Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-02-19 / 8. szám
§-ik szám Gyula, 1882. február 19-én I. évfolyam. V 1 Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre ........... 5 f rt — kr. Félévre ............... 2 „ 50 .. Évnegyedre .. .. i » 25 „ Egyes szám ára 10 kr. ^________________________JA r I POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Jantsovits Until. Főmunkatársi Oláh Cíyörgy. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán á kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Ja Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Servita tér 3. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jct/ulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang I/ipót Dorottya utcza 8. sz. a., Bécsben: Gppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Vidékről a vidéknek. i. Nagy-Várad, február 10, Tisztelt Szerkesztő ur ! Kezeimbe került a „Békésniegyei Közlöny“ vasárnapi száma s feltűnt előttem a „Függetlenség a „Békés“ itélőszéke előtt“ vezérczikk nemcsak oktatói modora, hanem azon mind gyakrabban hangozta- tatott s ebben is előtérbe tolt vád miatt, mintha a közjogi ellenzék nem törvényes és békés úton akarná hazánk önállóságát kikuzdeni. A kormánypárti sajtónak egyidő óta mintegy kötelességévé tétetett, hogy bennünket forradalmi törekvésekkel vádoljon. Ismerjük e vád czélzatosságát, mely abban öszpontosul, hogy az uralkodó előtt a közjogi ellenzéket úgy tüntethesse fel, mint forradalmárokat; nem egyéb ez éretlen vádaskodásnál, mintha a jobbnak látszani akaró gyermek szüleinél többi testvéreire árulkodnék csak azért, hogy annál jobbnak látszassék, mert hiszen ha a kormánypárt is hazánk önállóságát akarja, ha erre törekszik — mint a hogy czik- kező mondja, — miért vádolja akkor a másikat. ugyanazon törekvésekért ? De leginkább feltűnt a vezérczikkben azon kijelentés, hogy minden függetlenségi háború eredménytelen volt és hogy daczára a sok törvénynek, hazánk igazán és tényleg függetlenebb nem volt mint most. Meg vagyok győződve, hogy vezér- czikkező ezen merész állításait csakis kétszáz év történetéből következteti, azaz 1682. óta lefolyt eseményekből és Frak- nói Vilmosnak a magyar országgyűlésekről irt nagy inunkájáuak h é t kötetét ezen kétszáz év óta lefolyt eseményekre vonatkoztatja. Legyen szabad nekem ezen állításokra némelyeket elmondanom. Az 1687-iki országgyűlés 1. czikké nek eskü formájában történt azon változás, hogy 11. András aranybullájának 31- dik czikke, a 4-ik czikk alapján kihagya- tolt, miáltal a király törvénytelen rendeletéi ellen lehető törvényes fegyver az el- lentállási jog megszünteti et ett, mig a 2-ik Megpihent hát végre... Megpihent hát végre... nyugszik szegény feje. Elhamvadott a szív, mely annyit éreze, Az örök szeretet lankadatlan gondja Lehajtotta fejét édes nyugalomra. Dermedtek a kezek, mik bölcsőm ringaták; Nem zengi már ajka édes dajka dalát, De a kedves hangok szívembe1 maradtak S dalaim virági azokból fakadnak. Erdős, völgyes falu pázsitos aljába Ott fék étéi ik a hü anya fej fája. A domb nem sötét már, mint évnek előtte... A tavasz zöld füve, virága benőtte. Egyszerű a sírja, mint a milyen ö volt; Nem készült számára büszke, magas kőbolt, Nincs márványra arany betűkkel felírva: Ki alussza álmát e családi sírba. Szegény vagyok én is, — isten látja lelkem — Emléket számodra azért nem emeltem. De minek is sírbolt, pyramid tenéked------Cs öndesebb már ott sem lenne pihenésed. czikk pedig megszüntette a nemzet királyválasztási jogát és megalapította az első szülött öröklési jogát. Ha tehát függetlenség kellett nagyobb mint a mostani, az 1687-et megelező idő valóban függetlenebb volt törvényileg. A nemzet ezután épen azért lön a Rákóczy Ferencz forradalmi harczába sodortatva, mert nem akarta tűrni, hogy királyi esküvel biztosított, királyi szentesítéssel ellátott törvényei ellenére az ország pénzével és vérével idegen országból jött zsoldos seregek rendelkezzenek a véres harczok által úgyis kimerült országban. És mikor Károlyi Sándor letette a fegyvert, mikor Rákóczynak nem volt többé hadserege, Pálffy nádor és Károlyi Sándor kikötötték I. József királynál, hogy az ország törvényei megtartassanak s az ország