Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-19 / 47. szám

csüggedni, s a veszélyben forgó hazát még forróbb ban szeretni s alkotmányos önállóságunk | függetlenségünkhöz szilárdul ragaszkodni; hanem ráve- zérlék a „haza bölcsét“ — ki 1861-ben maga is „alkotmányos életünknek 1 nemzeti létünknek alapfeltételeként, az országnak törvényes önállóságát 8 függetlenségét — tekinté, s első és legszentebb kötelességnek tartá minden erőnket, minden tehetségünket arra fordítani, hogy Magyarország Magyarország maradjon i alkotmányszeríi önállása és függetlensége sértetlenül fentartassék“ — kiábrándulásra bazafiui mámorából, s a közösügyes politikának feneketlen örvényébe sodorta a nemzetet, nem látván már 67-ben oly rémesnek, ha „pénz és hitelügy, hadügy, vám és kereskedelem — külügy — ezen leglényegesebb kérdései a nemzet politikai életének — nem magyar szempontból, nem magyar érdekek szerint“, — idegen hatalom beiolyása nélkül önállóan és függetlenül ntéztetnek a n rn/.et által.

Szóval 67-ben végczélként más egyéb lebegett korszakalkotóink előtt, mint hazánk ügyét azon ösvényre vezérelni, mit történelmünk első félezrede kijelölt.

No de ha már egyszer a megfontoló haza- szeretet honmentő érvágása megtörtént, s bevétetett alkotmányunk keretébe az a közös birodalmi tanács féle — delegatio — orvosságként ; hát isten neki 1 Pedig ez a szegény nemzet, de „meg- bűnhödte már a múltat s jövendőt!“

Lássuk legalább úgy — kicsinyítő üvegen — milyen az ize.

Az a hadsereg, mely nem a miénk, — m^rt hiszen annak a zászlóján pápaszemmel sem látjuk színeinket, czirnerünket s zengzetos édes nyelvünkön nem is küldik „előre“ — lássuk mit emészt meg a jövő évbeu ?

A jövő évi rendes hadi szükséglet 94 és fél millió, a múlt évinél csak 40 ezer forinttal több.

ügy látszik szegénységünk s terheink az évekkel szaporodnak, s hozzá még a mi közös hadügyi kormányzatunk ugyan keveset héderit a megszavazott budgetre, s derűre borúra költekezik, bizton számítván arra, hogy a felemelés úgy is megszavaztatik.

Bizony ideje volna már — pézügyi viszonyainkra tekintettel — a hadügyi államháztartásban némi takarékosságot feltüntetni; — a közös hadügyi költségvetésben évről évre szaporodó nyugdijak rohamos emelkedését is meggátolni.

Ideje volna már nagyon államháztartásunk ugyancsak lebillent serpenyőjét oly reformok behozatala által helyesebb egyensúlyba hozni, melyért népünk százezrei oly rég sóhajtanak. — Ha a szolgálati idő tartama csak egy évvel is leszállit- tatnék, mily óriási összeget mentenénk meg égető szükségleteinkre.

Jámbor óhajtás, a katonaság által okozott terhek kissebbitése; de mit is szóllana ehez a — Militär Aerar, ha a czivil bagage ilyen dolgokba ütné az — orrát ? !

*

* *

Érdekes vita folyt le a delegatioban a boszniai occupationalÍ8 javaslatok felett.

Az ellenzék egyik szónoka behatóan fejtegette, hogy a közös pénzügyministernek a boszniai viszonyokra vonatkozólag tett előterjesztései nem igen nyugtatják meg azokat, kik kezdettől fogva aggodalommal kisérik az occupationalis politicát, s hogy az occupált tartományok nem erősségét képezik a monarchiának, sőt mióta a két tartományt elfoglaltuk, sokkal inkább ki vagyunk téve kültámadásnak vagy beavatkozásnak, mint voltunk annak előtte.

Andrássy grófnak is ki jutott a — jóból; volt mit hallgatni, a mért egy szakasz huszárral és egy — zenebandával Ígérkezett végrehajtani az occupatiot; — hanem aztán megnyugodtak, midőn biztosította a delegatiót, hogy ígéretét beváltani — nem személyes vezetése alatt akarta.

