

Hogy hová vezetett a lovagok e nővédelmi kötelezettsége, azt igen élénken illus- trálja Madách is „Az ember tragédiája“ 7-ik színében. Ha egy nő megtámadtatott, de durva megtámadója elől elfuthatott, hát elfutott — és futott mindaddig, mig egy őt védeni kész, csinos, fiatal lovag karjai közzé ájulhatott, ki aztán megvédte. Az ájulásából mavához tért szűz pedig szólt: „Lovag 1 Meg- mentéd becsületemet. Tied vagyok 1“ És lön a szűz hálás.

Volt tehát nőtisztelet nagy és védelemkészséges.

(Folyt, köv.)

Itt az egyik érdemméltatott ur boldog mo- solylyal — szerény pironkodásba temetve meghatottságát, hálás kézcsókkal fogadta a pajtás voksot.

<3, t. i. a vezérszónok feleröszakolja monokliját, nagy non cbalans-sal kiveszi Yxia-lis-sel befecskendezett zsebkendőjét, gondosan szétbontja, meg-meg lebbentgeti, — (mi, egy két tüdővel mohón elkapunk az isteni illatból) 8 midőn már meggyőzött mindenkit arról, hogy fejfedőjét Porfi szállította, s hogy a bámulatos valóban bámulatos : fenhangon oda súg a hála könynyeit eregető érdemfinek.

— No ugy-e ezt jól megcsináltam?;

Eszembe jutott menten szent Hillárius.

A „földi mulatságot s mennyei boldogságot szerető kegyes olvasókhoz“ irt nagy müvében igy szól nevezett ő szentsége — valahol': „A hintó rudján ült a — légy, melyet hat lovak sebesen vívón, nagy port csináltanak, ő kiterjesztetett szárnyaira hivatkozott, hogy azt mind ő tselekedte . . .

Legyen neki hite szerint.

Sőt mi is elismeréssel bizonyítjuk, hogy mindezt kegyetlenül meg cselekedte s zsebkendőjére valóban nagy szükség volt.

*

* %

„Ne busulj Kálmán czimbora, te rád is rád kerül a sor — csak hagyd ott azokat a rebelliseket.“

Éhez nem kell kommentár.

* * *

Csak erős szenvedélyek szülhetnek nagy embereket.

Van néhány jó ur a képviselőtestületben, kiket Helvetiusnak ezen Örőkigazságu — sophis- mája valóban nagy emberekké szült.

Ezek hatnak, tanítanak, javítanak és győznek — gorombán.

S ha valaki rajtuk kivül elég merész érdekeltséget tanúsítani a város ügyei iránt — jaj annak.

Hej, le is dorongolnák ezek a jó urak a just; de az erős nem fél az idők mohától, kitör és eget kér.

Bizony gyarló egy bölcs volt, ki azt mondta :

szelíden győzni — nagy okosság.

*

♦ *

A polgármester — mint halljuk — díszes érmeket készíttetett, (közszemlére ki vannak téve a kaszinóban) — melyekre az egyes képviselők adói krétáztatnak,8a„nagybirtokosDak“ mielőtt az szónoklatában bölcsességéről tanúságot tenne, ily érmet akaszt a nyakába, hogy az „értelmiséget“ teljes joggal megleczkéztethesse.

Különben a kornak is éryényesittetnek némi jogosult kiváltságai.

Minden képviselő, kiuek az idő letarolta fejéről az ifjúságot, visszatorlás nélkül — hajba kaphat; s ezt a polgármester — mint eddig, ezután is vagy megengedni, vagy a maga fürtéit megereszteni köteles.

*

* *

Az árvák atyja gyámság alá került.

Felöltötte magára a karniol gombokat.

S ez, mint tudjuk, azt jelenti, hogy az árva papának : eszméi vannak.

Vártuk is a lelkesedés, az igazság szavait.

Beszólitott a szomszéd terembe s elmondta, mit akar mondani. ...

