Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-24 / 52. szám

5S-ik szám Gyula, 1882. deczember 24-én I. évfolyam. r Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre ...........| irt — kr. Fé lévre ...............1 | 50 | Év negyedre .... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. A POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, SUPOIST-CXjTJ'B UIV^.TuÄ.IjOS 22ZÖZ3LiÖ3Sr2"E. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő; «Fantsovits Emil. Főmunkatárs: Oláh (íyörgy. Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang JL/vpót Dorottya utcza 8. sz. a. / Bécsben • Oppelik A., Schulek Henriik, Moose Rudolf és Dukes Jí. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Kossuth Lajos nagy hazánkfia ő kegyelmességének! Turinban. Történeti múltúnk magasztos esemé­nyei között mindnyájunk lelkében első helyet foglalja el azon legendaszerü kornak emléke, — a mely kornak megteremtője s csodásán kimagasló alakja mélyen tisz­telt honfitársunk, — éltető szelleme a lán­goló hazaszeretet, s eredménye a népek szabadsága hajnalának telderiilte volt. E nagy időket alkotó nagy szellemek áldásos s magasztos működései ámbátor mindenha hálával és a hódolat megszaki- tatlaa érzelmével töltik el kebleinket, s ragyogó példáik éleszteni fogják szivünk­ben a honszeretet tüzét, — mindazonáltal hangosabb nyilvánítással tör ki e hála és hódolat kebleinkből és a honszeretet szent tüze magasabb lángokat lövelt sziveinkben ha e korszakotalkotó nagyok legnagyobb- jának Magyarország volt kormányzójának örömünnepét ülhetjük. Kegyelmességednek a közelmúltban betöltött 80-ik születésnapján örömünnepet ült e haza, s áldást rebegett e hazának minden igaz fia. Megújuló s erősbülő hálával és kegye­lettel szivünkben nagy tettei iránt ünne­peljük mi is kegyelmességednek születése napja 80-ik évfordulóját, s lelkünk legő­szintébb fohászát küldjük az Egek urához, hogy végnélküli irgalma kegyelmességedet hazánk s nemzetünk díszére és büszkesé­gére hosszú s boldog élettel áldja meg. Békésvármegye köztörvényhatósági bi­zottságának B.-Gyuláu, 1882. évi deczember hava 18. és folytatva tartott rendkívüli köz­gyűléséből. Békésvármegye közönsége nevében: Jancsovics Pál alispán. Hendkivüli megyei közgyűlés. (decz. 18—19-én.) Békésvármegye törvényhatósági bizottsága ff. évi decz. 18-án és folytatva 19-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyre a tagok — a Sárrét kivételével — a megye minden részéből a rósz utak daczára elég szép számmal gyűltek össze. Miután elnöklő főispán a gyűlést megnyi­totta, a tárgysorozat legelső pontját Kossuth Lajos nagy hazánkfiának születésnapja 80-dik évfordulója alkalmából való üdvözlése iránt elő­terjesztendő indítvány képezte. — Az indítványt Beliczey Rezső tette, lelkes szavakkal ecsetelve a legnagyobb élő magyarnak a magyar haza és a polgári szabadság tekintetében szerzett hal­hatatlan érdemeit. Beszéde mély hatást tett s a jelenvoltak egyhangúlag a legnagyobb lelkese­déssel határozták el Kossuth Lajos nagy hazánk­fiának 80-ik születésnapja alkalmából feliratilag leendő üdvözlését. A m. kir. belügyminiszter rendelete a megye 1883. évi közig, és árvagyámhatósági szükségletei­nek fedezéséről szerkesztett költségelőirányzat tárgyában mivel az a minisztériumtól még nem érkezett le, érdemleges tárgyalás alá