Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-11-19 / 47. szám
47-1 k szám. Gyula, 1882. november 19-én. r Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 Irt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. # ^ Ja I. évfolyam. r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. crsrTTL.A.x s^oxst-cxjTJb xxi Y’\A_rr-^i_o s közlönye. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: •lantsoviti Emil. Főmunkatárs: Oláh Oyörgy. Kiadó hivatal; "1 Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Hjnasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Long I/ipót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Oppelih A., Schalek Henrií/p, Moose B,udolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Kossuth Lajos a „Zsidókérdésében. Az országgyűlési függetlenségi körnek f. hó 14-én este Mocsáry Lajos elnöklete alatt kiválóan érdekes és látogatott értekezlete volt. Helfy Ignácz olvasta föl Kossuth Lajosnak egy még okt 15-én kelt s hozzá intézett nagytontosságu levelét, amelyben nagy hazánkfia a „Zsidókérdés“ -röl szól, s ezzel kapcsolatban elősorolja a függetlenségi pártnak teendőit a közgazda- sági téren. Kossuth levelének azon részét, melyben a zsidókérdésről szól, az „Egyetértés1“ után következőkben adjuk: „A „zsidó-kérdésben“ (szégyen és botrány, hogy Magyarországon ez is lehetséges) százankint kapom a leveleket. Van olyan is, ahol „egy társaság“ azon pár szó miatt, melyet Csernátony felőlem irt, megbotránkozását adja tudtomra a felett, hogy öreg napjaimra még én is „zsidóvá lettem“ s dekretálja, hogy „vége van becsületemnek“. Van olyan is, pedig névaláírással, a mely tudtomra adja, hogy a megveszteget- tetés gycmuját vontam magamra. Vannak mások, melyek tudtomra adják, hogy eljátszottam a zsidók tiszteletét, mert nem szólalok tel védelmükre; és vannak százankint, melyek nógatnak, hogy mért nem beszélek már, s végre vannak olyanok, melyek nem is énjem, hanem az önök pártját illetik — egyet mutatványul ezek közül ide rekesztek — kérem közölje azt szives tiszteletem mellett Mocsáryval, mint pártjuk elnökével. Hát biz ezek a korrespondencziák mutatják, hogy a felpaskolt szenvedélyek habjai féktelenül csapongnak abban a szegény országban. Aligha nem lesz igaz, hogy végre is ezen hecczeléseket az önök pártja fogja meg- keserülni; mert hiában, az kikerülhetetlen kénytelenség, hogy a párt, mint országgyűlési konstituált párt e kérdésben állást foglaljon; én azt hiszem, már is késett, mert Gyulának, a. gyulai urad.alonan.als: és a gyulai várnak keletkezése. — Felolvastatott Gyulán, szept. 18. 1882. — (Folytatás.) De talán épen i442—1114-ig tartott ma- csói bánsága okozta, hogy ez idő alatt a gyulai uradalomról szó sincs, pedig aligha nem nagy dolog folyt itt az alatt. Hanem a várnai szerencsétlen csata után letette hivatalát és 1445-ben már itt találjuk Gyulán és pedig a gyulai várban. Gyulai vár! Másfél század történetén futottunk eddig keresztül, de eddig nevét sem hallottuk, honnan került ez most ide? Annyiszor olvastuk Gyula nevét, csak a gyulai várét nem hallottuk, talán eddig nem is létezett ? A gyulai vár ne létezett volna i445, előtti időkben ? Hisz mi úgy tudtuk, hogy a máig is álló, tiszteletre méltó rom helyén vár állott már az Árpád korban, hogy itt keresett védelmet a vidék az iszonyú tatársereg ellen, úgy tudtuk, hogy talán még a sz. István korában élő Gyula tette le e vár rw.li CLiy LUi coiiivuituii. iwi cu^gu^iuiw.c. uv/gj lenben várat építhessen. 3) Vagy hogy közelebbi helyről vegyünk példát, a Szokolyak csak 1473-ban kaptak engedélyt Mátyás királytól, hogy a zarándmegyei Vassán helységben várat építhessenek. s) Innen van aztán, hogy adománylevelekben nemcsak, hogy soha ki nem marad a vár és erősség megnevezése, hanem mindig a legelső helyen áll, és pedig egyszerűen azon okból, mert mihelyt valahol vár állott, ez volt az uradalom feje, ezzel adattak a többi városok, faluk, mint hozzátartozók. Egyetlen egy példa sincs az ellenkezőre; de számtalan van e mellett. Csak a közelebbieket említjük. Így Zsigmond király nem Dézna falut vagy Pankotát adja a Lo- sonczyaknak, hanem a déznai és pankotai várakat, 4) Világosról fölötte sok adománylevelünk van. i44i-ben kapja Maróthy, 5) i444-ben a Hunyadyak. 