Felállott, megsimogatta tisztes arcza ékességet. ... és .. . leült.

A sógora ránézett.

Pajtáskodás.

Gyula város képviselőtestületének szerdai közgyűlésében nagy szótöbbséggel elhatározta tott, hogy az üresedésben levő jegyzői állás betöltése a folyó választási cyklusból még hátralevő három év tartamára elnapoltatik és ezzel szoros kapcsolatban, hogy a másik két jegyző fizetése évi 400 frttal felemeltetik.

A képviselőtestület többsége ezen határozattal bebizonyította, hogy érdekeit felismerni 8 érdekeiuek előmozdítására szolgáló tényezőket megválasztani nem képes; azon intéző körök azonban, melyek ezen határozathoz a nagy többséget összetoborzották, annak adták bizonyítékát, hogy ök a közjó iránt érzékkel nem bírnak, magánérdekeket pajtáskodásból a közönség javának elébe helyeznek, s befolyásukkal, melylyel a képviselőtestületnek bizonyos osztályára bírnak, lelkiismeretlcnül visszaélnek.

Már azon mód, melyei a harmadik jegyzői állomás megüresedésének, s a másik két jegyző fizetése felemelésének egymáshoz nem tartozó egymással oki és okozati összefüggésben nem álló kérdése, egymással kapcsolatban terjesztetett eldöntés végett a képviselet elé, arra mutat, hogy az intézők szemei előtt mindkét kérdés mikénti elintézésénél a meglevő jegyzők érdeke lebegett.

A jegyzők fizetésének javítása ellen senkinek, a ki a viszonyokat, jelesül a jegyzőség körébe utalt teendőknek újabb törvények folytán bekövetkezett szaporodását ismeri és egyrészt az ezen megszaporodott teendőkkel járó nagyobb felelősség, másrészt a megélhetésnek mindinkább súlyosodé módjai előtt szemet hunyni nem akar, méltányos kifogása nem lehet, s magunk is a legőszintébb örömmel csatlakoztunk a 102 városi képviselő által benyújtott azon indítványhoz, miszerint a jegyző urak fizetése 800 írtról 1200 frtra emeltessék, sőt már ezelőtt két évvel, midőn azon bizonyos 102 képviselő nagy része hallani sem akart a fizetésjavitásról, nem törődve az eszme népszerűtlenségével, bátran sorompóba léptünk annak megvalósítása érdekében. De midőn a jegyzők vállairól a megélhetés mindennapi gondjait levenni, s őket elfoglalt állásuk tisztességéhez mért, s a nagy felelősséggel járó, terjedelmes és sokoldalú munkakörrel arányos fizetéssel javadalmazni hajlandók voltunk, nem volt szabad szem elől téveszteni azon kérdést, hogy mily áron tesszük ezt f Ám emeltük volna javadalmazásukat bár a költségvetés keretén kívül, ezen meg- terheltetés nem lett volna oly káros a városra nézve, mint a hogy történt: a harmadik jegyzői állás megszüntetése árán!

És ezzel uraim, önök helyrehozhatlan hibát, megbocsájthatlan bűnt követtek el! Önök tudva feláldoztak egy nélkülözbetlen szükséges hivatalt a pajtáskodásnak, mert hiszen annak szükségessége ellen vezérszónokuk is érveket nem, csak sophysmákat tudott felhozni. Attól tartottak önök, hogy a képviselet többsége, a takarékoskodás által jellemzett földmivesek nem fogják beleegyezésüket adni a budget megterhel- tetéséhez, s akkor önök nem kötelezhetik le jó szolgálatukkal a jegyző urakat. Fordítottak tehát egyet a dolgon; félrevezették a népet saját jobb tudomásuk ellenére; elhitették vele, hogy a harmadik jegyzői állás nem szükséges és hogy annak megszüntetése, vagy betöltésének elodázása árán a közönség újabb terbeltetése s érdekeinek koczkáztatása n ó 1- k ü I lesz a jegyzők javadalmazása felemelhető. És ezért kellett a harmadik jegyzői állás megüresedésének, s a másik két jegyző fizetése felemelésének egymásból nem folyó, össze nem tartozó kérdését furfangos módon összekapcsolni és együtt bocsájtani a képviselet elhatározása alá. És ezért kellett a harmadik jegyzői állásnak fel- áldoztatnia I

