Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-11-26 / 48. szám
Politika és közélet. Országgyűlés. „A képviselőház megszavazta a tisztviselők minősítéséről szélé törvényjavaslatot, melynek tár gyalása lanyhábban folyt le, mint azt az ország várta. A nemzeti közvélemény talán élénkebb tiltakozást várt e kérdésben attól a párttól, moly a történelmi hagyományok és alkotások talaján áll. A vármegye temetése csendesebben ment, mint hittük volna. Mert, jól mondja a függetlenségi párt vezérlapja, hogy a minősítési törvény temető föld, melybe a választások szabadsága s a magyar önkormányzat történeti alakja hosszú és nem dicstelen múlt minden euiléketvel el van temetve. A mi ezentúl következik, az nem temetés lesz már, csak a sírnak behantolása.* (A *e.) $ * * Most 17 magyar zászlóaljnak osztrák gyalogezredekbe való beosztásáról szóló törvényjavaslat van szőnyegen. E javaslat tárgyalását megelőzőleg fölszólalt Helfi Ignácz s indítványozta a javaslatnak napirendről való levételét, mindaddig, mig a magyar parlamenttel a hadsereg újjászervezését meg nem ismertetik. Nagyon jellemző parlamentáris alkotmányunk értékére nézve, hogy a parlament tagjai oly fontos 'dologról, mint a hadsereg újjászervezése, csak a hírlapokból értesülnek. Helfinek s az őt tamogato elvtársainak felszóllalásai nem kapaczitalták a kormányt, melynek tagjai azzal érveltek, hogy ez njjászervezés a hadsereg belszervezetere vonatkozván, nem tartozik a parlament elé. Helfinek ■ Krisztinkovics, Németh Albert, Thaly Kálmán, Mocsáry Lajos és Hoitsy Pál által pártolt indítványát 57 szótöbbséggel elvetették, s hozzáfogtak az újjászervezés következtében szükséges, úgyszólván mellékes s különben is már végrehajtott intézkedéseknek törvénybe iktatásához. A függetlenségi párt elleninditványának előadásával megbízott Hoitsy Pál gyomai képviselő tartalmas szép beszédét alább egész terjedelmében közöljük. Kossuth üdvözlése. Pestvármegyét Pozsony és Aradvárosok törvényhatóságai csakhamar követték Kossuth Lajosnak 80-ik születésnapja alkalmából való üdvözlésében. Arad szab kir. város képviseleti köz-l gyűlésében Dr. Mütek Lejos ügyvéd tette meg a következő, egyhangúlag, nagy lelkesedéssel elfogadott indítványt; „A napirend tárgyalásának megkezdése előtt, szabadjon néhány szóval indokolnom egy előterjesztést, melynek elfogadása — lelkemből meg vagyok győződve — egyhangúlag fog történni, Nem régen hangzott el a szó ős Pestmegye székházéban, — nem régen ment el — határtalan lelkesedéstől kisérve — az üdvözlet a nagy számüzötthöz, ki egész életét, annak minden per- ezét a hazának szentelé, annak jólétét, szellemi — anyagi felvirágzását óhajtá. Nem régen hangzott el a lelkes szó, s ma már, mint a bérezi viszhang verődik az vissza mindenünnen, kiáltva szerteszét: üdvözöljétek őt a 80 éves öreget, ki a fiatalság hevével, lelkesedésével szereti hazáját, szereti mindazt, mit e szó fejez ki: Magyar- ország ! Az első üdvözlet száll mindenfelé s itt is, ott is a második és harmadik teremti meg, mig végre végtelen lánczolata lesz a kegyelet, hála, szeretet és tisztelet azon adójának, melyet leróni minden magyar köteles, a legnagyobb élő magyar : Kossuth Lajos iránt. Arad ott, hol a szép és jóról, nemesről és igazról van szó, mindig megjelen. Jelen esetben sem maradhat el, annál kevésbé, hiszen a sza- badságharcz utolsó jelenetei itt zajlottak le, s itt áll a hősök bőseinek martir sirja, a melyről a legkisebbke lengő fűszál is azt susogja felénk : a hazáért, a szabadság, egyenlőség <5s testvériségért haltak meg ők, — légy háladatos, utókor, emlékök iránt. És az utókor háladatos is, szivébe zárja a hősök emlékét; dő ugyanekkor a szeretet minden jelével adózik az első iránt, ki a jelesek lelke, vezére volt. Kossuth L: jos a nemzet végtelen dicsősége, a társadalmi es politikai újjászületés megteremtője. 