nem is volt vehető, azonban az alispán utasütatott, hogy a rendszeresen felmerülni szokott szükségletek fe­dezéséről szokás szerint gondoskodjék. Ezzel kapcsolatosan tárgyaltakat a csendőrség szer­vezése folytán megszüntetett csendlegénység fegy­verzetének s ruháinak mily czélra leendő fordí­tása ; mi tekintetben határoztatott, hogy mig a csendlegények lőfegyverei beszolgáltatandók, ad­dig ruháik a közszolgálatban buzgalmat tanúsí­tott 8 magokat érdemesített csendlegényeknek ju­talmul hagyandók. A belügyminiszter rendelete a megyei házi pénztár 1881. évi zárszámadásának felülvizsgá lása tárgyában tudomásul vétetik ; hasonlóképpen tudomásul vétettek ugyancsak a belügyminisz­ternek a megyei közkórház 1883. évi költség- előirányzata, továbbá a bánfalvai személyes jogú gyógyszertár engedélyezése tárgyában kibocsátott rendeletéi, utasittatván a törvényhatóság a to­vábbi lépések mégtételére. Felolvastattak ezután a csendőröknek a szol- gabirói hivataloknál való alkalmazhatása iránti kérelem teljesítését, továbbá a telekkönyvi épü­letnek a megye számára leendő visszaengedését megtagadó belügyminiszteri rendeletek. Ez utóbbi épületet a megye a szép fejlődésnek indúlt i folyton gyarapodó békésmegyei muzeum számára kérte vissza. Az egyes iparágak mikénti gyakorlásáról alkotott megyei szabályrendelet módositása tár­gyában kibocsátott belügyminiszteri rendelet foly­tán az állandó választmánynyal egyetértöleg azon meggyőződésének ad kifejezést a közgyűlés, hogy gyúlékony kémények alkalmazása uj épít­kezéseknél szigorúan tiltandó, a már meglévők pedig 3 év lefolyása alatt lerontandók s szilárd a közbiztonság szempontjából is alkalmas anyag­ból építendő kéményekkel helyettesitendők. — Ugyancsak e szempontból a megye jelentékenyebb helyiségeiben többé nádtetők nem alkalmazhatók, a k sebb helységekben pedig legalább azok meg­újítása tiltatik. Ifj. gr. Ráday Gedeon honvédelmi és gróf Széchenyi Pál földmivelés-, ipar- és kereskede­lemügyi minisztereknek tárczájuk vezetésének át­vételét tudató körlevelük éljenzéssel tudomásul vétetik s egyszersmind tiszteletteljes üdvözlésök határoztatik azon kijelentéssel, hogy őket a ressort­jukba tartozó ügyökben lehetőleg támogatni ked­ves kötelességének ismeri a megye közönsége. A közmunka 2 fogatú igás napszámok vált­ságdíjának felemelése tárgyában kibocsátott köz- I munka- ób közlekedés miniszteri rendelet folytán az állandó választmány határozatát, mely szerint miután a közmunka igás napszám összeírása az 1883-ik évre már be van fejezve s igy az ne­hezen lenne megváltoztatható, a miniszter fo­gadja el, az 1884-ik évre pedig 2 frtra emeltes­sék, a közgyűlés csak első részében tette ma­gáévá, második részét pedig dr. Hajnal István, Kalmár Mihály, Schröder Kornél és Beliczey Rezső felszólalásai után elvetette, a mennyiben a közgyűlés e tárgyban egy, reá a jövőben köte­lező határozatot hozni nem akar. Egy másik rendelete a miniszternek a törvényhatósági út­hálózat, melynek összes hossza 362 kilometer, megállapítására vonatkozik. Ezzel kapcsolatosan Póhl szarvasi jegyző a Csaba-szarvasi, útvonal­nak a megyei úthálózatból való kihagyása ellen szólal fel. Mivel azonban ez közgyűlési határo­zat, Beliczey Rezső e tárgynak a jövő rendes közgyüiésen leendő előterjesztését ajánlja, mert nem eszélyes rendes közgyűlési határozatot