6) i464-ben a Báthoryak 7) 1520- ban megint azok, 8) de soha sem Világos vá’) Századok. 1880-ik évf. 81. 1. 5) Századok. 1869-ki évf. 594. 1. 4) Party. Szörényi bánság története. I. 265. 1. 5) Fábián i. m. 72. 1. Teleki: Hunyadiak kora. X. 160—164. 1. 7) Fábián i. m. 74. 1. *) u. 0. 221. 1. legérzékenyebben. Lássanak munkához a közgazdászati és szocziális bajok elhárításának terén; ha életet akarnak biztosítani pártjuknak, tereljék praktikus térre a nemzet figyelmét, irányát, s ne nézzék összetett kézzel tétlenül, miként uszittatik bele a közérzület a „zsidókérdésbe,“ melynek a mellett, hogy a XIX. század magyarját a középkorba akarja visszalökni, még az a nevetséges hibája is megvan, hogy abszolúte nincs semmi posszibilis czélja, kivéve a gyűlölködésben kéjelgést s hozzá még ezt is német mintára ; ellenben az a nagy veszélye megvan, hogy az öt |vagy hatszázezer zsidó polgárt egytöl-egyig a hatalom szárnyai alá kergesse.“ Kossuth. Amidőn legnagyobb hazánkfiának, a hónapok óta folyó erőszakos nemtelen izgatás felszínre hozta zsidókérdésben álláspontot foglaló nagy érdekű s rendkívüli fontosságú sorait fentiekben egész terjedelemben közölnénk, szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy mi eme — Magyarország történelmi múltjának, a haladó korszellemnek, az aktuális politika követelményeinek, de a függetlenségi párt demokrata alapokon nyugvó szervezetének is egyedül és kizárólag megfelelő — álláspontot minden következményeivel együtt magunkénak valljuk, magunkévá tesszük, s ebből kifolyólag mi is immár „kikérülhetlen kénytelenségnék ismerjük, hogy a párt, mint országgyűlési konstituált párt e kérdésben állást foglaljon; állást foglaljon pedig nem holmi esetleges „ibis re- dibis“-féle habozó, két kulacsos, kecskét jóllakató, káposztát megmarasztó nyilatkozattal, hanem egy félreismerhetlenül tisztán és szabatosan körvonalozott euuntiátióval melyben Kossuth szavai szerint „a jogegyenlőség sérthetetlensége, faj-, nyelv-, vallás- különbség nélkül az ország polgárai közt“ a pártprogramm sarkalatos tételének nyilváni- tasSék. Jól esik egyébként konstatálnunk, hogy tudomásunk szerint az országgy. függetlenségi párt tagjai túlnyomó számban, lőség sérthetetlensége mellett, faj-, nyelv-, valláskülönbség nélkül az ország polgárai közt. Nemzetiségi és közgazdászati tekintetek tanácsolhatják, tanácsolják is, hogy Magyarország ne tárjon kaput semmi jött ment söpredéknek. Azt az önfentartás kö telessége parancsolja, hogy idegen zsidók nak ép úgy mint idegen pánszláv, vag^ pánromán elemeknek Magyarországba cső portosulása meg ne engedtessék, de hog\ azok közül, kiket a demokratikus iránynak hó dóló igazság az ország polgárai közé sorozot csak egy teremtett léleknek is jogegyenlőség< megcsonkittassék, azé a függetlenségi párt me nem engedheti. Hivatása minden erélylyel rajta lenni hogy a zsidóság a magyar nemzetbe beol vadjon, vele asszimilálódjék. Ezért küzder a törvényhozásban (polgári házasság) s ví lósitása körül a párttettel, példával elüljárn tartozik. Ila ezt megteszi, azon auktoritássá melyet a haza érdekeit szivén viselő iga: szabadelvüség nyújt, megkövetelendheti párt a zsidóktól, hogy ők is lássanak hozz: azon antideluviánus szagu választófala ledöntéséhez, melyek őket keresztény polgár társaikkal egy nemzettestté összeforrásba akadályozzák, 8 az asszimilácziót magu részéről is buzgóan előmozditsák ; s kive kőzve a felekezetesség szűkkeblű köteh keiből, maguk legyenek legsujtóbb ostor: azoknak, a kik a saját felekezetökbelie közül ez összeforrást nehezíteni törekszene s az asszimilácziót akadályozzák. Kossuth itt, mikép már fentebb en; litetettük, bölcs tanácsokat ad, mik vo nának a teendők a függetlenségi párt r< széről a közgazdaság tágas mezején. A lev: ezen része tisztán a pórt belső működ: sére vonatkozik. Nagy hazánkfia követki zőleg végzi levelét: Önök ott vannak a helyszínén, nen csak az erdő körvonalait, látják, mint éi hanem a fákat is, hát önök jobban tue hatják, mint én, hogy hol szőrit a csizui :m gondolom, hogy ez olyan dolog, mely- in az önök pártja az állásfoglalást attól ggesztheti fel, hogy konkrét propozicziók ljanak előtte. Egy ily pártnak, ha