*

* *

A külügyi vita alkalmával a külügy minister az általános európai helyzetet miuden irányban nyugodtnak jelezte; s őszintén bevallotta, hogy a montenegrói lakosság egy része tevékeny szerepet játszott a herczegovinai lázadásban, sőt hogy a fejedelmi kormány magaviseletében néha néha „ingadozásokat“ észlelt; azonban ezen tények kiinduló pontját nem látja Oroszországban, sőt ugyancsak meleg hangon emlékezett meg Orosz és Németországgal fenálló testvéries viszonyunkról.

Szép, csak aztán lenne ki bízni tud a testvéries érzelmekben.

*

* *

Kissé hosszabbra nyúlt ismertetésünk a de- legatió működéséről, mint talán lapunk szüktere megengedné s helyzetünk szüksóglené; de nem mulaszthatjuk el annak is jelzését, hogy a dele- gfttjpbau is kifejtett s véleményünk szerint meg nem ezáfolt nézetek szerint az occupált tartományokban történt beruházásokra tett 'tulkiadásokra nézve a felmentést a delegatió meg nem adhatja. A felmentés — a kormány előterjesztésére — azon testület mind két államnak törvényhozása jogköréhez tartozik, mely a költségek elöleges megszavazására illetékes.

S hogy § felmentés megszavaztatott: alkotmányos jogaink nem igen tartattak szem előtt.

Országgyűlés.

A képviselőház őszi ülésszaka e hét folyamán újra megnyílt s | köztisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslattal kezdte meg tárgyalásait. Darday Sándor előadó hosszabb beszédében kimerítően fejtegette annak szükségét, hogy mint a kinevezett úgy a választott tisztviselőkre nézve is a qualificatio behozatala elodázhatlan ; csak az a kérdés, minő legyen a qualificatio és hogy az miként biztosittassék. Előnyéül felhozta a javaslatnak, hogy a közigazgatás összes ágazatait felöleli, úgy hogy az egyes szakok különnemű qualificatioja a törvényjavaslatban legnagyobb részt együtt feltalálható. Kiemeli — a netán felmerülő aggályok eloszlatása végett, hogy a tényleg szolgálatban levő egyénekre nézve, kik valamely közszolgálati ágban tényleg működnek, a törvény hatálya ki nem terjed.

I függetlenségi párt oldaláról a javaslat ellen Szederkényi emelt szót. Nézete szerint alkotmányunknak nem Írott, de lényegében gyökerező törvénye az, hogy minden hivatalra csak arra alkalmas egyén választassák.

Közigazgatásunk bajai és hiányai nem az egyénekben, hanem a közigazgatási törvényekben és szabályokban, szóval a rendszerben rejlenek. De nincsonek meg a törvényjavaslatnak előfeltételei sem, mert sem a kormány, sem a bizottság még az értelmi és gyakorlati képzésre vonatkozó intézményekkel sincs tisztában, valamint nincs még törvényileg megállapított adminis- tratióuk.

Ezután Mezey Ernő terjesztette elő a tisza- eszlári ügyre vonatkozó interpellátióját, mely olvasó közönségünk előtt hazai sajtónk közlései után eléggé ösmeretes.

Törvényjavaslat a részletiv üzérkedés szabályozásáról.

Emberi erőt meghaladó nehézségek azok, melyekkel a szegény magyarnak minden lépten- nyomon küzdeni kell.

Az elemi csapások folyton meg-megujuló sok különfélesége mellett a rohamosan szaporodó ál lami követelmények, — a munkáskezek nagy részének gyümölcsözetlen foglalkozásra való kár- hoztatása — — — de ki tudná felsorolni mindazon nyomorúságokat, melyek a szegény magyart minduntalan kínozzák.

Van társadalmunknak egy olyan ellensége, mely mindannyinál „veszélyesebb, mert alattomos s körültekintő; erősebb s legyőzhetlenebb, mertpo- lyphoz hasonlóan száz és száz lkarral lánczolja le áldozatát s a szerencsétlen képzeletét és reményét felcsigázva mámoritó kéjben tart ja, mig lassankint min den csepp vérét ki nem szívja.“

Azt hiszik olvasóink a lutriról szól ez az ige.

Bizon bizon az is olyan p i ó c z a-féle intézmény, mely vérünket cseppeuként szívja ki — no de ki vetne azért követ — az államra !

A zugbankárokról szól az ének, arról a viperafajról, mely különösen az újabb időben magyar vérből táplálkozik.