rend- kivülin megváltoztatni. Egyszersmind az utkapa- rók teendője csakis a megyei utakra szorittassék. Gömör- és Kis-Hont megyének a pánszláv sajtó törvényellenes izgatásai megakadályozása iránt a belügyminiszterhez intézett felirata, bár Békésmegyében nemzetiségi izgatások egyáltalá­ban nem fordulnak elő, pártoltatik, tekintettel a felvidéken előforduló izgatásokra s hasonló szél- lemü feliratnak a belügyminiszterhez való felter­jesztése határoztatik el, az államügyészség fel­adata lévén a pánszláv sajtó kikapásai ellen a törvényes intézkedések megtétele. Hasonlóképen pártoltatott Győrmegye átirata a prágai „Slavia“ kölcsönös biztositó banknak az ország területé­ről való kitiltása tárgyában, mivel a biztosítási dijakat beszedi, de a biztosítottak követeléseinek kielégítését elodázza. Ez átirat pártolásra már Karácsonyest. Zúg a zord zivatar, mintha az enyészet végleszámolásra készülne a földdel. A szélvész hófelleget korbácsol fel a megdermedt főidről az égre, eltakarva a hold s csillagok halvány fényét, hogy még ride­gebbé tegye az est-homályát. A fák zuzos ágai rémesen verődnek ösz- sze s belevegyül recsegésök a pusztító vihar üvöltésébe. Kis falu végén, hol minden ház a nyo­mor tanyája, elhagyott lak áll. A pusztulás árnyai már rég bedőlt ké­ményére szálltak. Megtépte fedelét a vihar, vedlett falából a kő köre hullt, küszöbét el­fedte, benőtte a laboda, ajtajá rég elhamvadt a tűzhelyen. Minek is ajtó oda, hol anélkül is szabadon járhat be a rémes vendég — der- meszteni az éhkínzott lakókat. Kint zúg a szélvész, bent síri csend. Meg-meging, s a beteg gyermeke felett őrködő anyai szeretet védi csak az összeom­lástól a pusztuló kis lakot. Összedől . . , elpusztul, . . mért ne dőlne, ha nincs, ki összekötözgesse a züllött fe­delet ? 1... Vihar üvölt, harcz dúl a hazában is, lán­goló üszköt vet ádáz ellenség a házak fede­lére, s a roskadó falakra vérrel írja fel: „itt voltam.“ Pusztulás előtte, pusztulás utánna, A hü gondozó kéz ott van a harcz zajá­ban s vérrel festi képét a honszerelemnek. De nem is kell már az ő tűzhelyének az ellenség üszke, elpusztítja azt maga az ég is j. . A roskadozó háznak rideg szobájában az est homályával pislogó mécs halvány világa küzd az uralomért, s rezgő sugarait átszőve a homályon, rongyokkal takargatott szőke fürtü angyal arczra veti. Halvány a szenvedéstől. A dermesztő hidegtől reszkető ajkain a kín nyögése száll a szoba csendjébe. „Fázom, anyám fázom . . . takarj be,.. Elhaló szavaira az anya zokogása felel, s összébb huzza gyermekén a rongyokat s megigazítja a vaczkot, a szalmaköteget, mely­ről a nyomort űzte el, hogy nyughelye legyen beteg gyermekének. Kínosan hullámzik keble, s görcsösen szorítja össze ajkait a kis szenvedő, mintha el akarná zárni útját a távozni készülő léleknek. Nem meri felnyitni .... fél, hogy ki­sóhajtja az életet, csak szemeivel mondja : „Fázom anyám, fázom, takarj be. . . Fájdalomdúlt arczczal térdel mellette az elhagyott nő, s a kétségbeesés égető kínja lelkében az aggódó anyának. Feléje hajol a szenvedő gyermeknek s lehelletével melengeti szendergésre. „Aludjál szívem, gyermekem, Karácsony este van, majd hoz a Jézuska takarót dermedt tagjaidra, majd hoz. . .kenyeret. . .s elfúl hangja zokogásba. A lányka bársony szempillái lassan, bád- gyadtan ereszkednek le — mintha ez is kínos volna — a láztól megtört fényű szemekre. Egy-két perczét élvezi a nyugalomnak, tán a kimerülésnek, s hogy e perczeket is megzavarja a gyötrő kín, onnan látszik csak, mert fel-felnyitja szép szemeit, s ilyenkor el­fogja a reszketés, s halk sóhaj száll fel keb • léből, mintha még nehány kínperczét esdené az életnek. Egy-egy lázroham szenvedéseit túlélve, fel-fel tekint az égre, s elhaló hangon szól : „Fázom anyám, fázom . . . oly soká jöu a Jézuska.