Ezen maneuoret uraim önök sophysmáikkal fedezni hasztalanul igyekeztek. Sikertelenül akarták önök azt bebizonyítani, bogy felesleges a harmadik jegyző, mivel ezen jegyzői állás munkaköre — az adóügy ez idő szerint be van töltve; mert hiszen ugyanakkor beismerték, hogy roszul van betöltve, a miből önként következik, hogy jól betöltetnie a város érdekével azonos. Mi több, önöknek legbővebb beszédű szónoka a maga együgyüségében leplezetlenül bevallotta, hogy csak oly feltétel alatt irta alá a fizetésjavitásra szóló indítványt, s csak oly feltétel alatt ragaszkodik aboz, ha előbb a harmadik jegyzői állás betöltésének elhalasztása, a mi egyértelmű ezen állás megszüntetésével, határozatba megy 1 Milyen szóval jellemezzük önök taktikáját! ?

Nemde, önök a 102 indítványozó nagy részét, a iöldmiveseket azon Ígérettel bírták rá az indítvány aláírására, hogy majd három év múlva a ma még csak függőben hagyott jegyzői állást végképpen eltöröltetik, vagy a rendezett tanácsot döntik meg? És elfelejtették, hogy az Ígéretnek meg is kell felelni, és az nem egyedül önökön áll. Milyen orczával fognak önök a félrevezetett nép elé állani, ha a felettes hatóság helybenhagyja ugyan a jegyzői fizetések felemelését, de a város érdekében megsemmisíti a harmadik jegyzőt állásra vonatkozó képviseleti határozatot! vagy önök még a tisztességet is hajlandók áldozatul dobni a pajtáskodásnak ? Hogyan fogják önök talán már egy óv múlva, midőn kénytelenek lesznek bevallani a harmadik jegyző szükséges voltát, erről meggyőzni azt a népet, melyet most az ellenkező állításával félrevezettek ? Ezt uraim, önök mind számításon kivül hagyták.

Adja isten, hogy aggályaink túlzottaknak bizonyuljanak. Addig azonban meggyőződésünk, hogy önök a közjó iránt érzékkel nem birnak, a magánérdekeket pajtáskodásból a közönség javának elébe helyezik s a népre való befolyásukkal lelkiismeretlenül visszaélnek!

____________________ _____________J.

Kö

zösség- és szövetség-.

Ki a vegyészetet csak távolról is ismeri, tudja, hogy ez egymástól egészen különböző elemeket egyesit, és pedig úgy, íogy az egyesítés folytán létrejött pro- uktum uj és alkotó elemeinek mindegyikétől egészen elütő anyagot képez.

A különböző elemek vegyi egyesii- ésébol származott ezen uj anyagban senki sem fog az alkotó elemekre ismerhetni; mert ez uj anyagban az alkotó elemek saját tulajdonságaikat és egész egyedisé- göket elveszítik.

— hogy mindenki által ismert tárgyakról vegyem a példát, — a kén és higany vegyi egyesüléséből származik a czinóber. — Ki fogja a czinóberben a ként és higanyt felismerni?! ki fogja a czinóberben meghatározhatni, hogy melyik a kén, melyik a higany?! — Nemde a czinóbert látva azt fogjuk mondani, hogy abban a kén és higany tökéletesen, a felismerhetlenségig elenyészett, és hogy ezektől egészen különböző uj anyag, az ismeretes veres festék van előttünk ?