0 nincs párthoz kötve ; nem párté ; a pártokon felül áll, az egész nemzeté, vallás-, nemzetiség- és pártkülönbség nélkül; nagysága előtt fejet hajt ur és szegény, kicsiny és nagy. Nem csoda! Hiszen ő volt az, ki e honban az egyenlőséget mégtestesité, ki lerombolta lángszavának hatalmával a válaszfalat, a mely lennáilott polgár és polgár között, felszabaditá a munkást a rabszolgaság alól s szabaddá tette a népet, szabad földje felett. Ö volt az, ki felszólalt a nemesség előjogai ellen, ngy hogy a nem nemest, a nemeshez emelte fel, s ez által testvérré tette e haza minden gyermekét, hogy egyenlően szeressék és szolgálják az édes anyát: a drága hont. És az az ember, kinek működése az egész nemzeté, lei most is lángolva szereti hazáját, és példát ad' a honszeretetre, az az ember megérdemli, hogy a kegyelet, szoretet és tisztelet hálaadójával közeledjenek eléje akkor, midőn az isteni gondviselés neki 80-ik születésnapját elérni engedő. T. törvényhatósági bizottság! Kossuth volt az, ki városunkról azt monda : ha valamely város előtt leveszem kalapomat egyszer, Arad előtt leveszem kétszer azt; — tisztelje meg tehát magát Arad város is, ragadja meg a kínálkozó alkalmat s közeledjék a nagy hazafi elé a szeretet és tisztelet érzelmével és azon óhajjal : engedje az ég, hogy a haza legnagyobb fia az emberi kor legvégső határáig éljen, és érje el hazája boldogságát, fényét, nagyságát! Indítványozom tehát: küldjön Arad város közönsége üdvözlő iratot nagy hazánkfia, Kossuth Lajoshoz, születése 80-ik évfordulóján, s fejezze ki iránta ez által is Arad határtalan hódolatát, végtelen szeretetét.“ i * * * Biztos forrásból tudjuk, hogy Békésvármegye sem fogja a legnagyobb hazafitól s az ország egykori kormányzójától megtagadni a hála, a szeretet és hódolat adóját, s a deczcmber 18-ki közgyűlésben ki fogja fejezni hazafias örömét a szerencsés esemény fölött, hogy a gondviselés ily magas kort, testi és szellemi erejének teljében megérnie megengedte. Hoitsy Pál beszéde. (Elmondta a képviselőház nov. 23-ki ülésén.) Mindenkit meg kell Hogy lepjen az a készü- letlenség, melylyel az előttünk fekvő törvényjavaslatot a képviselőház és a nagyközönség elé hozták. Abban a helyzetben vagyunk, miután a kormány egyenesen megtagadta a hadsereg reor- ganizácziéjára vonatkozó adatok előterjesztését, hogy ime oly valaminek egy kicsiny részecskéje felett kell tanácskoznunk, aminek egészét nem ismerjük. De a mig a törvényjavaslatot készületlenül hozták a közönség elé, a közönséget nagyoD is előkészítették ezen javaslattal szemben. Értem a közönségnek azt a részét, a mely kiadott jelszavak után indul, nem törődve sokat e jelszavak valódi értelmével. Kiadták a jelszót, hogy territoriális rendszer s a közönség nagyon mohón kapott rajta. Maga az előadó odáig ment, hogy ezt, az ország lakosságának egyik fővágya gyanánt állította oda, s s tény, hogy hírlapokban és delegácziókban any- nyit emlegették ezt a rendszert, még elhitették saját magukkal is, hogy ez a magyar nép óhajtásának megfelelt. A szegény magyar nép pedig mindebből nem értett semmit. Előtte csak az volt világos, hogy a hadsereg nyomasztó költségeit neki kell viselnie, hogy ezek esztendőről esztendőre szaporodnak, s a javulásra nem mutatkozik remény. Meg azt látta, hogy ezen roppant áldozatok ára fejében ez a hadsereg nem az övé (Helyeslés a szélsőbaloldalon) e hadsereg felett a nemzet Dem rendelkezhet, az nem értünk áll fent, az nem velünk érez, nem a mi ügyünkért lelkesedik (Helyeslés a szélsőbaloldalon) s az test ugyan a mi testünkből, de nem vér a mi vérünkből. