Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-19 / 47. szám

a párt vezéregyéniségei pedig egytől-egyig nemcsak elvüknek, hanem valódi evangéliumoknak vallják a honpolgárok közötti jogegyenlőséget, s eme elvükhöz nem keve sebb szívóssággal és határozottsággal ragaszkodnak, mint a közjogi kérdésben elfoglalt szigorú s mindeu alkuvást kizáró álláspontjukhoz; s ha eme jogegyenlőség nem vétetett fel tényleg is a függetlenségi párt, programmjának sarkalatos pontjai közé, ez csupán azért történhetett, mert eddig azon hiedelemben volt mindenki, hogy a polgárok jogegyenlősége pártkülönbség nélkül oly megdönthetien pos itiót képvisel, mely az ország minden alkotmányos politikai pártjának egyaránt sajátját képezi, 6 amely igy többé kérdés, kétely I különleges pártprogramra alapját nincs hivatva alkotni.

Az utóbbi hónapok megdöbbentőn szomorú tapasztalatai eme hiedelem alaposságát nagyon megcsorbitották. Szégyenpirral kell pedig bevallanunk, hogy épen állítólagosán a függetlenségi pártnak — hála a túlnyomóan józan és hazafias pár!többségnek — csak egy töredéke ugyan, de az nem változtat a hibán, mert mégis a függetlenségi pártnak egy töredéke, nem csak választó kerületeiben, hanem az ország több vidékén, sőt egynéhány külföldöu is vándoraposto- loskodva, vezérszerepet vitt az orosz és németországi példákból tápot nyerő, a nép szenvedélyeit mesterséges utón felpaskoló ama nemtelen és aljas izgatásokban (akik Kossuthról is azt állítják, hogy meg van vesztegetve, azokat még kíméljük, ha csak ilyen jelzővel méltatjuk szereplésüket) amelyeket Magyarország közönségére , antise mitismus“ néven honboldogitó mozgalomul akarnák ráerőszakolni.

Tény továbbá, hogy Verhovay Gyula ur „függetlenségi pártelveket“ képviselő lapjában a „Fiiggetlenség“-ben — megtagadva a zsidó kérdésben csak egy évvel ezelőtt elfoglalt helyes tárgyilagos álláspontját — megengedjük, hogy személyes sérelmek folytán, meglehet, hogy lapkiadói érdekből, vagy meglehet hogy meggyőződésből, ami következményileg mit sem változtat a tényen — első rangú apostola lett az antisemitismus íanati kus és feudális izü középkori eszméinek, s különösen utóbbi időkben oly általánosan és oly leplezetlenül izgat Magyarország oly népfaja ellen, amely — megengedjük, sőt határozottan állítjuk, hogy kell, miszerint némely a középkori elnyomatásokból eredt szűkkeblű tulajdonait levetkőzze, de amely népfaj — mint a statistika igazolja — az összes magyarországi népfajok között legóriásibb haladást tett a magyar nemzettel leendő assimilálódás utján s mely népfaj — mint a történelem igazolja — soha Magyarország állami egysége ellen nem kons- pirált, hanem annak mindég utógondolat nélküli őszinte buzgó támogatója volt; —

tatni tudnák — győzelmi mámorukból csupán Magyarország állami függetlenségének sőt állami létének romjain fognának felocsúdni.