önállósága biztositassék. Nagyon jól tudta azt az akkor még a nemességből álló magyar nemzet, hogy az ily kikötések bizonyára megkötötték magát az uralkodót is, s a nemzetközi jogokat mindig biztositották az ország számáVa. III. Károly király idejében nem látjuk többé azon vérlázitó kegyetlenségeket, miket I. Leopold király korában a felső vidéken a zsoldos seregek parancsnokai elkövettek, az ország alsó vidékein a kegyetlenkedés azért nem volt megtehető, mert ezen rész elpusztult, elnéptelenedett lévén a folytonos harczok miatt, itt nem volt sem aki ellentálljon, sem aki a jogokat védelmezve vérpadra hurczol- tassék. Magyarország jogait III. Károly király alatt törvénybe igtatással védelmezte, de fentartotta az utókor számára híven, mint e nagy és drága kincsnek letéteményese, az önállóság oly kincsnek ismertetett el, a mit elvesztegetni halálos véteknek tartották volna az ősök. És a mint megszűnt a törökkel való küzdelem, a nemzet minden erejét saját consolklatiójára fordította. Mária Therézia királyunk kora, bármiként ítéltessék is meg a történetírók által, a menuyire elnémetesitette aristoc- ratiánkat, annyira erősítette a közép bir- tokosság fejlődését és azon harczok, miket nagy Frigyessel, a bajorral és francziákEgyszerü szivében egyszerű fiadnak, Ott keress, ott találsz emléket magadnak; Nincs metszve betű úgy márvány sima lapján, Mint itt e három szó: édes kedves anyám. Balog István. Marietta. (Rajz.) (V é g e.) De hát ha csalódik! gondolá magában sokszor Marietta, midőn az irtóztató sejtelem őrült fájdalmakkal majdnem szétrepeszté szivét, — a szegény női szív nem akarta hinni azt, hogy örökre boldogtalanná, örökre megcsalva lett t — — újra meg újra közeledni akart ama csalfa szívhez régi szerelmével, édes szavakkal — de a mint közeledők, érzé hogy csalódott; az a szív nem a régi többé — azt mondja neki ugyan az az érzés, a mely egykor mondá : „ez ifjú szeret téged — akkor hozzá vonzotta, most pedig visszaretten, érzi, hogy szerelme nem viszonoztatik többé; a hová úgy vágyik, az a szív, idegen lett hozzá 1 — — — Napok, sőt hetek is teltek, mig egymással találkoztak, s ilyenkor Mariette mindinkább észrevette kedvesénél a változást; — sirt, zokogott és forró könnyeket hullatott; — átérezé, hogy nincs boldogság fájdalom Hl vívott, nem érintették az ország határait. A középbirtokosság annyira fejlődött már, a magyar nemzet annyira megszi- árdult, hogy József császár alatt eltűrte ugyan a meg nem koronázott király uralmát, de passiv ellenállásával kényszeritette minden törvénytelen rendelet visszavonására. És mindezen idő alatt az osztrák nem rendelkezett a magyar nemzetnek sem pénzével, sem vérével, sem kereskedelmével. Az abszolutizmusra törekvő József után üzélszerünek találta a nemzet II. Leopold által szentesittetni az 179%. 10. törvényczikket, melyben Magyarország önállósága és függetleusége újból elismertetik. A nemzet vagyonával nem rendelkezett a király, mert a nemesség adót nem fizetett, csak hogy ha önkényt vállalt magára segélyt, a király részére fentar- tattak a korona javak jövedelmei, a har- minczadok s a mármarosi sóbányák bevételei, az arany, ezüst és rézpénz ve- retése. A nemzet vérével nem rendelkezett a király, mert a nemzet hadseregét a nemesség képezte, ennek kellett felülnie a veszélyek idején, a király haderejét képezték a várjobbágyok, a főpapok és némely főurak bandériumai, ezeken kívül a fogadott, vagy másképen zsoldos csapatok, melyek III. Károly király idejében az állandó hadsereg magvai voltak. Az ország ügyeit az országgyűlésen intézték el, az országos ügyek elintézésének alapjait a megyegyülések vitáiban vetették meg, innen utasításokkal mentek a követek az országos tanácskozásokra. A külügy annyiban érdekelte a magyar nemzetet, hogy a törökkel lévén örökké elfoglalva, a portánál állandó követet tartott, s ha érintkezni akart a nemzet Francziaországgal, hát küldött oda követet meghatározott küldetésben. A követségek jelenlegi szervezete nem régi keletű, a konsulátusok, illetve ügyvivők felállítása a tulajdouképeni alap, melyre a mostani követségi rendszer épült. Hogy Magyarország a függetlenség kellékeivel hirt, azt nem tagadhatja senki, hogy ha a viszonyok