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A territoriális rendszert én a mi viszonyaink közt egyébnek nem tekinthetem, mint egy ’oly engedményt, melyet a katonai érdekek nevében teszünk a polgári, illetőleg közgazdasági érdekéknek. A diviziók úgy amint azok Porosz- és Fran- cziaországban vannak életbeléptetve, a saját területükön látják el magokat nem csak ujonezjuta- 1 ék kai, hanem ott szerzik be minden szükségleteiket, ott a ruházatot és felfegyverzést is. Ha a mi szempontunkból értein a magyar szempontot, valamire szükség lenne, és ha ránk nézve valami birna előnnyel, úgy bizonynyal ez az utolsó pont az, mely elfogadhatóvá tenné | nemzet szemében a territoriális rendszert. Nagy közgazdasági előnyök származnának abból. Az egész ipar nagymérvű lendületet venne, s annak a nagy összegnek egy része, melyet mi hadseregünkre költünk, itt maradna az országban. Az előadó más előnyöket imputál^ a czélba vett, vagy jobban mondva már effectuált hadsereg újjászervezésnek mint a hadügyminister. Ezen előnyök egymással ellentétben állanak. Az előadó és a honvédelmi minister szerint, ezen reorganizácziónak két nagy előnye van. Az egyik az, bogy a mozgósítás ezentúl könnyebb és gyorsabb leend, a másik az, hogy nagyszámú magyar csapatok az ország határán belül fognak elbelyeztetni. A mi mindenekolőtt az elsőt illeti, bátorkodom megjegyezni azt, hogy az osztrák-magyar monarchia közös hadserege Európa minden hadserege között leggyorsabban volt roozgósitbató. Azon orgánizáczió következtében, melyet 1868-ban Kuhn hadügyminister állapított meg, maga a mozgósítás 3 napot vett igénybe. S az 1878-ki részleges mozgósítás alkalmával valóban kitűnt, hogy | H I papíron állott, az magának a valóságnak is megfelelt. Jó rendben ment végbe minden. De Ha nem történt volna is a dolog igy, egy kérdést kell felvetnünk magunk előtt. Esztendőkön keresztül hirdették hivatalosan, hogy a monarchia leggyorsabban mobilizál. Vagy igaz ez a kijelentés, vagy nem. Ha igaz, ha csakugyan leggyorsabban mobilizálunk, akkor mi szükség erre a mostani reorganizáczióra. Ha nem igaz, ha csak ámítottak benniinkot annyi esztendőn keresztül e kijelentéssel, akkor hogyan vindikálhatják szavaiknak a hitelt ezen alkalomból is, s mi magunk hogyan higyjük el nekik, miszerint e mozgósítás ezentúl valóban gyorsabban fog végbe menni ? De nagyon különös dolog is az, hogy ezt a gyorsaságot épen ez alkalomból emlegetik. Arról van szó, hogy 17 zászlóaljat kiegészítő kerületük határán kivül vigyenek. így p, o. a 2-ik fogarasit, a 31-ik nagyszebenit és az 50-ik gyula-fehérvári ezred egy egy zászlóalját Sziléziába viszik, a 48-ik kanizsai és 52-ik pécsi ezred egy-egy zászlóalját Morvába stb. Hogy micsoda gyorsaság fog most már abból elő- állani, ha a gyulafehérvári fiú Sziléziába kénytelen felkeresni mobilizáczió esetén ezredét, a kanizsai fiú pedig Morvában, holott eddig csak a kiegészítési parancsnokság központjára kellett berukkolnia, a melynek kerületében lakott: én ezt felfogni nem tudom. A hadügyminister alkalmasint ép e miatt nem is feszegette a mobilizáczió gyorsaságát a német delegáczio előtt, legföljebb annak egyszerűsítéséről szólt néhány szót. Eddig a be- rukkolás mindössze 73 különböző irányban történt, ezután számba véve az újonnan felállítandó ezredeket, a mobillá tett zászlóaljakat, valamint ezen kiviendő 17-et is, nem kevesebb, mint 156 irányban fognak a rezervisták bevonulni. Ezt nevezi az előadó gyorsaságnak. A másik előny, amit a honvédelmi minister és az előadó is felmutatott, az a körülmény, hogy ezentnl nagyobb számú csapatok fognak az országban elhelyeztetni. E pontban ismét egészen más nézetet fejezett ki a közös hadügyminiszter és én nem tehetek róla, ha e tekintetben őt kom- petensebbnek tartom. A reorganizáczio befejezése után Magyarországon 188 zászlóalj gyalogság fog kiállíttatni. Ezek azonban korántsem maradnak idehaza. Mert beszámítva ama 17-et, melyekről jelenleg szó van, 23 állandólag Boszniában fog elhelyeztetni, 25 pedig az örökös tartományokban. Ez magának a hadügyminister urnák kijelentése, melyet a delegácziók előtt tett. Hogy mi szükség huszonöt magyar zászlóaljait álandólag idegen földön, Ausztriában tartani, azt én valóban