Kossuth Lajos nagy hazánkfia levelét szükségesnek tartottuk a fentebbiekkel com- mentálni. Beszéljünk őszintén. A Kossuth levelének előterjesztése alkalmából tartott párttanácskozásból a fővárosi lapok utján kiszivárgott tudósítás nem tanúskodik róla, hogy nagy hazánkfia nézetei — amint a pártérdek követeli — mindenben érvényesültek vólna. Nincs kedvünk kutatni, hogy minő érvek hozattak fel a pártgyülésen egyes képviselő urak által Kossuth Lajos nézetei ellen. De talán nem járunk mesz- sze i valótól, ha az okok kutatása odavezetne, miszerint a pártnak néhány tagja némely antisemita hírben álló választókerületet félt egy erélyes párthatározat hozatalától. Meglehet, hogy egy az antisemita heczczel szemben erélyesen állást fogaié párthatározat - mely Kossuth Lajos evele szerint kötelező erővel birna min den párttagra — egy némely, különösen jedig a fentelősorolt képviselőknek a pártból kilépését vonná maga után; ez nemcsak valószinü, hanem természetes is lenne, de megvalljuk, mi a függetlenségi pártnak ilyetén •purifikatioját csak üdvözölni tudnánk, s őszinte meggyőződésünk az is, ha esetleg eme urak kilépése által néhány választókerületet ideiglenesen el is veszítenénk, viszont oly tisztességes elemeket akvirálhatua a függetlenségi párt, amely elemek eddig épen oly személyes s egyéb tekintetekből nem csatlakoztak a párthoz, mely személyes tekintetek jogosultságát — — elfogulatlanság nélkül — a párt még ma is respektálni tartozik.

És végre is, ha egynéhány választó- kerületet a párt — az antisemitismussal szemben felvett keztyü folytán — kárpótlás nélkül el is veszítene — amit csaknem lehetetlennek vallunk, — a számbeli veszteséget tökéletesen helyrehozná a párt tagadhatatlanul megcsorbult erkölcsi és politikai reputatiojának rekonstruktiója, mely csak úgy és akkor fog tökéletesen bekövetkezni, amidőn a párt még töredéki- leg sem fog tagjai között a polgárok faj-, nyelv , és valláskülönbségnélküli jogegyenlősége ellen akár politikai akár társadalmi agitátorokat megtü/rni, s ez által majd nem fogja Magyarország egyetlen egy polgárára nézve is kinossá tenni, hogy az, a legtisztább elvek képviseletében álló függetlenségi pártnak pironkodás nélkül odaadó, hű és őszinte tagja lehessen.

Megvagyunk győződve, hogy amidőn Kossuth Lajos legnagyobb hazánkfiának a zsidókérdésben elfoglalt eme álláspontját magunkévá tettük, akkor megyénk függetlenségi párti országgyűlési képviselőinek és minden 48-as párthivének nézetét tolmácsoltuk, s ezért emez előterjesztésünket tudomás és megszivelés végett a mélyen tisztelt országgyűlési függetlenségi pártkor figyelmébe ajánljuk. 1

i

1

gyakorlati élet mezején es a tapasztalás térén igyekszik megszerezni azon adatokat, melyek nagy és fontos feladatai sikeres megoldásához megkívántainak, a ki, mint B. Kemény Gábor minister a megyei tisztikar tisztelgése alkalmából mondott válaszában kijelentette, magát szintén a nemzet napszámosának vallja, az ily minister pártkülönbség nélkül megnyeri és megérdemli a nemzet osztatlan bizalmát.

F. hó 13-án reggel az alföldi vaspályán érkezett Gyulára az uj minister, számos tagú ki séretévol, melyből örömmel láttuk kiválni Bodoky Lajos osztálytanácsos alakját, mert bizalmat keltett a közönségben azon tapintatos kezdeményezés, miszerint az uj minister azon férfiút választó műszaki vezető közegéül, ki mint e megye fia, Békésmegye vízügyeit jól ismeri, s ki, mint olyan, tiszta bort önt a minister poharába.