“ A jó anya aggódó szíve megtörik a fáj­dalom súlya alatt, s kétségbeesésében fel­sóhajt : „Könyörülő Isten, könyörülj meg rajta.* A másik pillanatban anyai szeretete meg­retten a bűnös gondolattól, szorongó keblére öleli szívvérét, s ezer csókkal igyekszik lesi- mitani a halvány arczról a kínvéste redőket. Óh az anya csókja a legjobb orvosság. Megborzad melegétől a hideg. Az édes, a meleg csók álomba ringatja a gyermeket. Kedves mosoly ül a halvány ajkakra, s az anya lelke repes örömében, el­felejti, hogy csókjaiban átadta szíve meleg­ségét, nem érzi, hogy dermesztő hidegség járja át egész valóját, csak azt tudja, azt érzi, hogy gyermeke nem szenved.­„Hallgass el fergeteg zúgó moraja, szűn­jön rémes üvöltésed . ! . gyermekem alszik, ne költsd fel boldog álmából . . . irtózz a kétség- beesett anya szörnyű átkitól. S mintha a természet is félne háborgatni a gyermek álmait : elhallgattatá zivatarának moraját. Visszahullt a földre a felkorbácsolt hó- felleg. a hold kibontakozva a fellegek leple alól sugarait szétönti a tájon s megara­nyozza a fák ágaira ült zúz-csillagokat s behat a pusztuló ház csendes zugolyába s ott feledi magát a beteg gyermek halvány arczán. Angyalarcz, a túl világi fénynyel köritve. Bús köny reszket arczán az anyának. Kínos sejtelem tölti be szívét, majd a remény örömétől dobog az fel, hiszen ma született a Megváltó ... Megkondult az est-harang; imára hivó lágy, zengzetes szózata elhat kis lakáig. Karácsony este van. Imára gyűlt istenházába a nép, s az áhi­tat hangjai elszállnak hozzá. . . az ajk, a szív hü összhangzatban rebegi: A megváltó ma született... 1 Betölt az évek teljessége.. . Dicsőség Istennek a mennyben I Az emberekhez égi béke. Áhítattal küld fohászt ő is az éghez; de imája néma hangtalan. Beszélni fél . . feléb­redne- nyugvó gyermeke. Tovább zúg a harang s zeng a.szív imája „Dicsőség magasságban az Istennek.* S álmából felriad a gyermek. Boldog mosoly van ajakán, szemében szelíd fény. „Anyám, anyám, az égben voltam an­gyalok között. I „Szárnyakat adott a jó Isten s felszáll­tam hozzá, oda, hol boldogság, fény honol, s melegséggel telve a szív.. .óh itt leni oly hi­degek a szívek!! „Mennyben voltam anyám, hol a jóllét lakik, szivárvány szinü virágok hímezik a mezőt, nem kopár, kietlen, mint itt lennt, a fák sudárán napsugárban úszó levelek s nem fagyasztó zúzmara. „S oh mint szerettek engem ott.“ „Fényes palotában voltam, s kis angya­lok vettek szeretettel körül.“ Ünnepet ülnek ott is, karácsony ünne­pét. Aranyos almával telve a fa ága, s meg- oszták velem kincsöket a jó kis angyalok.“ „Nézd anyám, hoztam neked is, itt van didergő kezemben.“ „Oh jer . . . vedd el . , . és én újra visz- szatérek , . . kis angyolok . . . uj rokonim közzé, kik ünnepet ülnek . . . O. Gy. fpy Melléklet: a Franklin-társulat „Előfizetési felhívása“ s árjegyzéke.

Next

/
Thumbnails
Contents