Ez az ingyenélő, nyomorult had behálózta az országot bűnös üze'meivel a Kárpátoktól az Adriáig; s a hirtelen meggazdagodással remény- kedteti, s a szemtelen tolakodás undok arczátlan ságával kiuálgatjn aranynyomatú s szörnyen fel czifrázott „értékpapírjait“ s özönét a kitűnő sorsjegyeknek, részleti veknek s isten tudja még miféle csodabogaraknak, — hogy megölje a derék nép munkakedvét, s kicsikarja zsebéből azt a néhány véres verejtékkel összekuporgatott fillérét is, mit az adóvégrehajtó, vizszabályozás stb. még meghagyott.

Az ilyen zugbaokárok undok fajza- tának utazói ellepik az országot, s mint a mérges pókok szövik s kivetik a hálót — és rende sen a kevésbé értelmes, szegényebb sorsú osztályra, — s jaj annak akit megfognak !

Van-e valaki, aki nem ösmerné e jól táplált, excelentiás ur kinézésű, nagy aranylánezoe — utazó sorsjegy s részletiv áruló urakat ? Tudom, alig van ember, kinek szerény hajiokába nem tolakodott volna bo egy-egy ilyen modern zsebmetsző. S mily szemtelen ha bent van, mint a piaczi légy, az ember legyen a talpán aki eltudja kergetni s még ez som használ — mert ha kilököd az ajtón, az ablakon mászik be.

No de ezekkel a jó madarakkal is csak elkészülünk végre valahára.

Eddig szabadon fosztogathattak ezek a jó urak, nem volt rá törvényünk, mely akadályozta volna őket bűnös üzelmoikben. A közel jövőben a törvényhozás feladatát képezi a törvény megalkotása, mely a fosztogatásnak véget vessen.

A földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszter törvényjavaslatot szándékozik beterjeszteni az országgyűléshez a részletiv üzlet szabályozása ügyében.

Olvastuk a törvényjavaslatot s várva várja minden a nemzet érdekeit szivén viselő hazafi annak törvénynyé emelését.

Tudjuk, hogy ez nem egyhamar lesz. mert bizou nálunk a jóakarat mellett nem nagyon siet kormányunk az égető sebek orvoslására.

Addig is, mig a tövvényjavaslat törvényüyé emeltetnék, alkalmat veszünk magunknak e tárgyban mégegyszor felszólalni, s ki fogjuk mutatni azou nagy veszélyt, mely a zug bankárok, részletiv üzérkedése folytán különösen a szegényebb néposztályra hárul, s jelezni fogjuk a sorsjegyárulók cselfogásait, közöljük jegyzékét azon sorsjegyeknek, czimét a zugezégeknek melyek mint pióczák szívják vérünket.

Kossuth Lajos üdvözlése Pest »negye által.

Pestvármegye szerdán tartott közgyűlésén egyhangúlag elhatározta, hogy Kossuth Lajost 80-ik születésnapja alkalmából feliratilag fogja üdvözölni. Az inüitváuyt Beniczky Lajos aljegyző tette a következő beszéddel:

„Távol minden politikai pártszinezettől, szivem legbeüsöbb érzelmét követve tettem meg azon indítványom, hogy Kossuth Lajos nagy hazánkfiának 80. éve betöltése alkalmából a megye közönsége is fejezze ki örömét, s azt jegyzőkönyvbe foglalva, a megye alispánja utján juttassa önszántából számkivetésben élő hazánkfia kezébe.

Kossuth Lajos, hazánk egykori kormányzójáról emlékezve, a közelmúlt tényekben oly teljes idők emlékei tárultak fel lelki szemeim előtt, melyeknek mytikus fényű ragyogása oly delejes hatást gyakorol az idegekre, melytől szabadulni nem vágyuuk és bűvkörében lenni jól esik. Alig hogy lezajlott és mégis már a történet tulajdonába ment áf. Oly gazdag volt, eredményében hogy a rohamosan egymásután következő ese- menyek hatása alatt alig volt idő emlékét az utókor számára fenntartani.

Fenséges idők emléke, te lebegsz előttem, melyet nem szennyezett még be az önszeretet anyagi salakja, mely tiszta valái, mint az éltető napsugár, s mely nemes érzelmeket ébresztél fel még azok szivében is, kik törekvéseid ellenségei valának!

Az a kor jut eszembe, melyben az eszmék harcza dúlt s három géniusz küzdött a haza nagyságának kivívásáért.