A ministert a vaspálya udvarában a megye főispánja, Beliczey István, és Gyulaváros polgármestere, Dobay János urak fogadták, a ki a főispán diszfogatán a nemzeti zászlóval feldíszített megyeházhoz évkezvéu, itt a megyei törvény- hatóság nevében a megye alispánja által üdvözölve fogadtatott. A megyei központi tisztikar, s Gyula és Csaba városok nagyszámú küldöttségeinek tisztelgése után a miniszter mindenekelőtt kíséretével, melyhez a megye fő- és alispánja, Gyulaváros polgármestere és országgyűlési képviselője csatlakoztak, a Fehér-Körös balpartján a gy.-várii hídig, innen a jobbparton a gy.-varsándi hűiig haladva, a védtöltéseket tüzetes szemle alá vette, hol Gy.-Varsánd küldöttségét fogadva, ezzel együtt a Csahoshoz hajtatott, melynek mind a két torkolatát és az elővizcsatorna zsilipjét megtekintve, ugyanazon nyomon Gyulára tért vissza. Délután a gyula-dobozi utón a Szana- zugig haladva s a helyzettel itt is megismerkedve, az árvízveszélyek által annyiszor sújtott Doboz községét és annak nagylelkű volt főldesurát, a jótéteményeiről országszerte ismert gr. Wenck- heim Rudolf urat látogatásával megtisztelve, az őt epedve váró Békés városába érkezett, hol az örömittas lakosság által nagy lelkesedéssel fogadtatott. Számos küldöttség üdvözlő és kérő előterjesztéseinek meghallgatása és megnyugtatása után a közönségre kerülvén a sor, mely hazafias örömének és tiszteletének fényesen sikerült fáklyászenével adott kifejezést, ezen Sze- gedy helybeli ref. lelkész szónoklattal üdvözölte a ministert, melyre a minister rokonszeves és bizalmat keltő .magvas szavakban válaszolt a nagyszámú közönség lelkes éljenzései közepette.

14-én reggel az elővizcsatorna zsilipjét tekintő meg a minister, s az ott kezdődő uj tölté- sezési munkálatokat Horváth Gyula kormánybiztos Útmutatása mellett megvizsgálta.

Innen tovább menve, a m.-beréuyi hídnál M.-Berény község küldöttségét fogadta, melynek élén id. Jeszenszky Károly ev. lelkész szép beszéddel üdvözölte a ministert, ki arra alkalom- szerüleg válaszolt, s ugyanitt kifejezést adott a munkálatok feletti megelégedésnek, melyek, úgymond a vidék physiognomiáját egészen megváltoztatták.

Körös-Tárcsa határán K.-Tarcsa küldöttségét fogadta a minister, melyet Szabó János esperes fényes szónoklat kiséretében mutatott be, mire melegen s biztatólag válaszolt. K.-Tarcsán az esperes úr lakásán kíséretével együtt megállapodva, itt Körös-Tárcsa múltja, jelene és jövője felett érdekes eszmecsere fejlődött, melynek leglényegesebb eredménye a ministernek Horváth Gyula kormánybiztoshoz intézett azon szóbeli rendelete, miszerint K.-Tarcsa körgátjának terveit és költség- vetését a ii egye alispánjával egyetértőleg elkészítvén, hozzá mielőbb beterjessze, mely nagy horderejű rendelet K.-Tarcsa jövőjét teljesen biztosítani ígérkezik.

Körös-Tárcsáról a minister Szabó János esperes és Asztalos István békési szolgabiró csatlakozása által növekedett kíséretével Gyomára ment, s ott az uj ideiglenes védtöltést megszemlélve, rövid időzé6 után — mialatt Szarvas város képviseletében Mikolay Mihály ügyvédet fogadta, kinek a szarvasi védtöltések mielőbb leendő megvizsgálására ígéretet is tett — a déli vonattal Budapestre visszautazott, azon Ígérettel, hogy Békésmegyét nem sokára ismét meglátogatja s félbeszakított körútját folytatni fogja.

Politika és közélet.

Delegátio/e.

„Múltúnk megtagadása, a jövőről gyáva lemondás lenne, ha a magyar szemei előtt végczél- ként más egyéb lebegne, mint édes hazánk ügyét azon ösvényre vezérelni, mit történelmének első félezrede kijelölt.“

így szolt Kazinczy Gábor, midőn 1861-ben átszellemülteu, mint egy próféta, ki isten kinyilatkoztatását közli az emberekkel, — hazánk önállóságának, függetlenségének védelmére kelt.