activ nyezönék akw tekintetni, nem lehet közönböst tszani egy ily horderejű mozzanattal szemen, mely' immár nem egyes emberek hódítja, divergációja vagy progrannnja, tesik nevezni, a minek tetszik, hanem a 3mzet életébe mélyen benyúló közügy — lást kell a pártnak foglalnia. De már pe- ig én egyrészt azt mind politikai, mind •kölcsi lehetetlenségnek tartom, hogy az riök pártja az ország polgárai közt a faj-, ijelv-, valláskülönbség nélküli jogegyenlőség vét megtagadhassa; másrészt azt is kétség- ilennek tartom, hogy ez a nagy elv nem ly dolog, melyet a párt tagjaira nézve gilt kérdéssé lehessen deklarálni, s ha volnánk, a kik ez élvet megtagadnák, azokat a párt igjainák lehessen tekinteni. A dolognak két oldala van: egyik a özépkor sötétségének hagyománya : a zsi- ó-gyülölet; másik bizonyos közgazdászati s társadalmi bajok, melyek amannak iául is szolgálnak s élesztősére fel is hasz- áltattak. Nem tanácsos ezt ignorálni, hogy stóczy et Cp uraknak sohasem sikerüli olna a németektől (pro pudor! ezt is a émetektől) importált agitácziókkal oly iz- almat kelteni, ha azok a közgazdászati ä társadalmi bajok a tömegeket fogékony- yá nem teszik az izgalomra. A nép érz: nyomort, de nem tud magának okairól iámot adni s „malaisere“ spekulálva, s özépkori zsidógyülölet előáll s azt mondja í szegény nyomorgó nép, megmondom ér eked, mi a te nyomorod oka: a zsidó. £ jrmészetesen az a viszhang kél: „Ussül zsidót!“ A dolog igy áll. A gyakorlatias politi ának ezt nem szabad ignorálni. Hát mi az önök pártjának hivatása ‘ Határozottan állást foglalni a jogegyenalapját? Jól is esett a képzeletnek vissza szállni az ő idejére, végig nézni a daliák on nan kiszáguldó seregét. De mind hiába. | képzelem játéka s a rideg valóság mást beszél Azt mondja ez, azt vitatja, hogy a gyulai vá a Maróthyak müve. Sokszor megtörténik hogy a történetírók másnak hiányában a; úgynevezett tagadó érvet használják mellé késén, de igen jól tudják, hogy annak ren desen döntő ereje nincs, mert abból, hog; valamit az okirat hallgatással mellőz nem kö vetkezik, hogy az valóságban nem létezik, d: azt merem koczkáztatni, hogy néha a tagad: érvnek is van döntő ereje, akkor t. i. ha az ok irat hallgatással mellőz olyasmit, a mit ok ve tétlenül föl kell említenie, ha az csakugyai létezik. Ilyen tagadó érvnek, ily döntő bizo nyitóknak tartom én a gyulai vár létezésért nézve a következőt : Zsigmond király i4'oj-bai Maróthynak adományozza a gyulai uradalmat elszámlálja oklevelében, minden bár talán csal egy utczából álló falut, kiteszi a büngösdi halastavat, fölemlíti még a malmokat, vámoka' is, de a gyulai várró 1 hallgat. A következő :4o4-ik évben az aradi káptalan beigtatja Maróthy Jánost a gyulai uradalom minden hasz- navehetőségébe, nem felejti el megjegyezni logy Gyulán, Váriban, Pílben, Fajdason, Si- nándon, Békésen és Décsen vámot szednek, le a gyulai várról hallgat. Ismét 1405-ben Zsigmond megerősiti előbbi adományát, két szer leíratja a gyulai urada’om összes jószá gait, és tartozandóságait, de a várról hallgat Tehát az okiratok nem is vagy kettő és nem ii egy évben keltezett, hallgatnak ott és akkor ahol és mikor okvetetlenül emliteniök kelleti volna, a miből aztán elvitázhatatlanul folyik a következtetés, hogy a gyulai vár 1403-, i4o4- 1405-ben nem létezett. Igen örömest elállanék ez állításomtól, ha csak egyetlen egy adatn lelhetnék, mely azt mutatná, hogy Zsigmonc korában a várakat csekélységnek, oly kevésre becsülték, hogy külön felemlitését fölöslegesnek tartották vagy csak a „quibuslibet per- tinentiis“ formulába szorították. De ha a dolgot alaposan vizsgáljuk, akkor csak a fentebbi tagadó érv erejét növeljük. A magyai jog nemcsak hogy kevésbe vette volna a várakat, hanem méginkább fölötte nagyra tartotta ezt. Mutatja ezt különösen az, hogy 1 várak építésére különös királyi engedelerr volt szükséges, és a királyi engedelem még azt is megszabta; hogy kőből vagy fából Ie- gyen-e az építendő; nem maradunk a szónál, példákat idézünk. Lajos király 1361-ben megengedte Bazini Jánosnak, hogy a bazini várhoz tartozó Hedvára falujában várat építhessen kőből vagy fából, vagy száraz építményekből. I Bethlen Gergely 1438-bán Albert I Cod. Dip. IX., HL, 235 1.