Széchenyi, Dessewffy, Kossuth, mindenik jót akart, mindenik a haza boldogságát tűzte ki czélul. a harcz egyenetlen volt és végre is Kossuth győzelmével dőlt el.

Eme harezok egyik központja v-.lt e terem, melynek falai nem egyszer visszhangozták azokat a fenkölt eszméket, melyeknek mindenike egy-egy isteni láng lobbanása volt.

Kossuth Lajos már 1837-ben Zemplén- megye táblabirája volt, politikai szereplését az 1832. érben Pozsonyban, mint Szapáry grófnő helyettese kezdte el. Az 1832. évi pozsonyi diéta eloszlása után Pestre tevén át lakását, indította meg „Törvényhatósági tudósítások“ czimü vállalatát, melynek további szerkesztésétől eltiltatván, Pestmegyéhez folyamodott, melynek közönsége azt oltalmába is vette, s melyet a megye jelenlegi alispánja mentett meg az enyészettől.

Mindazonáltal 1837, évben annak további folytatása meggá'.lása czéljából szabadságától fosztatott meg s azt csak 1440. évben Dyerte vissza, melyet megköszönni igazán csak ő tudott, mert mint monda : „de ha elkövetkeznének a viszontagság napjai, melyekben e honnak, melyekben e megyének szüksége lenne férfiakra, kik tegyenek s áldozzanak, tegyenek mindent, mit ember becsülhet ez életben, életet, vagyont, miuden csa ládi örömöt és mindent, mit meleg szív szeret, s a mi mindennél nagyobb, ha kell, a becsületet, és fia elkövetkezik ily tettek s áldozatok ideje, hálám emlékezetében újra telejtendem erőtlenségemet, tartozásom érzete óriássá feszitendi e kebelben a tompa erőt és én, ki egyike vagyok a leggyengébbeknek, versenyre kelendők a legerősebbekkel, nem hírért, nem dicsőségért, nem jutalomért, hanem versenyre áldozatban a tek. karok és rendekért, a nemzetért.“ Nagy ige volt ez, de Kossuth Lajos megtartotta, nem érzem magam hivatottnak arra, hogy nagy hazánkfia érdemeit elősoroljam, de nincs is arra szükség, nagy része a tisztelt bizottságoknak szemtauuja volt politikai működésének.

Azok pedig, kik nem lehettek oly szerencsések, azon kor inegirott története lapjaiban hi- vebben kifejezve találhatják ezt fel, mint ön gyöu- geségem érzetében képes volnék azt itt helyt előadni. ő volt az, ki Rostyval együtt nemes ember létére arra kérte a megyét, hogy adóztassák meg a nemességet ö volt az, a ki mintegy mély álomból rázta fel a uomzetot; rámutatott arra, hogy tenger nélkül nincs kereskedés s hatalmas szónokin távéi Fiúméra forditá a figyelmet. Tengerre magyar I mondá s 42 vármegye tette magáévé az ügyet. 0 volt, ki az emberi szabadság eszméjétől lelkesítve, a jobbágyság felszabadítását lótrehozá, s ő volt az, ki a nagy világ előtt ismeretlen Magyarország létezéséről felvilágositá

a nemzeteket s lelkesítő szava hatalmával rokon - szenvre ébresztő Európát.

E megye közönsége nem tekintheti közönynyel azt, hogy egy nemcsak a nemzetre, de a megyére is annyi téDyt árasztó férfiút ért örvendetes esemény felett örömének ne adjon kife-, jezést.

A ki oly hálás tudott lenni Pestmegye iránt, kell, hogy a megye közönsége is viszonozza azt. (Felkiáltások : Elfogadjuk!)

Elnök kimondja határozatilag, hogy a megye feliratot intéz Kossuth Lajoshoz.

Tan-CLg-y.

Egy-ket szó a községi iskolaszékek szervezéséről.