tanulmányozását megkísérli. Nem elegendő a történelmet olvasni, szükséges azt tanulni is és oknyomozólag tenni vizsgálat tárgyává. I. Ferencz korában a francziaországi eszmék kezdettek hódításokat tenni és Metternich politikáját a magyar aristoc- ratia magatartása erősítette, gyámolította Magyarországban; a magyar aristocratia megrémült a párizsi, illetve francziaországi öldöklésektől, melyeknek hirét a menetűitek hozták hazánkba; ezen rémület vitte Martinovicsot és társait a vérpadra, tikről oly méltánytalanul emlékezik meg Fraknói az ő történetében. A magyar aristocratia képes volt vezetni a megyéket, az országot, annyira, hogy a felébredéshez Apponyi György grf administratori rendszerére volt szükség. Az a harcz, mely az administratori rendszer ellen vivatott, felidézte a nemesi előjogok vitatását is és alapja lett a nép, a democratia győzelmének. A magyar nemzet jogát, a magyar nemesség lévén ekkor a nemzet, meg nem bánthatta senki sem és az a magyar nemesség, a nemzet, függetlenebb volt tényleg is, jogilag is mint Magyarország most. Egyet tanuljon meg czikkező, hogy ne hivatkozzék árra a múltra, melyet nem ismer, és a melynek története a magyar nemesség története, melyben a demokratia sem tényleg, sem jogilag nem szerepel. Az 1848-iki törvények változtattak, nagyot változtattak ezeken a viszonyokon, a nemesség mellé nemzetül sorakoztatták a népet, azt a népet, melyhez czikkező is, én is — mindketten tartozunk. (Vége köv.) Dús László. A „Békésmegyei Közlöny" február 14-ki számában hosszasan polemizál lapunk 6-ik számának azon közleményével, melyben egyrészt az utolsó képviselőválasztásoknak Békésmegyére vonatkozó Statistiken számadatait tüntettük fel, másrészt a tisztelt laptárs azon közleményével foglalkoztunk, melyben Gyulaváros képviselőjét „Békés-Gyula az országgyűlésen" czimü vezérczikkünk ellenében védelme alá venni látszott. Azon hang ellen, melyen a „B. K." velünk beszél, alapos kifogásaink vannak, de — nem neheztelünk érte és nem contrázunk hozzá. SzeOtt ül most is ablakánál, s hallgatja a távolból zokogó furulyát, mely oly édesen, oly bánatosan zokog egy dalt, melyen szive lázasan feldobog, s mely mintegy titokszerü sejtelem hangzik át a légen : „Hallod ?-------ha llod?-------hogy sir — — bogy zokogja az t a dalt; „Késő ősszel száll a fecske keletre, .Tudom jutok én majd a te eszedbe, „Sírva, ríva fogsz még engem keresni, „De a sírban késő lesz már szeretni I* Marietta hallja, érti és megérti a nnnd- hatatlan néma bánatot, följajdul benne a múltak emléke, szerelme kínja, boldogsága.------Ő is sír, zokog, siratja szerelmét, mint any- nyi sokan, reménytelenül. Szeretne tudni lemondani kedveséről, de — nem lehet! — — Ő csak szeret!! — A szerelem örök. — A szerelem hallhatatlan, mint a fájdalom!------A kis furulya még egyre sír, egyre zokog, hol csendesen, hol erősebben, hol halkabban, mig végre elhal, elcsendesül, s a néma éjbe csak Marietta zokogása hallatszik. ki folyvást a múltak emlékeit siratja!-------óh ! boldog gyászos emlékek 1 Bachwald Emilia. nélkül, hogy a rózsa, melynek oly kábitd illata van, töviseket is hord magán. — — — Egyszerre csak Loránd eltűnt az ismerős körökből. Sok mindenfélét «beszéltek róla. de Marietta nem igen akart, nem tudott hitelt adni a sok mende-mondának mindaddig mig személyesen meg nem győződött azok valóságáról egy szép reggel, ablakán át nézve a természet szép ébredését, s gyönyörködve a zöld fák, bokrok virágaiban — merengéséből léptek zavarták föl. — A postás jött, levelet hozott egy barátnőjétől, ki vele Loránc eljegyzését „Hanvay Ilon" kisasszonynyal tu datá.-------A levél kiesett kezéből, annyin ha tott reá e lesújtó hír! — Tönkre volt téve — kioltva a remény utolsó szikrája is. — — A csalódás kegyetlenül széttépte ama varázs fátyolt, melyet ábrándjaiból szőtt, s mély fájdalmas sebet ütött szivén, mely nem gyógyulhat be soha, melyre nincsen ír, nincsen balzsam. E naptól fogva kezdődött szegény Marietta igazi kínszenvedése. Egy élő-halott lett Keblében a fájdalmak ezre csatázik. — Gondolata messze, messze elragadja, messze — régi kedvese ölelő karjaiba, kit neki szeretn: nem szabad — — nem lehet-------kinek szivét má r más bírja.--------— —