Csak nehány óv — mely ugyan századok szenvedéseit éreztető velünk — telt el; s a szenvedések nehéz napjai nemhogy erőt ébresztettek volna lelkűnkben, s megtanítottak volna el nőm

1 ismételjük Verhovay ur oly hangon ii >- egy népfaj ellen, hogy vallás vagy fa ti *ránti elfogultságtól ment — tehát művel ! ember — lehetetlen, hogy izgatása eller l- legnagyobb fokú méltatlankodást ne érezzen Azonban eme izgatásokból a függet- ó lenségi pártot — mint. Kossuth nagyon I helyesen megjegyzi -- élénk veszély fenye- | geti. .Mert végtére ha Verhovay Gyula i (aki függetlenségi párti, de az országgyü- t lési pártkürnek különben nem tagja) Simonyi i, Iván, Szalay Imre, Ónodi Géza urak ma- • gukat kompromittálni s lejárni akarják az t lehet az ő Ízlésük, s egyéni dolguk, (nagyon jó utón vannak, hogy eme czéljukat | mielőbb elérjék) hanem abba, hogy az 8

■ eszeveszett agitátiójuk akár tényleges, akár t csak látszólagos összeköttetésben is álljon

a függetlenségi pártkör, és az országos függetlenségi párt nevével — s mint ilyen

■ — homályt vessen ama magsztos elvekre

I is, melyeknek a függetlenségi párt eddig

■ hivatott letéteményese és tisztességes kép- , viselője volt — pedig bár igazságtalanul

de az említett urak ténykedése már eddig is sok árnyat vont a függetlenségi párt szeplőtlen jó hírnevére, s a pártnak már ma is sok jóvátenni valója forog fenn — ebbe már nemcsak Verhovay, Simonyi stb. uraknak, hanem a függetlenségi pártkörnek, sőt az az ország minden függetlenségi elvet valló polgárának, következéskép nekünk is. mi nt a békésmegyei függetlenségi pártot képviselő hírlapnak van beleszólalási jogunk, mely jogunkat egy pillanatilagsem habozunk épen szorosan vett pártérdekből til- tákozólag felemelni.

Az igen tisztelt orsz íggyülési függetlenségi pártnak — Kossuth Lajos nézete szerint elkerülhetlen szükséges — fél- reismerlietlen szint vallarii a zsidó kérdésben. Minő incidensből, minő alkalommal s minő alakban teszi ezt az igen tisztelt pártkör, azt nincs jogunk előírni; óhajtandó, hogy mihamarább, s elkerülhetlen, hogy minden kétséget kizáró határozottsággal történjék meg. A párt határozata legyen kötelező minden tagra, aki alá nem vetné magát, ép úgy nem számítható a függetlenségi párt tagjai közé, mint aki például a közös vámterület vagy közös hadsereg álláspontjára helyezkedik A polgárok jogegyenlősége fontosságában vetekszik a függetlenségi pártprogramul bármely sarkalatos tételével, sőt — habár világosan nem is mondatott ki — a függetlenségi elvek diadalra jutásának előfeltételét, conditio sine qua non-ját képezi. Mi a personalis uniót — s ezzel egyértel- müleg Magyarország állami és közgazda sági függetlenségét más alapon, mint a polgárok nyelv, faj és valláskülönbség nélküli teljes csorbittatlan jogegyenlősége, lehetetlennek képzeljük, absurdumnak valljuk, I meggyőződésünk, hogy az antisemi- ták — ha veszélyes elveiket diadalra iuta sarkadi tó és a Körös kiöntése közt valóságos szigeten fiküdt. De hogy akkor már valóságos vára lett volna Gyulának, azt Ro- gerius nem mondja, legalább én nem tudtam kiolvasni eme szavaiból : „Mert az említett szigetbe senki be nem mehetett, hanem ha egy igen keskeny és szoros utón, úgy hogy azon az utón egy mérföldén három kapu vala toronynyal építve és ezeken kívül egy mértföldre köröskörül igen erős sánezok,“ u) E szavak csak annyit jelentenek, hogy a szigetre vivő, egy mértföldnyi hosszú ut három kapuval és toronnyal volt megerősítve, sőt a mint a kissé homályos leírás mutatja, azok az igen erős sánezok is csak 1 kapuk védelmén kívül a szigeten voltak fölhányva és nem bent a szigeten, Erre mutat az is, hogy a mint a tatárok a kapukat bevették, többé semmit sem kellett bevenniük. „A tatárok másfelől az őrség nélkül maradt kapukra rohanván, azokat megvívák s a szigetbe bemenvén, nem találának a mieink közzül senkit, a ki nyulat lőtt és lóháton vagy gyalog velők szembeszállt volna.“ || irja kevéssel alább Rogerius.