Az 1867-iki kiegyezés a közös ügyek megteremtése által ily vegyi egyesülésbe hozta Magyar- országot Ausztriával, hogy elő- álljon a czinóber: az Osztrák-magyar birodalom.

És én azt mondom, hogy ezen vegyészeti produktumban, ezen czinóberben maga a magyarok istene sem fog Magyarországra ráismerni!

Megvan ugyan a czinóberben is a kén és higany, sőt vegyelemzés utján belőle ez alkatrészek ismét előállithatók ; de a czinóber azért sem kén, sem higany, hanem ezektől úgy külső mint belső tulajdonságaira, valamint gyakorlati alkalmazására nézve egészen különböző anyag.

így a közös-ügyes kiegyezés vegyi processusa által megteremtett Osztrákmagyar birodalomban is benfoglaltatik ugyan Magyarország, de tagadom, hogy ezen c o n g 1 o m er at u m az önálló és független Magyarországnak csak homályos sejtel métis képes volna felébreszteni az emberben.

Sőt ki nem látja, hogy Magyarország a közös-ügyek által létrehozott ezen vegyi egyesülés folytán nemcsak önállóságát és függet- euségét, hanem még egyediségét is valósággal elvesztette?! — Mi ugyan beszélünk még Magyarországról, de a külföld Magyarországnak, mint ilyennek létezéséről nem jir tudomással; mert Magyarország a tülföld előtt csak mint a vegyi processus folytán előállott Osztrák-magyar biroda- om egyik alkotó eleme, mint alkatrész, de nem mint önálló létezéssel bíró és Ausztria nélkül is képzelhető fogalom jelentkezik.

Idáig jutottunk; — ezt eredményezték a közös-ügyek.

Hogy ez nem egyedül a „bus-ma- gyar“-nak képzelődése, hanem szomorú valóság, — erről mindenki meggyőződhetik már csak azon elvitázhatlan körülményből is, hogy specialiter Magyar- országról, specialis magyarországi érdekekről az összes külügyi d i p 1 o m aczi á b an még csak emlités sem tétetik; mert külön M a gy a r or s z ág és speciális magyar- országi érdekek a közös-ügyes rendszer mellett a valóságban nem léteznek.

Lényegesen különbözik a közösség fogalmától a szövetség í’og alma.

Mi a szövetség? — A szövetség önálló és egymástól független egyének és — országokról szólva — országoknak egy közös czélra olya- tén - - akár ideiglenes, akár pedig állandó szövetkezése, társulása, mely mel- ettaszövetkezöfelekmindegyike [mint az egy pohárban levő viz és olaj) megtartja saját egyéni tulajdonságait, önállását és függetlenségét, megtartja szabad rendelkezési, teljes és korlátlan tulajdoni jogát még azon eszközökre nézve i 8, melyeket a közös czél elérésére a szövetség keretében forditani i ö t e 1 e s.

Sárréti.

(Vége köv.)

Gyulaváros képviseleti közgyűlése 1882. márczius 29-én.

l-ör. Elnöklő polgármester a nagyszámmal egybegyült képviselők előtt felolvasván jelentését, az, általánosságban tudomásul vétetett, egyes pontjaira nézve azonban a következő határozatok hozattak :

a) a körgát kiépítése, többekben — a város biztonsága tekintetében — aggályra adván okot, s amennyiben az, netán a bemutatott tervtől eltórőleg építtetett: Ormós János elnöklete alatt jelentéstétel bevárása mellett, egy bizottság küldetett ki, eme körgátak felülvizsgálására.

b) A város által felvett 32,000 frt kölcsön kötvényeinek aláírásával városi polgármester bízatott meg.

c) A jelentés azon része, melyszerint a németvároson f. bó 25-én 48 ház égett le, s ez által 65 család hajléktalan lett, az őszinte részvétnek kifejezését kelté fel a képviseletben, s a midőn azon eddigi nemeslelkü emberbarátoknak,