megítélni nem tudom. De azt tudom, hogy méltatlan játék a parlament tekintélyével, úgy tüntetni fel a dolgot, mintha e tekintetben valami nagy előnyöket adnának az országnak, a mellett a helyzetet nem változtatni jobbra épen semmivel. Ez a 17 zász- láalj, a melyről szó van, igenis, csak ideiglenesen helyeztetik el a Lajtán túli tartományokban, de a mellett állandólag elbelyeztetik Boszniában a 23, és az örökös tartományokban 25. A mellett megkívánom még jegyezni, hogy ezen utóbbi 23 és 25 zászlóaljak, miután kiegészítő kerületüket elhagyják, s mobillá tétetnek, az úgynevezett felemelt békelétszámmal vonulnak ki, zászlóaljanként 500, 600 emberrel. Kint lesz tehát Magyarország határain valami 24—28.000 ember, tehát több mint Magyarország évi ujonczjutalékának a fele. A közös hadügyminister egészen más előnyöket és más indító okokat emlegetett. Az ő kijelentései szerint a mozgósitásitási előnyök csak másodrendüek. Fő, a taktikai előny. Az ezredek kisebbekké válván,, jobban együtt tarthatók. A mellett a reserve és a hadozred közötti különbségek elenyésznek, s el lesz érve a czél, a melyet e szavakkal fejezett ki a hadügyminiszter : „Die Stabilität der Regiments Commando.“ A mellett egy más előny is származik, a tisztek előnyösebb és méltányosabb előléptetése. Mint magái kifejezte „eine billige Verbesserung des Officiers-Avance- ment-Verhältniss.“ Hogy a közöshadügyminister- nek van igaza, kitűnik abból is, hogy egyedül a tüzérségnél 39 kapitányi és 5 alezredesi állomással rendszeresítettek többet, a költséget pedig oly módon kímélték meg, hogy ütegenkint egy őrmesterrel és egy tromb tással hagytak kevesebbet, mint volt eddig. És ez is jellemző. Mikor a véderő módosításáról volt szó, akkor folyton az altisztek kevés voltával érveltek, most pedig mikor főtiszti helyeket kell rendszeresíteni, amazoknak az árán azonnal felesleges számban vannak az altisztek. Emlékezhetik a t. ház, hogy a múlt márcz. hóban, midőn a véderőről szóló törvényjavaslatot e házban tárgyaltuk s némely propozicziókkal állottunk elő, melyek szerint hadseregünket olcsóbbá, jobbá lehessen tenni, egyrészt a kormányról, másrészt a kormánypártról egymásután állottak fel a szónokok annak bebizonyítására, hogy a hadsereg organizáczióját, mely úgyszólván még a tüzpróbát sem állotta ki, megbolygatni nem szabad. Az akkori honvédelmi miniszter maga is e mellett nyilatkozott. És ime, most előáll a delegácziókban a közös hadügyminiszter, hogy már 1881. február hava óta folytak a tanulmányok és tanácskozások az orgánizáczió gyökeres megváltoztatása iránt. Nekünk, a magyar parlamentnek a kormány által azt hirdették, hogy ez az orgánizáczió valami megközelíthetetlen állapot, a melyet ingatni, sőt a melyhez nyúlni sem szabad, titokban pedig ugyanakkor már egy esztendő óta dolgoztak rajta, hogy ezt az organizácziót tónyegileg megváltoz tassák. Ez egy oly eljárás, mely sem a kormány felelősségé iránt alkotott eszménynyel, sem a képviselőhöz méltóságával meg nem egyeztethető. — (Igaz ! ügy van I á szélsőbalon.) Mit tartsunk a kormány őszinteségéről jelenleg is. Miben állanak azok a garancziák, hogy az indokolásul felhozott tények valóban igy állanak. Ki biztosit bennünket a felöl, hogy ismét elmúlván nyolez hónap, javaslatokkal fognak elénk ál- lani, melyek fenekestől fogják felforditani ama okoskodást, melylyel a kormány jelenleg elfogadhatóvá igyekszik tenni e javaslatot! A kormány jelenleg sem terjeszti őszintén tlénk a valót. Az, a mi felett mi ma itt a parlamentben tanácskozunk, már múlt szeptembor hónap alatt mint rendelet közzététetott. Mi itt 17 magyar zászlóalj sorsa felett tanácskozunk, ez a 17 zászlóalj pedig igenis jól tudja már a maga sorsát, sőt túl is van az elhatározó lépésen, hogy a reá nézve a reorganizáczióban váró szerepet betöltse. Ezen 17 zászlóalj közül nehány rendeltetési helyére el is küldetett. A honvédelmi miniszter avval akarja ugyan megnyugtatni a házat, hogy ezen zászlóaljak „megmaradtak eddigi ezre- dük kötelékében, magyar ezred-parancsnokság alatt.