Az 1868. évi 38-ik és az 1876. évi 28-ik t. czikkekben, úgyszintén a miuisteri utasítások által is körülirt, a községi, úgynevezett közös iskolák számára közvetlen kormányzó hatóságul szervezett községi iskolaszékek feladata, a mily szép és magasztos egyfelől, ép oly terhes és lelkiismeretes fáradozást igénylő másfelől. Most a tanitók érzékenykedése s a velők is közös emberi gyarlóság kóros tünetkozesei, majd a szülék indokolatlan és sokszor teljesen avatatlan, tapintatlan eljárása, majd ismét a felekezeti féliékenykedés, a mindent csak saját szemüvegén át látni kész confessionalis exclusivitás által elögörgetett akadályok, és hogy a mérték teljesen beteljék : sok esetben magok a felettes hatóságok egymást érő s egymást keresztező intézkedései, — bizony, elég dolgot adhatnak és adnak is a községi iskolaszékeknek mindenütt, kivált ha még hozzá magokban az iskolaszékekben is rejlik egy kis gyengeség, vagy ha úgy tetszik : egy kis fogyatkozás.

A községi iskolaszékek kétségkívül csak úgy felelhetnek meg a rajok várakozó bokros feladatnak, ha már szervezetöknél fogva is képesítve vannak arra, hogy minden bonyolultabb ügyben megtalálják a kivezető Ariadne-fonalat.

De hát milyen legyen ez az életrevaló szervezet?

E kérdésre magok a fentebb idézett törvények megadják a feleletet. A népiskolai közoktatás tárgyában alkotott 1868. évi 38. t. ez. 117. §-a világosan kimonlja, hogy a községi iskolaszék legalább 9 tagból álljon, s a választott tagok a kebelbeli lakosok közül, lehetőleg az oktatásügyhöz ertö egyénekből választandók. A népiskolai hatóságokról szóló 1876. 28. t. ez. 9. §-a pedig e mellett azt is kimondja, hogy az iskolaszéknek legalább 5 választott tagja legyen.

A törvények eme rendelkezéséből az életrevaló szervezet kellékeit önként levonhatjuk.

Első kellék tehát a tagok mérsékelt száma; 25—30 tagból álló iskolaszéket részünkről mindig nehézkes orgánumnak tekintünk egy olyan községben, a hol a lakosság száma a 20 ezeret meg nem haladja, és a hol, mint itt Gyulán is, csak egyetlen egy községi, legfeljebb négy osztályú tanintézet tartatik fenn.

Egészen más az, ha a községben nemcsak egy, de több iskola is van az iskolaszék vezetésére bízva. Ily esetekben, kivált ha még hozzá a község is népesebb, igenis helyén lehet a sok- tagit iskolaszék. Eltekintve attól, hogy egy 25—30 tagú iskolaszéket a havi rendes és rendkívüli ülésekre összehozni csak kétharmadrészben is minő nehezen sikerül, — már maga azon körülmény, hogy ily létszám mellett a legcsekélyebb fontosságú, a legkevesebb fejtörést igénylő ügyekben is mennyire megnehezittetik 4 sokféle nézet és egyéni scrupulozitás (hogy többet ne mondjunk I) miatt a tárgyalás gyors és egészséges haladása, ismételjük: e körülmény maga elég hathatósan int arra, hogy az iskolaszékek összeállításánál kerüljük a nehézkesen mozgó nagy számot. 11, vagy legfeljebb 12 tagú iskolaszék bőségesen elég lenne nekünk itt Gyulán is. És jól tenné a városi képviselőtestület, ha már a közel jövőben felhagyna az olyan nagy apparátussal, a milyet eddig a polg. iskolaszék neve alatt egyetlen községi tanintézete számára delegálni jónak látott.

A második kellék az iskolaszékek helyes és czélszerü szervezetére nézve az, hogy, miként a törvény is rendeli, lehetőleg az oktatás ügyéhez értő egyénekből logyenek összeállítva.

Ez a kellék még több figyelmet érdemel, mint az, melyet előbb említettünk. Mert nem lehet valami képtelenebb, de egyúttal boszant-óbb jelenséget még csak gondolni sem annál, mint ha egy község közoktatásügyének vezetése olyan egyénekre bizatik, a kik talán elég jó iparosok, kereskedők, gazdák, ügyvédek vagy államhiva- taluokok, de az oktatás ügyéhez épen úgy nem értenek, az iránt ép oly kevéssé érdeklődnek, mint pl. egy lelketlen Uzsorás, vagy pénzhajhász kufár nem érdeklődik a theologia iránt.

És ópeu a hivatott és ügybuzgó egyének hiánya szokott aztán előidézni minden téren, tehát az oktatásügy terén is pangást, visszavonást és bábeli zavart. — Bizony, nem kis feladat az