(Vége köv.) **)

**) Rogerius mester siralmas éneke. Ford. Szabc Károly. Pest 1861. 38. 1.

i'i T.T A an aí\ ll

rosa, ilyen nem is volt, hanem Világos vára ; a hozzá tartozó i44 helységgel adományoz- ■ tátik. De ne menjünk messzebb Gyulánál. - Gyulának is több ura volt még a Maróthyak , után, il

82-ben kapta Corvin János, 9) 1510-ben j lekben első helyen áll „Castrum Gyula“, sőt , 1482-ben mást nem is említ Mátyás király adó- ( mánylevele, mint a gyulai várat és annak ; tartozékait. Ha tehát ezeket mind tekintetbe \ vesszük, meg kell győződnünk arról, hogy az 1 1403-, i4o4-, i4o5-ki oklevelek hallgatása a ; gyulai várról, bár csak tagadó érv, fölér egy , positiv adattal és tagadhatlanná teszi azt, ' hogy amaz években a gyulai vár még nem létezett.

Mielőtt tovább mennénk, érdemes lesz mindjárt állításunk ellen szóló bizonyítékokat is figyelembe venni, hogy akkép annál biztosabban haladhassunk. Oly bizonyíték, mely i Gyula várának létezéséről határozottan szólna, nincs. De mégis egyáltalában ilyennek tartjuk Rogerius mesternek egy szigetről szóló részletét. Közönséges vélemény és pedig igen alapos vélemény, hogy a Rogerius mestertől leirt Taroáshidától azaz Tamásdától nem mesz- sze eső sziget a mai Gyula, mely akkoriban Brandenburgi György, ,0) de az adományleveij Békésm. rég. társ. évkönyve. Vlt. k. 73. 1.

?° Müncheni oklevélmásolatok, -278, szAz uj közlekedési minister első körútja Békés vármegy éken.

Jóllehet a nagy közönség B. Kemény Gábor m. kir. közmunka és közlekedési minister ur bé- késmegyei körútjáról a napi sajtó utján már értesült : mindazonáltal nem tartom feleslegesnek ezen Békésmegyére nézve igen jelentékeny ministen kőrútról e lapok olvasó közönségét különösen tájékoztatui.

A közlekedési minister ur az őt minden vidékről üdvözlő hatósági küldöttségek előtt hangsúlyozott oly értelmű nyilatkozata, miszerint ( nem mulatni, de tájismereteket jött szerezni, — továbbá, hogy ö, mint alkotmányos minister magát első szolgának tekinti, két igazságról tanúskodik : igazolja először azon gyakorlati helyei ! felfogást, miszerint annak, a ki kormányozn vau hivatva, a helyzettel és viszonyokkal szemé lyesen kell megismerkedni, mert a hivatalos je lentések a dolognak gyakran csak fényoldalai tüntetik fel és a rideg valót eltakargatják, — és tanúsítja azt, hogy a közigazgatás lelke : ; munka, mely alul a felelős’ minister sincs fel mentve. És a mely alkotmányos minister ily pro grammal lép ki a síkra, a ki pályája kezdetén 1