“ — Ez azonban nem a valónak megfelelő előadása a dolognak. Az „Armee Verordnungsblatt“ szerint ezen zászlóaljak folyó évi októberhó 1-től kezdve uj ezredek parancsnoksága alá vannak helyezve s a csapatok katonai kiképzését illetőleg az uj ezredes felelős. Megtörtént tehát igenis az, hogy ezen rendszer előbb lett megvalósítva egyes részei szerint, a mely részek a magyar országgyűlés beleegyezése nélkül érinthetők nem voltak, semmint a magyar országgyűlés ebben határozott. S ha bármi' mond is a miniszterelnök és a honvédelmi miniszter, a felség reorganizócziójára vonatkozó jogairól, azt nem tagadhatja, hogy magyar zászlóaljakat idegen ezredekhe osztani joga a felségnek sincs, I hogy ez a beosztás épen a katonai kiképzést illetőleg már október 1-én megtörtént. És a delegáczio a maga véges bölcsoségében rámondotta erre a szervezetre, hogy azt helyesli, a keresztülvitelére kért összeget megszavazta, s ráadta az egészre a maga szankezióját. A mint ezt az eljárást nem lehet másnak, mint a meglevő törvények megsértésének kvalifikálni a kormány részéről, úgy viszont a delegácziók részéről is sem egyéb ez, mint a saját jogkörén való tulmenés. Mert a felett lehet igen is vitatkozni, hogy a delegácziók kompetencziájá- hoz mi tartozik, de hogy e küldöttségek tulte- gyék magokat az ország törvényes jogain, s szankeziójuk at adják oly cselekményekhez, melyek világos jogsérelmet foglalnak magokban, azt gondolom, javalni, jóváhagyni senlcisem fogja. (Helyeslés a szélső balon.) És ebben az esetben a delegácziók más tekintetben is praejudikálnak nemcsak a magyar országgyűlésnek, hanem a jövő bizonyos megfejteden kérdéseinek. Kimondották szankcziójnk által azt is, hogy ők ezen uj reorganizáczio által felmerülendő költségeket is meg fogják szavazni, azok viselésére az országot kötelezik. Azt mond ják, hogy e reorganizáczio költség-emelés nélkül tehető, s hogy ama nehány ezer forintra menő átmeneti kiadásokon kivül, melyek ki lettek mutatva, más összegek igényeltetni nem fognak. A jövő évi költségvetésben valóban más költségek nem szerepelnek. De bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy a hadügyministernek a megszavazott összegekre vonatkozólag virement adatott. Más czélokra költhet el összegeket, mint a melyre azok megajánlattak. S igy, ha egyebet ne említsek, a boszniai lázadásra el nem költött összegek dispozicziójára állottak ebben az évben, valamint azon összegek is, melyek őszi hadgyakorlatokra szavaztattak meg, de melyek fennmaradtak, miután ezen gyakorlatok megtartva nem lettek. Hogy az uj orgánizáczió nagy költségemelést fog maga után vonni, arról mindenki meggyőződhetik, ha figyelmére méltatja az ezutáni állapotokat az eddigiekkel. Az a „Verbesserung der Aiancemeut- Verbältnisse“ a közös hadügyminiszter szájából nem hatásnélküli puszta szó. Méltóztassék összehasonlítani a hadügyminiszter tavalyi és idei költségvetését. Meg fogják benne találni, hogy épen a felsőbb tisztek száma mennyivel szaporodott. A tüzérségre nézve imént említettem. A gyalogságra nézve csak a törzstisztek száma 62-vel szaporodott, az összes gyalogsá.i csapatoknál pedig a hadnagytól az ezredesig meDŐ tiszteknek száma nem kevesebb, mint 194-el szaporodott. Méltóztassék megvonni a konzekvencziákat egy háború esetére is. Az ordre de bataille szerint az első pillanatban néhány nap alatt mintegy 400.000 ember vonulhat fel, 12 armeekorps ban egy ezred tüzérség, a 12 battéria, i mindegyik battériában 8 ágyú. Ez összesen 1152 ágyút emészt meg. A másik felvonulás alkalmával, mely vagy négy hét alatt követheti az elsőt, újra 400.000 embernek kell csatakészen állani, ugyanakkora számú ágyúval, szükség lenne tehát 23Q4 ágyara összesen. Azonban összesen csak 1544 ágyú
